Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-09 / 7. szám

1977. JANUÁR 9., VASÁRNAP </(iHan • • Örömük az alkotás f Városok, gyárak nőnek ki 1 a földből, színházak, mú­lj zeumok épülnek. A termé- i szetet, a világot formálja át | az ember — saját céljai = szerint. A munka szükség- ! lete, létszükséglete az em- ! bernek, mert nélküle élet- = képtelen. Ház híján védte- 1 len a viharral szemben, ru- I hátlanul hideg leli, ha élsi- I me nincs, menthetetlenül | elpusztul. A munka törvény­ei szerűség, s ezért — akarja, | nem akarja — törvénysze- 1 rűen alkot. Akkor is, ha 1 esztergagéppel alakítja a | fémet, vagy iskolában tanít- 1 ja tudományra a gyermeke- | két. így megy ez évezre- = dek óta — a kőbaltától ,az I űrhajóig. | Vajon mennyire van tu- = datában e készségének, ér- 1 zi-e a formáló erőt, ami az | alkotásban rejlik? És meny- | nyíre keresi szándékkal azt, = ahol legtöbbet tehet? Fia- § tál, pályakezdő értelmisé- I giek vallanak most erről. Üzemmérnök A nagykátai telefongyár dolgozói megszokott hétköz­napjukat élik. Az udvaron munkások sietnek, egyenlete­egy szóval, rövid mondatok­kal válaszol. — Hét éve vagyok a pályán. Azt mondják: már hatévesként is doktorosdit játszottam. — És mikor erősödött az el­határozása? — kérdezem. — Középiskolás koromban. Mindig szerettem a gyerekeket, ezért is lettem gyermekgyó­gyász. — Most viszont az elmeosz­tályon dolgozik... — Két éve alakították ki az elmeosztályt mostani formájá­ban, és akkor nyílt lehetősé­gem rá, hogy ide jöjjek. A ké­sőbbiekben gyermekpszichiát­riával akarok foglalkozni. Korábban már sokszor el­képzeltem, hogy milyen lenne, ha egyszer pszichiáter előtt ül­nék, aki szinte a vesémbe lát, s talán éppen azt értékeli, mit, miért teszek. Most szikrányit sem érzek ebből. Egy barátsá­gos, bajuszos és mosolygós fia­talember ül előttem, aki éppen a családjáról beszél. — Három gyermekem van. Ügy következnek sorban, akár az orgonasípok; a legkisebb egyéves, a középső három, a legnagyobb öt. Feleségem is or­vos, itt dolgozik a kórházban. — Van türelme a gyere­kekhez? dűlt gyerek, a nagyfiú, vagy a nagylány meglátogatja a régi iskolát — gimnazistaként... — Tartanom kell a lépést a fejlődéssel, teszi még hozzá. — Három évig szülési szabad­ságon voltam a gyerekeimmel. Eltelt. Így is van rendjén. A végén már nyűg volt; nekem is, nekik is. • Gyártástechnológus A délutános műszak dolgo­zik a dabasi nyomdában. A községből és a környező fal­vakból bejáró emberek készí­tik itt ezerszámra a könyve­ket. A nyomda átformálta éle­tüket, hiszen e munka idegen e tájon. Sümegi Gábor gép­gyártástechnológus, máskép­pen, kevésbé hangzatos kife­jezéssel, gépészmérnök. A Bu­dapesti Műszaki Egyetemen végzett, s most tmk-vezető. — Mindig szerettem a gépe­ket. A szerkezetek összeállítá­sa mindig vonzott, ezért is ta­nultam először gépipari tech­nikumban. Sokan azt állítják: egyhangú a szakmám. Mert nem értik, vagy nem ismerik szépségét. Pedig ritkán csiná­lom mindig ugyanazt. Ahány gép, annyiféle munka. — Hogyan került az üzem­Ozsváth György Erdélyi Pál Gém Zoltánné Sümegi Gábor Bozsán Péter felvételei sen zakatolnak a műhelyekben a gépek, az irodák ablakaiban asztalok fölé hajló fejek lát­szanak. — Kezdetben szokatlan volt a kép — mondja Ozsváth György üzemmérnök, aki egy éve dolgozik a gyárban. — Persze nem csoda, hiszen a főiskola befejezése után csak egy hetet dolgoztam itt. Az­tán behívtak katonának. Megfontolt, beszédes fiatal­ember : — Nehezen szántam el ma­gam. Vdcra jártam gépipari technikumban, s padtársam­mal elhatároztuk: jelentke­zünk a főiskolára. Füleki Gé­zának hívták. Talán egy kicsit a véletlen szeszélyén múlott, hogy engem felvettek, őt nem. A Bánki Donát Műszaki- és Gépipari Főiskolán tanultam. — Lehet, hogy számítónak tart, ha azt mondom: kezdet­ben inkább a. pénz kellett. Üzemmérnökként 1700-at ígér­tek. A katonaság előtt gépbeál­lító voltam. Elég jól kerestem. Nem szégyelltem, hogy fizikai munkás vagyok diplomával. — És sokat segített a fiatalos környezet. Nézzen körül, itt a műszaki osztályon is több­nyire fiatal arcokat lát. Las­sanként megértettem, hogy a munka nem egyenlő a pénzzel. Megküszködtem az elején, s most már a fizetésem is jobb, 2 ezer 600 forintot keresek. Rövid ideig gondolkodik, majd hozzáteszi: — Ne higgye, hogy panasz­kodom, de problémája, gond­ja mindenkinek akad. Nemso­kára egy éve lesz, hogy meg­házasodtam, feleségem gyere­ket vár. Lakásunk nincs, de az is igaz: még sohasem számol­tam, ki, mennyi pénz kell ah­hoz, hogy otthont építsek, Tóal­máson. Bizonyára több száz­ezer ... Orvos A termekben átható fertőt- l, lenítőszag árad, ami akaratia­ké nul is, valamiféle várakozásra F készteti az embert. A kórhá­■ zak ideg- és elmeosztályai ■^^semmiféleképpen sem nyúj- tHtff tanak derűs látványt. Nem az orvosi szobák, a hosszú és szin- |H te végeláthatatlan folyosók, a H már-már csukott szemmel ér­IK zékelhető tisztaság okozza ezt. IfK' — Ismerem ezt az érzést — B szólal meg Erdélyi Pál, a ceg­V lédi kórház 30 éves elmegyó­■f gyásza. Aztán mintha már W mindent megmagyarázott vol­I na, hallgat. Ha kérdezem, egy­— Általában igen. — Hogy áll szabad idő dol­gában?» — Az is akad, este kilenc óra után. — Mit tart sikernek ezen a pályán? — Az elmeosztályon ez ne­héz kérdés ... Korábban, ami­kor még gyermekgyógyászattal foglalkoztam, egyszerűbb lett volna erre válaszolnom. Egy példa ... Behoztak egy teljesen leromlott állapotú gyereket. Kezeltük, megerősödött, s ami­kor vizsgáltam, már nagyokat nevetett az ágyban. Az elme­osztályon a helytálló diagnó­zis is gyakran sikernek számit. Lehet, talán frázisnak tűnik, de tény: az ember nap mint nap érzi azt, hogy segíthet az arra rászorulóknak. — Nem folytathatjuk to­vább. Beteghez hívják. Sebté­ben búcsúzik, de azért még kikísér az ajtóig. Tanárnő Befejeződik a téli vakáció. A gyerekek még kihasználják a hirtelen lehulló hó adta lehe­tőségeket, szánkóznak, hógo­lyóznak — az érdi utcákon is. A 8-as számú iskola magas, ezüstszínű vaskályha melegí­tette napközijében maroknyi gyerek zajong, szaladgál. A sa­rokban televíziót is néznek né- hányan. — Üjra minden a régi ke­rékvágásba lendül — mondja Gém Zoltánné, aki testnevelés­re oktatja a gyerekeket, s az ötödikesek osztályfőnöke. Bu­dapestről jár Érdre — távol­sági busszal. Pedig képesített, 1970-ben fejezte be a Testne­velési Főiskolát. — Folytatódik a tanítás, benépesülnek az osz­tálytermek ... — Nem túl távoli Érd egy szakképzett, budapesti tanár­nak? — Néha úgy érzem. igen. De az egyetem után itt kezdtem tanítani. Megszerettem kollé­gáimat, a gyerekeket, akik ide járnak. Errefelé egy tanár csak akkor állja meg igazán a he­lyét, ha nemcsak órákat ad. A legkülönbözőbb problémákkal fordul hozzánk tanuló és szülő. — Nem fárasztók a hétköz­napjai? — De igen. Két gyermekem van, a kisebbik bölcsódés, a nagyobbik óvodás. Van velük gond elég. Azt hiszem azon­ban, hogy semmit sem adnak ingyen. Aztán arról beszél, hogy mekkora öröm, amikor a felser­be, s milyen volt a beilleszke­dés? — Tmk-vezetői állást hir­detett az új nyomda. Kezdet­ben sokat gondolkoztam. Eh­hez a munkához nemcsak a gépek ismerete kell. Az irányí­tás külön mesterség. Ügy ér­zem, lassanként beletanulok. A beilleszkedés nem volt ne­héz, mert kollégáim egyrészt fiatalok, másrészt az új üzem indításakor senki sem ismerte társát. Aztán magánéletéről beszél. Mint mondja: lakása van, s ez jó dolog, gyereket is szeret­ne, kettőt, vagy hármat. A fe­lesége is így akarja. — És tanulni is akarok — mondja még búcsúzóul. ★ | A világ átformálása, a = természet átalakítása tör- i vényszerű emberi cseleke- | det. Az, mert meghatáro- = zott, s ezen túlmenően lét- = kérdés. Azt tesszük cseleke- | deteiftkkel, akár gondolunk 1 rá, akár nem. És az ember | akkor alkot maradandót és = igazán szépet, ha érzi az al- § kotás örömét. Legyen az te- I lefongyártás, gondolkodásra I: ösztökélt emberi elme, gyer- r mekfejekbe plántált tudás. H vagy könyv, amelyből múl- ! tat, s jövőt ismerhetünk 1 meg. Virág Ferenc A megyei mezőgazdasági vezeték eszmecseréje Pest megye termelőszövet­kezeti elnökei számára a me- yei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya és a tsz-szövetségek január 25 és 28 között négynapos tájékoz­tatót szerveznek. A budapesti Kertészeti Egyetemen rende­zendő tanácskozásra — csak­úgy, mint a korábbi eszten­dőkben — meghívják az álla­mi gazdaságok, az élelmiszer­ipari, a felvásárló és a fel­dolgozó vállalatok vezetőit, a különböző mezőgazdasági in­tézmények képviselőit is. Ezúton köszönjük megyénk minden lakosának — üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek, magán- személyeknek — azokat a szívből jövő jókívánságokat, amelyeket az új esztendő alkalmából a megyei pártbi­zottsághoz eljuttattak. Testületünk nevében és egyenként is hasonlóan a legjobb kívánságainkkal viszonozzuk ezeket az üdvöz­leteket, amelyek egyben'a bizalom megnyilvánulásai voltak pártunk immár két évtizedé töretlen politikája, szocialista építőmunkánk jövője iránt. Pest megye minden dolgozójának az 1977. évi kö­zös nagy feladataink, az ötéves terv helyi megvalósítá­sához további eredményes cselekvőkészséget kívánunk, s a munkájukra épülő egyéni céljaik eléréséhez is sok örömet, boldogságot, jó egészséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt Pest megyei végrehajtó bizottsága Tervek és lehetőségek (6.) Egyetlen utánpótlási lehetőség az ifjúság? Hajlamosak vagyunk bizo­nyos gazdálkodási hibákat a munkaerő-hiányra kenni. ' S fordítva: a munkaerőgondokat hangsúlyozó vezetés mögött rögtön gazdálkodási buktató­kat keresni. Ez is, az is rejt némi igazságot. A tényekkel azonban mindenképpen szá­molni kelL Bővizű volt a forrás Pest megyében a harmadik ötéves terviaoszakoan Keuve- zo volt a munkaerőmért eg. A oevándorlok számát évente d—lö ezerre tenettíuc A me- gyéoen ottnonra találtak kor- osszeteielenek kovetKeziéoen a népesség természetes gyara­podása meghaladta az orszá­gos átlagot, tviig a munnaKe- pes koroa lépoK szama a terv- chctusoan 69 ezer volt, a nyugdíjba mem.té csak 51 ezer. Looen az ic^szakoan ért csúcsára a demográfiai hul­lám, évenként 14—15 ezer fiatalra számítnattak a mun- jtanelyek. A múlt tervciklus idején a megye településein egyre- másra alakultak a kisebb ipari termelőüzemek. Több mint 500 olyan telepnely ke­letkezett 19(4—75-re, a-mely- oen ötvennél kevesebb em- oert foglalkoztattak. Egyen­ként — munkaerőigény szem­pontjából — nem sokat nyom­tak tehát a latban, összessé­gükben azonoan már-már meghaladták a munkaerőfor­rás mértékét Ezekben az években ugyanis lényegesen nevesebb volt a bevándorló, völgybe jutott a demográfiai hullám is. A felnőtt férfiak köréből már nem volt kit munkába vonni, a háztartásbeli nők még 45—50 ezren lehettek, de ennek a tömegnek csak kis hányadát tekintettük mozgat­ható tartaléknak. Jellemző példa a Váci Kötöttárugyáré. Vámosmikola környékén, pon­tosabban a váci járás északi részén — felmérték a háztar­tásbeli nők számát. A kedvező eredményre építve jelentős beruházással gyáregységet hoztak létre, s amikor a mun­kaerőt toborozták, kiderült, mi­lyen kevés a jelentkező. Ez a gyáregység azóta is munka­* Agyak — szegfűnek Az Óbuda Termelőszövetkezet virágkertészetében újfajta kiemelt ágyrendszert építenek. Január elejétől ide ültetik a szegfű anyanövényeket. Nagy Iván felvétele erőgondokkal küszködik, még I máig sem tudták előteremte­ni a három műszakhoz szük­séges létszámot. Növekvő feszültségek A munkaerőhiány általá­nossá vált 1975 végére, még ha leszámítjuk is azt, hogy a vállalatok nem mindig a valós hiányt jelezték. A Pest megyei Tanács munkaügyi osztályá­nak nyilvántartása szerint ta­valy a második negyedévben a vállalatok összesen 6 ezer ember hiányát jelentették. Ugyanakkor — bizonyítha­tóan — keveset tettek a belső tartalékok feltárásáért. A hi­ba nem írható kizárólag ugyanezen vállalatok rovásá­ra. A munkaerő területi elosz­tása sem történt a népgazda­ság kívánalmainak megfele­lően. Az automatizált beren­dezések üzemeltetésének mér­téke például 1975-ben az egy évvel korábbihoz képest 6 százalékkal visszaesett, a mű­szakszám — a gépek tekinte­tében — az optimális három helyett csak másfél volt. A feszültségek tehát foko­zatosan növekedtek. A szol­gáltatásban, az egészségügy­ben, a kereskedelemben, a megyében — de köztudott, hogy országosan is — nagy problémákat okozott a hiány­zó munkaerő, a közben köz­ponti intézkedésekre kiadott bérpreferenciák ellenére. Az MSZMP Központi Bizottsága 1971 novemberi ülésén hozott határozatában nyomatékosan felhívta a figyelmet az üzem- és munkaszervezés fontosságá­ra A vállalatok pszichológusok, szociológusok bevetésével vizsgálták a munkahelyi köz­érzet rezdüléseit, a fluktuá­ció okait, ám a legtöbb vizs­gálati jelentés íróasztalfiókok számára készült, mert az igaz­gatók tudta nélkül az érintett vezetők nem egy gyárban ko­molytalan játszadozásnak te­kintették az egyébként hasz­nos kutatásokat. Azok leltek kincset, akik meglátták a szervezés kínálta-adta. lehető­ségeket, s komolyra fogták a szót: végrehajtani a párthatá­rozatot. Mozgósítani az ifjúságot Átléptük az ötödik ötéves tervidőszak küszöbét. Minden­ki előtt világos, hogy a mobi­lizálható munkaerőtartalék gyakorlatilag kimerült. A gyermekgondozási segély be­vezetése óta született gyerme­kekből még jó tíz év múlva lesz dolgozó ember, azonban addig is csak az iskolából ki­került fiatalokra számítha­tunk. A fiatalok sorsának irá­nyítása nagy felelősség. Két­oldalú. Egyéniségük, érdeklő­désük, képességük lényegében a meghatározó, ezt nem té­veszthetjük szem elől, ugyan­akkor a népgazdasági érdekek figyelembevételével kell orientálnunk őket a pályavá­lasztásban. A megyei tanács adatai szerint alapvető ellent­mondások vannak a szak­munkáskereslet és a képzés — illetve beiskolázás — lehe­tőségei között. A múlt évben oéldául 279 szerkezetlakatost kért a megye ipara, jelentke­zett erre a szakmára 70 ta­nuló Villanyszerelő szakmára 368 helyett 156, ács-állványo­zónak 186 helyett 24, kellett volna 513 kőműves, 180-at si­került beíratni, gépszerelő szakmára a szükséges 626 he­lyett mindössze 250 ült be a padokba. Kevés a gyerek, nem kétsé­ges. Ez azonban nem elég in­dok arra, hogy mindenki a divatos szakmába igyekezzen bepréselni fiát, lányát. A pá­lyaválasztási tanácsadás, a vállalatok érdeklődést keltő propagandája, a pedagógusok lelkiismeretes felvilágosító, tá­jékoztató munkája mellett súlyos felelősség hárul itt a szülőkre, az egész társadalom­ra. Alapvető elképzelés az, hogy gimnáziumokba csak azokat a fiatalokat irányítsuk, akiknek — képességeiknél, szorgalmuknál, érdeklődésük­nél fogva — reális lehetősé­gük nyílik továbbtanulni fel­sőoktatási intézményekben. Ez a kisebb hányad. A többiek szakközépiskolában tanulja­nak, lehetőleg az éretségivel szakmunkás-bizonyítványt is szerezzenek. A megye munkaerő-után­pótlásáról szólva az is kétsé­geket támaszt az emberben, hogy a szűkebb hazánkban lakó gyermekek csak 70—75 százalékát teszik ki a megyei szakmunkásképző intézetek tanulólétszámának. A többiek más vidékről jöttek, esetleg vissza is mennek. Másrészt: a megye tanuló korban levő if­júságának jelentős hányada a fővárosban jár iskolába. Kér­dés, hogy a tanulmányok be­fejeztével számíthat-e rájuk városuk, községük, mint szak­képzett munkaerőre? Kis ré­szükre igen. a többség marad a főváros bűvöletében. Közös nevezőn Sajátos helyzet: a megyéből 190 ezer ember utazik napon­ta budapesti munkahelyekre, onnan pedig 25 ezer a megyé­be. A főváros és gazdasági körzete, az agglomerációs gyű­rű, napjainkban már kitere­bélyesedett, gyakorlatilag az egész megyét érintő vonzási körzetről beszélhetünk. Fon­tos szerep hárul tehát a mun­kaerővel gazdálkodó területi tanácsi apparátusokra. Nyil­vánvaló a főváros és Pest me­gye gazdasági, társadalmi egy- befonódása, egymásrautalsága. Éppen ezért a Fővárosi Ta­nács és a Pest megyei Tanács összehangolt intézkedéseket tesz a munkaerő megfelelő el­osztására, előtérbe helyezve a szolgáltatások létszámszükség­letét Közös nevezőre kell jutniuk a vállalatoknak is. Kötelező érvénnyel ajánlott járható út az ifjúság mozgósításán túl: a munka- és üzemszervezés di­namikus fejlesztése, a munka­időalap jobb kihasználása, a rendelkezésre álló munkaerő ésszerű foglalkoztatása, a tel­jesítménykövetelmény szerint dolgozók körének szélesítése, a normák — bérrel alátá­masztott — karbantartása, a vándormadarak elriasztása bérkorlátozásokkal, nagytaka­rítás a másodállások, mellék- foglalkozások labirintusában, észérvek, döntések a vezetés­ben Ezekről vitázunk most is. Közben hátha megvilágo­sodik előttünk, honnan ve­gyük, ami nincs. Bálint Ibolya i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents