Pest Megyi Hírlap, 1976. december (20. évfolyam, 284-309. szám)
1976-12-25 / 305. szám
12 »»»»»» 'JL'.s* ? ** IKCtli a|Uf mäkSJ SÍ Sr/tíÚíW-.««««« 1976. DECEMBER 25., SZOMBAT 11 "i ' " "•"* RÁCKEVE TÉLÉN (Örvös Lajos: • • Ünnepi utazás Dénes János grafikája — A kiskunlacházi tárlat anyagából — Cleopatra fülbevalója rozsdás fémkeretű asztali 1 A tüköroen látszik a mező- = [\ ség, a sínek s középen 1 egy szép, finom nyak- = kendő. A földszintes ház al- § bérleti szobájában, itt a kül- ! város szélén, minden egyhan- i gúságot és minden változást 1 jelez ez a kis tükör. | Most vette fel először azt 1 az új, kék nyakkendőt, me llyen egy-egy piros és sötétkék | csík fut harántban. Amikor | megkötötte fehér ingén és be- ! lenézett a tükörbe, szinte nem 1 ismert magára. Nem messze 1 innét egy másik földszintes = ház kapujánál látta meg a ki ll rakatban, annak is a legszélén | ezt a fekete-kék csíkost, me ll lyen semmi nem hívta fel ma- | gára a figyelmet, s mégis a | legférfiasabbnak tűnt. De, hogy | miért, azt önmagának sem 1 tudta volna megmagyarázni. | Arra^ sem lett volna köny- ! nyű válaszolnia, hogy miért I hagyta faképnél az asszony. | Igaz, nem volt szép, de csú- ! nya sem. Rövidre nyírt, barna = haját oldalt fésülte és rende li sen borotválkozott Nem nö- I"vesztett hosszú hajat, amely z most igen divatos, még csak 1 oldalszakállt sem viselt ő | egyedül a műhelyben. Majd- | nem különcnek tűnt már ez- = zel az egyszerűséggel. De volt légy szép kisfiúk, első gimpa- ! zista, igen értelmes, jó fiú. |Hát miért hagyta el mégis az | asszony? | Lakásuk, az még nem volt. | Egy öregasszonynál laktak al- I bérletben. Kőbánya szélén. És 1 ez nem valami vidám egy asz- = szony számára. „Gyűjtünk I pénzt, veszünk magunknak |egy kisebb lakást”, mondogat- 5 ta. | És valóban élére rakta a 1 pénzt, csak a legszükségesebb = ruhadarabokat vették, nem | jártak étterembe, pedig hogy = hívták a többiek, semmit- ! semmit nem engedett meg | magánalt s persze, az asz- Iszonyt, a gyereket is pórázon | tartotta, ha valami kiadás | merült fel. És nem viselt ol- | dalszakállt sem. És egy nap | otthagyta őket az asszony. | Megunta ezt az életet. | Talán ezért volt figyelmet- = len a gépnél. Ezért érte a 1 baleset is. Most már mindegy. |S egyszer, mikor azt hallotta, Ihogy Óbudán, egy félemeletes házban eladó egy szoba kom fortos lakás, amelynek erké lye is van és a kertre néz, odarohant, magával vitte min den pénzét és megegyeztek, hogy május hónapban beköl tözik a gyerekkel. A fennma radó összeget meg havi rész letben fizeti. Majd vállal kü lönmunkát is. Nyári hónapok ban a gyerek is dolgozhat már valamit. És megvette ma gának ezt a különlegesen szép nyakkendőt, amely úgy elütött a többitől. Ha elüt az élete a töbiekétől, üssön el a nyak kendője is. Az asszony el ment, ezen már úgysem lehet segíteni. A szállásadó nővel egyezett meg, hogy ő készíti el nekik a karácsonyi vacsorát. Szé kelygulyást, ízes fánkot, ő meg hoz bort, feketét, .a gye reknek és az asszonynak mál naszörpöt. F él nyolcra tűzték ki a va csora idejét. Az első ka rácsonyi vacsorát anyu nélkül, ö már nem is bánta a dolgot, ha itt tudta hagyni az asszony ezzel a szép fiúcskával együtt, talán jobb is. De a gyereket sajnálta. Öt kárpótolni szerette volna. És tervezett egy kis utazást. A gyerekkel. Magános embe rekről gyakran hallotta, hogy elutaznak karácsonyra. Hát ők is felkerekednek. Villamos ra szállnak, s elutaznak a vá ros másik végébe, Óbudára, és megnézik kívülről a lakást. Hideg volt. Az emberek megtöltötték a villamost, az utcákat. Mindenki csomagok kal a hóna alatt. Játékkal, en nivalóval, miegymással, őket nem terhelte semmi. Csak utaztak. Ö, a gyerek és a kü lönlegesen szép, ünnepi nyak kendő. — Hideg van, apa. — Karácsony van. Ilyenkor hideg az idő. — Mi lesz vacsorára? Már vagy tízszer megkér dezte. ezt% gyereäC . 0-'^-V — Székelygulyás, ízies fánk, málnaszörp. — Anyu meg itthagyott minket. Amikor ilyen finoma kat eszünk. Amikor lakásunk lesz. — Nem hitt benne, hogy egyszer megvalósul. — És most mit csinál? — Nem tudom. Biztos, nem unatkozik. Azt akarta, hogy odalszakállt viseljek, — Miért akarta? — Mert most azt viselik a férfiak. — Soha nem fogok oldal szakállt viselni, és én is_ ol dalt fogom fésülni a hajam, mint te. De azért én is fér fias leszek, ugye? — Hát persze, hogy férfias leszel! Már most is az vagy. Egészséges legyél, meg erős. És tanuljál! Legyen belőled mérnök, ott dolgozhatsz majd a gyárban. — Mérnök leszek és ott dol gozok majd a gyárban. Jaj, de szép a Karácsony! Csak na gyon hideg van. Mi lesz va csorára, apu? — Székelygulyás, ízes fánk és málnaszörp. — És nem fekszünk le utá na? — Persze, hogy nem! Hall gatjuk a rádiót. E kkor megérkeztek, leszáll tak a villamosról s elsé táltak addig a házig, ahol a szoba komfortos lakás volt. Az erkéllyel. És a kert tel. — Majd ott fogunk üldögél ni már nyáron — súgta a férfi, mert bizonyos dolgokat az ember önkéntelenül is hal kabban mond. — És nézzük a kertet? — suttogta vissza a kisfiú. — Nézzük a kertet — És málnaszörpöt iszunk? A férfi kicsit magához húz ta a gyerek fejét, pedig nem volt érzékenykedő természet. De mégis, ott álltak jövendő beli lakásuk előtt, ketten, és karácsony volt. És valami nagyot, valami szépet akart mondani a gyereknek. Most ez a kérdés kapóra jött. — Egy liter málna áll majd mindig otthon. Csak tölteni kell belőle egy keveset a po hár aljára, és fel kell önteni vízzel. , ír .. , Ez olyan szépen hangzott, hogy a gyereknek megnedve- sedett tőle a szeme, s a férfi beletúrt a sapka alatt barna hajába. D e ezt már nem látta senki, mert már üres volt az utca, és különben sem volt benne semmi fel tűnő. —•' Hát akkor ne áldozzon, a fene egye meg! Ez egy sebészeti osztály, máris rengeteg időt fecséreltem el... — Tanár úr! Várjon, ne tegye le a kagylót! Gondolja meg, mennyit küz döttünk ezért a pillanatért... Kérem szíveskedjék helyet foglalni... — Tessék?! — A hölgynek mondom, mert türel metlen. Pardon... Tehát lesz szíves? Mert, ha most nem fogadja, én nem vállalok felelősséget... Tudja, hogy ez mindannyiunk érdeke! Az öné, a sze mélyzeté, a betegeinké! Küldhetem? — Képtelenség! — sóhajtott a kandi dátus. — De jól van. Küldje fel. — Akkor még csak egy szót! Emlék szik a megállapodásunkra, kedves ta