Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
2 Á Mithin 1977. JANUAR 27., CSÜTÖRTÖK Intersindical MA KEZDŐDIK Lisszabonban a portugál szakszervezetek első országos kongresszusa. Előkészítésében mindazok az Intersindical szakszervezeti szövetséghez tartozó és tőle független szakszervezetek részt vettek, amelyek antiim- perialista osztályalapokon álló mozgalomban látják a dolgozók gazdasági és szociális érdekeinek kielégítéséért vívott harc leghatásosabb eszközét. Az előkészítő bizottság kongresszus elé terjesztendő akció- programjában sikraszáll a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért. Megállapítja, hogy több- százezer munkanélküli él az országban, befagyasztották a kollektív szerződések megkötésére irányuló tárgyalásokat, emelkednek az árak, a bérek viszont változatlanok, nem javulnak az életkörülmények. A kormány anélkül hozza munkaügyi rendeletéit, hogy meghallgatnák a dolgozók véleményét. A jobboldal erős támadást folytat a földreform ellen, a kormány pedig arra készül, hogy visszaadja régi tulajdonosainak az államosított üzemek egy részét. A kongresszusi küldöttek megvitatják az akcióprogram azonnali követeléseket tartalmazó füzetét is. Törvénytervezetet terjesztenek elő a szak- szervezetek működéséről. Döntenek az Intersindical átszervezéséről is: ha a működési szabályzat módosításáról szóló javaslatot jóváhagyják, akkor a Portugál Dolgozók Általános Szövetsége ■— Intersindical névvel átszervezett központ születik. AZ OSZTÁLYHARCOS szakszervezeti mozgalommal szemben álló szociáldemokrata erők visszautasították a kongresz- szuson való részvétel gondolatát és önálló mozgalmat próbálnak szervezni. Társadalmi céljuk a tőke pozícióinak helyreállítása Portugáliában s ennek csak úgy tudnak eleget tenni, ha megbontják a szak- szervezeti mozgalom egységét és reformista irányba terelik a dolgozók egy részét. A Portugál Szocialista Párt sem támogatja az Intersindi- calt; a parlamenti választásokhoz hasonló országos szak- szervezeti választást sürgettek, abban bízva, hogy a reformisták voksaival a hatalom fennálló rendszere alá rendelhetik a portugál szakszervezeti mozgalmat. A két párt Nyílt levél elnevezéssel mozgalmat szervez az Intersindicallal szemben. Ürügyként épp a mostani kongresszusra hivatkoznak, mondván, hogy az egységellenes, pedig csak arról van szó: nem akarnak szót érteni a kommunistákkal. Ezzel szemben a Portugál Kommunista Párt természetesen kiállt az Intersindical és az egységes szakszervezeti kongresszus mellett. Alacs B. Tamás Amerikai-kínai kapcsolatfelvétel Huang Hua kínai külügyminiszter kedden este a kínai fővárosban részt vett az Egyesült Államok pekingi összekötő irodájában rendezett vacsorán. Bár diplomáciai források hangsúlyozták, hogy a látogatás kifejezetten protokolláris jellegű volt, és a kínai diplomácia vezetője Thomas Gates irodavezető személyes meghívásának tett eleget, megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Jimmy Carter amerikai elnök hivatalba lépése óta Pekingben ez volt az első magasszintű kapcsolatfelvétel. A vacsorán részt vett Vang Haj-zsung asszony, külügyminiszter-helyettes is. A DÁN KOMMUNISTA Párt széles körű kampánnyal készül a február 15-re kitűzött idő előtti parlamenti választásokra. A párt mind a 103 választókerületben állít képviselőjelöltet. SZERDÁN RENDKÍVÜLI ülést tartott az osztrák nemzeti tanács. Az ellenzéki Néppárt kérésére hívták össze a képviselőket s az ülésnek egyetlen napirendje volt: a fegyverkereskedési botrány ügyének megtárgyalása. Brezsnyev és Koszigin fogadta Pák Szong Csőit Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Alekszej Koszigin, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke fogadta a baráti látogatáson Moszkvában tartózkodó Pák Szong Csőit, a Koreai Munkapárt Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagját, a KNDK köz- igazgatási tanácsának (kormány) elnökét. A találkozón véleményt cseréltek a szovjet—koreai együttműködés továbbfejlesztésének kérdéseiről, a nemzetközi élet időszerű problémáiról. különös tekintettel az ázsiai helyzetre. Leonyid Brezsnyev hangsúlyozta: a Szovjetunió következetesen támogatja a KNDK- nak Korea békés, demokra-1 tikus , egyesítésére Irányuló erőfeszítéseit. Pák Szong Csői kijelentette, hogy a koreai nép nagyra értékeli a Szovjetunió internacionalista állásfoglalását e kérdésben. A találkozó résztvevői meggyőződésüket fejezték ki, hogy az SZKP és a Koreai Munkapárt kapcsolatainak megszilárdítása, a marxizmus—le- ninizmus és a proletár internacionalizmus elvein nyugvó szovjet—koreai együttműködés elmélyítése megfelel a két nép, az ázsiai béke és biztonság alapvető érdekeinek. A találkozó szívélyes, baráti légkörben zajlott le. Pák Szong Csői tárgyalásait befejezve szerdán elutazott Moszkvából. Szadat konrnumistaeilenes kampánya » Egészségi okokra hivatkozva lemondott tisztségéről Mahmud Abu Vafia, az ASZü-n belül létrehozott centrista frakció, az egyiptomi arab szocialista szervezet főtitkára — közölték kairói lapok szerdán. Abu Vafia lemondását elfogadta a párt vezetője, Mamduh Szalem miniszterelnök. A főtitkár leköszönése után is tagja marad a pártnak. Egyelőre nem lehet tudni, hogy Abu Vafia — aki mellesleg Szadat elnök sógora — a múlt héten kirobbant tüntetések miatt mondott-e le tisztségéről. Ibrahim Kaljubi, egyiptomi főállamügyész az Al Ahram félhivatalos kairói napilap szerdai számában megjelent nyilatkozatában közölte: az egyiptomi hatóságok a legutóbbi zavargások után lelepleztek négy illegalitásban tevékenykedő kommunista szervezetet, s letartóztatták e szervezetek kétszáz tagját. Az őrizetbe vett személyeket azzal vádolják, hogy államellenes tevékenységet fejtettek ki. Céljuk állítólag az volt, hogy meg- döntsék a társadalmi és a gazdasági rendszert, majd magukhoz ragadják a hatalmat. A múlt heti tüntetések óta az egyiptomi hatóságok mint- . egy 1300 személyt tartanak őrizetben. 1 Bonnból Rómába tartva A Figaró kairói tudósítója szerint a jelenlegi kommunista ellenes kampánnyal Szadat, a Nyugat, az Egyesült Államok és az arab reakció kedvében kíván járni. Másrészt a bőkezű pénzügyi támogatás reményében megpróbálja elhitetni, hogy Egyiptom a nemzetközi kommunizmus áldozata. Szadat elnök — hangsúlyozza a New York Times — megkísérli a belső zűrzavart úgy beállítani, mintha kívülről szították volna. Azon az állásponton van — írja a lap —, hogy az Egyesült Államok 1 és más államok kötelesek nagyobb mértékben támogatni rendszerét, mivel elődjével, Nasszerral szemben ő a Nyugatra támaszkodik. Mondáié Nyugat-Berlinben Fenn és lenn Phenjan Levél Dél-Korea népéhez Phenjanban együttes ülést tartottak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság politikai pártjai és szervezetei. A tanácskozás résztvevői levelet intéztek Dél-Korea népéhez, politikai pártjaihoz és társadalmi szervezeteihez, valamint a külföldön élő koreaiakhoz az egyesülés kérdésével kapcsolatosan. A levél hangsúlyozza: a délkoreai rezsim és az imperializmus által létrehozott két Korea — politikai megvalósításának eredményeként Dél- Koreában lábbal tiporják Észak és Dél közös nyilatkozatának alapelveit. Korea egyesítésének ügye ily módon súlyos akadályokba ütközött. A dél-koreai rezsim vezetői az országba beengedett imperialista erőkre támaszkodva átfogó katonai előkészületeket folytatnak, és Dél-Koreát az Egyesült Államok katonai támaszpontjává változtatták. Korea önálló, békés egyesítésének megvalósítása érdekében — mint a levél rámutat — elengedhetetlenül szükséges Észak szocialista erőinek és Dél egyesítésre törekvő, hazafias beállítottságú demokratikus erőinek konszolidációja. Enyhíteni kell a feszültséget Korea északi és déli része között, meg kell szüntetni a háború kitörésének veszélyét, ki kell vonni az amerikai csapatokat Dél-Koreából és föl kell számolni a két ország közötti bizalmatlanságot és féreértést. A fent említett kérdések megvitatása érdekében Észak- és Dél-Korea politikai pártjai, társadalmi szervezetei és a lakosság különböző rétegei képviselőinek részvételével össze kell hívni Észak- és Dél politikai konzultatív tanácskozását — hangsúlyozza végezetül a levéL I A Szojuz-Apollo űrrandevú óta valahogy természetesnek tűnik, hogy a világűr az államok békés együttműködésének színtere. Efölött, nem is olyan régen, még volt egy történelmi pillanat, amikor úgy tetszett, hogy a földi fegyverkezési hajsza — égi dimenziót ölt és átterjed a kozmosz végtelenségére is. Ezt a veszélyt ismerte fel a szovjet békediplomácia, amelynek kezdeményezésére, hosszas tárgyalások után éppen tíz esztendeje, 1967. január 27-én tető alá került az a nemzetközi egyezmény, amely kimondja: a világűrt tilos katonai célokra felhasználni. A békés kozmosz egyezmény — ahogyan közkeletű nevén ismerjük — egy a fontos részleges leszerelési intézkedések közül, amelyekkel a szocialista diplomácia a fegyverek nélküli világhoz: az általános és teljes leszereléshez vezető utat egyengeti. Ma már, tíz év múltán, jól látható, hogy a világűr atommentesítése — mert a megállapodás ezt is magában foglalta — azoknak a szerződéseknek és egyezményeknek a láncolatába illeszkedik, amelyek jóvoltából az emberiséget ma kevésbé fenyegeti a nukleáris világrengés veszélye, mint azelőtt. Tel Avivban ülést tartott az Izraeli Kommunista Párt Központi Bizottsága. A küszöbönálló parlamenti és szak- szervezeti választásokra való előkészületekről szóló beszámolót Meir Vilner, az Izraeli Kommunista Párt KB főtitkára tartotta. Az Izraeli Kommunista Párt K; zponti Bizottsága élesen tiltakozott amiatt, hogy az arab Persze, tennivaló van még bőven. Éppen az ENSZ-közgyűlés legutóbbi őszi ülésszaka volt a színtere a Szovjetunió újabb leszerelési kezdeményezéseinek. Ezzel párhuzamosan más fórumokon is folytatódnak a szocialista országok leszerelési erőfeszítései: a Varsói Szerződés államai javasolták, hogy a helsinki összeurópai értekezlet aláírói ne vessenek be egymás ellen elsőként atomfegyfert, a Szovjetunió fontos politikai állásfoglalásokkal igyekezett átsegíteni a holtponton a genfi SALT-párbeszédet és a bécsi középeurópai haderőcsökkentési tárgyalásokat. A leszerelési tárgyalások — a dolog természeténél fogva — általában nem könnnyűek (nem szólva arról, hogy az atomhatalmak közül Franciaország és Kína eddig távol tartotta magát.) Az utóbbi évtized tárgyalásai és szerződés-krónikája mégis egyértelműen mutatja: a következetes erőfeszítések végül meghozzák az eredményt. A Szojuz-Apollo űrrandevú nemcsak a szovjet—amerikai, hanem az általános politikai enyhülés jelképe is volt. A szocialista diplomácia azon fáradozik, hogy ezt katonai enyhülés is kövesse. Nemcsak fenn, a kozmoszban, hanem idelenn, a földön is. lakosságot kiűzik Jeruzsálem óvárosából. Ezek az akciók — mint a párt rámutatott — részét jelentik a jobboldali reakciós erők által Palesztina arab népével szemben kibontakozott fajüldöző kampánynak, és arra irányulnak, hogy megakadályozzák a közel-keleti igazságos és tartós béke megteremtését. Az Izraeli Kommunista Párt tiltakozása Kiűzik az arabokat Jeruzsálem óvárosából A terrort és a véres bűncselekményeket elítélő Fegyelmezett sztrájk Spanyolországban Walter Mondale amerikai alelnök szerda délelőtt — úton Bonnból Rómába — kétórás villámlátogatásra Nyugat-Ber- linbe érkezett. Az amerikai politikust a tegeli repülőtéren a három nyugati városparancsnok és Klaus Schütz kormányzó-polgármester fogadta. Mondale — ezt a látogatás bejelentésekor már Washingtonban megfogalmazták — azzal az egyértelmű megbízatással érkezett Nyugat-Berlinbe, hogy kifejezze: az Egyesült Államok a jövőben is jelentőséget tulajdonít a városban való jelenlétének, és tudatában van elkötelezettségének Nyugat- Berlinben. A szélsőjobb- és szélsőbal- oldali erők által kirobbantott újabb erőszakhullám a spanyol dolgozók és a demokratikus közvélemény széles körű tiltakozását váltotta ki. A féllegális szakszervezetek, a munkásbizottságok felhívására szerdán dolgozók százezrei sztrájkoltak. Több nagy- vállalat dolgozói beszüntették I a munkát, és sztrájkoltak a nagyvárosok szállító- és építő- I munkásai is. A munkásbizottságok és más szakszervezetek a rendkívül feszült helyzetre való tekintettel kitartásra és nyugalomra szólították fel a munkásokat és az alkalmazottakat. Felhívták őket, hogy ne vegyenek részt tömeggyűléseken és tüntetéseken, mert ezzel alÁ szaudi olajtaktika A világ energiapiacán január 1-től kétféle olajár érvényes, mivel a kőolajat exportáló országok szövetsége, az OPEC tagállamai nem tudtak megegyezni egymással. December közepén Katar fővárosában, Dohában tartott értekezletükön először vezetett nyílt szakításhoz az évek óta lappangó ellentét, amelynek alapja a kőolaj eladási ára körüli vita volt. A szövetség 13 tagországa közül a többségnek az volt, s jelenleg is az az álláspontja, hogy az évtizedeken keresztül indokolatlanul alacsonyan tartott fűtőanyagárakat — a termelőországok érdekeinek megfelelően — egyre magasabbra kell srófolni, hiszen a tőkés világban széles körben dúló infláció következtében az olajtermelők egyetlen nemzeti kincsükért kapott összegek reálértéke percről percre kisebb. A másik csoport viszont azzal érvel, hogy az OPEC diktálta olajárak a 70-es évek elejétől már amúgy is tetemesen, több mint 400 százalékkal emelkedtek, a a további emelések olyan súlyos helyzetbe hozhatja a válsággal küzdő tőkés világgazdaságot, hogy az már az olajtermelőknek is károkat okozhat. E vita eddig mindig kompromisszummal zárult. Az áremelést ellenzők belátták, hogy a tőkés infláció évről évre több pénzt szed ki az olajtermelők zsebéből, hiszen azok az olajdollárokért, a fejlett tőkésországokban — folyton emelkedő árakon — vásárolhatják meg a különböző iparcikkeket. A másik fél viszont azt ismerte el, hogy a túlzott árfelhajtás a kereslet kellemetlen arányú visszaesését eredményezheti, mert az olajfogyasztók egyrészt mind szigorúbban takarékoskodnak, másrészt a válság súlyosbodása esetén — a magas energiaárak mindig ebbe az irányba hatnak — a tőkés nemzeti gazdaságoknak kevesebb energiára lesz szükségük. S ehhez még hozzá kell kalkulálni a vezető tőkés hatalmak esetleges politikai, gazdasági szankcióit. Az emelések tehát mindig a közepes — az átlagos nyugati infláció szabta — szint körül maradtak, sőt néha a termelők haladékot adtak a gondokkal küzdő Amerikának, Nyugat-Európának és Japánnak, s befagyasztották bizonyos időre az árakat. így volt ez tavaly is. Most azonban — bár, a tőkés világgazdaság a válságból egy kissé kezd kilábalni —, az OPEC-tagok sehogyan sem tudtak közös nevezőre jutni. Szaúd-Arábia és a vele szövetséges kis olajsejkségek föderációja, az Arab Emirátusok Államszövetsége semmilyen rábeszélésre nem volt hajlandó 5 százaléknál nagyobb arányban emelni a nyersolaj árát. A többi tizenegy állam viszont 10 százalékkal, majd az év derekától újabb 5 százalékkal emeli olaja árát, hogy ezzel tartsa a lépést a tőkés inflációval. Jogosan vetődik fel tehát a kérdés, hogy miért épp most került sor a szakításra, amely persze korántsem végleges. (Az olajkartell, ahogy • Nyugaton nevezik az OPEC-et, alighanem hamarosan megpróbálko- z'k visszaállítani egységét.) A válaszra a jelek szerint a legnagyobb olajexportőr, az OPEC vezető hatalmává vált Szaúd-Arábia házatáján lehet rábukkanni. A konzervatív, reakciós szaúdi vezetés mindig is a Igjobb viszonyban volt az olajkartell tagjai közül az Egyesült Államokkal és általában a tőkés nagyhatalmakkal. Az elmúlt években e kapcsolat azzal is erősödött, hogy a királyság fantasztikus olajjövedelmeinek jelentős részét nyugati tőkebefektetésekre fordította. a maradékot pedig amerikai bankokban helyezte el. Jelentősen megnőtt hát a szaúdi olajsejkek érdekeltsége a tőkés világgazdaságban, s így a válságból való kijutásában is érdekeltek. Ezzel párhuzamosan pedig az utóbbi időben a rijadi vezetés feltűnően nagy aktivitást mutatott a közel-keleti válság rendezésében: irányító, helyi nagyhatalmi pozícióira törekedve. Ennek megszerzése természetesen aligha sikerülhet Washington segítsége nélkül. Ára pedig: a mérsékeltebb olajpolitika. Ilyen pál- fordulásra az OPEC-en belül egyedül Szaúd-Arábia képes, mivel egymaga annyi olajat termel, mint a világ utána következő két legnagyobb termelője, Irán és Venezuela együttvéve, s termelését rövid időn belül fokozni tudja — ha kell — másfélszeresére is. így a vevőket el tudja csábítani az olajkartell többi országától, s ezzel jelentősen csökkentheti a fejlett tőkés államok nyomasztóan magas olaj kiadásait. A hála pedig ezért nyilván nem marad el... A kettős olajár azonban könnyen kétélű fegyvernek bizonyulhat a szaúdi királyság számára. Az OPEC ugyanis az elmúlt években éppen egységes fellépésével alkalmazhatta olyan sikerrel az olajfegyvert, így vált a szervezet és maga Szaúd Arábia is komoly világ- politikai tényezővé.- A kettészakadt kartell aligha használhatja olyan eredményesen fegyverét, mint eddig, és ez hosszabb távon megakadályozhatja a szaúdi rendszer tervinek megvalósulását. Avar Károly kaimat nyújthatnának a szélsőjobboldali elemek újabb provokációira. Munkásbizottságok országos titkársága Madridban közzétett nyilatkozatában — elítélve a szélsőséges elemek provokatív támadásait — megállapítja: a madridi tömegtüntetés két résztvevőjének meggyilkolása, a legfelsőbb katonai bíróság elnökének elrablása, a munkásbizottságok 5 ügyvédtagjának kegyetlen lemészárlása egyaránt annak a bűncselekmény-sorozatnak a részét jelenti, amelyet azok követnek el, akik minden eszközzel régi kiváltságaik megőrzésére törekednek, és meg akarják akadályozni a demokratikus szabadságjogok helyre- állítását. A munkásbizottságok — hangsúlyozza a nyilatkozat — haladéktalan intézkedéseket követelnek a terror és a zűrzavar légkörének felszámolása érdekében. A kormánynak — folytatódik a dokumentum — ki kell vizsgálnia az említett bűncselekményeket, és a bűnösöket a bíróság elé kell állítani. A politikai, szakszervezeti és szociális, jogok mielőbbi helyre- állítása egyik alapvető előfeltételét jelenti annak, hogy ezek a provokációk ne ismétlődjenek meg. A legutóbbi eseményeket értékelve Lucio Lobato, a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottsága Végrehajtó Bizottságának tagja kijelentette: a fő ellenséget a szélső- jobboldali elemek jelentik, amelyek minden áron fékezni akarják a politikai élet demokratizálásának folyamatát és ezért érdekeltek a feszültség, a bizonytalanság és a zűrzavar légkörének megteremtésében. Elítélte a terrort és a véres bűncselekményeket a szociáldemokrata szövetség, a néppárt, az általános munkásszövetség és több más szervezet, valamint Torcuato Fernandez Miranda, a cortés elnöke és Enrique Trancon bíboros, Madrid érseke is.
