Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-20 / 43. szám
^fASao 1977. FEBRUAR 20., VASÄRNAP Március első hetében Berlingiicr—Marchais— Carrillo találkozó Az AFP francia hírügynökség szerint a Spanyol Kommunista Párt szombaton bejelentette, hogy március első hetében Madridban találkozik Enrico Berlinguer, az OKP, Georges Marchais, az FKP és Santiago Carrillo, a Spanyol KP főtitkára. Úgyanakkor közölték azt is, hogy a találkozó alkalmából a párt illetékes szervektől engedélyt kér egy madridi nagygyűlés megrendezésére. ANTHONY CROSLAND brit külügyminiszter szombaton reggel elhunyt — jelentette be Londonban a külügyminisztérium. Az 58 éves külügymi- nisztert hétfőn szélütés érte. Kórházba szállították, de eszméletét többé nem nyerte vissza. A SZÍRIÁI KOMMUNISTA PÁRT nyilatkozatban foglalkozik az Egyiptomban történt eseményekkel. Szolidaritást vállal az egyiptomi néppel, az egyiptomi kommunistákkal, Nasszer híveivel, a szakszervezeti és diákszervezetek vezetőivel, s követeli a letartóztatottak szabadon bocsátását. A genfi leszerelési bizottság munkájáról Legfontosabb a nukleáris fegyverkezési verseny megállítása Dr. Domokos Mátyás nagykövet, a genfi leszerelési értekezleten részt vevő magyar küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a Magyar Távirati Iroda különtudósítójának a genfi leszerelési bizottság előtt álló feladatokról. — A genfi leszerelési bizottság most megnyílt ülésszaka iránt nagy a várakozás — állapította meg többek között. — A bizottság, 15 éves fennállása alatt bizonyította hozzáértését és felelősségét leszerelési kérdésekben. — A bizottság napirendjén ez évben több olyan kérdés szerepel, amelyre eddig a megoldást még nem sikerült megtalálni. Ezek közül is kiemelkedik a nukleáris fegyverkezési verseny megállítása, amelynek első lépéseként az atomfegyver-kísérletek teljes beszüntetését kell elérnünk. A napokban, a bizottság megnyitó ülésén történt a legutóbbi szovjet kezdeményezés, amely arra vonatkozik, hogy a bizottság kezdje el a teljes atomcsendre beterjesztett szovjet szerződéstervezet tárgyalását és kidolgozását. A bizottság másik fontos feladata annak a szovjet javaslatnak a megtárgyalása, hogy az államok kössenek nemzetközi egyezményt az új tömegpusztító fegyverek és fegyverrendszerek kifejlesztésének meg- gátlására. A harmadik, nem kisebb jelentőségű napirendi pont pedig a vegyi fegyverek gyártásának és felhalmozásának eltiltása és a készletek megsemmisítése. A hét képei és kérdései Négy hónappal Belgrad előtt Helybenjáró körutak, kiégett mulatók — A második és harmadik kosár — Hamleti kérdés Szovjet szóbeli jegyzék Franciaországhoz A Szovjetunió külügyminisztériuma a moszkvai francia nagykövetséghez intézett szóbeli jegyzékében a következőkAz NDK jó szomszédi viszonyra törekszik az NSZK-val ERICH HONECKER NYILATKOZATA Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK államtanácsának elnöke a Saarbrücker Zeitung című nyugatnémet lapnak Berlinben adott nagy terjedelmű interjújában, elítélte az NDK bizonytalan helyzetéről szóló mesék nyugat-németországi terjesztőit, majd kifejtette: A helsinki záróokmány megerősíti minden résztvevő állam szuverén jogait nemcsak arra, hogy szabadon megválassza és fejlessze saját politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális rendszerét, hanem arra is, hogy maga szabja meg saját törvényeit és azok szerint járjon el. Hangsúlyozottan megerősítette az okmány a más államok bel- ügyeibe való be nem avatkozás elvét. A be nem avatkozás az enyhülés egyik alapvető feltétele. Mi ehhez tartjuk magunkat, s csak kívánhatjuk, hogy mindenki ezt tegye. Az NDK—NSZK kapcsolatokról szólva, az NDK államtanácsának elnöke rámutatott, hogy az NDK a helsinki konferencia óta többet tett a két német állam közötti utasforgalom fejlesztéséért, mint ameny- nyit a szövetségi köztársaságnak az NDK-val szembeni ellenséges magatartása indokolna. Erich Honecker hangoztatta, hogy az NDK a családegyesítés mellett van, s a számok ebben a tekintetben is azt erősítik meg, hogy ezen a téren sem tettünk keveset. Hozzáfűzte azonban: Mi a család- egyesítés és nem a családok szétzilálása melléit vagyunk. Leszögezte, nem lehet egyszerre nem elismerni az NSZK részéről az NDK állampolgárságot és ugyanakkor általános utazási szabadságtól beszélni. Honecker rámutatott annak a veszélyére, hogy 1976-ban több mint ezer provokációt és merényletet hajtottak végre az NDK államhatárai ellen. Egyben felhívta a figyelmet arra is, hogy az NDK és az NSZK közötti államhatár egyben a varsói szerződés és a NATO közötti határvonal is, amit ugyanakkor nem szabad szemelöl téveszteni. Az NSZEP KB főütkára kijelentette, az NDK állandóan arra törekszik, hogy összhangban az enyhülési politikával jó szomszédi viszony alakuljon ki az NSZK-val. Tudvalévőén nem is haladtunk rosz- szul előre, s ehhez a másik fél ésszerű magatartása is hozzájárult. Ugyanerre szükség van ahhoz, is, hogy a két német állam kapcsolataiban tovább lépjünk. Kifejtette, az NSZK- ban is abból kell kiindulni, mástól független német állam 2 q c&zik Az NDK és az NSZK kétoldalú kapcsolatait meg kell szabadítani és mentesen kell tartani mindentől, ami megnehezíti, sőt akadályozza, hogy azok a békés egymás mellett élés Helsinkiben megszabott elveinek megfelelően pozitívan alakuljanak. — mondotta Honecker, s megerősítette, hogy az NDK az NSZK minden olyan lépésére pozitívan fog reagálni, ami reális, ésszerű és a béke érdekét szolgálja. Erich Honecker a nyugatnémet lapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Német Demokratikus Köztársaság jó mérleggel megy a 35 ország belgrádi konferenciájára, és kész az alkotó véleménycserére. re hívta fel a francia hatóságok figyelmét: Február 10-én és 14-én Párizsban pogromlovagok csoportjai támadást intéztek az AEROFLOT szovjet légitársaság Champs Elysóe-n lévő ki- rendeltsége ellen. Az akciók következtében a kirendeltség helyiségeiben súlyos anyagi károk keletkeztek, az alkalmazottakkal szemben a támadók durva fizikai erőszakot alkalmaztak. Ez a támadás nem az első ilyen jellegű akció Franciaországban működő szovjet intézmények ellen. A francia féltől kapott ígéretek ellenére, hogy határozottan útját állják az ilyen és ehhez hasonló akcióknak, a tények arról tanúskodnak, hogy ezeket az ígéreteket nem teljesítik. A Szovjetunió külügyminisztériuma határozott tiltakozását fejezi ki a francia félnek azzal kapcsolatban, hogy Franciaország területén folytatódnak bűnös elemek szovjet intézmények elleni rendbontó akciói. A szovjet fél, hangzik a nyilatkozat, elvárja, hogy a bűnösöket részesítsék szigorú büntetésben, s a francia fél haladéktalanul tegyen olyan intézkedéseket, amelyek a jövőben kizárják ilyen és ehhez hasonló akciók megismétlődésének lehetőségét. Jó néhány hónap választ el még a Hadzs-tól, a közel-keleti zarándoklati időszaktól, de a diplomáciai zarándokok jócskán megszaporodtak a héten világunk egyik legforróbb válságterületén. Sűrűsödnek az európai tárgyalások is, mind jobban kirajzolódnak a különböző szándékok és álláspontok a kora nyáron esedékes belgrádi értekezlettel kapcsolatban, s Genfben újabb ülésszakot kezdett a leszerelési bizottság. TÖRTÉNT-E ELŐRELÉPÉS A KÖZEL-KELETEN? Szemmel látható diplomáciai nagyüzem van a Közel-Keleten: alig utazott haza a nyu- , , , , ^ gatnémet külügyminiszter, “es^vc> máris megkezdte körútját Cyrus Vance, az USA-diplomácia új irányítója, s vele szinte párhuzamosan látogatja a térség országait Guiringaud francia külügyminiszter is. Carter máris washingtoni látogatásra hívta meg a közel-keleti vezetőket, hogy a tanácskozások magasabb szinten folytatódhassanak. A várakozás nem kevéssé felfokozott, viszont a kibontakozás változatlanul nehéznek ígérkezik. Tel Aviv ugyanis, amelynek a megszállt területekről történő visszavonulással, s a PFSZ elismerésével az első lépéseket kellene megtennie, választások előtt áll, s kényelmesen erre a körülménvre hákellemetlen helyzetbe hozta a washingtoni diplomácia vezetőjét. Amikor Ammanba érkezett, a Washington Post pontosan akkor tette közzé leleplezését, hogy Husszein király a a CIA bérlistáján szerepelt. Sietve cáfoltak és sietve nem kommentáltak, de az amerikai közvéleménynek is eszébe juthatott: a Washington Post szellőztette először a Water- gate-ügyet, amelyet ugyancsak sietve cáfoltak annak idején... MI JELLEMZI AZ EURÓPAI TÁRGYALÁSOKAT? Már négy hónap sincs hátra Ait'k.%-/andr is'kov szovjet halá- <a belgrádi találkozóig, amely saati miniszter sajtóértekezletet a helsinki szellem továbbvitelét hivatott előmozdítani — s tárgy aláez nem sok idő a nemzetközi politika szerteágazó tárgyalás- sorozatai közben. Nem csoda, ha a világsajtóban máris mind több kommentár foglalkozik a belgrádi kilátásokkal. A szocialista országok s egyes nyugati államok realista körei pozitív folytatást várnak, hiszen az európai biztonság ügyét az enyhülés jegyében álló, hosszú folyamatként kezelik, joggal vethetik fel, hogy a Nyugat oldaláról milyen kevés történt a második kosár (gazdasági együttműködés,- javasolt kontinentális értekezletek stb.) területén, sőt szélsőséges, hideg- háborús körök a politikai biztonság tízparancsolatát is két- Fidel Castro, a Kubai Kocmmu- ségbe vonják — elegendő lenríthatja a kitérő választ. (A világsajtóban mind több az olyan vélekedés, hogy Rabin önbuktatása és a rendkívüli választások kiírása ezt az időhúzást célozta az amerikai elnökváltást követő időszakban.) Bonyolult helyzetben van az arab világ is: Libanonban időről időre kiújul a feszültség, fokozódik Szaúd-Arábia nyomása, nehezen lehet egységes álláspontokról beszélni, s ez az arab egyet nem értés a palesztin problémára is vonatkozik. (E sorok írójának az elmúlt napokban alkalma volt utazást tenni a Közel-Keleten, láthatta Kairóban az elégedetlen tömegek tüntetésének emlékét idéző kiégett mulatókat a piramisok felé vezető úton, s Szadat memoárjai Szadat egyiptomi elnök sajtóértekezleten jelentette be, hogy hamarosan Washingtonba utazik... ne a nyugatnémet keresztény- demokrata vezérkar e héten tett kijelentéseit idézni. A NATO-országok hangadói viszont kizárólag a harmadik kosárra próbálják szűkíteni a vitákat: antikommunista kampányba kezdtek, beavatkozással kísérleteznek a szocialista államok belügyeibe, mértéktelenül felnagyítanak, túldramatizálnak elszigetelt, törvényellenes akciókat. A kelet—nyugati vita ezért időnként meglehetősen éles hangnemű, s a szocialista országok — a különböző szintű tárgyalásokon — éppen arra törekednek, hogy Belgrád ne a terméketlen összeütközések, hanem Helsinki folytatásának színtere legyen. A rendszeres külügyminiszteri találkozók mellett ezért kíséri fokozott érdeklődés a formálódó csúcsnap tárt — Giscard elnök és Cservonyenko nagykövet találkozóján például arról esett szó, hogy Leonyid Brezsnyev az idén Franciaországba látogat, s Vance közelgő moszkvai útja is egy szovjet—amerikai csúcsot készítene elő. KI GYŐZÖTT A DÁN VÁLASZTÁSOKON? Négy esztendőn belül immár harmadszor járultak az urnák elé a dán választópolgárok. Az északi ország kormányainak rövid élete jól tükrözi a súlyos belső gondokat. Dániát különösen erősen sújtotta a tőkés világ gazdasági válsága, az ország közös piaci belépése nem hozhatta meg a várt előnyöket, az államadósság csillagászati összegű, s miközben megpróbáltak, hol a munkanélküliség, hol az infláció ellen fellépni, tulajdonképpen mindkét irányú küzdelem hatástalan maradt. (A zavart mutatja, hogy a hagyományos politikai csoportok mellett a választásokon indult a nyugdíjasok pártja, s egy Glidstrup nevű ügyvéd demagóg adóellenes szövetsége vált a második legerősebb parlamenti frakcióvá.) A rendkívüli választásokat a polgári jobboldal robbantotta ki, amikor felrúgta a szociáldemokratákkal fennálló koalícióját. Nyilván arra számítottak, hogy folytatódik a svéd és nyugatnémet választások irányzata, de csalódtak. A baloldali pártok, köztük a kommunisták, megőrizték parlamenti pozícióikat, a szociáldemokraták előretörtek, a konzervatívok visszaestek. Újra koalíció lesz Dániában, ennek — stílusosan szólva — hamleti kérdése, hogy kikből tevődik össze, mit tud csinálni, s meddig képes kormányozni... Réti Ervin Fidel Castro, a Kubai Kwnmu- nista Párt első titkára is fogadta Jonathan B. Bingham New York-i demokrata párti képviselőt, aki ötnapos látogatást tett a szigetországban« pozitív ellenpéldaként Irak felkészülését az olaj utáni jövőre. S tapasztalhatta a hatékony, antiimperialista egység hiányát, ami viszont a békével és a társadalmi haladással szemben álló erőknek ad lehetőséget a behatolásra.) Igazi előrelépés ezért továbbra sem történt, a nagy diplomáciai élénkség inkább egyfajta helybenjáráshoz hasonlít a Közel-Keleten. Ha úgy tetszik, a közel-keleti tészta közepe a palesztin kérdés, de ennek megoldására nincs igazán konstruktív amerikai javaslat. Egy kínos közjáték különösen gos harcának támogatása végett. Mi változott azóta? Megváltozott az egyiptomi vezetés politikai irányvonala. És éppen eme új irányvonal kedvéért az egyik szovjetellenes hazugságot a másikra halmozzák. És ebben a Szovjetunióval kapcsolatos barátságtalan magatartásában A. Szadat messze túllép az államok közötti kölcsönös kapcsolatokban általánosan elfogadott elemi szabályok és normák határain. Memoárjaiban Szadat megpróbálja igazolni az olyan nemzetellenes lépést, mint volt a szovjet—egyiptomi barátsági és együttműködési szerződés egyoldalú felmondása. Több ízben ismétli azokat a koholmányokat, hogy a megállapodást állítólag Egyiptomra kényszerítették volna. Egyébként magukból a memoárokból is kiderül, hogy a szerződés megkötése az egyiptomi vezetés és nem a Szovjetunió ötlete volt. Nem más, mint Szadat elnök jelentette ki 1971. június 2-án az egyiptomi nemzetgyűlésben a következőket: Akartuk ezt a szerződést, és aláírtuk azt, újabb biztosítékot szerezve harcunk sikeres befejezésének ügyéhez. Törekedtem a Szovjetunióval való szerződés aláírására, jövőnk és az elkövetkezendő nemzedékek jövője nevében. Abból a célból, hogy saját szerepét minden eszközzel túlhangsúlyozza, Szadat elmegy odáig, hogy befeketíti G. A. Nasszert, Egyiptom kiemelkedő vezetőjét. Megkísérli, hogy árnyat vessen a Nasszer ein' ksége idején kialakult szovjet—egyiptomi kapcsolatokra, éppen arra az időszakra, amikor e kapcsolatokat a barátság és a kölcsönös bizalom szelleme jellemezte — írja a Pravda szombati számában. egyiptomiak százezrei is, akik ezekben a napokban ellátogattak a zsákmányolt hadieszközök kairói kiállítására, amelyen bemutatták a nyugati gyártmányú, szétlőtt és zsákmányolt izraeli tankokat és repülőgépeket is. 1973 októberében a Szovjetunió rendkívüli intézkedéseket tett Egyiptom és a többi arab ország támogatására. Légi híd jött létre nagy mennyiségű katonai felszerelés Egyiptomba történő azonnali ái dobására. A Szovjetunió tengeri úton is juttatott fegyvereket és lőszereket Egyiptomnak. Ezzel kapcsolatban Szadat 1973. október 7-én a Szovjetunió kairói nagykövete előtt kijelentette: Nem tudok szavakat találni arra, hogyan fejezzem ki mély hálámat a szovjet vezetőknek, Egyiptom igaz barátainak. Ez örökké fog élni szívemben és valamennyi egyiptomi szívében. Négy nap múlva ismét kijelentette a szovjet nagykövet előtt: Az önök állásfoglalása az igazi barátok állásfoglalása, akik segítségünkre siettek a számunkra legfelelősség- teljesebb és legnehezebb napokban. A szovjet vezetés cselekedete történelmi jelentőségű, és kétségtelen, hogy rendkívül nagy befolyása lesz nemcsak a katonai fejlemények alakulására, de az országaink közötti további baráti kapcsolatokra is. Ezzel egy időben a Szovjetunió az arabokkal szoros összhangban aktív politikai akciókra vállalkozott az ENSZ- ben és azon kívül az egyiptomi és a többi arab nép igazsátiporták volna szét — hangsúlyozta Nasszer elnök. A szovjet—egyiptomi katonai együttműködés hatékonysága teljes erejével nyilvánult meg az 1973-as októberi háborúban, amikor a szovjet katonai technikával ellátott és a szovjet szakértők által kiképzett egyiptomi hadsereg sikeresen átkelt a Szuezi-csatornán. A szovjet fegyverek segítségével súlyos csapást mértek az ag- resszor csapataira. Mindenütt a világon beismerték akkor, hogy a szovjet légelhárító és tankelhárító rakéták, páncélosok és egyéb katonai felszerelései: olyan hatalmas fegyvert jelentettek, amely bizonyította a hatékonyságát. Erről nemcsak az egyiptomi katonák győződhettek meg, hanem A moszkvai Pravda szombati számában szerkesztőségi cikket közöl Anvar Szadat emlékiratai — csapás a szovjet— egyiptomi barátságra címmel, abból az alkalomból, hogy az egyik egyiptomi folyóirat jelenleg közli Anvar Szadat elnök emlékiratait. A Pravda cikke megállapítja, hogy A. Szadat memoárjai hamis tájékoztatást jelentenek mindazokban a kérdésekben, amelyekben a szerző megnyilatkozik. A memoárok szerzője megpróbálja azt a gondolatot sugallni olvasóinak, hogy a Szovjetunió nem nyújtott hatékony támogatást Egyiptomnak az izraeli agresszió elleni harcában. Az 1967-es katonai vereség, mint ismeretes, ahhoz vezetett, hogy Egyiptom tulajdonképpen fegyvertelenné vált az imperializmus segítségére támaszkodó izraeli agresszorral szemben. Ekkor éppen a Szovjetunió és a szocialista közösség országai siettek az egyiptomi nép segítségére. Ebben a nehéz időben, Egyiptom és más arab népek rendelkezésére bocsátották az agresszor elleni hatékony védekezéshez szükséges eszközöket. Egyiptom nagy mennyiségű modern fegyvert kapott. Egyiptom védelmi képessége a lehető legrövidebb időn belül nemcsak talpraállt, hanem jelentősen megerősödött. Ha az 1967 júniusi események után nem jött volna a szovjet segítség, az imperializmus megkaparintotta volna magának országunkat, minden zélunkat a megszállók csizmái