Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-05 / 262. szám
Heti ötven mázsa húsáruval Gödöllőn a Vác és környéke Élelmiszerkiskereskedehni Vállalat Dózsa György úti élelmiszer- és húsáruházában hetente mintegy 50 mázsa tőkehúst, baromíit és hentesárut kínálnak a vásárlóközönségnek, akik szép számmal érkeznek a környező községekből is. Felvételünkön: Konkoly Gyula és Papp László a télsertéseket előkészítik árusításra. Ifj. Fekete József felvétele Telefonkalandok — Halló! Központ? — Tessék! — Kérem az építő kátéeszt! — Hányast tetszik kérni?!!! — Az építőket, de nem tudom a számukat. — Nem??? , — Nem. ' , ★ — Tessék, központ vagyok. — Kérem az 1-est. — Igen. Kapcsolom az Agrárt ... Másnap: — Tessék, központ vagyok. — Kérem az Agrárt... ! — Igen. Kapcsolom az 1-est! ★ Harmadnap: — Kórért) a 152-est. — Igen. tolom a 152est. — Köszönöm. (Kapcsol). — Z. vagyok, kérem Bru- zsenyáknét! — Bruzsenyáknét??? —Kérem, itt nincs Bruzsenyákné. (Zsóka, kérem, dolgozik nálunk Bruzsenyákné? Nem? Nem!) Tehát itt nincs a Bruzsenyákné. — Nincs? Ez a 152-es? — Nem, kérem, ez a 172-es. ★ (Ismerősöm meséli, hogy:) Cseng az „ártok”. — Tessék, D. vagyok. — Kérem Bazsi elvtársat! — Bazsi elvtársat? Itt nincs Bazsi... — Hányas mellék? — A 228-as. — Hát ez az!!! Én éppen a 228-ast kértem. — Az lehet, kérem, hogy ön a 228-as melléket kérte, de Bazsi elvtárs itt akkor sincs. Milyen cégnél dolgozik a Bazsi elvtárs? — Hát a gépkísérletinél... — Ja, kérem ez a gépgyár! (kaposi) III. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM 1976. NOVEMBER 5., PÉNTEK A szovjet kultúra hete Vendégek a gépkísérleti intézetben Szovjet szakembereket láttak vendégül szerdán a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézetben a szovjet kultúra hetének gödöllői rendezvénysorozata keretében, Oleg Petro- vics Mocsalovot, a Traktoro- export magyarországi műszaki központjának igazgatóját, Ju- rij Ivanovics Fagyejevet, a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza főelőadóját és Alekszej Fedotovics Roma- nyecet, a Traktoroexport szakértőjét Balázs Ferenc, az MGI ügyvezető igazgatóhelyettese fogadta. Ezt követően J. I. Fagyejev, a szovjet mezőgazdaság gépesítésének fejlesztéséről tartott előadást az intézet kutatóinak. Egyebek közt elmondotta, hogy a Szovjetunióban mintegy harmincezer tudós és mérnök foglalkozik a mezőgazdasági gépek tervezésével és fejlesztésével. A mezőgazdasági gépeket mintegy kilencszáz vállalat gyártja. A jobb gépellátásnak is köszönhető, hogy a mező- gazdasági termelés jellegét tekintve közeledik az ipari színvonalhoz. A Szovjetunió kolhozaiban az 1964—73-ig tartó időszakban háromszorosára, a szovhozokban másfélszeresére csökkent az egy métermázsa gabonára jutó termelési költség. A szovjet mezőgépipar fejlesztésére jellemző, hogy a 100 hektárra jutó traktorlóerők száma 1980-ra eléri a 95-ös értéket. Gép- és mezőgépiparunk jelenleg, körülbelül 1400 féle mezőgépet gyárt sorozatban. A szovjet mezőgazdaság műszaki fejlesztését ismertető előadás után a vendégek szívesen válaszoltak a hallgatóság kérdéseire. A válaszokból kiderült, hogy a Szovjetunióban a miénkhez hasonló fokon áll az úgynevezett agráripari termelői tevékenység, vagyis a megtermelt termények elsődleges feldolgozását már sok gazdaságban elvégzik, de lényegében nem „veszik el” az élelmiszer-feldolgozó ipar kenyerét. A Szovjetunióban igen nagy jelentőséget tulajdonítanak a légi növényvédelem és a repülőgépes műtrágyaszórás gyakorlati alkalmazásának. Jelenleg a műtrágyák mintegy 35 százalékát mezőgazdasági repülőgépekkel szórják ki, ám a mezőgazdasági repülőgépek használatát a tizedik ötéves terv végéig a mostaninak 30— 40 százalékával növelik. Csupán egyetlen technikai érdekesség, hogy az AN—2-es mezőgazdasági repülőgépre, RTS—1 típusú porozógépet gyártanak, s énnek szórásszélessége 35 méter! Ugyancsak egy szakmai kérdésre adott válaszukból derült ki, hogy a szovjet mező- gazdaságban a kukoricát nem szemesen szedte le. Ök vagy a teljes növényt takarítják be, és silókukorica formájában igen jó téli takarmányt nyernek, vagy — ez az általánosabb — csövesen törik a kukoricát, s csak később morzsolják le nagy teljesítményű gépekkel. Kukoricát Csak igen kis meny- nyiségben szárítanak. A szovjet vendégek elismerően szóltak arról a jó kapcsolatról, amely a szovjet és a magyar mezőgazdaságot jellemzi. Ennek a szakmai és baráti kapcsolatnak az ápolásában — sok más hazai intézményünk mellett — a Mezőgazda- sági Gépkísérleti Intézetnek is része van — mondották. Fehér István Szocialista brigádok az élelmiszerboltban Két szocialista brigád dolgozik a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 156-os számú gödöllői, Kazinczy-telepi élelmiszeráruházában. A kétműszakos üzlet brigádjai nemcsak az udvarias kiszolgálásról, segítőkészségükről híresek; naponta gondoskodnak arról, hogy a vevőket tiszta, barátságos környezet fogadja. Ez nem kis mértékben annak köszönhető, hogy Kovács Imréné szocialista brigádja kezdeményezésére parkosították az élelmiszer-áruház környékét. Így még most, november elején is virágok díszítik az üzlet előtti parkot. Úttörők kézilabda-kupája Néhány éve rendszeresen megrendezik Gödöllőn a Petőfi Sándor általános iskola által alapított kupáért az általános iskolások kézilabdatomáját. Az őszi csatára kedden került sor három iskola diákjainak részvételével. Eredmények: Imre u.—Lcgszesz u. 6:1; Pe- tifi—Légszesz út 6:6; Imre u.— Petőfi 11:9. A gólkirály címen ketten osztoztak, Héjjá János és Szabó Zsigmondi egyaránt 9—9 gólt szerzett. A csapatok sorrendje: 1. Imre u. 4 pont, 2. Petőfi Sándor iskola 1 pont, 3. Lég szesz úti iskola 1 pont. Az utóbbi kettő között a gólamány döntött. Segítség a gyártóknak, felhasználóknak Vizsgáznak a mű Megértéssel, emberséggel Földekről a gépek mellé Minden határozat annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ismeri ezt a népszerű megállapítást a csömöri Haladás Termelőszövetkezet vezetősége és tagsága is. A tagság jelentős része nő, ezért kísérték megkülönböztetett figyelemmel a nőpolitikái határozatot is s végrehajtására is nagy gondot fordítanak. A leg- illetékesebbektől, az asszonyoktól kérdeztük, mit jelent, ez saját életükben, munkájukban. — Tizennégy esztendőn át végeztem mezőgazdasági munkát — mondja özvegy Bátovsz- ky Jánosné. — Trombózisos lett a lábam, r,em\ bírtam az erős terhelést. A szövetkezet ipari részlegébe kerültem át, úgy, hogy nem csökkent a jövedelmem. Itt jól éreztem magam, s már megszoktam az új munkát. Főleg vassal dolgozom. Most éppen fémzárakat és olajszűrőket készítek. Nagy változás ez a mezőgazdasági munkához képest, de mindenképpen könnyebb. — Én is 15 évig dolgoztam a földeken — kapcsolódik a beszélgetésbe Galambos Györgyné. Betegségem miatt aztán könnyebb munkát kaptam. Most éppen egy asztali fúrógépen dolgozom. Munkatársaim megbecsülnek, nagyobb ünnepek előtt a többi asszonnyal együtt hazaengednek szabadnapra. Az aznapi munkát a férfiak vállalják. Ez a figyelmesség, gondoskodás mindnyájunknak jólesik. Holbis Györgyné ugyancsak Galambos Györgyné a fúrógép mellett Zátonyi Tibor felvétele 10 esztendőt töltött mezei munkával. Vezetői betegsége idején is gondoskodtak róla, s felgyógyulása után itt kapott munkát. Otthon is örülnek, hogy idekerült, s nyugdíjba is innen szeretne elmenni, ha eljön az ideje. Engelhardt Ferencné gyermeke ebben a tanévben került az általános iskola felső tagozatába. A fröccsöntő gép mellett három műszakban dolgoznak. A kollektíva segítőkészsége és a vezetők megértése tette lehetővé, hogy rendszeresen együtt tanulhat gyermekével. A műszakokat a kölcsönös érdeknek megfelelően cserélik, úgy hogy mindenkinek előnyére válik. Persze ez nem, minden munkahelyen valósítható meg. Csupán néhány nő véleményét hallgattuk meg, miként segített rajtuk a termelőszövetkezet kollektívája és vezetői. Mint megtudtuk, csökkent munkaképességű nődolgozókat is foglalkoztatnak. Kezdeményezéseik figyelemre méltóak és mindenképpen humánusak. Ez a magatartás mind a dolgozó, mind pedig a szövetkezet számára előnyös lehet. U. G. A mezőgazdasági munkák gyors, kellő időben való elvégzésének egyik alapvető feltétele, a megfelelő számú és nagyságú gép. Az utóbbi években a traktorok, munkagépek (vagy éppen az önjáró gépek) teljesítőképességének növekedése figyelhető meg. Mezőgazdaságunk traktorainak száma jelenleg 66 ezer körül van, a szakemberek szerint a jövőben a vonóerő növekedésével arányosan csökken a traktorok száma. Hasonló a helyzet a munkagépekkel is, a nagy traktorokhoz nagyobb munkaszélességű, nagyobb sebességgel is jó minőségű munkát végző gépek (ekék, tárcsák, vetőgépek, műtrágyaszórok kellenek.) A mostani helyzet — különösen a kétszáz lóerő feletti traktorok munkagép-ellátottságát illetően — még magán viseli a kezdeti nehézségek jegyeit: egy-egy K—700-as vagy Rába- Steiger traktoroknak a legszükségesebb munkagépei 6em állnak úgy rendelkezésre, mint a nála jóval kisebb teljesítményű univerzális MTZ—50-nek. De már vannak kedvező jelek. A gödöllői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet közreműködésével nemrégiben megtartott gépbemutató is azt bizonyította: a lemaradás felszámolása tart. Számos, nagy teljesítményű ekét, tárcsát magágykészítő gépet és talajművelő kom- binátort vizsgálnak, amelyek közül ha csak egy-egy „érik” is gyártásra, a jövő évtől javulhat a gépellátottság. Nem minden gépfajtánál ilyen súlyosak a gondok. A Mezőgazdasági Gép- kísérleti Intézetben régóta folyik a nagy teljesítményű műtrágyaszórók vizsgálata és fejlesztése. Ebben a témában — Bemecs György tudományos főmunkatárs közvetlen irányításával, az elmúlt időszakban összehasonlító vizsgálatsorozat kapcsán, elvégezték több nagy teljesítményű műtrágyaszóró értékelését. A munkákról tanulmányt készítettek, amely segít a gépgyártóknak és az üzemeknek a gépek tervezésében, illetve kiválasztásában, alkalmazásában. — Vizsgálatainkban hat különféle, a hagyományosnál nagyobb teljesítményű műtrágyaszóró gép munkájának minőségét és teljesítőképességét ellenőriztük — mondja De- mecs György. — E gépek közül egy önjáró típus, ez a Try- co Super Floater nevet viseli, amerikai gyártmányú. Három másik típus tehergépkocsira szerelhető. Ilyen az IFA épülő D—032, valamint a Tornádó— 5 műtrágyaszóró adapter, amely hazai gyártású. A harmadik típust, az USA-ban készült Kraus—K—101-et viszont a magyar gyártmányú Rába tehergépkocsi hordozza és működteti. A traktorvontatásúak közül a Tornádó—5T és a Bóra—11T nagy teljesítményű műtrágyaszórókat vontuk be a vizsgálatba. — Milyen hasznosítható tapasztalatokat szereztek a vizsgálatok során? — Az egyik legfontosabb tanulság, hogy a nagy teljesítményű szórógépek csak nagy táblákon használhatók gazdaságosan, ahol kevés az üresjárat. Szükséges a szórógépek munkasebességének fokozása. A talajviszonyoktól függően vontatott gépeknél el kell és lehet is érni a 8—12 kilométeres óránkénti sebességet, a tehergépkocsira szerelteknél a 10—20 kilométert, önjáró gépeknél 15—25-öt. Részben műszaki fejlesztési, részben üzemeltetési feladat a kiszolgálási teljesítmény növelése, a műtrágyatárolóhelyeken és a táblaszéli feltöltéseknél. Erre már akkor gondolni kell, amikor az új nagy teljesítményű gépek munkába állítását megtervezik a gazdaságok, Máskülönben éppen a nagy gépek használata fog csalódást okozni. — Mely gépek látszanak a legalkalmasabbnak a feladatok elvégzésére? — Mint minden összehasonlító vizsgálatban, jtt sem volt célunk a legjobb, a legtökéletesebb kiválasztása. Minden típusnak vannak előnyei és vannak gyengéi. Ez nemcsak a műtrágyaszóró gépekre igaz. A mi feladatunk egy része éppen az, hogy a vizsgálatok befejezésekor a továbbfejlesztésre is javaslatot tegyünk. Azután már a gyártók dolga, hogy a sorozatgyártású gépeiket észrevételeink alapján is korszerűsítsék. Megfelelő minősítést kaptak a hazai előállítású Tornádó típusok; s mind üzembiztonság, területteljesítmény, munkaminőség, könnyű kezelhetőség, mind karbantarthatóság tekintetében legjobbnak a Rába tehergépkocsira szerelt Kraus— K—101 bizonyult. Így reális lehetőség van arra, hogy az új, mezőgazdasági jellegű, összke- rékbehajtású Rába teherkocsira szerelt Tornádó—11 műtrágyaszóró — amelynek vizsgálatát most végezzük — már a közeljövőben mezőgazdaságunk egyik legkeresettebb ilyen gépe legyen. F. I. Anyakönyvi hírek Született: Tolnai Károly és Lakács Mária: László; Szabó József és Béres Marianna Ilona: Marianna; Philipp Tamás József és Legeza Judit Éva: Gábor István; Ádám László Imre és Czakó Erzsébet: László; Várhegyi Mihály és Hadarics Margit: Róbert; Farkas Sándor és Láng Katalin Ibolya: Sándor; Szabó Antal és Badzsiics Ilona: Mónika; Gecse József és Együd Zsuzsanna: Kornél; Máriás; István Sándor és Molnár Ilona: Csili«; Nagy János és Tóth Julianna Gyöngyi: Krisztina; Lakatos Károly és Vidék Hajnalka: Szilvia; Oláh Tibor és Oláh Erzsébet: Katalin; Szakács Ferenc és Fogd Éva Rozália: Ferenc Kálmán: Bányászki Lajos és Farkas Margit: Zoltán; Majzer József László és Nagy Piroska: Lili Andrea; Vidáik Sámuel és Mezei Melinda: László; Kiss Gyula és Tóth Erika: Balázs; Rácz Antal és Korpádi Margit Ilona: Antal, Lévai Imre és Imre Margit; Imre; Terebesi Lajos és Nagy Zsuzsanna: Zsuzsanna; Parti. Ferenc és Jassó Terézia: Andrea nevű gyermeke. Házasságot kötött: Lengyel József és Kucsáik Kiára. Névadót tartott: Megyeri Tibor és Szigeti Katalin: Balázs; Farkas András és Borosé Márta: Boglárka nevű gyermekének. Elhunyt: Varga Sándorné szül. Sikerle Ilona, Gödöllő, Kastély; Varga József, Gödöllő, Szabadság út 26; Vidák László Péeel, Pesti út 92. Ezúton mondok köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen, drága jó férjem. Varga József temetésén részt vettek és fájdalmunkban együtt éreztek. A gyászoló szomorú család. i
