Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-17 / 40. szám

A javulás ára Jobb kenyér Pécelen Sokat javult az utóbbi idő­ben a kenyér minősége l éce- len. Az Észak-Pest megyei Sü­tőipari Vállalat telepén nem dolgoznak már a régen elavult gépekkel. Ezek a kiöregedett masinák dagasztás közben összetörték a nyers tésztát, késleltették a sütést. A javu­lásnak ára van. Amíg nem kapnak új gépeket kétszer annyi fizikai munkával érik el a jó minőséget. Nagy gond a munkaerő- hiány. A kicsi és korszerűtlen üzem nem, vagy csak nehezen tudja ellátni három község lakosságát. Még az üzemveze­tő is beáll a dagasztókádak mellé, az üzletek azonban nem akarják átvenni a hét végén előre megsütött kenye­ret. Pótolják a lemaradást ki építőipari szövetkezettől többet várnak IV. ÉVFOLYAM 40. SZÁM 1917. FEBRUAR 17., CSÜTÖRTÖK A tavaszra készülnek Kevés a szállító is. Ezen úgy segítenek, hogy a gépko­csivezetők is rakodnak, a ke­mencéből szedik ki a kenyeret. Legalább négy ember kellene még, hogy ne legyen fennaka­dás. Új műszer a trakiorhidrauSikák ellenőrzésére A mezőgazdasági erőgépek hidraulikus berendezéseinek vizsgálatára, tesztelésére szol­gáló új műszert készítettek a gödöllői Mezőgazdasági Gépkí­sérleti Intézetben. A műszer — amelynek a korábban használt külföldi mérőeszközzel való összehasonlítását is elvégez­ték — alkalmas a traktorok hidraulika-szivattyúival szállí­tott olajmennyiség, valamint a hidraulika nyomásvesztesé­gének mérésére, a nagynyomá­sú vezetékekben szállított olaj hőmérsékletének rögzítésére. Az MGI műszertulajdonsága elődjéhez képest a kisebb súly, a könnyebb kezelhetőség és a nagyobb mérési pontosság tekintetében mutat előnyöket. F. Gödöllői moziműsor Csütörtök—vasárnap: EGY LÁNY CHICAGÓBAN. Szí­nes amerikai film egy lány­ról, aiki elment szerencsét pró­bálni... Kísérőműsor: Opera egy mogyoróra. Hétfőtől—szerdáig: HER­KULESFÜRDÖI EMLÉK. Szí­nes magyar film. Rendezte: Sándor Pál. Szereplők: Garas Dezső, Dayka Margit, Carla Romanelli, Patkós Irma és a fiú, akit Galambos Saroltá­nak hívnak. Kísérőműsor: A Nemzeti Galéria. (Szocialis­ta brigádbérlet érvényes.) Szombati matiné: SZENT PÉTER ESERNYŐJE. Éjszakai előadás szombaton: GAWEIN ÉS A ZÖLD LO­VAG. — Mindannyian az OTP és az építőipar kezeoen vagy uns, mondta valaki tréfásan annak a párt-végrehaj'lóbizottsági ülésnea a szünetében, amelyet a Gödöllői Építőipari Szövetkezet tavalyi munkáját tárgyalták. — Meg az orvosokéban — vá­laszoltam, hogy viszonozzam a szellemességet. Akivel valami­lyen formában függő viszony­ba kerülünk, tehetjük hozzá, azt kritikus szemmel nézzük. Féljük az orvosokat is, mégis a társadalom bíráló figyelmé­nek középpontjában állanak. Nem másként az OTP és az építőipar. Figyelő szemek Városunk építőipari szövet­kezete különösen vonzza la­kosságunk szemét. Tólük töb­bet várnak a munka szokvá­nyosán pontos elvégzésénél, lévén gödöllői székhelyű, egy­fajta patriotizmusra is számí­tanak. Arra, hogy a város megrendeléseit nagyon is szí­vén viselje, gondosabban, gyorsabban, mívesebben telje­sítse. Az építőiparra gondol­ván, sok más is eszünkbe öt- iik, de elsősorban mégis csak a lakás. Néhány mérleget mi is közöltünk már a tavalyi gazdasági munkáról. A képze­letbeli lakás feliratú serpe­nyőbe a múlt év elején terve­zettnél kevesebb otthon került, s a lemaradásban ludas a szö­vetkezét is. Ígéri, márciusban átadják azt a 28 lakást, ami­vel adósak. Jó minőségben, a hibákat rövid határidőn belül kijavítják. Majdnem negyven és fél mil­lió forint volt tavaly a szövet­kezet bevétele; 38 százaléka, tizennyolcmillió a lakások el­lenértéké. Sok, túl sok „mun­kaszámon” (vagyis munkahe­lyen) dolgoztak 1976-ban. Majdnem száz munkahelyen, kétszázharminchat dolgozó! Létszámuk az 1974-es