Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-06 / 4. szám

•Chitin 1977. JANUAR G., CSÜTÖRTÖK iTndományos együttműködés 1 Szerdán, a Magyar Tudomá- >nyos Akadémián tudományos $ együttműködési szerződést ír- í tak alá az MTA és a Szovjet­{ tinió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának képviselői. I A megállapodás értelmében ta két intézmény kölcsönösen »támogatja egymást a pedagó­giai és pszichológiai tudomá­nyok, illetve a köznevelés te­rületén végzett tudományos .kutatómunkájában. Az egyezményt magyar 'részről Zsigmond Pál, a Ma­gyar Tudományos Akadémia alelnöke, szovjet részről M. I. Kondakov, a Szovjetunió Pe­ri agógigai Tudományos Akadé­miájának alelnöke látta el ^kézjegyével, a 0 \ V. Pillanatképek az első tanítási hétről Elkezdődött a második félév az iskolákban Új feladatok A leányfalui általános isko­lában délelőtt volt tanítás. Az egyhetes téli szünet után a diákoknak és tanároknak is vissza kell zökkenniük a dol­Irók és koruk ’ Nem is oly régen? Törté­nelmi léptékben csakugyan: alig egy évszázada. Egy olyan korban, amit az irodalomtör­ténész remek mozaikokkal ily. kép pen jellemez: „európai po­litika helyett kicsinyes vár­megye-politika” ; kiegyezés utáni negédes és álaemzeti ki­rályhódolat „lobogós ingujjú, bőgatyás magyar fullajtár­ral”; parádé, melyet „Káro­lyi Pista gróf” nyit meg; Kos­suth felháborodottan tiltako­zik „Jókai úr handabandája ellen” a dunai konföderáció terve kapcsán; a szalonok pi­szére váló divatos, korabeli metszeten „Mária Terézia megszoptatja egy szegény asz- szony gyermekét”... És így tovább, folytathatnánk a mo­zaikjait a kornak, amelynek költője „nagyot, dicsőt, hősi tettet” kíván, de hiába, rajta a „sors átka”, a világ „el­nyűtt, unalmas”, nincs teljes­ség, csak töredékek, az öröm kevés, a vágy elérhetetlen, s körül hervadás, de mégis di­csőnek álmodja az emberéle­tet. Ki e költő? Reviczky Gyula-■Róla szól Széles Klára: Re­viczky Gyula poétikája és az Új magyar Ura című könyve, melyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg. A hang, ver­seinek egy-egy fordulata, jel­zője már-már Adyt idézi. A külső mögött belső kapcso­lat: megváltozott kor s ahhoz új viszony. A versekben el­uralkodnak a negatív kategó­riák. Miért és hogyan? Mi az az új, ami Reviczkyt Ady élő- futárjává, az új magyar líra egyik előőrsévé teszi? Nem­csak az irodalomtörténésznek érdekes kérdések ezek, ame­lyeket Reviczky költészetén végigkövet, annak típusait, változatait, poétikájának szer­kezetét, azon belül az eszkö­zök és elemek fontossági só­ját kimutatva. Az irodalomkedvelőnek, az olvasni szeretőnek azért is igen érdekes, felvillanyozó ez a könyv, mert Reviczkyt fel­támasztja. Igen, felnyitja a szemet egy — egyébként az idők messzeségébe merülő — költészet annyi érdekessége iránt, hogy vágyat támaszt ol­vasni, immár értően, sajátsá­gait, érdkeségeit, élményeit látóan-átérzően újraolvasni a költőt Babits és a forradalmak r Sipos Lajos: Babits Mihály és a forradalmak kora az Akadémiai Kiadónál az Iro­dalomtörténeti füzetek soro­zatában egy hosszas, immár idült és nem éles vitának az asztalára igyekszik újabb bi­zonyítékokat rakni. Azt kí­vánja dokumentálni a költő verseiből és levelekből, ko­rábban ismeretlen feljegyzé­sekből, hogy Babits az első világháború alatt egyre ke­vésbé zárkózott elefántcsont­toronyba, a forradalmak alatt foglalkoztatta a közügy; béke- vágyú, a háború örök kikü­szöbölésére törekvő demokra­ta volt, aki fokozott morali­tással magasabb és kötelezőbb érvényű erkölcsiséget, tisztes­séget és humánumot keresett és kívánt kis és nagy ügyek­ben, közügyekben és