Pest Megyi Hírlap, 1977. március (21. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-23 / 69. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA _A CEGLÉDI JÁPÁS ÉS CEGLÉD XXI. ÉVFOLYAM, 69. SZÄM 1977. MÁRCIUS 23., SZERDA A faipari szövetkezet számadása Javítható a termelékenység Növekvő kereslet bútoraik iránt A megyedszázados múltra Visszatekintő ceglédi Stylus Faipari Szövetkezet utóbbi éveinek munkálkodását elemző vizsgálódás alá vetette a városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén. A 171 személyt foglalkoztató szövetkezet bevételének jelentős hányada az asztalos- és a kárpitosmunkából származik. Tíz éve gyártja közkedvelt kolonial bútorait, amelyek iránt mind a hazai, mind a külföldi piacokon kielégíthetetlen a kereslet. A modern kárpitos garnitúrákból és az úgynevezett stylbútorokból tavaly 18 millió forint értékűt állított elő. Főként, a Tisza Cipőgyár számára készített cipőipari kellékeket, fasarkakat és talpakat, 7,8 millió forintért. A célul tűzött 29 millió forintos termelési tervet csak 27,4 millió forintra tudta teljesíteni. A termelői gárdából egy év alatt ötvenen távoztak, és helyükre csak 41-en léptek. Érzékeny veszteséget jelentett, hogy a kilépő 24 szakmunkás helyett csupán feleannyi kérte felvételét. A kolonial bútorokat gyártó három brigád 98 százalékra tett eleget feladatának. A kárpitos részleg 8,3 millió helyett 7,4 millió forint értékű árut gyártott. Ebben az is közrejátszott, hogy a tervbe vett új típusú, modem kárpitos garnitúra bevezetése késett. ÉVközben egyik megrendelőjük, amelynek bútorelemeket készítettek, visz- szamondta a megrendelést. Ez is hozzájárult a másfélmilliós lemaradáshoz. A fakellékeket gyártó kollektíva 400 ezer forinttal magasabb eredményt ért «1 a tervezettnél. A szövetkezet mérleg szerinti Nyeresége az 1975-öshöz képest majdnem a felére csökkent tavaly. Ebben a többi között szerepe volt az alapanyagok árváltozásának, amelyet nem háríthattak át teljes mértékben a vásárlókra. A várt nyereség elmaradása miatt bérfejlesztés sem alakulhatott a kívánt módon. Nyilvánvaló, hogy ezek a tényezők jelentős okai az ötven dolgozó eltávozásának Az elmúlt években a Stylus Faipari Szövetkezet 6,5 millió forintos költséggel felépítette új asztalos üzemházát, központi telepén. Ezzel együtt megoldotta a szociális fejlesztést is, megfelelő öltözőkről, fürdőkről, étkezőről gondoskodva dolgozóinak. Korszerűsítést hajtottak végre két vidéki telepükön, Albertir- sán és Tápiószelén is. Az idén a ceglédi, fatömegcikkeket gyártó részlegben váltják nagyobb teljesítményűre a porelszívó berendezéseket. Gondoskodni kell a vidéki telepeken is a szociális körülmények javításáról. A megrendelések azt mutatják, hogy a stylbútorok iránt fokozatosan növekszik az igény. Ennek megfelelően az idén 9 százalékos növekedést irányoztak elő a bútorgyártásban. A munkáslétszám átcsoportosításával, betanított munkásnők alkalmazásával próbálkoznak. A Fővárosi Bútor-, Hangszer és Sportszer Kiskereskedelmi Vállalat évi 7—8 millió forint értékű kolóniáira kot szerződést. A Bútorértékesítö Nagykereskedelmi Vállalatnak ötmillió forintnyi modern bútort szállítanak. Remélhető, hogy a saját tanműhelyükben tanuló 19 fiatal szakmával a kezében sem pártol el tőlük. A tagság 60 százaléka most a fiatalokból tevődik össze. KISTERMELŐK FIGYELMÉBE Tejtermelési verseny Jelentkezés: március 30-ig Tej- és tejterméktermelési Versenyt hirdetett a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az V. ötéves terv éveire, á lakosság növekvő igényének kielégítésére és a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztését irányuló kormányhatározat céljainak elősegítésére. A versenyben részt vevők munkáját évente értékelik, városi, megyei és országos szinten. A legjobbak díjazásban részesülnek. A kistermelők számára egyéni versenyt írtak ki. Ebben az kerülhet az élre, aki a legjobb tenyésztési eredményt éri el, valamint saját állományától a legtöbb tejet értékesíti. A városi tanács vb termelés-ellátás- felügyeleti osztálya felhívja a tehenet tartó gazdák figyelmét, vegyenek részt az országosan meghirdetett tenyésztő és tejtermelő versenyben. A versenyre jelentkezni a városi tanács I. emelet, 17. számú szobájában lehet, munkaidőben és a tejbegyűj tőhelyeken március 30-ig. OLVASÓNK ÍRJA „Örülök, hogy adhatok vért' A törteli Dózsa Termelőszövetkezet kultúrtermében bensőséges ünnepség zajlott, itt tartották meg a vöröskereszte- sek közgyűlésüket. Sor került a tavalyi munkák értékelésére, az új tagok megválasztására és a térítés nélikül vért adók kitüntetésére. Ez utóbbi eseményről szeretnék néhány szót írni. Csak az tudja valóságosan értékelni, aki már érezte ezt a megfizethetetlen segítséget. Magam is tanúja vagyok ennek, hiszen gyermekem életét is az idejében adott, s kapott Vér mentette meg a kórházban. Ügy érzem, minden anyának a gyermeke a legdrágább kincse, §s mindent megtenne érte. Rettenetes, amikor tehetetlenül áll a betegágy mellett, mert üg^ érzi, nincs tovább! Nem tud senki segíteni. De akkor ott a Csodálatos életmentő vér, kis palackban, az embernek sokszor már eszébe sem jut, hogy vajon kitől, honnan, csak az a fontos, hogy van! Hát ez az, amit soha nem lehet igazán megköszönni. ötvennyolc éves vagyok, de amíg korom és egészségem engedi, nem mondok le az önkéntes véradásról. Nekem öröm, hogy egészséges vagyok, hogy adhatok. Ez a köszönet gyermekemért. Özv. Szendrei Istvánné, Törtei, Petőfi út 24. A testület körültekintő alapossággal alkotott véleményt a szövetkezet munkájáról. E szerint célszerűnek látszik a jövőben elsősorban a kolóniái bútorcsalád gyártásán munkálkodni. Megfelelő árpolitikával tisztességes haszonra lehet szert tenni ezáltal. Természetesen nem szabad elhanyagolni a technikai fejlesztést sem. A rendelkezésre álló összegből új gépeket kell vásárolni, amelyek megkönyítik és gyorsítják a munkát. Hatékonyabb termelési-e kell törekedni, hiszen a nyereség csak úgy emelkedhet, s a tagság jövedelme is ennek alapján fordulhat kedvezőbbre. A betanított munkásnők alkalmazása a jövőben is hasznos célt szolgálhat. Az üzem- és munkaszervezésre az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani, s egyúttal emelni kell a vezetői munka színvonalát, következetességet. Tovább nem halasztható a szakmai képzésre való ösztönzés, az átgondolt és. a szükségleteknek megfelelő káder- és személyzeti munka. Ha mindez megvalósul, és a szövetkezeti demokrácia is szélesebb körben érvényesül, jobb lesz a munkahelyi légkör, több a fizetés és kevesebben kívánkoznak más munkahelyre. A végrehajtó bizottság ennek szellemében hozott határozatot. Ebben leszögezi, hogy a politikai és a szakmai továbbképzést elsőrendű feladatnak kell tekinteni. A szövetkezet érdeke, hogy megfelelő képességű, jól felkészült szakembereket vonjanak be a vezetésbe. A munka- és üzemszervezés, továbbá a technikai színvonal és a vezetés javítása érdekében intézkedéseket kell tenni. Szilárd alapokra kell helyezni a mun- loaverseny-mozgalmat és segíteni kell a szocialista brigád mozgalom kibontakozását. Ezeket a feladatokat megoldva a szövetkezet nagyobb célok elérésére is alkalmas. T. T. Brigádveíélkedő 1976—77. Tizenhatan a döntőben A lelkesedés nem hagy alább Zsibong a ceglédi Kossuth Művelődési Központ színház- terme. A széksorok nem közönséggel, hanem szereplőkkel vannak teli. Ötven, száz, százötven ember — kis csoportokból áll a népes társaság. Szocialista brigádok gyülekeznek, azok, akik az ősz óta tartó pontszerző versenyen bejutottak a városi szintű brigádvetélkedő első fordulójára. Három helyszínen Az igazgatói irodában a zsűri tanácskozik. Három helyszín lesz, egy a zeneiskola klubjában, egy a földszinti klubteremben, egy pedig az emeleti kisteremben. Nehéz lenne megállapítani ezekben a percekben, hogy a rendezők, a zsűri tagjai, vagy pedig a versenyzők izgulnak jobban. Mire hármat üt az óra, mindenki elfoglalja a helyét az asztalok mellett. Négytagú egy- egy csapat. A hosszú asztalnál helyeslő bólintásra szíwel- lélekkel készen ott a zsűri. Már csak az kell, hogy fő feleletek hangozzanak el a kérdésekre. A kérdéseket poitikai, irodalmi, zenei, helytörténeti és munkavédelmi tudnivalókból fűzték csokorba népművelők, könyvtárosok, pedagógusok, a szakmaközi szervezet és a szakszervezet hozzáértő aktivistái. A felkészülés A percek múlását az ember alig veszi észre, ha versenyláza fűti. Van, hogy elakad a gondolat kereke, s utolsó pillanatban szól. de fő, hogy megvan a pont. A zeneiskola klubjában Jakab Béláné az imént kapta a feleletet a 22-es számú asztal mellől a kérdésre: milyen kötetek tartoznak a kézikönyvtárba? A második helyszínen, a művelődési központ emeleti termében Kocsics Gyula múzeumigazgató szinte bűvölné a tekintetével a felelőt, alki felkészüléskor, a múzeumban jártában sokszor láthatta a képet, amelyről most mondania kell: mit ábrázol? Munkavédelmi kérdésre kapott jó válaszért ad pontot és biztató bólintást a 3-as teremben Ki- szely Ferenc zsűritag, a szakmaközi szervezet titkára. A szünetben arról esik szó, hogy bizony, nem volt köny- nyü felkészülni. A munkahelyeken ezekben a hetekben a negyedév vége „szorít”, és a szocialista brigádoknak elA Kossuth Művelődési Központ emeleti termében, a versenyző szocialista brigádok között. Apáti Tóth Sándor felvétele sősorban a termelésben kell helytállni. Lehet, hogy kicsit fáradtabbak. Az érdeklődés folytatódik — De lelkesek vagyunk* nagyon akarunk — mondják, s igyekeznek vissza, folytatni a próbatételt. A három csoport legjobbjai május 8-án, a győzelem napján találkoznak ismét, a döntőben. A zsűri az elnyert pontok alapján tizenhat szocialista brigádot jelölt ki a verseny folytatására. Ezek a következők: a sütőipar Április 4. szocialista brigádja, az ÉVIG egyensúlyzó brigádja, a Volán Vállalat Zrínyi Ilona brigádja, a KÖZGÉP-től a Komplex 75 szocialista brigád, a cipőipari vállalat műszaki brigádja, a Mezőgép Vállalat Kossuth brigádja, a PENOMAH Kulich Gyula és Dózsa brigádjai, a talajjavítók Ságvári brigádja, a Vasipari és Elektromos Szövetkezet összetartás brigádja, a KÖZGÉP Petőfi és az Útépítésért nevű brigádjai, az ÉVIG termeltetési csoportja, az ÁFÉSZ Szász Ferenc szocialista brigádja, a KÖZGÉP Béke és a sütőipar Dobó Katica szocialista brigádja. Az eredményeket a versenybizottság nevében Szabó Alfréd, a városi tanács művelődésügyi osztályának vezetője ismertette, majd Lűr István, a művelődési központ igazgatója köszönte meg valamennyiük lelkes részvételét. Elmondotta: nem vesztesek azok sem akik most nem jutottak tovább, hiszen az ő nyereményük a tudás, amit a felkészülés során szereztek, értékük a lelkesedés, amely remélhetően a továbbiakban sem csökken, s várhatóan a jövőben versenyen kívül is ott lesznek majd a politikai, irodalmi és zenei rendezvényeken, a múzeumi megnyitókon, szívesebben olvasnak könyveket, s igyekeznek teljesíteni a szocialista brigádmozgalom hármas követelményét, melyhez Cegléden most ez a versenyalkalom is kapcsolódott. E. K. A hét közepén i r , Áramszünet A DÉMÁSZ ceglédi kirendeltsége értesíti a lakosságot, hogy március 24-én és 25-én, csütörtökön és pénteken áramszünet lesz a városban reggel 7 órától délután 16 óráig, a Köztársaság utca, Széchenyi út, Szolnoki út és Dugovics 'utca határolta lakónegyedben. Kihaló mesterségek MAS A FAZEKAS, más a tálas, megint más a korsós, de mind a három gölöncsér. Hajdan külön céheik voltak. A legrégibb köztük a fazekas. A fazék ősi szavunk, finnugor eredetű, az edény formája évezredes, bő szájú, hasas, alul erősen összeszűkül, mert a parazsat oldalról kotorták a hasa alá. Ki kell bírni a 160 fokú forróságot is, máskülönben megreped, ezért gyártására nem minden fajta anyag alkalmas; az Alföldön nem található tűzálló agyag, ezért nem éltek itt fazekasok sohasem. A tűzálló agyag lelőhelyei körülöttünk vannak, a Vértes, Gömör és bihari részeken. Gömörben harminc falu népe korongolt, szárított, mázolt és égetett fazekakat. Eljártak a Felső-Tisza vidékére, a Nyírségbe, a Hajdúságba, a Duna—Tisza közire, régebben Ausztriába, Boszniába, Erdélybe, Lengyelországba. Ügy jártak át a határokon, mintha a szomszéd faluba mentek volna. Gyakoriak voltak a ceglédi vásárokon is. Leginkább azonban a csákvá- riak jöttek hozzánk tíz-tizen- két szekérrel, hat-hétszáz edényt is fölraktak egy-egy ekhóra. A vásárokon „arattak”, egy fazék gabonáért két fazekat adtak, néha hármat, ösz- szeszedtek tíz-tizenkét mázsa rozsot, búzát, árpát, kukoricát. Az egésztelkes jobbágy feleségének ötven-hátvan fazeka volt, a fertályosoknak is húszharminc. Fazékban főtt lassan, a kemence állandó forróságában a káposzta, bab, kása, húsleves, benne sült disznóöléskor a hús, a zsír. Külön volt a tejes- és a lekvárosfazék, mosáshoz a lúgos. Belül mázasak voltak, kívül mázo- latlanok, a régiek vászonfazéknak mondták. Nagyméretű volt a kétfülű lakodalmas fazék, szabadtűzhelyen főztek benne aratáskor, lakodalomkor, szüretkor. A csákváriak a főzésre használt vászonfazekakon kívül tejnek, zsírnak, lekvárnak, ebédhordásra, csíkos mázú edényeket is hoztak. Amíg a csorbulásnak, törésnek kitett vászonfazekak jóformán mind elpusztultak, addig a . zöld- sárga-barna-fekete csíkos edények jó része megmaradt, behoztuk őket a kamrából a szobába, lakásdíszként polcokra helyeztük a könyvek közé. A LEGNAGYOBB FAZÉK héticcés volt, és iccénként, nyolcdecinként kisebbedéit. A vastűzhelyek elterjedésével széles fenekű, talpas fazekakat csináltak, ezeket a forróság nem ölelte körül, alulról kapták a tüzet. Nyáron a suhintott levest, tarhonyát, laskát, gulyást, pörköltet és a föleresztett ételeket lábasban főzték szabadtűzhelyen, konyhán, vagy a gunyhó előtt. Azért lábas, mert három lába van, belül és oldalt mázas, de a feneke mázolatlan. Fazekasgyártmány volt a kacsasütő, a kuglófsütő és a tarkedlisütő. Az alföldi agyag nem tűzálló, de nagyon alkalmas a tálak, korsók készítésére. A tányér, macskatányér, tál, paraszttál, levesestál, tormástál, kásástál, aratótál, gyúrótál, porciótáí, katonatál, findzsa, szilke, csupor, laskaszedő, födő, mozsár, köcsög, zsírosköcsög, cukortartó, gyertyamártó, gyertyatartó, csirkeitató, virágcserép, korsó, kanta, kancsó, butella mind síksági készítmény, Mezőtúr, Nádudvar, Hódmezővásárhely, Tiszafüred kemencéiből került elő. Á ceglédi vásárokon találkoztak a hegyvidéki fazekasok az alföldi tálasokkal, korsósokkal, egy utcán árultak, elöl a fazekasok, utánuk a tálasok. Az is előfordult a régi világban, hogy a rimaszombatiak innen vittek haza túri korsót, köcsögöt. A két vidék gölöncséréi ezeken a-vásárokon lesték el egymás művészetét, ezen találkozások után kezdték el a gömöriek írókázni az edényeket. A síkvidéki tál. korsó közismerten dúsan díszített. MEGRENDELÉSRE, VAGY BARÁTSÁGBÓL készültek a bütykösök, butellák, kulacsok, kancsók. korsók, ' mis- kakancsók, titkos kancsók. dohánytartók, cérnatartók, csárdás korsók, fenéken merülő korsók, koronás korsók. Ezeket jobban kicifrázták és ráírták a tulajdonos nevét, gyakran a mesterét is. A butellák nagy részöh rigmusok vannak, ilyen például: „Szalonnás Jánosé ez a butella, mejjet szerzett nem magáér, hanem több jóbarátiér, aki iszik belőlle, vájjon Egésségére”. A másikon tréfás átok: „Ezen butela készült Czeglédre Habon Josef- nek. Készült mezőtúron 1863- ban. Aki hát ezen Butelána szorult lopására, kívánom istentől oj nafy uraságra az Koldusok közöt főkapitányságra, pest és Buda között taliga tolásra”. A megrendelés úgy történt, hogy a vásárban megegyezett a vevőszándékú gazda a mesterrel, az följegyezte annak nevét, odahaza elkészítette, a következő vásárra elhozta. Végső soron a gyáripar, s az urbanizáció a modern konyhákkal tizedelte, szüntette meg a kismesterek műhelyeit; városainkban, falvainkban kialudtak a szabadtűzhelyek és a búboskemencék, eltörtek az utolsó cserépfazekak, korsók, tálak, tányérok, pótlásukra üvegedényt, porcelánt és fémedényt vásárolunk. Ami cserépedény elkerülte a pusztu-. lást, azt a gyűjtők fölkutatták a padlásokon, a kormos fazekakban most nagy szálú, vágott, jó szagú virágok díszlenek, a csuprokban hóvirág, kankalin gyöngyvirág, bazsalikom, verbéna, viola, tátika és szegfű. A fazekasok, tálasok, korsósok műhelyszerszámai pedig bekerültek a múzeumokba. Hídvégi Lajos i