csúcs (301) óta rohamosan csökken. Pedig nem fizetnek rosszul: az egy főre jutó átlagbér tavaly az 5 százalékos fejlesztéssel elérte a 36 ezer 700 forintot. Az idén még nagyobb, 6 szá­zaléknyi emelést terveznek, s ezzel megközelítik a 39 ezret. Igen ám, ennyit vagy majd­nem ennyit máshol is lehet keresni, a nem építőipari szakemberek a kényelmes, órabéres helyekre húzódnak. Anyakönyvi hírek Született: Hamar Sándor Antal és Benedek Julianna: Sándor, Szekeres Lajos és Lá­zár Erzsébet: Szilvia, Horváth Ferenc és Vaigel Katalin: Fe­renc, Takács Sándor György és Szabó Magdolna Mária: Magdolna Márta, Salamon Gyula és Huszár Terézia: Gyu­la, Kovacsik Dezső és Ruskó Ilona: Szilvia, Fazekas József és Héjjá Zsuzsanna Mária: Dóra Annamária, Turger Béla József és Pali'csi Györgyi Mar­git: Judit, Hegedűs Károly és Balázs Mária: Károly, Szilágyi József és Rácz Ilona: József András. Tóth István és Kónya Erzsébet: István, Matyóka Fe­renc és Mohácsi Katalin: Klá­ra, Darabánt Endre és Kör- mendy Katalin: Edina, Szoko- lóczki István és Tusor Gizella: Krisztina, Kántor István és Bereczki Veronika: Veronika, Balázs Jenő és Szénási Olga: Krisztina, Zsíros Ferenc és Petrás Éva Katalin: Ferenc, Balogh Péter és Bene Mária: Péter. Markó Gábor István és Galba Ágnes Mária: Gábor István, Gál Ferenc és Cser­vény Anikó Margit: Zoltán, Szokolik László Csaba és Lu­kács Erzsébet: Csaba, Danyi Sándor és Oláh Katalin: Gab­riella, Szebeni Vilmos és Da- róczy Ilona: Vilmos Roland, Moór József és Péter Mária: Krisztián, Soltész-Nagy Pál és Gáspár Anikó Rozália: Anetta, Csaja József és Szilágyi Teré­zia: Gábor, Hazadi László Mi­hály és Szekeres Erzsébet: Zsuzsanna, Oroszi András és Karácsony Margit: Andrea, Pecze Lajos és Gáspár Julian­na Mária: Lajos, Sződi Sándor és Szekeres Mária: Rita Mária, Veréb Imre és Vastag Mária: Attila, Erki József és Mácsai Gabriella: Szilárd, Wilhelm Jenő és* Katona Erzsébet Má­ria: Gábor nevű gyermeke. Házasságot kötött: Vég Sán­dor és Botos Gizella Zsuzsan­na, Pálinkás József és Léka Erzsébet, Kája Sándor és Só­lyom Eszter. Elhunyt: Iliás Mária, Gö­döllő, kastély, Sárosi Elemér, Gödöllő, kastély, Papp János, Gödöllő, Vadrózsa u. 22. A kilépett dolgozók zömének több lehetősége is akad az el­helyezkedésre, főleg a környé­ken működő üzemek tmk-já- ba mennek, ahol — ellentét­ben a szövetkezettel — nem teljesítménybérben kell dol­gozniuk. Az Építőipari Szövet­kezet munkásainak 90 százalé­ka teljesítménybéres. Végleg a járásban Az 1966-ban történt Gödöl­lőre költözés után végül is ta­valy lett teljesen városi a szö­vetkezet. Befejezték a posta központi járműtelepén a szo­ciális épületet, eleget tettek középtávú együttműködési megállapodásuknak, erről a munkaterületről is a járásba költöztek. Megrendelést kap­tak az agrártudományi egye­temtől. és a gépgyártól. Fel­vonultak Aszódon, megkezd­ték a fiúnevelő intézet 30 mil­liós felújítási munkálatait. Mivel Pest megye kiemelt szövetkezeteihez sorolták őket, ieientős részt kell vállalniuk a járás' lakásprogramjából. Az V. ötéves tervben 301 lakást éoítenek. Az 1977 végére ter­vezettek befejezéséből való­színűleg csak 1978-ban lesz valami. A szövetkezet vezetői szerint a késésnek elsősorban a munkaterületen tapasztalha­tó szervezetlenség az oka, nem tudták ideszállítani az anya- sokat, a dolgozók hangulata romlott, lazult a munkafegye­lem. A Szabadság téri «rosszul előkészített lakásépítkezés a szövetkezet fejlődését is hát­ráltatta. Az építőipari szövetkezet teljesítőképpességét erre az évre teljes mértékben lekötöt­ték. Terveik feszítettek, hi­szen pótolni kívánják a tava­lyi lemaradásokat is. Tervük­ben első helyen szerepel a négy plusz négy tanterem fel­építése, és a soron következő hatvanhat lakás. Folytatják az agráregyetem felújítását, a gépgyári munkákat és az aszó­di fiúnevelő intézet fekonst- rukcióját Termelésüket 10.2 százalékkal növelik. Mivel krónikus a munkás­hiány, új technológiát szeret­nének bevezetni az élőmunka pótlására. A minisztériumhoz beadott pályázatuk nyomán áttérhetnek a NO-FINES ön­töttbeton technológiára, de csak az V. ötéves terv végén, illetve a VI. elején kerülhet erre sor. Ennek többek között az is oka, hogy legalább négy­száz lakás egy időben történő építése teszi kifizetődővé. Ha ez sikerül, az egy-egy lakás­hoz szükséges élőmunkáit két­ezer óráról ezerötszázra tud­ják csökkenteni. Fejlettebb technológiával A műszaki fejlesztés termé­szetesen nagyobb szakmai kö­vetelményeket is támaszt a dolgozókkal szemben. Ezért kiemelt feladatnak tekintik munkavállalóik képzését A mostani, 1976—77-es tanévben nyolc betanított munkás jár szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamra, több középveze­tő termelésirányítói tovább­képzésre. Tanulmányi szerző­déseket is kötöttek különböző szakiskolák és szaktanfo­lyamok elvégzésére. Sajnos sokaknál a továbbképzés elő­feltétele, a nyolc általános hiányzik. Ezek közül többen, a 40 éven felüliek, vagy akik messziről járnak be, nem is akarják megszerezni az általá­nos iskolai végzettséget. Va­lamelyes előreléDés mutatko­zik az idén, néhány helyben lakó segédmunkás beiratko­zott az esti iskolába. A szövetkezetben működő szocialista brigádok vezetői­nek érdekezletén megtették az 1977-re vonatkozó felaján­lásokat, amelyeknek legfonto­sabb pontjai a kiemelt terme­lési feladatok, így a már em­lített iskolai tantermek és a lakások építése. (kp) A Gödöllői Agrártudományi Egyetem parkfenntartó kerté­szetében megkezdték a mus­kátli és a cánna ültetését. A növényeket Kovács Istvánná és Tóth Erzsébet helyezi me­legágyba. Mintegy húsz hektáros « a park, amelyben a különböző díszcserjéket gondozzák. Ma­gyar László és Szabó József az aranyeső ágait metszi. Ifj. Fekete József felvételei CIKKÜNK NYOMÁN Munkát adtak Tavaly ősszel megjelent cik­künkben írtunk olyan embe­rekről, akik nem találják meg helyüket a társadalomban, nem dolgoznak, embertelen körülmények között élnek. Ar­ról is írtunk, hogy nagy hiba végleg lemondani róluk, s hogy kötelességünk segíteni rajtuk. Meg kell és 'meg is lehet ke­resni azokat a lehetőségeket, amelyekkel kedvező irányba terelhetjük már-már kilátás­talan útjukat. A segítség legkézenfekvőbb módja, ha munkát adunk ne­kik, s a dolgozó kollektívák ösztönző, új, nemes értékeket adó példáját állítjuk eléjük. Cikkünk megjelenése után hamarosan felfigyeltek egyi­kükre. Az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat péceli tele­pének vezetője, Lukács József behívta a pékségbe T. Lászlót, majd alapos beszélgetés után felvette dolgozói közé. öt hónap telt el. Az üzem­ben dolgozók kezdetben nem , életet adtak értettek egyet az üzemvezető intézkedésével. Azóta rádöb­bentek, nekik is segíteniük kell. A Május 1. és a Gagarin brigád vezetői és tagjai báto­rítóan veszik körül, s az üzem­vezető sem mondhat mást, minthogy megbízhatóan, jól dolgozik. Pedig amit ott kell csinálni, nem könnyű. Rend­szerint éjszaka dolgoznak, fű­teni, zsákolni kell, s naponta kiszállítani 45 mázsa kenye­ret, 35 ezer péksüteményt Pé- celre, Isaszégre és Dányba. T. László egyre kevesebbet találkozik régi társaival, s mintha az ital sem vonzaná már annyira. Ahhoz, hogy végleg kiszakadjon régebbi környezetéből, lakásra, vagy legalábbis egy szobára volna szüksége. S mivel ez a pék­ségben amúgy is gond, most azon törik a fejüket az üzem­ben, hogyan juttassák őt és nehéz fizikai munkát végző dolgozótársait munkásszállás­hoz. K. I. Chileiek között Nyelvünket törik, de megértjük egymást Fekete hajú. ö is, a felesé­ge is, a legtöbbjük az. Aka­dozva, élénk taglejtésekkel beszélgetünk. Töri a nyelvün­ket, kevés ideje él köztünk, de megértjük egymást. önkén­telenül sző spanyol szavakat mondataiba. Kalandos úton hozzánk — A puccs után egy évig illegális politikai munkát vé­geztünk. A kommunista párt ifjúsági szervezetének voltunk s vagyunk tagjai. Egyre tart­hatatlanabbá vált a helyze­tem, s egy nagyobb csoport emigránssal együtt mentem át Peruba. Onnét kerültem Magyarországra. Később jött utánam a feleségem a kislá­nyunkkal. Az egyetemen rendezett chilei szolidaritási nagygyű­lés előtt találkoztunk. A ta­nári klub asztalain, székein, dobok, gitárok, s a chilei nép­viselet jellegzetes darabjai. — Magyarország több vá­rosában élünk. Mi. Luisa Bo- zannal, a feleségemmel, s a többi táncossal együtt Szé­kesfehérvárról érkeztünk, a zenekar Budapestről, de lak­nak társaink Győrben is. A szolidaritási gyűlést a Central Unica de Trabaja- dcrres de Chile, a chilei szak- szervezetek egységes központ­ja megalakulásának évfordu­lóján rendezték. A 24 évvel ezelőtti napra emlékezve nyil­vánította a Szakszervezeti Vi­lágszövetség február 12-ét a chilei dolgozók és a chilei nép iránti nemzetközi szoli­daritás napjává. Ez az emlé­kezés ma rendkívül időszerű. Nemzeti egységet! — ismét ez a jelszó. — Az antifasiszta népfront létrehozásán fáradozunk, itt is, otthon is. Elenyésző a katonai junta pártfogóinak száma. Az ország szinte valamennyi ré­tege, valahány politikai párt­ja, beleértve az egyház híveit is. közös politikai platformot szeretnének. Mi, akik a ma­gyarok vendégszeretetét él­vezzük, sem vagyunk teljesen egyformák. Vannak közöt­tünk kommunista párttagok, ifjú kommunisták. szocialis­ták, MIR-esek. Nem gondo­lunk mindent egyformán, de a különbözőségek helyett ma nézeteink azonos gyökerét hangsúlyozzuk: nemzeti össze­fogással olyan társadalmi be­rendezkedést kiharcolni, ahol a fasizmustól mentes elvek, elképzelések szabadon össze­ütközhetnek, s egy szabályo­zott. alkotmányos államon be­lül a nép érdekeinek megfele­lően kormányoznak. A poncsó és az öv eredeti Milford Aquilar szavaira /rí­mel a hír: Pedro Felipe Ra­mirez, kereszténydemokrata politikus, aki saját bőrén ta­pasztalta Pinocheték rafinált és kegyetlen kínzásait, beje­lentette; a népi egység párt­jai és a kereszténydemokra­ták megállapodtak; közösen folytatják a harcot. Beszélgetés közben gyak­ran pillantunk a többiekre. Ok már gyakorolnak. Mély tónusú, zaklatott, s mégis har­monikus ritmusok, dallamok pattognak le a húrokról, szik­rázódnak a dobverők alól. Luisa szeretettel mutatja a képekről jól ismert kelléke­ket. — Ez a kalap, sajnos, nem valódi, valamivel magasabb, mint az otthoniak. A sarkan­tyút is itt csinálta a férjem, de a poncso és a hímzett öv eredeti. Zenélő barátainkkal jól összeszoktunk, gyakran lé­pünk fel együtt, ez is mozgal­mi feladat. Tulajdonképpen az egész életünk az. Tanulunk, dolgozunk, élesztjük a szoli­daritást, szervezzük a közös ellenállást. ök ketten a székesfehérvári Könnyűfémműben dolgoznak. Milford estin végzi a közgaz­dasági egyetemet. Barátjuk, Juan Medina most költözött Budapestre. Nagykanizsán járt egy évig a mezőgazdasá­gi főiskolára, s Gödöllőri sze­retne továbbtanulni. „A lányunk már jól beszél magyarul“ Ha néha elakad a szó, ne­vetve mentegetőznek: néznéd meg a lányunkat! Hároméves, égetően rossz, Fehérváron jár óvodába. Remekül beszél magyarul, énekel, szaval, né­ha mi sem értjük. A kislány biztosan hasznát veszi majd magyar nyelvtu­dásának, biztos, hogy gyak­ran látogat vissza hozzánk. Mert azt remélik, hogy ha­marosan megköszönhetik, hogy befogadtuk őket. míg új erőre kaptak. Várja őket a ha­za, a chilei hegyek, Santiago, s az otthonmaradottak. Gáti

Next

/
Thumbnails
Contents