Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-16 / 13. szám

1977. JANUAR 1C., VASÄRNAP _____________________ r 5 Meddig lehet ügyeskedni ? Albérlet címen menedékhely Ezüstserleg — ötödször Munkásörök ünnepi egységgyűlése Bahason Elindultam albérletet nézni, Pomázra menteim. Hogy miért pánit oda? Közel vain Buda­pesthez, szép helyen fekszik és Pomázon amúgy is van már 1700 albérlő. A községben nem ismertem senkit, első utam hát a kocsmába veze­tett, ilyen helyen mindig hal­lani valami lehetőséget. A ta­nácshoz hiába mentem vol­na: nem tartják nyilván, hol van kiadó albérlet, mennyiért és milyen. Pedig hát jó volna, ha mondjuk az igazgatási cso­porthoz mindenkinek be kelle­ne jelenteni, hogy albérlőt akar fogadni. Azt is, milyen körülmények közé és meny­nyiért. Nos, ilyesmi nincs, irány hát a kocsma. Ha fizetsz egy felest... Az első konyakot a pulthoz dőlve iszom és kérőén nézek az öreg csapos nénire: Mami, nem tud egy albérletet? A né­ni áthajol a pulton, megmér a szemével: nem. Álldogálok egy kicsit, aztán a következő féldecivel egy asztalhoz tele­pedek. Néhány perc múlva odajön egy sísapkás, bekecses férfi:*— Hapsikám, neked kell kégli? Ha fizetsz egy felest, holnap elviszlek öreganyám- lioz. Frászt, a nagymamám. A háziasszony. Kétszázötvenért kapsz egy ágyat, vagyunk már vagy hatan... oké, kösz a felest Körüljárom a HÉV-állo- mást, sorra nézem a nyárfák törzsét Nem hiába: albérlet az Attila utcában; albérlet a Dió­fa utcában. A csöngetésre az egyik lakó jött ki és be is.hívott a heve­nyészetten összetákolt épület­be. Alig férünk el a két helyi­ségben. Az egész nem lehet több hét négyzetméternél. A heverő hosszúságú szobácská­bán még egy kiságy és egy I ódivatú szekrény is van, ezen­kívül két láb1 széles hely ma­radt Az éléskamrának is szű­kös konyhában kisgyerek va­csorázik. A fiatalasszony, aki beengedett, terhes. A második gyerekét varia. Lakni csak kell — Négy éve lakunk itt a férjemmel, havi ötszázért. Én Szabolcsból jöttem, a férjem már régebben pomázi. Ö Pes­ten dolgozik, én meg itt a fo­nodában. Pici ez a lakás, de- hát lakni csak kell. Már vet­tünk egy telket és ha igaz, egy helyiséget felhúzunk rá az idén. Mert nem is tudom, hogy mi lesz, ha megjön a második gyerek... Nem ez a lakás ki­adó. hanem a mellettünk levő. Még egy ugyanilyen lakás. Odakint teljesen besötéte­dett. Pomáznak szép, roman­tikus utcái vannak. A fiatal- asszony azt mondta: lakni csak kell. Lakni. Nem élni, lakni. Aligha véletlen fogal­mazás, hiszen az alapvető egészségügyi feltételek sem biztosíthatók a jelenlegi kö­rülmények között. Vékony fa­lak; harminc centis ablak; udvarra nyíló félig üvegajtó; ha főznek, megül a gőz, ha ki­alszik a tűz, jégvirágos lesz az ablak. Szabályozni kellene, hogy mik azok a minimális követelmények, amelyekkel egy szoba kiadható. Erre miért nincs előírás? Miért le­het tizennégy négyzetméteren ezer forintot keresni, minden befektetés nélkül? Szállás a fásszínben — Minisztertanácsi rendelet szabályozza az albérleti és ágybérleti díjakat. Ha valaki albérlőt fogad, azt be kell je­lentenie. Sőt adót is kellene fizetnie — magyarázza dr. Bódy Imre, a pomázi tanács igazgatási csoportjának veze­tője. — Sajnos, a rendeletek betartását nagyon nehéz ellen­őrizni, mert bútor-, vagy ágy­neműhasználatért a tulajdonos gyakorlatilag annyit kér. amennyit akar. Kétségtelenül áldatlan állapotok uralkodnak az albérleti viszonyok között. Dr. Bódy Imrével közösen ■ folytattuk aZ albérletnézést. Az Arany János utcai mene­dékhely még a rosszindulatú képzeletet is felülmúlja. Az idős asszony egyszobás laká­sában négy albérlőt tart. Vil­lany nincs, az elhanyagoltság meglátszik a bútorokon, az ágyneműkön és a petróleum- lámpán is. A füleden szoba j egyik falán hiányos öltözetű színésznő képe. Botorkálunk a félhomályban. Az asszony sem tudja pontosan, hogy hívják az albérlőit. Aztán elszólja magát; kinn a fásszínben és a padláslépcső feljárójában is lakik egy-egy ember. Alkalmi munkások, bizonytalan foglal­kozásúak és valószínűleg nin­csenek is bejelentkezve. A hat albérlő, mindegyike 250 forin­tot fizet. Emberileg mindössze egyetlen dolog menti a hely­zetet: az asszony rá van szo­rulva az albérleti díjra. Négy szoba — tizenegy ember Elmegyünk egy kastélyba is. A megkopott, öreg épületnek hat szobája van. A tulajdo­nos: néhai katonatiszt, most villanyszerelő. A családi házat egyszer már államosították, de a tulajdonos visszavásárolta 100 ezerért és most két szo­bában lakik az édesanyjával. A többi négyben 11 ember, összesen 2500 forintért. A tu­lajdonos havi fizetése megha­ladja a háromezret. Behív a szobájába, határozottan vála- szolgat, jogainak biztos tuda­tában. Nézem a két személyre szervírozott asztalt. A túlol­dalról egy fakuló velencei tü­körből nézek vissza magamra. — Kérem, nem mind albér­lő — mondja —, itt lakik fő­bérletben egy háromgyerekes család, öten mindössze 280 fo­rintot fizetnek, de most haj­landók kimenni, ha adok húszezret. Örülök, hogy meg­szabadulok tőlük... Én is örültem, amikor vég­A nagyüzemi és házikerti paprikatermesztés egyik gond­ja, hogy a köztermesztésben levő paprikafajták termés- mennyisége elmarad a korábbi évek eredményeitől. Ezért el­sőrendű feladat a nagyobb tel­jesítményű, korszerűen ter­meszthető paprikafajták előál­lítása. A Keszthelyi Agrártudomá­nyi Egyetem kertészeti tanszé­kén dr. Kovács János, tudomá­nyos főmunkatárs és Vzsoki Béláné kertésztechnikus által előállított, a belecskai paprika néven bejelentett fajtajelölt főként hajtatási és utóhajtatá- si célra ígérkezik kiválónak. re kijöttünk. Az előszobában megnéztem a naptárt: 1977 január. Stimmel. A zsebem­ben lapult még egy nyárfa- törzsről leszedett cím, a Diófa utcai. Friss festékszag és si­kált padló fogadott. A köze­pes nagyságú szoba az udvar­ra nyilik, de dupla ajtóval, dupla ablakkal. A szoba köze­pén négy szék és egy kályha. — I /esz itt minden — mond­ta az idős férfi. Anyuka — mármint a felesége — tesz ide szőnyeget, meg tán füg­gönyt is. szóval berendezi. — Tessék mondani: lehet itt esténként tévét nézni, sokáig égetni a villanyt és néha fel­jöhetnének a barátaim is? — Hát az benne van a havi 700-ban, ennyit kérnénk a szobáért, de ezt még anyuká­val meg kell beszélnie — Bocsánat, de ha nőisme­rős 1ön az emberhez.. ’ — Nem kell anyukának mindent megmondani. Jól meglehet maga itt nyáron, szép erre. mifelénk, a környék. Köszönöm a szobát, amit nyalván sohasem fogok kiven­ni, és azt is köszönöm, hogy találtam jó példát. Mert hi­szen az albérletre ma még szükség van. A bérbeadóknak jól jön a bevétel és ideigle­nes megoldás a lakásgondok­hoz. Csakhogy kevés a jó pél­da, mert ügyeskedők, mások helyzetéből megtollasodni akarók még sokan vannak Tilalomfák helyett Csupán megyénkben majd­nem 80 ezer ember lakik al­bérletben. Fontos volna tehát, betartható és ellenőrizhető korlátok közé szorítani, a kö­zös érdekek alapján szabá­lyozni az albérletezást. A bér­beadók tilalomfái helyett — a szocialista erkölcs normái alapján — pontosan szabá­lyozni kellene a jogokait és a kötelezettségeket. Kriszt György A jelenleg is köztermesztés­ben levő hajtató paprikafaj­ták keskenyek, fűszer jelle­gűek. Ezzel szemben a belecs­kai paprika úgynevezett cse­mege típus: a termése széles, nagyobb testű, zöldessárgás, a korábbi hajtatási fajtánál hú­sosabb és enyhén csípős. Nagy előnye, hogy kiválóan ter­meszthető, egyszerű, fűtetlen, házilag is elkészíthető fólia­sátrakban is. Az új fajtajelölt jelenleg országos összehasonlító kísér­letekben vizsgázik. A tapasz­talatok szerint mintegy. 30 szá­zalékkal több a nozama, mint a korábbi fajtáknak. Húszéves a munkásőrség. Ez alkalomból tegnap ünnepi egységgyűlésen vettek részt Dabason a művelődési házban a járási Kossuth Lajos mut)- kásőregység acélszürke egyen­ruhásai. Az ünnepségen meg­jelent dr. Mondok Pál, a me­gyei párt-végrehajtóbizottság tagja, a megyei tanács elnöke, és dr. Faragó Elek, a munkás­őrség Pest megyei parancs­noka is. A Himnusz elhangzása után Pál Lajos, az egység paivnes- nokhelyettese felolvasta Papp Árpádnak, a munkásőrség or­szágos parancsnokának a két- évtizedes jubileum alkalmából kiadott díszparancsát. Ezt kö­vetően Kongrácz István, a da- basi gimnázium tanulója Soós Zoltán: Halasi karácsony cí­mű versét szavalta. Az ünnepi egységgyűlésen Zakar András járási munkás- őrparancsnok értékelte az el­múlt időszak munkáját. Egye­bek közt hangsúlyozta: a párt önkéntes katonái eredménye­sen áldották meg kiképzési fel­adataikat, s példamutatóan helytálltaik a politikai, tár­sadalmi és gazdasági mun­kában. v Az egységparancsnok beszá­molója után ünnepélyes pilla­natok következtek. Dr. Faragó Elek díszes serleget és okleve­let nyújtott át Zakar András­nak. Az egység első lett a me­gyei parancsnokság szocia'ista versenyében. Nemcsak a ki­képzési feladatok végrehajtá­sában jártak élen, hanen az élet minden területén. S Így — ritka sorozat — a dabasi járási egység az elmúlt IS év­ben immár ötödször nyerte el ezt a serleget; A legjobb sza­kasz kitüntető címet az ócsai Űj Barázda Termelőszövetke­zet és a Felsőbabádi Állami Gazdaság munkásőreiből álló kollektíva érdemelte ki. Ezt követően került sor a kitüntetések átadására. A Haza Szolgálatáért Ér. elemérem arany fokozatát kapta Ihászi József, a dabasi járási pártbi­zottság első titkára. A húsz éves szolgálat után járó Szolgálati Érdemér. met és emlékplakettet vehetett át Valaszkai Károly, a dabasi nagyközségi tanács költségve­tési üzemének szállításvezető- je, Burik Gyula, a dabasi Fe­hér Akác Termelőszövetkezet növénytermesztési kerületve- zetője, Farkas László nyugdí­jas, Gulyás Imre, az ócsai Űj Barázda Termelőszövetkezet üzemgazdásza, Kálmán And­rás, a bugyi Tessed-ik Sámuel Termelőszövetkezet művezető­je, Kiss Károly nyugdíjas, Láncos Lénárd, a dabasi Fe­hér Akác Termelőszövetkezet brigádvezetője, Marossy Ele­mér, az Örkényi gépészképző ( szakiskola igazgatóhelyettese Maflonék terített asztala Csada Ferenc va­dászati főelőadó ép­pen arról tárgyalt a szolgálati URH-vo- nalon, hogy a héten sorra látogatja a nagyvadetetőket. Itt a tél, legalább 35 centi vastag a hóta­karó. — Látnia kellene — mutatja sorban a térképen a Pilisi Parkerdőgazdaság több mint száz vad­etetőjének zöld pont­tal jelölt helyét, hogy milyen okosak az állataink. Körül­belül 600 hektáron termesztünk szálas takarmányt, lucer­nát, herefélóket. A kaszálás után sorra feltöltjük az etetőket, egybe-egybe tíz-húsz mázsa befér. Addig, amíg van természe­tes táplálékuk, ezek­re a tömött etetőkre rá sem hederítenek. Nem mondom, a föl­deket, a kerteket megdézsmálják, kü­lönösen a vaddisznó csemegézik a csöves kukoricából. Hanem ilyenkor, araikor a hó alól már nem tudják előkotomi a táplálékot, elindul­nak az asztalhoz. Ügy ismerik a helye­ket, mint a fogatos, aki lovas kocsival vi­szi az újabb adago­kat. Lesik a fák alól, mikor fordul el on­nan a szekér és már­is ott vannak. Ilyen­kor a vaddisznóknak csöves kukoricát adunk mi is. Arról is szeretettel beszél a főerdész, hogy mennyire civi- lizálódnak — bizo­nyos értelemben — az erdei állatok. A magas hó. ha nap­közben süt a nap, megolvad, estére jég­réteg keletkezik raj­ta. A nagy testű ál­latok patája alatt a jég betörik, felvérzi a lábukat, de gyak­ran még a könnyebb súlyú muflon is így iár. Mit tesznek te­hát erdei barátaink? Lehetőleg azokon az utakon járnak, amit hókotrókkal az em­ber már lesimított, és azokon a csapásokon, amelyeken a gépek, vagy a lófogatok el­taposták a havat. Sőt, a szarvasok, őzek — akárcsak a varjak a szántáskor — tisztes távolból figyelik, mi­kor hagyják abba a fűrészelést a favágók. Utána egyszeriben ott-teremnek, eszik a friss ágvégeket, haj­tásokat. Egy-egy szigorúbb télen legalább 15 va­gon terményt horda­nak ki az erdőre. Ha akkora a hó, hogy a szállítók nőm jutnak el az etetőKig, az út- szélekre, bokrok mellé szórják a vad- és szelídgesztenyét/ Ha más mód nincs, út mentén, csapáson kidöntenek egy-két kisebb hárs-, vagy fűzfát, az úgyneve­zett puhafákból né­hányat, s a vadak ezekből lakmároz- nak. Tavaly — miután az állomány túlsza­porodott és ez lerom­láshoz vezet — ezer nagyvad kilövésére adtak engedélyt. 4 Februárban lesz is­mét vadszámlálás. 'Csada Ferenc szerint most 1000 szarvas, 500 őz és ugyanannyi muflon és legalább 400 vaddisznó várja az ellátást. Ezenkívül ezernyi vadnyúlnak adnak aprótakar­mányt egy-egy tisz­tás szélén. Megköze­lítően 2300 fácán és 700 fogoly él még az erdőterületen. A fá­cán élelmesebb, igyekszik önmaga is ennivalót találni, a foglyok azonban ösz- szeverődnek egy cso­portba, és ha nem gondoskodnak róluk, éhenpusztulnak. Szerencsére ismét van vadmacskájuk, és valószínű. hogy szaporodni fog, mi­után védetté nyilvá­nították. Szerepük a vadállomány termé­szetes selejtezésében pótolhatatlan. K. M. Fajtakísérletekből: belecskai paprika Dr. Faragó Elek (balról) átnyújtja Zakar Andrásnak a serleget. Halmágyi Péter felvétele és Sztanyó István, a kakuexi Lenin Termelőszövetkezet bri- gádvezető-helyettese. A tizenötéves szolgálat után járó Szolgálati Ér­demérmet kapott Drozdik Imre, a Daba­si Vízgazdálkodási Társulat szocialista brigádvezetője, Erős József, a kakucsi Lenin Ter­melőszövetkezet dolgozója, Ga­zsik András nyugdíjas, Laczkó Ferenc, az Örkényi gépészkép­ző szakiskola tanára és Vörös Kálmán, a/dabasi nagyközségi szálításvezető-helyettese. A tartalékos állományban le­vők közül hatan emlékplaket­tet kaptak. Tízéves szolgálat után Érdemérmet ketten, Munkásőr Emlékjelvényt pe­dig tizenegyen vehettek át. To­vábbi hét munkásőr kiváló jelvényt kapott. Dr. Faragó Elek további eredményes munkát kívánt az egység tagjainak. Köszönetét mondott a nyinkásőrök tevé­kenységéért, áldozatvállalá­sáért Ihászi József, a dabasi járási pártbizottság első titkára is. A fegyveres társtestületek nevében Koncz Miklós honvéd őrnagy fejezte ká jókívánsá­gait. Az egységgyűlés emlékeze­tes pillanatai közé tartozott az ünnepélyes eskütétsl: a lesze­relő Jobbágy Rezső munkásőr jelképesen átadta a fegyvert Kiss Mihálynak, az Örkényi Béke Termelőszövetkezet he­gesztőjének, a gazdaság KISZ- titkárának, aki húsz társával együtt most öltötte magára először az acélszürke egyenru­hát. A dabasi általános iskola úttörői, valamint az Ifjú Gár­disták 300 szál vörös szegfűvel ajándékozták meg az ünnepi egységgyűlés résztvevőit. Ä kitüntetett rmunkásőröket — baráti beszélgetés során — dr. Mondok Pál köszöntötte meleg szavakkal. A program a KlSZ-művészegyüttes táncka­rának és rajkózenekarának műsorával zárult. Akik a zászlóbontók soraiban álltak = Az ünnepi egységgyűlé- ! sek résztvevői között ott = találjuk a testület alapító I tagjait: azokat, akik máir a | zászlóbontásnál is jelen | voltak, s elsőként fogtak i fegyvert a munkáshatalom i védelmére. Közülük most | négyet mutatunk be. Visz- | szaemlékezésük ma már I történelem. A nagykátai I járási Damjanich János | munkásőregység tagjai kö- ! zül Czervan Andrást és = Csányi Mihályt, a dabasi 1 járási Kossuth Lajos mun- ! kásőregységből pedig Bu- | rik Gyulát és Zsíros And- I rást kerestük fel. Czervan András, a tápió­szentmártoni Aranyszarvas Termel őszö vetkezet nyugdíja­sa is az alapító tagok közé tartozik. Hetvenkét esztendős, két éve van tartalékállo­mányban. Még egyszer sem gondolt arra, hogy végleg le- sierel. Megbénult a bal keze, leszázalékolták 1964-ben, de a jobb karja még egészséges. — Tápiószentmártonban születtem, soha nem éltem másutt. Évtizedekkel ezelőtt a Blaskovich-birtmkon arató vol­tam. Mindennap meg kellett küzdeni a betevő falatért Nem folytatom tovább, úgy hiszem, érti már a dolgot: én jól emlékszem még azokra az időkre, s látom, miként élnek ma az emberek. Amíg el nem ejtem a fegyvert, addig ki nem adom a kezemből __ Csdn yi Mihály, a szentiö- rinckátai szakasz parancsnoka — aki a nagykátai egységgyű­lésein immár tizenkettedszer vehette át a járás legjobb sza­kaszának járó díszes zászlót és oklevelet — szintén jelen volt a testület megszületésénél. A tóalmási Egyesült Lenin Ter­melőszövetkezet pártvezetősé­gének titkára társairól beszélt: — Remek a szakaszunk, ösz- szetartó a társaság, nyugod­tan mondhatom, nem véletle­nül lettünk ismét a legjobbak. Ha valamit elhatároztunk, azt mindig maradéktalanul telje­sítettük. Az alapító tagok kö­zül heten a mi szakaszunkban ma is aktivaji részt vesznek a kiképzési feladatok megoldá­sában. A pártnak 1945 óta tagja. A fia most katona, s júniusban szerel le. Csányi Mihály még elmondja: — Azt hiszem, családunk­ban a fiam veszi át tőlem a stafétabotot. Burik Gyula, a dabasi járá­si egység kiképzési csoportve­zetője 1956-ban szülőfalujából, a hegyek közt fekvő Kóspal- lagról 19 évesen került Dabas- ra. Az akkori járási tanácson azzal a feladattal bízták meg, hogy segítse a járás mezőgaz­daságának szocialista átszer­vezését. A következő év ele­jén az elsők között beléDett a munkásőrségbe is. — Nem felejtem el azt aZ időszakot. Még soha nem volt fegyver a kezemben, katonai szolgálatot sem teljesítettem, a munkásőrségben tanultam meg a géppisztoly kezelé­sét. A dabasi Fehér Akác Ter­melőszövetkezet növényter­mesztési kerületvezetője most egyéves pártiskolán tanul. Rendkívül kevés szabadide­jét megosztja a testület és a család között: a nagyob­bik fia 19 éves, a kisebbik 10. Zsíros András, az Örkényi Haladás Termelőszövetkezet 69 éves nyugdíjas mező­őre két, éve van tartalékos ál­lományban. — Az ellenforradalom alatt az Örkényi Rákóczi Termelő- szövetkezet párttitkára voltam — mondotta. — Voltak, akik mindent, elkövettek azért, hogy szétzilálják , gazdaságunkat, lazítsák az embereket. Igye­keztem megakadályozni ter­vüket, s amikor megalakult a munkásőrség, az elsők között jelentkeztem. A családjáról büszkén be­szélt: három lánya már férj­hez ment, a fia is megnősült, s most már feleségével ketten élnek Örkényi otthonukban. A pihenésről hallani sem akar: szeretné még átadni tapaszta­latait a következő nemzedék­nek. F. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents