Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

1977. FEBRUÁR 19., SZOMBAT Keí»» w K/wmssi A törvényességért mindenki felelős Társadalmi érdek és jogpolitika Beszélgetés dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyésszel Eredményes összefogás Pest megyében a közúti közlekedés biztonságáért Elismerés a társadalmi munkásoknak Mit jelent a gyakorlatban a törvényesség, társadalompoli­tikai és ezen belül jogpolitikai céljaink megvalósítása, milyen időszerű feladatokat ró a jo- gászságra? Ezekről a kérdé­sekről beszélgetett dr. Szíjártó Károllyal, a Magyar Népköz- társaság legfőbb ügyészével dr. Tóth Ferenc, az MTI igazság­ügyi tudósítója: & Hogyan jellemezhető ha­zánkban a szocialista törvé­nyesség? — A szocialista törvényesség legfőbb feltétele az, hogy a jogrendszerben, az igazság- szolgáltató, a jogalkotó és a jogalkalmazó tevékenységben, az eljárás során és a végre­hajtásban feltétlenül be kell tartani az anyagi és eljárási jogszabályokat, a jog eszkö­zeivel kell segíteni a jogok és a kötelezettségek érvényesülé­sét, valamint a jog megsér­téséért való felelősséget. A szocialista törvényesség lénye­géhez tartozik az úgynevezett kontradiktórius (vád-védelmi rendszerű) eljárás, a bírói el­járás nyilvánossága, az ártat­lanság védelme, a védelemhez való jog, a fellebbezés, a per­újítás, a törvényességi óvás stb. A Magyar Népköztársaság — mint minden szocialista or­szág — valamennyi jó szán­dékú, törvénytisztelő állampol­gár számára biztonságot te­remt, ami elsősorban a gazda­sági, a politikai, a kulturális életben jelentkezik, s ehhez kapcsolódik a jogbiztonság kö­vetelménye. A jogbiztonság olyan jogszabályokat, igazság­szolgáltatást és olyan jogal­kalmazói döntéseket igényel, amelyek erősítik az állampol­gárok és az állami szervek kapcsolatában a köles." nős bi­zalmat, az állampolgárok egy­más közti viszonyában mara­déktalanul érvényesülnek a jogszabályok rendelkezései. • Mi a lényege, jelentősége az ügyészi tevékenységnek tíz állata eletBen?: "i ja qjboq s — Az ügyészi tevékenység •— ugyanúgy, mint a bírói, rendőri munka — elválasztha­tatlan a széles körű, komplex állami munkától. A bevezető­ben említett ügyészségi fel­adatok teljesítésének eredmé­nyeként az ügyészi szervezet olyan általánosított tapaszta­latokat bocsát rendelkezésre az államálet minden szintjén, amelyek hathatósan segítik a központi állami akarat végre­hajtását, a jogalkalmazási gya­korlat törvényességének bizto­sítását és a különböző terüle­teken, szinteken folyó ellenőr­zést. Az ügyészség a törvények és egyéb alkotmányos jogsza­bályok érvényesülésének biz­tosítására irányuló tevékeny­ségét más szervek mellett, spe­ciális jogkörben és sajátos esz­közök segítségével végzi, ugyanis az állami, gazdasági és társadalmi szervek maguk is felelősek a törvényesség biz­tosításáért. Az állampolgárok­nak is alapvető kötelességük a jogszabályi rendelkezések betartása, illetve betartásának elősegítése. A törvényesség megtartása és a törvénysérté­sek megelőzése érdekében az ügyészség — mondhatni — koordinációs tevékenységet is végez. • Jelenleg körülbelül 20 ezer­. re tehető az aktív jogászok száma. Milyen feladataik van­nak — kell, hogy legyenek — a törvényesség megszilárdítá­sában? — Fontos szerepük van a jogászoknak már a jogalkal­mazást megelőzően is a jogal­kotásban, illetőleg mindkettő­vel összefüggésben a törvé­nyesség biztosításában. Ami a jogalkotásban jelentkező fel­adatokat illeti, elegendő, ha csak arra utalok, hogy jó és időtálló jogszabályokat kell előkészíteni, és törekedni kell arra, hogy az egyes területe­ken a joganyag ne legyen át­tekinthetetlen, a jogszabályo­kat ne kelljen gyakran módo­sítani, és azok legyenek köz- érthetőek, ugyanakkor ne ke­letkezzen jogilag szabályozat­lan terület. Fokozni kell a jogszabályalkotás demokratiz­musát. A jogszabályalkotás so­rán az eddiginél még nagyobb figyelmet kell fordítani az ál­lampolgárok és a társadalmi szervek észrevételeire, javas­lataira. Az is igaz viszont, hogy nemegyszer közömbösség, rész­vétlenség, esetenként az érdek­lődés teljes hiánya nyilvánul meg — még egyes jogi mun­kát végzők részéről is — a jogszabályok tervezeteinek vi­tára bocsátása esetén. — A szocialista törvényes­ség érvényesülésének álla­munk a jövőben is következe­tesen érvényt szerez: minden­kitől egyaránt megköveteli az egész nép érdekeit kifejező törvények megtartását és vé­di a törvényeink szerint élő állampolgárok biztonságát. Al­kotmányunk is világosan kife­jezi, hogy a törvényesség meg­tartásáért — mint már emlí­tettem — minden állami szerv felelős a saját munkaterüle­tén. A törvényességnek — amint arra az MSZMP XI. kongresszusa is nyomatékkai felhívta a figyelmet — mind­két értelemben csorbítatlannak kell lennie: elengedhetetlen, hogy a törvényt, a törvényes­séget a hatóságok, a gazdásági szervek is és az állampolgárok is minden körülmények között tiszteljék és tartsák meg. Eb­ből a szempontból a jogászok­nak különösen nagy a felelős­ségük a jogalkalmazásban. Gondolok itt elsősorban a tár­sadalmi, a csoport- és az egyé­ni érdek összhangjának meg­felelő biztosítására. • Az új jogszabályok és a jogalkalmazás legmagasabb bí­rói fórumának iránymutató döntései megfelelően érvenye- sülnek-e a gyakorlatban? — A kérdésre feltétlenül igennel kell válaszolnom. Bár éppen az új jogszabályok kez­deti alkalmazása során talál­kozunk egyes esetekben a leg­több problémával, ami a ren­delkezések újszerűségével függ össze. A Legfelsőbb Bíróság iránymutató állásfoglalásai, döntései sokszor ezeket a ne­hézségeket segítik áthidalni. • A vállalatok, tsz-ek, vala­mint az államigazgatás jogászai hogyan járulhatnak hozzá a * ' gázdálkodás eredményességé­hez, illetőleg az állampolgári közérzet javításához? — A vállalati jogászok — a gazdaságpolitikai célokkal ösz- szefüggésben — az utóbbi években egyre színvonalasab­ban oldották meg szakmai fel­adataikat. Mindinkább megad­! ják a jogi segítséget a gazda­sági és egyéb döntésekhez, a határozatoknak jogi szem­pontból helyes előkészítéséhez Erősödött a társadalmi tulaj­don védelmével kapcsolatos szervező és a károsítást meg­előző tevékenységük, javult a vállalatok jogi képviseletének hatékonysága és általában a szocialista törvényesség szol­gálata. A vállalati jogtanácso­sok azáltal, hogy a gazdasági és a munkaügyi viták eldön­tése a bíróságok hatáskörébe került, fontos részeseivé vál­tak az igazságszolgáltatásnak. Tevékenységükkel elősegíteni, de gátolni is tudják az igaz­ságszolgáltatás gyorsítását, egyszerűsítését és ésszerűsíté­sét. E tekintetben különösen a bíróságok elé kerülő ügyek alapos előkészítésére hívom fel a figyelmet, meg arra, hogy időben terjesszék elő a válla­lati jogászok a szükséges ok­irati és egyéb bizonyítékokat. — A mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben dolgozó jo­gászok munkája egyik bizto­sítéka annak, hogy hatékony legyen a tsz-ek önkormányzati szerveinek tevékenysége, erő­södjék a szövetkezetek törvé­nyes és alanszabályszerű mű­ködése. Javítani kell a szövet­kezeti jogászok munkáiét a tagsági viták, a szerződéses kapcsolatokból eredő jogviták, a szövetkezeti tulaidonban keletkező károk megelőzése, az üzemi balesetek következmé­nyeinek lelkiismeretes elinté­zése terén. — A tanácsoknak az állami szervezetben elfoglalt helyéből és feladataiból következik, hogy nyomós társadalmi ér­dek fűződik működésük törvé­nyességéhez. Intézkedéseikkel az életviszonyok általános ala­kításába jelentősen beavatkoz­nak, a hatósági ügyintézés so­rán pedig fontos vagyoni és személyi kérdésekben dönte­nek. Ilyen módon a hatósági ösvintézés f rvénvessége köz- ve+!pniil hefolyásolia az állam­od sári közérzetet, az állam­polgárok és a hatósági jogkört gyakorló állami szervek közöt­ti kapcsolatot. A tapasztalatok azt is igazolják, hogy a taná­csi-államigazgatási jogászok az államélet igen fontos, szinte kulcsfontosságú területén fele­lősségteljesen és jól helytállva dolgoznak. O Ki-ki a saját munkaterü­letén mit tehet a törvényesség erősítéséért? — A szocialista törvényes­ségért való felelősséget kell mindenekelőtt erősíteni. Ez a felelősség megnyilvánulhat olyan egyszerű reagálásokban, hogy egyetlen munkahelyen se hunyjanak szemet még a kis szabálytalanságok fölött sem, mindenki védje-óvja a társadalmi tulajdont — ez egyébként állampolgári köte­lessége is —, aminek nem a károkozás utáni felelősségre- vonás az egyedüli üdvözítő módszere, sokkal inkább az ilyen cselekmények megelőzé­se, elkövetésének lehetetlenné tétele (például az ellenőrzés szigorításával). Természetesen ugyanez az elv — a fellépés szükségessége — vonatkozik mindenféle jogszabálysértésre. S ami sohasem maradhat el: jogsértések megelőzésére irányuló határozott és követ­kezetes törekvés mindenki ré­széről, ha kell a legszélesebb körű, összehangolt (állami, gazdasági, társadalmi, egyéni, vezetői) intézkedések útján is. Helyenként és egyeseknél bi­zonyos szemléletváltoztatásra, a közösségi gondolkodás erősí­tésére is szükség van. Ezért a jogászok konkrét szakmai munkájukon túl legyenek a szocialista törvényesség érde­kében a közvélemény aktív formálói is, felvilágosító mun­kával, jogpropagandával se­gítsék a törvényességi felada­tok megoldását — mondta az interjút zárva dr. Szíjártó Károly. Tegnap délelőtt a Pest me­gyei Rendőr-főkapitányság nagytermében ülésezett a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács. Az ülésen részt vett Nagy Imre, az MSZMP Pest megyei Bizottságának osztály­vezető-helyettese, valamint dr. Major Miklós megyei fő­ügyész. Dr. Honti János rendőr ve­zérőrnagy, megyei főkapitány, a Pest megyei Közlekedésbiz­tonsági Tanács elnöke össze­gezte a tanács tavalyi munká­jának tapasztalatait. Mint mondta: a mozgalom széles körű propagandatevékenysé­get fejtett ki, különösen a gyermekek és az idős embe­rek balesetmentes közlekedé­séért. A legtöbb veszélynek ki­tett két korosztály képviselői­nek rendszeres előadásokat, filmvetítéseket tartottak. így például a Látni és lát­szani című akció hatására egymás után alakultak meg Pest megyében a közlekedési rajok. Jelenleg több mint 1300 piros nyakkendős pajtás tevé­kenykedik a forgalom irányí­tásában. Közülük a legiobbak tavaly nyáron jutalomtáboro­záson vettek részt, Zánkán. Az általános iskolásokon kívül szakmunkástanulókat is moz­gósított a Közlekedésbizton­sági Tanács. Bizonyítják ezt a KRESZ elméleti és ügyességi vetélkedők, amelyeket a Pest megyei közlekedésbiztonsági társadalmi segítők az MHSZ- szel közösen rendeztek. A beszámolóból megtudtuk, hogy tavaly nemcsak a legfia­talabb korosztály került a köz­lekedési propaganda közép­pontjába. Az Idősek hete a közlekedésben című rendez­vénysorozat keretében a szak­emberek mintegy 150 szociális otthonban, nyugdíjasklubban tartottak filmvetítéssel egybe­kötött előadást. Hasonló eredményekkel büszkélkedhet a hagyományo­san meghirdetett Vezess bal­eset nélkül pályázat is. Tavaly Pest megyében csaknem két és félezer gépkocsivezető vett részt a vetélkedésben. Dr. Honti János vezérőrnagy azt is elmondta a tanácskozá­son, hogy a mozgalom sikerét híven fejezi ki a tény: immár 7—8 ezer társadalmi segítő fá­radozik a közlekedésbiztonság javításáért. A beszámoló után Tóth Gyula rendőr alezredes, a Pest megyei KBT ügyvezető elnö­ke ismertette a Közlekedés- biztonsági Tanács idei tervét. Bár — az elmúlt évekhez ké- képest — tíz százalékkal nőtt a forgalom a megye közútjain, a baleseti statisztika mégis kedvezően alakult 1976-ban. Míg két évvel korábban 1644 szerencsétlenség történt, ad­dig tavaly kevesebb, 1584 for­dult elő. Ennek ellenére emel­kedett a halálos kimenetelű tragédiák száma, amelyek az ittas vezetésre, az agresz- szív közlekedési magatartás­ra vezethetők vissza. A megyei KBT ügyvezető elnöke hangsúlyozta, hogy ép­pen ezért a Közlekedésbizton­sági Tanács 1977. évi tervében még fokozottabb szerep jut a KRESZ népszerűsítésének. A tavaly megrendezett három jól sikerült közlekedési fórum után ez évben hasonlókat szerveznek Pest megye nagy- vállalatainál, intézményeinél. A megyei KBT — mint azt a tanácskozáson hallottuk — továbbra sem feledkezik el a legkisebbekről és az idős em­berekről. Várhatóan még több általános iskolában szervez­nek közlekedési rajokat, s a legeredményesebben dolgozó pajtások idén nyáron eljutnak az Országos Közbiztonsági Ta­nács szaktáborába. Lelkes, önzetlen támogatók A beszámolók után többen mondották el felszólalásuk­ban saját tapasztalataikat. Köztük Németh Veronika, a Vöröskereszt Pest megyei tit­kára arról beszélt, hogy a Közlekedésbiztonsági Tanács eredményes munkája nemcsak azok számára hasznos, akik járművet vezetnek. A baleset- mentes közlekedés elősegítése minden ember testi épségének védelméért fontos. Balog László, a kiskunlacháizi álta­lános iskola igazgatója a köz­lekedési rajok szerepéről, a gyerekek lelkesedéséről szólt. Említette azt is, hogy a köz­ségben ' társadalmi munkával Orvos és forradalmár Ünnepi ülésen emlékezett születésének 80. év­fordulóján — Weil Emilre, a forradalmár orvos­ra pénteken az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége és a Sem­melweis Orvostudományi Egyetem, a szakszer­vezet székhazának Weil-termében tartott emlék­ülésen részt vett Nemes Dezső, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a politikai főiskola rektora, dr. Orbán László, az Országos Közmű­velődési Tanács elnöke, dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter és Duschek Lajosné, a SZOT titkára. Ott voltak Weil Emil egykori harcostársai, munkatársai, barátai. Jelen volt Mario Merino, a Közalkalmazott és Rokonszak­mák Dolgozói Szakszervezeti Nemzetközi Szö­vetségének titkára. Dr. Fűzi Istvánnak, a szakszervezet főtitkárá­nak megnyitója után dr. Simonovits István egyetemi tanár, az egyetem Weil Emil által ala­pított egészségügyi-szervezési tanszékének ve­zetője mondott emlékbeszédet. A beszédet követően Weil Emilnek a székház­ban lévő emléktáblájánál, a központi vezető­ség nevében dr. Babies Antal akadémikus, dísz­einek, ar. Darabos Pál elnök és Sárii Rózsi al- einök helyezett el koszorút. Ma 80 éve született dr. Weil Emil, aki­nek életét, egyéni sorsát e két hivatás egy­ként meghatározta. Amikor 1936 januárjában letartóztatták, és mint a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja apparátusának vezetőjét bí­róság elé állították, Töreky tanácselnök kérdé­sére bátran vállalta kommunista voltát, s mint mondotta, nem tud elképzelni jó orvost, aki szíve szerint ne szeretne változtatni ezen a tár­sadalmi renden. Én a gyökeres változás hive vagyok, mert mit érünk mi orvosok azzal, ha hónapokig tartó küzdelemmel talpra állítunk egy tüdőbeteget, és utána vissza kell külde­nünk a nyomorba, a tömeglakásokba, ahol to­vább fertőzi családját, gyermekeit, testvéreit? Már elismert orvos — röntgenológus, ami­kor megtalálja az utat a munkásmozgalomhoz. Ö is, mint annyi más forradalmár, tevékeny­ségét a Magyarországi Szociáldemokrata Párt­ban kezdte, majd a párt orvoscsoportjának lett egyik alapító és aktív tagja. Járta a pe­remkerületek munkásotthonait, s az adott le­hetőségek között — felvilágosítással — nép­szerű eiőa-dásokkal, orvosi tanácsokkal küz­dött a népbetegségek ellen. Tevékenysége so­rán rövidesen kapcsolatba került a Kommu­nisták Magyarországi Pártjával. A CSCpcli gyári kórház röntgenfőorvosaként 1932 és 1936 között szerzett tapasztalatai csak megerősítették abban a hitében, hogy jó úton jár. Nehéz körülmények között dolgozott a kórházban (a rendelőben a gyár és környéké­nek munkássága gyakran megfordult, mintegy napi 300—400 beteg), de nagy körültekintéssel és lelkiismeretességgel. Megerősödött benne a felismerés, hogy a munkásosztály megfelelő egészségügyi ellátását is csak a társadalmi rend megváltoztatásával lehet megvalósítani. Ezekben az években vonták be a KMP legfelső vezetésébe, s 1934 végétől letartóztatásáig, 1936 januárjáig a KMP apparátusának veze­tője volt. Weil Emil csaknem kilenc évet töltött bör­tönben. Ez idő alatt? megjárta az ország leg- hírhedteibb büntetőintézményeit. A legtöbb időt a Margit körúti fegyházban töltötte. A börtönökben vele együtt raboskodók mindig emlékezni fognak rá, mert alig volt olyan fo­goly, akinek közvetlenül vagy közvetve ne se­gített volna. Emlékeznek rá külföldön azok a volt rabtársak is, akik a II. világháború ide­jén Ungvárról, Újvidékről, Szlovákiából a Margit-körúti fegyházban sínylődtek. De em­lékeznek rá az akkori fogolykatonák is, akik kisebb-nagyobb vétségért büntetésüket töltöt­ték a fegyházban. Erről tanúskodik egy Angliából érkezett, a Népszabadság hasábjain 1972. április 6-án kö­zölt levél. Írója 1942 nyarán találkozott Weil Emillel. A brutális hangok után meglepett az orvos közvetlen hangja... Mindig kedves, ud­varias volt, és felettébb úriember módjára vi­selkedett ... Később megtudtam az egyik há­zimunkástól, hogy kommunista, azért van itt. Attól függetlenül, hogy 22 éves voltam, mit tudtam én a kommunizmusról. Csak rosszat. Az én szememben is vörös posztó volt ez az elv. Később ... sokszor beszéltem Weil Emil­lel ... Az utolsó előtti napon újra elmentem az orvosi szobába és elbúcsúztam Weil Emiltől.- Melegen ráztunk kezet, és amikor megtudta, hogy visszautazom a csapattestemhez, csak annyit mondott: — Igyekezzen életben marad­ni. Sok szerencsét. Huszonnégy éve élek távol hazámtól. Nem vagyok kommunista, és mégis, ma is meghaj­tok Weil Emil emberi értékei előtt, gyakran eszembe jut gyógyító keze, humánus szava. Soha nem felejtem őt. Az 1944 őszén kialakult politikai helyzet következtében október 4-én szabadlábra he­lyezték. Azonnal illegalitásba ment. Budapes­ten és a főváros környékén bujkált. A Ielszabadulás után rögtön munkához kez­dett a fővárosban. Nagy szerepe volt a Magyar Orvosok Szabad Szakszervezetének megalakí­tásában, majd később az Orvosok és egész­ségügyi dolgozók közös szakszervezetének megszervezésében. Fontos szerepet vállalt az orvosi szaksajtó megindításában. Éveken át fáradhatatlanul dolgozott a szocialista egész­ségügy megteremtésén. Munkásága elismeréséül az elsők között kap­ta meg a Kossuth-díjat. Életének utolsó évei­ben megszervezte az Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezési Tanszékét, melynek haláláig professzora volt. Súlyos betegsége el­lenére számos tudományos cikket és tanul­mányt írt. 1954-ben szívinfarktusban halt meg. Dr. Petrák Katalin közlekedési parkot építettek. Simon József főhadnagy, a bu­dai járási rendőrkapitány­ság közlekedési alosztály veze­tője felszólalásában alátá­masztotta a közlekedési par­kokról alkotott véleményt. Egyben vázolta, hogy a budai járásban üzemek, szövetkeze­tek szocialista brigádjainak közreműködésével egyre több ilyen park születik. A hozzászólások után a ta­nácskozó testület egyhangúlag jóváhagyta a Pest megyei KBT tavaly végzett munkájá­ról elhangzott beszámolót, va­lamint a szervezet idei tervét. Az ülés utolsó napirendjeként dr. Honti János rendőr vezér­őrnagy tizenhárom lelkes tár­sadalmi segítőnek adott át ju­talmat. Jutalomban részesültek: Ba­log László, a kiskunlacházi ál­talános iskola igazgatója, Bel­iér György, a Volán 1. számú Vállalat ceglédi üzemegységé­nek vezetője, Bihari József, a zsámbéki Medence „Lenin” MGTSZ szállításvezetője, Buj­dosó István, a nagykőrösi ál­talános iskola tanára, Enyedi Márton r. alezredes, a budai járási KBT volt elnöke, Fülöp Jánosné dabasi általános isko­lai tanár. Gál Ferenc, a váci járási MHSZ titkára, Hajmást Béla, az ATI Pest megyei ok­tatási csoportvezetője, Lelkes Béla, a monori általános isko­la igazgatója, Pintér Balázs, a MEZŐGÉP Tröszt monori gyáregységének pénzügyi fő­osztályvezetője, Pintér Béla, a tápi ószelei általános iskola igazgatóhelyettese, dr. Süpek Zoltán, a gödöllői járási hiva­tal elnöke, valamint Schült István honvéd alezredes. K. P. Gazdasági munka és a szakszervezet Pénteken ülést tartott a Köz­lekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezetének közpon­ti vezetősége. Az ülésen részt vett Pullai Árpád közlekedési- és postaügyi miniszter. A központi vezetőség Mátyá­si Árpádnak, a szakszervezet titkárának beszámolója alap­ján értékelte a szakszervezet­hez tartozó közlekedési ágazat múlt évi tevékenységét, s meg­vitatta, hogyan segítheti a szakszervezet maximálisan a szállítás idei feladatainak vég­rehajtását. A központi vezetőség végül személyi kérdésekkel foglalko­zott. A szakszervezet vezető testületé a múlt évben elhunyt Maróti Károly helyett a szak- szervezet elnökévé választotta F. Szabó Istvánt. Nyugdíjba vonulása miatt fölmentette a szakszervezet titkári tisztsége alól Mátyási Árpádot — akit egyben megválasztott a szak- szervezet alelnökévé — és a szakszervezet titkárává válasz­totta Arató Árpádot. Széles körű propaganda, vállalati fórumok

Next

/
Thumbnails
Contents