Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)
1977-02-15 / 38. szám
1977. FEBRUAR 15., KEDD Ismét Bndakalószon Segített-e a gyógyszerrendelet? Tavaly novemberében jelent meg lapunkban az Egy recept — háromszor című cikk, mely az idén életbe lépett — gyógyszerellátással kapcsolatos — egészségügyi miniszteri rendelet előtti helyzetet tárta fel. A betegek Akkor ezt tapasztaltuk: Budakalász. A körzeti rendelő- intézet várója: telt ház. Dr. Varga Margit körzeti orvos szobája előtt öten ülnek. Közülük hárman csak gyógyszert szeretnének felíratni. És most? Dr. Varga Margit körzeti orvos szobája előtt négyen várnak: Dudás József né: — influenzás voltam, most csak azért vagyok itt, mert berendelt a doktornő ellenőrzésre. özv. Denkstein Dezsőné: — Már csak három-négy hetente magukért. Tavaly ilyenkor vagy 50—60 féle hiánycikkünk volt, most csak 5—6. — Arról, hogy a vény nélkül kiadható gyógyszerek ne okozzanak bajt, mi gondoskodunk: megkérdezzük a beteget, hogy mire kéri. Előfordul ugyanis, hogy a gyógyszer nevét pontatlanul jegyzik meg, s Algopyrin helyett például Amidazophent kérnek. Azért igyekszünk tanácsot is adni. Rendszerint azt javasoljuk, hogy ha állapotuk egy nap után nem javul, forduljanak orvoshoz. ★ Visszatértünk Budakalászra, s megérte: megtudtuk, hogy olyan rendelet született gyógyszerügyben, amely egyaránt szolgálja a beteg, az orvos, és a gyógyszerész érdekét, amely lerövidíti, egyszerűbbé teszi az kell orvoshoz jönnöm. Rendszeresen mérik a vérnyomásomat. Csupán egyféle gyógyszert szedek, a receptet háromszor használhatom fel. Kesztyűs Istvánná: — Naponta jövök, mert itt adják be az injekciót. Nem, a receptre nem kell várni. Ábrahám Lászióné: — Arcüreggyulladásom van. Mari- pent szedek, háromszor kiváltható receptre. Egy esztendeje veszélyeztett terhes voltam, s nemegyszer egész délelőttö- ket töltöttem itt várakozással. Többnyire csak azért, hogy az orvos felírja a gyógyszert Most jöttem, alig pár perce, s látja, máris én következem. Nem kellett tehát várnom... Az orvos Novemberben dr. Varga Margit ezt mondta: A betegek ötven százaléka csak azért jön el a rendelőbe, hogy megújítsa a gyógyszerrendelést. Minden ilyen alkalommal újból meg kell írnom a'receptet, s a beteglapra is rá kell vezetni, hogy milyen gyógyszert rendeltem. És most így vélekedik: — A gyógyszerrendelet óta harmadannyi időt rabol a gyógyításból a receptírás, mint régebben. A vény nélkül kiváltható gyógyszerek is egyszerűbbé tették a munkát. A betegek kevesebbet várnak, az orvosnak több ideje jut a tényleges gyógyító munkára, s ami tán még lényegesebb, a személyes beszélgetésre, a szorongás feladására, s az egészségnevelésre. Az orvosímok dolga is kevesebb, három recept helyett csak egynek a fejlécét kell kitöltenie. — Hátrány? Nemigen van. Talán — bár ez csak elvi lehetőség — az, hogy most kicsúszhat a beteg a rendszeres ellenőrzés alól. Az ilyen eseteket meg lehet előzni azzal, hogy havonta egy-két alkalommal berendeljük a beteget felülvizsgálatra... A gyógyszerész A gyógyszertárban novemberben még vagy tízen vártak a sorukra. Czibulka Gyula gyógyszerész és Hetényi Ferenc, a gyógyszertár vezetője, akkor ezeket mondták: Állandóan ekkora sor áll, s közülük sokan ugyanazért a gyógyszerért jönnek hetente. Négyszer fogjuk kézbe a receptet: amikor átvesszük, amikor kiadjuk a gyógyszert, amikor alakilag átnézzük a vényt, és amikor számlázzuk. Most: — Január óta köny- nyebb lett a dolgunk. Legalábbis avval, hogy kevesebbet kell adminisztrálni. Régebben egy hónap alatt nyolc-kilencezer vény ment át a kezünkön, most alig kétszáz az olyan recept, | melyet számlázni is kell. — Az átállás könnyebb volt, mint vártuk. Csak néhány orvosság volt, amelyet lázas igye- keztettel vittek a házipatikába: az Algopyrin, a Valeriana és a C-vitamin. Készletünk így- is elegendőnek bizonyult, s a vásárlási hóbort is alábbhagyott — természetesen. Az sem okozott különösebb nehézséget, hogy megtanuljuk az új gyógyszerárakat, s a recept nélkül kiadható gyógyszereket. — Az árak változását jól mutatja, hogy a kiadott orvosságok mennyisége ugyanannyi maradt, de a gyógyszertár bevétele 260 ezer forintról 60—65 ezer forintra csökkent. A gyógyszergyárak is kitettek ügyintézést. Sok hasonlót várunk. V. G P. FÉSZEKRAKÓ HOLLÓK Megkezdte a fészekrakást hazánk egyik legkorábban fészkelő madara, a holló. A szigorúan védett, ritka madarak a megfigyelők szerint nem minden esetben kezdenek új fészek építésébe, gyakran egy- egy régebbi lakosztályt foglalnak el. A hollók fészkelését rendszeresen figyelik a szakemberek, az utóbbi években ugyanis a Vértesben megnőtt a fészkelő hollópárok száma.- tavaszváró kiskerteseM Ismét egyenletes ellátást ígérnek A tavaszi munkákra készülő kiskerttulajdonosok kiegyensúlyozott zöldségvető- mag-ellátásra számíthatnak. A vetőmagboltok tavaly 28,3 millió tasak vetőmagot rendeltek, összesen 15 200 mázsa súlyban. Idén ennél lényegesen nagyobbak a kiskerti igények. Ennek megfelelően 33,9 millió tasak vetőmagot biztosít számukra a Vetőmagtermeltető és Értékesítő Vállalat. A fokozódó termelési kedvből adódó igényeket nagy választékkal elégítik ki. Nincs hiány zöldborsó vetőmagból, van elég korai kifejtőborsó, és megfelelő a későbbi velőborsó- választék is. 12 000 mázsás zöldborsó-megrendelésük van a kistermelőknek. Legkeresettebb a rajnai törpefajta, de szé[>en fogy a debreceni és az express is. Sárgarépából korai fajták is vannak. A keresett nagy testű répákból mutatkozó hazai vetőmaghiányt importtal pótolják. Paradicsomból 14 fajta áll a vásárlók rendelkezésére. Huszonnégy étkezési- és fűszerfajtából áll a paprikavetőmag-választék. Zavartalan lesz az ellátás a petrezselyem, a karfiol, a fejes- és a kelkáposzta, valamint az egyéb zöldségfélék vetőmagjából is. Tejfeldolgozók lesznek A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztéséről szóló kormány- határozat értelmében, a tejtermelés növekedését megelőzve, tejfeldolgozó szakembereket kell képezni. Ezek a fiatal szakemberek már a tejüzemek tervezésében, kivitelezésében is részt vesznek, s később a feldolgozásban kamatoztathatják képességeiket. Baranya megyében a szentlőrinci Élelmiszeripari Szakközépiskola tejipari szakán szerezhetnek érettségit és mellé szakmunkás-bizonyítványt azok a fiatalok, akik négy évre beköltöznek az iskola kollégiumába. Az iskolának jelenleg is több Pest megyei hallgatója van. Felvételkor előnyben vannak azok, akik tsz-ekkel, állami gazdaságokkal társulásokkal, vagy tejipari vállalatokkal szerződést kötöttek vagy azoktól ajánlatot visznek. Árucikkek vizsgája az értékesítés Nagykátai tapasztalatok a forgalom alakulásáról A Nagykáta és Vidéke ÁFÉSZ tavalyi forgalma a várt alatt maradt, mindössze 5,2 százalékkal haladta meg az 1975-öst. Csupán iparcikkekből sikerült eladni tíz százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A ruházati kereskedelem forgalma változatlan, volt, az élelmiszereké pedig az évenként szokásos 10 százalékos növekedés alatt maradt. A szakemberek véleménye szerint az elégtelen forgalomnak több oka volt: az év közben néhányszor áruhiány jelentkezett, időnként nehezítette az értékesítést, hogy néhány árucsoportban szűkebb lett a vá- ! laszték, vagy éppen a minőség . nem volt elfogadható. Burián László, a szövetkezet | kereskedelmi vezetője jellem- , zésül elmondta, hogy különö- I sen a ruházati cikkeknél volt i szembeötlően kicsi a választék, | főképp köttárúból, ugyanis ' erőteljesen csökkent az Lm,port pulóverek aránya, a hazai gyártmányúak, pedig nem feleltek meg a kívánalmaknak. A rögzített áras gyermekruházati termékeknél — beleértve a cipőt is—méretbeli és minőségi visszaesést tapasztaltak. Ezen az sem segített, hogy talán minden más szövetkezetnél nagyobb arányban vásároltak közvetlenül a gyártóktól ruházati cikkeket. Az iparcikkekből, amelyekből pedig a legnagyobb volt a forgalomnövekedés, szintén hiányos készletekkel rendelkeztek. Fürdőszoba-berendezések, háztartási kisgépek, bizonyos járműalkatrészek, kerítésfonat, horganyzott csövek és még számos más árucikk szerepelt a hiánycikklistán. Nagykátán pedig már meghaladja a 40 kilométert a vízvezeték-hálózat, a háztartások felszerelése is ehhez igazodik, s nő a korszerű technikai berendezések iránti kereslet. A tavalyi krónikában külön fejezetet érdemel a bútor. A nagykátai ÁFÉSZ számottevő partnere a Bútorért-nek, évente 40 millió forintért rendel- i nek granitúrákat, szobaberendezéseket. A szövetkezet bevételének jelentős részét, mintegy 12 százalékát teszi ki az , eladott bútorok ára. Ez pedig azt jelenti, hogy a bútorforgalom érzékenyen befolyásolja a teljes árbevételt. , Tavaly is így történt. Többnyire olyan típusokat kaptak, amelyekre a lakosság nem tartott igényt, ráadásul igen sok volt minőségi hibás. Sok bútor szállítás közben sérült meg. Volt például egy 5 millió forint értékű szállítmány, s másfél milliós kár keletkezett benne helytelen rakodás, gondatlan szállítás miatt! Az eladás, az értékesítés az árúk vizsgája. Ezt kellene megszívlelniük azoknak, akik a forgalomkiesés, a kár, a minőségi hiba miatt csupán a kereskedelmet marasztalják eL Cz. V. Télen-nyáron Egész évben vágják a szegfűt az Óbuda Termelőszövetkezet virágkertészetében. A több színben pompázó, hosszú szárú növényeket főként Budapesten értékesítik. Nagy Iván felvétele BÁLLÁ LÁSZLÓ: Tavasz: Almaág-ballada Ez_a tavaszi történet előző ősszel kezdődött, amikor úgy határoztunk, hogy levágjuk almafánk egy ágát. Nagyon jól termő, egészséges hajtás, de egy kicsit feltöltöttük, megemeltük kertünknek ezt a részét, és most a nagy batulalmafa egyik ága majdnem a földet érintette. Űtban volt. Levágjuk. Vaskos főág ugyan, de a nagy, fejlett fa majd utánanövi másutt. Hanem ősszel erre nem került sor. Sürgős tennivalóim hónapokig még arra sem hagytak időt, hogy kinézzek a kertbe, így azután április eleje lett, mire fűrészt akasztottam az ágba Gondoltam: még jókor. A tavasz nagyot késett az idén, még nem indult meg a nedvkeringés. Azután megint különböző, más gondok jöttek, s az ág eltakarítatlanul, legaly- lyazatlanul ott maradt a fa alatt. Ablakomból éppen odaláttam, és szúrta a szememet, mint a portát csúnyító, oda nem való téli lom. Néhány nap múlva azonban egészen más miatt tartotta már a tekintetemet fogva. Az almaág élt. Szemtelenül és buján. Az anyafával egyszerre kezdett rügyezni, de levelei már gyorsabban fejlődtek, nagyobbak voltak, szinte még egyszer akkorák, mint a meoir’-»dt ágakon, s úgy látszott, valami lázas igyeke tel próbálja megelőzni, elhagyni a nagy tavaszi hajrában az egész kertet. Nekem eszembe jutott egy orvosbarátomnak a megállapítása — épp nekem szólt egy meglepő felépülés után —, hogy, ha a szervezet nagy veszélybe kerül, minden ereiét mozgósítja, s ilyenkor képes legyőzni bármilyen bajt, betegséget. És szinte már szurkoltam volna az almaágnak, és kellemetlen érzés volt, hogy az értelmem ilyenkor mindig leint: ugyan, a megmaradásra semmi lehetősége nincs; én magam vágtam le a fáról. Hogy micsoda erő, élniakarás tud lenni egy vékony almafavesszőben is. Emlékszem: ennek a fának az alanyát egy tavaszi sétámon szemeltem ki magamnak. A Dajbóc- hegy túlsó oldalán találtam, ösztövér kis vadalmacsemete volt. Akkor is késett a tavasz, éjjel még fel is fagyott a föld, de az én kis fám már telisteli volt bimbóval. Mikor arra jártam, épp a reggeli széllel marakodott. Marakodott, mert mozdulataiban, rugalmas kis törzsének kemény odacsapásaiban határozottan volt valami az ellenállásból, a harcból. Mint valami kis táltos-csikó, ágaskodott toroncos törzsével, kelt bírókra széllel, hideggel, erőlködött, hogy mégis kibonthassa a virágait. Másnap reggelre ki is bontotta mindet, s úgy el volt borítva, mintha millió káposztalepke szállt volna rá az éjjel a cérnavékony ágacskákra, amelyek alig bírják tartani ezt a tetemes, önsúlyukat jóval meghaladó terhet. Egész nyáron szorítottam, hogy ősszel még meglegyen, s mikor átköltöztettem, s a rákövetkező márciusban kis batulgallyat oltottam belé, tudtam, hogy pár év múlva portám dísze lesz. Most már öreg fa, és mennyi erő van még mindig egyetlen ágában is! A lemetszett csonkot most már mindennap felkerestem, figyeltem versenyfutását az ép fával, és szinte féltem tőle, hogy még majd ki is virágzik. S néhány nap múlva valóban megjelentek rajta a virágrü- gyek, egészségesek, duzzadtak, ki- csattanóak. Hanem a balladáknak tragikus a végük: arra már nem volt az ágnak ereje, hogy ezeket a rügyeket ki is bontsa. Szép lassan elfonnyadtak, leszáradtak. Azután a levelek is. Az elkeseredett törtető mégis alulmaradt a vetélkedésben. Az anya-alma ott állt fölötte szinte fehérre meszelve a sok virágtól, de látszott rajta, hogy nem örül a győzelemnek. Ha jött egy szél, hullani kezdtek róla a szirmok, elborították a földet, az ott heverő csonkot. Így jutott egy kis virág a levágott gallynak is, amely most már nem erőlködött, csendben pihent a fa alatt. Nyár: Búzavirág Vizsgáról jött, és hatalmas csokor gladióluszt szorongatott a kezében. Kissé félszegen vitte, még mindig nem élte bele magát az új szokásba, hogy férfiak is kapnak virágot, méghozzá lányoktól is, mint másít ő a vizsgázóktól. Ekkor jött szembe vele az a bizonyos fitos orrú asszonyka, kis csokor búzavirággal a kezében. A tanárt valahogy meghökkentette a büszke gladióluszok és a hunyorgó mezei lakók éles kontrasztja. Azután dünnyögni kezdett magában, mintha a kezében levő bokrétához szólna: — Gladióluszok, glauciumok, kálók, pompás virágkosarak... Egy- egy ünnepségen számolatlanul adják. A lagzikat elárasztják velük. ...Mikor a tanár először nősült, nem tudott választottjának menyasszonyi csokrot venni. Tél volt és háború. Azután korán özvegyen maradt, és a következő alkalommal... Mindkettőjüknek ez volt a második házasságuk. Nem is tervezték, csak valamikorra késő őszre. A tanár akkor — még mindig nem múlt el sok idő a háború óta — politikai munkakörben dolgozott, a kollektivizálás körül buzgólkodott egy nagyon nehéz faluban. Idegtépő, veszélyes munka — kevés pénzért (de ki kapott akkor sokat?). Menyasszonyához úgy kéthetenként, ha beugorhatott a városba, az élükre rakott pénzecskék meg valamikor fél év múlva szándékoztak kiadni egy nagyon szerény lagziravalót. Áprilisra bekövetkezett a nagy esemény: abban a faluban megalakult a szövetkezet, a tanár megint a pártbizottságon dolgozott, a városban, és a menyasszonyával is több időt tölthetett volna, ha súlyosan — halálosan — meg nem betegszik az apja. Ez a betegség azután napok alatt fölemésztette a kis spórolt pénzt (mit jelentett akkor a javított táplálkozás!), de az egybekelést azért mégsem távolabbra kellett halasztani, hanem előbbre hozni. Apját bevitték a kórházba olyan állapotban, hogy az anyja is egész nap mellette rostokolt. Gazdasszony nélkül ír radt a ház, pedig a tanárnak még két iskolás testvére is volt... A fiatalasszonynak nyomban oda kellett költöznie. A hivatalos formaságok? Majd azután! Ezt szinte egyik óráról a másikra határozták el így. És nagy nap volt az a júniusi szerda, nem csupán családi életük kezdete, hanem az új asszony meglehetősen kerek születésnapja is. És hivatali szabadságának első napja: nem volt más megoldás, sürgősen szabadságot kellett kérnie a munkahelyén. A férj is kapott két nap eltávozást az első titkártól — hosszabb ideig akkor nem tudták nélkülözni. Nos, a fiatalasszony átadta férjének a szabadságpénzt (a tanárnak nem nagyon húzta le a zsebét), ezzel megvetették a családi kassza alapját, és kimentek a piacra: ebédet kellett főzni, meg a betegnek is be akartak vinni valamit. Ott, a piacon, vette meg és nyújtotta át párjának a tanár azt a csokor búzavirágot. Menyasszonyi és születésnapi csokor volt egyszerre. A fiatalasszonyt így is nagyon meghatotta az akkori helyzetükben egészen könnyelműnek számító ajándék, és egészen elbűvölten mondotta: — Búzavirág... A tanár meg zavarában szinte kiigazításképp a növény természetraj- ^zi nevét ismételgette: — Imola... Kék imola. * S mert asszonyának a szeme egészen különösen fénylett, még latinul is hozzá toldotta: — Centaurea. Centaurea cyanus. ...Míg a tanárt gondolatai idáig elvezették, épp elért arra a helyre — a hídhoz —, ahol az iménti kis fitos orrú a búzavirágját vehette. Gondolt egyet, ő is választott egy csokrot, s odatette a gladióluszok- hoz. Következik: az ősz és a Tél Évszakok
