Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-09 / 7. szám
XftMan 1977. JANUAR 9., VASÄRNAP TV-FIGYELO Solt. Itt, Pest környékén még csak hallhatunk valamit; hanem akik valahol Békés vagy Baranya távolabbi csücskeiben próbálják kiszűrni a Kossuth-adó műsorát, hát azok aztán tekergethetik a keresőgombot, amíg a fülükig jut valami ismerős hangfoszlány. De nemsokára mindennek vége! Hamarosan sugározni kezd a Kossuth-program vadonatúj solti állomása, amely a maga 2000 kW-os teljesítményével a manapság működő legerősebb adók közé tartozik. Mindezt persze jópárszor megírták már az újságok. Am azt csak a televíziótól várhattuk, hogy az óriási rakétára emlékeztető 300 méter magas adótornyot, a stúdió mutatós épületét, meg az adó elektromos szerkezetének villogó lámpasorait, a kábelek egyrnás- í ha ölelkező fonadékát a nézőkkel megismertesse. Érdekes, technikai és köz- gazdasági ismeretekben egyaránt gazdag riportot készített a solti adóról a tv ezúttal is nagy hozzáértéssel, szakértelemmel kérdező riportere, Bán János. Ám nemcsak szakmai vonatkozásai voltak ennek a péntek este képfelvételről sugárzott adásnak, hanem emberiek is. S ezektől lett igazán teljes az új létesítményről az ország-világ elé tárt kép! Attól, ahogyan munka- és lakhelyváltozásuk értelmét, körülményeit latolgatták az egykor Diósdon szolgált rádiósok; s attól, ahogyan jóbarátként, jó munkatársként emlegette egymást az adót készítő szovjet és annak üzem- beállítását végző magyar szakember. Rendkívül gyorsan — alig másfél év alatt — készült el a solti adó. Bán János riportját látva immár biztosak lehetünk benne, hogy a Petőfi- rádió hamarosan sorra kerülő rekonstrukciója sem fog majd tovább tartani. Lincoln. Szász Péter a ma- !gyar filmipar gegmemje. Megszámlálhatatlanul sok filmben sziporkáztak — olykor szósze- rint értve — jobbnál-jobb ötletei. Hanem amikor saját rendezéshez jutott, rendre gyorsan elillanó görögtűzzé váltak hosszabb életűnek szánt képi leleményei: kellő ok és értelem híján mit sem őrzött meg belőlük a néző emlékezete. Mostanában azonban mintha tartósabban élne bennünk az ő harsányan látványos képi világa. Kellő okkal, hiszen mind több gondolat rejlik az ötletek mögött; rendezéseiben mind kevesebb az öncélú látványosság. Pénteken este a televízióban vetített Lincoln Ábrahám álmai című játéka talán minden eddigi önálló munkájánál jobban sikerült. Bíró Zsuzsa forgatókönyvírótéi ugyanis egy olyan súlyos mond an dó jú, az eredeti dokumentumok által hitelesített Lincoln-életraj- zot kapott, amely erős alapul szolgált a gazdag látványhoz. Most végre nem azt érezte a néző, hogy a képsarkokban lobogó fáklyának egyéb dolguk sincs, minthogy a szemet kápráztassák, hanem azt, hogy egy ember, egy rendkívüli történelmi személyiség égeti magát e lángokkal együtt. S ugyanígy az egész műsor minden részletében ez a jelképes erejű képi kifejezés erősítette a feszes szerkezetű történelmi-irodalmi anyagot. A közreműködő színészek láthatóan nagy játékkedwel vettek részt ebben a megelevenedő históriai panoptikumban. A címszerepet alakító Solti Bertalan — remek maszkjáért külön dicséret! — talán még nem is láttuk ilyen szuggesztívnek. S a többiek is! Szokatlan, olykor csak percnyi villanást engedélyező szerepükben jobbnál jobb emberi portrékkal idézték, hitelesítették a kort; az Egyesült Államok történelmének, Lincoln neve által fémjelzett, — a demokratikus elvek megerősödését, észak győzelmét hozó — 1861—1865-ös éveit. Akácz László Dunavarsányi példa a közművelődésben Közösen: eredményesebb Érvényét vesztette a Bq- rangolások Pest megyében című könyvnek az a része, amely a dunavarsányi köz- művelődésről szól. S ennek azért örülhetünk, mert a könyv — az akkori realitásoknak megfelelően — elsősorban a gondokat említi. De néhány hónapja a népművelők egyre gyakrabban beszélnék a dunavarsányi jó példáról. Az alapvető változás azzal kezdődött, hogy 1975 elején a tanács és a termelőszövetkezet közös fenntartásba vette a művelődési házat. Nem volt ebben semmi korszakalkotóan új, úgy is fogalmazhatnánk: közelebb került egymáshoz az ellátó és a fogyasztó. A művelődési ház egyeztetni tudta céljait a község lakóinak igényeivel. Persze, a művelődési intézmények közös fenntartása nem hoz okvetlenül jó eredményt, mert nem elég csupán pénzt adni, a közművelődési költségkeretet átutalni. Megnőtt a tekintély A négy község lakosságát tömörítő dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetben főállású népművelőt alkalmaztak, akiknek egyebek között az is feladata, hogy ismerje a dolgozók igényeit és részt vegyen a művelődési ház programjának összeállításában, ugyanakkor a rendezvényeket népszerűsítse a dolgozók között. A négy község népművelői rendszeresen találkoznak, hogy egyeztessék programjaikat és beszámoljanak munkáikról vagy éppen nehézségeikről. Nyilván folyamatos, jó munkájuknak is köszönhető, hogy megnőtt a népművelők tekintélye, hogy a figyelem középpontjába kerültek. Tölgyesi Jánosné, a dunavarsányi tanács titkára elégedett az eredményekkel, bár a megtett utat csak kezdeti lépésnek tekinti. Még mindig gondot jelent a lakosság mérsékelt érdeklődése. éppen ezért a közművelődés valamennyi dolgozójának közös feladata a művelődési igények felkeltése, illetve fejlesztése. S ami talán a legértékesebb: a p>edagógusok, népművelők — a könyvtárosokat is beleértve —, összefogása, közös munkája már megvalósult. Dunavarsányban azt a kérdést is bátran fel lehet tenni: mit kap a termelőszövetkezet a közművelődésre költött meglehetősen nagy ösz- szegért? Könyvtár vasárnap is A művelődési házban működik a dolgozók általános iskolája, sőt a továbbtanulók részére korrepetálást is szerveztek. Otthont adnak a szocialista brigádok találkozóinak, a termelőszövetkezet kérésére indították meg a szabás-varrás tanfolyamot. Az esztétikai nevelést szolgálja az irodalmi színp>ad, a kamarazenekar, a zeneiskola és a fafaragó szakkör. Második éve működik az ifjúsági klub és sikere van a kismamák klubjának is, amely délelőttönként tartja foglalkozásait. miközben a gyerekekre óvónőik vigyáznak. A felsorolás korántsem teljes, hiszen említhetnénk például az ismeretterjesztő előadásokat és a szervezett budapesti színházlátogatásokat is. Feltétlenül ki kell emelni viszont a könyvtár kezdeményezését: alkalmazkodnak az olvasók szabad idejéhez. A könyvtár szombaton és vasárnap is nyitva van. Ezt az országban eddig mindössze egy-két helyen tudták megoldani. Pedig ez nagyon is fontos közművelődési feladat lenne! Esetleg úgy tűnhet, csupán a termelőszövetkezetnek nyújtott lehetőségekről beszéltünk, de erről szó sincs. A kifejezetten szakmai jellegű programoktól eltekintve valamennyi rendezvényen és tanfolyamon részt vehet bárki a község lakói közül. A művelődési ház és a lakosság szorosabb kapcsolatát igyekeznek szolgálni azzal is, hogy a családi ünnepek rendezését magára vállalja a művelődési intézmény és saját művészeti együtteseinek közreműködésével teszi élménysze- rűbbé. És az ösztönzők? Talán ebből a rövidre szabott bemutatásból is látható; Dunavarsányban minden bizonnyal lelkes és hivatásukat szerető népművelőit dolgoznak. Kissé prózainak tűnik a megjegyzés: el is lehet várni tőlük a nagyobb felelősséget, mert erkölcsi megbecsülésük mellett az anyagi elismerésük is megfelelő. A termelő- szövetkezet külön pénzügyi keretet biztosít a népművelők ösztönzésére. Bár valami álszemérmességből az anyagiakról ritkán beszélünk, mégsem elhanyagolható probléma, mert a népművelők többsége fiatal, pályát, önálló életet kezdő ember. És mi tagadás helyzetük a vidéki értelmiségen belül meglehetősen hátrányos. Csupán egyetlen elgondolkodtató kérdés: a pedagógus- és orvoslakás-építé- si akció már ismert, de ki hallott népművelők lakásépítő akciójáról? Pedig nem árt ilyen problémákra is gondolni, amikor hiányoljuk a községekből a jól képzett és lelkes népművelőket. Kr. Gv. Püspökhatvanban Jubileumi előadás A hazánkban megjelenő Szovjet Irodalom című folyóirat irodalmi éstejeinek száma a századikhoz érkezett. A Szovjet Irodalom élő melléklete elnevezésű rendezvények századik, jubileumi előadására január 10-én, hétfőn este 7 órakor kerül sor Püspökhatvanban, a művelődési házban. Bevezetőt mond E. Fehér Pál, a Szovjet Irodalom he- lyéttes főszerkesztője, majd neves fővárosi művészek adnak műsort a szovjet irodalom alkotásaiból. A jubileumi est házigazdája a Galgavölgye Termelőszövetkezet MSZBT-tagcsoportja. Wroclawi színház vendégjátéka Sikerrel mutatkozott be szombaton este Budapesten, a wroclawi pantomim színház, mely pénteken érkezett magyarországi vendégszereplésre. A Madách Színházban előadták a Fantasztikus jelenetek a Twardowski mesterről szóló legendából, című pantomimművet. Irta, rendezte és koreográfiát tervezte Henryk Tomaszewski, a színház igazgatója és művészeti vezetője. Hozzászólás cikkünkhöz Petőfi és a Kutyakaparó A Pest megyei Hírlap január elsejei számában Balogh Béni Vendég a csárdában című hangulatos írásában Petőfinek a Kőcser melletti Kutyakaparó csárdában tett látogatását eleveníti fel. Teszi ezt az író úgy, mintha képzeletbeli vendége lenne Petőfinek amikor a költő a Kutyakaparó című versét írja. A kellemes hangvételű írás néphagyományokra hivatkozik, avval a feltevéssel; lehet hogy a költő ott járt, lehet hogy nem, mindezt már homály fedi, hisz akkoriban annyi hasonló csárda volt az Alföldön, mint a Kutyakaparó. Pedig biztos, Matula bácsi csak a regényben van ' Jég és hó mindenfelé, amíg a föld összeér az éggel. Valahol messze egy halász csák- lyázza a jeget. A Duna távol van innen, de vize mégis itt fekszik látszólag mozdulatlanul a csatornában. Kétoldalt hatalmas jégtáblák borítják a halastavat, a töltések mentén nádasok. Halászok: hatan ; Ballagunk a melegedőház felé: a ha-lászt keressük. Útközben a termelőszövetkezet halászati agronómusa leginkább azzal büszkélkedik, hogy ipari jellegű haltenyésztést folytatnak. Mondataiban is gyakran fordul elő a gépkezelő, az alapanyag, a termelési hozam tonnában. A néhai rizs« telep helyén több mint húsz évvel ezelőtt létesítette a tógazdaságot a dömsödi Dózsa Termelőszövetkezet. Azóta kétszeresére nőtt a víztükör és ma már hetvenhárom hektáron nevelnek halat, évente 120—150 tonnát. S mióta létrehozták öt gazdaság összefogásával a halértékesítő társulást, azóta megnőtt a haszon. Az elmúlt évet kétmillió forint nyereséggel zárták és a halat mindössze hat ember termeli. A melegedőházhoz egyszerre érünk ifj. Csécs Bálint brigádvezetővel, a halásszak Amig a hagyományos halászszerszámokat sorra mutatja, addig hol az apacsfára pillantok, hol az ő naptól szívott, csontos arcára, hol meg a szákra, fűzfakosárra, szélfútta nagy kezeire, vizes gumicsizmájára. Az asztalon képes hetilap és egy 1952-ből származó Kincses Kalendárium — Télen halásznak? — Azt hát, egész évben. Legutóbb szilveszterre fogtunk, ha jól tudom, harminckét mázsát — válaszol, miközben csak úgy félkézzel rendezgeti a szerszámokat — Én nem szeretem a telet, de hát hozzá tartozik az évhez. Ilyenkor jeget kell törni a téli tárlókban, a telelőkben, hogy beszivattyúzhassuk az elszivárgót t vizet és a friss víz levegőt is visz a halaknak. Fagyban is van munka bőven. Például kiegészítő foglalkozásnak a nádvágás, ez is hasznot hoz. De még ma be kell szednünk a hálókat is. Az ivadékneveléstól a fogásig A kinti hidegben négy ember csáklyázza a jeget. Mi felmegyünk megnézni, hogy a távolabbi tárlókba folyik-e a víz. Csécs Bálint a szákkal félredobálja a kiömlőcső alatt összálló jeget. Talán éppen a hideg miatt kénytelen az ember a nyárra gondolni. Napsütésben, zölden, hullámzó víztükörrel, szép lehet ez a vidék. — Nagyon szép. És a halásznak mindig van ideje — ha másképp nem, egy cigaretta mellett —, hogy körülnézzen. Pedig kemény foglalkozás a mienk, egész ember kell hozzá. Hiszen naponta harminc mázsa takarmányt szórunk a tavakba, most már jó, gépesített az etetés is, a műtrágyázás is És az ötven-öt- venöt méteres nagy hálót sem emberek húzzák már, hanem traktor a partról. Nálunk a haltenyésztés minden folyamata megtalálható; az ivadékneveléstől, a halászatig. Tartunk növényevő és ragadozó halakat is, van ponty, harcsa, fehérbusa, pettyesbusa meg amur. Idényben hetente kétszer halászunk, alkalmanként úgy húsz mázsát, aztán szeptember végén lehalászunk és osztályozzuk a halakat. Amit piacra szánunk, azt a telelőbe rakjuk. Még körülbelül 80—100 mázsa piaci halunk van. Kell hozzá fortély A halászat mesterségéhez tapadt egy jó adag romantika. Mint olyan munkához, amelyhez szerencse is kell. S a kívülállóknak még ma is furcsa hallani, hogy mázsaszám halásznak, s minden hálómerítés eredményes. — Kell azért ehhez fortély, mert a halnak is van magához való esze — mondja a beavatottak mosolyával —, először mindig úgy kezdjük, hogy etetünk és amikor odajönnek a halak, szép csendesen megindítjuk a hálót. De másodszorra már hiába etetünk, nem jön oda a hal. Akkor aztán ügyeskedni kell, van úgy, hogy kénytelenek vagyunk előző nap kifeszíteni a hálót. Persze végül is csak megfogjuk őket. Olyan könnyedséggel beszél a mesterségéről, mintha mindig ezt csinálta volna. Mintha családi hagyomány folytatója lenne, de mindössze hét éve dolgozik a halászatban. — A családban senki sem volt halász. Előbb én is Pestre jártam gépmunkásnak, aztán meguntam a napi öt-hat óra vonatozást és eljöttem a termelőszövetkezethez. Minden testvérem itt dolgozik, pedig nálunk öt gyerek volt és négy lány. — Nevetve bólogat. amint csodálkozva ránézek, de megismétli: öt gye« rek és négy lány. Nem egyéb ez, mint megszokás és talán egy kis évődés is, — Mikor eljöttem a Dózsába, voltam én kocsis, rakodó, növényápoló, ahová éppen ember kellett. Néhányszor a halászatba is elküldték segíteni, megkedveltem ezt a munkát, megmaradtam. Annak ellenére, hogy nekünk vasárnap és ünnepnap is ki kell ide jönni, megetetni a halakat. Még szerencse: a brigád mind az öt tagja helyben lakik, Dömsödön, nem túl messze a tógazdaságtól. A falu viszonylagos közelsége egyébként is sok előnnyel jár, köny- nyebb segítséget kapni az őszi lehalászások idejére. De végleges utánpótlásra jelenleg nemigen számíthatnak. A halászat nem tartozik a divatos mesterségek közé. — A fiamból se igen lesz halász — legyint Csécs Bálint —, pedig gyakran kijár segíteni nekünk, mégis azt mondta: autószerelő akar lenni. Lehetne halászmester is, ha elvégezné a szakmunkásképzőt. De eddig nem hajlik rá. Akkor én megyek el az ősszel szakmunkásképzőbe, el lehet azt végezni levelezőn is. Meg- szerzem a halászmesteri végzettséget. Csak a kéziszerszámok Mire visszaérünk a melegedőházhoz, megérkezik az ebédszállító autó. Amíg nézem a rakodást, le kell számolnom még egy romantikus képpel: a halász fogalmához mindig hozzá tartozik egy halászkunyhó is, olyasmi, mint a regénybeli Matula bácsié lehetett. Hát erre alaposain rácáfolt a fejlődés, a technika. A fehérre meszelt, cseréptetős, villanylámpás ház előtt a halászok motorkerékpárjai állnak, odabent hűtőszekrény és az épület túlsó végében szivattyútelep. Ennek az ősrégi mesterségnek a patináját a halgazdaságokban már csak a kéziszerszámok őrzik. De jószerével már ezek sem sokáig. Hiszen a korszerű emelőgépek lassan feleslegessé teszik, hogy a hálóból szákkal emeljék ki a halat és fűzfakosarakkal vigyék a válogatóasztalhoz. Ladikot már most is csak mutatóban látunk. Egy dolog azonban nem változott: a halászok ma is annyira ismerik és olyan szeretettel ‘ tudnak beszélni a majdani zsákmányukról, a halakról, mint ahogy a több százéves történetekben olvassuk. Csi harc köti őket össze: az ember küzdelme a természettel. Kriszt György hogy ott járt a költő. Lássuk a bizonyítékot. 1922-ben a költő látogatásának 75. éves évfordulójára nagy emlékünnep- séget rendeztek a csárdánál, ekkor helyezték el a csárda falán a ma is látható márvány emléktáblát. Idézzük csak a vers utolsó bekezdését: Á csárdától vagy száz lépésnyire, Kopár dombtetőn fent, Senki által meg nem látogatva, All egy régi kőszent; Ennek is valaki egy kopott tarisznyát Akasztott a nyakába, Mintha mondta volna: menj isten hírével, Mit állsz itt hiába! Az ünnepség résztvevői között volt olyan, aki még látta a kőszentet, amely Szent Vendelt vagy Nepomuki Szent Jánost ábrázolta. Ezt írásba is foglalták és ma is elolvasható a csáirdában elhelyezett emléktablón. Az, hogy a csárda belső képe megegyezik a versben leírtakkal az lehet véletlen is, de a kőszentet már perdöntő bizonyságnak kell elfogadni. Érdekességként kell megemlíteni, hogy a környéken elég sok Demeter él, akiknek a vezetéknevük Demeter, nem pedig a keresztnevük. Lehet, hogy a hajdani kocsmáros kései utódai? Ez a feltevés azonban már valóban csak a fantázia szülötte. , A versben szereplő csaplár- né panaszkodik: Hogy a vármegye a betyárokat Már mind kipusztítja; Az újévi írás szerzője is említést tesz arról, hogy a betyárok a néphagyomány szerint föld alatti üregen át távoztak, ha pandúroktól kellett tartaniuk. Hogy ez sem nélkülöz minden reális alapot, arra bizonyíték: e cikk írója beszélt a csárda egy hajdani kocsmároséval, aki elmondta, hogy a csárda udvarán találtak egy terméskőből kirakott alagutat, amit a beomlástól tartva később betömtek. Mindent összevetve ennyi év távlatából is látható, hogy n.agy költőnk mennyire aprólékosan, élethűen írta le élményeit versében. S vajon mit láthat ma a csárdából1 az oda*- látogató vándor? Sajnos nem az eredeti állapotában áll csárda. A 75. éves ünnepség után négy évvel, 1926-ban a csárda • leégett, s a tulajdonos a nádfedelet cseréptetőre épí- , tette át. Az átlagos falusi kocsma képét mutató csárdában emlék-összeállítást, találunk a hajdan a csárdába betérő költőről. Polgár Zoltán 1
