Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
4 1977. FEBRUÁR 20., VASÁRNAP Ki mit tud? III. Kezdjük a legíonLosabbal: a középdöntőbe jutott a szentendrei Vuji- csics-együttes! Ám a továbbjutás ténye mellett az Is erősen méltánylandó, amit a Ki mit tud? zsűrije mondott ezekről az ifjú muzsikusokról. Felsőfokon beszéltek mind hangszertudásukról, mind pedig együttes játékukról, s azént meg külön is megdicsérték őket, hogy nemcsak elpengetik, -harmonikázzák a mások által feldolgozott délszláv dallamokat, de maguk is gyűjtik őket. Névadójuk, egykori muzsikustársuk, Vujicsics Tihamér, az oly fiatalon és oly tragikus körülmények között elhunyt komponista munkásságának szellemében teszik mindezt: egyszerre éltetik nevét és szellemét. Tovább is jutottak a versenyen. A másik Pest megyei induló, a ceglédi Balogh Erika már nem volt ennyire szerencsés. József Attila Elégiáját úgy mondta el, hogy abban bizony kifogásoílnivalót is talált a zsűri elnöke — amúgy a József Attiila-versek mindmáig legjobb, legértőbb hazai tolmácsolója — Major Tamás. Balogh Erikának azonban semmi oka sincsen az elkeseredésre, hiszen a költemény előadásából — amely megnyerte a közönség tetszését is —, látszik: jó úton halad József Attila költészetének még mélyebb megértéséhez. Torday Ferenc, a budakeszi önképzőkör tagja szintén ebben a kategóriában indult a Ki mit tud?-oru Szuggesztív erővel, szenvedélyesen adta elő Nagy László: József Attila című versét. A zsűri egyhangúlag úgy döntött, hogy cseréljen helyet az előző vers- mondóval. Hanem ami ezt az egész elődöntőt illeti, ennyire magas színvonalú versenyre talán még e vetélkedő legrégebbi hívei sem emlékeznek. Bravúr- szám követett bravúrszámot, akár énekesek, akár táncosok, akár bűvészek álltak a porondra. Különösen ez utóbbiak kápráztatták el — a szó legszorosabb értelmében — a szemet. Megfoghatatlan az az lános iskolás, Adámi Béla változtatja át, tünteti el a legkülönfélébb rekvizlteket; de a budapesti Halászlaki György mikromágiája talán még az ő ügyeskedéseinél is elképesz- tőbb volt Remek rendezői, szerkesztői fogással éppen az a dr. Gloviczky Péter sebészorvos mondott róluk szakértői véleményt, aki ugyancsak korengedményes ifjú mágusként lett nemcsak idehaza rendkívül népszerű Ki mit tud?-os, de a világ legelőkelőbb bűvészköreiben is megbecsült vendég... A tehetséges szereplők, a pergő rendezés, a tömören, okosan véleményt mondó — közművelő — zsűritagok mellett ez a „visszacsatolás” is nagyon tetszik ebben a legújabb Ki mit tud?-ban. Nemcsak a remek játék szellemét őrzi, de a lehető legszebb módon jelzi a folyamatosságot. Tv-tíikÖr. Nem volt valami jó a nézők véleménye a január 10-től 16-ig terjedő műsorhétről. Mindezt a televízió „háztáji” műsorából, a pénteken éjszaka látott Tv-tükörből tudhatta meg a néző. A szép hangzású, ám annál komolyabb rendeltetésű tetszéspontok bizony alig ugrottak az átlag fölé. Jószerivel csak a Végh Antal novellájából forgatott — mellesleg jó három évig dobozban tartott Állványokon c. filmre mondta rá a megkérdezettek többsége: no, ez igen... Am ezúttal mégse a műsor- szerkesztésen verjük el a port — megkapta, s kapja a magáét az úgyis eleget —, hanem inkább örüljünk annak, hogy ezt az egész tetszéspontozást ismertetik is a nézővel. A tv így válik igazán felnőtté: megméreti önnön hatását, és azt közli, elemzi a legnagyobb nyilvánosság előtt. Semmi elkendőzés, semmi bizonyít- ványmagyarázás: ez van, ezt tudtuk, tudjuk nyújtani. így még a legrosszabb programot is jobbnak látja a néző — legalább egy tetszéspont tal... Akácz László Befejeződött a filmszemle Szombaton —■ Dargay Attila egész estét betöltő, Ludas Matyi című rajzfilmjének a Vörös Csillag Filmszínházban megtartott nagy sikerű ősbemutatójával véget ért a XX. magyar játékfilmszemle eseménysorozata. ★ Az elmúlt év teljes hazai játékfilmtermését felvonultató szemle tapasztalatait Lugossy László filmrendező, a Magyar Film- és Tv-művészek Szövetsége filmművész tagozatának titkára foglalta össze az MTI munkatársának: — Ez a szemle ismét kiváló alkalmat adott arra, hogy az 1976-os esztendő magyar játékfilmjeiről teljes, átfogó képet kapjanak a nézők és a szakemberek. Az egy hétig tartó vetítéseinket — az előzetes becslések szerint — 30 ezren nézték meg. Némileg ez is érzékeltet valamit a fokozódó érdeklődésből. Ami pedig a szemle alkalmából megtartott különböző szakmai tanácskozások tapasztalatait illeti. elmondhatom: olyan filmekre van szükség, amelyek a közönséghez — a közösséghez! — szólnak és meg is találják ezt a közönséget. — További kérdés, hogy hol tart a magyar film a nemzetközi arányokhoz és filmművészeti értékekhez képest! Alkotásaink tavaly is a világ több táján sokféle,, igen különös összetételű zsűrik előtt arattak elismerést, sikereket, beleértve ebbe a külföldi kritikákat is, Moszkvától Cam- nes-ig és Karlovy Varytól Teheránig. Bizonyára ez sem véletlen. Számiunkra azonban fontosabb, hogy a magyar film továbbra is létező, élő szerves része művészeti életünknek. — A szakma számára a szemlével természetesen nem fejeződik be a vélemények, gondolatok cseréje. A tavalyi pécsi filmszemle tapasztalatait már eddig is igyekeztünk érvényre juttatni. Bizonyítja ezt egyebek között az is, hogy tavaly — az előző évekhez képest — csaknem egymillióval többen nézték meg fimjeinTV-FIGYELŐ ügyesség, ahogy az alig tizenhárom éves kis miskolci álta„Huzadalma volt hozzá...” MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK A fáikét kora délután kicsapják aibrakolásma. A birkák nem szívesen mennek, éktelen bégetéssel egyhelyben forognak, mintha nem tudnák eldönteni: itt hagyhatják-e bárányaikat erre az időre. De a juhász meg-megbíztatja őket, és lassan már kint topognak a hodály előtt. „Hé, te!” — kiált a juhász a zömök pulira, az meg aprókat vakkantva, morogva csipkedi a falka szélét. Előcsahol még egy puli: most már két oldalról terelnek. Lassan mozdulnak a birkák, aztán észvesztett rohanással az abrakodéig iramodnak. Most van egy kis ideje a juhásznak. — Jó napot, Inoka Mdklős- né vagyok, az Eszter. Hát menjünk beljebb — int a tanyaház felé. Eszter maradt... Oldalvást pillantok a fiatal- asszonyra. aki számadó és ellető juhász. Mindössze húszéves. Mesterségét nem tanulta iskolapadban, de a ta'ár- szentgyörgyi legelőkön kislány korában boitároskodott az édesapja mellett, Jól elleshette a dolgát, mert az Örkényi Béke Termelőszövetkezet elnöke azt mondta róla: kevés olyan kiváló juhász van a környéken. mint az Eszter. Bent a házban nappal is félhomály van: szűköcske ablakok. alacsony mennyezet, két földes helyiség, villany nincs. A szobában tranzisztoros televízió. Beszélgetés közben lassan körbeüljük a konyhát. Eszter a férje mellé húzódik a padra, távolabb, az ajtó mellett a mama, s a vendég hírére hazaérkezett öregebb juhász: Kajdáosi Illés, Eszter édesapja és volt tanítómestere. — Három gyerek van — veszi sorba az ujjain Illés bácsi. — Az idősebb az fiú, ő is megállta volna a helyét a bir- géknél, de nem volt maradása, elment építőmunkásnak. A lányok ikrek. Az egyik varrodába került, de Eszter megmaradt, juhász lett. Valahogy huzadalma volt hozzá, a bir- gékhez is, a juhászsághoz is. Hároméves kora óta járt mellettem a legelőn és a hodály- ban. Családi munkamegosztás Ma már Inoka Miklósiénak is éppen akkora falkája van, mint az édesapjának: mindketten 350 birkára vigyáznak. S mivel a két akol közel van egymáshoz, lehetővé vált a családi munkamegosztás. Különösen ilyenkor, ellés idején van erre nagy szükség: nem ritka, hogy egyszerre több tucat birka kezd egy időben elleni és mindegyik gondoskodást igényel. — Ilyenkor kicsit nehéz, rengeteg a munka. Az elletés- hez ismerni kell az állatokat, sok figyelmet és gyöngédséget várnak — magyarázza a fiatalasszony. — Ezért aztán mind a két falkánál én va- avok az ellető juhász. Eddig összesen négyszáz bárányunk született, de még várunk legalább kétszázötvenet. Éjjel- nappal figyelni kell a vemhes állatokra, mert bármelyik percben megindulhat az eilés. A két fáikéból azokat a birkákat, amelyek már nem várnak kisbárányt, az édesapám legelteti napközben. A férjem pedig a takarmányos, ő is nálunk téesztag. Édesanyám a mindenes: ellátja a háztartást, meg a tanyán levő állatokat, és mindig ott segít, ahol a legtöbb a dolog. Lassan közeledik az este, a birkákat behajtják az akiokba, s ebben ismét főszerepet játszanak a borzas pulik. A juhász mestersége azok közé a foglalkozások közé tartozik, amelyeken alig változtatott valamit a technikai fejlődés. A legelésző nyáj képe ma is ugyanúgy fest, mint évszázadokkal ezelőtt. De mi tagadás, ebbe a képbe meglehetősen nehéz belehelyezni a juhászmenyecskét, mondjuk például szamárháton, kampós bottal a kezében és esetleg furulyával, a pipáról nem is beszélve, Hogyan választja egy lány a juhász mesterséget? Görbe a bot vége — Sok időt töltöttem az édesapámmal, tetszett ez a nyugődt, szabad életforma, no és ami a juhászattal együtt jár. A hosszú évek alatt nagyon megszerettem az állatokat, a birkákat különösen. Mindig itt éltem a tanyán, így vagyok szokva, elcsalogatni se lehetne. Jó itt. Ha nincs ellesi időszak, akkor a legelőket járom a kutyákkal, meg a szamarammal. Én fel is szoktam ülni rá, édesapám már nemigen. És van gamó- som is. nem is egy — ez az a nevezetes kampós pásztorbot. Évente elmegyünk kirándulni, hogy somfát szedjünk, csak abból igazi a gamós. Azért görbe annak a botnak a vége. hogy azzal a birkát ki lehet húzni a falkából, ha mondjuk a lába fáj. Többnyire a körKönyv és ember egymcísratalálásához A terített asztal nem elég Sok jó ember kis helyen is elfér, tartja a közmondás és ez így igaz. Sok jó könyvre azonban már nem érvényes ez a megállapítás. A könyveknek hely kell, hogy megmutathassák magukat, felkeltsék figyelmüket és válogatni lehessen közöttük. A gödi nagyközségi könyvtár tizenötezer kötete a művelődési ház két kicsiny helyiségébe zsúfolódott. Szinte menni is alig lehet a különféle alakzatokban felállított polcok között, amelyek roskadásig rakottak könyvekkel. Ismerkedni velük, válogatni közöttük egyenlő a lehetetlennel. Raktárnak tűnik Az ember egyik szeme nevet, a másik sír. Ma még kevés olyan települése van Pest megyének, ahol egy lakosra 2,3 könyv jut, mint itt, Gödön. A megyei átlag 1,8 kötet. Ez az, amin őszintén örülni tudunk. Amin már kevésbé: a két gödi könyvtár sokkal inkább raktárnak tűnik, mint kölcsönzőnek. Csak fokozza a gondokat: a művelődési háznak is igencsak szüksége lenne arra a két helyiségre, amelyet a könyvtár elfoglal. Négy klubot, két szakkört és két tanfolyamot működtetnek. Azért nem többet — minden érdeklődés ellenére —, mert nem jut rá hely. Pedig egy olyan településen, mint amilyen Göd is —, melynek lélekszáma tavasztól őszig sok-sok ezer nyaralóval, hétvégi üdülővel gyarapodik — nagy szükség lenne a közművelődés lehetőségeinek a kitágítására. Ehelyett egyre inkább szűkülnek a lehetőségek. Az elmúlt esztendőben a művelődési ház és a könyvtár mellett még egy klubkönyvtára is volt a nagyközségnek. Két önálló kulturális intézmény fenntartására azonban nincs lehetőség, így a klubkönyvtár rövidesen elveszti státusát, s mint a művelődési ház klubja működik majd tovább. A tizennégyezer kötet természetesen ott marad. Szó van arról is, hogy ott lenne az egy vezetés alá kerülő könyvtár központja, s a jelenlegi csak fiók- könyvtárként működne tovább. Mindez azonban csak formai kérdés, s alapvető változást aligha hozhat a könyvtári munka feltételeinek megteremtésében. Be kell csukni Már önmagában az is, hogy itt és ott egyaránt egy-egy ember feladata a beszerzés, a kölcsönzés, a könyvtárhoz kapcsolódó rendezvények szervezése, a nagy munkát igénylő katalógusrendszer kialakítása, a kapcsolatteremtés a gazdasági üzemekkel csakúgy, mint az iskolában és a termelőszövetkezetben működő letéti könyvtár köteteinek számontartása, rendszeres cserélése, aggasztó azért vajon, hogyan tudnak eleget tenni a közművelődési törvényből adódó nagyobb feladatoknak. Ha például valamelyik könyvtáros — valamilyen oknál fogva — kiesik a munkából, nem marad más hátra, be kell csukni a könyvtár ajtaját. Tavaly például — mivel a könyvtáros gyermekgondozási szabadságra ment — július 1-től szeptember 26-ig ez a táblácska volt olvasható a klubkönyvtár ajtaján: a kölcsönzés szünetel. A következmény: három hónapig nem juthattak könyvhöz az emberek, s csökkent az amúgy sem túlságosan nagy olvasógárda. Szeptember vége óta képesítés nélküli könyvtáros vette át a munkát. A két könyvtárnak az elmúlt esztendő végén nem egészen ezer ötszáz olvasója volt. Ezek több mint' fele diák, ami elsősorban az iskolákkal kialakított jó kapcsolat eredménye. A mezőgazdaságban dolgozó olvasók száma csak azóta emelkedett huszonötről százra, amióta letéti könyvtárat működtetnek a gazdaságban. A két könyvtárban összesen mintegy száznyolcvan munkásolvasót tartanak számon. Mindez azt bizonyítja: tennivaló akadna még bőségesen. A művelődési ház — ahol a könyvtár is található — már hosszabb ideje közös fenntartásban működik. Ám a gazdasági vezetők körében még ma is tartja magát az a nézet, hogy a lefizetett összeggel lerótták minden adósságukat a kultúra asztalánál. E téves szemléletből fakad, hogy a könyvtárak is csak nagyon lassan jutnak előbbre a munkásolvasók szervezésében. Igényhez lehetőséget A könyv — gyakran kimondtuk, leírtuk már — az ismeret- szerzés egyik fontos forrása. Az embernek ugyanis arra nincs lehetősége, hogy minden, olyan ismeretet, amelyre kiváncsi, személyes tapasztalat útján szerezzen meg. Érdeklődését azonban kielégítheti a rendszeres olvasással, ha felkeltjük igényét erre, s lehetőséget is biztosítunk ahhoz, hogy megtalált igényét kielégíthesse. Munka és munkásolvasó elválaszthatatlan fogalmak kell hogy legyenek e gyorsan fejlődő, változó világban. A gazdagon terített asztal ehhez önmagában nem elég. Prukner Pál Rádióhozretités a moziszünetben Amíg eljutottunk a solti nagyadóig... Az elmúlt napokban értesülhettünk az újságokból: felavatták a solti nagyadót. A magyar műsorszóró rádió nemük beteg. Akkor eldöntőm a birkát, megfogom a lábát és kivágom a beteg részt a kör- mölőkéssel... Közben visszaérünk a házba. Odabent Eszter hangját ritkán hallani, inkább a szülök és a férje beszélnek: a faluban álló négyszobás házukról, amelynek felét egyszer majd a fiaitalaszonyék örök- lik; aztán a keresetről, hogy jól indul ez az év, és Eszter jövedelme — mindennel együtt — elérheti a százezer forintot. Az asztalra szalonna, kolbász és pálinka kerül. A fiatal férj szóba hozza ismeretségük kezdetét: először nem is tudta, hogy juhászlánynak udvarol, de azt igen, hogy Eszter a község női futballcsapatának balihátvédje volt, s hogy ő a házasság miatt hagyta ott a hegesztő szakmát, idejött takarmányos- nak, papíron: az asszony beosztottjának. Időközben az is kiderül: igaz, hogy a női juhásznak nincs furulyája, de most rendeltek Pestről egy ci- terát, majd azon megtanul játszani a férjétől. Ha lesz idejük. Mert most még alvásra is alig futja. Reggel fél ötkor van ébresztő. Először a bárányok esznek, nagy részüknek meg kell keresni az anyját, mert a birka csak a saját bárányát hajlandó etetni. Aztán kihajtják az állatokat abrakolásra, itatásra. Kajdácsi Illés, az öregebb juhász úgy számolta: naponta öt-hatszáz vödör vizet kell felhúzni a gémeskút- ból. A többi idő a legeltetéssel, a hodályok tisztán tartásával, maid ismét a bárányok és a birkák etetésével telik el. S mindehhez még az elletés. Közelebb a jövőhöz S hogy mire jut még idejük? Televíziónézésre, ritkábban egy mozira és egy-egy újság átnézésére. No, és persze, a tervezgetésre: a juhásznő szeretne egy szép, modern házat, új bútorokkal. Gépkocsi? Előbb gyerekek, kettő, talán három, aztán esetleg az autó. Minden idejüket leköti a tanya és a munka, az örömüket is megtalálják ebben a maguk uralta kis világban, amely mintha egy kicsit a mozdulatlanság jelképe is lehetne. Most még. Sötét van a tanyán, mikorra búcsúzunk. Petróleumlámpa világít kifelé az ablakon, a ház mellett kuporog az istálló. S az út mentén a gémeskút meredezik meszire kinyújtott vályú csapjával. Eszter birkái is csendesek az akolbam. Most még így fest a tanya. De a tervrajzokon már más képet mutat. Rövidesen megérkezik a villanyvezeték — az áramszolgáltató vállalat ezt ígéri. S ha lesz villany, a kút- ban is lesz szivattyú, és a jelenleginél modernebb új aklo- kat épít a termelőszövetkezet. Több ezer férőhelyes telepet létesítenek, amelyhez szolgálati lakást is terveznek, talán éppen olyat, amilyet Inoka Miklósné megálmodott: nagy ablakos, parkettás helviségek- kel, fürdőszobával. Akkor kényelmesebb lesz a munka és az idő Is könnyebben beosztható. Közelebb kerül a tanyához a nagyvilág. Kriszt György gyedszázados történetével kapcsolatban írások százai jelentek meg már a sajtóban, de eddig olyat még nem olvastam, amely az indulás idején a rádiózás propagandáját ismertette volna. Ezt szeretném megtenni. Akkoriban két előkelő filmszínháza volt a fővárosnak: a Keleti pályaudvar melletti Capitol és a most is kedvelt Corvin. Az azóta lebontott Capiitolnak Friedmann Jenő volt az igazigatója és Lakner Artur a titkára. (Csak mellékesen jegyzem meg, hogy Lakner később gyermekszín- názat alapított.) A moziban, két ezüstpitykés mellényű boy nyitogatta az ajtókat az érkező és a távozó vendégek előtt, vagy szaladtak a Baross térre a taxiért, ha az előadás végére elromlott az idő. Az egyik boy éppen én voltam. A Capitol plakátjain szokatlan hirdetés jelent meg, amely szerint az előadások szünetében rádióközvetítést hallgathatnak majd a vendégek a nézőtéren. Láttam az előkészületeket is. A Keleti pályaudvar csarnokának tetejére hosszú antennát feszítettek ki, amelynek levezető ága a Capitol épületében ért véget. Az oldalpáholyokban hatalmas, ládaszerű vevőkészülékeket helyeztek el, a tetejükre régi, Gramofon tölcsérekhez hasonló, fekete hangszórókat raktak. Telt ház volt minden előadáson, tehát nem a látogatottság emelése érdekében hirdették meg a moziban a rádióközvetítést. Lakner Artur szerette az újat, a rendkívülit, ezért tűzte műsorra a közvetítést is. A darab első részének le- pergetése után a lámpák kigyulladtak, elnémult a filmek vetítése alatt játszó rendőrzenekar, az oldalpáholyokban pedig dolgozni kezdtek a rádiósok. A feszült figyelmet nem zavarta meg köhögés, kuncogás: a sok recsegés között csak ritkán lehetett élvezhető hangokat hallani. Ennek ellenére mindenki büszke volt. aki az első nyilvános rá- di óközvetítésen részt vehetett. A magam részéről e kis v’sszaemlékezéssel akartam köszönteni az új solti nagyadót — születése napja alkalmából, kicsit megkésve. Galambos Ferenc
