Pest Megyi Hírlap, 1977. február (21. évfolyam, 26-49. szám)

1977-02-15 / 38. szám

1977. FEBRUÁR 15., KEDD k/ÖHrm A változás részesei A távlat: egymillió pár gyermekcipő évente Új feladatokat kapott a ceglédi gyár Beszámoló taggyűlésről Középen is értik... Gazdaságpolitika a Pest megyei tanács mezőgazdasági osztályán A számtalan vállalati át­szervezés, egyesítés, beolvasz­tás, sokaik szerint korunk egyik betegsége. Pedig nem betegség ez, hanem tünet. Hogy valami jónak, vagy rossznak a tünete, azt mindig az adott eset dönti el. A vál­tozásokra azonban többnyire szükség van, hiszen ami ma korszerű, az holnapra elavult, ami ma gazdaságos, az a ro­hamos technikai fejlődés kö­vetkezményeként — holnapra gazdaságtalanná válhat. Akarni és tudni így volt ez a Ceglédi Cipő­ipari Vállalatnál is. A gyár 1972-ben értékesítési nehézsé­gekkel küzdött, majd önerő­ből, új technológia bevezeté­sével az egész munkáskollek­tíva segítségével talpraállt. Ma már, több mint 500 ezer gyerekcipőt gyártanak évente, és nem is akármilyen minősé­gűeket. A gyár önállósága ez évben megszűnt, beolvadt a Pest megyei Műanyagipari Vállalatba. Indokolt volt-e az átszerve­zés? Nézzünk erre egy-két szám­adatot. Az eredeti középtávú tervek szerint termelésük 1980-ig, évi 4—5 százalékkal emelkedett volna. A jelenlegi elképzelés: 1980-ban már egy­millió pár gyerekcipő kerül ki innen. Mi több, a PEMÜ, és a ceglédi gyár vezetőit olyan tervek foglalkoztatják, hogy itt alakítják ki a cipőipar mű- anyagosításának kísérleti köz­pontját. Tehát amit a Ceglédi Cipőipari Vállalat még sokáig nem valósíthatott volna meg, az a PEMÜ ceglédi gyárának elérhető. Minden átszervezés sikere azonban elsősorban a dolgozó­kon múlik, azon, hogy meg akarnak, és tudnak-e felelni az új követelményeknek? ' Sipos József, a ceglédi gyár igazgatója tervez. Az első al­kalommal nála jártam, és ép­pen küszöbönállt az átszer­vezés, még csak barátkozott a gondolattal, hogy egy nagy- vállalat, egyik gyára lesznek ezentúl. Az adminisztratív gondok egy része ugyan azóta sem oldódott' meg, de a vár­ható fejlődés lehetősége mel­lett ez eltörpül. Az áttérés az új techmoló­Dr. Cselötei László, a Gö­döllői Agrártudományi Egye­tem tanszékvezető egyetemi tanára, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tagja nem egészen két esztendeje képvi­seli a parlamentben a megye 2. választókerülete, Aszód és környéke lakosságának érde­keit A tavaly decemberi téli ülésszakon mondta el szűzbe­szédét, amelyben egyetlen problémával, az általános is­kolák teremgondjaival foglal­kozott. — Súlyosbítja a helyzetet — hangsúlyozta akkor —, hogy az általánossá váló kétműsza- kos tanítás nem engedi kel­lően kifejlődni a napközi ott­honos foglalkoztatást, gátolja a szakrendszerű oktatást, a szakköri és gyakorlati foglal­kozások kiterjesztését. Né­hány helyen pedig, így Érden és Dunakeszin be kellett ve­zetni a három műszakos okta­tást, ami az előrejelzések sze­rint gyors intézkedések nélkül másutt is bekövetkezhet. Szük­séges tehát, hogy egyrészt gyorsuljanak, másrészt növe­kedjenek a tanteremépítés le­hetőségei ... Hogy mi vezette mindezek elmondásában? Feladták a leckét — Ismerve a megye ötödik ötéves tervét, tudom, hogy a tervezett iskolaépítések, illet­ve bővítések negyven százalé­ka csak 1980-ban realizálódik. Ugyanakkor tudom azt is, hogy az örvendetesen növek­giáfcra nagy változást hoz, rö­videsen a gyár életében, meg­szűnik az alja-, és talpkészí­tés, ezeket az alkatrészeket az anyagellátótól kapják majd. De ez nemcsak azt jelenti, hogy munkáskezek szabadul­nak fel, hanem azt is, hogy ezeket a munkásokat más te­rületre kell átirányítani. A formatalpak bevezetése ezen­kívül nagyobb technológiai fe­gyelmet követel meg a gyár­tás utolsó fázisában, a talp il­lesztésénél és ragasztásánál. Viszont ennek eredményeként még egy művelet, az igazítás is elmarad. Egyetértő kismamák — Eigy-két emberrel bizto­san meggyűlik majd a bajunk — mondja Sipos József — Gondolok itt azokra, akik ed­dig kevés szaktudást igénylő, nehéz fizikai munkát végez­tek. Vagy szakmát kell tanul­niuk, vagy jelentősen csökken a fizetésük. Néhányan közü­lük már ötven felé járnak, és nem valószínű, hogy nagy kedvük lesz tanulni. Szóval az új technológia befogadása, fé­lek, nem lesz egészen fájda­lommentes folyamat. A gyár legtöbb dolgozójá­nak munkáját az átszervezés egyelőre nem érintette. A fel­sőrészkészítőben is a megszo­kott ütemben termelnek. — Nekünk ez az átszervezés csak jót hozhat — összegezi munkatársainak véleményét vő népszaporulat eredménye­ként, valamint Pest megye sa­játos helyzetéből fakadóan a tegnap bölcsődei és óvodai gondjai már ma általános is­kolai gondként jelentkeznek. Ezért az építkezések meggyor­sítása az anyagi feltételek biz­tosításával egyenértékű fel­adat. Parlamenti felszólalására egy héttel ezelőtt válaszolt dr. Polinszki Károly oktatásügyi miniszter. Levelében közölte, hogy a gondokat ismerik, megoldását keresik és biztos benne, hogy a megye vezetői­vel közösen megtalálják az építkezések meggyorsításának lehetőségeit, módjait. Természetesen az elmúlt, két esztendő alatt nem ez volt az egyetlen ügy, amelyben mint képviselő, hallatta szavát, tol­mácsolva választóinak jogos kérelmét. Már néhány héttel megválasztása után, mindjárt az első fogadónapokon felad­ták neki a leckét az erdőker- tesiek, a veresegyháziak, a galgamácsaiak: mikor jutnak végére egészséges ivóvízhez elérhető távolságban? A Dunát kiaknázva — A kérdést kétszeresen is jó helyre címezték választóim. Egyszer azért, mert a Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Vízügyi Hivatal kö­zös vízügyi bizotságának én vagyok az elnöke. Másodszor azért, mert tagja vagyok az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának is. Ilyen minő­Vincze Mihályné, a kismama­szalag vezetője. A szabászatban Nagy Ist- vánnéval, a délelőttös műszak vezetőjével beszélgettünk: — Fiatal lelkes gárda ez, nem idegenkedik az újtól, ha látja értelmét. Tapasztalatból mon­dom, hiszen nem volt kisebb változás az sem, amikor áttér­tünk a ragasztott technológiá­ra. A fejlesztési részleg egyelő­re még egy szoba, de Buda­vári Lajos, a részleg vezetője már úgy mutat körbe, mintha egy hatalmas műhelyben len­nénk. A rövidesen megkezdő­dő átépítéssel, a tanulóműhely idecsatolásával, nem sokára valóban egy komoly kis kuta­tóközpont születik itt. Változások részesei A polcokon különböző for­májú, fazonú és színű gyerek-, és bébicipők sorakoznak egy­más mellett. — Ez még a régi eljárással készült, ez pedig már az újjal, mutogatja sorba a cipőcské- ket Budavári Lajos. A hosszú, alacsony házakból álló régi üzem helyét néhány év múlva korszerű gyár fog­lalja majd el. Hogy valaki az elkerülhetetlen változásoknak részese, vagy szenvedő alanya lesz-e, az az egyénen múlik. A ceglédiek túlnyomórészt az előbbi pozíció mellett döntöt­tek. Hámor Sylvia ségben már a következő bi­zottsági ülésen én is feltettem a kérdést az illetékeseknek, várva a megnyugtató fele­letre. Ezrt dr. Gergely Ist­ván államtitkár adta meg. El­mondotta, mivel ezen a terü­leten, ide értve Gödöllőt és Kistarcsát is, belső vízforrá­sok nem állnak rendelkezésre, ez a gond csak a Duna vizé­nek felhasználásával oldható meg, ami viszont hosszabb tá­vú munkákat jelent. A terve­zés megkezdődött s elsőként, a megyei kórház megépítésé­vel, Kistarcsa vízgondjai nyer­nek végleges megoldást. Gyors segítség Természetesen a képviselő hétköznapi munkája nemcsak ilyen, sok-sok milliót igénylő gondok megoldáskereséséből áll. Az említetteknél sokkal köznapibb dolgokkal is felke­resik nemcsak a fogadóórá­kon, hanem munkahelyén, az egyetemen is. Közügyekkel és magánjellegű problémákkal egyaránt. Szada tanácselnöke például azért fordult hozzá, hogy tanácsok kérjen a Szé­kely Bertalan Emlékmúzeum értékes, de elvadult parkjának rendbetételéhez. — A kultúra, a közművelő­dés, e ezért egy múzeum ügye is, hivatásomnál fogva mindig nagyon közel állt hozzám. Ezért akkor is azonnal segítet­tem volna, ha éppenséggel nem a kertészeti tanszék ve­zetője vagyok az egyetemen. Hofi Géza így fogalmazott egy kabarészámában a gazda­ságpolitikáról szólva: Fönt ér­tik, lent értik, középen nem értik. Ezt a bizonyos közép­szintet képviseli Pest megye mezőgazdaságában a megyei tanács mezőgazdasági osztá­lya. Vajon ők értik-e, milyen feladatok hárulnak rájuk, s képesek-e megoldani azokat? Látszólag egyszerű gazdasági tevékenységről van szó, szak­mai irányításról, de valójában mégis jóval többről, mert ezektől a napi gazdasági dön­tésektől függ; hogyan valósít­juk meg az MSZMP életszín­vonal-politikáját, eleget tu­dunk-e tenni a megye föld­rajzi adottságaiból eredő, a főváros ellátását segítő fel­adatunknak? S ez már nem egyszerűen gazdasági, hanem gazdaságpolitikai, sőt politikai feladat. Tükörkép a növénytermesztésről A Pest megyei Tanács me­zőgazdasági osztályán 220-an dolgoznak, közülük 43 párttag. A közelmúltban beszámoló taggyűlésen összegezte a párt- bizottság 1976 eredményeit. A többi között azt állapították meg, hogy bár rendkívül ne­héz volt az ötödik ötéves terv első éve, mind az osztály dol­gozói, mind az irányításukkal tevékenykedő gazdaságok ve­zetői mindent megtettek azért, hogy eredményeket érjenek el. Nagyrészt ennek a kedvező együttműködésnek köszönhe­tő — no, meg a korszerű agro­technikai és termelési módsze­rek alkalmazásának —, hogy a rossz időjárás ellenére a hozamcsökkenés lényegesen kisebb volt, mint az elmúlt évtized hasonló éveiben, sőt egyes gazdaságokban bizonyos növényfélékből rekordtermést értek el. A gondokat is ele­mezve : a növénytermesztő szakemberek körültekintő gondosággal vizsgálják, mi okozta a burgonya és zöldség vetésterületének csökkenését, s minden lehetőséget megra­gadnak azért, hogy ösztönöz­zék a nagyüzemeket és a ház­táji, kisegítő gazdaságokat az ágazat fejlesztésére. Ebben nagy segítséget jelent a köz­Néhány nap alatt összehoztam a szadai tanács elnökét dr. Virágh Jánossal, a Kertészeti Egyetem kertépítési és táj- rendezési tanszékének adjunk­tusával, aki társadalmi mun­kában készséggel vállalta a tervek elkészítését, a munká­latok irányítását. Hogy ez mennyire így igaz, mi sem bizonyítja jobban: Vankóné Dudás Julinak, a népművészet mesterének az aszódi Petőfi Múzeumban rendezett kiállítását éppen ő nyitotta meg, vagy az, hogy egyik fő védnöke volt a Galga mente népművészetét bemuta­tó rendezvénysorozatnak. Az emberért Képviselőnek lenni nem könnyű dolog Nemcsak a már említett nagy ügyek intézése kíván sok türelmet, megértést, időt és energiát, néha az egé­szen jelentéktelennek látszó kis ügyek is. — Nem is olyan régen Út­iadról keresett fel egy nyug­díjas munkásember. Elmesélte az életét. Elmondta, hogy pa­rasztember volt a háború előtt. A két keze munkájával odáig jutott: összegyűlt a pénz ahhoz, hogy lebonthassa vá­lyogházát és téglából építsen újat a családja feje fölé. A háború azonban keresztülhúz­ta számításait, s a felszabadu­lás után újra kezdhette a ku- porgatást. Nemrég jutott el odáig, hogy élete nagy álmát valóra válthassa, de pórul járt megint. Tudja, hogy ebben ő is hibás. Eltért az engedélye­zett tervtől: két méterrel szé­lesebb lett a ház homlokzata. Beadta ugyan a kérelmet er­re is, de a fogadott munkások nem voltak hajlandók várni annak visszaérkezésére. A ház tovább épült s a kért módosí­gazdasági szabályozórendszer előnyös változása. Tavaly már 2,7 százalékkal nagyobb volt Pest megyében a fővetésű zöldség területe, mint 1975- ben, s a tervezettnél jóval több, 2281 hektáron vetettek a gazdaságok másodnövényként zöldségféléket. Egyre több a termelési rendszer, s ezek se­gítségével az átlagot is meg­haladó hozamokat érnek el. Az állattenyésztők sem maradtak le Ugyancsak ehhez az alap­szervezethez tartoznak az ál­lategészségügyi állomás, a me­gyei állattenyésztési felügye­lőség és a mesterséges meg­termékenyítő állomás dolgo­zói. Az ő munkájukat dicséri, hogy az összes megtermelt tej mennyisége mintegy 8 száza­lékkal meghaladja az előző évit, szaporodott a tehénállo­mány, emelkedtek a fajlagos hozamok, s Pest megye máso­dik helyre került az országos tejfelvásárlási versenyben. Nemcsak rájuk, az osztály minden dolgozójára vonatko­zik az a megállapítás, hogy a területüket jól ismerő, a helyszínen érvelő, vitatkozó, tanácsot adó szakemberek. (Nemegyszer magam is bosz- szankodtam, mikor telefonon felhívtam valamelyiküket, s a titkárnő közölte, hogy kint vannak a területen. Bosszan­kodtam, mert azt az adatot, amit az illetékes szakfel­ügyelő kapásból, de pontosan meg tud adni, másutt órákig kell kutatni. A kommunisták példamutatásával Egyebek között erről szólt Lakatos Tibor, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese is — aki szintén az alapszervezet tagja — a beszámoló taggyű­lésen: — Az ötödik ötéves tervben foglaltakat változó körülmé­nyek között kell végrehajtani — hívta fel a figyelmet. Ezért kell mindenkinek felismernie, hogy tud-e sebességet növelni, lépést tartani. A gazdaságok itőképesek, a vezetők ismeri! a feladataikat, készületlenül — rutinra alapozva — nem le­tásra nem kapta meg az enge­délyt. Csak a harmincötezer forint pénzbírságról szóló ügyiratot. A hibát elismeri, de ő ebbe a házba álmodta bele az egész életét... Nehéz do­log. A tanácsnak igaza van, amikor szigorúan bünteti az egyre gyakoribb, s nemegyszer a település képét rontó építési tervmódosításokat. De minden törvény és rendelet az embe­rért van. Az egyes emberekért is. Ebben az esetben pedig egy ember életének minden álma, értelme ebben a házban telje­sült ki, amely ma már otthont ad időközben felnőtt lánya családjának is. A szabálysér­tés megtörtént, jogos a bünte­tés is, de ha figyelmbe vesz- szük a hibát elkövető ember indítékának okait, akkor az emberség más elbírálást kí­ván. Ezt megértette a megyei tanács elnöke, s jogkörénél fogva az egyharmadánál is kevesebbre csökkentette a ki­rótt büntetés összegét. A kérdés válaszolatlan maradt Hogy mikor jut ideje a kép­viselői munkából fakadó leg­különfélébb ügyek intézésére, erre az egy kérdésre nem adott választ. Csak annyit mondott, hogy a közéletiség nem azóta szerves része az életének, amióta képviselővé választották. — Tudja — gondolkodott inkább csak hangosan —, aki egyszer a tanári pályá* vá­lasztja élethivatásul, annak számolnia kell azzal, hogy más emberek örömeiért és gondjaiért is felelős. Néhány százért vagy több ezerért, ez nem minőségi, csak mennyisé­gi változást jelent. Prukner Pál I hét partnerként tárgyalni ve- j lük, csak felkészülten, a téma alapos ismeretében tudunk komolyan érvelni. Nemcsak mi értékeljük a megyében el­ért eredményeket, hanem or­szágosan is jónak ítélik a Pest megyei munkát. De a legjobb eredményeket is lehet, és kell fokozni. Az idén pél­dául 6 százalékos tejhozam­emelkedést tervezünk. Maga­sabb szintről nehezebb feljebb jutni, de nem lehetetlen. Meg kell oldani, hogy ily módon az 1980-ra tervezett 3400 liter egy tehénre eső évi tejterme­lést már 1978-ban teljesítsük. Ha ehhez mi, kommunisták megfelelő agitációval járulunk hozzá és példát mutatunk, meggyőződésem, hogy el tud­juk érni a kitűzött céljainkat. Segít a továbbképzés Dr. Polgár Mihállyal, az alapszervezet titkárával a be­számoló taggyűlés után be­szélgettünk. Elmondta , többek között, hogy az új gazdaság- irányítási rendszer bevezetése után náluk is sok vita volt a megfelelő munkamódszerek keresése tárgyával. Az volt a leginkább vitatott kérdés: sza­bad-e, s ha igen, milyen mér­tékben avatkozhatnak be az egyes gazdaságok irányításá­ba. Az évek során letisztult, kikristályosodott a gyakorlat, mely szerint tulajdonképpen minden gazdaságról tudnak minden lényegeset, üzemsoros megyei tervük van, az opera­tív irányításba mégsem avat­koznak bele, csak aikkor, ha valami kézenfekvő hibát kell megakadályozni. Szerencsére kevés ilyen van. Fő céljuknak a csoport és a népgazdaság érdekeinek összehangolását tartják. Ennek megértéséhez egyik módszerük a gazdasá­gok szakembereinek szakmái, politikai továbbképzése, amire minden évben szerveznek tan­folyamokat, konzultációkat. Megszervezték a háztáji in­tegrátor-rendszert, konkrétan vizsgálják az egyes beruházá­sok feltételeit, kivitelezését, s ahol látják, hogy nem elég egy gazdaság ereje az adott beruházás kivitelezéséhez, ar­ra ösztönzik őket, hogy többen valósítsák meg társulás for­májában. Tekintettel a terület szétta­goltságára, a szokottnál is na­gyobb jelentőségű a 3 párt­csoport. Éppúgy, mint az alapszervezet, beszámoltatják a vezetőket, sőt az egyes ta­gokat is a kapott pártfeladat végrehajtásáról, amely na­gyon sok esetben a gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. _ Mindezek után jogosnak tű­nik a megállapítás, hogy Pest megye mezőgazdaságában kö­zépen is értik a párt gazda­ságpolitikáját. T. Ágoston László CÍME A-tanácskozás Nemzetközi gyermekfesztivál Vasárnap háromnapos nem­zetközi tanácskozás kezdődött a DÍVSZ székházában: Buda­pesten tartja kibővített elnök­ségi ülését a Gyermek- és Serdülőkori Mozgalmak Nem­zetközi Bizottsága (CIMEA). A tanácskozáson a világ haladó gyermek- és úttörőszerveze- feit 21 ország küldöttsége kép­viseli. Alain Lhomme-nek, a Fram­ria Úttörő Szövetség képvi­selőjének elnöki megnyitó sza­vai után Szűcs Istvánné, a Magyar Úttörők Országos Szö­vetségének főtitkára a ven­déglátó gyermekszervezet ne­vében köszöntötte a résztve­vőket. A továbbiakban Alföl- dy Tádé, a CIMEA főtitkára beszámolt a DÍVSZ gyermek- szervezetének elmúlt évi tevé­kenységéről, s bejelentette: az idén július 21.—augusz­tus 3. között Moszkvában és Artyekben rendezik meg az első nemzetközi gyermek­fesztivált. Tervek és lehetőségek Szombaton összegezi a vita tapasztalatait a televízió A televízió tavaly, december 23-án sugározta Tervek és le­hetőségek című riportműsorát, amelyben a munkaerőgazdál­kodás, a munkaerőhelyzet kérdéseivel foglalkozott. A műsort vitaindítónak szánta, hogy együttműködve a megyei napilapok­kal, széleskörű véleménycsere bontakozhassék ki. Lapunk az elmúlt hetekben 23 cikkben reagált erre a fontos témára. Cikk­sorozatunkban Pest megye számos gazdasági vezetője is kifej­tette nézetét, s értékesen járult hozzá az országos vitához. A tapasztalatokat e héten nyilvános kerekasztal tanácsko­záson összegezi a televízió. Erre meghívták a vitában legaktí­vabban résztvevő megyei napilapok képviselőit is. A Pest Megyei Hírlap szerkesztőségét Bálint Ibolya, a belpolitikai ro­vat vezetője képviseli majd. A műsort az 1. csatornán sugározzák szombaton, 17 óra 45 perctől. A képviselői munka Felelősség mások örömeiért és gondjaiért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents