Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-15 / 38. szám
r^HíflP 1977. FEBRUÁR 15., KEDD TV-FIGYELO llhenger. Most már kezdjük sejteni, hogy a vidám- ságkeliteshez vezető utak melyikén kellene gurulnia annak a bizonyos úthengernek. Ami e nyekergő, pöfögő alkalmatosság első megjelentékor még nem derült ki, az a múlt szombaton, némiképp megvilágosodott: nem is annyira bohózat, mint inkább szatíra lenne ez úthengerfuttatás; tovatűnő mindennapjaink kifigurázásra alkalmas jelenségeinek kifigurázása. Szó se róla, nemcsak a sorozat készítői szeditek össze jobban. magukat e második folytatás forgatásaikor, de maga az alapötlet is több lehetőséget adott a kevésbé öncélú, élettelibb játszadozásra. Műbetyárok a Balatonon — ez már önmagáiban is elég vicces dolog (mégha kiötlői bizonyára remek ötletnek is tartották), hát még olyan ízes beszédű, a vendégrémíitást olyannyira élvező műbetyáirok, mint a maszkban, játékban egyaránt remek Szabó Gyula, aki talán minden más szere’.őtársánál jobban éli, élvezi ezt pörge- kala p - hordozást... Szóval, javul esz a sorozat! ötletesebb is, feszesebb szerkezetű is volt a második rész; helyenként pedig egészen szórakoztató. Budapest. Szombaton délután emlékeztünk. Budapest fölszahadulásának harminc- kettedik évfordulóját idézte a nézők élé asz immár filmtörténeti jelentőségű, minden újna- látáskor még szebbnek, még emberibbnek érzett Budapesti tavasz; s ugyanígy az a Budapesti napló 1945 című animációs dokumentumfilm, amely A. V. Kokorin, harminckét éve a magyar fővárosban katonáskodó szovjet grafikus- művész skicceinek felhasználásával készült. Megjósolható, hogy ez a negyedórás képsor nemcsak elismerést vált majd ki, de némi vitát is. Joga van a rendezőnek — a jelen esetben Radványi Dezsőnek — megmozgatni, mondjuk így: képi nyersanyagként felhasználni efféle, dokumentum értékű vázlatokat? Egy egészen más műfaj szolgálatába állítható az, ami önmagában is tökéletesen kifejez valamit; Muzsikáló szakmunkástanulók Cegléd és Gödöllő képviselte Pest megyét Két és fél esztendővel Karcag után ismét Karcagon találkoztak a szakmunkásképző intézetek énekkarai és hangszeresei. Négyszáz fiatal sorakozott fel a Zúgjon dalunk felirat alatt, Duna-Tisza közi, tiszántúli szakmunkástanulók (a dunántúliak bemutatójára egy héttel később Székesfehérvárott kerül sor). Míg 1974 nyarán egyedi esetnek minő- sitették egy-egy énekkar megalakulását, a neves szakemberekből álló bírálóbizottság örömmel állapította meg számuk és ezzel együtt a művészi igényesség növekedését. Az énekkari kultúra fejlődése magával vonzza a hangszeres zenével fogalkozók számának növekedését. Az énekkarok örvendetes gyarapodása, a műveltségi igény színvonalának emelkedése ezúttal azokkal is elővetette a hangszert, akik időhiányra panaszkodva már lemondtak a zenetanulásról. Karcagon most fordult a kocka. A hangszeresek jelentkezése — mindenekelőtt a fúvósoké — azt sugallta, hogy érdemes folytatni a zenei elmélyülést, az arra fordított órák nem mennek veszendőbe. A szombati találkozó jó állomás volt az idei diáknapokra való felkészülésben. A zsűritagokat az a szándék vezette bírálatuk megfogalmazásában, hogy minél több szakmunkás- tanuló kórus és hangszeres nö- j vendék jusson el az országos I fesztiválra. Mint például a ceglédi 203. számú ipari szakmunkásképző intézet énekkara. Bár szereplésük ezúttal halványabban sikerült, a pillanatnyi indiszpozició bizonyára nem szegi kedvüket, újult erővel folytatják következetes munkájukat, hogy a Pest megyei döntőn végül is beverekedték magukat a legjobbak közé. Mindenekelőtt műsorválasztásukat kellene felülbírálniuk. Egy énekkar teljesítménye ugyanis attól még nem lesz színvonalas, ha képességeit meghaladó darabok előadására vállalkozik. Könnyebb, ugyanakkor testreszabottabb számokkal többre képesek annál, mint amikor Karcagon tanúbizonyságot tettek. A hangszeresek között is találkoztunk Pest megyei fiatalokkal. A 202. számú gödöllői intézet két növendéke, Cseri János és Mukk József derekasan helytállt. Különösen Mukk József bemutatkozását kísérte osztatlan elismerés, a zsűri tagjai adottságai mellett szép csellóhangját dicsérték. A diáknapok előkészületei során bizonyára több szakmunkástanulóval találkozunk majd Pest megyében. Vonatkozik ez a kórusokra és a hangszeresekre egyaránt. Kár lenne, ha az intézetek kiaknázatlanul hagynák a közösségi nevelésnek ezt az igen fontos ágát, lehetőségét. M. Zs. Új kiállítások A képzőművészet klasszikus és mai alkotásai Pest megye és művészei — fővárosi tárlatokon Felélénkült az élet a Szépművészeti Múzeumban, érzékelhető ez a közönség áramlásán is. Egyik új kiállítás Gyűjtők és gyűjtemények címmel nyílt meg. Mérhetetlen kincs származott Esterházy Miklós, Pyrker János, Ipolyi Arnold, Nemes Marcell gondosságából, akik legalább műtárgyaikat vásároltak a jobbágyok, munkások kizsákmányolásából. A náluk önzőbbek egyszerűen elherdálták és felélték a dolgozók többletmunkájának eredményét. A múzeum figyelmessége, hogy raktári anyagának kiemelkedő műveit az aulában bemutatta törzsközönségének azzal a tapintattal, hogy a gyűjtők arcmásait és rövid élettörténetét is elhelyezte a vitrinekben. Ami most a meglepetés erejével hat, az elsősorban Tiepolo és különösen Zurbarán nevéhez fűződik. afcineK bibliai témájú képét Boross Jenő adományozta a múzeumnak. A gyűjtemény fejlesztése ma már sokkal nehezebb, mer i a régi korok alkotásai ma mar megfizethetetlenek. Ezért a most kiállított Bernardino Luini, Murillo, Van Dyck a nemzeti kincs része. Két évszázad grafikáiból Átsétálunk a Németalföldi rajzművészet grafikai anyagához, mely a XVI. és XVII. század törekvéseit gyűjti össze számunkra, Gerszi Teréz rendezésében. SzövegJdséretkénJt saját könyvének nemrégen kiadott lapjait társította a Szépművészeti Múzeum gazdag gyűjteményének németalföldi válogatásával. Mintegy tárlattá terítette ezit a hatalmas XVI.. XVII. századi képes albumot, melynek világi téma- gazdagsága berekeszti az egyházi világképet, és a kisember demokratizmusának munkás életvitelét állítja elénk. Kompot látunk és szövőszéket, anyát és taligát. Már ez a magányos taliga is megrendítő, hiszen sorsot ábrázol két távoli figura és két madár jelenlétével, így Cornells Saft- leven is Nagy Balogh János szociális indítású képeinek egyik fontos előzménye, mely a flamand és magyar valóság eltérő századainak rokonságából is adódik. Ostade parasztcsaládján derűs idill sugárzik, az a varázs, mely robotból is az élet derűjét menti, ésmegSzQts Miklós: Linóleum kompozíció A 16. századi Németországba visz, a korai polgári forradalom, a Münzer vezette parasztfölkelés leverése utáni évekbe Sütő András drámája. A lócsiszár, vagyis lókereskedő Kohlhaas Mihály alakját, történetét Kleist világhírű elbeszéléséből keltette életre, fölerősítve máig ható tanulságait. Maga a cselekmény alig több, mint az eredeti, a múlt század elején írt elbeszélésben. Az istenhivő, jámbor lócsiszárt sérelem éri: a szomszédos földesúr, egy önkényeskedő, jogtipró báró megfosztja két szép lovától, s ezek után — törvény- tisztelő emberként — a választófejedelemnél keres orvoslást sérelmére. Ám csak újabb sérelmek, huzavonák, sőt, megalázások áldozata lesz, melyek felesége halálát is okozzák. Végső elkeseredésében maga veszi kezébe bajainak megoldását: csapatot szervezve a hozzá hasonló elégedetlenekből, fegyverrel támad a báróra, kiharcolja az igazát, melyet a fejedelem is elismerni kénytelen és visszaadatja jogos tulajdonait, ön- bíráskodása miatt azonban mégis halálbüntetés lesz sorsának beteljesülése. Az alaptörténetet nem any- nyira a cselekmény bővítésével, mint inkább a benne rejlő gondolatiság kibontásával tette erőteljes drámává Sütő András. Igazi drámai ívű az az út, az a jellemfejlődés, amelyet Kohlhaas megtesz a darab indításától a harmadik felvonás végéig. Feszes dialógusok ennek az útnak a határkövei. Ezekben egyrészt az ügyét pártfogásba vevő udvari tisztviselővel, Müller FeEgy lócsiszár virágvasárnapja „ Sütő András drámája József Attila Színházban nyererenccel, másrészt az ellenpólussal, az ösztönös forradalmár Nagelschmidttel, Münzer hívével folytat eszmecserét a jogról, hatalomról, s a köznapi ember helyéről a társadalomban. Természetesen az adott társadalomban, amely ezúttal a feudalizmus. Megfogal- mazatlanul is arra döbben rá Kohlhaas Mihály, hogy a maga és a hozzá hasonlók igazát hiába keresi a feudalizmus jogbástyái között. Ám eddig a felismerésig többé- kevésbé Kleist hőse is eljutott, Sütőnél ennél többre is fölfigyelhet a néző. Azt kívánja fölmutatni, arról kíván meggyőzni, hogy az egyén hiába keresi a maga igazát, a maga védelmét olyan társadalomban, amelynek törvényeit nem a tömegek, hanem a rajtuk uralkodó, belőlük élő kisebbség érdekében alkották. Az ilyen rendben a kisember csak akkor kaphat védelmet (mint erre Müller Ferenc figyelmezteti is védencét), ha ezzel egybeesik a hatalom érdeke. A jámbor lócsiszár hiába keresi az igazságát, az igazságot, mivel ilyen általános igazság nincs és nem is létezhet, hanem csak osztályoké, érdekcsoportoké. S az egymással szembenálló érdekek kibékítése — akár a vallás egybemosó szándékával, mint a darabbeli, már reakciós korszakába lépett Luther szavaival, akár mással —, csak illúzió. Ezért kénytelen fegyvert fogni Kohlhaas, de egyben tragikus bukása is törvényszerű. Hiszen a tömegek ügyéért is csak együtt a tömegekkel, kel lő időben, tudatos felkészült seggel lehet eredményesen sík rászállni — amint arra a tör ténelem már megtanított. Mindezek a gondolatok mé lyen ágyazódnak a dráma szövetébe, s együtt van jelen i cselekmény és a mondanivaU feszültsége a darab gazdag ér zelmi töltésével. Nem axiómá kát fogalmaz a szerző, hanem közösen töprengünk hőseivel közösen éljük végig annak a: embernek a kiúttalanságát, aki egy hamis jogrendben keres tisztességét, állampolgári sza badságát. Mindezt azon a; egyénien színes nyelven hallhatjuk, amelyet már olyany- nyiszor kiemelt a kritika Sütő András írásaiban. Veretes nyelve, erős drámaisága, tömör fogalmazása itt különös hangsúlyt kap, s légkört formáló jelentőséget is nyer i történelmi hátterű műben. Színházi életünk nyeresége ez a bemutató, s egy‘ ta előrelépés jele is az arculatát továbbformáló Józsei Attila Színházban, ahol a kaposvári, első hazai előadása után került most színre. Vendégként a debreceni színház főrendezője, Sándor János állította színpadra. Gondos, jó érzékkel, sikeresen törekedett arra, hogy a dráma mozgalmassága és mondanivalója kellő összhangban érvényesüljön, s a gondolatok vig. előre a cselekményt. A címszerepben Kránitz Lajos meggyőző erővel mutatta be Kohlhaas átalakulását, melyben mindvégig — s ez nagy erénye jellemformálásé nak — a tiszta emberség naí hite, jószándéka sütött át, íg nem feledtetve a lócsiszá alapvető egyéniségét. A fórra dalmár Nagelschmidt Szilági Tibor megformálásában bi; tos pillére az előadásnak: ki dolgozott, színes alakítás, fői ró fejű, forró szívű szegényle gény. Ellenpólusaként, Mül ler Ferenc megszemélyesíti seben Horváth Sándor nyú; pontosan körülhatárolt karak tért. Szemes Mari (Mária szol gálólány), Borbás Gabi (Kohl haasné) meleg színei ellenér sem talált eléggé a kellő hang vételre, Ujréti László (Trón kai báró) érzékletes já tékkal szolgálta az előadás! Szereposztásbeli tévedésné érezzük Fülöp Zsigmondi (Luther), aki az egyéniségétc idegen alakban inkább save narolai vonásokat hordozott Figyelemre méltó a főiskolá Tahi József (Herse szolgáló jelenete. Csányi Árpád díszlete is to vábblépés a József Attil; Színház eddigi, megszokott stí lusában. Különösen a zárókéi megoldása ötletes és egybei gondolatébresztő. Hatalma vaslemezek közelítenek esi korogva egymás felé, szűkít ve a színpadteret, mintegy jel képezve a kor komorságát, s Kohlhaas tragédiájának beteljesedését, bezártságát annak az útkeresésiek a kelepcéjébe, mely a törvénytisztelettel és a törvényszegéssel is egyaránt csak pusztulásba vihet. Lőkös Zoltán Buy sum: Gyümölcs csendélet ragadó Rubens szerelmespárja, Jordaens csoportja. Rembrandt azonban itt is hengerel, egyenlőik között azonnal és mindenben az első. Első. mert a technikai tudás, a rajz tökélye nála nem végcél, nem bravúr, hanem előfeltétel, természetes eszköz, húr, melyen megszólal századának emberi lelkiismerete. Ügy érzem, nem eléggé döbbentünk rá arra, hogy a Szépművészeti Múzeum anyaga megközelíti a bécsi Albertina értékét. Nem elsősorban mennyiséggel, hanem a lapok mestermű szím- vomalávialEgy esztendő alkotómunkája Építettük 1976-ban címen nyílt kiállítás az Építésügyi Tájékoztatási Központ rendezésében a fővárosi tanács kiállítóhelyiségében az Astoria szomszédságában. E fotódokumentációs tárlatot — meily tárgyilagosan bemutatja tavaly felépült új létesítmé- nyeinket — már a megnyitás napján sokan felkeresték Pest megyéből is. Találkozhattak a váci Madách Imire művelődési központ, a szentendrei gyógyszertár. a váci lakóépületek fotóival. A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat váci munkál mellett megszemlélhetjük a Pethényi Géza módszertani csecsemőotthon és a Bimbó utcai óvóda-bölcsőde építészetileg sikeres alkotásait. Aki végigjárta a tárlatot, érzékeli népünk alkotómunkájának lendületét, hiszen mindenütt épül, és korszerűen épül az ország. Sokat, jól és szépen építkeztünk 1976-ban. Ez a folyamat minden bizonv- nyal gyorsulná és ámyalódni fog a következő időszakiban, mert biztosítottak anyagi forrásaink, és felnövekszik feladatainkhoz az építőművészet is. Ihlető Zebegény A Kisduna Galéria idei első tárlatán Szabó János festőművész mutatkozik be Budapesten a hónap végéig a XX. kerületi 35. számú fiókkönyvtárban. A Művészeti Alap és a Fiatalok Stúdiójának tagja, az Iparművészeti Főiskolán tanít alakrajzot. Felkészült festő, uralja a szakmai törvényeket. Jó a színérzéke, biztosan szerkeszt. Művészetének változataiban felismerhetők nemzedékének formaeszményei. A képeken azonnal észrevesszük, hogy fiatal, hogy a Stúdió tagja, a stílusrokonság nyomra vezet. Igényes témaválasztása is. Zebe- gényi koncertjének fák közé vesző ugarai izgalmas felületet eredményeznek. Remek lélekábrá- zolás Illyés Gyula portréja, érzékenyen árnyalt Piros csendélete. Egyetlen probléma az csupán, hogy ugyanazzal a képi eszközzel építi a Szent- györgyi Albert fejét és az asztalosműhelyt Ez két világ, más-más megoldást igényel. Fejlődésének ezt az útját el nem kerülheti. Bizonyosan rálép ösvényére, mert műveiben fegyelmezett, önkontrollra és szükséges változtatásokra kész festőt ismertünk ■ meg. Sződligeti fogantatások A Sződligeten élő Szüts Miklós 1 i n óleummetsze tei t február 19-ig Budapesten, a Bajcsy- Zsilimszky úti Dürer-teremben láthatjuk. Nagy belső viharzás telíti felületeit. Régebben a formák pontos mérlegelése jellemezte, most a képzelet részecskegyarsításával szenvedélyes lüktetés írja a táncoló, szálló rajzolatokat. A csontvázra vetkőztetett világ nem is annyira félelmetes, inkább sodró erejű metszetein. Közbülső állapotnak lehetünk szemtanúi. Szüts Miklós elhagyta a valóság krónikás ábrázolását, váltott, s most értelmezésére törekszik egyén; nyelvezettel. Eiz a képi grammatika még nem kész, most készül bátor röptékkel, asszociációk merész alkalmazásával. Ez az útválasztás nem Ígér biztos eredményt, de a megtorpanást, a képi gondolkodás kényelmét elkerüli, ezért eleve szimpatikus. Álköltött emberi formák Február 27-ig tekinthetik meg az érdeklődők a magyar származású Bettina Tressler Vecchi római festőművész kiállítását, aki Giorgio Vecchi olasz diplomata felesége. Művel meghökkentők. Semmi hagyományos elem nincs portréiban az anatómiai alapokon kívül, melyet merészen folytat. Számára az arc, szem; kiindulás. A hajfürt szőlővé, kígyóvá válik attól függően, hogy őszt vagy szenvedélyt jelöl, de mindig önmaga asszo- nyi önarcképe. Ez a világ szeszélyes, tündéri, kiszámíthatatlan. Modern Archimboldi- ként gyümölcsre, állatra fordítja, költi az emberi formákat, hogy a lelkűiét belső nyüzsgését, tomboló álmodozását kifejezze. Ezzel a szárnyaló csapongással röpköd képzelete a biedermeier csokortól a Holdmadárig, mely egyik legszebb műve. Itt nemcsak szeszélyes, hanem elmélyült is. S ez az a pont, ahol számára is megnyílik a holnap útja, hiszen az ötletek csak a töprengés kínlódó együtthatóival nyerhetik- »1 idő*'ínségüket. Losonci Miklós képi világhoz. Csak többnek tűnik, de aligha ad többet az efféle animáció, megmozgatás, rájátszás. No, de bővebbet majd akkor, ha tényleg lesz egy kis pro meg kontra perlekedés... j Melléklet. Akárcsak a Zene, zene, zene, a Színházi Album ■ is erőteljesen terjeszkedik. Mellékrovatai rendre fettűn- : nek a képernyőn, köztük az a legfrissebb — vasárnap este 1 látott — Világszínpad című is,- amelynek házigazdájaként EL ! bért János mondott el egy s ! mást arról, hogyan is játsszák 1 Shakespeare-1 manapság, i Színházi adás volt, mégis jó ! tv-s program kerekedett belő- I le, mert nemcsak hallhattunk, ! de sok mindent láthattunk is i a bekanferálás után. Olyas- ! mit, ami egyébként nem kerülnek a szemünk elé: pl. a Vihart Stratfortból. Nem mindennapi élmény volt! Akácz László aminek láttán a szemtanú teljes joggal mondhatja: így volt, így történt, éppen így fordult ki akkor sarkaiból ez a közvetlen közelről ismert világ? Hogy e majdani vita résztvevőinek egyik táborához csatlakozzunk, mondjuk meg: nem adott többet ez a mozgó vázlatsor, mint az állóképben is látott eredeti! Nem lettek sem beszédesebbek, sem megdöbbentőbbek a stabilból mobillá változtatott ceruzavonások. Sőt! Játékossá változtak; elveszítették az itt, a most súlyát hordozó hírértéküket. Éppen az lúgozódott ki belőlük, ami élteti őket: készítőjük hajdani jelenlétének hitele; __ A ch aplini burleszkek komikus jövés-menése nemigen illik ehhez az önmagában is épp eléggé mozgékony, látványos, í
