Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-25 / 20. szám

1977. JANUÁR 25., KEDD iVem ja Klimov Elhunyt Révész Géza Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy hosszan tartó, súlyos betegség után, január 22-én, elhunyt Révész Géza elvtárs, pártunk Központi Bizottságának tagja, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom régi, kiemelkedő személyisége, vezérezredes, nyugalmazott honvé­delmi miniszter, volt országgyűlési képviselő, népköztársasá­gunk volt varsói, illetőleg moszkvai nagykövete, aki az MSZBT alelnöke volt hosszú ideig. Révész Géza elvtárs temetése január 28-án (pénteken) 14 érakor, katonai tiszteletadással lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, elvtársai, volt munkatársai, harcostársai és tisztelői 13 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, A Honvédelmi Minisztérium A Külügyminisztérium A Magyar Partizán Szövetség Révész Géza 1902-ben szü­letett Sátoraljaújhelyen. Tizen­három éves korában már dol­gozott — Budapesten az ezüst- áruigyárban — s rá egy eszten­dőre tagja lett a Budapesti If­júmunkás Egyletnek. 1918-ban belépett a Kommunista Pártba, részt vett az Ifjúmunkás Szö­vetség megalakításában. 1919 februárjától az ifjúmunkás központban dolgozott, majd a Vörös Hadsereg katonájaként harcolt. Bmigrációs évek kö­vetkeztek Ausztriában, Cseh­szlovákiában. A húszas évek elején hazatért Magyarország­ra, illegális pártmunkára; s mint függetlenített pártmun- ikás dolgozott a KIMSZ-ben. 1923-ban elfogták és tízévi fegyházra ítélték, a rákövetke­ző év novemberében azonban fogolycserével a Szovjetunióba került. Itt a külügyminiszté­riumban, majd a Lenin Inté­zetben tevékenykedett, közben elvégezte a Moszkvai Műegye­tem hadiipari egyetemét. 1934- től 1943-ig a Szovjetunió Hon­védelmi Minisztériumában dolgozott, 1944-ben a magyar partizániskola vezetője, a fronton a magyar párt képvi­selője lett. A felszabadulás után tudá­sát, tapasztalatait magas be­osztásokban kamatoztatta: 1945-től a pártközpont osztály- vezetője, 1947 novemberétől varsói nagykövet; 1948-tól al- tábomagyi rangban a néphad­sereg főcsoportfőnöke, majd 1954 és 1957 között az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, 1957. március 1-től pedig hon védelmi miniszter volt. 1957 jú­niusában, majd 1959-ben az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagjává választották. 1900- ban nevezték ki a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövetévé, ebben a beosz­tásban dolgozott 1963 decem béréig, nyugdíjba meneteléig, 1958-ban választották Bács- Kiskun megye országgyűlési képviselőjévé, s 1975-ben — a párt XI. kongresszusán — új­ból a Központi Bizottság tag­jává. Hosszú ideig volt az MSZBT alelnöke, legutóbbi kongresszusa óta az országos elnökség tagja. Tevékenységét számos ma­gas kitüntetéssel ismertéit el, kétszer kapta meg a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét, kitüntették egyebek között Szocialista Hazáért érdemrend­del és a Magyar Népköztársa­ság Zászlórendjének X. fokoza­tával. Március 5-6-ra Összehívták az MNOT második konferenciáját Hétfőn a Parlament Vadász­termében ülést tartott a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa. Makoldi Mihályné, az MNOT alelnöke megnyitója után Her- czeg Károly, a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának fő­titkárhelyettese tartott tájé­koztatót időszerű gazdaságpo­litikai kérdésekről. Hangsú­lyozottan szólt arról, hogy 1977-ben gyorsítani kell a gazdasági fejlődés ütemét, leg. fontosabb feladatunk egyike, hogy az év végéig időarányo­san teljesítsük az ötéves terv­időszak első két évére jutó feladatokat. Kitért arra, hogy a műszakpótlék központi ren­dezésére vonatkozó elképzelé­sek nagy részét már az idén realizálják. A vállalatoknál és a nem mezőgazdasági szövet­kezeteknél mintegy 800 ezer fizikai munkás dolgozik két vagy három műszakban, il­letve folyamatos munkarend ■ ben. Az 1977. évi intézkedés alapvetően az iparban dolgo­zókat, mintegy 600 ezer mun­kást érint. Tekintettel arra, hogy a nők 40, a férfiak 25 százaléka dolgozik kedvezőt­len munkarendben, a műszak­pótlék-rendezés csökkenti majd a férfiak és nők közötti átlagos bérkülönbségeket is. Közelről érinti a lányokat, asszonyokat, hogy az idén a terveknek megfelelően javul az egészségügyi, kulturális, szociális ellátás. Ez évben 1731 kórházi ágy, 38 új álta­lános orvosi körzet, 36 új gyermekorvosi körzet létesül. A gyermekintézmények bőví tését 330 bölcsődei, 16 240 óvodai, 420 gyermekvédelmi intézeti hely építésével segí tik elő. Az óvodáskorú gyer­mekek csaknem 80 százalékú nak jut majd hely különböző gyermekintézményekben. Ezután Erdei Lászlónénak, az MNOT elnökének javasla tára az országos nőtanács úgy döntött, hogy március 5— 6-ra összehívja az MNOT má­sodik konferenciáját. Az or­szágos konferencián értékelik majd az 1971-ben megtartott első konferencia óta eltelt idő- i szak munkáját. A termelési együttműködés irányába fejlődnek a mezőgazdaság és az élelmiszeripar kapcsolatai Országos tanácskozás a Vasas -székházban Hétfőn a Vasas-székházban a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium élelmi- szeripari tanácskozást rende­zett, amelyre valamennyi Pest megyei érdekelt vállalat és szövetkezet is meghívást kapott. Az értekezletet dr. Soós Gábor államtitkár nyi­totta meg, majd dr. Romány Pál miniszter tartott előadást az élelmiszeripar eredményei­ről és feladatairól. Elmcmdotta, hogy az élelmiszeripar tavaly, a mezőgazdasághoz ha­sonlóan nehéz évet zárt, a tanulságokat az 1977. évi tervek elkészítésénél minden­képpen le kellett vonniuk a vállalati kollektíváknak. A feladatok ugyanis idén ismét alaposan próbára teszik az élelmiszeripari üzemeket; 1976-hoz képest hat százalék­kal fokozni kell a termelést, s ez lehetővé teszi a lakosság megszokottan magas színvo­nalú élelmiszer-ellátását 1977- ben. A miniszter ezután a mező- gazdasági termelők és az élel­miszeripari üzemek kapcsola­tának alakulásával foglalko­zott. Ebben a tekintetben az, elmúlt években sorozatos gon­dok adódtak. A mezőgazdaság összes árutermelésének mint- egv háromnezved részét az élelmiszeripari üzemek veszik át. A szerződéses rendszer to­vábbra is alapvető forma marad, de a szerződések tartalmát fi­nomítani, javítani kell; a pia­ci jellegű, kereskedelmi kap­csolat mindinkább a termelési együttműködés irányába fej­lődik Az élelmiszeripari vál­lalatoknak érdekük, hogy a nyersanyag nagyobb részéi a velük állandó kamsols+han tevő mezőgazdasági partner­üzemektől szerezzék be. A szerződéses kapcsolatok fej­lesztésének és a közös érde­keltség megvalósításának to­vábbi lehetősége a hasznos­anyag- illetve a minőség sze­rinti műszeres termékátvétel, amely a vágósertés-termelés­ben jól bevált, s elterjesztése a növénytermesztés egyes ága­zataiban, például a cukor­iparban fokozatosan számítás­ba jön. A szorosabb kapcsolatok le­hetővé teszik a mezőgazdasági termelők előfeldolgozó tevé­kenységének kibontakozását, ez egyúttal csökkenti a fel­dolgozó vállalatok munkaerő­gondjait. A mezőgazdasági termelők és az ipari üzemek kapcsolata a kölcsönösen elő­nyös és gazdaságos társulások formájában is tovább fejlő­dik: közös vállalatok és agrár­ipari egyesülések jönnek létre. A miniszter kiemelte: a kapcsolatok fejlesztése csakis akkor lehetséges, ha a part­nerek között tartós a bizalom, a partnerek gyakori változta­tása ugyanis veszélyezteti a célok elérését. A miniszter kitért az élel­miszeripari termelés gondjai­ra: egyebek között beszámolt arról, hogy az üzemek eszköz- állományának csakis 25—30 százaléka nevezhető korszerű­nek. Az elértéktelenedett — nullára leírt —, de még üze­melő állóeszközök részaránya öt év alatt háromszorosára nőtt, s ez akadályozza a gyárt­mányfejlesztést. Mindez a termelékenység alakulását is befolyásolja. A m-vevar ételmiszerirar ala­csony termelékenységi színvo­nalát az objektív okok azon­ban csak részben magyaráz­zák; sok tennivalójuk van a munka- és üzemszervezőknek. Az élelmiszeripari tanács­kozás alkalmával az Agroin- form a Vasas-székházban élel­miszeripari kiállítást nyitott, amelyen több mint 200 kor­szerű, új terméket mutatnak be. Tervek és lehetőségek (15.) Van még tartalék is A riporteri igazmondást: a téma az utcán hever — némi iróniával — a munkaerő-gaz­dálkodásban is lehetne hasz­nosítaná. A meghatározásit nem tartom alaptalannak. A munkaügyi statisztikák között böngészve bárki könnyen megállapíthatja, az évente ki­belépők számát. Nézzük csak! Kilép a dolgo­zó a vállalattól. A kilépés napján nem dolgozik, mert ügyeinek elintézése után már nincs értelme más munkahely után nézni. Ez egy munkanap. A következő néhány nap elte­lik új munkahely keresésével. A legjobb esetben ez csak há­rom nap. Végre megtalálja a neki legmegfelelőbbnek lát­szó munkahelyet, majd a munkaügyi osztályon kezébe veszi azt a nyomtatványt, melyre az orvosi vizsgálatok eredményei kerülnek. Azután üzemorvos egy nap, SZTK még egy nap. Minden igazolás együtt, jöhet a felvétel, is­mét egy nap. Mert ugyebár a felvétel napján nem illik dol­gozni. Már hét napnál tar­tunk. Végre a nyolcadik na­pon munkába áll. Persze még két hétig csak félgőzzel, mert a rá bízott feladatot előbb meg kell ismernie és begyakorol­nia. Az előbbi hét nap, meg a munkában eltöltött idő felét számolva elfogadható terme­lésnek, ez már 14 munkanap. És ha a dolgozó netán éven­te kétszer-háromszor is mun­kahelyet változtat, igen jelen­tős a kiesett munkanapok szá­ma : évente több százezerre tehető. Milyen sok tartalékkal ren­delkezünk még kapun kívül is. Csak szabályozókkal? A különböző rendeletek, szabályozók bizonyos mérté­kig olyan keretek közé szo­rítják a gazdálkodó egysége­ket, hogy azok kénytelenek feltárni az összes belső tarta­lékaikat. Ezt a célt hivatott szolgálni az év elejétől ér­vényben levő megyei tanácsi határozat is, mely a gazdálko­dó egységeket kategóriába so­rolja. Kényszerhelyzetbe ke­rültünk tehát! Vagy feltárjuk minden belső munkaerő-tar­talékunkat, s ha fejlesztési alapunk bírja, a technikai színvonalat emelve még nö­velhetjük is termelési felada­tainkat, vagy továbbra is egyhelyben topogunk. Vajon mindegyik — keretek közé szorított — vállalatnak megvan-e a reális lehetősége Hóban, fagyban - segítséggel Évkezdés a kistarcsai kórház építkezésén A zordra fordult időjárás ellenére jó ütemben kezdték az idei évet a kistarcsai kór­ház építői: a Pest megyei Ál­lami Építőipari Vállaliat dol­gozói. Bár munkájukat hó ne­hezíti, fagy lassítja, mégis jól haladnak az építéssel, nagy­részt annak is köszönhetően, hogy a segítség, amelyből ta­valy oly sok jutott nekik, úgy tűnik, az idén sem apad eL Emlékeztetőül nem árt fel­idézni néhány adat erejéig az 1976-os év fontosabb állomá­sait. A megyei munkásőr egy­ségek, a kisiparosok és Pest megye üzemeinek, közös gaz­daságainak társadalmi mun­kásai révén a tavalyi év de­cemberéig elvégzett társadal­mi munka értéke 579 ezer fo­rint, a társadalmi munkaórák száma pedig valamivel több mint 23 ezer 700 volt. Segítőkben az idén sincs hiány. Pest megye üzemeinek és termelőszövetkezeteinek képviseletében ez idő szerint 17-en vállalták azt, hogy hosszabb időn — akár hóna­pokon át is — a kistarcsai kórház építkezésén dolgoznak és a múlt hét eleje óta 14kis­■'VI iparos is segíti munkájukat. A dabasi járási KIOSZ felhívá­sára jelentkezett önkéntesek egy héten át segítenek az építkezésnél. A két ácsot és tizenkét kőművest — mint ar­ról Dudás Eszter, a PÁÉV kistarcsai építésvezetőségének egyik vezetője lapunknak be­számolt — e hét első napján ugyanekkora kisiparos cso­port követi majd. Ök is a da­basi járás küldöttei lesznek, akárcsak a február első heté­ben várható, sorrendben har­madik kisiparos brigád. A dabasi járás kisiparosai tehát alaposan kitesznek ma­gukért az elkövetkező hetek­ben. Az önként jelentkezett három csoport — 45 ember — egy heti munkát vállalt. Du­dás Eszter elmondotta azt is, hogy a napokban kezdtek tár­gyalásokat a munkásőrség Pest megyei parancsnokával, a megyei egységek további társadalmi munkaakcióiról. Hamarosan megkezdi ugyanis a PAÉV annak a 210 szolgá­lati lakásnak az építését, amely szorosan hozzátartozik maid a kórházhoz, hiszen az intézmény majdani dolgozói­nak otthonairól van szó. A la­kások építéséhez azonban elő­ször is felvonulási épületekre volna szükség, s ehhez kér­nek támogatást a megyei munkásőr egységektől. A kistarcsai kórházépít ök el­ső negyedévi feladatai: be kell fejezniük a nyomásfoko­zót és a portaépület, továbbá a gázfogadó bázis és a külső várótermek építését. A terv teljesítése úgy tűnik, főként a Kőfaragó Vállalaton múlik majd, már csak azért is, mi­vel az épületek burkolása mészkőlapokkal az ő felada­tuk lesz. A többi létesítmény építé­se tervszerűen, jó ütemben halad. Megnövekedett a mun­kában részt vevő alvállalko­zók száma is. hiszen a Cső­szer. a Villamosszerelőipari Vállalat, valamint a Fémmun­kás január 1-én — a buda­pesti metró építésénél felsza­badult embereinek egy részét Kistarcsára irányította át. A három vállalat dolgozóinak legnagyobb része most azon fáradozik, hogy a gazdssási épület; átadási határideje egyetlen. napot se késben. B. P. már a bútorgyártásban is Je­lentős mennyiségű nyárfát dolgoznak fel, s ez a nem ép­pen olcsó import fenyő he­lyettesítését teszi lehetővé. Nyáralapanyag pedig a tér­ségben, évente mintegy 40—50 ezer négyzetméter mennyiség­ben rendelkezésre áll. Rönk­vágó kapacitásunkat is erre terveztük. A jövő év végére szándéko­zunk befejezni a rekonstruk­ciót Ezzel egy időben, a ta­valyi termelési értékhez viszo­nyítva, több mint kétszeresé­re nő a kapacitásunk, némi létszámnövekedést is feltéte­lezve. Nem csupán fizikai, hanem műszaki és adminiszt­ratív létszámnövekedést is. A fejlesztési feladataink végre­hajtása előtt ugyanis szinte rtianufakturális módszerrel, korszerűtlen műszaki feltéte­lekkel termeltünk, mely nem követelt meg korszerű, jól szervezett vezetést. Jellemző az is, hogy az elmúlt tíz évben a kedvezőtlen munkakörülmé­nyek miatt 800-ról 320 főre csökkent a létszám. Ennek el­lenére 40 millió forintról ta­valy év végéig 104 millió fo­rintra emelkedett a termelési érték. A korábban kilépő dolgozók más, hasonló profilú faipari üzemnél helyezkedtek eL Most viszont, üzemünk kor­szerűsítését látva, megindult a visszaáramlás. Ennek ered­ményeképpen a múlt év má­sodik felében mintegy százra emelkedett a belépők száma. Faipari tevékenységünk mel­lett, saját beruházásaink vég­rehajtására létrehoztunk egy ötvenfős építésvezetőséget. Há$ mégis van munkaerő? Koncentrálva Az utóbbi néhány évben mind jobban teret hódított a gazdálkodó egységek lehetőség szerinti összevonása. Ez az egészséges folyamat városunk­ban is követőkre talált. Az el­múlt években sor került há­rom-három termelőszövetke­zet összevonására. Most már kettő van. Három kisebb-na­gy óbb faipari üzem működött még egy évvel ezelőtt ebben a viszonylag kis lélekszámú vá­rosban. A városi pártbizottság vizsgálata és javaslata, majd a városi tanács jóváhagyása alapján a Pest megyei Szol­gáltató és Csomagoló Vállalat faipari üzeme megszűnt, a Vá­rosgazdálkodási Vállalat fa­ipari üzeme pedig a Nagykő­rösi Fafeldolgozóhoz került. Így most a mi üzemünk is igen jelentős termelőegységet képez Nagykőrösön. Az össze­vonások után mind a termelő- szövetkezetekben, mind az említett faipari üzemekben sokkal ésszerűbben, gazdasá­gosabban lehet kihasználni a gépi kapacitást, és megnyug- tatóbbak a személyi feltételek is. Nem megnyugtató viszont, hogy városunkban jelenleg is öt építőipari szervezet mű­ködik nagyon alacsony szintű műszaki feltételekkel. Mintegy ötszáz építőiparos dolgozik ilyen szétforgácsolódott, elap­rózott szervezetben, ahol az együttes termelési érték nem éri el az évi 40 millió forintot Az ésszerűség azt diktálná, bogv p területen is egy szer­vezetbe kell tömöríteni az erőket és eszközöket. Szerény számítás szerint is évi mint­egy 100 millió forint termelési értéket lehetne előállítani. Az így elveszett 60 milliós termelési érték nem elhanya­golható, különösen az építő- ioari kaoacitás szűkös volta miatt. Nagykörösön ez is igen ielenfős munkaerő-tartalék. Lantos István, a NEFAG nagykőrösi üzemének vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents