Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

í 1977. JANUAR 6., CSÜTÖRTÖK "‘xJáúiiím W Megyei bázisok az építőiparban Az idén: több mint 1/3 milliard forint értékű szolgáltatás a lakosságnak Az 1977. évi terv megalapo­zó számításai szerint a lakos­ságnak az idén nyújtandó szol­gáltatások értéke meghaladja a 13 millió forintot, vagyis 7 százalékkal lesz nagyobb, mint tavaly. Az eddigieknél lé­nyegesen gyorsabban kell bő­víteni az építőipari szolgálta­tásokat, változatlanul gyors ütemben fejlesztik a textiltisz­títást, a háztartási gépek és berendezések javítását, a jár­műjavítást és karbantartást, valamint a személyi szolgálta­tásokat Mint az Országos Tervhiva­talban elmondták az MTI munkatársának, a kormányzat ösztönző intézkedése., s1 nem utolsósorban anyagi támoga­tása az utóbbi években jó fel­tételeket teremtett a szolgál­tatások fejlesztéséhez. 1971. óta több mint ezer új kiszol­gálóhely és üzem létesült a legfontosabb szolgáltatások bő­vítésére, korszerű gépeket, au­tomatákat, műszereket helyez­tek üzembe, a textiltisztítás, a háztartási gépek és a gépjár­művek javításának gyorsításá­ra. Az V. ötéves tervidőszak­ban több mint kétmilliárd fo­rintos beruházással tovább bő­vítik, korszerűsítik a szolgálta­tóhálózatot. A szolgáltatások anyagi-mű­szaki bázisai tehát lényegében megteremtődtek, s ezek tovább bővülnek. Ez azonban, sajnos, nem mindig fejeződik ki a szolgáltatások színvonalában. A műszaki adottságokat nem mindenütt használják ki kellő­képpen, gyakran a modern esz­közökkel is pontatlan munkát végeznek, akadozik az alkat­rész-utánpótlás, sokhelyütt bü­rokratikus az ügyintézés, s nem ritka a pontatlan számlázás sem. A legfőbb feladat tehát a már megteremtett eszközök jobb kihasználása. Az állam továbbra is igen jelentős kedvezményeket nyújt a szolgáltató vállalatoknak, hogy munkájukat gazdaságo­san elvégezhessék. Jelenleg már 107 olyan vállalata van az országnak, amely elsősorban szolgáltatásokkal foglalkozik, s kívánatos, hogy ezeknek köre tovább bővüljön. A legtöbbet az építőipari szolgáltatások ja­vításáért kell tenni 1977-ben, a kielégítetlen igények ezen a területen a legnagyobbak. A kormányzati szervek szüksé­gesnek tartják, hogy vala­mennyi megyében alakuljanak ki az építőipari szolgáltatás területi bázisai, ahol megfele­lően koordinálják az építőipa­ri szolgáltató vállalatok és szö­vetkezetek munkáját. Vala­mennyi megyei és a fővárosi tanács javaslatot készített az építőipari szolgáltatások szer­vezeteinek kialakítására. E ja­vaslatokat az Országos Tervhi­vatal és az ÉVM rövidesen megvizsgálja. A tanácsok az építőipari szolgáltatások helyi bázisának megteremtésére anyagi támogatást is kapnak. Jönnek a korszerű gépek Korszerűsítik a Nagykátai Telefongyárat. A rekonstruk­ció során — 1980-ig — felújítják a gépparkot. Az alkatrész, gyártó üzembe eddig 10 hagyományos Skoda típusú revolver automata eszterga érkezett, de működik már két programve­zérlésű Schaublen forgácsológép, amelyet a Dowding ang Doll cég szállított. Tervek és lehetőségek (3.) Segítenek a termelési rendszerek Tegnapi lapunk 3. oldalán a Tervek és lehetőségek című eszmecsere második írása (A tartalékok kettős arca) többi közt említést tesz arról, hogy a gépesítés és a sza­kosodás eredményeként, ha a korábbinál lassúbb mér­tékben is, de folytatódik a munkaerő eláramlásu a mező- gazdaságból. Számos példa bizonyítja: a mezőgazdasági üzemekben a munkáskezeket további gépesítéssel, vagy például jobb üzemszervezéssel lehet pótolni. Az iparban a termelékeny­ség növelésének egyik legfon­tosabb tényezőjeként az üzem- és munkaszervezést tartjuk számon. Könnyű az iparnak — mondogatják egyes termelő­szövetkezeti vezetők —, mert az iparszervez ás több évtize­des múltra tekint vissza. Kö­tetekre, könyvtárakra terjedő szakirodalma van, de a mező- gazdasági szakemberek honnét vegyék a példát? Pest megyé­ben ugyan alig néhány éves múltja van az iparszerű me­zőgazdasági termelésnek, aki altar, mégis talál követésre méltó példákat. Erről beszél­gettünk dr. Kecskeméti Lajos­sal, a Budapest környéki me­zőgazdasági szövetkezetek szö­vetségének titkárával. Apró intézkedések — jelentős eredmények — Az állami gazdaságokban már jónéhány évvel ezelőtt megkezdődtek a munkaszerve­zés alapját képező munkanap­fényképezések — mondta. — Magam is részt vettem a mun­kában, s meglepő eredmények­re jutottunk. Az egyik példa­mutató eredményeket felmu­tató gazdaságiban kiderült, hogy a szállító járművek munkaidő-kihasználása alig érte el a 40—45 százalékot. Csupán néhány aprónak tű­nő munkaszervezési intézke­désre volt szükség ahhoz, hogy szinte megduplázzák ezt az arányt. — Pest megyében van-e olyan szervezet, vagy intéz­mény, amely a közös gazda­ságok számára elvégezné eze­ket az alapfelméréseket ? — Nincs, s talán éppen ezért nincsenek pontos számaink sem a kiesett időkről, nem is­merjük, csak becsüljük a tar­talékainkat. Tény, hogy a gya­korló szakemberek — bizo­nyos mértékig érthetően — ide­genkednek a papírmunkától. Ugyanakkor kedvezőnek tar­tom, hogy néhány szövetkezet elnöke bejelentette; technoló­giai csoportot, vagy osztályt szeretne szervezni. Ennek két alapfeltétele yan. Az e^yik; megfelelő felkészültségű embe­rek végezzék a felméréseket, a máisik pedig az, hogy még tudják értetni az érdekelt dolgozókkal; miért van szük­ség erre, hogy azok segítsék őket. Egy jó szocialista bri­gád például kitűnő partner le­het ehhez. — A termelési rendszerek eleve adott technológiával dolgoznak. — A rendszergazda nemcsak azt írja elő, hogy milyen ve­tőmagot mikor kell elvetni a meghatározott módon előké­szített talajba, hanem azt is: milyen géppel, mikor, hogyan kell dolgozni. Csak akkor ga­rantálja az eredményt, ha az általa kidolgozott és a MÉM által is helyesnek ítélt tech­nológiát alkalmazzák, s ebben benne van a munkaszervezés is. Helytelen lenne azonban csak a rendszerekre támasz­kodni, hiszen több olyan spe­ciális adottságú termelőszövet­kezet van, amelyik egyetlen termelési rendszerhez se tud csatlakozni. Itt is ki lehet, sőt kell alakítani egy sajátos technológiát a helyi termelési feltételekre. Nem csak az a jó, almit mások alkalmaznak. Egyenrangú szakmák — Az iparban egyre inkább élőtérbe kerül a munkások szakmai és általános műveltsé­gének emelése. Napjaink me­zőgazdasága igényli-e a to­vábbképzést? / Népkn-aemelbengondolkodva Emlékezés Veres Péterre születésének 80. évfordulóján Nyolcvan évvel ezelőtt, 1897. január 6-án született Veres Péter Kossuth-ilíjas író, XX. századi magyar prózánk egyik sajátos egyénisége. Balmazújvárosi cselédsorból származott, tizenhat évesen bekapcsolódott az ag­rárszocialista mozgalomba, s Önképzéssel jelentékeny műveltséget szerzett. Az első világháborút végigkatoná&kodta, majd a Tanácsköztársaság idején a falusi direk­tórium és a földosztó bizottság tagja lett. A proletárdiktatúra vérbefojtűsa után a román burzsoá hadsereg elfogta és másfél évre internálta; ezt követően bün­tetését a magyar ellenforradalmi bíróság még egy évi fegyházzal tetőzte. Baloldali magatartása miatt egészen a felszabadulásig állandó csendőri zaklatásnak volt kitéve. Első írásai a Népszavában jelentek meg, de dolgozott olyan haladó folyó­iratokba is, mint a Korunk, Századunk, Gondolat, Válasz, Kelet Népe, majd sorra jelentek meg kötetei: tanulmányok, elbeszélések, regények. A felszabadulás után a politikai élet aktív szereplője lett, elnöke volt a Nemzeti Paraszt pártnak, az Országos Földbá/rtokrendező Tanácsnak, s 1970-ben bekövetkezett haláláig ország- gyűlési képviselő. Irodalmi tevékenységét államunk Kossuth-díjjal jutalmazta. Születésének mai 80. évfordulójára emlékezve részleteket közlünk abból a ta­nulmányból, amelyet 1972-ben írt Kádár János, az MSZMP Központi Bi­zottságának első titkára. Ebben (mely először a Kritikában jelent meg) elsősorban a közéleti emberrel, a közéleti íróval foglalkozik. Veres Péter emlékének idézését, gazdag, szellemi hagyatékának köz­életi hasznosítását nagyon időszerű­nek tartom. A szocializmus építésé­nek olyan szakaszában élünk, dolgo­zunk, harcolunk, amikor egyre fonto­sabb az eszmei elkötelezettség, a jel­lem, a magatartás milyensége, a szo­cialista humánum. Olyan emberekre van tömegesen szükség, akik saját gondjuknak érzik a közösség ügyét, akik ismerik a dolgozó embereket, odafigyelnek szavukra, s a szolgálat igénye és felelőssége az életelemük. Veres Péter életútja sok évtizeddel ezelőtt azzal kezdődött, hogy sorskö­zösséget vállalt a falusi szegénység­gel és a magyar parasztság kivezető útját a reménytelenségből a szocia­lizmusban kereste. Ehhez a meggyő­ződéshez, amíg élt, szubjektíve, mind­végig hű maradt. Életútjának világos iránya és leg­főbb meghatározója az, hogy már fia­talemberként, a húszas évek elején, az ellenforradalmi rendszerrel dacolva, azonosul osztályos társaival, osztozik a nincstelen parasztság, az agrárproletá­rok sorsában. Eszméket elsajátító és valló parasztember, aki keresi és megtalálja az utat a munkásmozga­lomhoz. Szocialista földmunkás, majd a felszabadulás után közéleti ember és nagy olvasótáborral rendelkező, or­szágos hírű író volt. Az írói hivatáshoz sokféle út vezet. Öt a közéleti érdeklődés, a szüntelen tenniakarás vezette el ahhoz. Író lett, mert piindig volt mondanivalója osz­tályáról, népéről, hazájáról, a világról, és számára az írás magasabb célokat szolgáló eszköz, fegyver volt. Mint minden igazi alkotó, azáltal vált nagy- gyá, igazi, művésszé, hogy szorgalmát, tehetségét; a haladás szolgálatába állí­totta. Az ő életműve is azt példázza, hogy a toll elkötelezettsége avatja az alkotót igazi művésszé, a társadalom nélkülözhetetlen tényezőjévé... Mindenben illetékesnek érezte mai gát ez a folyvást gondolkodó, nyugta­lan ember. Úgy érezte, minden rá tar­tozik, ami csak történik körülötte. Nem tudta közönyösen, érdektelenül nézni sem a kis, sem a nagy dolgokat. Azt tartotta, akármilyen nehéznek, vagy éppen megoldhatatlannak látszik valamely kérdés, „az nem lehet, hogy az ember mindegyét legyintsen”. Vol­tak, akik azt mondták: „Péter bácsi azt hiszi, mindenhez ért, mindenbe be­leszól”. Pedig ez a beleszólás nem va­lamiféle nagy képű szereplési vágy, feltűnési viszketegség volt nála, ha­nem közéleti szenvedély, érdeklődés. Ö mindig tudatában volt annak, hogy a történelmet, a társadalmat, a dolgo­zó nép teremti, formálja: a nép köte­lessége és jussa, ho'gy az élet, az er­kölcs, .a gazdaság, a politika dolgai­hoz értsen, azokat.vitassa, a köz ügyei­ben szavát hallassa. Ez a közéleti szenvedély találta meg a maga irodalmi, és nemcsak irodalmi műfaját Veres Péter egész életművé­ben, amelyet méltán „közügyirodalom­nak” nevezhetünk. Közéleti érdeklődé­sét ő maga „népben-nemzetben gon­dolkodásnak” nevezte. Származása, környezete, élményei oly módon hatá­rozták meg gondolkodását, hogy az egyszersmind szocializmusban gondol­kodást is jelentett. Életpályája — nem­egyszer buktatókon át is, példaszerűen bizonyította, hogy a szegényparasztság érdekeinek következetes képviselete az agrárszocialista mozgalmakhoz, a munkás-paraszt szövetség szükségessé­gének felismeréséhez vezet és talál­kozik a munkásmozgalommal, a mar­xizmussal. Ismerte és tisztelte az értékek rang­ját, elsősorban az emberi közösség ér­tékeit. Azokat becsülte, akik túlléptek a szűk individualista érdekek életkere­tein, azokat, akik „nagyobbra tudnak nézni”. _ Ugyanakkor adva volt benne az em­berek iránti megértés, a türelem. Jól tudta, amit minden igazi forradalmár tud, hogy elképzelt, „ideális emberek­kel” nem, hanem csakis azokkal lehet és kell megoldani a társadalom átala­kítás nagy feladatait, akik itt és most élnek. Vallotta, megértőnek kell lenni az emberek iránt; nemcsak a hibákat kell észrevenni bennük, hanem látni kell jó vonásaikat és oda kell figyelni szavukra. S még közvetlen érdekeiket sem lehet a nagyobb, általánosabb ér­dekek felől csak úgy félrelegyinteni: az egyéni és csoportérdeknek is meg­van az általános mellett a maga jogo­sultsága, törődni kell vele. Ezért tudott „beszélni” velük, amire „tanította” őket: tőlük tanulta. Veres Péter élete, magatartása jól példázza az igazi humanistát és de­mokratát. Nem lehet egy elvont „né­pet” szolgálni. Nem lehet a népet csak általában szeretni, az egyes embereket viszont semmire sem becsülni. Csak az emberekkel emberi viszonyban le­vő, az embereket szerető, s azokban bízó közéleti ember — és író — szol­gálhatja igazán a népet, a nemzetet, a társadalmi haladást. Veres Péter egyénisége, még neveze­tes fehér parasztinge, csizmája is egy emberi és osztályközösség természetes kifejezője volt; úgy viselte ezt a ruhát, mint katona a mundérját, nem „né­pies” póz volt ez nála. Egész életmű­ve a közösséggel szoros, eleven kap­csolatra épült. Egyéniségének talán a leglényege- sebo vonása: a szolgálat vágya, a szol­gálat belső parancsa; a nép ügyének szolgálatát tekintette iegfoob ce^jánaK. Voltak Veres Péternek vitatható, té­ves nézetei Is. Mi, kommunisták sokat vitáztunk vele, s h,a nem is mmden esetben,, de többnyire joggal. Nem egy­szer súrlódások is voltak közöttüme. Tévedései miatt sokszor kapott jogos, olykor eltúlzott bírálatot. Mégis mindvégig barátunk, fegyvertársunk volt. Összekötött bannünKet a dolgozó nép becsületes szolgálatának a vágya. Megvolt Veres Péterben az a képesség is, hogy saját, éppen el nem fogadott, vélt, vagy valódi igazát a közös cselek­vés, az ügy érdekének alárendelje. Ad­va volt benne a nép iránti szolgálat nemes fegyelme... Veres Péter a magyar nép igazi, hű fia, a nemzet nagy embere volt. Reá emlékezve, mi, kommunisták, legjobb szövetségesünkre gondolunk. Mun­kásosztályunk, dolgozó parasztságunk, népünk tudja: Veras Péter a mienk volt. Számomra van valami szimbolikus, egyéniségére nagyon jellemző abban, hogy első alkalminál is, utoljára is közügyben, közéleti emberként talál­koztunk: legutoljára 1970-ben, a par­lament tavaszi ülésszakán. Röviddel ezután súlyos betegen kórházba szállí­tották, ahonnan már nem tért vissza. Nála volt az Országos Tervhivatal munkaerő- és életszínvonal-tervező bizottságának 15 éves távlati terve. Van valami megrendítő nagyság ab­ban, hogy még a mentőautó hordágyé­ról is azt üzente sebtében rótt sorok­kal, hogy tanulmányozta a tervezetet, köszöni, hogy a véleményét kérték és azt írásban el fogja juttatni a Központi Bizottság titkárának. Ez volt az utol­só üzenete hozzánk. Jellemezhető-e ennél hívebben Veres Péter egész em­beri, politikusi karaktere? Életútja példa arra, hogyan válhat egy ember világnézeti kiteljesedésében és felelősségtudatában bizonyítójává annak: nemzetté lett immár a nép. Ö megvalósította Ady jóslatát: gondolko­dásban, emberi látókörben az Értől indult el és befutott az Óceánba. — A ■ mai mezőgazdasági nagyüzemekben talán' még na­gyobb szükség van a jól kép­zett szakemberekre, mint az iparban, hiszen egy modern baromfitelepen több, mint 1 'millió forint az egy dolgozó­ra jutó éves termelési érték. De az se mindegy, kit ülte­tünk fel egy nagy teljesítmé­nyű RÁBA—STEYGER-trak- torra, vagy milyen felkészült­ségű szerelő javítja. Orszá­gos g3nd a szarvasmarha-te­nyésztésben a borjúelhullás. Nem véletlen, hogy ahol jól képzett ellető tehenészek dol­goznak, szinte összehasonlítha­tatlanul kisebb a veszteség. Néhány évtizeddel ezelőtt még azt mondták; aki nerrt tanul, jó lesz parasztnak. Holott a mezőgazdaságban se tud ered­ményesen dolgozni az, aki nem ismeri; mit, 'miért kell csi­nálnia. Szakmák alakultak ki, melyek egyenrangúak az ipa­riakkal. Ezek az emberek lát­ják az egyes ágazatok, mun­kafolyamatok közötti össze­függéseket is, megfelelő de­mokratikus keretek között nagymértékben segíthetik a munkafolyamatok hatékony szervezését. Ennek azonban egyftt alapfeltétele az anyagi és erkölcsi megbecsülés. A ve­zetők állandóan kísérjék fi­gyelemmel az egyes emberek, munkacsoportok, szocialista brigádok tevékenységét, s aki többet tesz le a közös asz­talra, az, az elosztásnál is en­nek megfelelően részesedjék, s a közgyűlésen említsek meg a nevét a jól dolgozók között. A munkafolyamatok gazdasá­gos szervezésében csak akkor számíthatunk a dolgozók se­gítségére, ha anyagilag és er­kölcsileg is érdekeltté tesszük őket. ­H atványozottan jelentkezik — Hogyan segíti a területi szövetség a közös gazdaságok szervező munkáját? — Elsősorban úgy, hogy el­juttatjuk hozzájuk a legújabb tudományos kutatási eredmé­nyeket, ezek ismertetésére elő­adásokat tartunk, s amiben lehet, gyakorlati tanácsokat is’ adunk. Tapasztalatcsere-láto­gatásokat szervezünk, tovább­képezzük a szakembereket, közgazdasági elemzéseket vég-' zünk, és így tovább. A jövő hónapban például szocialista brigádvezetői értekezletet tar­tunk. A téli hónapok alkalma­sak a továbbképzésre. Általá­ban a szövetkezetekben is ki­használják ezt az időszakot a dolgozók ismereteinek bővíté­sére, ami aztán hatványozot­tan jelentkezik a termelésben. Több példamutatóan szervezett üzemágat találunk a pestkör­nyéki gazdaságokban. A her­nádi Március 15. Tsz orszá­gosan is híres a baromfikom­binátjáról, a Duna Tsz gombá­ját szintén nem kell bemutat­ni, a ráckevei Aranykalász Tsz- ből indult hódító útra a hús­hasznú szarvasmarha-tenyész­tő közös vállalkozás gondolata, a pátyi Zsámbéki medence Le­nin Tsz a búza- és kukorica­termesztésben ért el szép si­kereket, az ócsai Üj Barázda Tsz a ciroktermesztésben. Ezek a kezdeményezések egyben meg is határozták a fejlődés irányát. Kialakultak a tájkör­zetek, ahol közös erővel fej­lesztenek egy-egy eredményes üzemágat, s a beruházásaikat is összehangolják. Tájértekez­leten vitatják meg az elképze­léseiket, s itt határozzák meg a feladatokat is. Az idén pél­dául 1975-höz képest 7—8 szá­zalékkal emelik a termelési értéket. Nem kis feladat, de a tartalékok feltárásával, johb munkaszervezéssel átlagos idő­járás esetén teljesíthető. A szakemberek már most, a ter­vezésnél keresik azokat á le­hetőségeket, eszközöket, me­lyekkel biztonságosan teljesít­hetik a tervüket. T. Ágoston László \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents