Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-20 / 43. szám

^fASao 1977. FEBRUAR 20., VASÄRNAP Március első hetében Berlingiicr—Marchais— Carrillo találkozó Az AFP francia hírügynök­ség szerint a Spanyol Kommu­nista Párt szombaton bejelen­tette, hogy március első heté­ben Madridban találkozik En­rico Berlinguer, az OKP, Geor­ges Marchais, az FKP és San­tiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára. Úgyanakkor közöl­ték azt is, hogy a találkozó alkalmából a párt illetékes szervektől engedélyt kér egy madridi nagygyűlés megrende­zésére. ANTHONY CROSLAND brit külügyminiszter szombaton reggel elhunyt — jelentette be Londonban a külügyminisz­térium. Az 58 éves külügymi- nisztert hétfőn szélütés érte. Kórházba szállították, de eszméletét többé nem nyerte vissza. A SZÍRIÁI KOMMUNIS­TA PÁRT nyilatkozatban fog­lalkozik az Egyiptomban tör­tént eseményekkel. Szolidari­tást vállal az egyiptomi nép­pel, az egyiptomi kommunis­tákkal, Nasszer híveivel, a szakszervezeti és diákszerve­zetek vezetőivel, s követeli a letartóztatottak szabadon bo­csátását. A genfi leszerelési bizottság munkájáról Legfontosabb a nukleáris fegyverkezési verseny megállítása Dr. Domokos Mátyás nagy­követ, a genfi leszerelési érte­kezleten részt vevő magyar küldöttség vezetője nyilatkoza­tot adott a Magyar Távirati Iroda különtudósítójának a genfi leszerelési bizottság előtt álló feladatokról. — A genfi leszerelési bizott­ság most megnyílt ülésszaka iránt nagy a várakozás — ál­lapította meg többek között. — A bizottság, 15 éves fennál­lása alatt bizonyította hozzá­értését és felelősségét leszere­lési kérdésekben. — A bizottság napirendjén ez évben több olyan kérdés szerepel, amelyre eddig a meg­oldást még nem sikerült meg­találni. Ezek közül is kiemel­kedik a nukleáris fegyverke­zési verseny megállítása, amelynek első lépéseként az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetését kell elérnünk. A napokban, a bizottság megnyitó ülésén történt a leg­utóbbi szovjet kezdeményezés, amely arra vonatkozik, hogy a bizottság kezdje el a teljes atomcsendre beterjesztett szov­jet szerződéstervezet tárgyalá­sát és kidolgozását. A bizott­ság másik fontos feladata an­nak a szovjet javaslatnak a megtárgyalása, hogy az álla­mok kössenek nemzetközi egyezményt az új tömegpusz­tító fegyverek és fegyverrend­szerek kifejlesztésének meg- gátlására. A harmadik, nem kisebb jelentőségű napirendi pont pedig a vegyi fegyverek gyártásának és felhalmozásá­nak eltiltása és a készletek megsemmisítése. A hét képei és kérdései Négy hónappal Belgrad előtt Helybenjáró körutak, kiégett mulatók — A második és harmadik kosár — Hamleti kérdés Szovjet szóbeli jegyzék Franciaországhoz A Szovjetunió külügyminisz­tériuma a moszkvai francia nagykövetséghez intézett szó­beli jegyzékében a következők­Az NDK jó szomszédi viszonyra törekszik az NSZK-val ERICH HONECKER NYILATKOZATA Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK állam­tanácsának elnöke a Saarbrü­cker Zeitung című nyugatné­met lapnak Berlinben adott nagy terjedelmű interjújában, elítélte az NDK bizonytalan helyzetéről szóló mesék nyu­gat-németországi terjesztőit, majd kifejtette: A helsinki zá­róokmány megerősíti minden résztvevő állam szuverén jo­gait nemcsak arra, hogy szaba­don megválassza és fejlessze saját politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rend­szerét, hanem arra is, hogy ma­ga szabja meg saját törvényeit és azok szerint járjon el. Hangsúlyozottan megerősítette az okmány a más államok bel- ügyeibe való be nem avatko­zás elvét. A be nem avatkozás az enyhülés egyik alapvető fel­tétele. Mi ehhez tartjuk ma­gunkat, s csak kívánhatjuk, hogy mindenki ezt tegye. Az NDK—NSZK kapcsola­tokról szólva, az NDK állam­tanácsának elnöke rámutatott, hogy az NDK a helsinki konfe­rencia óta többet tett a két né­met állam közötti utasforga­lom fejlesztéséért, mint ameny- nyit a szövetségi köztársaság­nak az NDK-val szembeni el­lenséges magatartása indokol­na. Erich Honecker hangoztat­ta, hogy az NDK a családegye­sítés mellett van, s a számok ebben a tekintetben is azt erő­sítik meg, hogy ezen a téren sem tettünk keveset. Hozzá­fűzte azonban: Mi a család- egyesítés és nem a családok szétzilálása melléit vagyunk. Leszögezte, nem lehet egy­szerre nem elismerni az NSZK részéről az NDK állampolgár­ságot és ugyanakkor általános utazási szabadságtól beszélni. Honecker rámutatott annak a veszélyére, hogy 1976-ban több mint ezer provokációt és merényletet hajtottak végre az NDK államhatárai ellen. Egy­ben felhívta a figyelmet arra is, hogy az NDK és az NSZK közötti államhatár egyben a varsói szerződés és a NATO közötti határvonal is, amit ugyanakkor nem szabad szem­elöl téveszteni. Az NSZEP KB főütkára ki­jelentette, az NDK állandóan arra törekszik, hogy összhang­ban az enyhülési politikával jó szomszédi viszony alakul­jon ki az NSZK-val. Tudvalé­vőén nem is haladtunk rosz- szul előre, s ehhez a másik fél ésszerű magatartása is hozzá­járult. Ugyanerre szükség van ahhoz, is, hogy a két német ál­lam kapcsolataiban tovább lépjünk. Kifejtette, az NSZK- ban is abból kell kiindulni, mástól független német állam 2 q c&zik Az NDK és az NSZK kétol­dalú kapcsolatait meg kell sza­badítani és mentesen kell tar­tani mindentől, ami megnehe­zíti, sőt akadályozza, hogy azok a békés egymás mellett élés Helsinkiben megszabott elvei­nek megfelelően pozitívan ala­kuljanak. — mondotta Ho­necker, s megerősítette, hogy az NDK az NSZK minden olyan lépésére pozitívan fog reagál­ni, ami reális, ésszerű és a bé­ke érdekét szolgálja. Erich Honecker a nyugatné­met lapnak adott nyilatkozatá­ban hangsúlyozta, hogy a Né­met Demokratikus Köztársa­ság jó mérleggel megy a 35 or­szág belgrádi konferenciájára, és kész az alkotó véleménycse­rére. re hívta fel a francia hatósá­gok figyelmét: Február 10-én és 14-én Pá­rizsban pogromlovagok cso­portjai támadást intéztek az AEROFLOT szovjet légitársa­ság Champs Elysóe-n lévő ki- rendeltsége ellen. Az akciók következtében a kirendeltség helyiségeiben súlyos anyagi károk keletkeztek, az alkalma­zottakkal szemben a támadók durva fizikai erőszakot alkal­maztak. Ez a támadás nem az első ilyen jellegű akció Franciaor­szágban működő szovjet intéz­mények ellen. A francia féltől kapott ígéretek ellenére, hogy határozottan útját állják az ilyen és ehhez hasonló akciók­nak, a tények arról tanúskod­nak, hogy ezeket az ígéreteket nem teljesítik. A Szovjetunió külügyminisz­tériuma határozott tiltakozását fejezi ki a francia félnek azzal kapcsolatban, hogy Franciaor­szág területén folytatódnak bűnös elemek szovjet intézmé­nyek elleni rendbontó akciói. A szovjet fél, hangzik a nyi­latkozat, elvárja, hogy a bűnö­söket részesítsék szigorú bün­tetésben, s a francia fél hala­déktalanul tegyen olyan intéz­kedéseket, amelyek a jövőben kizárják ilyen és ehhez hason­ló akciók megismétlődésének lehetőségét. Jó néhány hónap választ el még a Hadzs-tól, a közel-ke­leti zarándoklati időszaktól, de a diplomáciai zarándokok jócskán megszaporodtak a hé­ten világunk egyik legforróbb válságterületén. Sűrűsödnek az európai tárgyalások is, mind jobban kirajzolódnak a külön­böző szándékok és álláspon­tok a kora nyáron esedékes belgrádi értekezlettel kapcso­latban, s Genfben újabb ülés­szakot kezdett a leszerelési bi­zottság. TÖRTÉNT-E ELŐRELÉPÉS A KÖZEL-KELETEN? Szemmel látható diplomáciai nagyüzem van a Közel-Kele­ten: alig utazott haza a nyu- , , , , ^ gatnémet külügyminiszter, “es^vc> máris megkezdte körútját Cy­rus Vance, az USA-diplomácia új irányítója, s vele szinte pár­huzamosan látogatja a térség országait Guiringaud francia külügyminiszter is. Carter máris washingtoni látogatás­ra hívta meg a közel-keleti vezetőket, hogy a tanácskozá­sok magasabb szinten folyta­tódhassanak. A várakozás nem kevéssé felfokozott, viszont a kibontakozás változatlanul ne­héznek ígérkezik. Tel Aviv ugyanis, amelynek a megszállt területekről törté­nő visszavonulással, s a PFSZ elismerésével az első lé­péseket kellene megtennie, vá­lasztások előtt áll, s kényel­mesen erre a körülménvre há­kellemetlen helyzetbe hozta a washingtoni diplomácia veze­tőjét. Amikor Ammanba érke­zett, a Washington Post ponto­san akkor tette közzé leleple­zését, hogy Husszein király a a CIA bérlistáján szerepelt. Sietve cáfoltak és sietve nem kommentáltak, de az ameri­kai közvéleménynek is eszébe juthatott: a Washington Post szellőztette először a Water- gate-ügyet, amelyet ugyancsak sietve cáfoltak annak idején... MI JELLEMZI AZ EURÓPAI TÁRGYALÁSOKAT? Már négy hónap sincs hátra Ait'k.%-/andr is'kov szovjet halá- <a belgrádi találkozóig, amely saati miniszter sajtóértekezletet a helsinki szellem továbbvite­lét hivatott előmozdítani — s tárgy alá­ez nem sok idő a nemzetközi politika szerteágazó tárgyalás- sorozatai közben. Nem csoda, ha a világsajtóban máris mind több kommentár foglalkozik a belgrádi kilátásokkal. A szo­cialista országok s egyes nyu­gati államok realista körei po­zitív folytatást várnak, hiszen az európai biztonság ügyét az enyhülés jegyében álló, hosszú folyamatként kezelik, joggal vethetik fel, hogy a Nyugat ol­daláról milyen kevés történt a második kosár (gazdasági együttműködés,- javasolt konti­nentális értekezletek stb.) te­rületén, sőt szélsőséges, hideg- háborús körök a politikai biz­tonság tízparancsolatát is két- Fidel Castro, a Kubai Kocmmu- ségbe vonják — elegendő len­ríthatja a kitérő választ. (A világsajtóban mind több az olyan vélekedés, hogy Rabin önbuktatása és a rendkívüli választások kiírása ezt az idő­húzást célozta az amerikai el­nökváltást követő időszakban.) Bonyolult helyzetben van az arab világ is: Libanonban idő­ről időre kiújul a feszültség, fokozódik Szaúd-Arábia nyo­mása, nehezen lehet egységes álláspontokról beszélni, s ez az arab egyet nem értés a pa­lesztin problémára is vonat­kozik. (E sorok írójának az elmúlt napokban alkalma volt utazást tenni a Közel-Keleten, láthatta Kairóban az elégedet­len tömegek tüntetésének em­lékét idéző kiégett mulatókat a piramisok felé vezető úton, s Szadat memoárjai Szadat egyiptomi elnök sajtóér­tekezleten jelentette be, hogy ha­marosan Washingtonba utazik... ne a nyugatnémet keresztény- demokrata vezérkar e héten tett kijelentéseit idézni. A NATO-országok hangadói vi­szont kizárólag a harmadik kosárra próbálják szűkíteni a vitákat: antikommunista kam­pányba kezdtek, beavatkozás­sal kísérleteznek a szocialista államok belügyeibe, mértékte­lenül felnagyítanak, túldrama­tizálnak elszigetelt, törvényel­lenes akciókat. A kelet—nyugati vita ezért időnként meglehetősen éles hangnemű, s a szocialista or­szágok — a különböző szintű tárgyalásokon — éppen arra törekednek, hogy Belgrád ne a terméketlen összeütközések, hanem Helsinki folytatásának színtere legyen. A rendszeres külügyminiszteri találkozók mellett ezért kíséri fokozott érdeklődés a formálódó csúcs­nap tárt — Giscard elnök és Cservonyenko nagykövet ta­lálkozóján például arról esett szó, hogy Leonyid Brezsnyev az idén Franciaországba láto­gat, s Vance közelgő moszkvai útja is egy szovjet—amerikai csúcsot készítene elő. KI GYŐZÖTT A DÁN VÁLASZTÁSOKON? Négy esztendőn belül im­már harmadszor járultak az urnák elé a dán választópol­gárok. Az északi ország kor­mányainak rövid élete jól tük­rözi a súlyos belső gondokat. Dániát különösen erősen súj­totta a tőkés világ gazdasági válsága, az ország közös piaci belépése nem hozhatta meg a várt előnyöket, az államadós­ság csillagászati összegű, s miközben megpróbáltak, hol a munkanélküliség, hol az inflá­ció ellen fellépni, tulajdonkép­pen mindkét irányú küzdelem hatástalan maradt. (A zavart mutatja, hogy a hagyományos politikai csoportok mellett a választásokon indult a nyugdí­jasok pártja, s egy Glidstrup nevű ügyvéd demagóg adóel­lenes szövetsége vált a máso­dik legerősebb parlamenti frakcióvá.) A rendkívüli választásokat a polgári jobboldal robbantotta ki, amikor felrúgta a szociál­demokratákkal fennálló koa­lícióját. Nyilván arra számí­tottak, hogy folytatódik a svéd és nyugatnémet választások irányzata, de csalódtak. A bal­oldali pártok, köztük a kom­munisták, megőrizték parla­menti pozícióikat, a szociálde­mokraták előretörtek, a kon­zervatívok visszaestek. Újra koalíció lesz Dániában, ennek — stílusosan szólva — ham­leti kérdése, hogy kikből tevő­dik össze, mit tud csinálni, s meddig képes kormányozni... Réti Ervin Fidel Castro, a Kubai Kwnmu- nista Párt első titkára is fogadta Jonathan B. Bingham New York-i demokrata párti képviselőt, aki öt­napos látogatást tett a szigetor­szágban« pozitív ellenpéldaként Irak felkészülését az olaj utáni jö­vőre. S tapasztalhatta a haté­kony, antiimperialista egység hiányát, ami viszont a béké­vel és a társadalmi haladás­sal szemben álló erőknek ad lehetőséget a behatolásra.) Igazi előrelépés ezért tovább­ra sem történt, a nagy diplo­máciai élénkség inkább egy­fajta helybenjáráshoz hasonlít a Közel-Keleten. Ha úgy tet­szik, a közel-keleti tészta kö­zepe a palesztin kérdés, de en­nek megoldására nincs igazán konstruktív amerikai javaslat. Egy kínos közjáték különösen gos harcának támogatása vé­gett. Mi változott azóta? Megvál­tozott az egyiptomi vezetés po­litikai irányvonala. És éppen eme új irányvonal kedvéért az egyik szovjetellenes hazugsá­got a másikra halmozzák. És ebben a Szovjetunióval kap­csolatos barátságtalan maga­tartásában A. Szadat messze túllép az államok közötti köl­csönös kapcsolatokban általá­nosan elfogadott elemi szabá­lyok és normák határain. Memoárjaiban Szadat meg­próbálja igazolni az olyan nemzetellenes lépést, mint volt a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felmondása. Több ízben ismétli azokat a kohol­mányokat, hogy a megállapo­dást állítólag Egyiptomra kényszerítették volna. Egyéb­ként magukból a memoárok­ból is kiderül, hogy a szerző­dés megkötése az egyiptomi vezetés és nem a Szovjetunió ötlete volt. Nem más, mint Szadat elnök jelentette ki 1971. június 2-án az egyiptomi nem­zetgyűlésben a következőket: Akartuk ezt a szerződést, és aláírtuk azt, újabb biztosíté­kot szerezve harcunk sikeres befejezésének ügyéhez. Töre­kedtem a Szovjetunióval való szerződés aláírására, jövőnk és az elkövetkezendő nemzedékek jövője nevében. Abból a cél­ból, hogy saját szerepét min­den eszközzel túlhangsúlyozza, Szadat elmegy odáig, hogy be­feketíti G. A. Nasszert, Egyip­tom kiemelkedő vezetőjét. Megkísérli, hogy árnyat vessen a Nasszer ein' ksége idején ki­alakult szovjet—egyiptomi kapcsolatokra, éppen arra az időszakra, amikor e kapcso­latokat a barátság és a köl­csönös bizalom szelleme jelle­mezte — írja a Pravda szom­bati számában. egyiptomiak százezrei is, akik ezekben a napokban ellátogat­tak a zsákmányolt hadieszkö­zök kairói kiállítására, ame­lyen bemutatták a nyugati gyártmányú, szétlőtt és zsák­mányolt izraeli tankokat és re­pülőgépeket is. 1973 októberében a Szovjet­unió rendkívüli intézkedéseket tett Egyiptom és a többi arab ország támogatására. Légi híd jött létre nagy mennyiségű ka­tonai felszerelés Egyiptomba történő azonnali ái dobására. A Szovjetunió tengeri úton is juttatott fegyvereket és lősze­reket Egyiptomnak. Ezzel kap­csolatban Szadat 1973. október 7-én a Szovjetunió kairói nagykövete előtt kijelentette: Nem tudok szavakat találni arra, hogyan fejezzem ki mély hálámat a szovjet vezetőknek, Egyiptom igaz barátainak. Ez örökké fog élni szívemben és valamennyi egyiptomi szívé­ben. Négy nap múlva ismét kijelentette a szovjet nagykö­vet előtt: Az önök állásfogla­lása az igazi barátok állásfog­lalása, akik segítségünkre siet­tek a számunkra legfelelősség- teljesebb és legnehezebb na­pokban. A szovjet vezetés cse­lekedete történelmi jelentősé­gű, és kétségtelen, hogy rend­kívül nagy befolyása lesz nem­csak a katonai fejlemények alakulására, de az országaink közötti további baráti kapcso­latokra is. Ezzel egy időben a Szovjet­unió az arabokkal szoros össz­hangban aktív politikai ak­ciókra vállalkozott az ENSZ- ben és azon kívül az egyipto­mi és a többi arab nép igazsá­tiporták volna szét — hangsú­lyozta Nasszer elnök. A szovjet—egyiptomi katonai együttműködés hatékonysága teljes erejével nyilvánult meg az 1973-as októberi háború­ban, amikor a szovjet katonai technikával ellátott és a szov­jet szakértők által kiképzett egyiptomi hadsereg sikeresen átkelt a Szuezi-csatornán. A szovjet fegyverek segítségével súlyos csapást mértek az ag- resszor csapataira. Mindenütt a világon beismerték akkor, hogy a szovjet légelhárító és tankelhárító rakéták, páncélo­sok és egyéb katonai felszere­lései: olyan hatalmas fegyvert jelentettek, amely bizonyította a hatékonyságát. Erről nem­csak az egyiptomi katonák győződhettek meg, hanem A moszkvai Pravda szom­bati számában szerkesztőségi cikket közöl Anvar Szadat em­lékiratai — csapás a szovjet— egyiptomi barátságra címmel, abból az alkalomból, hogy az egyik egyiptomi folyóirat je­lenleg közli Anvar Szadat el­nök emlékiratait. A Pravda cikke megállapít­ja, hogy A. Szadat memoárjai hamis tájékoztatást jelentenek mindazokban a kérdésekben, amelyekben a szerző megnyi­latkozik. A memoárok szerzője meg­próbálja azt a gondolatot su­gallni olvasóinak, hogy a Szovjetunió nem nyújtott ha­tékony támogatást Egyiptom­nak az izraeli agresszió elleni harcában. Az 1967-es katonai vereség, mint ismeretes, ahhoz vezetett, hogy Egyiptom tulajdonképpen fegyvertelenné vált az impe­rializmus segítségére támasz­kodó izraeli agresszorral szem­ben. Ekkor éppen a Szovjet­unió és a szocialista közösség országai siettek az egyiptomi nép segítségére. Ebben a ne­héz időben, Egyiptom és más arab népek rendelkezésére bo­csátották az agresszor elleni hatékony védekezéshez szük­séges eszközöket. Egyiptom nagy mennyiségű modern fegy­vert kapott. Egyiptom védelmi képessége a lehető legrövidebb időn belül nemcsak talpraállt, hanem jelentősen megerősö­dött. Ha az 1967 júniusi esemé­nyek után nem jött volna a szovjet segítség, az imperia­lizmus megkaparintotta volna magának országunkat, minden zélunkat a megszállók csizmái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents