Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-07 / 264. szám
1976. NOVEMBER 7.. VASÄRNAP 9 «ttui <c/iirlap A helyi rismyokaí figyelembe véve tanácskoztak az irányéi vekről Munkatársunk felkereste dr. Moharos Józsefet, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa szövetkezetpolitikai kérdésekkel foglalkozó elnökhelyettesét, hogy a közelgő fesz-kong- resszu&ról beszélgessen vele. • Hol tart a kongresszus előkészítése? — December 15-én ül össze a hanmadiik országos termelőszövetkezeti kongresszus. A területi szövetségek október 15. és november 15. között tartják azokat a gyűléseket, amelyeken megválasztják majd a kongresszusi küldötteket, sőt részben már a TOT-tagokat is. Viszont október 10-én befejeződött a több embert érintő szakasz: a tsz-ak és társulásaik közgyűléseiken, illetve küldöttgyűléseken ’ választották meg küldötteiket - a területi ülésekre. — A demokrácia szélesítésének jegyében ez alkalommal a termelőszövetkezetekbe előre kifcüldtüik az anyagot, amely a kongresszus napirendjén is szerepel. Eltenőrizzék, hogy jól ítéltük-e meg a helyzetet és ha úgy gondolják, módosítsák az elképzeléseket. Másik fontos célunk volt, hogy a kongresz- szusra olyan küldötteket válasszanak, akik képviselni tudják azokat a sipeciális kívánalmakat, amelyeket a szövetkezetek a mozgalom fejlődésével szemben támasztottak. • Mennyiben teljesült ez a várakozás? — Nagy örömünkre szolgál, hogy kivétel nélkül valamennyi közgyűlés, részközgyűlés, küldöttgyűlés — márpedig ezek száma meghaladta a másfél ezret — már az első összehívásra határozatképes volt. Akadtak már témáik a mozgalomban, amelyek megtárgyalására csak második, harmadik alkalommal sikerült határozat- képes közgyűlést összehozni. A mostani siker tehát azt igazolja, hogy a tsz-tagokat érdekli a kongresszus, bele akarnák szólni annak munkájába. — A gyűlések nagyabbik részéit a szövetkezet vezetősége, illetve a közös vállalkozás igazgatósága adaptálta a kiadott kongresszusi irányelveBeszélgetés dr. Moharos Józseffel a TOT elnökhelyettesével két. Tehát nem egyszerűen felolvasták a sizöveget, hanem azt helyi viszonyaikra alkalmazva feldolgozták. Ahol a beszámolóban saját ügyeikről hallottak, a vita élénk és alkotó volt. • Volt-e a vitának kiemel- kedd, központi témája? — Második kongresszusunk előkészítése során a viták középpontjában az SZTK-ügyek álltak. Tehát az, hogy a tsz- tagok hátrányban vannak a betegellátásban, a nyugdíjazás szempontjából. A kormány azóta ezt a panaszt orvosolta. — A mostani vita legjellemzőbb érdekessége: a tsz-ekben együtt dolgozó különböző rétegek aktivitása. A legtöbb felszólaló a traktorosok és a baromfigondozók közül került ki. Mindkét csoport fizikai dolgozókból, általában szakképzett fiatalokból álL Viszont a traktorosok férfiak, a baromfigon- dozók túlnyomórészt nők. — Nagy számban szerepeltek a vitáiban a választott vezetők is, tehát az agronómusok, közgazdászok, áruforgalmisok, munkaügyisek. Észrevehető azonban, hogy hiányoztak a vitából azok, akik oktatással, továbbképzéssel, kulturális kérdésekkel, sportügyekkel foglalkoznak. • Mit kívántak a rétegképviselők? — Eltérő helyzetüknek megfelelően mást és mást. Általános. volt az igény a fokozottabb képviseletre. Tehát arra, hogy a kongresszus vagy a TOT ne az elnökök testületé legyen, hanem többen kerüljenek be a fizikai dolgozók és a középvezetők, valamint a nők soraibóL — A középvezetők — de az elnökök, főagronómusok, főkönyvelők, jogászok is — feltűnő eréllyel hangoztatták: túlságosan szövevényes úton jut el a népgazdasági akarat a tízekbe, nem mindig idejében és neun is mindig egyértelműen. — A nődolgozók képviselői, KONGRESSZUSRA KÉSZÜLVE Pest megye eredményei, a helyzetkép kedvezőbb az országosnál de a választott vezetők is elmondták, hogy tanulni, fejlődni kell, ám a képzés és továbbképzés nem mindenben felel meg a tsz-adottságoknak. A továbbképző tanfolyamok tartósak és bentlakásosak. A nők ezeken családi okok miatt nem tudnak részt venni, a vezetők pedig nem szívesen hagyják el tartósain a gazdaságot. A tsz-sajátossá- gokhoz jobban igazodó képzési és továbbképzési rendszert kellene találni. — Az idősebbek, az alapítótagok figyelme általában a háztáji problémák és a nyugdíjba került tsz-tagok sorsa felé fordult Hangoztatták például, hogy az érdekképviseleti szervezetekben a nyugdíjasoknak is helyet kellene biztosítani. • Szolgált-e meglepetéssel a vita? —Meglepően sokat foglalkoztak a felszólalók a sajtó, a hírközlő szervek munkájával. Megállapították, hogy sok segítséget adnak munkájukhoz, így például a kongresszus előkészítéséhez is. Hiányolták azonban a televízió és egyéb országos lapok segítségét • Végül is mi maradt állva a kiadott tézisek közül, és min Kell változtatni? — Örömmel nyugtázhatom, hogy a kiadott tézisek 90 százaléka egyetértésre talált a közgyűlésen részt vevő százezrek körében. A tanulságokat levonva azonban két irányban módosítani fogjuk az elképzeléseket. Az egyik: határozottabban fogjuk sürgetni az állami irányítás egyszerűsítését és hatékonyabbá tételét. A másilt: a szövetkezeti demokrácia és az elhangzott kívánságok figyelembevételével gondoskodni igyekszünk arról, hogy az egyes rétegek — nyugdíjasok is — megfelelő képviseletet kapjanak. Fii Id eák i Béla Magyarországon 1462 termelőszövetkezet, 19 halászati termelőszövetkezet, 123 szak- szövetkezet, 266 szövetkezeti társulás működik. Tagjaik száma: egymillió. A termelő- szövetkezetekben és a társulásokban 640 ezer aktív kereső, 5 millió 970 hektár mezőgazdasági földterületen 110 milliárd forint értékű állóeszközzel évente 130 milliárd forint értékű terméket állít elő. Szervezik és segítik 800 ezer háztáji gazdaság tevékenységét. Mindeme tények a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa összegezésében láttak napvilágot, abban az ajánlásban, amely tsz-kong- resszus előkészítésére szolgál. E dokumentumban leszögezik, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek tömörítik társadalmunk egyik alapvető osztályát. Tevékenységük mintegy 800 ezer családra hat ki, több mint 2 millió ember sorsát, életét, munkakörülményeit, szakmai, politikai és kulturális fejlődését határozza meg. A tervforduló évében Az idei esztendő a tervforduló éve. A számvetést az eredmények, a feladatok felmérése követte, miután az országgyűlés éppen tíz hónapja elfogadta és törvényerőre emelte a népgazdaság ötödik ötéves tervét, szocialista építésünk nemzeti programját. Az 1980-ig szóló terv kijelöli a mezőgazdaság fejlesztésének irányát, ütemét is, reh- delkezi'k a megvalósításhoz szükséges anyagi, műszaki feltételekről, szabályozó rendszerrőL A korábbi tervperiódusban mezőgazdasági termelésünk évente négy é6 fél százalékkal, ezen belül a növénytermesztés 4,1, az állattenyésztés pedig 5,1 százalékkal nőtt. Megvalósult az előirányzott 40 milliárd forintos termelési érték, s kivált a kenyér- és takarmánygabona-termesztésben mutathattak fel kimagasló eredményeket a közös gazdaságok, búzából például 9 mázsával, kukoricából 10 mázsával termeltek többet hektáronként, mint a megelőző öt év átlagában, számottevő lemaradás mutatkozott azonban a zöldség-, szőlő- és gyümölcstermesztésben. Nem sdA Budapest környéki tsz-szövetség titkárának értékelő összefoglalója — Épít, lakást kér? — Még nem tudom. Mindegyiknek van hátránya, előnye. Bár disznót ugyan nem akarok tartani, de valahogy a családi ház közelebb áll hozzám, mint ezek a cipősdobozok itt, amiket fölállítanak Dunakeszin. A lehetőségek joga — Választhatnak ezek szerint a kettő között? — Természetesen. Ki szól bele? Csak az, mennyi pénz jön össze, melyikhez indulónak mennyi kell. — Volt már hasonló, lényeges választás előtt? — Persze. Például, amikor a szakmát választottam. Vonzott az elektromosság is, a járművillamosságot értve ezen, azután a lakatosmunka, mert szinte mindent megcsinálhat az ember, ha kitanulja. Végül is az utóbbi mellett maradtam. nem bántam meg. A lehetőségem most is megvan más szakmára, mert éppen mostanában kínálgatják a második szakma megszerzésének lehetőségét, gyári érdek, saját érdek összetalálkozik. Azután megvolt a lehetőség arra is, hogy a katonaságnál továbbszolgáló legyek, fölkínálták. Mehettem volna felsőfokú technikumba, a főnököm piszkált, fog a fejed, kár üres rekeszt hagyni benne, ezt mondta, de valahogy ellazsáltam. Azután megnősültem, jött a gyerek, az asszony gyesre ment._ kell a pénz, meg most a második srác... Nem tudom. Lehet hogy rosszul tettem. — Jól érzi magát a gyárban? — Igen. Egy kicsit szervezettebb lehetne a munka, de máskülönben semmi konfliktus. — Mit tart a legfontosabbnak az életében. ha nem a családra, a szűkén vett megélhetésre gondolunk? — Azt, hogy jogom van a lehetőségekre. Tanulni, előbbre lépni, elköltözni akár az ország másik felébe. Fölmenni Bakó élvtárshoz (a gyár igazgatója — a szerk.), ha valami nagyon a gyomromra menne, azt mondani az asszonynak, maradj a második gyerekkel is gyesen, eladni az MZ-met, s két kerék helyett négyre ülni, kölcsönt kérni, s házat építeni. Akarom, megteszem. — Ilyen egyszerű? — Ilyen. Dolgozni kell hozzá. Ha sokat akar az ember, sokat, ha kevesebbet, akkor kevesebbet. De ezt is én döntöm ed. Nevettünk rajta „A humanizmus emherszerelet és semmi más, de ez politikát is jelent, lázadást minden ellen, ami az embert szennyezi és lealacsonyítja.” (Thomas Mann) __ Képzelje el: beállít a műhelybe az üzemvezető, s közdi, mindannyiukat elbocsátották, nincs munka, a gyár leáll, megkapják a munkakönyvuket. — Ilyen nincsen. — Nincsen? __Nincsen. Nálunk nincsen. Má r értjük egymást. Fehér Mária lekötött hajjal, az uniformizált munkaköpenyben is maga a kirobbanó ifjúság Tizenkilenc éves. Meg egy eve sincs, hogy az ikladi Ipari Muszergyar- ban dolgozik. Kartalon szüleivel, húgával lakik. Érettségizett, egyetemre eze- retett volna menni, de édesapja megrokkant, leszázalékolták, húga még tanul — eljött dolgozni. — Keserű emiatt? — Nem. Nem adtam föl. Csak elhalasztottam. — Itt betanított munkás. — Nem szégyen. — Mindig ilyen határozott? — Lehet. Bár amikor az első napokat töltöttem a gyárban, mindig azzal mentem haza, holnap nem jövök, nem bírom. Mondtam anyukának, azután nagyot nevettünk rajta, s jöttem. Bele- szoktam. Most ez van. Majd lesz más. Vegyészmérnök leszek. Ha másként nem, munka mellett. — Biztos? — Igen! Mesék helyett Fehér Mária sokat olvas, rádiót háll- gat, televíziót néz, ó az első, aki otthon lecsap az újságra. — Érdekel a világ, minden. Az Is, ami Afrikában történik, s ami a barátnőmmel. Az iskolában KISZ-tag voltam, de most se itt, se otthon. Valahogy túl komolykodó volt, száraz, egyszer azt mondtam, nékem ne a múltról meséljenek, engem az izgat, mi vár a jövőben, erre behívott az osztályfőnököm, letolt: elment a kedvem. — Mesék helyett tehát mit vár? — Lehet, hülyén hangzik, de én elolvastam azt a programnyilatkozatot, amelyik a Népszabadságban jelent meg, s érdekesebbnek találtam, mint száz más szöveget. Végül is csak negyven- három éves leszek, emikor leírják: 2000. január 1. Azt nem bírom a srácoknál is, amikor ’kinyúlnak, hallgatják a zenéti szó meg semmi. Nem lehet beszélgetni velük. Érti ezt? Mi otthon olyan sokat beszélgetünk, anyukával inkább, de apukával is, a húgommal, meg a barátnőmmel. Mindenféléről. Mi jött az üzletbe, ez volt az újságban, a gyárban, Erzsinek az iskolában. Van, hogyha nagyon tetszik egy részlet a a könyvből, akkor fölolvasom anyukának ... Annyi mindent kellene tudni a világról, s akkor unatkozni? — Mária, nem érzi úgy, hogy a társadalom rátolta egy útra, s ha tetszik, ha nem, most már azon kell végigmennie? — Mondja, még egyszer, ment nem értem, mit kérdezett... M. O. került a számottevő fejlődés ellenére sem a tervelőirányzatot teljesíteni az állattenyésztésben, a tervezett 24,4 milliárd forint termelési értékkel szemben mintegy 20 milliárdot könyvelhettek el a szövetkezetek. A tervidőszak végére egymillió 205 ezer szarvasmarhával, ezen belül 462 ezer tehénnel számoltunk, ezzel szemben az állomány csak 1 millió 100 ezerre gyarapodott, ebből 417 ezer a tehenek száma. Az átlagos tej- hozam is elmaradt a 2750 literes tehenenként! előirányzattól, évente 2300 liter volt. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy a Pest megyei helyzetkép kedvezőbb az országosnál, s hogy ez utóbbi példánál maradjunk: a tehenek száma 6,2 százalékkal, az összes tejtermelés 2 millió li-- terrel nőtt, az egy tehénre jutó átlagos tejhozam 2800 liter volt. Nos, ennyit a múltról, amiről nyilván kevesebb szó esik majd a termelőszövetkezetek kongresszusán, annál inkább a jövőről, a következő ötéves tervről, és annak nyitányáról, ez év eredményeiről. A hozamok emelésével Ötödik ötéves tervünk a mezőgazdasági termelés évi 3,2—3,4 százalékos növelését tűzte célul, s hogy ez valóra váljék, ahhoz nagyüzemi gazdaságainknak legalább évi 5— 6 százalékos termelésnövekedést kell elérniük. A szükségletek kielégítését — mondja ki a terv — kizárólag a területegységre jutó hozamok emelésével lehet elérni. A tervidőszak végére főbb növényeink közül búzából 44, kukoricából 52, cukorrépából 400, burgonyából 180, napraforgóból 17 mázsás hektáronkénti átlaghozam a kívánatos. A megoldás útja: az új fajták termesztésbe vétele, a műtrá- gyaeilátás növelése, a gépesítés színvonalának emelése, s a modern termelési módszerek terjedése. Szabó István, az országos hírű nádudvari Vörös Október Tsz elnöke, 6 a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának elnöke írja az általános gazdasági magatartásról a Közgazdasági Szemlében: Számítanunk kell arra, hogy a tervidőszak első két éve lesz a nehezebb. Ezért ebben az időszakban megkülönböztetett jelentősége van az anyagi és szellemi tartalékok feltárásának. Ezek az évek az egyensúly megteremtésében döntő jelentőségűek. A decemberi tsz-kongresszus égjük feladata lesz, hogy az MSZMP agrár- és szövetkezetpolitikájának sze 11 emében elemezze a mezei gazdálkodás helyzetét, utat mutasson a jövőre. Mellőzve a formalitást Erre készülnek a Pest megyei gazdaságok is. A megyebeli két tsz-szövetség munkatársai a közelmúltban összegezték azokat a feladatokat, amelyeket a kongresszust megelőző termelőszövetkezeti közgyűlések jelöltek ki. A készülődésről a Budapest környéki Mezőgazdasági Szövetkezetek Területi Szövetségének titkárát, dr. Kecskeméti Lajost kérdeztük: — A szövetséghez tartozó fővárosi, budai, dabasi, ráckevei, gödöllői, szentendrei és váci járásbeli gazdaságokban másfélszáz rendezvény előzte meg a küldöttválasztó tanácskozást, noha a szövetséghez tartozó mezőgazdasági szövetkezetek száma 71. Csakhogy! Az utóbbi esztendőkben lezajlott termelőszövetkezeti egyesülések során koncentrálódott a tőke és a terület, magyarán: nőtt a szövetkezetek határa — országszerte mintegy hétszázzal csökkent a szövetkezetek száma — s ennek arányában emelkedett egy-egy gazdaság tagságának létszáma is. Jó néhány Pest megyei termelőszövetkezet taglétszáma több ezerre tehető, így az ünnepség jellegű formális közgyűléseket mellőzendő, részközgyűléseket kellett tarta- niok. — Miről esett szó eme termelőszövetkezeti fórumokon? Dr. Kecskeméti Lajos: -r A közgyűléseken és a társulási rendezvényeken szövetkezet- politikánkról, a tsz-parasztság társadalmi, politikai helyzetének alakulásáról, a gazdaságon belüli önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének lehetséges módozatairól, az üzemi és .munkaszervezet korszerűsítésének szükségességéről szóltak egyebek között a résztvevők. Megelégedéssel hallgatták a mezőgazdasági szövetkezetek eredményeit ismertető beszámolókat, ám önkritikusan felvetették azt is, hogy egyes fontos termékekkel, például tejjel, friss zöldséggel, cukorrépával, adósak maradtak a társadalomnak, ami egyszersmind jelzi a teendőket is. Erősödő önkormányzati munka Elmondta a tsz-szövetség titkára, hogy a gazdasági kérdéseken túl nem kevés szó esett a társadalmiakról, a termelőszövetkezeti tagság átrétegző- désérőL Hogyan kell ezt érteni? Az aktív korú szövetkezeti tagság 60 százaléka mögött már nincs egyéni földtulajdonosi múlt, az elmúlt években megkétszereződött azoknak a termelőszövetkezeti fiataloknak a száma, akik szakképzettségük, életszemléletük folytán merőben más követelményeket támasztanak munkahelyükkel szentben, s ugyanakkor velük szemben is mások az igények, mást várnak tőlük, mint valamikor apáiktól. Ne menjünk el szó nélkül az idősebb és nyugdíjas tsz- tagok hozzászólásai mellett sem, amelyek rendre megemlékeztek ama társadalmi gondoskodásról, minek következtében téeszeinkben is — fokozatosan — az ipari munkásokéhoz hasonló feltételeket teremtett az állam. — Döntöttek a közgyűlések a szervezeti módosítások ügyében is — említi dr. Kecskeméti Lajos —, tovább szélesedik ugyanis á szövetkezetpolitikai és önkormányzati munka, a gazdaságokból a korábbinál többen vesznek részt a területi szövetség tevékenységében. Eddig nagyrészt csak. a szövetkezeti elnökök vállaltak részt a tsz-szövetségi munkából, a jövőben két-két küldött — köztük számos nő és fiatal — képvisel egy-egy gazdaságot, illetve társulást. A társulások képviseletében is S ami ebben szintén új: társulás! — Szövetségi munkánk lényeg« új vonásaként tartjuk számon a társulások érdek- képviseletét. Hatókörünkben mintegy harminc különféle társulás munkálkodik, s jóllehet, profiljuk más-más, tevékenységük alapvetően kapcsolódik a mezőgazdasági termeléshez. E társulások korábban nem voltak tagjai a tsz-szö- vetségnek, most a kongresszus előkészítése során vetődött fel, hogy fordítsunk gondot — a TOT Idevágó állásfoglalása alapján — képviseletükre. A fővárosban tevékenykedőkkel a budapesti pártbizottság és a fővárosi tanács segítségével teremtettünk kapcsolatot. A kongresszusi küldöttválasztó értekezlet előkészítéséhez számottevő segítséget nyújtottak a járási és a szövetkezeti párt- szervezetek. Mindehhez még csupán annyit tennék hozzá: a termelőszövetkezetek és a társulások dolgozói nagy várakozással tekintenek a kongresszus elé, amelynek munkájához küldötteik által szeretnének eredményesen hozzájárulni. Apor Zoltán i I