nemzet­közi kapcsolatokban is. Mind­ez valóban fontos, most még dokumentáltabbá * és árnyal­tabbá teszi azt a Babits-ké- pét, ami már kialakult (s cá­folja azt, amit csak tájéko­zatlanok. elfogultan sematizá­Elkezdődött a második félév az iskolákban. Az ellen­őrzőkben valamennyi tanulónak értékelték első félévi munkáját. Az osztályfőnöki órákon a diákok, tanárok szóban is elemezték az eredményeket, egyben felhívták a figyelmet a javítani valókra is. Az elmúlt napokban három iskolát kerestünk fel, s ezekben érdeklődtünk az első félév tapasztalatairól, gondjairól, a második félév tennivalóiról. gos hétköznapokba és ez a kez­deti időszak valamennyiüknek fárasztó. Az igazgatónő, Flett- ner Gyuláné, néhány pedagó­gussal éppen az első nap ese­ményeit tárgyalja. — Nagyon kimerítő volt az előző félév, tanulóknak, peda­gógusoknak egyaránt. Szep­temberben. a körzetesítéssel sok új tanuló került iskolánk­ba. Az. osiztálytermek zsúfol­tak és ezért nagyobb megter­helés hárul a pedagógusokra. Nálunk valamennyi tanítónak van képesítése, tehát szaksze­rűen tudják nevelni, oktatni a gyerekeket. A tanulók maga­tartása az órákon megfelelő. Sok dicsérőt adtunk az első félévben. A tanulmányi ered-4 ményak is javultak a korábbi évekhez viszonyítva. Az alsó tagozatban egyetlen tanuló sem bukott meg, a felsőben a a tavalyi tizenkettővel szem­ben az idén csak kilencen buk­tak. A második félévben töb­bet korrepetáljuk ezeket a ta­nulókat. lók stb. tarthattak csak fönn), de nyilvánvaló, hogy Babits- ból nem csinálhat Adyt. Ám erre nincs is szükség. Babits jó költő volt, nagy költő volt. Forradalmár nem volt. Humá­numa vonzó, tudása bűvölő, költészete izgalmas, s hogy egy és más iránt kevésbé fo­gékony, azzal sem kelt ellen­szenvet. mert nem akar olyan­nak mutatkozni, amilyen nem. Meáterházi Lajos Múltból a jelen felé tartva az Akadémiai Kiadó Kortár­saink című sorozatának újabb kötetéhez érkezünk. Kőházi Zsolt könyve Mesterházi La­jost mutatja be. Egy, a sze­münk előtt kiteljesedő pályá­ról ad képet. Mesterházi a felszabadulás után. sőt tulaj­donképpen csak az ötvenes években kerül igazán a kö­zönség elé íróként — készen, hiszen már sok-sok írásán is­kolázta magát. A háború alatt írta első — mindmáig nem publikált — regényét, s a publicisztikákon kívül csak egy-két írása — könyvkriti­ka, novella, rádiójáték stb. — jelent meg első elbeszéléskö­tete, a Csodák nélkül (1951) előtt. Azt követően mondhatni évente, egy, sőt: .az ellenfor­radalom után gyakran több kötet is. S mind olyan mű. amelyet aktualitása is izgal­massá tesz: az, hogy életünk égető kérdései foglalkoztat­ják. így hát azért Is érdekes át­tekinteni e könyv segítségé­vel pályáját, mert saját éle­tünk alakulásán^, külső-belső viaskodásainkra tekinthetünk vissza* N. F. A tanév elején vezették be az alsó tagozatban a 11 napos tanítási ciklust Örömmel, ugyanakkor aggodalommal fo­gadtuk a hírt. Az új módsze­rek mindig új gondokkal jár­nak. Azt tapasztaljuk, hogy az oktató-nevelő munka színvo- j nala nem lett alacsonyabb, | és az is örvendetes, hogy az s alsóban jelentősen csökkent a ; hiányzás. A fel6Ő tagozatról viszont ezt már nem mondhat­juk el. A családokban nemcsak kis-, hanem nagyobb gyerekek is vannak, akik még általános iskolába járnak. Így, amikor a kicsi szombaton nem megy iskolába, a család közös prog­ramot csinálhat, és, a nagyobb I gyereket is otthon tartja. Ez, ‘ véleményünk szerint rontja a felsősök hiányzást statisztiká­ját. A második félév feladatai közül megemlítem: januárban szaktaáitárgyi versenyek lesz­nek, márciusban kezdődik az első osztályosok beiratása, a gyengébb tanulókat pedig rendszeresen korrepetáljuk Ezeken kívül még egy nagyon izgalmas feladat vár ránk. Készülünk az új tanterv beve­zetésére Kisérlelek és minősítés A visegrádi általános isko­lában hidegek a falak, még nem tudták felmelegítend a termeket az olaj kályhák. A téli szünetben a mosdó meg­repedt a hidegtől. Vince Eszter Igazgatónő éppen ez ügyben telefonál, amikor belépünk. Míg várunk rá, az udvarról gyerekzsivaj hallatszik be a szobába. Hatalmas hóembert építenek a gyerekek. — iskolánkban az első és az ötödik osztályban kísérleti ma­tematikát oktatunk. Negyedik­ben környezetismeretből van a kísérleti oktatás. Itt labora­tóriumi eszközökkel sajátítják el a kerekek a földrajz, a kémia és az élővilág alapjait. A járás néhány iskolájában — többek között a mienkben is — próbálkozunk az első-má­sodik osztályban azzal, hogy nem osztályozzuk félévkor és év végén a tanulókat, hanem minősítjük őket. Az első év vé-' gén nem buktatunk. — A második félév tervei­ből: a bukásmentes őrsök ver­senyét, az oktatástechnikai eszközök fokozottabb haszná­latát, valamint a korrepetálás jelentőségét említeném. Dolgozatirási rend Szentendrén, a Rákóczi úti általános iskolában a folyosó­kat még a karácsonyi díszbe öltöztetett faliújságok ékesítik. Sándor László igazgató el­mondta, hogy a hiányzások száma jelentősen csökkent az alsó tagozatban. Javult a ta­nulmányi átlag is. A második félév egyik feladataként az audiovizuális eszközök kor­szerűbb felhasználását tervezik, ötvenezer forint értékben vá­sároltak ilyen oktatási segéd­eszközöket. Korábban gondot jelentett a felső tagozatban a?, hogy a dolgozatírás . időpont­ját nem egyeztették a tanárok egymás közt. Előfordult, hogy egy nap három tárgyból is dolgozatot írattak, ugyanabban az osztályban. A jövőben egy hónappal előre bejelenti min­den oktató, mikor kívánja írás­ban számon,kérni a tanultakat Meghirdették az iskolában az Együtt — egymásért mozgal­mat, amelynek az a célja, hogy a'gyengébben tanuló pajtáso­kat segítsék a rajok. Krasznai Éva Gyarapítsa a szülőfalut! Adárn Jenő ajándéka Szigetszentmiklósnak Nyolcvan esztendővel ez­előtt 1396 december 13-án szü­letett Ádám Jenő Kossuth-dí- jas zeneszerző Szigetszentmik- lósón. Ö a nagyközség egyet­len- díszpolgára. Tekintélyes zenei múlt áll mögötte, mely a magyar diaszpórát erősítet­te, erősíti. Korán megtalálta hivatását, s ahhoz mindvégig hű maradt. A két óriás, Bar­tók és Kodály eszmetársa volt, s Ádám Jenő a zeneszerzés, zenepedagógia, zenediplomá- cia közegében alkotott, és hi­dakat épített. Az európai ér­tékrend magaslatát elért ma­gyar muzsika mindenese. Ki­váló zeneszerző, a Mária Ve­ronika, Magyar Karácsony, Somogy-bálatoni nóták, Az én falum komponistája, mód­szertani zenei könyvek szerző­je, antológiák szerkesztője, nemzetközi zenei szervezetek tagja. A kultúra ezermestere, minden hiányt értékkel he­lyettesít, Nem önmagát, az ügyet tartotta fontosnak, éle­te; szolgálat -lett, szolgálat ma­radt. Mindig ment, ahova hívták. Emelkedett szívvel, értelem­mel beszélt Szigetszentmiklós alapításának 700. évfordulóján arról, hogy csak az lehet iga­zán nemzetközi, aki megbecsü­li a nemzeti hagyományokat, ez a kettő szorosan együvé tartozik. Amikor Szigetszent­miklós díszpolgárává avatták, szerény meghatottsággal hall­gatta az általános iskolások kórusát, s utána kedvesen ma­gyarázta a horhos, horhó sza­vak értelmét az elhangzott dallal kapcsolatban. Sokan emlékeznek a ráckeveiek kö­zül előadására, melyet évek­kel ezelőtt tartott a Kossuth Klubban a magyar zene eu-. rópai határairól, Kodály és Bartók jelentőségéről. Széles mezsgyén munkálkodott, a ze­nét is a nemze&önbecsülés, az emberi megismerés részének tartotta és hirdette, hirdeti ma is a humánum hatóerejének, a XXI. század reményének. Alkotott, dolgozott, tehetségét hiány nélkül kamatoztatta ze­nekultúránkban, hiszen e fel­sorolt teendők végzése mellett 30 esztendeig volt a Zeneaka­démia tanára. A zene igazi mezőnyjátékosa, egyénisége, a magasabb célokért mindig fel­adta egyéni törekvéseit; taní­tott szolfézst, népzenét, dolgo­zott az operatsnszakon. Ez is mind Ádánvopusz, személyte­len áhitatos munkája zenekul­túránk eredményéiben él to­vább, a Kodály utáni nemze­dék művészetében. Ars-poeti- cája, hogy a zene a gondolat ritmikus áramlása, az eszme; dallam, s ez mindig humánum és a holnap nyitánya. Időnként hazatért Sziget- szentmiklósra, ahol elbeszélge­tett a régi játszótársakkal. Születésnapjának hónapjában felajánlotta zenei levéltárát, dolgozószobáját, festményeit, műtárgyait szülőfalujának. Garai István, a nagyközségi tanács elnöke levélben köszön­te meg a szigetszentmiklósiak nevében e nagyszerű gesztust. Egyáltalán; Szigetszenímiklós Erdei Ferenc, Biró Lajos, és Ádám Jenő életművét veszi lassan örökségbe. Ügy' illik, hogy méltó legyen a nagyköz­ség kulturális élete e művelő­déstörténeti kincshez. Addigra, míg Ádám Jenő szülőházában a káváié zeneszerző jelenlété­ben felavatják a kis zenei mú­zeumot, Szigetszentmiklósnak előre kell lépnie muzsikában is. Ügy, hógy Ádám Jenő szülő­falujának iskoláiban legyen zenei tagozat, úgy, hogy Szi- getszentmi'klós vállalja az út­törő kórusfesztivál megyei és később országos eseményeinek rendezését, úgy. hogy a mú­zeumavatás pilanatában sok kisdiák énekelje Ádám Jenő népdalfeldolgozásait. Tisztes­ségből, azért, hoigy ő és mind­annyian átérezzük, átérezhes- sük azt az igazságot, hogy ze­nével is halad előre a világ. Losonci Miidós HETI FILMJEGYZET Herkulesfürdői emlék Holman Endre, a Herkulesfürdői emlék főszereplője. Sándor Pál új filmjének el­ső negyedórája után a néző legalább kétféle folytatás le­hetőségére számíthat. Az egyik: a film főhőse, a még lányosképűen fiatal fiú, akit a Tanácsköztársaság . bu­kása után országosan, köröz­nek, abban a román határ menti exkluzív gyógyfürdő szanatóriumban, ahol ápoló­nőnek öltözve megbúvik, hogy az üldözött kommunistákat segítse átjuttatni a határon, addig játssza kettős, sőt hár­mas szerepét, míg a körülmé­nyek kényszerítő ereje felnőt­té érleli. A kamaszból, aki feltehetően csak ifjonti lelke­sedésből csatlakozott a forra­dalomhoz, férfi lesz, akinek nemcsak a saját életéért kell megküzdenie, hanem — mi­vel egy lánc fontos, utolsó szemét is jelenti — a máso­kéért is. Hogyan megy végbe mindez egy kicsiny és 'igen zárt közösség keretein belül, a szanatórium különleges vi­lágában, különleges szituá­ciók közepette — erről is szól­hatna nagyon izgalmasan a film. Egy ifjú lél<^k megedző- déséről, a megtanult és meg­szenvedett helytállásról, a társakért vállalt veszélyről, s ennek néha komikusra váltó fordulatairól. A másik lehetőség: egyér­telműen kalandfilmre „venni” a történetet. Hiszen ennek a fiatal fiúnak és társainak végül is egy politikai krimi fordulatait követően izgalmas a sorsuk. El kell jutnia a sza­natóriumba, ott el kell hitet­ni azokkal, akikre az igazság nem tartozik, hogy a fiú való­ban Galambos Sarolta ápoló­nő, meg kell küzdeniük a környéken kószáló fehérter­roristák állandó ellenőrzései­vel, gyanakvásaival, sőt a szoknyabolond fehér tiszt ost­romával, aki szemet vet a lánynak nézett fiúra A fiúnak pedig meg kell küzdenie egy szereleméhes (ám, mi tagadás, szerfölött kívánatos) szanató­riumi lakó, az ifjú olasz hölgy vonzalmával. Ez a második variáció sem­mivel sem kevésbé művészi lehetőségeket kínál a rende­zőnek ; csak a hangvétele változik meg a filmnek, nem a mondanivalója. Nagy kár, hogy Sándor Pál nem ezeket a variációkat (vagy ezekhez hasonlóakat) játszotta meg végül is a film­ben, hanem azt a megoldást választotta, amelytől a 'téma elerőtlenedett, s szépelgővé vált. A világirodalomban Tho­mas Mann Varázshegyének megjelenése óta se szeri, se száma a szanatóriumregé­nyeknek. (Nálunk is íródott néhány; az egyikből, Hunyady Sándor terjedelmesebb no­vellájából, a Téli sportból nemrég tévéfiim is készült.) A tórog „elnépszerűsödését”, en­nek okait hosszan lehetne ele­mezni — regényelmóleti ta­nulmányok szerzői meg is tet­ték. Ide ebből most csak any- nyi tartozik, hogy Sándor "Pál, nem egészen világos indíték- kokból, filmje kétharmadát egy ilyen szanatóriumregény megfilmesítésévé formálja. Jellegzetes betegtípusok je­lennek meg, a kiérdemesült művésznőtől a halálosan beteg kislányig, a betegségén túl még testi hibája miatt is gát­lásos, szerencsétlen asszony­tól az élveteg olasz úrilányig, a bölcs, megértő, mindent tu­dó főorvostól a dragonyos- őrmesterhez hasonlatos külle­mű és jellemű főnővérig. Fi­nom lelkizések és kevésbé fi­nom lelki eltorzulások, elan- dalítóam hangulatos szobabel­sők és őszi-téli tájak, aprólé­kos gonddal és hűséggel fel­vett gyógyfürdő- és gyógy­ír: asszázs jel enetelf, a század- forduló szecessziójának stílu­sát idéző fényképezés (Ragá­lyi Elemér önfnaggbgrt kitűnő munkája), rengeteg, elomló, bágyadt, éneivált szépség, képben, színekben, tárgyak­ban, ruhákban, fényekben. A mesterségbeli tudásnak, a légkörteremtő erőnek talán még egy eddigi filmjében sem volt ennyire birtokában Sán­dor Pál. És mégis — a film (talán éppen szépségei miatt) nem sikerült igazan. Ez a törté­net, így elmesélve, megle­hetősen érdektelen marad. A néző nem tud izgulni ezért a főhősért, s nem azért, mert nem történik vele semmi, vagy mert esetleg túl keveset tud meg róla. (Ami egyébként így is van: sem előéletéről, sem váratlan és értelmetlen haláláról nem tudunk meg jó­formán semmit — de hát en­nél lényegesen kevesebb konkrét információt adó fil­mek is lehetnek, lettek remek­művek). A baj talán — a túl­ságosan szépre sikerülésen túl — ott van, hogy a film adós marad a tetszetős, sok lehető­séggel kecsegtető alapötlet következetes kidolgozásával. Csak az elindításra, az expo­nálásra futja a szerzők — Sándor Pál, s a forgatókönyet író Tóth Zsuzsa — figyelmé­ből, s végül is egy másik fil­met csinálnak meg, mint ami ebből az expozícióból követ­kezne. Hiába alakítja Galam­bos Sarolta igen nehéz szere­pét megleoŐen jól az amatőr Holman Endre, hiába kitűnő a főorvost játszó Szabó Sán­dor, hiába remek epizódfigura Garas Dezső, Dayka Margit, Patkós Irma, Tarján Györgyi, Margittay Ági, Pécsi Ildikó, vagy a szép Carla Romanelli — a film furcsa módon rezo­nancia nélkül hagyja a nézőt Gioconda mosol/ nélkül Kissé sejtelmes a címe az új román filmnek, Malvina Ursianu alkotásának. De sem Leonardo Giocondájáról, sem Huxley regényének , hősnőjé­ről nincsen szó: a történet napjainkban játszódik, s hőse egy szép, okos, és tehetséges mérnöknő, aki, bár gyakorla­tilag mindent megkapott az élettől, mégsem igazán bol­dog. Régi szerelmével kell találkoznia ahhoz, hogy rájöj­jön: nemcsak a munka, a munkasikerek boldogíthatják az embert. A távolról sem vadonatúj gondolatot a rende­ző és a színészek jó kamara­színpadi összjátéka érdekesen és sok finom megfigyeléssel mondja el. Takács István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents