Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-22 / 44. szám

IV. ÉVFOLYAM, 44. SZÄM Nyitott kapuk Általános iskolások a termelőszövetkezetekben A falusi fiatalok februári­márciusi KlSZ-rendezvényei- nek sorában fontos szerep jut a nyitóit kapuk akciósoro­zatnak. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek KISZ-esei szorosabbra fűzik kapcsolatai­kat a községek általános is­koláival, az úttörőcsapatokkal. A nyitott kapuk a gazdaságok kapuit jelképezik. A felsőbb osztályba járó úttörők léphet­nek be rajta, hogy a KISZ-esek és a szövetkezet szakembereinek segítségével, megismerkedjenek az ott folyó munkákkal, a gépek­kel, eszközökkel, a szövet­kezeti légkörrel. Ezek az üzemláto?atásov több célt szolgálnak egyszerre. A mozgalmi felada:o.iu i vül a pályaválasztás előtt álló, végzős általános iskolások tá­jékoztatására használják fel. Céljuk: megismertetni, kedvet csinálni, 6 megkönnyebbíteni a választást. Megmutatni — amennyire az idő engedi — a szakmák sajátosságait, szólni szépségeikről, nehézségeikről, kielégíteni az elemi kíváncsisá­got. Hajdan nem volt gond az ilyesmi. A gyerekek ott nőttek fel a kertben, az istálló mellett, a majorban. Ma más a helyzet. A termelőszövetkezetek is egy­re inkább hasonlítanak az üze­mekhez, az új gépek, a korsze­rű műhelyek, az értékes és ve­szélyes berendezések nem tű­rik a gyerekek lábatlankodását. A háztáji állattartás, a kerti kapálás pedig nem ugyanaz. Szükség van tehát arra, hogy a fiatalokat elvigyék a „szom­szédba”, szüleik, ismerőseik munkahelyére. A nyitott kapuk akció már­cius közepéig tart. Ahol már lezajlott a találkozó, kedve­zőek a tapasztalatok. Podani Sándor, a Rákosme zeje Termelőszövetkezet I-es alapszervezetének' KlSZ-titká­ra, ők január közepén invi­tálták meg a rákosikerti általá­nos iskolásakat. Az iskola úttö­rőcsapatával régóta jó a kap­csolatuk, s így ez a rendezvény is jól il­leszkedett a patrónusi teendők közé. — Először a zöldség és gyü­mölcstermesztési üzemágba vit­tük a gyerekeket. Zákány Jó­zsef, alapszervezetünk szervező titkára, pincemester és Steinér Endre ágazatvezető-helyettes kalauzolta a hatodik, hetedik és nyolcadik osztályos úttörő­ket. Ízelítőt adtak a háromszáz hektárnyi területen folyó munkákról, majd a borospince került sorra. Itt két óránál is többet töltöttek el, meghallgat­ták a fejtésről, az érlelésről adott tájékoztatót,, megnéze­gették a különféle fokmérő­ket, a borászati eszközöket. — Paulovkin Imre, pártve­zetőségi tag, a kertészeti üzem­ág vezetője, a parképítő részleg tevékenységét mutatta be. A gépjavító műhely különösen a fiúknak tetszett. Figyelmesen hallgatták a traktorokról, kom­bájnokról szóló ismertetőket. Végül a szakipari műhelyeket is végigjárták. Az akciósorozat pályaválasz­tási segédlete egy üzemlátoga­tásban nem merülhet ki. Nem­csak az idő rövidsége miatt, hanem, mert a gyorsan, sűrí­tetten kapott tájékoztatás nem rögződhet, s egy délután alatt nehéz szakmát választani. Ezért járnak el a termelőszö­vetkezet KISZ-esei azokra az őrsi gyűlésekre, ahol a látottak­ról folyik a szó, ahol felelni tudnak a felmerülő kérdésekre és személyes élményeiket el­mesélve is gazdagíthatják a képet. Lázár János, a dányi Magve tő, Termelőszövetkezet alap­szervezetének KISZ-titkára. Az ő szavai is ilyen törekvé­sekről tudósítanak: — Ezen a héten rendezzük az első üzemlátogatást. Még nem tudjuk milyen lesz az ér­deklődés, de régóta tervezzük, hogy megalakítjuk a mezőgaz­dasági klubot. Ebben a szakkörben általános iskolásak vennének részt. Szak­emberek irányításával sajátít­hatnák el a növénytermesztés, az állattenyésztés alapvető is­mereteit, s a gép működésé­nek alapelveit. Karczagi Sándor, vácszent- lászlói tapasztalatokat összeg­zett: — Mindenképpen érdemes megrendezni a szövetkezetláto­gatásokat. Hasznos ismereteket nyújtanak, tetszik az iskolások­nak. Nálunk is szép számmal jelentek meg. Nem tudhatjuk előre, hogy a most vendégül látott iskolások közül hányán választanak vé­gül mezőgazdasági pályát, pontosan nem lehet felmérni, hogyan befolyásolja döntésü­ket a szövetkezetekben most eltöltött néhány óra —, de min­den bizonnyal érdemes folytat­ni. (g.) Szolgáltatóház, Erdőkertesen Űj szolgáltatóház építését kezdték meg Erdőkertesen. A munkálatokat a helyi tanács építőbrigádja végzi. Az épület a piactéren kapott helyet, s lesz benne férfi- és női fodrá­szat, zöldségbolt", takarékszö­vetkezeti iroda, patyolat, vala­mint rádió- és televíziószerviz. A szolglátató egységeket a' gö­döllői ÁFÉSZ, a veresegyházi takarékszövetkezet és az aszódi vegyesipari szövetkezet üze­melteti majd. Megnyitását ez év végére tervezik. A Szovjetúnió népművészete Az aszódi helyőrségi klub­ban ma délután három órakor nyitja meg Sári Katalin, a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának munkatársa a Szov­jetunió népművészetéről szóló kiállítást. A megnyitó után elő­adást hallgathatnak a résztve­vők s filmvetítés is szerepel a műsoron. A szőlészet múltjából Az egykor virágzó Galga menti szőlőgazdaságok tárgyi em­lékei tekinthetők meg az aszódi Petőfi Múzeum pincéjében. A múlt század végéről származó használati tárgyak eddig is sok száz érdeklődőt vonzottak. Ifj. Fekete József felvétele­Sok kicsi... Arjelzésf az árukra! Mi a különbség a kenyér- és a hátaszahnna között? Valószínűnek tartom, hogy járásunk községeiben, de még a városban, Gödöllőn is, na­gyon sokan vannak, akik könnyűszerrel megkülönböz­tetik a hasa- vagy kenyér- és a hátaszalonnát. A bontóasz- talnál kotnyeleskedő gyermek a fölnyitott hízó szagával, a sülő töpörtyű, a hurka, kol­bász, sajt ízesítésére szolgáló fűszerek illatával szívja magá­ba a sertés anatómiai isme­reteit. A böllér kötelességsze­rű kérdései közé tartozik: hány oldalt hagyjon a silá­nyabb hasaszalonnából és há­Hírek Nagytarcsáról Az oktatás és a köziművelő­dés kapcsolatáról tartott ér­tekezletet a járás általános is­koláinak igazgatói munkakö­zössége Nagytarcsán. A helyi iskola „külső” kapcsolatairól változatos képet kaphattak az igazgatók. Ez év januárjától a község művelődési bizottsága koordinálja a falumúzeum, a könyvtár, a népfront, a ta­nács, a pártszervezet, a KISZ, az iskola és az úttörőcsapat programjait. Üj kezdeménye­zés az iskolában a harmadik tornaóra keretében az úszás­és népitánc-oktatás. Az úszás- oktatást a budapesti Molnár utcai tanuszoda tanára, a né- pitáneórákat a nagytarcsai tánccsoport koreográfusa ve­zeti. ★ A jövőben negyedévenként jelentetik meg a közművelő­désügyi bizottság tájékoztató­ját, amelyben a művelődni, szórakozni vágyó lakosoknak adnak hírt a közművelődési intézményekben és a társa­dalmi szervezetekben sorra kerülő eseményekről. Kinőtte falait a zeneiskola Ősztől új otthonban ? Kegyetlen ellentmondás: csak a tudás birtokában döbbenünk rá, ellenkező esetben mit is ve­szítettünk volna. Zeneileg mű­veletlen embernek, például, sejtelme sincs, mi szépség lehet egy komolyzenei műben, egy operában, szimfóniában. Ép­pen ezért szinte lehetetlen megmagyarázni, elfogadtatni, az a sok vonós, fúvós és egyéb hangszeren játszó zenész a karmester intésére valami ne­meset, lélekvidítót művel. Nem véletlen, hogy a rengeteg'mu­zsikus közül hol egyetlen egy játszik, egy pillanat múlva teljes hangerővel az egész ze­nekar, hogy néhány másodperc elteltével alig hallhatóan, pia­no folytatódjék. »»»»»» Minél magasabbrendű művé­szettel van dolgunk, annál több ismeret, figyelem kell megértéséhez. Az istenáldotta tehetségek csak kivételt ké­peznek, mi a többségről, ha úgy tetszik az átlagról szólunk. Legfejlettebb lény voltunk ára vagy átka: jószerivel mindent tanulnunk kell. A járástól a műélvezetig. Gyakran hangoztatjuk: a nép kulturális színvonala emelkedett. S ugyanilyen sok­szor megkérdezzük: mit is ér­tünk ezen. Mivel lehet ezt ki­fejezni? Példának okáért úgy, kola zenekarok találkozójának megszervezésére. Sikerrel áll­ták a próbát. Elismerései szólt a rendezés színvonaláról a Kul­turális Minisztérium, a megyei tanács, a Bartók Béla zenemű­vészeti szakközépiskola szak­embere. Bő három esztendeje 257 nö­vendékkel kezdték, ma 439 a létszámuk. 1973-ban hegedű, zongora, cselló, fuvola, rézfú­vós tanszakon oktattak, mára klarinétszakkal gyarapodtak, s megkezdték a magánénekesek oktatását. Nagy dolognak tart­ják a szolfézsszakot, hiszen itt ismerkedhetnek meg a tanulók az alapvető zenei ismeretekkel, a hangok hallás utáni lejegy­zésével. A városon kívül Aszódon zongora, cselló, hegedű, fuvo­la. rézfúvós, Bagón, Pécelen zongora, Veresegyházon zon­gora és hegedű szak működik. Sajnos Aszódon csökken a lét­szám, aminek valódi okait nem tudják. Óvodásoktól egyetemistákig járnak a gödöllői zeneiskolá­ba, ahol csekély tandíj ellené­ben (ötös osztályzatnak fél év­re 100, kettesek 300 forintot fizetnek) szerezhetnek zenei képzettséget. A rászorulóknak hangszerről is gondoskodnak.' »»»»»» Minden emberi tevékenység mércéje a hatás, az eredmény. Nem abban a szűk értelem­ben, hogy mit állítottunk elő, hanem úgy, hogy mennyivel lettünk nemesebbek, mivel gyarapodott személyiségünk, „lelkünk”. A zeneiskolának nem hivatásos zenészek neve­lése a célja. Legalábbis nem elsősorban. Ha akad tehetség, örömmel indítják el felsőbb is­kolákba. Tavaly ketten men­tek tovább. Eredménynek a zeneszeretet, -értés térhódítását tartják. Tá­jékozódni erről a különböző zenei esteken tudnak. A körül­belül 400 személyes egyetemi színházterem a növendék- és tanári hangversenyeken leg­alább háromnegyed ház mindig van. Ezekkel a hangversenyek­kel a város felnőtt lakosságá­ra is hatnak, muzsikálásukkal velük is megkedveltetik a ko­molyzenét. Az 1976—77-es idényben rendezték először az ifjúsági filharmóniai hangver­senysorozatot általános isko­lásoknak. Négyszáz bérlet kelt el, 100 szülő is váltóit, s alkal- mankint bérlet nélküliek is eljöttek. »»»»»» Pálfalvi Ferencnek és ta­nártársainak vágya: pezsgő zenei életet teremteni Gödöl­lőn. Alapját a zeneiskola lét­rehozásával teremtették meg, ahol évről évre többen ismer­kednek a hangjegyekkel és a hangszerekkel. Ma még mosto­ha körülmények között, ütött- kopott épületben, szűk szo­bákban. Ősszel valószínűleg minden igényt kielégítő, önálló épületben, tágas helyiségek­ben folytathatják magasabb színvonalon a zenei képzést. K —P nyat a testesebb, sűrűbb, fi­nomabb háti részből. Minden bizonnyal kevesen nyújtanák a kezüket, ha azt kérdeznék, vajon hány centi­méter vastagságú lehet még és hol a határ, ami alatt már nem hátaszalonna. A szabá­lyok szerint. Mert mérték van am erre is: három centi alatt kenyér-, afölött hátaszalonna a szalonna. Árban a kettő kö­zött hat forint a különbség. Ennyivel olcsóbb az előbbi. Es itt értünk mondandónk velejéhez. Ki fogja lecentizni a szalon­nát — gondolja a turpisabb | kereskedő. Fölszámol a gyen­gébb minőségű áruért hat fo­rinttal többet. A turpisság azonban nem itt he?dődik, ha­nem ott, hogy elfelejti kitenni az árcédulát. Ennek híján hon­nan tudja szegény vevő, mi az ára az étvágygerjesztő papri­kás szalonnának. Turpisságról szólottunk ismételten, de ami­kor a vásárló bukszájából a szalonna kilójáért hat forint­tal többet ugrasztottak ki, már másról van szó: köznyelven becsapásról, szaknyelven ár­drágításról. Az árdrágítások hetven szá­zaléka abból ered, hogy nem teszik ki az árjelzést. Ezt a vétséget a gödöllői járás zöld­ség- gyümölcs-, hentesüzletei­nek és minden olyan boltjá­nak többségében elkövetik, ahol nem előrecsomagolt ter­méket árusítanak. Amikor árdrágításról, bur­kolt áremelésről hall az em­ber, hajlamos nagy bűnökre, visszaélésekre gyanakodni. A legtöbbször azonban fillérek­ről van szó. Na, de ismerjük a mondást: sok kicsi... Járá­sunk egyik zöldségüzletében történt: a burgonya kilójáért a szállítólevél szerint 420-at, a sárgarépáért 4 forintot kelleti volna kérni. A kitűzött cédu­lán ennek nem a dupláját tün­tették fel, „csupán” 60 fillérrel többet. Joggal merülhet fel a kér­dés az olvasóban, akkor az árcédula sem biztosíték? Ille­tékes szakemberek szerint azonban az ilyesmi kivétel. Az üzletvezetők többsége, ha már kitűzi, vagy kitűzeti a cédulát, a valódi árat tünteti föl. A következő kérdés persze az, hogyan lehetne elejét ven­ni a csalásnak, illetve elérni, hogy mindenütt kitegyék az árjelzést. Alighanem csökken­ne az ilyen visszaélések száma, ha a boltokat működtető ÁFÉSZ-ek, vállalatok belső ellenőrei helyzetük magaslatán állanának. Ha ugyanúgy meg­követelnék a cédulák kitűzé­sét, ahogy számonkérik a for­galom, a terv, a bevétel telje­sítését. A felügyeleti szervek ellen­őrzései kevésnek bizonyul­nak. Járásunkban 560 „keres­kedelmi egység” működik. A járási hivatal élelmiszergazda­sági és kereskedelmi osztálya tavaly 137-ben tartott vizsgá­latot. Ezek közöl 89 esetben kezdeményeztek szabálysértési és fegyelmi eljárást, négyszer bűnvádi eljárást. A 89 szabály­talanságnak a fele származott abból, hogy nem rakták ki az árcédulát. ___________ -r -1 PE STI ISTVÁN TEMETÉSE A múlt héten autóbaleset következtében elhunyt Pesti István, az aszódi vegyesipari ktsz és a helyi Spartcus sport­kör elnökének temetése ma délután 2 órakor lesz a cinko- ta-ilonatelepi temetőben. Sporthírek Gaígamácsáról Lezárult a nevezési időszak a Galgamácsai összefogás Tsz SE tömegsportbizottsága által szervezett téli tömegsport- versenyeidre. Sakkban és asz­taliteniszben versenghetnek a csapatok, most készül a sorso­lás. ★ Rendezték soraikat az egye­sület sakkozói. A szakosztály tagjai részt vesznek a február 20-án kezdődő megyei II. osztályú csapatbajnokságon. Az első sakkcsata vasárnap délelőtt fél tízkor lesz a mű­velődési ház klubjában. A ha­zaiak a Nagykátai Gimnázium versenyzőivel mérik össze ere­jüket. ★ A falusi dolgozók 26. téli spartakiádjának megyei dön­tőit vasárnap rendezik meg Szentendrén. Galgamácsát a sakkozók és az aszíalitenisze- zők képviselik. ★ Javában készülődnek a kö­zelmúltban megalakult 1 aszta­litenisz-szakosztály tagjai is. A művelődési házban felállí­tott asztalokon gyakorló csa­patot a megyéi I. osztályba so­rolták, ahol március 6-án kez­dődik a pontvadászat. Tomaverseny Túrán A túrái úttörőcsapat torna- szakköre évek óta a megye élvonalába tartozik. Léná­val Márton tanár az idén is negyven kisdobossal és úttö­rővel foglalkozik rendszere­sen. A legutóbbi tömegverse­nyen is több mint százan ve­télkedtek a különböző szere­ken. A szakkör serdülő II. és III. osztályú háziversenyén szülők és nevelők szurkoltak a gyerekeknek. Szívonalas gyakorlatoknak tapsolhattak, a pajtások szépen dolgoztak talajon, szekrényen, korláton, de a legizgalmasabb a geren­da volt. A II. osztályúak ered­ménye: 1. Gólya Gabriella 8. b., 2. Mihalik Tünde 7. c., 3. Dolányi Katalin 8. b. III. osz­tály: 1. Hámori Csilla 4. a.. 2. Tóth Zs Mariann 6. a., 3. Dú­sa Erzsébet 5 a. / hogy megnézzük, mikor mit tekintünk a műveltséghez tar­tozónak. A mai közép- és idő­sebb generációk tagjainak töbsége nemigen tud kottát ol­vasni. Az emberi kultúra igen széles tartománya ezért ide­gen tőle. Legfeljebb azzal ál­tatjuk magunkat, ha nem is értjük, de élvezzük a zenét. Nem teljesen hamis okoskodás, valószínű azonban, hogy job­ban megérti, élvezi a zenét az. aki a kottalapra nézve nem ákombákomot lát. hanem el­olvasható információt. S még könnyebben eligazodik a zene világában az, aki meg tud szó­laltatni valamilyen hangszert. Az országszerte működő ze­neiskoláknak ez a dolga: ért­hetővé és élvezhetővé tenni a zenét minél több fiatalnak. Vagy fordítva: megnyitni a lelkeket a muzsika befogadá­sára. A Gödöllői Állami Zene­iskola első megyei szintű ren­dezvénye alkalmából beszél­gettünk erről az iskola igazga­tójával, Pálfalvi Ferenccel. »»»»»» önállóvá válásunk, 1973 de­cembere óta a járásban és a városban minden -esztendőben tartottak növendék- és tanári hangversenyeket. Három év után érezték magukat elég erősnek és felkészültnek a Pest megyei úttörő- és zeneis-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents