Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
10 KTuntn* 1976. NOVEMBER 7., VASÁRNAP Minden perc győzelem Akik a mosógépek lelkét is ismerik Szerintem nem sok háziasz- szony mondhatja el magáról, hogy tökéletesen Ismeri mosógépe motorját. Minek is? Az a lényeg, hogy ha teker egyet az ember lánya a kapcsolón, forogjon minden, aminek forognia kell, mosson a gép, mert az a dolga. Csak duruzsoljon az automata. Közben lehet gyereket fürdetni, vacsorát készíteni, ágyba parancsolni a nagyobbakat, szóval egy csomó pihentető apróságot művelni a nekedigazánkönnyű napi munka után. Ahol a motorok születnek Találkoztam olyan asszonyokkal, akik mindent tudnak a mosógépek motorjáról. Ök csinálják, Ikladon, az Ipari Műszergyár egyik olyan üzemében, amely a magyar mosógépgyártás motorkészítő bázisa. A legújabb Hajdú automatához is itt készül a motor, s a Lehel—Bosch hűtő- szekrény kompresszorában is IMI-motor van. Gyártásuk tulajdonképpen nem túl bonyolult folyamat, viszont annál nehezebb. Attól függ, kézzel dolgoznak-e vagy géppel. Ebben az üzemben mindkét változat él, egymás mellett. A munkaasztaloknál csinos köpenyekben ülnek május- mosolyú fiatal asszonyok, s nehéz fémeket emelgetnek. Forgatják és cipelik a villany- motorok álló részeit. Némelyik nyolc kiló, de van köny- nyebb is. Az álló rész hornyaiba húzzák be a tekercseket, lenyomó vasakkal préselik a rések közé a rakoncátlan, ellenálló huzalkötegeket. A hornyok száma változó, az a kérdés, milyen fajta motor van a szalagon. — Ez itt 54 homyos — mutat maga elé Martonosi Imrévé —,. van olyan is, amelyen 36, 24, illetve 18 ilyen apró ré'sbe kell heerőszákolni. a tekercseket. 1 Szakad rólunk a víz, pedig csak ülünk egész nap. Hegyi Lászlóné, Bazán Lászlóné, Varga Pálné és a többiek műszak végére gyakran vizes borogatást tesznek a karjukra, hogy enyhítsék a megerőltetés okozta fájdalmakat. Karcsú asszonycsuklók, finom vékony ujjak vesződnek naponta a fémmel, s minden perc győzelem. A kötelességtudat, a munkaszeretet diadala. Akár a másik asztalnál, ahol a tekercsek fejét varrják körül az ügyes kezek. Braun József né kínlódik éppen a jó négyméteres szállal, összegubancolódott. Mindenki tudja, aki valaha azért fogott tűt, hogy varrjon, milyen dolog, ha csomó kötődik a cérnára. El lehet bíbelődni vele percekig, míg újra simul. Tessék elképzelni ugyanezt, csak teljesítménybérben, fájó kihorzsolt ujjakkal. Többen kesztyűben varrnak, de nem mindenki bírja. Segítő masinák Kevesen maradtak a kézi behúzok, mióta megjöttek a gépek. Alig két éve érkezett az első angol sor, aminek tagjai a tekercsek készítésétől az utolsó ellenőrzésig majdnem mindent önállóan csinálnak. Az asszonyok eleinte féltek a forgó, kattogó masináktól, hallani sem akartak róluk. Egészen egy napig. Másnap? — A műszak vége után úgy kellett hazakergetni a lányokat, igyekezzenek, mert este lesz. Tanulni akartak, ismerkedtek a gépekkel, akkora igyekezettel, lelkesedéssel, amiről álmodni se mertünk volna előző nap — emlékezik Czira András gépmester. Varga József né az elsők között került a gépek mellé. Kettőt kezel, roppant szakértelemmel. Begyakorolt mozdulatokkal, szinte játszva forgolódik a tekercskészítő és a behúzó automata között, ég a ASSZONYOK AZ IPARI MŰSZERGYÁRBAN keze alatt a munka, tekintetével szinte simogatja okos masináit, amelyek ilyen rendesen megkímélik őt az erőfeszítésektől. A hasonló programozású szomszéd géppár mellett Varga Katalin topog balról jobbra, negyvenöt fokos szögben, a belső három tekercs behúzásában szolgálja ki az automatákat — Kétségtelen, hogy fizikailag sokkal könnyebb így, de jobban is kell figyelni. A gép gyors, meg csak-csak gép. Eltépheti a készülő tekercsekhez futó huzalt vagy elfogy a szák újra kell fűzni. Hogy visszaülnék-e az asztalhoz? Hát, azt nem tudom... Döbbent arca elárulja, hogy nagyon is tudja, nem lenne jó újra ikezdeni . az asztalnál, győzködni a fémmel, fonállal, erőltetni az ujjúkat, törölni a verítéket napszámra. Kinek is juthat ilyesmi eszébe? Természetesen Czira András se gondolta komolyan, hogy bárkit is arra kényszerítsen, elhagyja a gépét Ha tehetné, az összes asszonyt felállítaná a munkaasztaltól. Géppel köny- nyebb is, termelékenyebb is a munka. Ahány horony, annyi öltés A tekercslevarró gép mintha horgolna. Láncszemeket hurkol a motorok fejének szélére, számolja az öltéseket, ha elég a láncszem, megáll — Akkor is megáll — mutatja be Bártfai Éva —, ha veszélyes helyre nyúlok, a gép mozgó része felé. Itt van egy fotocella, ha elhalad előtte a kezem, már ki is kapcsolta a masinát. Véd a balesettől. Csak rá kell helyezni erre a tüskére a motort, a gép önmaga körbevarrja a tekercset. Én csak nézem. Ahány horony, annyi öltés. A varrógép előtt bizonyos műveleteket kézzel végeznek el, olyanokat, amelyeket nem lehet gépre vinni. Nemcsak itt, máshol sem. A mai technika még nem ismeri a módját. A tekercsből „ kivezető huzalokat forrasztás helyett kapcsokkal fogják össze, igazítják a kötéseket, szigeteléseket. A tekercsfej formálását — azaz belső és külső átmérőjének, állórész feletti fejmagasságának kialakítását — azonban kalapács helyett gép intézi, egyet-egyet nyolc másodperc alatt. A motorok végső ellenőrzése is automatikusan történik. A műszer a villanymotor valamennyi jellemzőjét megvizsgálja, sorban gyulladnak ki a sárga lámpák. Addig nincs baj, míg a piros lámpa nem ég. Ha az villan fel — s valamelyik sárga égve marad — hiba van. Mégpedig annál a tulajdonságánál, amelynél megállt a sárga fény. Az ellenőrzés gyorsabb így, mint manuálisan, műszerekről olvasva a paramétereket. A tévedés lehetősége pedig nulla Mennyiség — minőség Martonosi Imréné, aki Do- monyból jár be a gyárba, szívesen menne a gép mellé, de két gyermek mellett nem vállalhat több műszakot. Az asztaloknál egy műszakban dolgoznak a kisgyermekesek. Szükség van rájuk. Bizonyos konstrukciójú motorok nem alkalmasak gépi megmunkálásra, kell a kézi munkaerő. Hétközben a gyár nem ereszti A brigádkönyvtáros otthon és a Ganzban A 24 asszony hagyományos technológiával egy műszak alatt 110 mosógépmotort ad ki a kezéből, ugyanakkor a három gépsoron 17 munkásnő 350 motorral végez nyolc óra alatt. Első napon idegenkedtek az automatáktól, az igaz. De a harmadik napon már 200 motort csináltak, pedig a program szerint az első héten csak azt várták tőlük, hogy elérjék a kézi berakószalag teljesítményét, s egy hónap gyakorlás után produkáljanak maximum 250 mosógépmotort. Az asszonyok fölülmúltak minden várakozást. Az első természetes reakciót, a visszautasítást, nem lehet zokon venni tőlük. Így van az ember mindennel, ami új. Amit azonban később tettek, az mindenképpen figyelemre mélitó. Két év átlagában mérve két és félszeresére emelkedett a termelékenység, a minőség viszont egy fikarcnyit sem romlott. Mindvégig a megengedett határ alatt maradt a hibaszázalék. Köszönet érte. Köszönet a helytállásért a betanulásban, de köszönet azoknak is, akik fájó, gyenge csuklóikkal aratják győzelmeiket naponta az anyag felett. A kézi berakóknak. Megérdemlik. Bálint Ibolya zett határideje: 1978 vége. A kivitelezéssel megbízott PÁÉV köztudott, hogy kezdettől fogva sok gonddal küszködött Sfeakmunikáslétszámmar miém a legjobban árkiak. A Pest megyei pártbizottság idén éjp- riiisbam ezért kérte fel a megye üzemeit, iparvállalatait, politikai és tc'megszervezeteit, valamint intézményeit arra: le_ hetőségeikhez mórién adjanak segítséget a kórház építéséhez. A felhívásra elsőként a Munkásőrség Pest megyei Parancsnoksága válaszolt. A budai járás munkásőrei 150, a ceglédié 180, a dabasd és ráckevei munkásőr egységek 80-— 80, a nagykátaié 120, a gödöl- lőié pedig 580 napi társadalmi munkát ajánlottak fel. Október 30., szombat. Megszakítás nélkül ez az ötödik hétvége, amikor a PÁÉV for- mamunkiaruháját viselő emberek mellett vendégek is dolgoznak a hatalmas építkezésen. Acélszürke egyenruhák, bokapántos bakancsok, csillagos sapkák tűnnek fel az áil- vanyerdő, a gddörrenigeteg egyes pontjain. Munkásőrök segítenek az építkezésen. Dudás Eszter, a PÁÉV építésvezetője: Vizhólyag és salak J— A gödöllői járás munkás- őrei eddig négy hétvégén dolgoztak nálunk. Szombatokat es vasárnapokat egybevetve!, ez összesen nyolc munkanapnak felel meg. Számításaink szerint a legkeményebb helyt- á’lást követelő munkahelyeken eddig 4 ezer 312 óra társadalmi munkát végeztek. A vállalt 580-ból tehát 420 nap van már a hátuk mögött. Október utolsó hetének végén a nagykátai Damjanich •Tános munkásőr egység szállta meg a kórház építési területét. Reggel fél nyolckor érkeztek a helyszínre. Rövid eligazítás után nyolc órakor már valamennyien csákánynyal, lapáttal a kézben dolgoztak. Lörincz János parancsnokkal az egyik barakk oldalában találkozom. Az ulolAmikor megnyíltak társadalmunk kapui, milliónyi ember változtatott életpályát. Legtöbben a mezőgazdaságból indultak útnak: várossal, gyárral, géppel ismerkedni; parasztsorsot a munkáséra cserélni.' És városba hívó szó volt elég, megindult hát az országos népvándorlás, Inotá- ra, Miskolcra, Dunapentelére, Budapestre... Sohasem tudtam elszakadni Szentpéteri Lukács: — Kunhegyesen születtem, ott is nőttem fel, öten voltunk testvérek. Tanyán éltünk. Aztán az apám bevitte a téeszbe a hót holdat meg a tanyát. Olyan húszéves forma voltam akkor. Kellett a pénz. Hát elindultunk. Ica húgom nyitotta a sort ötvenben: Pestre jött és az építőiparban helyezkedett el. Alig fél év múlva indultam utána: a MÁV AG-ba jöttem segédmunkásnak. Ágybérletben laktam Pesten. — Huszonnégy éve vagyok a Ganz-MÁVAG-nál. Rengeteg idő. Közben dolgoztam a gyárfenntartáson, az öntödében, egy külső telepen. Most már nyolc éve, hogy a kovácsüzem gépjavítójában vagyok. Előbb betanított lakatos lettem, aztán 1971-ben érettségiztem a gimnáziumban és végre egy év múlva megszereztem a lakatos szakmunkás- bizonyítványt is. — De a földtől sohasem tudtam elszakadni. Amíg édesanyánk élt, rendszeresen lejártam Kunhegyesre, hogy só csoportot indítja útba a PÁÉV művezetőinek segítségével. Tíz ember kell a kórtermi épület pincéinek betonozáséihoz. Az 53 nagykátai munkásőr közül éppen ennyien várnak még arra, hogy beosszák őket valamelyik munkahelyre. Fél kilenc. A munka már mindenütt tervszerűen halad. A parancsnoktól tudom meg, hogy július derekán a kiválóak értekezletén ismerte meg a . század a megyei parancsnokság felhívását. Az idősebbek és az őszi mezőgazdasági munkákban nélkülözhetetlenek kivételével itt vannak valamennyien. A kórtermi épület keleti végében hattagú csoport küszködik a makacs talajjal. Csákány és lapát. Ez a sorrend. Pataki Márton, a nagykátai lárási pártbizottság első titkára a csákányozok után lapátolja a göröngyöket a gödörből, a többiek viccelődnek. Van már vízhólyag? — kérdik. „Nincs” — hangzik a válasz. Edzésben vagyok. Nálunk minden vasárnapra akad valami. Ha másutt nem, a háztájiban. Kissé távolabb a kórtermi épület és a gazdasági szárny között készülő összekötő folyosó ma még csak gödrökkel szabdalt, dimbes-dombos mélyedés. A nagykátai Kossuth Termelőszövetkezet munkásőreiből verbuvált brigád dolgozik itt. Tőlük kissé távolabb, a kórtermek alatti pincében a tóalmási Lenin Tsz munkásőrei. Egyikük panaszkodik: késik a salak. Aztán kisvártatva — ezt már a pinceablakokon át látjuk — prüszkölve, hörögve tolat az épület mellé egy hatalmas ZIL és lebillenti platójáról a várva- várt anyagot. A holnapiak A délelőtti órákban az első vízhólya.gok megjelenésével egyidőben már minden szervezetten, olajozottan megy. Addigra kialakultak a brigádok, begyakorlottá váltak a kézben tartsam a ház körüli telket. Később valahogy elvetődtem Örkénybe. Szüretre voltam hivatalos, akkor ismerkedtem meg a feleségemmel. ö a téeszben dolgozott, volt egy kis háztáji, meg telek is az épület körül, _ és örökölt egy aprócska szőlőt. Úgy döntöttünk, hogy Örkényben telepszünk meg. Aliol élnek A gazda nyitja a faragott ruhásszekrényt. Fényképeket keres. A polcok tele vannak egymásra rakott könyvekkel, túlnyomórészt a kartonborítású, olcsókönyvtári sorozattal, akad néhány pengős regény is, előkerülnek a régi bestsellerek a kertészeti szak- könyvekkel együtt, aztán útleírások Indiáról, a Szovjetunióról, Görögországról. A legfelső polcon könyvtári könyvek: Passuth László, Szilvási Lajos, Berkesi András. Amíg a képek előkerülnek, a házigazda felesége hív, nézzük meg a házat és a portát. A konyhán túl a nagyszoba, nem mondják tisztaszobának, de itt csak nyáron laknak, ezt a szobát fűteni sem lehet. Komód, tükrösszekrény, két ágy, meg még két szekrény, márvány tetejű éjjeliszekrény és egy járóka. Az unoka itt nyaralt. Kifelé menet az udvarra még megnézzük a befőtteket az éléskamra polcain. mozdulatok, isimeri mindenki a feladatát. A majdani műtő tőszomszédságában egy háromtagú brigád Fósi Endrének, a nagykátai Magyar- Koreai Barátság Termelőszövetkezet üzemrendészének irányításával betont kever. Jól haladnak a munkával. Vannak brigádok, amelyeknél már arról esik szó, menynyivel könnyebb dolguk lesz a holnap érkezőknek, azoknak akik számára a szombatiak megtisztították, előkészítették a terepet. Vasárnap ugyanis a nagykátai munkásőr egységnek a tápiósaelei Kohászati Gyárópítő Vállalatnál és a tá- piószemtrnártoni Aranyszarvas Tsz-ben dolgozó emberei alkották a majdnem 70 tagot számláló munkásőrcsoport bázisát. Az időjárás ezúttal nem volt kegyes hozzájuk. Eső nehezítette a rájuk váró feladatokat. A nagykátai Kossuth Tsz munkásőrei mellett visz el az utunk. Az egyik fiatal, hosszú, szőkehajú munkásőr kiáltva kérdezi a tőle vagy tíz méterre csákányozó társától: Merre van itt víz? Lőrinez János parancsnok elindul a művezetői iroda fejé kannát keríteni. Távolodunk a szövetkezet brigádjától, úgy ér utol minket az előbbi kérdésre érkező válasz: inni ráérsz később is, négy óra után. 'tr Hétfőn reggel, amikor a PÁÉV dolgozói megérkeznek Kistarcsára, a kórház építési területére, ismét friss statisztika készül. A gödöllői járás munkásőreinek 4 ezer 312 órája, a vállalatok és intézmények hosszabb időre, egy- három hónapra Kistarcsára delegált építőipari szakembereinek 26 ezer 772 órája mellé felkerül a nagykátai munkásőrök teljesítménye is. Ezzel az adattal együtt már valamivel 32 ezer munkaóra fölött van annak a felbecsülhetetlen segítségnek az értéke, amely újabb és újabb lépésekkel viszi közelebb a megvalósuláshoz az 580 ágyas kórház ügyét. Berkó Pál A ház végéhez ragásztvá zsúpfedeles fásszín. Bekukkantunk a pincébe, a baromfiudvarba, megzavarjuk a disznók korai álmát, aztán a veteményeskert következik. Közben az asszony a szüretről beszél: — A szőlő nem nagy, kilencszáz négyszögöl és voltak rá heten. Sok munka van a szőlővel, tavasztól őszig egész embert kívánna, de én is eljárok dolgozni, ezért a szőlőre kevesebb idő jut. Persze, forintban sem mindegy, hiszen ketten a férjemmel . alig többet keresünk, mint háromezret. Ahogy élnek Jólesik a fűtött szoba. Letelepszünk. Szentpéteri Lukács hozza a fényképeket: — Ez az idősebb húgom. Vele kaptunk közösen egy budapesti szoba-konyhát a Mária utcában még 1957-ben. Akitor aztán felhoztuk a három kisebb testvérünket is. Mind együtt laktunk. Aztán a Mária utcai házat lebontották és egy kétszobásat kaptunk helyette. Magam is ott laktam, amíg gimnáziumba és szakmunkásiskolába jártam. Szeretek tanulni, nem akartam én semmi se lenni, csak úgy tanulni. Azért nehéz évek voltak azok, csak a hétvégeken jártam haza a feleségemhez. — Jó ott dolgozni a gyárban, de a napi négy-öt órai utazás elég nagy töredelmet jelent. Megszokja az ember. Mit is tehetne, ha nem akarja elveszítem a letöltött éveket, a benti barátokat, a megszokott környezetet. És a brigád is odaköt. A közös munka, a sok élmény, rendezvények, kirándulások. Én a brigádon belül könyvtárosko- dom: egyszerre tizenöt könyvet is átviszek a műhelybe, hogy a többiek könnyebben juthassanak hozzá. Egy időben olvassuk ugyanazokat a műveket, s így az is közös élmény. — Nekem az olvasás jelent minden szórakozást. Minden reggel három órakor már a vonaton ülök, a gyárig van időm olvasni. A könyvekre nincs gond. Tagja vagyok az Örkényi könyvtárnak is, meg a gyárinak is. Televíziónk az nincs, mert nem tudnám mikor nézni, hiszen hajnalig rövid az éjszaka, éppen ezért moziba se igen járunk. Gyerek? Veronika női fodrász lett, Budapesten lakik a férjével, aki szobafestő. Mi meg itt élünk. Másképpen már nem is tudom elképzelni: félig a faluban, félig a gyárban. A falu: néhány uteáján is elég végigmenni, hogy szembetűnjön az állandó változás. Fogynak a skanzeniba illő házak, lebontják a nádtetőket, kidöntik a sárfalakat Tégla- és cserépgúlák sorakoznak az udvarokon, ahol egyre ritkábban használják a kerekeskutat. Félig falu, félig már kisváros Örkény. A gyár: a Ganz-MÁVAG melegüzemi főgépjavítója. Lég- és hidraulikus kalapácsok. óriási sajtolok karbantartását. javítását végzik. Nem könnyű munka, és nem kis felelősség. Példának: a négyezer tonnás saitoló egyetlen műszakjának kiesése háromszázezer forint termelési lemaradást jelent A műhelyben satupadok, hegesztőan- oarátok. korszerű és kevésbé korszerű berendezések. S az itt dolgozók közül nem is e»” éli a két!akink életét és járja az ingázók útját. Mindig útközben Köti őket valamelyik Budapest környéki község néhány száz négyszögöle, a szőlő, a burgonya, a zöldség- termesztés. A hétvégéket kitölti a kerti munka, de a hétköznapokat a gyár már nem ereszti. Ebből a fejlődésünk szülte munkásrétegből kerülnek ki azok, akiknek kettős élete nehezíti a teljesebb élet megvalósítását. Mindig útközben vannak. Még erősek a gyökerek, inkább azt a formát élik, ahonnan jönnek, mint ahová tartanak. Kriszt György Munkásőrinűs zakók A kistarcsai kórház építőinél szomba ton és vasárnap Gyarapszik a megye. ,Az elmúlt ötéves terv során a lakosság számának növekedése évente tízezer körül volt, 1975-re, az ötéves terv végére pedig elérte a 14 ezres csúcsot. A sokasodás nap mint nap új feladatok elé állítja az ellátással, lakásépítéssel foglalkozó intézményeket, vállalatokat, új tennivalókat róva a tanácsokra, s magára a lakosságra. Csillag a sapkákon így van ez az egészségüggyel is. Ennek érzékeltősére csupán egy adat álljon itt: évente 40—50 újabb kórházi ágyra van szükség ahhoz, hogy a megye betegeit fennakadás, sorbanállás nélkül lehessen gyógykezelni. Ezért az V. ötéves terv kiemelt beruházása, az 580 ágyas kistarcsai kórház építése. A kórház átadásának tervet i 1
