Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
14 »»»»»» ZVJrti. “éf£?jr w ««««« 1976. DECEMBER 25., SZOMBAT Szocialista integráció! — emberközelben VATYAI ÁLMOK EREDMÉNYES JELEN, BIZTATÓ JÖVŐ A CSEPEL AUTÓBAN Pár esztendeje, a Csepel Au tógyár főbejárata előtt a parkiba, színes táblák kerültek, erős csőlábaikra, vaslemezből, ne árthasson nekik se időjárás, se rongáló kéz. Az egyiken ez állt: „Légy büszke rá, hogy a Csepel Autógyár dolgozója vagy”. Nem sokkal ezután valaki ceruzával aláfirkantotta: Miért? ... Aki ismeri a gyár történetét, jól tudja: akkoriban inkább a kérdés volt jogos... Eltelt né hány esztendő, a táblák el tűntek a parkból, közben a vállalat a stabil jelen, a még biztatóbb jövő állapotába ju tott. Autóbusztól a terepjáróig A vezérigazgató, dr. Novak Béla, aki az autógyártás hős korában is itt dolgozott kü lönböző beosztásokban — most azt mondja: — Az első nagy lépés a szocialista integrációban az volt, hogy a vállalat megkap ta az IKARUS-au tóbuszok padlóváz gyártását. Nem kis dolog. Az autóbuszból minden itt nálunk áll össze, működő képesen. Az IKARUS-gyár rá teszi a szép felépítményt, s ebből az együttműködésből alakulnak ki azok az autóbu szok, amelyek a környező or szágok útjait járják. Évente tizenegyezer darab készül, több mint 60 százaléka szovjet meg rendelésre, de jut belőlük a tengerentúlra is. Persze, ez még nem teljes Összegezése annak, ami ezt a gyárat kiemelte a mélypontról. — Sikeres termékük lett a hidraulikus szervokormány — folytatja a vezérigazgató — a hazai igényeken felül a szo cialista országokba is szállí tanak belőle. Dugattyúszette ket készítünk a Polski Fiat hoz. Ám a régi gondot, a for gácsoló kapacitás kitöltését az a hosszúlejáratú államközi szerződés oldotta meg, ame lyet a Szovjetunióval kötöt tünk, hidramechanikus sebes ségváltó alkatrészek gyártásá ra. Most még csak kisebb da rabszámról beszélhetek, de fokozatosan fejlődünk a hazai nagyságrendekhez képest je lentős mennyiségre. Ha hozzá vesszük a ZF-licenc alapján gyártandó sebességváltót, a Volvo-Laplander kisterepjá- rókat, már jellemezni tud juk a megújuló autógyárat Anni a legtöbbet segített: olyan tartós és megbízható piacra számíthatunk, és támaszkodha tunk, mint a Szovjetunió. Hosszú távon Egerben van egy modern, rendezett üzem, amelyet ma a Csepel Autógyár 3. számú gyárának hívnak. Az egriek mindig azt kérdezik: most így hívják ezt a gyárat, vajon mikor lesz más neve? Nem ok nélkül. Ma hármas szám mal regisztrálják őket a Cse pel Autógyárban, de a sorrend ben nem biztos, hogy ők a har madikak, talán pályázhatnának az első helyre is. Az egriek tavaly kerültek az autógyárhoz, Demeter Pál igazgató azt mondja, nagyon nehéz sorsú üzem volt az övék. Csupán a negyedik ötéves tervidőszakban háromszor cse réltek gazdát, és profilt is. Az egriek mégsem keseredtek el, meggyőződéssel hangoztatták: ha változik is a tábla a gyár kapu fölött, az akarat válto zatlan. — Azzal, hogy a Csepel Au tógyárhoz csatoltak bennünket, részesei lettünk a szovjet—ma gyar kooperációnak, s a ZF- licenc alapján készülő sebes ségváltó meghonosításának is. Van tehát munkánk bőven. Végre megtaláltuk a hosszútá vú programot, amely minden dolgozónak biztos megélhetést ad. Mór ma tudjuk, mit fo gunk termelni 1980-ban és mennyit. Most bizonyosodott be, hogy erőfeszítéseink nem voltak hiábavalóak. Persze nincs megállás a fejlesztésben, mindenkitől elvárjuk, hogy mindennapi munkája mellett a maga posztján tegyen vala mit a jövőért. Milliárdokban számolnak Lukácsi Gábor ma a jármű gyáregység vezetője. Néhány hónappal ezelőtt még a PEVDI faipari gyáregységének mun káját irányította. A nagyság rendek azonban most mások. Akkor milliókban, most száz milliókban számol. Évente több mint ötmillSárd forint ér ték létrejötte múlik az általa vezetett . közösség tevékenysé gén. Valamikor az autógyár ból indult el, s 'most ide jött vissza. Vajon miért? — Azt sokan tudják, hogy ez a vállalat az elmúlt eszten dőkben — nemcsak a maga erejéből, hanem elsősorban a nemzetközi kooperáció és az állami, politikai vezetés segít ségével elindult a felemelkedés útján. Nem azért jöttem visz- sza, mert úgy hittem, hogy itt már minden rendben van. Annyi azonban bizonyos, óriá si változáson ment keresztül a vállalat, és számomra vonzó programot adott. Ma még bár ki megkérdezheti: te mit tet tél? Még nagyon keveset. De azt tudom, hogy ami rajtam múlik, megteszem. Sokan van nak itt, akik a vállalat jövő jéért többet áldoztak erőből, energiából. A munkám most sokkal több, szerteágazóbb, jó segítőtársakkal azonban a legnagyobb nehézségeket is le lehet győzni. Átállás és igyekezet A Csepel Autógyárban nem csak a vezérigazgató, hanem a gyár minden dolgozója tud ja, hogy a vállalat jövője az autóbuszpadlóváz-gyártás és a sebességváltóalkatrász-kooperá- ció révén a szovjet—magyar együttműködésen alapul. Szin te zökkenőmentesen zajlott le az a folyamat, amelynek so rán betanított munkásokból, esztergályosokból képeztek he gesztő szakmunkásokat, mert a feladat ezt kívánta. A he gesztés, a darabolás, teljesen új technológiát honosított meg a törzsgyárban, amit úgy hívnak: Oerlikon-félautoma-ta hegesz tés. Más munkát hozott a vidéki ipartelepítés során a gyárhoz került üzemekben is, a többi közt Körösladányban. At: egykori mezőgépgyártásról jórműszerkezetek készítésére kellett átállniok. Minden gond dacára, nagy igyekezettel ol dották meg e feladatot. Kö rösladányban nem kevésbé képzettek az emberek, vagy rosszabbak a termelés feltételei mint másutt. Ám azért nehez telnek, hogy 200 kilométernyi re a vállalat törzsgyárától ke vesebbet leap a hegesztő ugyan azért a munkáért, mint sziget halmi kollégája. Sipos Imre if júmunkás a következőket mondja: — Nagy örömmel vállaltuk, hogy a Csepel Autógyár dolgo zói legyünk. Szívesen teszünk eleget mindazoknak a kötele zettségeknek, amelyeket velünk szemben támasztanak. Tudjuk, hogy a mi munkánk, ha csak alkatrészekben is, jelentkezik a nemzetközi kooperációban. Most azt szeretnénk, ha nem lenne különbség sem anyagiak ban, sem erkölcsiekben a hoz zánk földrajzilag távoli, de lel kiekben nagyon is közel álló törzsgyári dolgozókhoz viszo nyítva. Vonzó program A Csepel Autógyárban hosszútávra megjelölt, vonzó program végrehajtására moz gósítanak minden dolgozót. A tervet az idén, már december 23-ig teljesítették. Most má,r érdemes volna kitenni a táb lát: légy büszke rá, hogy a Csepel Autógyár dolgozója vagy. Senki sem kérdezné, miért. Baumann László = „Magyar síkon nagy I iramban át i Ha nyargal a .gőzös velem = Havas, nagy téli éjjelen, = Alusznak a tanyák.” (Ady Endre) | Idősebb Telepóczki Pálné = édesanyja volt ifjú asszony ab- 1 ban az időben, amikor a költő | a magyar tanyák álmáért ag- ! gódott. Ifjú asszony abban a | tanyában, melynek most csak | romjait láthattuk. Még nem | dőlt volna össze, úgy lökdös- I ték hanyatt a falait szándéko- \ san azok, akik benne nevel- ! kedtek. A család két nemzedé ki ke. Megsemmisítették a na- ! gyobbik házat, hisz már úgy- ! sem kell. Erre az utolsó télre, I amit kint töltenek a Vatyán, | elég lesz a volt nyári konyha | is. Idősebb Telepóczkiéknak, = akik ketteeskén maradtak a | puszta szélén. | Évezredek árnyékában | Vatya puszta, ahol a tanyák | közt jártunk, most tulajdon- | képpen Űjlengyelhez van köze- ! lebb, de valamikor a szomszé- ! dós Vjhartyánlioz tartozott. I Helyesebben Hartyánhoz, | ahogy ez Kökényest Imrének, § az ottani általános iskola igaz- ! gatójánaik tízéves kutatómun- I kaja közben kiderült. A község = csak a XVIII. század utolsó = harmadában kapta az „új” elő- i nevet, amikor a törökök, majd | az őket üldöző Habsburg-sere- = gek pusztításai nyomán hosszú | időre elnéptelenedett terület is ii mét emberi településeknek | adott helyet. Kökényesi Imre | tanulmányában összefoglalta a | kitartó adatgyűjtés, búvárko- 5 dás eredményeit. Művét a | Pest megyei Levéltár pályáza ti tára készítette, sikerrel. | Egyszóval, Vatya puszta tör li ténetéről elég sokat hallottunk | a szorgalmas kutatótól. Az a | vidék, ahol nemrég sorokban = álltak a tanyáik, ismét egyre | néptelenebb, pedig tudjuk, A járműgyáregység 23 ezer négyzetméteres szerelőcsarnokában 11 ezer 240 Ikarus autóbusz járó képes padlóváza készült el ebben az esztendőben. A szalagról 20 percenként gördül le egy-egy jármű. hogy már évezredekkel ezelőtt is lakták. Népének nagyjából egységes kultúrája volt, tele pekben éltek az emberek, s a leletek tanúsága szerint a ha lászaton, vadászaton kívül ál lattenyésztéssel és földműve léssel is foglalkoztak. A föld műveléshez bronz eszközöket használtak, a lovat igásállat- ként tartották, dolgoztatták. Halottaikat elégették és agyag urnákban temették. Ezt a kor szakot a történészek vatyai kultúrának nevezték el, mert itt tárták fel az eddig ismert legnagyobb kiterjedésű, ebből a korból származó urnateme tőt, összesen 364 sírt A Vatyán lakó gazdák közül nagyon kevesen tudják, hogy előttük már a bronzkorban is emberek taposták szűkebb ha- ,zájuk földjét. Az évezredeik árnyéka észrevétlen. Sokkal in- . kább érzik annak az időnek nyomát, amikor még idősebb' Telepóczii Pálné édesanyja volt ifjú asszony »tanyán. Vékonyak a gyökerek Gyermekkorom emlékeiből moíűZi tanyák képe úszik elő. Halványan, kutyaugatással, fürtös fehér virágokkal, amik kerítésre, kútágasra futottak. Egy ilyen tanyában laktak a nagyszüleim, az ő nagyszüledk, s előttük még ki tudja hány nemzedék. Apám-anyám kor osztályát már korántsem kö tötték olyan erős szálak az ősi földhöz, a mostani húsz-har minc évesek vékony gyökerei pedig egymás után pattannak el. Még vissza-visszanyúlnak a széles legelőkre, az istállószag ba, a szőlősorok közé, de csak vendégek a fiatalok ott, ahol apáik küszködtek aszállyal,' faggyal, marhavésszel a napi betevő falatért. Életünk az a történelemkönyv, melyben nyomon követhetjük változá sait a létezésnek, amiből meg érthetjük az újabb „fehér fol tok” létrejöttét a térképen, azokét a foltokét, amelyeket zaklatott lelkű városlakóik fe deznek föl, hogy megszállják, elfoglalják nyugalomvágyból, hoigy a civilizációt odacipelve kibírhatatlanná tegyék. Vétkes melléfogás azt állí tani, hogy a tanyai embereket — akik még kint laknak — az ősi igénytelenség köti a pusz tán. Nem így van. Idősebb Te lepóczki Pál sem igénytelen ségből tart istállójában négy tehenet, három borjút. — Disznó is akad egy-kettő i — kacsint a szakszövetkezet ; főmezőgazdászára —, meg is ■ lehet nézni. (Valóban öt koca, i két apaállat.) Van itt minden, i ami kell. Ha villany lenne, \ nem dűtöttük volna össze a : nagy házat. Ha legalább öt i évvel ezelőtt jön az áram, nem ; megy innen senki el, az biz- ! tos. így meg? Nem adok rá i két évet, egy ember sem ma- | rád idekint. Felemás élet I A Keselyhegyi Aranykalász \ Szakszövetkezet főmezőgazdá- j sza, Juricskay László mondta | az úton, hogy négy-öt éve ezen I a tájon még százhúsz „élő” ta- j nya volt, ma alig negyven vagy j ötven jelent otthont a gazdá- j jának. Lauter Andrásné pél- | dául egyedül gazdálkodik, nem I akarja elhagyni a tanyát. Ser- : tést nevel. Fiai az iparban, j Kiss Dezső meg a felesége is I itt lakik, de mindketten a : gyárba járnak. Sok a kétlaki. Nem azért, mert a mezőgaz daságból nem lehet megélni. Kényelmesebbnek tartják so kain a nyolcórás munkaidőt, a szabad szombatot — ami ide- kint nincs. Az állatokat etet ni kell, a zöldségféléket lo csolni, állandó készenlétet igé nyel a gyümölcsös. Hiába ad meg minden támo gatást a szakszövetkezet, az öregedő gazdák helyébe nem szívesen állnak fiatalok. Sásdt Antaltól, az elnöktől tudom, hogy a növénytermesztéshez gépeket kapnak a tagok, szál lítóeszközöket, az állattartás hoz évente száz vagon sortör kölyt osztanak el minimális té rítésért, lucernaföldeket hasz nálhatnak kedvezményesen a gazdák, s kaszálót, amennyi kell. Régen hektáronként alig öt mázsa rozs termett, ma ti zenöt. Szőlővel már nem fog lalkoznak a tagok, csak a szak- szövetkezet nagyüzemi műve lésre alkalmas tábláján. A kisgazdaságok folyamatosan áttértek a zöldségtermesztésre és a belterjes állattenyésztésre. Mégsem vonzó ez az élet, csak nagyon keveseknek. A fiatalok közül néhányan Új lengyelben épített házukból járnak ki apjukhoz a tanyára, mint Surman Pál fia, s ven déglátó gazdánké, ifjabb Tele póczki Pál is. Felemás élet ez, mindenképpen. Lehet, hogy ha villany van, tényleg másképp alakulnak a dolgok? Talán. Azt mondja a főmezőgazdász, ahol villanykarókat zúgat a szél. nincs mozgás. — A villany maga nem min den — szól ifjabb Telepóczki — nem, pótolja a gazdálkodás kinti körülményeit. Nekünk van a faluban mosógép, tele vízió, meg minden. De egy tyúk nem mehet ki az utcára, kicsi a hely a jószágnak. Azért járok ki apámhoz, mert nekem hiányzik a gazdaság. Fél láb bal bent, fél lábbal kint. Jövő re apámék is beköltöznek, de folytatjuk. Majd ketten indu lunk hajnalonként. — A fiam ragaszkodik a földhöz. Sokat segít. De még többet lendítene mindkettőn kön, ha villanymotor hajtaná a szecskázót, a darálót, a mor- zsolót, az öntözőszivattyút. Most benzinmotorom van, de hát az... Alusznak a tanyák Juricskay László szerint ma ez az életforma a legjellem zőbb itt a Vatyán. Telket vesz nek a községben, építenek rá, a tanyából meghagyják a gaz dasági épületeket, s visszajár nak dolgozni. Van olyan em ber is, aki többet felé se néz a földnek. Az ilyenek tanyája egy-két év alatt el is tűnik, összeomlik és beszántják. Az élő tanyák alusznak. Korán sötétbe burkolóznak, különösen a téli estéken. Petróleumlám pánál kinek van kedve vakos- kodni ? ★ A költő az álmokért aggó dott. Mi is. De egészen más ál mokért. Ma föl lehetne ébresz teni az alvó tanyákat. Lehet ne? Kellene. Hogy megvalósul janak az álmok: a négy tehén helyett nyolc, az öt koca he lyett tíz. gyarapítani a gazda ságot, mindannyiunk hasznára. Ne hagyjuk elaludni a tanyá kat. Adjunk nekik világossá-* got. Még ha áldozatokkal jái) akkor is. Szükségünk van rájuk. Bálint Ibolya t 4
