Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-26 / 21. szám

2 é-kat j vl 1971. JANUAR 26., SZERDA A belgrádi tanácskozás előtt Felhívás az európai dolgozókhoz Sajtókonferencián, mutat­ják be kedden Brüsszelben az európai biztonság és együtt­működés nemzetközi bizott­ságának új kiadványát, az eu­rópai dolgozókhoz intézett felhívást. A nemzetközi együttműködéssel készült kö­tet tényeket, adatokat ismer­tet a kontinens biztonságáért és együttműködéséért vívott harcról, tájékoztatja az olva­sókat a Helsinkiben elfoga­dott záróokmány fontosabb megállapításairól* ismerteti a fegyverkezési verseny súlyos következményeit, felszólítja kontinensünk 330 millió mun­kását, parasztját, alkalma­zottját, értelmiségi dolgozóját arra, hogy új kezdeményezé­sekkel segítség elő a bizton­ság megszilárdulását, az együttműködés kiszélesedését Európában, vívják ki azt., hogy a politikai enyhülés fo­lyamatát mihamarább a kato­nai enyhülés kövesse. A könyv egyelőre csak francia és holland nyelven jelent meg, de már nyomda­kész állapotban van az orosz és né «et nyelvű kiadása, sa tervek szerint igen rövid időn belül még va-gy egy tucatnyi nyelven is közreadják. A nemzetközi bizottság tit­kársága egyébként kibővített ülésén vitatja meg az új kez­deményezések tervét. A cél az, hoev a belgrádi tanácsko­zás előtt az európai közvé­lemény minél szélesebb réte­geivel ismertessék meg. mi történt Helsinki óta, s melyek a legközvetlenebb tennivalók, rrj'indenekeiőt.t a katonai eny­hülés megvalósítása érdeké­ben. CYRUS VANCE amerikai külügyminisztert kedden ebé­den látta vendégül Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió wa­shingtoni nagykövete. Vance korábban Kissinger külügy­miniszter társaságában tár­gyalt a szovjet diolomatával, s most először találkozott ve­le azt követően, hogy átvette a minisztérium vezetését. MILOS MINICS jugoszláv ikülügyminiszter Etiópiában tett látogatásának befejeztével, úton hazafelé rövid időre meg­állt Kairóban. Általános sztrájk Spanyolországban (Folytatás az 1. oldalról) dek munkaügyi kérdésekkel foglalkoztak és kapcsolatot tartottak fenn a legnagyobb, de mindeddig nem legalizált szakszervezettel, a munkásbi­zottságokkal. Spanyolország egyébként is feszült belpoliti­kai légkörét tovább súlyosbí­totta ez a nyilvánvalóan szél­sőjobboldali érdekekben elkö­vetett terrortámadás. Az ellentmondásos helyzetre jellemző, hogy a madridi egye­tem vezetősége keddre gyász­napot hirdetett a hétfőn rend­őrtámadás áldozatává lett fia­tal diáklány emlékére. Ugyan­akkor a spanyol kormány be­tiltotta Ramon Tamames kom­munista professzornak keddre meghirdetett előadását, ame­lyet az egyik madridi kulturá­lis intézet szervezett több is­mert személyiség részvételé­vel. Az előadássorozat címe a következő lett volna: politikai állásfoglalások a jelenlegi Spanyolországban. A rendkívül feszült helyzet­re való tekintettel a spanyol kormány és az ellenzék egy­aránt nyugalomra szólítja fel a lakosságot a szélsőjobboldali terrorcselekményekkel szem­ben. Az AFP tudósítója nem tartja kizártnak, hogy a rend­őrség és a hadsereg egy része összejátszik a szélsőjobboldali terroristákkal. Az illegális spanyol szak- szervezeteket, az UGT-t, az USO-t és a munkásbizottságo­kat tömörítő szakszervezeti koordináció kedden közle­ményben hívta fel a dolgozó­kat: a gyász jegyében és a jobboldali terrorizmus elleni tiltakozásul szerdán kezdjenek általános sztrájkot, de ne tün­tessenek az utcákon, hogy el­kerüljék a terrorcselekmények fokozódását. A szakszerveze­tek támogatásukról biztosítot­ták a kormányt, 'amennyiben megbünteti a gyilkosokat, le- fegyverzi a szélsőséges bandá­kat, és helyreállítja a szabad­ságjogokat. Óva intette a kor­mányt a fasiszta összesküvés- sel szemben eddig tanúsított határozatlanságtóL Tiltakozásul a baloldali ügy­védek lemészárlása miatt, Madridban és Barcelonában már kedden spontán módon megkezdődtek a sztrájkok. A madridi egyetemeken a gyász jegyében szünetelt, a tanítás. Néhány száz diák csendes tün­tetést tartott, "de a rendőrség könnygázbombákkal szétosz­latta a tömeget. Az Ügyvédek Országos Szö­vetségének székházában 600 jogász gyűlt össze, azt tervez­ték, hogy itt ravatalozzák fel meggyilkolt kollégáikat, a bel­ügyminiszter azonban arra va­ló hivatkozással tiltotta meg a gyászszertartást, hogy" hitelt érdemlő források szerint meg­tartása esetén nagyszabású terrorcselekményekre kerülne sor. Egy kereszténydemokrata politikus arra a veszélyre fi­gyelmeztetett, hogy a hatósá­gok teljesen elveszthetik az el­lenőrzést a politikai terroriz­mus felett. Az általában a kormányt tá­mogató El Pais című madridi lap a miniszterelnök szemére vetette, hogy a szélsőjobbolda­li fegyveres bandák akadály­talanul garázdálkodnak az ut cá'kon. Megismételte a sajtó­nak azt a korábbi következte­tését,, hogy a Grapo, amely a legutóbbi két emberrablásért felelős, nem ultrabalos cso­port, amint azt állítják, hanem a kormány demokratikus re­formprogramját ellenző szél sőjobboldali rohamcsapat. A lap rámutat: Spanyolország­ban nemzetköz: fasiszta össze­esküvés zajlik, azzal a céllal, hogy a küszöbönálló választá sok előtt feszültté tegye a po­litikai helyzetet. Suarez miniszterelnök ked­den délelőtt hosszasan tanács­kozott a katonai vezetőkkel és több miniszterrel a terrorcse­lekmények nyomán kialakult helyzetről. Énrique Tierno Galvan, a Szocialista Néppárt elnöke kijelentette, hogy a válságos helyzetben Suarez- nek az összes jelentős politi­kai erőket képviselő nemzeti koalíciós kormányt kell alakí­tania. CSAK RÖVIDEN. MINT A TASZSZ ’ tudósító­jának tudomására hozták, Szergej Guszev, a Szovjetunió Michael Kohl a bonni provokációkról Berlinben rendkívül nagy figyelemmel elemzik az NDK bonni állandó képviselete el­leni ismételt provokációk po­litikai indítékait, a demokra­tikus német állammal szem­beni izgató kampány NSZK- beli kiszélesedését s ennek a két áliam viszonyára való ha­tását. Dr. Michael Kohl nagykö­vet, az NDK állandó bonni képviseletének vezetője — akit a képviselettel szembeni provokációsorozat ügyében hétfőn jelentéstételre Berlinbe rendeltek — a Neues Deutsch­land keddi számában megje­lent nyilatkozatában felhívta a figyelmet arra. hogv a me­rényletek, háborgatások és fe­nyegetések — köztük bomba­merényletekkel, gyilkosságok­kal, elrablásokkal való fenye­getőzések — akadályozzák a képviselet zavartlan tevékeny­ségét, főként, mert az ilyen ellenséges akciók száma az el­múlt egy évben nagymértékben megnőtt. 1976-ban és 1977 ja­nuárjának első felében 988 ilyen esetet jegyeztek fel, az 1975-ös 230-cal szemben. A bombamerényletekkel való fe­nyegetőzések miatt 3 dinlomá- ciai rendezvényt véldául le kellett mondani, illetve félbe kellett szakítani — mondotta Kohl. A nagykövet közölte azt is, hogy a szombat reggeli gáz­merénylet után aznap este és vasárnap újabb incidensek za­varták a képviselet biztonsá­gát. Az átható gázszag még hétfőn is lehetetlenné tette a munkát a képviselet épületé­nek alsó szintjén. A képviselet elleni provoká­ciók számának növekedése Kohl nagykövet megítélése szerint szoros összefüggésben áll bizonyos NSZK-beli tö­megtájékoztatási orgánumok és körök megerősödött NDK- ellenes kampányával. Amikor a hidegháborús hangvétel különösen élessé válik, mindig tapasztalhatjuk az izgatás ha­tását az emberekre. E mellett vannak a hosszasan előkészí­tett és nem csupán szenvedé­lyek által irányított merény­letek. Kohl leszögezte: Elvárjuk az NSZK illetékes szerveitől, hogy következetesen teljesít­sék a diplomáciai képvisele­tekkel foglalkozó bécsi kon­vencióból és az állandó kép­viseletek felállításával foglal­kozó jegyzőkönyvből adódó kötelezetségeiket. Hozzáfűzte: Az állandó képviselet elleni merényletek és provokációk kérdésessé teszik a már elért eredményeket. Nehéz folytat­ni a tárgimlások politikájú*. amikor az NSZK-ból már menkötött szerződéseket men- kérdöielezik és az NDK NSZK-beli állandó képvisele­tének normális munkáját erő­sen hátráltatják. A KUDARC ELLENERE Richard folytatja rhodesiai tárgyalásait A brit fővárosban mély csalódást váltott ki a Rhode­sia jövőjével kapcsolatos tár­gyalások kudarca. Crosland külügyminiszter utasította Ivor Richard nagykövetet, a genfi konferencia brit elnö­két, hogy maradjon továbbra is Afrikában és folytassa tár­gyalásait a dél-afrikai kor­mány és a színesbőrű lakos­ság képviselőivel. főügyészének helyettese, ál- lamtanácsos, beidézte a Szov­jetunió ügyészségére Andrej D. Szaharovot és közölte vele, hogy provokációs jellegű nyi­latkozata, amely szerint ható­sági szerveknek „köze volt” a moszkvai metróban történt robbanáshoz, szándékos kohol­mány, amely rágalmazza a stovjet állami és társadalmi rendelet és ezért büntetőjogi­lag üldözendő. Szaharovval hi­vatalosan közölték, hogy a to­vábbiakban megengedhetet­len az ilyesfajta rágalmazó te­vékenység, és ha figyelmen kívül hagyja ezt a figyelmezte­tést, akkor a szovjet törvények alapján felelősségre fogják vonni. EDWARD GIEREK, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága első titká­ra indiai látogatásának máso­dik napján, kedden került sor a két ország közötti hosszúle­járatú gazdasági szerződések aláírására. HÁGÁBAN megkezdődtek a politikai konzultációk Oskar Fischer, az NDK külügymi­nisztere és holland kollégája, Max van der Stoel között. A konstruktív baráti légkörben megtartott megbeszélésen mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a két or­szág közötti kapcsolatok folya­matosan fejlődnek. TARGYALASAINAK befe­jeztével kedden este Bonnban sajtóértekezletet tartott Hel­mut Schmidt nyugatnémet kancellár és Walter Mondale amerikai elnök. KEDDEN FOLYTATÓDOTT az egyiptomi politikai vezetők konzultációja az egy héttel ez­előtti tömegmegmozdulás kö­vetkeztében szükségessé vált politikai, gazdasági lépésekről. BUKARESTBEN aláírták az 1977. évi román—kínai árucsereforgalmi és fizetési jegyzőkönyvet. A dokumen­tum az 1976-os évhez viszo­nyítva a kölcsönös áruszállí­tások 20 százalékos növeke­dését irányozza elő. Az Északi-sark közelében Távirat a jégszigetről A jégtorlaszok hegyekké nőnek Valamennyi sarki fiúnak és hozzátartozóik­nak sok boldogságot, jó egészséget kívánok az 1977-es esztendőben. Köszönöm az ajándékot, a parancsnoki épület közelében dobta le a repülő­gép. Talán emlékeznek még arra olvasóink, hogy a múlt év de­rekán Az Északi-sark közelé­ben címmel, a Pest megyei Hírlapban megjelent riportso­rozatban többször is találkoz­tak Alekszandr Sulgin nevé­vel. Az Északi-sark jégen sodródó szovjet kutatóállomá­sának orvosa ő. A táviratában egykori parancsnokát, Arnold Budreckijt és öt munkatársát köszönti, akik 1976 végén egy­évi kutatómunka után vissza­tértek a jégszigetről. Én tavaly áprilisban egy külföldi újságírócsoport tagja­ként jutottam el a jég birodal­mába. A Kolima folyó torko­latánál levő Cserszkij telepü­léstől még ezer kilométert re­pülve vakító fehérségű, óriás síkság felett. Az IL—14-es nem egészen 3 órát volt a levegő­ben, mikor megpillantottuk az egymástól 50—100 méterre le­vő házakat, sátrakat, s a kör­nyékükön felhalmozott láda- és üzemanyagtartály-sorokat. Mínusz 20 fok melegben , Arnold Budreckij, akivel a közelnjúltban találkoztam, mi­után Sulgin táviratát megmu­tatta, azt kérdezte tőlem: Em­lékszik arra, hogy mikor szó­vá tette településünk szétszórt­ságát, elmondhatom: hogy bár a gleccsertől elvált 21 négy­zetkilométernyi jégsziget 10— 30 méter vastag, és stabilnak tűnik, nekünk mégis fel kell készülni arra, hogy az eset­leges olvadáskor, amikor a jég megrepedhet, egyik tábláról a másikra vihessük át a felsze­relést. Eszembe jutottak Budreckij akkori szavai, bár tavaly ápri­lisban, mikor a jégszigeten a húsz fok hideg enyhének szá­mított, nem nagyon tudtam el­képzelni, hogy a szélen, fa­gyon, az izoláltságon kívül a meleg is veszedelmet jelenthet. — Pedig az nem váratott magára sokat. — Tavaly má­jus nyolcad ikán. nem egészen 1 hónappal az újságirócsoport látogatása után szállt le az utolsó repülőgép. Október 18- ig a külvilággal csakis távírón keresztül tartottunk kapcsola­tot — emlékeztetett a kutató­állomás parancsnoka, majd ar­ról szólt, hogy enyhe volt a nyár. Júliusban + 1—2 fok volt a hőmérséklet, augusz­tusban pedig állandóan esett az eső. A jégszigeten a felső réteg másfél méteres vastag­ságban elolvadt, csakis a há­zak, sátrak alatt maradt meg, s azok most mint apró szige­tekre épült őrtonyok magasod­nak ... — Érdekesebb, szebb így a kutatóállomás, de nekünk nem kis erőfeszítésünkbe került, mire másfél kilométerre a pa­rancsnoki épülettől új repülő­teret tudtunk kialakítani — folytatta Bureckij. — Eközben persze mindennap háromszor Alekszandr Sulgin továbbítottuk a meteorológiai jelentést, adatokat adtunk a szél irányáról. Vagyis a repü­lőtér előkészítése közben vál­tozatlanul folytattuk azt a tu­dományos munkát, melyet 1937-ben, 40 éve kezdett meg a szovjet tudósok csapata Iván Papanyin vezetésével a jégen sodródó kutatóállomáson. A gleccser utasai ■— 1975. december 5-től ápri­lis 15-ig, amikor újságírócso­portunk visszatért Moszkvába, 625 kilométert mozdult el a jégsziget. A kiindulási ponttól — tekintettel a körforgásra — csak 32 kilométerre távolodott el. Megjegyzésemre Budreckij ismertette az újabb adatokat. — Április közepétől novem­berig (Budreckij akkor tért vissza) 1075 kilométer a meg­tett út. összesen tehát 1700 ki­lométer. (Az eredeti kiindulási ponttól novemberben 330 kilo­méterre volt a kutatóállomás.) Az olvadás, a veszedelem emlitése khpcsán adódik a kérdés: hogyan vészelték át a nehéz napokat? Mi van a fiúk­kal? A magas, izmos kutató, aki az elmúlt 20 év alatt legalább 10 évet töltött az északi-sarki kutatóállomásokon, megjárta nemcsak az Északi-,, hanem a Déli-sarkot is, mosolyogva vá­laszolta : — Sulgin, mint a távirat igazolja, egy újabb csoport tagjaként ma is a jégszigeten van. Maga a jéghegy múlt év végén 300 kilométerrel volt tá­volabb a Kolima folyó torko­latától, mint az újságírók lá­togatása idején. Az orvos áp­rilisban tér vissza. Amikor nem kellett a repülőtér építé­sében részt vennie, tudomá­nyos megfigyeléseit vetette pa­pírra. Azt vizsgálta, miként viseljük el a hideget, az ott­hontól való távolságot. Elsőse­gély t egyszer sem kellett nyúj­tania, és nem sok szükség volt a kiváló magyar gyógyszerek­re sem. — A friss levegőn, s azon kívül, hogy a kutatóállomá­sok személyzete erős szerveze­tű és állandó orvosi megfigye­lés alatt áll, a jó, vitamindús és ízletes tápláléknak is kö­szönhető ez. Pavel Volkov, szakácsunk igazán kitett ma­gáért, s a jégszigeten is jó hír­nevet szerzett a leningrádi Európa Szálló étterem szakács- brigádjának. Nem akarom ér­demeit csökkenteni, de az igazsághoz tartozik, hogy hús, konzerv, nyersanyag bőven állt rendelkezésre, s a tartósított kenyér 5 percnyi melegítés után olyan illatos volt, mint­ha pár perce hozták volna a kenyérgyárból. Jegesmedvevizit Változatlanul megőrizte jó kedélyét Nyikolaj Lebegyev, az állomás gépésze, s jegesmed­vékkel folytatott kalandjaink­ról hosszú ideig mesélhet. Ta­valy áprilistól novemberig 35- ször látogattak meg bennün­ket medvék. Egy hatalmas anyamedve két kölykével egész nap a tábor területén tartóz­kodott. Hiába próbáltuk riasz­tólövésekkel elkergetni őket, az csak este, a sötétség beállta után sikerült a kutyáknak. Ha­lászni voltunk kénytelenek, mert különben a jegesmedvék felélték volna készletünket. No és a kutyák is megszaporod- ’ tak. — Mi van Rexszel? — sza­kítottam félbe kérdéssel az elbeszélést. (Rex Budreckij ku­tyája, Leningrádból vitte ma­gával az Északi-sarkra.) — Lányom és fiam nagy örö­mére viszahoztam. Pár pillanatnyi szünet után mondja, hogy jól érzi magát Vjacseszlav Ruszakov, a táv- irász, Borisz Osztrogljadov, a meteorológus, Oleg Jevdoki- mov, a tengerkutató. Január végéig szabadságukat töltik. A szilvesztert valamennyien csa­ládi körben koszi ntötték. Egy éve akkor kapták hazulról az első postát, az újévi ajándé­kokkal. Télen ugyanis nem szállhat le a gép a sarki éj­szaka és az időjárási viszonyok miatt. Pavel Volkov, a szakács, visszatér a konyha birodalmá­ba, áprilisban Álekszandr Sul­gin is mint kórházi kutatóor­vos folytatja tevékenységét. A többiek, velem együtt to­vábbra is a sarkkutató inté­zetben dolgoznak Leningrád- ban. összegezzük az egyéves kutatást. Készülünk újabb fel- vadatokra. — Mikor lesz a legközelebbi expedíció? — Én szeptemberben indu­lok egy csoporttal a Déli-sark­ra. — Az 1978-as esztendő kü­szöbén tehát több ezer kilomé­terről küldi majd a jókívánsá­gokkal a táviratot? — Igen. De könnyen elő­fordulhat, hogy a mi csopor­tunk tagjaitól is messzi vi­dékről jön a távirat, mertogy a többiek is újabb utakra ké­szülnek. íj utak előtt Üjabb utakra, újabb megfi­gyelésekre. A szélirányt mérik, a jégmező mozgását, s alatta 30 méter mélyen a tenger áramlását. Egy-egy megfigye­lés nem számít felfedezésnek, s mégis, a naponta háromszor mért adatok összességéből már törvényszerűségek vonhatók le. Olyanok, melyek megköny- nyítik az időjárás előrejelzé­sét, s azt, hogy a hajók az északi tengereken két-három hónapig közlekedhessenek. A szovjet állam az anya­giakat sem sajnálja a nehéz éghajlati körülmények között és a családjuktól huzamosán távol élő kutatóktól, tudósok­tól, munkásoktól. A család kapja a korábbi fizetését, s eh­hez jön 24 óránként 12 rubel napidíj. Egy év alatt jelentős összeggé nő ez, bár a 12 rubel úgy 180 forintnak felel meg, vagyis nem sokkal több, mint amennyit a hóesés idején az eltakarító munkások kapnak egy éjszakai műszakért. Bányász Béla

Next

/
Thumbnails
Contents