nár úr? Tudja, mire célzok! Amit meg beszéltünk ... — Ja, igen, igen ___Még azt is?! — Kérem tehát, hogy annak a szelle mében ... gondolom, a főnővér addig majd intézkedik... És ... kávét vagy teát? — Hogyan? , — Nem, semmi, csak a hölgytől kér dem,, hogy a teát szereti-e jobban, vagy a kávét? — És mit szeret a hölgy? — Most mondja, hogy a teát. És azt mondja, hogy a teák közül is leginkább az Earl Grey-t. — Honnan vegyek én most angol teát? Kérdezze meg, hogy indiai meg felel-e? — Várjon —, mondta a személyeztös a telefonba. Majd egy pillanat múlvfe. — Hát jó, azt mondja a hölgy. — Hát jó?! Nagyszerű! Nagyon örü lök! De, hogy mindennel meglegyünk, tartóztassa legalább tiz percig! — Megpróbálom. Bár nagyon ide ges ... nagyon szenzibilis személyiség. Dr. Takách még le sem tette a kagylót, máris bekopogott az adjunk tus. — Az ulcusosnak beadtam az előké szítő injekciót. Beszélsz vele, kérlek a műtét előtt? —r Kivel? Az uléusossal most nem érek rá ... — Most nem érsz rá?! — Ne kérdezz semmit, hanem szíves- — Igen, mindjárt... csak átöltözöm, s közben telefonálok a személyzetis nek. De Takách kandidátus még fel sem vehette a fehér köpenyét, máris meg szólalt szobájában a telefon. — Hát végre, tanár úr kérem, végre megjelent! — hallotta a személy zeti előadónő hangját a készülékből. — Vasárnap hajnalban, amint felnyitottam a szemem, rohantam az előszobába a sajtóért (így mondta: a sajtóért), • s képzelheti, mekkora volt az örömöm. De ami még boldogabbá tett, tanár úr, kérem, s amiért máris felcsengettem magához: van remény! — Remény vagy eredmény? — kér dezte a főorvos. — Hát... talán eredmény is! ■— Komolyan mondja? — kiáltott ön feledten a kagylóba. — A legkomolyabban. Máris itt van valaki... — Ott? Magánál? Hát akkor gyorsan intézkedjen, kérem ... — Sajnos nem tehetek semmit amíg nem beszélt önnel. — Kicsoda? — Az illető. Már küldöm is fel ön höz. .. — Felküldi? De kérem én most nem érek rá! Nyolckor vizit aztán be kell mennem a műtőbe ... egy ulcus ... gyo morműtét .... — Ajaj ne mondjon ilyet hogy nem ér rá kedves tanár úr! Felelőtlenség... — De elvtársnő! Tele vannak a kór termek, egy csomó súlyos eset, az ulcu- sos hasát már leberetválták... — Szó sem lehet most műtétről már ne is haragudjon. Akkor mindent el vesztettünk ! — Az illető? Az illető hölgy? Nem, sajnos nem tud várni, azt mondja, sok időt nem áldozhat erre a kérdésre.., A klinika sebészeti osztályán hét főn reggel az izgalom a tetőfokára há gott. Dr. Takách kandidátus-főorvost már a portán megállította Szőke bácsi, a kapus a jó hírrel: — Tegnap olvastam az újságban, fő orvos úr, kérem ... — Igen, tudom, magam is olvastam — bólintott siettében a kandidátus. — Remélünk, Szőke bácsi!... A főnővér is azzal fogadta az osztá lyon. — Hát megjelent! És ráadásul a va sárnapi számban! — Igen, igen, Ilonka, de kérdés, ol- vasta-e valaki? Dobos adpunktus éppen kijött az or vosi szobából. — Kérlek, főorvos úr, szólhatok a műtősnek, hogy azt az ulcusost... — Olvastad? — kérdezte dr. Takách. — Ó, hogyne, tegnap az első dolgom volt, hogy átböngésztem a lapot!-v Jó reggelt, főorvos úr! — csörgött el mellettük a kerekes tálalókocsival a diétásnővér. — Azt ígérték, hogy a pén teki számban már benn lesz, és tessék, még csak tegnap... — Torlódás van a lapoknál — mond ta dr. Takách. — Igen, de tessék figyelembe venni, mennyi munkám van nekem a reggeli vel, meg az ebéddel, aztán meg á nő véreknek is segítenem kell napközben, s akkor még. ugye, rám vár mind a ti zenkét kórterem, a folyosó, a hall... — Tudom, Katica néni, éppen azért sürgettem, hogy megjelenjen. És a va sárnapi szám talán még jobb is, mint a pénteki. — Hát majd meglátjuk .... — Főorvos úr, kérlek, akkor tehát az ulcusost előkészíthetjük? — kérdezte udvariasan Dobos adjunktus. Szakonyi Károly: Van remény , — Mr. Hobson! — mondta ünnepélyesen a pofaszakállas inas. A következő pillanatban egy alacsony, kövér férfi gurult be a szobába és lihegve azt kér dezte: — Hol a hulla? — Sajnálom — felelte mél tóságteljesen lord Vernon —, de ez idő tájt semmi ilyesfélé- i yel nem szolgálhatok önnek... ■ — Hát akkor, úgy gondolom, Itt az ideje, hogy elmondja ne- 1 Icem, miért ráncigáit ki éjnek : idején az ágyamból. — Helyes — bólintott a lord. < 3— Akkor most röviden elmen- 1 dóm, hogy mi történt. Ma este < egy kis társaság gyűlt össze ! nálam: Mr. Seymour, az unó- | baöcsém a feleségével és Mr. 3 Dale, családunk régi, meghitt ] barátja a menyasszonyával, 1 Miss Thormpsonnal, és jelen < volt Mr. Parker is, a iogtaná- 1 esősem. 3 — Vacsora után az unoka- 1 öcsém megkért, hogy mu- 1 tassam meg a társaságnak ' Cleopatra arany fülbevalóját, 3 amely körülbelül ötszáz éve J van a családunk birtokában- ' Az ékszer vagyonokat ér: egy- 1 egy függő súlya huszonöt de- < ka... j — Strapabíró fülei lehettek ■ Cleopatranak... 3 — Az ékszert kivettem a ] páncélszekrényemből és letet tem ide, erre a rózsafa asztal- 1 , kára. Váratlanul kialudt a vil- í lány. Szóltam Jamesnak, az 3 inasnak, hogy hozzon be gyér- 1 tyákat. Midőn világos lett, 1 megdöbbenve láttuk... 3 , — Hogy az ékszer eltűnt. 1 \ — Honnan tudja? ; ‘ — Tudom. Hobson minden J rejélyt megold, Hobson előtt : nincs titok. * — Nekiláttunk a keresgélés- ' nek, de nem találtuk meg. Ek- 1 kor Mr. Dale azt javasolta: ' motozzuk meg egymást. Pi rulva bár, de megejtettük a 1 motozást. A függő azonban nem került elő. Most önön a j sor, ml rendelkezésére állunk. ; — Köszönöm. Minden adatot : feljegyeztem az agyamban. Most arra kérem önöket, hogy vonuljanak át a másik szobá ba. Gondolkodnom kell. Ha . szükségem, lesz valakire, szó lok. Antikor mindenki kiment a . szobából, Hobson az asztalhoz : lépett és nagyot húzott a bran dy« üvegből, majd a kandalló , elé telepedve, gondolataiba mélyed t. Sajnos, semmi sem jutott az eszébe. A nyomozást mindenesetre megindította, és ; a vallomásokból érdekes dol gok derültek ki. A lord el mondotta, hogy Mr. Dale ren dezetlen anyagi körülmények között él, több üzleti yállalko- zásiba belebukott, a menyasz- szonya pedig egy nagy erkölcs botrány hősnője volt. Mr. Dale elmondotta a lordról, hogy né hány nappal ezelőtt vagyono kat veszített kártyán és rulet ten. Mr. Seymour bevallotta, hogy felesége nem a felesége, és elárulta azt is, hogy az asz- szonyka kleptomanias. Az asz- szönyka viszont közölte a de- tektíwel, hogy Mr. Seymour börtönben ült, sikkasztásért. A JU^wIlaCbv© dZlOHIlal DcVdiiiOltai hogy sohasem végzett jogot. Az ügy egybe bonyolultabb lett. Ki lophatta el Cleooátra fülbevalóit? És az, aki ellopta, hova rejtette el? Átkutatta az összes szobákat: eredménytele nül. A könyvtárban hosszasan elidőzött: imádta a könyveket, különösen a kölcsönkönyveket. El is határozta, hogy néhányat kölcsönkér a lordtól. Hirtelen megakadt a tekintete egy kö teten, amelynek nem tudta el olvasni a címét, mert fordítva tették be a polcra. Hobson rendszerető ember volt: kihúzz ta a könyvet, megfordította és visszacsúsztatta. Közben elol vasta a címet: „Egyiptomi ré gészet*. Biztosan érdekes lehet, mondta magában, aztán to vább nézelődött. Néhány perc múlva azonban visszament az egyiptomi régészetről szóló | könyvhöz. „Várjunk csak! | Hogy is van ez? Egyiptom, ré- I gészet, Cleopatra... Ez gya-1 nús!... Miért volt fordítva be-1 téve? S miért pont ez a könyv = volt fordítva betéve?... Na- | gyón gyanús!” Izgatottan, re- = megő kézzel húzta ki a kötetet. | és bekukucskált a polcra... A | könyvszekrény hátsó falán egy | gombot fedezett fel.., Kíván- | csian megnyomta a gombot. I abban a pillanatban a polc —| könyvestül — megmozdult, ki- 1 fordult, és egy falba vájt pi-1 ciiny üreg tárult Hobson szeme | elé, amelyben ott hevert Cleo- | patra fülbevalója. Mind a két | darab. A detektív diadalmasan | felüvöltött. Az üvöltözésre min-1 deniki berohant. — Tudtam! Tudtam, hogy ön | meg fogja találni!... Köszo- | nőm — hálálkodott a lord, és | kikapta Hobson kezéből a | függőket. | — Ó, szóra sem érdemes. Lo_ j= gika, asszociáció, intuíció. = Ennyi az egész. Most egy kis I türelmet kérek, és nemsokára | a tolvajt is tálalom önöknek. = — A tolvaj én vagyok — § szólalt meg váratlanul Sey-1 mour. az unokaöccs. — Ne ha- | ragudj rám bácsikéin, az ék- = szert én loptam el. Nagyon kel- § lett a pénz. A rejtekhelyre vé- | letlenül jöttem rá. még gyér-1 mekkoromban, amikor a = könyvtárban játszottam... — De hogy került a fül-1 beváló az ebédlőből a könyv- \ tárba? — kérdezte Hobson. = — James, az inas és a kony-| halány segített nekem. A | konyhalány kapcsolta ki a vil-1 lányt, én a sötétben elloptam | az ékszert és James kezébe | csúsztattam, akit te, bácsikám. I kiküldtél gyertyákért... A | pvertyák a könyvtárban vol_ = tak ... Nagyon kérlek, bocsáss = meg nekem... | ★ Két hét múlva Hobson, a = mesterdetektív levelet kapott: | „Kedves Mr. Hobson! Kö- = szőnöm, hogy segített nekünk ellopni Cleopátra fülbevalóját. Az ön segítsége nélkül soha sem találtuk volna meg, de Hobson minden rejtélyt meg old, Hobson előtt nincs titok. Az igazi lord jelenleg Ameri kában tartózkodik, és valószí nűleg rossz néven fogja venni, hogy ön közreműködött üzleti vállalkozásunkban. A vendégek és a személyzet brancsibeliek, mindnyájan a Fekete Pók ban da tagjai, amelynek van sze rencsém a főnöke,, lenni. Ugye egészen jól játszottuk a szere pünket? Szívélyesen üdvözli: A Feketek Pók. Utóirat: ön száz font jutalmat kapott tő lünk. Legyen nyugodt: a csekk sem valódi”. Mikes György
