Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
1976. DECEMBER 25., SZOMBAT »»»»»» :«<«««« 13 :*iiiiiiiiiiiiimiiiiiimimiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiimiiimi’ I Illyés Gyula: Állítólag I Kapkodás, ha jő a hideg | Nem tavasszal, de ősszel E lesz izgatott a táj, § ahogy sok karja jár, | ahogy. a szélbe szállt | lombot szaporán össze- E kapkodná — mire már? 1 hogy újra egybe-kösse? i akár | a piaci kufár, | ha a hirtelen támadt = vihar dönti a sátrat I és ő — bukása a kár! — I menti a portékát, a sok | tűt, szappant, szalagot, | filléres kacatot = mit gonddal kirakott, | hátha vevőre talál — | (oly hosszú a nyár!) | ősszel nézd, ne tavasszal, I ha kapkod ijedten a kopasz galy, | ezeket is, a reszketeg | mozdulatú vén szemeket, aszú arcokat; megriadt szökdelő mosolyaikat — hogy szedik magukba a fényt, i az örömet, mit még lehet, | beh zsugorian a reményt, a maradék meleget! I Ha lám már i | szétverve itt is a vásár = s magasan száll, I szebben, mint eleinte, | -bár hófelhőtobe keringve = a szalag, a csipke!... nagyon csinos fekete lány vagyok, kék a sziemem és a huszadik éve met töltöm. Amióta pénztáros vagyok, mindig huszonnégye- zünk, mert éjjel is jönnek vo natok. Valamivel éjfél előtt a „színházi”, átszállással Pest felől, háromnegyvenkor meg befelé az első hajnali, a rin gató. Ezt azért hívjuk így, mert mindenki alszik rajta. Leginkább a lamdlerosok jár nak vele. Vacak dolog az éjszakázás, de meg lehet szokni. Este'hét től tízig nincs vonat. A tízesig még elmegy valahogyan az idő. mert van egy kis mozgás az állomáson. Ha kedvemre való férfi akad, még udvarol tatok is magamnak. Legjobban azt szeretem, ha bejönnek a rendőrök és elbolondozunk egy kicsit Igazából, úgy szép, tiszta ér zelmekkel szerelmes talán még nem is voltam. De vé gül csak megtörtént az Is. Szolgálatban voltam azon éjjel. Karácsony előtti hét ro hadt idő, esett, fújt a szél. A málházót hazaengedtem, én meg lefeküdtem a főnök iro dájában az asztalra. Ha nem tud aludni az ember, egy és három óra között a legrosz- szabb. így voltam akkor is. Fölkeltem és járkáltam az iro dában, közben kinyitottam az Gyimesi Ferenc: A geológus elmegy ajtót, mert a szél visszanyom ta a büdös szénfüstöt. Hallom egyszer, hogy mocorog vala ki a váróteremben. Félrehúz tam a pénzitárablak függönyét és látom, hogy egy cuccos fiú járkál le, föl. Fázhatott. Hu szonöt évesnek látszott, sza kálla nem volt, haja is csak félig hosszú. Prémgalléros téli jakó volt rajta, farmernadrág és prémsapka, a lábán valami istentelen, terepjáró. Kizártam a váróterem félé az ajtót és kiszóltam neki: — Jöjjön be, hiszen hol van még a vonat. Addig megfagy. Fölvette a pádról a cuccait, azzal szép méltóságosan befe lé indult. — Szia. Kössz — mondta, amikor elsétált mellettem. — Vetkőzz neki — tegeztem vissza. — Itt megvárhatod a vonatot fiúnak látszott, nem is felelt Szótlan iimiiHiiiiiiiiiMiiiiiiiimiimiMimiiMiiiimiMMiiMiiiiiiimiiniiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiiiiiiiiiiit: HÁROMKIRÁLYOK I Jóba Éva rajza — Honnan jössz, hogy ilyen korán kint vagy az állomáson? — kezdtem barátkozni, ami kor már leültünk egymással szemben. — A fúrásnál dolgoztam. — Találtatok már valamit? | — Még száz méternél sem I tartunk. | — Mi vagy te ott? Szerelő- r féle ? | Megingatta a fejét és mo- ! solygot't hozzá. | — Hanem? — faggattam to- I vább. I — Geológus. I Érettségizett lány vagyok. | Tudom, hogy a geo bármi elé | ragasztva föld kezdetű fogal- = miat jelent, jde a lógust nem I ismertem. Halálian jól haing- E zott. = — Az milyen munka? — ! kérdeztem. = Bal lába a nagy terepjáró ival keresztbe téve a jobb tér idén, a combján imádkozásra i kulcsolva az ujjad, úgy mond- l.t-a: = — Szólásra bírom a földet, | Vallatom a mélységeket. | Hogy ez mért ütött úgy be- ilém, máig sem tudom, csak | egyszerre megkevert. De | ahogy látom, hogy a padlót H nézi, úgy tűnt, mintha csak | mellékesen feleügettne. Nem I nagy szám neki a falusi vas- = utaslány, nagyon fönn lehet a foglalkozásával. Sietve visz- szafölényeskedtem: — Amiket a SZU-ban lát tam, azok az igazi fúrások! — Jártál kint? — nézett föl végre. — Nemcsak ott. Az Al-Du nán, Bécsiben, Olaszban is. Egy talált kétforintosom már két éve a Trevi-kútban ázik, de a kívánságom nem telje sült. Nem érdekelte, hogy mit kívántam, hanem megkérdez te: — Nem fordult meg a fejed ben, hogy jó volna kint ma radni ? — Egyszer sem. Pedig miből állt volna dobbantanom. Te kint maradnál? Megrázta a fejét, úgy vála szolt — Pedig már kétszer jártam nyugaton. Közben már végig-végigné- zabt rajtam. Nem is volt olyan elveszett gyerek női szempont ból, amilyennek eleinte lát szott. • — Most hová utazd? — folytattam a beszélgetést. f— Megyek az olaj mezőkre. szavaikat tudott mondani. Mélységek. Olajmezők. — Ilyen sürgős, hogy éjjel kell nekiindulnod? — Holnap még találkozónk lesz Fóton. — Valamilyen iskolai? — Testvértalálkozó. — Hány testvéred van? — Lehet, hogy ezer. Lehet, hogy tízezer. Bántott, hogy hülyéskedik velem, de nem vettem tudo másul. — Mondhatod, én értem a viccet. A szüleid? — Az állam. Jól beállított arcot vágtam, hogy jobban kijöjjön a poén: •— Klassz vonalas srác le hetsz. Apód, anyád az állam, testvéred az egész dolgozó ma gyar nép... a padlóra, az- Lenézett után rám; vissza Olyan szép — Gyermekvárosban nevel kedtem. Nem ismertem a szü léimét — így már értem — váltott át gyorsain részvétbe az arcom. És hirtelen mást is megértet tem. Az elrejtett lelkét, ami ben talán csak egyetlen érzés él: a mélységek szerelme, az olajmezők hívása. Gyorsan gondoltam egyet: — Tudod mit? Három nap múlva kará csony, maradj itt nálunk. Megmondom, hogy senkid sincs, és meghívtalak. Nem is gondolkozott rajta, csak ingatta a fejét: — Köszönöm. — Szép nagy lakásunk van. Bátyám, húgom, Biztosan jól érezned magadat. — Nem is hinnéd, milyen jó volt tavaly is a szálláson — lelkesedett neki egyszerre. —• Jó társaság volt. Volt kará csonyfa, szaloncukorral, an gyalhajjal, csillagszóróval, pulykasült pezsgőskáposzitával, bejgli, bor. Szerintem minden együtt volt az ünnepekhez. — Persze... — mondtam jobb szó híján, hogy ne ront sam el az örömét. De ezt már csak magamban tettem hozzá: Te szegény fiú... — Mért vagy ilyen rendes, hozzám? — kérdezte egy kis szünet után. f------------- mit mondjak ne- I Most | ki? Mondjam------------- azt, hogy vannak mél3’ségek, melyek vallatás nélkül is megszólalnak? Miiiiiiiiiiiniiiiiliiililllllltlllllllllllkllllllllllllllllllllllllllllllllt llllllllllllllllllllllllllllllllll?llllllllllllllll«£ I Weöres Sándor: Monológ kedjél a segítségemre lenni! A személy zetis telefonált, hogy máris itt van ná la ... — Az újság nyomán?! — Nem hitted volna, mi? Én sem! Annyi reménytelen próbálkozás után! De most résen kell lennünk! Szólj a fő nővérnek, hogy minden nővér, sőt még a műtős is lásson hozzá: gyors rendcsi nálás, ha valahol, valami szösz, szemét, mifene van, takarítsák össze, a kórter mekben a betegek a mosdók körül tö rüljék fel a linóleumot... ragyogjon minden! Tíz percünk van... A diétás nővér pedig azonnal főzzön egy jó erős indiai teát... — Indiait? — Ne kérdezz, könyörgök, intézkedj! Mindjárt itt lesz, esetleg végig kell kí sérnem az osztályon, nem akarok sem mit elhibázni. Kérlek, Lacikám! — Meglesz, főorvos úr, kérlek, magam is nekilátok. De az ulcusos? — Fontossági sorrend! —sóhajtott dr. Takách. Tíz perc múlva maga a személyzeti előadónő kísérte fel a hölgyet. Addigra már az egész osztály tudott a nagy ese ményről; mindenki a helyén volt: a fő- nővér a pultnál állt egyenes tartásban, körülötte a nővérek, az orvosi szoba előtt az adjunktus meg az alorvosok, a műtős, a konyha ajtajánál várakozott, hogy adott jelre beszólhasson a diétás- nővérnek a teáért. A betegekkel nem lehetett bírni: akik csak felkelhettek ott tülekedtek a kórtermek ajtajaiban, hogy lássák ... Amint kinyílt a liftajtó, a főnővér be csöngetett a főorvosért. Gyönyörű pil lanat volt: d:r. Takách semmit sem kés lekedett, tárt karral, nyájas mosollyal sietett ki a szobájából, s ugyanakkor az osztály beosztottjai, ugyancsak bájos mosollyal, egyszerre meghajoltak. A be tegek is, mintha vezényszóra tették volna reménykedve felsóhajtottak. — Parancsoljon! — mutatta az utat a szobája felé dr. Takách. A legkényel mesebb fotelbe ültette a hölgyet. Kopog tak: a diétásnövár tálcán hozta a gő zölgő illatos teát. — Sajnos, nem Earl Grey — mondta a kandidátus. — Ha megengedi: dr. Takách Kornél! — Baloghné! — biccentett a hölgy, s keresztbe vetette lábát. Divatos, telital pú csizmát viselt, ocelotutánzat bun dát, kasmír fejkendőt. — Rum nincs a teához? Na, nem baj N— intett a főor vos zavart mozdulatára. — Előre meg kell mondanom, hogy sajnos a kórházi kosztét nem bírja a gyomrom, úgyhogy valami tisztességes helyről hozassák ne kem a kosztol, ha ... — Ha? — kapta fel a fejét a főorvos. — Ez csak természetes, kedves Ba loghné — vágott közbe sietve a sze mélyzetis. — Ha... — folytatta a hölgy, teá ját szürcsölve —, ha megegyezünk. A személyzetis elvtársnő nagyjából el mondta, — mi lenne a feladatom, de én szeretek alaposan körülnézni. Szóval maga ... maga itt a főnök? — A főorvos úr — bólintott moso lyogva a személyzetis. — Egyetemi ta nár ... — Tanár? Ajaj! Azok elég rendetle nek. Egy pedagógus házaspárhoz is jár tam, igaz, hogy reggelire mindig kap tam tőlük egy kupica harackpálinkát, mert azt is szeretem, aztán két tojást pohárban, és friss zsemlyét, a délelőtt folyamán három üveg lengyel sört... lengyelt!... és komplett ebédet, uzson nát ... és persze húsz forintot óránként. De rendetlenek voltak. Volt olyan he lyem is, ahol tortát sütöttek, ha men tem ... Csakhogy végeztem a maszeko lással, túl sokat kívántak az ügyfeleim. Hát azért jövök államiba. A hirdetésből nem sok derült ki, de remélem, itt rend van. — Rend, rend, hogyne! — Majd megnézem. És hányra kell bejárni ? — Hatra. — Hatra? Hát mi a csudának? Ve gyék figyelembe, hogy veszítek! Itt nem tudok megkeresni napi kétszáz forintot! — Mennyit! — kérdezte a kandidátus. — Kalkulálni kell, kérem, mindennek arányban kejl lenni, kérem... Gépesí tés van? — Természetesen — mosolygott állha tatosan a személyzetis. — Porszívó pad lókefélő ... — És műanyag vedret kérek ha majd meg tudunk egyezni! Mert a pléh vödör zaja idegesít. Ezt mindenütt megköve telem. Gumikesztyű? — A legelemibb. — Na, jó, akkor nézzünk szét. Dr. Takách felpattant. Egész stábjá val együtt készségesen végigkísérte Ba- loghnét a sebészeten. A hölgy nézelő dött, hümmögött, benézett a sarokba, az ágyak alá, végigsimított az ablak- párkányon, bekukkantott a mellékhelyi ségekbe is. — A fürdőszoba és a vécé az nem megy! — Nem? — kérdezte félénken a fő orvos. — Nem, az nem. De látom, vannak itt fiatal nővérek, azoknak sem árt a mozgás. És a hatórai kezdés sem megy. — Valahogy nem lehetne mégis? — bátortalankodott a személyzetis. — Hát mit képzelnek, van nekem dolgom otthon is. Kertes házban lakom, tartok néhány baromfit... Na, hát majd beérek, amikor beérek! Holnap kezdhetek... de nem, inkább majd pénteken, mert remélem, a szombat az szabad? Persze egyelőre csak próbaidő re! — Próbaidőre? — nézett segélykérőén a személyzetisre a főorvos. — Próbaidőre, megmondtam! — szö gezte le Baloghné. — Ezer hely közül választhatok. Kalkulálni kell! Melyikő- jük kísér le a kapuig? — Kérlek, adjunktus úr, légyszíves! — nyögte a kandidátus. — Csodálom, hogy maga, tanár létére csak indiai teát tart — mondta a búcsú zásnál Baloghné. Hosszú percek múlva tért magá hoz dr. Takách. Végre a műtétre váró ulcusossal foglalkozhatott. A beteg el gyötörve, alig hallhatóan kérdezte: — Sikerülni fog, tanár úr? — Ne aggódjon, ma már egy gyomor műtét ... — Á, nem a gyomorműtét! — legyin tett a sápadt férfi. — Én a takarítónőt kérdezem. Zsebeimet meg kéne nézni egyszer, melyikben mi lakik, vagy mi hiányzik. Zsebkendőm, ha náthás vagyok, nincs, de szárazságban négy vagy Öt akad; irattárcám megvan, vagy elveszett, vagy tán sosem volt, benne mindazok arcképe, akiket nem ismerek, mert nincsenek. Pedig de édesek! Ha fejest ugranék zsebembe, ottan elindulhatnék, mint egy alagútban s kibukkannék valami fényes, ékes nem tudom hol — feltéve ha zsebem lyukas; meg kéne nézni egyszer. | Polgár István: Egy fa balladája Szelídhajlású hegy füvét vigyáztam, mohás, nagy lábam megfeszítve. Kicsinyke fészek bújt meg lombruhámban, mint mellkasban az ember szive. Csak néha szóltam, hajladozva, nyersen, ha dúló szelek megrohantak. Egy vágyam volt — hogy törzsem híd lehessen És feldolgoztak puska-agynak. 1. Szegedi Pál: (Az írás a Központi Sajtószolgálat novella pályázatán harmadik díjat nyert.) j Fénylik a lét... Fénylik a lét: hunyd le a szemed! Éjnappal a világ Úgyis kommunikál: | Szóljon a csend: belső üzenet! | Sétál a gond, lebeg az öröm. | Jövőm arcnélküli; E Semleges nap süti Horizontját kívül a körön. Ez lesz hazám. De onnan hova? Az ember egyedül I Él, volt és elmerül; r Múltat gyászol sötét homloka. E Vissza! Igen! Üjrakezdeni! : i! A meleg test, e vér | Őrzi még a törvényt: j Tiszta tüzét más növesztheti! | Fénylik a lét: csillogjon szemed! i E Otthonom a világ! = = Vele kommunikál | Aki vagyok: mindig-új üzenet! iliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiitiri * i
