Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-18 / 41. szám

1977. FEBRUAR 18., PÉNTEK Dmitríj Usztyinov: A szovjet fegyveres erők felkészültsége az egyetemes béke megszilárdítását szolgálja j.A jelen viszonyok között a szocialista államok védelmi szövetségének további erősíté­se olyan elengedhetetlen in­tézkedés, amelyet a NATO ag­resszív tömb vele szemben megnyilvánuló ellenséges irányzata tesz szükségessé.” — mutat rá Dmitrij Usztyinov, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió hon­védelmi minisztere a Kommu- nyiszt című folyóiratban a szovjet fegyveres erők fejlő­désével foglalkozó cikkében. Számos tőkésországban to­vábbra is aktívan tevékeny­kednek az agresszív erők, az enyhülés és a leszerelés el­lenzői, akik a nemzetközi problémák megoldásában nem akarnak lemondani a katonai kalandok politikájáról — írja a honvédelmi miniszter. — Jóllehet ezek az erők ma visz- szaszorultak, nem váltak ártal­matlanná. Nem hárult el egy új világháború kirobbanásá­nak veszélye sem. Ezért ha­zánk védelmi képességének szüntelen erősítése, a szovjet fegyveres erők harci felké­szültségének fokozása is objek­tív szükségszerűség marad, a kommunizmus sikeres építésé­nek, a világbéke megőrzésének egyik legfontosabb feltétele. Új történelmi viszonyok A jelenlegi nemzetközi hely­zetnek és a szovjet társadalom belső életének jellege nem ke­vés újdonságot hoz a szovjet fegyveres erők felépítésébe, ki­képzésébe és feladataiba. Vo­natkozik ez mindenekelőtt kül­ső funkcióira. A szocialista kö­zösség más országainak hadse­regeivel együtt a szovjet fegy- veres erők megbízhatóan vé­delmezik népeik forradalmi vívmányait és harci erejükkel féken tartják az imperialista körök agresszív törekvéseit, akadályozzák a történelem kerekének visszafordítására irányuló kísérleteiket. Az új történelmi viszonyok között még erőteljesebben mu­tatkozik meg a Szovjetunió fegyveres erőinek igazi népi jellege, érdekeiknek a nép ér­dekeivel való azonossága — hangsúlyozza Usztyinov. A továbbiakban rámutatott: A reakciós imperialista kö­rök igyekeznek torz beállítás­ba helyezni védelmi intézkedé­seinket. Az utóbbi időben az Egyesült Államok és más NA- TÖ-országok propagandaszer­vei zajos szovjetellenes kam­pányt bontakoztattak ki az ál­lítólag fokozódó szovjet ve­szélyről. Különböző koholmá­nyokat terjesztenek arról, hogy a Szovjetunió — úgymond — tevékenyen készül a nukleá­ris háború kirobbantására, hallatlan mértékben növeli fegyverzetét, valamifajta sötét céloktól vezérelve indokolatla­nul nagy polgári védelmet te­remt. A reális valóság bizo­nyítja minden ilyen kohol­mány teljes tarthatatlanságát és elfogultságát. A Szovjetunió természetesen tökéletesíti vé­delmét. De kénytelen ezt tenni, mert az imperialisták, a tőkés­országok, különösen pedig a NATO agresszív tömbhöz tar­tozó országok feltartóztatha­tatlan fegyverkezési hajszája kész helyzet elé állítja. A katonai kiadások csökkentése Ellenségeink az állítólagos szovjet veszélyről terjesztett hazug kijelentéseikkel igyekez­nek igazolni a világ közvélemé­nye és országuk népei előtt saját agresszív katonai készü­lődésük hallatlan méretű foko­zását, a kapitalista államok gazdaságának erősödő milita- rizálását, politikai, gazdasági, tudományos és szellemi életük alárendelését az imperializmus mohó katonai gépezete szük­ségleteinek. Az Egyesült Álla­mokban 1977-ben rekordössze­get, 113 milliárd dollárt akar­nak költeni katonai célokra, 1978-ra pedig 123 milltiárdot vettek tervbe ugyanilyen cé- 'okra. Az NSZK-ban — csupán a Bundeswehmek új fegyver- fajtákkal való ellátására — a katonai kiadások 1971-hez vi­szonyítva 80 százalékkal Emelkedtek. Más NATO-orszá­gokban is szüntelenül növelik a katonai költségvetéseket. Ugyanakkor a Szovjetunió nemcsak, hogy nem növeli, ha­nem csökkenti is a katonai ki­adásokat. Így az 1977. évi álla­mi költségvetésről szóló tör­vény, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának V. ülésszaka fogadott el, a védel­mi célokat szolgáló kiadásokat 17,2 milliárd rubelben állapí­totta meg, vagyis a költségve­tési összKiadások 7,2 százalé­kát fordítják ilyen célokra, míg 1976-ban ezek a kiadások 17,4 milliárd rubelt tettek ki, a költségvetés 7,8 százalékát, 1974-ben pedig 17,6 milliárd rubelt, a költségvetés 9,1 szá­zalékát. Közismert a Szovjetunió bé­kepolitikája — mutat rá a honvédelmi miniszter. — A Szovjetunió mindenkor elle­nezte a fegyverkezési hajszát, sohasem törekedett arra, hogy a fegyveres erőket illetően megszerezze a fölényt azzal a céllal, hogy első csapást .mér­jen, ahogyan azt az imperia­lista propaganda igyekszik be­állítani. Országunk mindenkor a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentésének 'követke­zetes bajnoka volt és az is marad. Azokkal a légből “kapott ál­lításokkal szemben, amelyek szerint a Szovjetunió és a Var­sói Szerződés más országai szinte naponta növelik fegyve­res erőiket, és létszámuk emel­kedik, a valóságban egészen másképp áll a helyzet. Sem a Szovjetunió, sem a Varsói Szerződés más tagállamai az utóbbi évek során nem növel­ték fegyveres erőiket, szemé­lyi állományuk változatlan. Ezzel szemben az imperialista NATO-országok hadseregük minőségi tökéletesítésével egy­idejűleg növelik a fegyverzet mennyiségét, új katonai alaku­latokat hoznak létre, feszült­séget teremtve a nemzetközi kapcsolatokban. Ez kényszeríti a szovjet államot arra, hogy lankadatlan gondot fordítson védelmi potenciáljának olyan színvonalon tartására, amely elegendő ahhoz, hogy senki se kockáztassa népünk békés éle­tének megzavarását. A fegyverkezési hajsza ellen A Szovjetunió ismételten sík- raszállt és síkraszáll az olyan gyakorlati intézedésekért, ame­lyek a nemzetközi biztonság megerősítéséhez, a fegyverke­zési hajsza korlátozásához, majd megszüntetéséhez vezet­nek. Több mint elegendő pél­da van erre — írja Dmitrij Usztyinov, majd az alábbiak­ra emlékeztet: A Szovjetunió és a Varsói Szerződéshez tartozó szövetsé­gesei egy sor olyan javasla­tot terjesztettek elő, amelyek megnyitják az utat a közép­európai fegyveres erők es fegyverzet csökkentéséről szóló egyezmény eléréséhez. Az Egyesült Államok mili­tarista köreiben még nem ad­taik fel azt a reményt, hogy újabb és újabb tömegpusz­tító fegyverfajták létrehozá­sával katonai fölénybe kerül­jenek a Szovjetunióval szem­ben. Az élet ismételten bebi­zonyította az ilyen számítások meddőségét, gyakorlati meg­valósításuk pedig távolról sem szilárdította magának az Egye­sült Államoknak a biztonsá­gát. Annak, aki arra számít, hogy ilyen fegyverek segítsé­gével katonai fölényre tesz \ szert a Szovjetunióval szem­ben, gondolnia kellene arra, hogy országunkban a gazda­ság, a tudomány és a techni­ka színvonala ma olyan ma­gas, hogy képesek vagyunk a legrövidebb idő alatt létre­hozni bármilyen olyan fegy­verfajtát, amelyre a béke el­lenségei akarják tenni a té­tet. A Szovjetunió nem egy ízben kijelentette, hogy mi nem akarunk ilyen úton ha­ladni. Épben ezért javasolta az Egyesült Államoknak, hogy kölcsönösségi alapon tartóz­kodjanak az új fegyverfajták és fegyverrendszerek kidolgo­zásától. A honvédelmi miniszter rá­mutat: A szovjet fegyveres erők harci felkészültségének magas színvonalon tartása megfelel nemcsak a mi álla­munk, hanem a szocialista or­szágok egész közössége érde­keinek, objektíve szolgálja az egyetemes béke megszilárdí­tásának ügyét. A Varsói Szerződés szerepe A Varsói Szerződés Szer­vezete tartalmát, céljait és fel­adatait tekintve alapvetően különbözik a múlt és a jelen bármelyik burzsoá koalíciójá­tól. Mint valóban védelmi szö­vetség, megbízhatóan szolgál­ja a hozzátartozó államokat, a béke és a szocializmus érde­keit. Létrejötte a szocialista államok válasza a hat évvel korábban megalakított NATO agresszív tömb részéről elő­idézett veszélyre. A haladó emberiség nem egy ízben győ­ződött meg arról, hogy meny­nyire helyes és szükséges volt a Varsói Szerződés megköté­se, milyen fontos szerepet tölt be a Varsói Szerződés a béke megőrzésében és a népek biz­tonságának szavatolásában — állapítja meg Dmitrij Usz­tyinov, majd végezetül a követ­kezőket írja: Az imperialista észak-atlan­ti tömb baljós tevékenységét figyelem kíséri fennállásától kezdve. Valahányszor az em­beriséget a háborús szakadék széléhez sodró bonyodalmak, konfliktusok és válságok tá­madnak a nemzetközi színté­ren. mögöttük látni az impe­rializmus agresszív köreinek kezét. Ez követeli meg a szo­cialista államoktól az állandó éberséget és a felkészültséget arra, hogy visszaverjenek bár­mely agressziót. PORTUGÁLIA Antifasiszta kiáltvány Lisszabonban csütörtökön antifasiszta kiáltványt hoztak nyilvánosságra szocialista, kommunista és független bal­oldali személyiségek aláírásá­val. A kiáltványban fel­hívták a figyelmet annak veszélyére, ami abból fakad, hogy a katonai bíróságok cin­kos magatartást tanúsítanak a fasiszta titkosrendőrség (PIDE) egykori felelőseinek perében, az államapparátusban pe­dig újra funkcióit adtaik a sa- lazari-caetanoi rezsim több hí­vének. Viktor Kulikov Varsóban Viktor Kulikov, a Szovjet­unió marsallja, a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka néhány napos hivatalos látogatásra Varsóba érkezett. Érkezését követően Kulikov marsall látogatást tett Woj- ciech Jaruzelski hadseregtá­bornok, lengyel nemzetvédel­mi miniszternél, a LEMP KB PB tagjánál. Viktor Kulikovot délután fogadta Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. A szí­vélyes, baráti légkörű meg­beszélésen, amelyen részt vett Wojciech Jaruzelski nemzet- yédelmi miniszter, a Varsói Szerződés tagországai hadse­regeinek együttműködése el­mélyítésének kérdéseivel fog­lalkoztak. Ugyancsak a délután folya­mán fogadta Viktor Kulikov marsallt Henryk Jablonski, a lengyel államtanács elnöke. UGANDA Az összeesküvők autóbaleset áldozatai lettek Luwum anglikán érsek, Oboth-Ofumbi belügyminiszter és Wilson Oryema, a természe­Trybuna Ludu: Ä szocializmus ellenségei A Trybuna Ludu csütörtö­kön A szocializmus ellenségei című írásában rámutat, hogy a hidegháborús kapitalista kö­röket nyugtalanítja a Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág fejlődése, és békepoliti­kájuk növekvő vonzóereje, s ezt a szocialista országok el­len irányuló rágalomhadjárat­tal próbálják ellensúlyozni. Egy ideje Lengyelország is célpontjává vált e propagan­dának. E körök felforgató te­vékenységükhöz az országon belül keresnek támogatást. kainak aláírásokkal, és azon­nal elküldik ezeket külföldre’, a Szabad Európa Rádiójának, vagy a Párizsi Kultúrának, vagy más kommunistaellenes központoknak, amelyek kül­földi hírszerző szolgálatok ügynökségei. Fő céljuk Lengyelország fej­lődésének gyengítése és aka­dályozása, a Szovjetunióval való szövetségének, és a Varsói Szerződés Szervezetéhez való tartozásának aláásása, a párt vezető szerepének felszámolá- í sa és a lengyel társadalom Nemcsak hogy hazugságokat | egységének megtörése. Cél­terjiesztenek Lengyelország i juk ugyanaltkor az is, hogy belső helyzetéről, de cselek­vési lehetőségeket is keresnek a Lengyelországon belül szo­cializmusellenes csoportocskák számára. E helyzetben aktív tevé­kenységbe kezdtek a szocializ­mussal szemben nyíltan ellen­séges személyek, akik egyesek tájékozatlanságát kihasználva, Időről időre leveleket fabri­aláássák a helsinki záróok­mány sikeres megvalósítását. Csakhogy a szocializmus­ellenes kalandok szervezői nem érik el a várt eredménye­ket. Államunk erős, és a társa­dalom túlnyomó többsége a nehézségek ellenére is magáé­nak tekinti Lengyelország fej­lődésének programját — írja a Trybuna Ludu. ti kincsek és vízgazdálkodás minisztere autóbaleset áldoza­ta lett — jelentette be az Ugan­dái kormány szóvivője. Az ugandai rádió közlése szerint a három, Amin elnök ellen szőtt összeesküvés vádjá­val letartóztatott politikust a nemzetközi konferenciaköz­pontból — őrizetbe vételük színhelyéről — gépkocsin egy rendőrőrszobára akarták szál­lítani, hogy ott kihallgassák őket. Útközben a foglyok me­nekülési szándékkal megpró­bálták ártalmatlanná termi kí­sérőiket. A gépkocsi a dulako­dás közben összeütközött egy másik kocsival, lerepült az út­ról és felborult. A foglyok a helyszínen szörnyethaltak, őreiket válságos állapotban szállították kórházba. MIRKO KALEZICS, a ju­goszláv külügyminisztérium szóvivője csütörtöki sajtóérte­kezletén elmondotta, hogy ju- goszlávellenes politikai provo­káció színhelye volt az elmúlt napokban Belgrad együk leg­nagyobb szálíodája: a Hotel Slavia, ahol három turistaként érkezett nyugatnémet állam­polgár politikai követelésekkel lépett fel és sajtóértekezletet tartott. Megvonták tőlük a tar­tózkodási engedélyt. Új politikai könyvek Chilétől Spanyolországig Életrajzok, visszaemlékezések Tietek. Jobban megértjük, hogy miként tudott Franco halála után olyan gyorsan ki­bontakozni a demokratikus és forradalmi erők széles frontja, s hogy a mai hivatalos spa­nyol vezetésnek számolnia kell a munkástömegek, véle­ményével, akaratával. Camacho tapasztalt, széles látókörű munkásvezető, hatá­rozottan kiáll a különböző po­litikai irányzatokat magában foglaló, egységes, erős szak- szervezeti mozgalom mellett. Könyvében erre is találunk utalást, s megismerhetjük be­lőle. hogy miként képzeli el a jövő soanyol társadalmát. A könyvet Várkonyi Tibor és Pintér Mariann fordította. Egy tiszt a kémközpontból Szigeti János kupyveuen a a mojjjar euiariiiaa nusittora. viuaJUja lei, s ezen a vissza­érni eKezes méltán tartnat szá­mot nagy eru&iüuuesre. A ko- tetoen arról az időszakról van szó, amikor a maegnaoorus esztenaoK járták, amikor a nyugatra menekült fasiszta elemek összejátszottak az el- ienseges Hírszerző szervekkel. Erről ír a szemtanú niteiesse- geveL Arról, hogy egy tisz­tességes, Nyugatra vetődött tiszt nem hajlandó hazája el­len kémkedni es felveszi a kapcsolatot a magyar szervek­kel. Egy amerikai diplomata (volt hírszerző) mélységesei, reakciós magyar felesége — családi okokoól — ellenséges ügynökök listáját juttatja e. a magyar szervekhez. Perszt az alku nem egykönnyen jött létre. De létrejött és sikeresen szolgálta a magyar ügyet. Más történetek is kapcso­lódnak, fűződnek egybe a könyv lapjain. Néhány feje­zetcím: Az eltérített kincses­ládák, Randevú Bécsben, A Hutter-féle lelet stb. Érde­kes olvasmány, egy kis bete­kintést nyújt az egykori ma­gyar hírszerzők életébe, mun­kájába. Epizódokat elevenít fel a szerző, aki maga is ré­szese volt a nem csekély bá­torságot igénylő vállalkozás­nak a nemzetközi osztály­harc e kiélezett szakaszában. A könyvet Palánkai Ervin szerkesztette, az ízléses borító Bogdán István munka ia. G. S. társorshoz képest. S mégis, amikor sor került a lázadásra, nem habozott, hogy hova áll­jon. 1-eírja, hogy az Admiralitás miként line^eut Hosszúért, a Desugok es a titkos rendőr- ugynukok révén nogyan sze­reke le a „íoKolarnposokai”, akiket aztan még sokáig zak­latott a rendőrség. Mindvégig leoiiincseLoen, remek . szoiu- zéssel, mesálokeawel rajzolja meg Őfelsége tengerészének helyzetét: apró, jó katonahu­morral megírt epizódok teszik teljessé a kötetet. Végül el­mondja a szerző azt is, hogyan került kapcsolatba a Vörös Segéllyel, majd miként lépett be a kommunista pártba, ho­gyan kellett búcsút vennie Hazájától, majd a Szovjet­unióban miként talál magára, ahol még napjainkban is nyugdíjasként ék A kötetet fordította Vajda Győző, szerkesztője Szuhay- Havas Ervin, a borító és kö­tésterv Tasnádi László mun­kája. Beszélgetések a börtönben Marcelino Camacho, a spa­nyol miunkásszeivezetek veze­tőjének a nevét mostanában ta­nulta meg az újságolvasó, rá­dióhallgató és tévénéző. Egyik kiemelkedő vezetője a Spa­nyol Kommunista Pártnak, aki évekig sínylődött Franco börtöneiben. Megírta börtön­élményeit. A könyv még 1974- ben jelent meg Párizsban, spanyol nyelven, majd 1976 elején — kiszabadulása után — kibővítve franciául is nap­világot látott. A spanyol munkászerveze- tek múltjáról, jelenéről foly­tatott börtönbeszélgetésekből sok mindent megtudunk, job­ban megértjük, hogy tulajdon­képpen mi zajlik le most Spa­nyolországban, hogyan tudnak olyan nagy erőt képviselni a baloldali és a munkásszerve­de úgy akarta visszaadni az eseményeket, ahogyan azok megtörténtek. Ezért választot­ta a naplószerű formát. Azit akarta megmutatni, hogy mi­ként semmisítették meg a chi­lei demokrácia mítoszát, s a mindennapok részévé tették a fasizmust, amelyet eddig a chilei nép csak. könyvből is­mert. Egyéni szerencsétlenségének történetét mondja el, de tízez­rek szenvedéseit írta meg Fi­gyelmeztetni akart, hogy til­takozzon a fasizmus ellen, s leleplezze a chilei diktatúrát; a valóságot testközelbe hozza. Hernán Valdésnak sikerült ezt a szándékát megvalósítani. A könyvet Csudari Csaba fordította, Hargitai György szerkesztette, a borító és kö­tésterv Szakos Zsuzsa munká­ja. Őfelsége tengerésze Len Wincott, a kötet szer­zője érdekes emoer es szelle­mes író: az esemény, amely­nek sok év előtt főszereplője volt, a magyar olvasó számára aligha ismeretes. Az angolok még emlékeznek rá: az 1931. évi invergordoni flottazendü­lés szent intézményt érintett, az atlanti brit hajóhadat. Ezt írja meg Len Wincott, persze közben saját magát, önélet­rajzát, derűs humorral és csí­pős iróniával. Ezért jó könyv, kitűnő szórakoztató olvas­mány írása. A könyvből megtudjuk, hogy a szerző leicesteri nyo­mornegyedben született, sok apró testvérével, agyondolgo­zott anyjával és iszákos apjá­val éhezett egy patkányfé­szekben. S amikor lehetővé vált számára, hogy bevonul­jon a flottához, örömmel ment, mert ez emelkedést jelentett: bőséges táplálók, tengerentúli utazások, a fegyelem meg­nyugtató légköre — valóságos álomvilágöt jelentett a prole­Egy írás hitelét növeli, ha hőse maga is részt vett az eseményekben, alakítója, for­málója volt a történetnek, ne­tán szenvedő alanya. Ilyen külpolitikai jellegű könyvek­ből válogattuk össze e heti re­cenziónk anyagát, valamennyi kötetét a Kossuth Könyvkiadó bocsátotta közre. Egy chilei fogoly naplója A napi- és hetilapok csak érzékelni tudják, hogy milyen szörnyűségeket követ el a chi­lei fasiszta diktatúra, miként veti börtönbe a legelemibb szabadságot követelőket, ti­porja lábbal, fojtja vérbe az emberi jogokat. A valóság még a leírtaknál is szörnyűbb. Hernán Valdés angol író — akit a fasiszta junta a Santia­go környéki Tejas Verdes-i katonai koncentrációs táborba hurcolt, megkínzott, s hóna­pokig a legembertelenebb kö­rülmények között tartott —, meghurcolásénak, szenvedé­seinek történetét írja le napló- szerűen, úgy, ahogyan vissza tudta idézni az eseményeket. Leírja, hogy miként vették a foglyokat kezelés alá, ame­lyek esetenként hetekig, hóna­pokig tartottak: erkölcsi, testi nyomást, erőszakot alkalmaz­tak, csakhogy kikény szentsek belőlük a nyilatkozatot, hogy egyetértenek a katonai veze­téssel. Persze, ez a próbálko­zásuk mindig kudarcba ful­ladt, mert a bebörtönözöttek vállalták a legszörnyűbb szen­vedéseket, mintsem behódolja­nak a juntának. A könyv elolvasása után az olvasó jobban megérti, hogy milyen bestiális rendszert te­remtett a Pinochet-junta Chi­lében, hogy miként működik az elnyomó gépezet, s meny­nyit szenvednek a koncentrá­ciós táborok foglyai. A szerző kiszabadulása után vetette pa­pírra visszaemlékezéseit, ak­kor, amikor már szabad volt,

Next

/
Thumbnails
Contents