Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-19 / 42. szám

4 jß /) 1977. FEBRUÁR 19., SZOMBAT A költészet visszapillantó tükrében Törzsi énekek és indiai regék magyar nyelven Az embereket mindig von­zotta az ősi, a fávoli .és a rej­telmes, sőt, életünk furcsa el­lentmondása: minél inkább modernizálódik környezetünk és munkánk, annál szíveseb­ben kapcsolunk vissza elmúlt korszakokhoz vagy meghala­dott színvonalú kultúrákhoz. Ezt az egészséges szellemi divatot újabb két könyv segí­ti kielégíteni, melyek nagyjá­ból egyidejűleg jelentek meg: Baktay Ervinnek, India világ­szerte elismerten egyik legje­lesebb kutatójának Indiai re­gék és mondák című gyűjte­ménye most jelent meg a Mó­ra Ferenc Kiadónál 2. kiadás­ban, Tornai József jeles köl­tőnk pedig Boldog látomások, A világ törzsi költészete című verses antológiával lepett meg bennünket, az Európa Könyv­kiadó gondozásában. Boldog látomások Bar Baktay könyve jelent meg korábban (az első kiadás 1963-ban), mégis Tornai köny­vét érdemes előbb kézbe ven­ni, mert régibb világképet tár íel. A „régi” szó itt nem tör­ténelmi dátumot, hanem a fej­lődésben való visszamaradást jelenti, hiszen éppenhogy Baktay indiai regéi a több ezer évesek, míg a törzsi éne­keket az utóbbi évtizedeikben vagy évszázadokban jegyezték csák fel. A világ népeinek na­gyobb része azonban nem ha­ladt a fejlődéssel, nem tartott lépést az „élenjáró” kultúrák­kal, hanem törzsi fokon re­kedt meg. E népek költészetét tekinti át a szerző. Izgatott lelkesültséggel ma­gyarázza Tornai a „primitív” népek korántsem olyan pri­mitív, sőt nagyon is gazdag s bonyolult költészetét. Költőnk újra felfedezi önmagának a múltat, amely a jelenben él. Ámulva áll meg e halász-va­dász és gyűjtögető, de legjobb esetben is csak pásztorkodó és földet túró kis népeit gazdag szellemi kincstára előtt és lel­kesen emeli ki belőle a leg­szebb ékköveket. A vadászok, pásztorok, pa­rasztok szűk világa csak lát­szólag volt beszűkült, való­ságban: „eredendő, elsődleges fölismerésekben, válaszokban kerekítik ki világukat, mint is­tenek, teremtés, halál, születés, természeti erők és kultúrhéro- stok történetei” — írja Tor­nai. A szerzőt épp ezek a „végső kérdések” érdekelték, ezekre keresett költői válaszo­kat. És a választ nem a mi kul­túránkban, hanem ezekben a régi, népi kultúrákban találta meg: célja világos és egyértel­mű volt, megpróbált „vissza­találni a művészet és a közös­ség egységéhez”. Bárki ellenvethetné, hogy ezeket az egyszerűbb embere­lőn tudomány és művészet vagy vallás. Ezek összefonód­nak egymással, de egyesül a dal, a tánc, a játék és a szer­tartás is, mindez együttes kö­zösségi előadásban jelentkezik. De nincs még versszak és rím sem, erős próbára teszi ez a műfordítót, mégis igazi költé­szet ez! „Minden törzsi kultúra elragadtatásban csúcsosodó kultúra” — mondja okosan Tornai. Igazán csak kevés és ap­rócska hibát találtam a kötet­ben: így a Kalevala nem rúnákból, hanem rúnákból áll! A forrásjegyzék pedig olyan nagyvonalú, hogy már-már alig azonosítható. Azt is jelez­hette volna, hogy néhány da­lát előbb már lefordították —, bár kétségtelen, hogy eddig az övé a legjobb! Ókori legendavilág Egészen más természetű gyűjtemény Baktayé, melyhez Harmatta János írt tudós elő- i szót. Az ókori India vallásos legendáit, történeti mondáit mutatja be a könyv, annyira a legrégibb, rétegeket, hogy pl. már a buddhizmussal és a hin­duizmussal (a brahmanizmus megreformált vallási utódjá­val)) nem is foglalkozik. E legendák és mondák rész­ben a két nagy indiai eposz (elbeszélő költemény): a 48 ezer soros Rámájana és a 200 ezer sornyi Mahábhárata leg­szebb, önálló történeteit tar­talmazza, de Báktay ide vette a legfontosabb ókori legendá­kat és mondákat is. Akik csak kicsit is ismerik India irodalmát és folklórját, Baktay eljárását csak helyesel­hetik: ő ugyanis a többféle forrásból merített és egymástól sok részletben eltérő mondákat egységes, kerekded történe­tekké írta át, hiszen könyvét az érettebb ifjúságnak szánta elsősorban. (Ez az eljárás tu­dományos műnél megenged­hetetlen). Ezek a prózai történetek a törzsi költészetnél jóval maga­sabb fokot képviselnek, de ter­mészetesen itt is jelen vannak az istenek, a szellemek, sőt az óriások is és mellettük vagy inkább alattuk a papok, kato­nák, uralkodók, tehát az osz­tálytársadalmak figurái. Ál­landó a hatalmi harc, a hódí­tás, a ravaszkodás, de egyelő­re még mesés és csodás kere­tek között: Visnu isten több­ször is leszáll a Földre segíte­ni, de nem feltétlenül ember alakban, hanem ölthet teknős, sőt vatta formát is. Máskor pedig törpe lesz, mint a me­sékben. E kavargás mögött bonyolult és kifinomult, ugyanakkor az emberi cselekvést és gondolko­dást gúzsba is kötő papi spe­kuláció húzódik meg, amely a világ rendjét mindig megvédi, örök körforgásnak hirdeti és ebből a „bűvös” vagy helye­sebben átkos körből nincs ki- szabadulás: folytonos az újjá­születés, a lélekvándorlás és mindenki előző tettei szerint foglalja el újra a helyét. E kényszerfilozófia mögött viszont az ázsiai társadalmak lassú és ellentmondásos fejlő­dése munkál, amely még nap­jainkban is annyi gondot okoz. E regék is pl. nem elfeledett és újra kiadott irodalmi emlé­kek. hanem ma is élő szellemi kincsek, legfeljebb a népi szó- lásbeliség inkább a vigasztaló boldogságot, szabadulást ígé-. rő alakokat, illetve története­ket válogatja ki. Baktay könyve ma már klasszikus érték, e második kiadása teljességgel indokolt. Enélkül nem ismerhetjük meg a mai Indiát sem, mert a múlt benne él a jelenben. Katona Imre docens Pest megyei tanítóképző főiskola nyílik Ősszel pedagógusképzés kezdődik Zsámbékon Kollégium, Óvodáinknak, általános és középiskoláinknak egyre ége­tőbb gondja a pedagógushiány. Átmeneti megoldásként 'mind több képesítés nélküli óvónőt, tanítót, tanárt alkalmaznak mindenütt. A képesítés nélkü­li tanerők felkészítéséről, to­vábbtanulásáról messzeme­nően gondoskodnak, mégis szá­molnunk kell annak a veszé­lyével, hogy munkába állás után pedagógiai kudarcok érik a különben jó szándékkal, bi­zonyos hivatástudattal pályá­ra lépő fiatalokat. A lelkese­dés ugyanis nem mindig fe­ledteti a hiányos felkészült­séget Az igazi megoldás az lenne, ha főiskoláink, egye­temeink megfelelő számban képeznének szakmailag biz­tos talajon álló pedagóguso­kat. hogy csökkenjen a képe­sítés nélkül tanítók aránya. Több a képesítés nélküli Pest megyében a tavaly szeptemberi felmérés adatai szerint az óvodákban 405 ké­pesítés nélküli óvónő álí-t munkába, ezzel arányuk 24,6 százalékra nőtt. Az általános iskolákban 697 állást töltöttek be képesítés nélkül tanerők, arányuk itt 12,3 százalékra emelkedett. Az elmúlt hónapban tették közzé főiskolákon, egyete­meken a végzős hallgatók, pályakezdő pedagógusok ré­szére kiírt állások pályáza­tait, köztük a Pest megyei munkahelyekét is. A pályázat útján betölthető állások szá­máról, a pedagógus-utánpót­lás megyei lehetőségeiről be­szélgettünk Farkas Lajosáé­val, a megyei tanács művelő­dési osztályának helyettes ve­zetőjével és Vörös Géza sze­mélyzeti csoportvezetővel: Pest megyébe várják — A megyei igények alap­ján az Oktatási Minisztérium határozza meg a pályakezdők­nek meghirdethető állások számát — mondja Vörös Gé­za. — A minisztérium nagyon reálisan mérlegelte Pest me­gye gondjait, sajátos helyze­tét. Budapest mellett Pest megye az idén is a legtöbb ál­lást meghirdetők közé tarto­zik. Hatvan felsőfokú képesí­elhelyezés — rövit téssel rendelkező óvónői ál­lást, százharminc tanítói, nyolcvan általános iskolai ta­nári, tíz gyógypedagógus, ti­zenkét zeneiskolai és negy­venöt középiskolai tanári ál­lást hirdettünk meg a felső­fokú tanintézetekben. Első­sorban a Budapesttől távo­labb lévő települések, a da- basi, a monori, a nagykátai, a váci és a gödöllői járás isko­láiba hívjuk a végzős hallga­tókat. — A rendelkezések értel­mében minden végzős hall­gató három helyre pályázhat. A felsőfokú tanintézetek feb­ruár 15. és 25. között, véle­ményezik, több jelentkező ese­tén rangsorolják, majd eljut­tatják a pályázatokat a mun­káltatókhoz, tehát az óvo­dákhoz, iskolákhoz. A mun­káltató — több pályázó ese­tén — nem köteles elfogadni a főiskola, egyetem által meg­állapított rangsort, de dönté­séről értesítenie kell a felső­fokú tanintézetet. Összesen százan — Ügy hallottuk, tanító­képző főiskolát kap Pest me­gye. — Valóban, a héten hozott oktatási miniszteri döntés alapján Pest megye is kapott ilyen lehetőséget — veszi át a szót Farkas Lajosné. —Azo­kon a helyeken, ahol a leg­nagyobb a tanítóhiány —mint Pest megyében is —. a tanító­képző főiskola kihelyezett nappali tagozatának létesíté­sére adott engedélyt a mi­niszter. Az idén szeptember­ben nyitjuk az első évfolya­mot Zsámbékon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem zsámibéki tagozatán ősszel már nem indul elsős mezőgaz­dasági évfolyam. A helyet pe­dagógusjelöltek foglalják el, összesen százan. Minden je­lentkezőnek természetesen kollégiumot is biztosítunk. A hirtelen kapott lehetőség bi­zonyos szervezési gondokkal is jár. A középiskolákból a felsőfokú tanintézetekbe feb­ruár 25-én kell eljuttatni az érettségizők továbbtanulási lapjait, tehát gvakorlatilag már minden tanuló döntött, kitöltötte a lanot. de nem tu­dott a zsámbéki tagozatról. Ezért a középiskolai igazga­l a határidő toknak rendkívüli értekezle­tet tartottunk, s az ő meg az osztályfőnökök segítségével' szeretnénk elérni, hogy azok a negyedikesek, akik eredeti­leg is tanítóképző főiskolára jelentkeztek, a zsámbéki tago­zaton kezdjék el tanulmá­nyaikat, Arra is kaptunk mi­nisztériumi engedélyt, hogy felkeressünk budapesti közép­iskolákat, és az ott tanuló Pest megyei diákok figyelmét fel­hívjuk az ősszel nyíló tagozat­ra — mondotta befejezésül Farkas Lajosné. Iloszabb határidőt! Valóban, a hirtelen jött zsámbéki lehetőség nagyon ér­telmes, célszerű intézkedés. Véleményünk szerint a feb­ruár 25-ig rendelkezésre ál­ló egy hét kissé rövid határ­idő ahhoz, hogy 100 leendő pe­dagógust a sízó szoros értel­mében összeverbúvájjanak Zsámbékra a megye iskolái­ból. Néhány héttel meg kel­lene hosszabbítani a jelent­kezési határidőt. S akkor tar Ián kapkodás nélkül, alapo­sabb osztályfőnöki, pedagó­giai munkával, ráhatással nem lenne gond száz jövendő főis­kolást átirányítani Zsámbék­ra. K. Gy. M. Magyar film ’76 Póntöiuan — a IX. Magyar JácaiüUim Szemle kereteuen — Magyar film ’76 címmel az el­múlt esztendő játéiuixmjeuoi tanácskoztak a leszek Kluo- ban. A találkozót, amelyen a szaima vezetői, aJkotói és kritikusok veitek reszt, Kény. Péter filmkritikus vitaindító előadása vezette be. Megállapította, hogy színe­sebb, sokrétűbb, kísetrletekDen is gazdagabb volt. az. elműt, év rikpteianiése az egy eszten­dővel korábbinál. Nemcsak a világ filmtermésében bekövet­kezett pangással összevetve, de saját fejlődésünkkel mér­ve sem volt rossz filmgyártá­sunk elmúlt esztendeje. A vita, amelyben többen felszólaltak, a játékfilm szem­léjén bemutatott filmek és az általános helyzet értékelésé­vel foglalkozott Bemutatók a Madách és a Madách Kamara Színházban Shakespeare és Gorkij Tévhitek az irodaiam törté- _________ netben is maka­csul tartják magukat. Valaki annak idején kijelentette: WiZ- liam Shakespeare mester ko­rai (1594-ben vagy 1595-ben, tehát harmincéves kora táján) írt vígjátéka, a Love’s La­bour’s Lost, a nálunk eddig Felsült szerelmesek címmel is­mert komédia, a szerző gyen­ge müvei közé tartozik. A vé­lekedés azóta is elég általános. Legalábbis nálunk — hiszen ezt a Shakespeare-drámát ma­gyar prózai színpadon még soha nem játszották (egy ze­nés változata ment pár éve Veszprémben, illetve a Ope­rett Színházban). Hogy az el­marasztaló megállapításnak mi lehetett az alapja, azt vi­szonylag könnyű kideríteni: alighanem azért sorolták ezt a most Lóvá tett lovagok címmel a Madách Színházban ma­gyarországi ősbemutatóként eljátszott vígjátékot a gyenge művek közé, mert az úgyne­vezett nagy Shakespeare-ko- médiáknál (Vizkereszt, Ahogy tetszik, Sok hűhó semmiért) valóban kevésbé érett, s szer­kesztési, nyelvi, jellemábrázo­lási magaslataikat valóban nem éri el. De hát korábbi is náluk, s bizonyos vonatkozá­sokban szinte e kiemelkedő művek előjátékának tekinthe­tő. H a tehát a Lóvá tett lovagok gyengébb műve Shakespeare- nek, ez — mint mondani szok­ták — csak a saját szintjén igaz. De talán még úgy sem. Hiszen ebben a fordulatos, szellemes és vidám történet­ben szinte minden ott van már, ami a későbbi nagy víg­játékokban majd kiteljesedik. Ott a mesélőkedv áradása, ott a remekül megkonstruált, minden hatást és fordulatot pompásan előkészítő, megin- dokló, a szituációkat mesterien felépítő és továbblendítő dra­maturgiai készség, ott a jel­lemek rendszerének pontos megszerkesztése, az egyes jel­lemek — még a pár sor szö­veget kapó szereplők esetében is — tökéletes plaszticitása, ott a humor, hol kecsesen köny- nyed, hol tenyeres-talpas vas­kos humor, ott a kontrasztok merész és meglepő váltogatá­sa, sírás és nevetés, rohanás és andalgás egyik percről, sőt egyik mondatról a másikra való felcserélésének, a néző abszolút kézbentartásának fö­lényesen biztos ismerete. A zseni még a műhelyfor­_______ gácsokban is zseni, — a Lóvá tett lovagok pedig nem műhelyforgács. Épkézláb, teljes darab, legfeljebb eddig nem nagyon figyeltünk rá. Most azonban itt egy az ere­detivel kongeniális fordítás, Mészöly Dezső munkája, és itt egy lendületes és vidám szín­házi előadás, azt igazolandó, hogy méltatlanul feledkeztünk meg eddig az ifjú navarrai ki­rálynak, udvaroncainak, vala­mint a szépséges francia ki­rálylánynak és udvarhölgyei­nek történetéről. Szirtes Ta­más rendezőé az érdem, hogy színre vitte ezt a művet, s ezt a nyelvi erejében, ötletességé­ben, sziporkázásban csak a legmagasabb mércével mérhe­tő fordítást. A rendezés talán legdicsére­tesebb tette az volt, hogy Szir­tes hagyta játszani a színé­szeit, s nem talált ki valami „bukfencet” a darabhoz, ha­nem engedte érvényesülni Shakespearet. Az előadás így majdhogynem a rendezés hiá­nyával tűnik ki, de ez a mun­ka azért jelen van a hangvé­telben, a tempóbeül, a ritmus meghatározásában, vagy a záró jelenet vad, burleszksze- rű komédiázásából egy pilla­nat alatt komolyba váltó meg­oldásában, s a befejező szép dal lírai színeiben, A színészeké az?nba"a szfn­__________ pad egészen, s ez a lehetőség több nagyon jó alakításban realizálódik. Első helyen talán a komikusi fel­adatokhoz ritkán jutó Huszti Péter álmata^on szószátyár, beijedősen hősi, ostobán eszes Don Armado lovagját kell em­lítenünk. Kiderül: Husztinak nagyonis van komikusi véná­ja. Ugyanez áll a darab tulaj­donképpeni főszereplőjére, Sztankay Istvánra, aki Biront, ezt a pergőnyelvű, életvidám fiatalembert alakítja. Igen jó Haumann Péter üresfejű, kel- lemkedő Boyet udvarmestere, Gyabronka József a Szent- ivánéji álom Puckját idéző Pille apródja, és Schütz Ila élesnyelvű, okos és szellemes Rosaline-je. Körmendy János egy tudálékos iskolamester szerepében újabb frenetikus kabinetalakítással rukkol ki, s a falusiaknak a Szentiván- éji álom Pyramus és Thisbe betétjére emlékeztető színi­előadásában jeleskedik Gyen­ge Árpád és Dunai Tamás. Kalocsay Miklós és Sunyovsz- ky Szilvia király — királylány kettőse igen dekoratív, de nem eléggé életteli; a lovagok közül Paudits Béla és Cs. Né­meth Lajos, a hölgyek közül Bencze Ilona és Menszátor Magda, valamint Julka pa­rasztlány szerepében Hűvös­völgyi Ildikó inkább csak kel­lemes színfoltként vannak je­len. Piros Sándor színes, szép- stílusos jelmezei jól érvénye­sülnek Makai Péter egyszerű, mégis dekoratív, némiképp a Shakespeare korabeli színpad konstrukcióját idéző díszleté­ben. Takács István bentő kombinációs képesség­gel rendelkezik. Szuggesztív egyéniség. Es bennünk — leg­alább is tudat alatt — felme­rül: milyen nagyszerű volna, ha kiváló képességeit jó ügy, a haladás szolgálatába , állí­taná. Nagyjából erre a gondolatra építi Gorkij is Vássza Zselez- nova alakját. Azzal bővítve a kört, hogy ez a minden te­kintetben „nagyasszony” egy pusztuló társadalmi osztályt reprezentál. Csakhogy ez a két dolog — kimondhatjuk irodalmi szentségtörés nélkül — nem találkozik szerencsé­sen Gorkij drámájában. Vássza ugyan valószínűleg kitűnő szervező lehet, hiszen több éve egyedül irányít egy hajózási vállalatot, sőt való­színűleg gátlástalan gyilkos is, de ezt bizton nem állíthatjuk, mert a darab során csak hal­lunk a gyanús halálesetekről. Vássza zsarnoki lénye viszont ott él a színpadon, ő azonban a konfliktusoknak csak egyik pólusa, aki rendelkezik a ter­vei megvalósításához szüksé­ges minden hatalommal. A vele szemben állóknak mini­mális lehetőségük sincs, sőt erejük sem a harchoz. Eleve vesztesként bocsátkoznak hát ütközetbe. Ügy is mondhat­nánk, egypólusú dráma, amely első perctől sugallja Vássza pusztulását. De a végzetét nem az ellenoldal, az igazság, a humanitás hordozza: Vássza belehal az embertelen hará- csolásba, a mindenki felett való uralkodni akarásba. De végrendeletével új, magához hasonszőrű zsarnokot állít családja élére. A dráma kiélezett, izgalmas .------------ jeleneteit Vássza és a forradalmár menye, Ra­chel között elhangzó nagysze­rűen megírt dialógusoknak köszönhetjük. A teljesebb képhez tartozik, hogy a Vássza Zseleznova figurái kivétel nélkül hiteles alakjai a kapitalizálódó, fél­feudális orosz társadalomnak. Gorkij remekbe szabott, ka­raktereket állít színpadra akiket ő szinte testközelből is­mert Színházi életünkben a m*­----------------- dách Kamaraszínház bemutatója minden értéke ellenére sen érezhetjük igazán kiemelked eseményének. Ebben bi zonnyal része van a kiss, tempótlan, kényelmesen hőn. pölygő előadásnak is. Lengy. György rendező nem elégg talált rá a jó ritmusra. Arány talanságokat érezhetünk a összjátékban: a Vássza testvé­rét alakító Márkus Lászl kitűnő, hús-vér figurát forrná meg könnyed bohémságáva atmoszférateremtő erejévt uralja az előadást, csaknem hangsúlyosabbá válik, mint z címszereplő. Psota Irén nem vállt eléggf energikus nagyasszonnyá. Nen ál 1 össze egységes karakterr; Vássza Zseleznova jelleme. Inkább több kitűnően meg­oldott részletből mozaikképe* alkot. Azt is mondhatnánk hogy Psota Irén szituációka játszik el, ezért nincs íve a fi­gurának. Almási Éva, ak' Ráchel szerepében energikus és tudatos forradalmárt ta­lálóan alakított. Káldi Nórá­nak nehéz feladat jutott r megtört és alázkodó titkárnr megformálásával, de sikerre' oldotta meg. Az átlagos telje sítménvt nyújtó társulatbö’ kiemelkedik még Basilides Zoltán és Szalai Edit alakítá­sa. Kriszt György Vássza Zseleznova Az igazán nagy egyéniségek .-------------------­- vagy együtt­mű ködésre, vagy lázadásra késztetik az embert, de sem­miképpen sem tudunk közöm­bösek maradni irántuk. S a drámairodalom hatalmas for­mátumú negatív hősei külön­leges pszichikai reagálásra épülnek: a néző nem a hős pusztulását, hanem a megtisz­tulását kívánja. Hogy miért? Mert például Shakespeare III. Richárdja kitűnő hadvezér, zseniális szervező, megdob­| két es szegényesebb költésze- I tűket is igazán könnyű átte- i kinteni és megérteni. Szó ! sincs róla. Egészen másik világ | ez a mi számunkra: nem élünk j benne és saját fejünk szerint akarunk rendet teremteni, hol- j ott itt még „logika előtti” a gondolkodás, mivel nincs kü­Lóvú tett lovagok

Next

/
Thumbnails
Contents