Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-30 / 283. szám

*X3T MEGYEI 1976. NOVEMBER 30., KEDD 3 Bokáig sárban — gázálarcban Ifj’úgárda-vei'seny Ráckevén A ceglédi gárdisták szakszerű elsősegély-gyakorlata. Mozdulataikon látszott: jól felkészültek. Bozsán Péter felvétele* Vasárnapra a hét köziben hirtelen lehullott hó elolvadt, s a hőmérő higanyszála is né­hány fokkal a nulla fölé emel­kedett. Máskor ez talán kevés­bé lenne fontos, most azonban nagyon is az, amikor a rác­kevei Ady Endre gimnázium­ból egymás után indulnak a csapatok az ifjú gárda Pest megyei válogató versenyén. A Kaposvárott megrendezett or­szágos szemle óta ez az első erőfelmérés. Elégedett mentősök — Nehéz a pálya — mond­ja Pál Ferenc megyei ifjúgár- da-paranesnok, amint kikászá­lódik csupa-sár terepjáró ko­csijából. — Még utoljára vé­gigjárjuk az útvonalat, hogy ellenőrizzük, rendben van-e minden. Nyugodtan mondha­tom, aki ezen a pályán végig­jut, azt nem kell este ringatni, hogy álomba szenderüljön. A verseny pedig valóban összetett. Az akadályok véte­léhez erő kall. de ez még ke­vés. Ami kiegészíti: a tudás, a helyzetfelismerés. A lelemé­nyes szervezők ugyanis igen­csak nehéz akadályokkal tar­kították az útvonalat. A gimnázium éttermében várakozással teli a hangulat. A nyolctagú csapatok holmi­jaikat rendezgetik, a táskák­ban ott lapul a gázálarc, a tájoló. Aztán felharsan a ve­zényszó, s máris indulnak az elsők, majd meghatározott időközönként a további rajok Az első akadály nincs mesz- Bze. Mindössze egy emeletet szaladnak fölfelé a fiatalok, ahol az egyik tanteremben vizsgáznak elsősegélynyújtó tudományukból. Kitárul az aj­tó, Konfár István rajparancs­noknak, az ácsai Bolyai gim­názium tanulójának vezetésé­vel feltűnik a dabasi járás csapata. A katedra helyét most a tor­nateremből kölcsönvett matra­cok borítják amelyen két rác­kevei gimnazista, Havrila Gyula és Kreisz István fek­szik. Az utóbbi a valószerűség kedvéért olykor fel is nyög, minthogy a lábát sebutánzat borítja. Társa karját sérülés éktelenül. A fiatalok szakava­tott kézzel segítenek a sérül­teknek, majd hordágyra fek­tetik őket. Fekete Mihály és Borbély József ráckevei men­tősök, a zsűri tagjai is elége­dettek. Ismét gyors, katonás jelen­tés. s a fiúk, és a lányok már a folyosó végén rohannak a kijárathoz. Tájclóval a tájon Szokatlan ez a ráckevei va­sárnap. Legalábbis azoknak, akik az utca képe után ítél­nek. Mindenfelé melegítés, gárdista ruhába öltözött fiata­lok láthatók, egy-egy utcasa­roknál hosszasan tanakodnak, majd eltűnnek a felismert irányba. A lőpályát a nagyközség ha­tárában alakították ki a szer­vezőik. Erős és csípős szél fúj, nehéz a célzás. Borsos György I vezetésével a váci járás csa- I pata érkezik. Felsorakoznak a légpuskák előtt. Rövid, meg­fontolt célzás következik. Min­denki csali egyszer sütheti el fegyverét, s minden gyenge találat a csapat összteljesítmé­nyén ront. — Nehezen igazodtunk ki Ráckevén. Csak a tájoló segít­ségével találhattuk meg a tér­képünkön a helyes utat, s ezt még a helyismeret hiánya is nehezítette — mondja a raj- parancsnok. Csak sebtében jut idő a be­szélgetésre. Máris jön az újabb raj, s a váci járásiak el- viharzanak egy nyárfás liget, vagyis a következő állomás felé. Számos akadályt kell le­győzniük, mire célba érnek'. Hamarosan természetes aka­dályok nehezítette mezőn ha­ladnak keresztül, majd fel­húzzák gázálarcukat és úgy futnak tovább. Mindezen túl tartaniuk kell magukat a he­lyes irányhoz, mert máskép­pen óhatatlanul eltévednek. Eisők a ráckeveiek Délutánra fordul az idő, amikor az ifjúgárdisták első csoportjai beérnek a célba, a ráckevei gimnázium épületé­be. Mindannyian fáradtak, sá­rosaik, de megoldották felada­tukat. A végső összesítés kö­vetkezik. A versenyen, ame­lyen a szentendrei járási és városi, valamint a budai járá­si csapaton kívül valamennyi város és járás képviseltette ma­gát, az eredményt hirdetik. Első a ráckevei, második a ceglédi, harmadik pedig a ceg­lédi járás raja. V. F. nem sem kell, érezni, itt min­dig magyarul beszélnek —. ők pedig megfeledkeznek • ró­lam, dátumokkal pontosa tanaik, a trák leletek megtalálásainak módján vitatkoznak: — Kaolint kerestek és ak­kor ... — Dehogy, rosszul emlék­szel. Jusson eszedbe, egy isko­lából értékes hangszerek tűn­tek el. Valaki bejelentette, hogy tudomása szerint egy pa­raszt földjén ásták el. Akkor, túrták fel a jelzett tóidé':. A hangszerek nem voltak sehol, de tíz kilogramm színtiszta ai-any trák érték', 101 k'dolgo zott, gyönyörű emberi és ló­fej, valamint ékszerek buk­kantak felszínre a mélyből. Az egyik ló fejét az ásó meg is sértette ... Mindössze fél, egy méternyire voltak a föld alatt. — Emlékszel arra a fény. képre? — Pérsze, a feleségemet az egyik arany négerfejjel le­fényképezték, magyarázza a tudós. — így tartottam — s Iréna mutatja ... ma is büszke arra a fényképre. — Nagy megbecsülésben él­het ilyen nagy tudású ember — próbálom faggatni. — Igen, vágja rá a felesége, de az akadémikus ellentmond: — Senki rtem lehet igazán próféta saját hazájában. Mint­ha Magyarországon, Törökor­szágban ... — Ilyet ne mondj, inti a fe- sége. — Arra gondolok, hogy ami­kor régészettel foglalkoztam, kértem keretet az asatasokra. Egy ember, aki illetékes volt, az válaszolta: ötezer évig jól érezték magukat ezek a mű­emlékek a föld alatt, várja­nak; amíg lesz erre is pénz. — Volt ilyen ember, de ma nagyon megbecsülik értékein­ket. A trák gyűjtemény már megjárta a Szovjetuniót, Var­sót, Londont, Párizst. Itthon is mindenki gyönyörködhet ben­nük. Szépen tolmácsolni — A Magyar írók Szövetsé­ge többször megkért már for­dításra. A Légy jó mindhalá­lig nem aratott nagy sikert, úgy látszik, a bolgárok nem egészen értették a miliőt, a re­gény miliőjét. Néha megjelen­nek munkáim magyar folyó­iratokban, vagy az Országos Levéltár közlönyeiben. A fele­ségem Botev publicisztikáját is lefordította magyarra. A könyvszekrényről magyar könyvek sorát veszik elő, Mó­ra Ferenc, Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, Passuth László, Illés Béla, Illyés Gyu­la állandóan kézben van. Nagy Lászlót — aki épp azokban a napokban vette át fordításai­ért a bolgár kormány kitünte­tését, nagyon dicsérték, közei áll hozzájuk. A németek kö­zül Heinrich Böllt, Bertolt Brechtet kedvelik. — Petőfit csak magyarul sze­retem olvasni. Adyt is. Ebben mindketten meg­egyeznek. Mint ahogy abban is, hogy mindketten két hazát szeretnek. Iréna férjén kívül anyósának, apósának köszön­hette, hogy hamar megszokott Bulgáriában. 1937-ben elis­merték magyar diplomáját... Férje pedig soha nem ven­dégként érkezik Budapestre — hazajár. Barátok, ismerősök csöngetnek náluk s ők is szí­vesen keresik fel magyar ba­rátaikat. Ha Budapestre jön­nek, az Eötvös Kollégiumban mindig van számúkra hely. Nemcsak a Rákóczi emlékezés, a török kongresszus, egy-egy szimpozion, tudományos mun­ka jelenti a kapcsolatot. Ez a barátság állandó és széttéphe- tetlen. Elena, a lányuk Szófiában a magyar követségen dolgozik; Dimiter, a fiuk, Budapesten, a Bolgár Népköztársaság nagy- követségén. Elena kintjártam- kor kísérőm volt. Állandóan szabadkozott, hogy valamit nem a legmegfelelőbb szóval fejez ki, nem beszéli szépen a nyelvet. Aggályoskodott: ér­tem-e, amit mond ? Először úgy véltem, csak udvariasságból mentegetőzik, hiszen hibátla­nul beszél. Később azonban rájöttem, igényesség hajtja a tökéletes, a legszebb irodalmi nyelv elsajátítására. Olyan szépen szeretné tolmácsolni a magyar nyelvet, ahogy édes­anyja és édesapja teszi. Külö­nösen az édesapját szeretné utánozni, akinél számára oko­sabb, jobb, nagyobb ember /lines is. Tulajdonképpen Elenának köszönhettem, hogy megismer­kedtem családjával, hiszen olyan rajongással beszélt ró­luk csendes, meghitt beszélge­téseink során, hogy kérnem kellett, l^add láthassam őket. így kerültem ahhoz a bolgár— magyar családhoz, akik a nagy tudású, bölcs emberek sze­rénységével avattak be magán­életük titkaiba, beszéltek min­dennapjaiknak nagy-nagy tar­talmat adó munkájukról, s nyúlott estébe a régészet, a nyelvészet, a történelem, a bolgár—magyar, a magyar— bolgár fordítás részleteinek megbeszélése. Nem hízták az időre A kommunisták példamutatása a Mechanikai Művekben Közeleg az év vége, s vele a számonkérés időszaka. Az idén — sok egyéb mellett — arról is mérleget készítenek majd a pártszervezetek: ho­gyan hajtották végre gazda­ságpolitikai cselekvési prog­ramjukat. A Mechanikai Művekben nem bízták az időre, év köz­ben is rendszeresen felül­vizsgálták, hol tartanak, mi valósult meg negyedévről ne­gyedévre, s mi az, amire a hátralevő időben rá kell kap­csolni. Átadás, átvétel - akadályokkal — Pártbizottságunk, és alapszervezeteink cselekvési programja a vállalat komp­lex intézkedési tervére épült, ami 1976-ra két óriási felada­tot irányzott elő: a termelés- szerkezet átalakítását és a termékszerkezet korszerűsíté­sét — tájékoztat Leblanc Győ- zőné, a pártbizottság titkára. — Az előbbi olyan erőpróba, amely minden dolgozónktól áldozatokat követelt. Dr. Sátor János vezérigaz­gató veszi át a szót: — A termelésszerkezet át­alakítása hosszabb távra biz­tosítja termékeink elhelyezé­sét, dolgozóink foglalkoztatá­sát. Olyan vállalatnál, mint a mienk, amelynek működésé­be az utóbbi évtizediban gyakran beleszóltak külső, gazdasági-piaci hatások, tő­lünk független körülmények, nagyon fontos a távlatokban gondolkodás. Mi ezt tettük, amikor vállaltuk, hogy át­vesszük a Budapesti Telefon­gyár nagykátai gyáregységé­től a telefonprofilt, és amikor vállalkoztunk a nemzetközi kooperációban készülő nagy­nyomású festékszórók gyártá­sának bevezetésére. Mindkét termék előállítása új isme­reteket, új technológiai eljá­rások elsajátítását követelte meg dolgozóinktól. A telefon­gyártást például — amire az abonyi gyáregységünket jelöl­tük ki — Nagykátán tanul­ták meg a lányok, asszonyok. — A Telefongyár üzemi lapjában azt olvastam, a ter­vezettnél lassabban, nehézke­sebben folyik a teleíonprofil átvétele Nagykátától. A cikk — sorok között — az abonyia- kat okolja a késedelemért. — Kétségtelen, hogy las­sabban tudjuk bevezetni a gyártást, mint szerettük vol­Hazatérve, ígéi-etemhez hí­ven, azonnal felhívtam telefo­non Dimiter Mijatevet, a bol­gár nagykövetségen dolgozó fiút. Átadtam a szülői üzene­tet: felesége sikerrel vizsgá­zott, mindkét tárgyból megfe­lelt. S ahogy lelkemre kötöt­ték, hazudtam: édesanyja tel­jesen jól van, ne aggódjon. na, szolgáljon mentségünkre, nem a mi hibánkból — mond­ja a vezérigazgató. — A 367 szerszámból, amit a nagyká- taiaktól átvettünk, 300 hasz­nálhatatlannak bizonyult, újat kellett helyette gyártani; ki­derült, hogy a műszaki doku­mentációk, rajzok „karban­tartását” elmulasztották, évek óta nem vezették át rajtuk a változásokat; ezek kétségkívül hátráltatták az átadás-átvétel tervezett ütemét. Ennek elle­nére elmondhatjuk, hogy alig kezdtük el az alkatrészek gyártását Abonyban, máris kielégítettük a posta igényeit különböző részszerelvényekből a megrongált készülékek javí­tásához. Az sem a véletlen műve, hanem a mi dolgozóink érdeme, hogy terven felül már az idén legyártanak 1000 da­rab elektronikus, pénzbedobós telefonkészüléket. Végül an­nak ellenére, hogy a komp­lett készülékek kibocsátása — a gazdasági terveknek megfe­lelően — január elsejétől kez­dődik, épp a közelmúltban kötöttünk megállapodást az NDK-val a különféle szerel­vények gyártásának szakosí­tásáról, a nemzetközi munka­megosztásról. Az egyezmény szerint a hívóművet az NDK gyártja maid nekünk is, a hallgatót pedig mi. A na­gyobb széria mindkét félnek gazdaságosabb lesz. , „Koreográfia” szerint — Arról is érdemes szólni, hogyan készítettük elő a gyár­tást — mondja a pártbizott­ság titkára. — A Texelektró- tól karusszel rendszerű szere­lőszalagot vásároltunk, és a por beáramlása ellen túlnyo­mással védett, légkondicionált csarnokban, a létező legkor­szerűbb technológiával, tudo­mányosan kidolgozott mun­kaműveletekkel termelünk. Felkérésünkre a Fővárosi Ta­nácsi Ipari Vállalatok Szerve­ző Irodája kidolgozta a mik­rofongyártás munkaművele­teinek leggazdaságosabb mód­szereit, amivel a nagykátaiak 12 perces idejét egyhatodára le­het leszorítani: ennyi idő alatt készül el egy mikrofon. Ta­lán mondanom sem kell, hogy a munkamódszerek el­sajátításában, a mozdulatok takarékos „koreográfiájának” meghonosításában ezúttal is, mint mindig, a kommunisták­tól várjuk a példamutatást. Számítunk persze a szocialista brigádokra is, mint olyan kö­zösségekre, amelyek követik a párttagok kezdeményezését. Vissza a gép* mellé — Itt, a törzsgyárban ok­tóberi taggyűléseiken elemez­Segítség — házon belül Egy rekonstrukció története ték az alapszervezetek a hely­zetet. Előbb a gazdasági veze­tők számoltak be a termelési tervek teljesítéséről, majd az alapszervezeti titkárok vázol­ták: mit kell tenni annak ér­dekében, hogy az év végéig behozzuk, amivel elmarad­tunk. Épp a telefongyártás át­vételi nehézségei okozzák a legfőbb gondot, ezért is fogad­ta örömmel a gazdasági veze­tés a kommunista műszakiak, adminisztratív dolgozók fel­ajánlását, hogy munkájuk el­végzése után hajlandók a gé­pek mellé állni, produktív munkát végezni. — Például? — Például az úgynevezett telefóniaosztály öt dolgozója; Darázs László, Fegyes Gyula, Krausz Lajos, Császár Ferenc; a fejlesztési főosztály egyik normatechnológusa, V/ied- mann Antalné és két fiatal műszaki: Jambrik Ágoston, Demeter Ferenc; nem tudnék most fejből mindenkit felso­rolni, de legalább tizenöten. Eszterga- vagy marógépeken dolgoznak, mindaddig, míg szükség lesz rájuk a tervek teljesítéséhez. Javuló munkakörülmények — A' cselekvési program — gondolom — kétoldalú: nem­csak követel, kér a dolgozók­tól, hanem ad is. Jobb mun­kakörülményeket, korszerűbb szociális ellátást... — Igaz. A pártbizottság s az alapszervezetek legalább olyan gonddal kérik számon a gazdasági vezetéstől a jóléti és szociális intézkedési ter­vek megvalósulását, mint a dolgozóktól a termelési ter­vekét. Ügy tapasztaltuk, eb­ben nincs elmaradás: a kor­szerűsített, szép üzemi kony­hánk idejében elkészült, az abonyit a gyáregység saját kezelésébe vette, nyolc helyen felújítottuk a fürdő-öltözőt, megnyitottuk a fogorvosi ren­delőt, bevezettük a rendszeres rákszűrést és a bőrgyógyászati rendelést, marcali gyáregysé­günkben üzemi boltot, orvosi rendelőt létesítettünk, s hogy a legfontosabbat ki ne felejt­sem: a Pest megyei MESZÖV- vel és az Érdi Nagyközségi Tanáccsal együttműködve, la­kásépítő szövetkezetei hozunk létre, amelynek keretében Érden öt év alatt mintegy 200 fiatal, családos fizikai és mű­szaki dolgozónk juthat lakás­hoz a vállalat anyagi támoga­tásával. Nyíri Éva Hallat magáról Amikor letettem a telefon- kagylót, egy pillanatra úgy éreztem, megszakadt a kapcso­latom a Mijatev családdal: Elena végzi megszokott mun­káját, a szülők fordítanak, ku­tatnak ... Azután eszembe ju­tott, hogy Mijatev akadémi­kus új feladaton dolgozik. A Tudományos Akadémia meg­bízta A magyar—bolgár törté­nelmi kapcsolatok évszázado­kon át című mű megszerkesz­tésével. A régi és a legújabb- kori bolgár—magyar kapcsola­tok feltárásával, megírásával foglalkoznak. Ha előbb nem, de a mű elkészültekor dr. Mi­jatev Péter újra hallat magá­ról. Az Élet és Irodalom e heti számában Nagy László há­rom új versét közük. Az egyik különösen szép ... „Koszorút sírra, poharat / síriglan a keserű szájra / Balo­mon sírdomb. Uramisten, / jobbamon asszonyka — haláli / társaság a lombsárgulásban. / Uram, aki szolgálsz e torban, / rám, kit idehívtál temetni, / nem sújt-e hantot ez a kéz? / La mórt est l’amoui — duru­zsol /...” Vajon ki fordítja bolgárra? Vajon a Mijatev család mi­kor olvassa? Sági Ágnes A Váci Híradástechnikai Anyagok Gyárában a hor- gonyhengermű egyes berende­zései az idén „ünnepelték” volna fennállásuknak 80. év­fordulóját. Akárhogyan is nézzük a dolgot ez a korszerű és gazdaságos gyártáshoz már túl tisztes kor. Tavaly megszületett az el­határozás — fel kell újí­tani az üzemet. Az idei terveik már ennek fi­gyelembevételével készültek. Az egységet januártól négy hónapra leállították, a mun­kásokat átirányították más te­rületekre, és májustól szaka­szos üzemeltetés mellett foly­tatták a rekonstrukciót. Mind­ez, a számítások szerint, 23— 28 millió forintba kerül — százmillió helyett. Hogy ho­gyan? A recept: a piac alapos ismerete és egy kis találé­konyság. A hengerállványokat ugyanis nem újonnan vették hanem az alumíniumipar le­szerelt gépparkjából állították össze. Az átépítés megfelelően ha­ladt, és a termelést is folytat­ták a lehetőségekhez képest, Egy napon azonban, szeptem­ber elején, a hengersor hajtó­műve leállt. Mint kiderült, az egyik fogaskerék hibásodott meg. Ha fogaskerékről van szó, általában az óránkban forgó, zakatoló kis szerkeze­tekre gondolunk. Nos, ez a fogaskerék 12 tonna súlyú és 2,5 méter átmérőjű volt. El­készítéséhez 6—8 hónap szük­séges, a várakozással együtt. (Az országban csak egyetlen gépgyár alkalmas a gyártásá­ra.) Megjavítani? A szakértők gondterhelten csóválták a fe­jüket — talán lehet, de a sikerre nincs sok remény. Ka legyártatják a fogaskereket, újabb 80—100 millió forint veszteség, nem tudnak a ren­delőknek szállítani, tehát máshol is fennakadások lesz­nek a termelésben. És mi lesz a vége? Újra „gazdagabbak” leszünk egy-két hiánycikkel. Ha mégis javítják... próba szerencse. Az olvasó már sejtheti a történet befejezését. A tmk dolgozói rendbe­hozták a gépet és november közepén a próba- üzemelés elkezdődött. A fel­újítás első szakasza ezzel a „kis közjátékkal” befejező­dött. Jövőre tehát a horgony- lemez-ellátás, a szállítás fo­lyamatos lesz. A történethez még hozzátartozik, hogy a tmk-műhely dolgozói közül hárman november 7-én meg­kapták a vállalat kiváló dol­gozója címet. Megérdemelték. H. S. á 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents