Pest Megyi Hírlap, 1977. január (21. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-12 / 9. szám

Zárszámadás előtt számok nélkül Pest megye közös gazdaságaiban Január közepe van, s javá­ban folynak a zárszámadási előkészületek, de lassacskán kerek egésszé állnak össze az év végi' mérlegek. Arra még senki se vállalkozhat, hogy számszerűen értékelje az 1976-os évet, az azonban már most kitűnik, hogy jóval ne­hezebb esztendőt zártak a ter­melőszövetkezetek, mint link­ben. Változtak a közgazdasá­gi szabályozók, a népgazdaság többet várt ettől az ágazattól, mint a korábbi években. Sajnos a kedvezőtlen időjárás nem mindenütt tette lehető­vé, hogy teljesíteni tudják terveiket. Lesznek olyan kö­zös gazdaságok, amelyek vesz­teséggel, részesedési, vagy fejlesztési alaphiánnyal zár­ják az évet. összességében azonban megállapítható, hogy az adottságokhoz, termőhelyi és termelési feltételekhez vi­szonyítva valamennyien helyt­álltak tavaly is; mindent meg­tettek azért, hogy csökkentsék a tavaszi fagyok, a nyári aszály, majd az őszi esőzések okozta jövedelemkiesést. A legkedvezőbb eredmé­nyekre azokban a termelőszö­vetkezetekben számíthatunk, Kevesebbet I smét növekszik a me­gyében a kivitelezők áltál visszautasított beruházási — építési — igények száma. Beszédes bizonysága ez annak, hogy fölösek voltak egy eszten­dővel korábban az aggo­dalmak, amiket a beruná- zások pénzügyi kereteinek megszigorítása keltett. Ak­kor a vállalati vezetőik egy része — mint lapunkban megírtuk — irreális felté­telekről beszélt, s kétség­telen: a megtérülési idő el­ső helyre kerülése, a költ­ségvetési juttatások meg­szűnése s több más, hasonló intézkedés új helyzetet te­remtett. Tizenkét hónap eltéltével tények bizonyítják akkori feltételezéseinket, neveze­tesen a vállalati nyereség tervezettnél nagyobb növe­kedését, vele arányosan a vállalati fejlesztési alap gyarapodását. Az úgyneve­zett beruházási fizetőképes kereslet — s nem kevésbé a beruházási hitelek iránti igény — ma a megyében nagyobb, mint a korábbi esztendők kezdetén bármi­kor, s ez sokakat ismét ar­ra csábít, hogy nekivágja­nak előkészítetlenül is a fejlesztésnek, aztán majd csak lesz valahogy. Ahhoz, hogy az eszteri- dőnkénti hatvan-hetvén nagyobb — félmillió^ fo­rintnál többe kerülő — ipari beruházás átadásra kerülhessen a megye üze­meiben, s az átadás zavar- I tálán legyen, elsősorban i nem pénz kell. Mégis, mi­vel pénz van, sokan úgy gondolkoznak, meglesz majd a többi szükséges kellék is. Ez azután vagy sikerül, vagy nem, a sű­rűbb eset persze a nem. Igenám, de akkor már mindenki sáros az ügyben, s ha fogcsikorgatva is, de ugrik, hogy sfegítsen a lyu­kakat a süllyedő hajón betömni. A keserves lecké­ket azonban — úgy tűnik — az érintettek gyorsan el­felejtik, s legközelebb kez­dődik minden elölről. mi áhány, a közelmúlt­ja ban átadott ipari be­ruházás, így a Pest megyei Műanyagipari Vál­lalat zsámbéki új telepének kialakítása, a Közép-ma­gyarországi Tejipari Válla­lat váci tejüzeme, az ÁFOR Ásványolajforgalmi Vállalat Százhalombattáról, a Dunai Kőolajipari Válla­lattól kiinduló termékveze­téke korántsem szolgált riasztó példákkal. Az ere­deti határidőt ugyan egyik­nél sem sikerült betartani, de a néhány hónapos kése­delem — sajnos — bőven belefér az átlagosba, a megszokottba. Azt sem le­het mondani, hogy a beru­házók nem készültek fel kellően feladataikra, ám az már tény, hogy a kivitele­ző, az építő és szerelő vál­lalatok némelyike „betette az ajtót”. S mert betehette, a jelenségen érdemes el­töprengeni. Tudniillik azon, hogy a nagyjából össze­hangolt beruházási szerve­zetben szinte mindig akad egy vagy néhány gyenge pont, s ezek miatt mások tisztességes munkájának értéke is csökken, a végső társadalmi megítélés szem­szögéből kétségessé válik. Az előbbiekben hangsú­lyossá tettük a nagyjából kifejezést. Mert itt rejlik a lényeg. Még a teljes igye­kezettel, körültekintéssel szervezett beruházások kezdetekor is csak nagyjá­ból van rendben minden, a pénzügyi fedezet igazolása, a kivitelezői szerződések, az alvállalkozói megállapo­dások stb. Az említett fej­lesztéseknél ilyen, nagyjá­ból rendben levő úton kezdték a munkát, s még­sem járhatták végig az utat zökkenők, kátyúk, nél­kül. Nem nehéz elképzelni, hogy mi van akkor, amikor semmi sincs rendben, mégis megkezdik a beru­házást — ami nem ritka­ság, a megyében minden második fejlesztésnek úgy vágnak neki, hogy csak résztervek állnak rendel­kezésre —, s hajtják addig, míg bele nem ragad a szer­vezetlenség iszapjába. D ecemberben, az ország- gyűlés ülésszakán, az 1977. évi állami költ­ségvetésről szóló törvény- javaslat vitájában Németh Károly, a párt Politikai Bi­zottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára jog­gal sürgette annak a fon­tos követelménynek az ér­vényesítését, hogy „általá­nos gyakorlattá váljék a beruházók, a tervezők és a kivitelezők közös érdekelt­sége és felelőssége az ész­szerű és kevésbé költséges beruházási megoldásokban." Friss tapasztalataink birto­kában még mindig csak mint kívánalomról beszél­hetünk erről, hiszen a visz- szautasított építési igények növekvő száma igazolja: továbbra sem mérséklődik az új épület, új gép, új ter­mék felfogás hatása. Több gyár, így a Hír­adástechnikai Anyagok Gyára, a Lenfonó és Szö­vőipari Vállalat, a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregysége tanúságát adta annak, miként lehet jelen­tős gépészeti, technológiai fejlesztést megoldani építés nélkül, illetve nagyon cse­kély építési igényekkel. Példájuk azonban kivétel, mely szabályt erősít, s ez a szabály’ azt diktálja, hogy­ha pénz van, akkor semmi akadálya az építésnek. A kivitelező az ipari munkát szívesen vállalja — jobban fizet, mint a kommunális építés, azaz, szakszerűen, nyereségtartalma nagyobb —. nekikezd, csinál vala­mit, azután viszi az embe­reit, a gépeit az újabb helyre, mert ott is fel kell mutatni a jószándék bizo­nyítékát ... Kevesebbet kellene épí­teni, kevesebb beruházást megkezdeni egy időben, s azokat gyorsabban tető alá hozni. E kívánalom már oly régóta s annyiszor el­hangzik, hogy szinte már se­hol sem veszik komolyan. Éppen ezért kevesebb szó, sóhaj, óhaj szükségeltetik ma már, s helyettük az ér­vényes rendelkezések bal­kezes végrehajtásának szá­monkérése, a pénzügyi, szerződési fegyelem tiszte­letének megteremtése len­dítené az ügyet előbbre. A fegyelmezés emlegetésével még egyetlen beruházást sem tettek jobbá. A fegyel­mezés bizonyítása hozhat csak változást. Mészáros Ottó amelyek felismerték a terme­lési rendszerek előnyeit, s az előírt technológia kö­vetkezetes megtartásával gazdálkodtak. A Budapest-környéki Terme­lőszövetkezetek Területi Szö­vetségéhez tartozó gazdasá- j gok több mint 70 százaléka j például előzetes talajvizsgala- ! tok alapján használja fei a í ßzerves- és műtrágyát, s e? nagyban hozzájárul ahhoz, hogy kedvezőtlen időjárás ese­tén is aránylag jó termésátla­got érjenek el. A melléküzem- 1 ágak termelését úgy progra­mozták, hogy szükség esetén átcsoportosíthassák a dolgozó­kat az öntözéshez, vagy a gyümölcsszedéshez. Jó példá­kat tapasztalhattunk erre a lö­ki Egyetértés Tsz-ben és a du navarsányi Petőfiben. Nagy gondot okozott a szá­razság az állattenyésztéssel foglalkozó gazdaságoknak nemcsak Pest megyében, ha­nem az egész országban. Ahol megfelelő tartalékkal rendel­keztek, sikerült nagyobb vesz­teség, illetve termeléskiesés nélkül átvészelni ezt az idő­szakot, sőt a korszerűbb takarmányo­zási és állattartási techno­lógiák bevezetésével nö­velni tudták a tejterme­lést. (Ezt bizonyítja a lapunk ja­nuár' 9-i számában megjelent értékelés is.) Volt olyan gaz­daság, amely nem tudott meg­küzdeni ezzel a gonddal, s nemhogy nyereséget nejn könyvelhettek el ebben az ága­zatban, hanem esetleg más ágazat, vagy ágazatok jövedel­mét is ráfizették. A zöldség-gyümölcs- és sző­lőtermelés az érdeklődés köz­pontjába került a múlt év nyarán, őszén. Nemcsak a ter­melés okozott gondot, előtér­be kerültek a felvásárlás, fel­dolgozás hiányosságai is. Több helyen a megtermelt kevés árut se vásárolták fel. A központi és vállalati intéz­kedések már az elmúlt évben is szervezettebbé, biztonságo­sabbá tették az értékesítést, mely az idén várhatóan to­vább javul. Emelték a zöld­ség- és gyümölcsfélék felvá­sárlási árát, módosult a téli tárolás termelői árkiegészíté­se, s a közelmúltban megje­lent kormányrendelet újabb kedvezményekkel ösztönzi a nagyüzemek beruházásait épp­úgy, mint a háztáji gazdaságok fejlesztését. Az idén még ked­vezőbb közgazdasági feltételek között gazdálkodhatnak, mint eddig. Azért is fontos az új rendelkezésekben rejlő lehető­ségek felismerése, mert a jöve­delem felhasználása során a szövetkezetek többségében csökken a fejlesztési alap. így saját érőből kevesebb jut be­ruházásra, elsősorban műszaki fejlesztésre, s az állami támo­gatás igénybevétele nélkül ezért nagyon nehéz elérni ter­űn ésnövekedést. T. Á. L. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGY El, BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1 XXI. ÉVFOLYAM 9. SZÁM Ára 80 fillér 1977. JANUÁR ÍZ., SZERDA LIBANON Evakuálási akció Négyórás összecsapás az izraeli határon Szárkisz libanoni államfő parancsának eleget téve, a Palesztinái reguláris hadsereg jó néhány egysége elhagyta Libanont, s visszatért a pol­gárháború sújtotta ország te­rületén kívül levő állomás­helyére. . A szárazföldi és tengeri úton folyó evakuálást akciót szerdán éjfélig kell befejezni. Szárkisz elnök ugyanis mind a palesztin reguláris hadsereg kivonására, mind pedig a li­banoni polgárháborúban részt vett jobb- és baloldali fegy­veresek nehézfegyvereinek beszolgáltatására szerdán éj­félig adott haladékot. Palesztin források szerint kedden Dél-Libanonban, az iz­raeli határtól mintegy nyolc kilométernyire négyórás ösz- szecsapás zajlott le libanoni baloldali és jobboldali fegyve­resek között. Hárman meghal­tak és öten megsebesültek. Az izraeli tüzérség a határon túl­ról lőtte a palesztinai erők állásait Befejeződtek a magyar-török külügyminiszteri tárgyalások Hosszúlejáratú gazdasági megállapodást írtak alá Púja Frigyest fogadta Süleyman Demirel és Fahri Korutürk Púja Frigyes külügyminisz­ter kedden, törökországi hi­vatalos látogatásának második napján a délelőtti órádban fel­kereste a Magyar N ípkóztar- saság ankarai nagykövetségét Délután a török külügymi­nisztérium épületében Púja Frigyes és török kollégája, Ihsan Sabri Caglayangil ün­nepélyes külsőségek közepette aláírta a magyar—török hosz- szúlejáratú gazdasági, műsza­ki, ipari és tudományos együtt­működési megállapodást. A dokumentum, amelyet az el­múlt év decemberében Buda­pesten parafálták, ratifikálása­kor lép érvénybe, és ezt köve­tően öt évig szabályozza a két­oldalú együttműködést a fen­ti területeken. Ezzel a dokuntentummal a gazdasági érintkezés modern formáit keressük, amelyek jobban megfelelnek a fejlődés diktálta új követelmények­nek — jelentette ki Púja Fri­gyes. Mindkét külügyminiszter méltatta az aláírt dokumen­tum jelentőségét, hangoztatva, hogy a hosszú lejáratú megál- 1 lapodás új szakaszt nyithat a a kétoldalú együttműködés fejlődésének útján. Az aláírást követően a két külügyminiszter megtartotta zárótárgyalásait. Közös közle­ményt fogadtak el, amelyek szövegét később hozzák nyil­vánosságra. Púja Frigyes este fogadta Süleyman Demirel miniszter- elnök, mad Fahri Korutürk, a Török Köztársaság elnöke. Külügyminiszterünk parla­menti irodájában felkereste Bülent Ecevitet, a legnagyobb ellenzéki párt, a Köztársasági Néppárt elnökét is. Púja Frigyes a késő esti órákban szálláshelyén, a Bü yük Ankara Hotelban díszva­csorát adott Caglayangil kül­ügyminiszter tiszteletére. Cipőipari kutatóbázis Cegléden Jelentős és hasznos tervek - két gyúr egyesülése után Január 1-től a Ceglédi Ci­pőipari Vállalatot önálló gyáregységként a Pest megyei Műanyagipari Vállalathoz csatolták. Az összevonást az üzemek felügyeleti szerve, a Pest megyei Tanács ipari osz­tálya rendelte el. Langó Mi­hály osztályvezető a követke­zőkkel indokolta az intézke­dést: — Az összevonással lehe­tőséget teremtettünk egy cipőipari kutatóbázis megteremtésére. A PEMÜ termékeinek több mint felét teszik ki a mű­anyag talpak, sarkok és a je­lenlegi fejlesztés továbbra is a műanyagok alkalmazása fe­lé mutat. De ezeken a ténye­zőkön kívül az egyesítés má­sik oka, hogy a hazai gyer­mekcipő-ellátás még mindig nem megoldott. A ceglédi vál­lalat nem képes önerőből a termelés volumenének jelentős növelésére. Az V. ötéves terv végére a ceglédi üzemnek 1 millió pár lábbelit kell termelnie, ehhez szükséges a gazdasági erők összpoqtosítása. Sütő Géza, a Pest megyei Műanyagipari Vállalat műsza­Tetőtől talpig saját tervezésben A MÁV Dunakeszi Járműja­vítóban ebben az évben 30 új büfékocsit gyártanak az utas­ellátó megrendelésére. Ez a program tulajdonképpen az 1968-ban elfogadott közleke­déspolitikai irányelvekhez kapcsolódik: a hosszabb távol­ságú belföldi — például bala­toni — járatokon tovább eme­li az utaskomfort színvonalát. A kocsi prototípusa már egy évvel korábban elkészült. A kedvező gyakorlati, üzemelte­tési tapasztalatok alapján ad­ta fel a megrendelést az utas­ellátó. A járműjavító szakem­berei készítették a büfékocsi terveit, a futóműtől a tetőig új konstrukciót kap az utazó- közönség. Konyhaberendezése hasonló a bisztrókocsikéhoz, éttermi része pedig lehajtha­tó asztalaival az étkezőkocsik­ra emlékeztet. A különböző tí­pusok közötti — bizonyos — azonosság előnyt jelent az üzemeltetésben, például ti- pusraktárkészletekkel lehet dolgozni. ki-gazdasági tanácsadója, a következőket mondotta: — Meggyőződésem, hogy mind népgazdasági, mind vállalati szinten az együttműködés hasznos , lesz. Jelenleg még az egyesítés ad­minisztratív része okoz gon­dot. A ceglédiek eddig a könnyűipari ágazatba tartoz­tak, a mi üzemünk a nehéz­iparba. Ha minden külön in­tézkedés nélkül a NIM adó­zási és bérfejlesztési rendsze­re alapján kezelnék a Cipő­ipari Vállalatot, a gyermek­cipő gyártása nyomban vesz­teségessé válna. Reméljük, hogy ezt a felügyeleti és irá­nyító szervek is belátják. — Melyek az elképzelé­seink Cegléden? Lehetőséget kaptunk arra, hogy egy cipő­ipari kutató központot alakít­sunk ki. Nekünk is, de a ci­pőipari vállalatoknak is alap­vető érdeke, hogy végre ren­det teremtsünk ebben az iparágban. Jelenleg a hazai és nemzetközi piacon is ahány gyár, annyiféle méret. Ez tő­lünk, az alkatrészgyártótól azt követeli, hogy szinte minden megrendelésnél újra és újra felszerszámozzuk a gépeket. Ez viszont akadályozza a gaz­daságos termelést, mivel az alkatrészek gyártása csak 100 ezer darabos szériában kifizetődő. — Tervezzük egy műszaki csoport létrehozását, ami ci­pő- és vegyésztechnológusok­ból, gépészekből és modelle­zőkből áll majd. Távlati cél­jaink közé tartozik még — amint a gyermekcipők gazda­ságos gyártását Cegléden megvalósítottuk — a szintén hiánycikknek számító úgyne­vezett szabadidőcipő gyártá­sának megkezdése is. Hang­súlyozom, elsősorban korsze­rű gyermekcipőket akarunk előállítani. Az idén alapvető mennyiségi és minőségi vál­tó ások még nem várhatók. A fejlesztési koncepciót a két gyár közösen március 31-ig készíti el, de terveinkre feljo­gosít minket az, hogy egy na­gyon jól szervezett gyár és ki­válóan képzett szakmunkás- gárda került a PEMÜ-höz. Bízunk abban, hogy most már közösen sikerül egy minta­gyárat létrehozni, ahol meg­teremthetjük a cipőipar mű­anya gosí tásának kísérleti köz­pontját. KOZELET Bozsán Péter felvétele I Borbán dl János, a Minisz­tertanács elnökhelyettese fo­gadta Nguyen Van Dao-t, a magyar—vietnami gazdasági és műszaki-tuaományos együttműködési bizottság viet­nami tagozatának elnökhe­lyettesét, Külkereskedelmi mi­niszterhelyettest, aki a kor­mányközi bizottság soron kö­vetkező ülésszakának előké­szítéséről tárgyalt Budapes­ten. A miniszterhelyettes, ta­nácskozásainak befejeztével, tegnap elutazott a magyar fő­városból. Dr. Faluvégi Lajos pénz­ügyminiszter, aki hivatalos látogatáson tartózkodik Ró­mában, tegnap az olasz kincs­tárügyi miniszterrel és az Ipari Vállalkozók Szövetsége elnökével folytatott tárgyalá­sokat. Georgiozs Mavrosz, a Görög Demokratikus Centrum Unió elnöke, aki delegáció élén tar­tózkodik hazánkban, tegnap felkereste a Magyar Optikai Műveket és a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemet.

Next

/
Thumbnails
Contents