Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1917. JANUAR 16., VASÄRNAP Szakkörösök A váci művelődési központ­ban számos szakkör működik. Nyelvtanfolyamokat is rendez­nek, s délelőttönként általános iskolai napközit is szerveztek. Népszerű a repülőmodellezők szakköre. — Mában a holnapért. Az Egyesült Izzó váci gyára és a Madách Imre művelődési központ kulturális mozgal­mat hirdetett a váci gyá­rakban dolgozó brigádok ré­szére. A mában a holnapért elnevezésű mozgalom a bri­gádok kulturális munkáját és művelődését segíti. A központ vállalta a három évig tartó mozgalom szerve­zését, lebonyolítását és el­lenőrzését. TV-FIGYELO Állványokon. Hiába látunk a képernyőn annyi farmert meg kékfestőt, a néző mégis­csak elvétve mondhatja el: nemcsak mozgott, élt is valaki e mostanság divatos kelmék viselői közül. Bizony nagyon kevés elhiszem figurával talál­kozunk mai tárgyú tv-film- jeinkben, tv-játékainkban. Ép­pen ezért okozott örömet Végh Antal Állványokon című tv- filmje, amelyben javarészt jól megírt szerepeket játszottak a jól kiválasztott színészek. Kezdjük azzal a kis Paládi- val, akit a szőkefürtös Hegedűs Géza keltett életre, a szó iga­zi értelmében. Van ilyen Pest­re szakadt, Pesttől annyi min­dent váró, de végül is a tata­rozók vasállványa meg a mun­kásszállás vaságya között íe.v gő-lengő fiatal? Százával, ez­rével élik át ugyanígy, ugyan­ezt. Van ilyen börtönből börtön re tartó, haverral, csapossal, mindenkivel kötözködő teher- taxis, akit Bivalyos néven ele­venített meg a figurát kívül­ről, belülről egyaránt remekül érző Koncz Gábor. A néző könnyen utánamondhatja: most is láttam egyet. S van ilyen falból dolgozga­tó falhelyreállító brigád, amelynek tagjai többet járat­ják a nyelvüket, mint a kőmű­veskalapácsot? Bizony lehet egy-két ilyen kompániában gyönyörködni a meszes abla­kok előtt... Mindezek után már csak részletkérdés, hogy az Állva­Az anyanyelr ápolását segítik Nemzetiségi könyvtárak Pest megyében Pest megye hatvan települé­sén élnek nemzetiségek: né­metek, szlovákok, és délszlá­vok. Amióta a Pest megyei könyvtár Pest- és Nógrád me­gye nemzetiségi báziskönyvtá­ra lett, a megye nemzetiségek lakta településein egyre szapo­rodik a könyvtárak német, szlovák, illetve szerb-horvát nyelven íródott ' könyveinek száma. Az ilyen jellegű köte­tekből ma már tízezret szám­lálnak. A legtöbb — a nemzetiségek arányának megfelelően — a német nyelvű könyv. Számuk meghaladja a három és fél ez­ret. Majd ugyanennyi a szlo­vák nyelvű kötet is a megye könyvtáraiban. Hosszú ideig a legkevesebb — mintegy ezerhétszáz — a szerb-horvát nyelven íródott könyv volt. Amióta azonban Érdligeten Csuka Zoltán, József Attila- díjas költő, műfordító meg­alapította a Jószomszédság könyvtárát, ezeknek száma is eléri már a háromezret. nyokon története nem volt egy dramaturgiai remekmű. Lassacskán bukdácsolt előre a história, helyenkint — mint például a kis Paládi meg a hosszú hajú Krisztina panto­mimes 'dilijénél — meg is állt, ám mindez most nem bosszan­tott annyira, mint máskor. A cselekmény fordulatai helyett elszórakoztattak a cselekvő személyek remek kis magán­számai, ahogyan egy-egy sap­kaigazítással, csikkpöccentés- sel, a söröskorsók szájának ko­mótos megtörlésével hozták a maguk figuráját — hogy ide illő szaknyelven szóljunk. Az ember ki van é’viz 'e ezekre az utcáról, kocsma női oly jó ismert, a mozivászonra, a képernyőre mégis olyan ne hezen átkerülő alakokra. Ezért hát már akkor is hálás, ha csak megmutatják magukat a kis Paládiak, a Bivalyosok, a kő­műveskalapács helyett inkább a nyelvüket jártató falhelyre­állítók. Hát még, ha a históriá­juk is olyan lenne, mint ők; egy amolyan elhiszem szto­ri... Szembesítés, a Rádió- és Televízióújság 1977. évi 2. szá­mának Szembesítés rovatában ^ Pest megyei Hírlap egyik ko­rábbi feltevésére válaszolt Bé­kés Tamás, a tv irodalmi-drá­mai főosztályának1 helyettes vezetője. Lapunk Tv-figyelője azt tette szóvá, hogy miért ak­kor tűzték a második csatorna műsorára Ordögh Szilveszter Húsvét című filmjét, amikor az elsőn a Századunk majd mindenki által nézett sorozatá­nak harmadik adását vetítet­ték,' illetve egy futballmeccs közvetítésére vártunk. Békés Tamás feleletéből megtudhat­tuk, hogy amit elveszni vé­lünk a második csatornán, ha­marosan vissza fog térni az elsőn. így lesz ez ördögh Szil­veszter Húsvétjával, s így lesz ez más hasonló produkciókkal is: a többek által figyelt első műsorban újrajátsszék azokat. Ha lehet, már az első adás idején közük az ismétlés dátu­mát. Megnyugtató válasz. Kö­szönjük! így jó ez a játék; ha kérdezünk, felelnek. Most már tudjuk mihez tartani magun­kat. Legalábbis csatornaügy­ben. .. , Akácz László A szakmunkásképzés új műhelye Százhalombattán gondolnak a fiatalok megtartására is r .. / j 1 ! ' ' " ■ Első osztályos szakmunkástanulók az új, korszerű műhelyben. Nagy Iván felvétele A szakmunkástanulók kép­zésében meghatározó szere- pük-van a tanműhelyben töl­tött éveknek. S nem kizárólag azzal, hogy lehetőséget adnak az alapvető szakmai fogások elsajátítására, hanem azzal is, hogy könnyebbé teszik a mun­kahelyi beilleszkedést és ter­mészetessé a közösségi maga­tartást. Érthető örömet oko­zott hát az Érdi 220-as Szak­munkásképző Intézet pedagó­gusainak, hogy ezt a tanévet egy új tanműhellyel gazdagod­va kezdhették. Elmélet és gyakorlat összhangja — Iskolánk hatodik tan­műhelyét a Dunamenti Hő­erőmű Vállalatnak köszönhet­jük — mondta Sárosi Rezső, az intézet igazgatója. — Az épületben, villanyszerelő, la­katos, mechanikai műszerész szaktanterem, valamint kisegí­tő és gépműhely van. Az új tanműhely egyaránt hasznos a százhalombattai vállalat­nak és az iskolának. Részben azért, mert az ott tanuló, gya­korlatot szerző fiatalok túl­nyomó többsége a DHV szak­munkás utánpótlását képezi; részben azért, mert az iskola korszerűbb körülménye^ kö­zött valósíthatja meg az elmé­leti és a gyakorlati ismeretek összehangolását. A korszerű emeletes tanmű­hely valóban minden igényt kielégít. Mindenekelőtt a mo­dern berendezésekkel felsze­relt szaktantermeket kell em­líteni. Bár még a villanyszere­lő-terem műszereinek egy ré­zét nem kötötték, be de az alapszintű oktatás feltételei már adottak. S ami ugyancsak fontos — és kevés tanműhely­nél valósult meg még az or­szágban. — az oktatóhelyisé­gekben elhelyezett gépek mindegyike vadonatúj. Megéri a befektetést — Vállalatunk megközelí­tően 2 millió forintot fordított a tanműhely berendezésére — számolt be Páli József, a DU\A személyzeti osztályvezetője. — Az épületet eredetileg a 26-as építőipari vállalat használta, munkájuk befejezése után a helyiségeket átalakítottuk, für­dőkkel, öltözőkkel és ebédlő­vel láttuk el, megérkeztek a gépek, valamint a műszerek is. És a szeptemberi iskolakezdés­re modem tanműhellyel vár­tuk a szakmunkásképző intézet növendékeit. Az utánpótlást biztosítja A gyorsan fejlődő százha­lombattai vállalatnál felismer­ték, hogy a növekvő szakmun­káslétszám igényeket elsősor­ban az utánpótlás nevelésével tudják biztosítani. Ezért szer­veznek rendszeresen pályavá­lasztási tanácsadásokat is a környező községek általános is­koláiban. A DHV vezetői sze­retnék elérni, hogy az új tan­műhelyben, a következő tanév­től a mostani hatvanról ki­lencvenre emelkedjen a tanu­lók száma. Ezzel egyidőben fejleszteni kívánják a tanmű­helyt egy új mérőlaborató- riummal is. — Arra ugyancsak gondol­nunk kell, hogy a frissen szak­munkás-bizonyítványt szerzett fiatalok megmaradjanak válla­latunknál. Éppen ezért nem­csak a szakmunkásképzést kí­sérjük figyelemmel, hanem hosszabb távon is szeretnénk kedvező lehetőségeket biztosí­tani a fiataloknak — folytatta Páli József. — További mun­kásszállókat, fiatal házasok szállóját létesítünk és folya­matosan részt veszünk a váro­si tanáccsal közösen a mun­káslakások építésében. Saját bázison Hosszabb távon minden bi­zonnyal igazolódik, hogy azok­nak a vállalatoknak lesznek kisebbek a munkaerőgondjai, amelyek időben teremtik meg a saját bázisú szakmunkás- képzés korszerű feltételeit. S ezzel párhuzamosan gondos­kodnak a fiatalok szociális problémáinak megoldásáról is. Kr. Gy. Autót vesz az iskola Megoldják a sőregpusztai gyerekek gondját Sőregpuszita egykor uradal­mi tanyaközpont volt, ma is élnek ott szépszámmal embe­rek. Hivatalosain lakott kül­területnek mondják, nincs is Egy, forduló: huszonnégy perc MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK Az autóbusz elején szoron­gok a tömegben, a vezetőfül­kében elhelyezett tükörben a sofőrt figyelem. Szeme kes- kenyre szűkül, arcának tenge­lyét függőleges ránc rajzolja élesre az orra felett, semmi más sem különbözteti meg a mögötte ülő-álló utasoktól. Látszólag csak üldögél egész nap a fülkében, laza testtar­tással, egykedvűen vagy fütyö- részve, és semmit se csinál. Semmit, az égadta világon, A látszat csal Nem akarom én senkinek se magyarázni, hogy mit is csi­nál egy autóbuszvezető, míg ott üldögél, hiszen azt min­denki tudja. Keze-lába kifá­rad estére, sajog a dereka, ég a gyomra, nagyokat kala­pál a szíve, s ha becsukja a szemét, sebesen siklik alatta a föld, látja a megszokott űtszéli fákat, házakat. Han­gok zsibongnak a fülében, job­bik esetben emberi hangok, s nem a fék sikolya, nem elfoj­tott káromkodás. Az ország­utak hivatásos vándorait vi­lágéletemben tiszteltem. Rop­pant tisztelem azonban az autóbuszvezetőket, akik nyolc­van ember életéért, testi épsé­géért vállalt felelősségük ter­hét is cipelik a volán mögött. Nem semmi. Nap mint nap, évről évre, egy életen át. Takács Lászlóval, a 20-as Volán érdi főnökségének busz­vezetőjével éppen akkor talál­koztam, amikor javában esett a hó, fehér volt a világ — és sikos az út. — Nem is olyan régen ilyen időben itt álltunk sorban a dombon, senki se merte elin­dítani a kocsit lefelé, a ben­zinkút irányába. A Tétényi utat kockakő borította, bor­zasztóan csúszott. Akkor még meredekebb volt a lejtő, két­oldalt árok, meg kellett gon­dolni a tempót, hiszen kockáz­tattuk az utasokat, a kocsit. Hű, de nehéz volt. Az utasokat vinni kell, akár­milyen is az idő. Míg teher­kocsival járt, addig kikerül­hette a rosszabb utakat Takács László is, de a busznak meg­határozott, állandó útvonala van. Arról tilos letérni, ha csúszós, ha nem. — Nekünk, öreg rókáknak könnyebb átállni a téli idő­szakra, mint a fiataloknak. Nemcsak azért, mert több a tapasztalatunk, hanem azért is, mert higgadtabbak va­gyunk. A rosszat is természe­tesnek fogadjuk el. A síkos, havas út ugyanúgy munkánk tartozéka, mint a nyári nap­fény, a száraz, poros országút. Az is rejt veszélyeket, ez is. Csak másokat. Elnézem a kezét, egy csöp­pet se remeg. Mozdulatai pon­tosak, nyugodtak, kiszámítot­tak. Mögötte biztonságban érezhetik magukat a busz uta­sai. Csak az a függőleges ránc, az nem tűnik el az ő arcá­nak tengelyéből sem. Pedig a pályaudvar pihenőjében be­szélgetünk csendesen. Hosszú a szolgálat Míg arra vártam, hogy Ta­kács László megtesz egy for­dulót Nagytétényig, Nagy Já­nos, a pályaudvar vezetője avatott be a szolgálat titkaiba: — Laci reggel hét óra előtt tíz perccel indítja első jára­tát. s másnap reggel ugyan­abban az időben érkezik a váltás. A közbeeső éjszakát itt tölti a pihenőben. Másképp le­hetetlen megoldani. Este ké­sőn teszi le a kocsit, de a haj­nal már talpon találja. Ná­lunk nem elég indulás előtt fél órával kelni. Az ember önmagát készíti föl a munká­ra, azután a kocsit. Ehhez idő kell. Ha este hazamenne, ke­vesebb ideje maradna pihe­nésre. Egy-egy nap alatt három perc híján kilenc órát vezet Takács László, Érd és Nagyté­tény között. Oda-vissza hu­szonnégy perc. Tizenhárom éve. Óramű pontossággal indul s érkezik. Akármilyen hosszú is a szolgálat, nem fáradhat el. Egy buszvezető számára a fá­radtság egészen addig ismeret­len, míg éjjel be nem zárja utoljára a kocsi ajtaját, vagy reggel át nem adja váltótársá­nak. A tehergépkocsi vezetője megteheti, hogy ha elneheze­dik a szemhéja, a keze, kiáll a forgalomból hunyni egyet. A busz csak akkor vesztegel az országút szélén, ha elromlik. Takács László járművével ez még nem történt meg. A kar­bantartást éppen olyan lelkiis­meretesen látja el az autó­buszon, mint saját személy­autóján. A gondosan kezelt gép pedig nagyon hálás tud lenni. A huszonnégy órás szolgálat után egy teljes nap szabad. Ezt Takács László úgy igyekszik eltölteni, hogy tökéletesen ki­kapcsolódjék, felüdüljön, erőt gyűjtsön. — Érden lakom, családi ház­ban. A kertben zöldséget, gyü­mölcsöt termesztek, tavasztól őszig ott pihenek szolgálat után. Kapálgatok, permetezek, mikor mi következik a mun­kában. Vagy az autómat büty­kölöm a fiammal. Nem tágít mellőlem, nagyon szeret segí­teni. Nyolcadikos, autószerelő­nek jelentkezik. A lányom most tanul autót vezetni, a nyáron már mentesít a csalá­di kiránduláson, nem én ülök a volánnál. Utas leszek. Ebben a munkakörben na­gyon drága a szabad idő. Min­den percét értelmesen kell fölhasználni. A gépjárműveze­tés nemcsak megerőltető fizi­kai munka, hanem erős kon­centrálást igénylő szellemi te­vékenység is. Fáradnak az idegek, súlyos a pszichikai megterhelés, ez vésődött Ta­kács László arcára is. Ezért vallja, hogy az egészséges, tö­kéletes »pihenés titka: renge­teg mozgás, kétkezi munka, lehetőleg a szabadban. 750 ezer kilométer... — balesetmentesen. Ennyi van Takács László mögött. Lhssan húsz éve, hogy autó­buszt vezet, de még nem volt nézeteltérése az utasokkal. Ma­gyarán: nem veszett össze sen­kivel. Érd és Nagytétény kö­zött szinte mindenkit ismer. Ha nem látja a megállóban azt az utast, akinek az adott időpontban ott kellene lennie, lesi: nem fut-e valahol? Csak nem beteg? — Két generációt utaztat­tam, mióta ezen a vonalon va­gyok. Felnőttek a gyerekek is. Űröm nézni, hogy az a csöpp lány, akit tizenéve még ké­zenfogva őrzőt*” anyukája a megállóban, miiven sudár fia­talasszonnyá cseperedett, s maholnap ő vezeti gyermekét reggelente a buszhoz. Akik közben nyugdíjba mentek, azokat ritkábban látom. Még éppen megérem a harmadik nemzedék felnőtté válását, az­tán én is a nyugdíjasok sorá­ba lépek. De addig még van idő. Aki ma csak negyvenhét éves, nem sokat gondol a nyugdíjra. Ta- ,kács László meg éppen nem. A Harc a békéért szocialista brigád vezetője, elfoglalja a járatok közti üres félórákal a közösségi munka. Van mit tennie. Huszonegyen alapítot­ták a brigádot 1963-ban, ti­zennégyen ma is együtt van­nak az akkori tagok közül. A többiek fiatalok. Őket kell se­gíteni abban, hogy megszeres­sék, megtanulják a szakmát. Közben élen jár a jó példá­val: elvégezte a gépjármű- vezető és -karbantartó szak­munkásiskolát. Nem is akár­hogyan. Harmincketten voltak az osztályban, ő a harmadik legjobbként vizsgázott. Eshet a hó, csúszhat az út, Takács Lászlónál biztos kézben van a volán. Bálint Ibolya nagy távolságra Táriószent- mártontól, ahová közigazga­tásilag tartozik. Iskolás korú gyermekek is vannak a pusz­tán, mégpedig tizennégy. Be­járnak a sőregpusztai gyere­kek a község iskolájába, de nem gyalog. Közlekedési költ­ségükre fedezete van az isko­lának. Volán autóbusz viszont neon közlekedik SŐregpuszitára, mert földút köti össze a köz­séggel. Ezért azután az iskola | megállapodott a helyi Arany- i szarvas Tsz-szel, hogy reggel j kiküldi kis autóbuszát a gye- 1 rekekért, délben meg haza- ! hordja őket a pusztára. Évi 50 ezer forintot fizet I ezért az iskola, megállapítható I azonban, hogy ennyi pénzért j nem kifizetődő melléküzeme I ez a tsz-nek. Ha azonban egyszer már el­vállalta a szállítást, teljesíte­nie is kell, mégpedig pontosan, hiszen a tanítás reggel nyolc­kor kezdődik. A pusztai nö­vendékeket szállító gépkocsi azonban egyre gyakrabban késik. Az sem ritka, hogy egy teljes órát. sőt olykor, két óránál is többet. További pa­nasz, még esőben, hóban, szél­ben is sokszor tehergépkocsi­ra, vagy ponyvával sem fedett pótkocsira ültetik fel a gyere­keket. Ezért aztán az iskola és a nagyközségi tanács úgy dön­tött, összerakják a pénzt és vásárolnak ülésekkel is be­rendezhető, csukott kis teher­gépkocsit a sőregi gyerekek iskolába szállítására. Remél­hetőleg valamennyi felső fó­rum gyorsan és kedvezően in­tézi el a tápiószenttnártoni kérelmet, hogy a sőregpusztai gyerekek a j övéiben egyetlen tanórát se mulasszanak többé. A vásárlandó iskolai gépko­csi azonban nemcsak a sőreg­pusztai iskolások szállítását szolgálná. Tápiószentmárton- ban központi napközis konyha főzi az ebédet. Jelenleg kézi­kocsin tolják az ételt a mesz- szebben fekvő óvodákba is. Nos, ha meglesz az autó, frist sebben, melegebben jut el az ennivaló is rendeltetési helyé­re.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents