Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-23 / 277. szám
"U’mimf 1976. NOVEMBER 23., KEDD TV-FIGYELŐ A Váci példa. Talán ha egy jó percig tartott az a képsor, amelyet a szombat esti ,Tv-híradó pergetett le a váci , Gábor József általános iskoláról, ám nem nehéz megjósol- ini, hogy ez az egyetlen perc ■ sok órányi beszélgetéshez ad ! majd témát sok ezer ember- !nek. S persze nemcsak arra lesz jó, hogy beszéljenek erről ' a néhány snittről, hanem ar- ‘ra is, hogy nagyon sok helyen '■kövessék a példát. 1 Pofonegyszerű dologról — I divatos szóval élve kezdemé- , nyezésről — volt szó ebben a [tudósításban: arról, hogy egy [ideje együtt tornázik e váci iskolának sok-sok diákja, a ’ tanárok, és a szülők. Hetente , egyszer melegítőbe öltözik, tornacipőt húz jó pár váci tanár és szülő, s odaáll a Gábor József általános iskola toma- termének bordásfala elé, hogy az izmait megmozgassa. A híradó villanásnyi felvétele után ítélve, nem lehet rossz mulatság ez a közös játékba néző úgy látta, hogy a felnőttek legalább annyira élvezték, mint a gyerekek. Bajor Nagy Ernő, a híradó belpolitikai kommentátora nem is hagyta szó nélkül a váci képeket. Ragyogó ötletnek tartotta. Valóban ragyogó ötlet: rendszeresen együtt focizhat apa és fia; amúgy istenigazában kiütheti tanárnője kezéből a kosárlabdát az a hosszú copfos nyolcadikos... Az iskolához így vagy úgy kötődő ifjabbak és idősebbek találkozhatnak ezeken a nyitott ajtós tornatermi kora estéken, s valami egészen új jellegű — minőségű — kapcsolatokat hozhatnak létre e melegítős, tornacipős találkozások. Feltétlenül közvetlenebbeket, feltétlenül emberibbeket. Az persze nem okvetlenül szükséges, hogy — mint egyelőre Vácott — az anyával vagy apával megjelenő diákokat bizonyos pontokkal jutalmazzák. Ez a fogás — reméljük — egy idő után feleslegessé válik. Furfangos Hodzsa. Még a legszűkszavúbb címiszógyűj- temény, a Mindenki Lexikona is szentel neki egy mondatot. Naszreddin Hodzsa: furfangos török népmon- dai hős — ennyi a kisméretű lapon olvasható szentencia. Semmiképp sem véletlen hogy ennek az állítólag a XV, században, és állítólag a törökországi Aksehirben élt tanítófélének a legendás személyét a legszűkszavúbb ismerettár sem hagyja említés nélkül, hiszen tréfái máig nevettetik a világot. Szombat este új alakban, ám múlhatatlan jókedvével jelent meg a képernyőn a kedves Naszreddin: Ránki György zeneszerző jóvoltából immár ; dalban is hirdette, hogy nemcsak élni, de másokat ugratni is jó... A televízió Zenés Színházának legújabb produkciójaként vetített Hodzsa-mesék igazán nem hagyhattak kívánnivalót maguk után: nagyon jó színészek nagyon jókedvűen bohóc- kodták végig ezt a Jékely Zoltán jóvoltából kellő irodalmi rangra emelt történetet. Zsiirimuzsika. Ilyesmi még aligha fordult elő a televízió történetében: nem átallott muzsikára gyújtani a különben szigorú pontjegyzésre felkért zsűri. Mindez a nem különösebben dicsérni való To- jáspatkoló legutóbbi versengésén történt, amikor is a leginkább kéznél levő tárgyak berregtetésével, zengetésével igyekeztek zenekart képezni a vetélkedők. A néző végre felsóhajthatott: játék lett nagysokára a játék. A cselekvésnek is teret adott, a jókedv kiszabadulására is alkalmat teremtett ez a folklórtémákban mozgó kérdezgetősdi. Eljutott végre oda, ahonnan indulnia kellett volna: a mérésre és mérettetésre vállalkozók minden protokolláris távolságtartástól mentes, együttes megmozgatásáig A tudom— nem tudom félelmétől a nekiszabadult játékig. Bár megmaradna ilyennek ez a Tojás- patkoló! Akácz László Közművelődés az építőiparban Eredmények és feladatok Pest megyében Nem új megállapítás: bármerre járunk az országban, így Pest megyében is, mindenütt új házak, intézmények, lakótelepek építésével találkozhatunk. Építkezünk, s ez jó, még akkor is, ha az elkészült épületekre ma még sok a jogos reklamáció. Beázik a tető, csöpögnek a csapok, a beépített szekrények már építés közben tönkremennek, sőt az is előfordul, hogy az elektromos hálózat szerelése nem szabályszerű. Mindez nemcsak a gyakran túl sietős munka következménye. Következménye annak is, hogy az építőiparban dolgozók egy részének hiányos a szakmai és az általános műveltsége. Pest megye építőiparában ma már több mint tizenkétezren dolgoznak. Közülük több mint háromezer nem végezte még el az általános iskola nyolc osztályát sem. Mindez alapvetően meghatározza az építőiparban dolgozók körében végzendő köz- művelődési munkát. Első helyen az oktatás Tanulni — érthető módon'— ez ma az egyik legfontosabb feladat. Pótolni mindazt a szakmai és általános műveltséget, amely nemcsak a jobban végzett munka, hanem a gazdagabb, tartalmasabb életnek is a feltétele. Mégis, mindennek ellenére, az építőipari vállalatok vezetőinek egy része még máig sem ismerte fel a dolgozók tanulásának jelentőségét. Ennek következtében a vállalatoknál az általános iskolát el nem végzettek száma csak alig-alig csökken. Az idén például mindössze kilencvenötén fejezték be általános iskolai tanulmányaikat, amely elenyésző a háromezres számhoz viszonyítva. Kihelyezett általános iskolai oktatás az elmúlt két esztendőben mindössze a Cement- és Mészművek váci gyárában volt. Itt a vezetés ingyen biztosítja a tanszereket és a tankönyveket a tanulni szándéBudapesten fölelevenített darabjukban, amely a maga nemében különösen pellengérező bírálata koruknak: a század- fordulós, századelei Francia- országnak. Itt éS IllOSt, vagyis a mai Budapesten azonban van-e es milyen létjogosultsága e műnek? A kérdés önkéntelenül is fölvetődik, hiszen a Vidám Színpad közönsége (amely különben is inkább kabaréhoz szokott és többnyire azt kíván) nem történelmi levegőért ül be a nézőtérre, még ha mégoly mulatságos szituációkat is kap. A társulat új ösvényeket taposgató és a kabarén kívül — egyébként helyesen — más utakat is kereső direkciója tulajdonképpen nem nyúlt rossz helyre, amikor e rutinos szerzőpáros darabjai között tallózott. Am nagyon lényeges dologról feledkezett meg. Elfelejtette lefújni a port művükről. S ez bizony nagy baj, mert így a por kissé megköhögteti a nézőt. Pedig hát nem megJcöhögtetni kellene... A darab általánosabb mondanivalója (a polgári politikusok mesterkedéseinek furcsaságai, élv- és pénzhajhászó versengései) megtalálják az utat a mai közönséghez is, de újból és úiból esik az előadás az avíttabb részeknél, akár tartalmi, akár dramaturgiai értelemben. Kár! Olyan elmulasztott lehetőség ez, amely pedig megérte volna a fáradságot. Mi lett volna a teendő? Csak tovább kellett volna lépni azon az úton, amelyet pedig jól érzett meg a színház, amikor Bánya András hangulatos és helvenként slágerré vá^ó muzsika iával. Szenes Iván szellemes verseivel frissítette föl, avatta zenés vígjátékká a darabot. Hozzájuk párosulhatott volna olyan szerző- dramaturg, aki bátor kézzel nyúl az egyébként jó matériához, s kihúz belőle (volna mit), s betold, beír, ahol kell és egy picit kikacsint, ránk- kaesint a darabból a mai közönségre. Az előadás egésze különben arra mutatott, hogy érdemes mindezt a jövőben meggondoltan végigvinni, mivel az együttes (amelynek alapve. tő feladata mégiscsak a kabaré) mindjobban összekovácso- lódik az efféle előadásokkal is. Az új főrendező, Várady György ötletesen, jól mozgatta a csapatát. A szereplők közül Csákányi Lászlóé (a képviselő) volt az egyik legélettelibb, legkarakterisztikusabb alakítás, a vele összehangolt, egyéni figurát teremtő Verebéig Ivánnal, a képvisfelő titkárával. Egy titkosrendőr sokféle átváltozása adott Kabos Lászlónak számos alkalmat a humoros helyzetek kellő kiaknázására, dicséretesen csippentve egy kis jellemkomikumot a különféle alakokba. A címszereplő királyként Horváth Tivadar közismert kellemes nonchalance eleganciájával lehelt életet az avíttas szerepbe. Az előadás leghangulatosabb pillanatait nyújtotta vele Gyurkovics Zsuzsa (a képviselő felesége) önmagában is színes játéka. Zentay Ferenc (a márki) száraz, finom humora, Tordai Teri (a színésznő) dekorativitása, Szabó Tünde (a képviselő lánya) üdesége sikerrel érvényesült a játékban, melyet Vogel Eric díszletei és jelmezei látványosan szolgáltak. L. Z. Ml (ílíJildiiS . a budapesti Vidám Színpad új bemutatójának szerzőpárosa azok közé tartozott annak idején, akiket Ady nem alaptalanul nevezett „párizsi színdarab-gyárosoknak”. E nem éppen hízelgő megállapításban rejtezik azonban némi elismerés is. Természetesen nem a jellemformálás erőteljességét, a mondanivaló mélységét illetően. Ezzel aligha dicsekedhetett Robert de Flers és Gaston Arman de Caülavet. Azzal azonban feltétlenül, hogy jól ismerik a színpadot, tudnak hatásos jeleneteket, frappáns fordulatokat meglepő helyzeteket produkálni. Alighanem ezt ismerte fel a színpadi bravúr kortárs magyar nagymestere, Molnár Ferenc, amikor hazai színpadra hozta műveiket, s fordított is többet, így a most bemutatott Egy király Párizsban című bohózatot, mely egyébként a régi vígszínházi előadásokon (1908, 1923) A király címet viselte. Ám ne hallgassunk el sem a szerzőpárosról, sem az őket nálunk népszerűsítő Molnár Ferencről még egy közös pontot, amelyen egymásra találtak. Ez pedig a társadalombírálatnak az a sajátos módja, amely elfér a könnyű műfaj, a vígjáték, a bohózat keretei között. Flers és Caillavet nem lődöztek ugyan nyilakat vagy gyilkos golyókat koruk polgári politikusai felé, de erőteljes fricskákat mindenesetre pöccintettek az orruk alá. Kigúnyolták. kifigurázták a francia III. Köztársaság közállapotait. közerkölcseit, a maguk módián leleplezték a vezető körök haszonleső össze- fnnódottsáaát, gátlástalan praktikáit. Talán a legmetszőbb szatirikus éllel éppen e most kozó dolgozóknak, akik sikeres vizsga esetén még pénzjutalomban is részesülnek. Szakmai képzés A szakmai műveltség gyarapítása érdekében már többet tesznek a vállalatok. Több helyen a segédmunkások részére betanító, illetve szakmunkás- vizsgára előkészítő tanfolyamokat rendeznek. Másutt továbbképző tanfolyamokat szerveznek. E tekintetben két helyen értek el jó eredményeket, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál és a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. A KPM Közúti Igazgatóságnál és a Kavicsbánya Vállalatnál a szakmai továbbképző tanfolyamokat a munkásakadémia keretében rendezték meg. Az elmúlt oktatási évben tizenegy tagozaton 1248 dolgozó tanult, 815 szakmunkás-bizonyítványt szerzett. Biztató, hogy egyre többen kapcsolódnak be a szakszervezet áltál szervezett tömegpolitikai oktatásba is. Az 1974— 75-ös évben 2782 hallgatója volt a 112 tanfolyamnak. Az 1975—76-os tanévben már 121 tanfolyamot szerveztek, amelyeknek előadásait 3113-an hallgatták végig. Örvendetes, hogy a hallgatók fele harminc év alatti fiatal volt. Kulturális nevelőmunka A tanulás szervezése mellett egyre nagyobb gondot fordítanak az építőiparban is a kulturális nevelő munkára. Ennek érdekében a vállalatoknál társadalmi közművelődési bizottságok alakultak. E bizottságok voltak a legfőbb szervezői az ismeretterjesztő és a szakköri munkának, valamint az olvasómozgalomnak. Egy esztendő alatt 104 társadalomtudományi és 134 természettudományi ismeretterjesztő előadást szerveztek, amelyekre több mint 5500-an voltak kíváncsiak. Az előadások többségére a munkásszállásokon került sor. Itt bonyolították a filmvetítéseket is. Egy esztendő alatt 281 filmet vetítettek 19 720 néző előtt. A csepeli csillagtelepi munkásszálláson már nyolc esztendeje működik a földrajzi-honismereti szakkör, amely igen nagy népszerűségnek örvend az ott lakó dolgozók körében. A szakkör természettudományi és társadalomtudományi előadásait szinte mindig „telt ház” előtt tartják. A megye építőipari vállalatainál összesen 16 szakkör működik jelenleg, amelyekben mintegy félezer dolgozó tölti hasznosan szabad idejét. Ami az olvasást illeti: harminckétezer kötet között válogathatnak a megye építőipari vállalatainak dolgozói. Az üzemi könyvtáraknak jelenleg 2378 beiratkozott olvasója van. Még van tennivaló Az eddig végzett kulturális nevelő munka eredményei még szegényesek az építőiparban. A gazdasági és szakszervezeti vezetőknek feltétlenül többet kell tenniük annak érdekében, hogy valóra váltsák a közművelődési törvényben megfogalmazott feladatokat. P. P. Szovjet szakkönyvek bemutatója Több mint 250, az idén megjelent szovjet szakkönyvet vonultat fel az a tudományos és műszaki könyvkiállítás, amelyet hétfőn nyitottak meg az Országos Műszaki Könyvtár és Dokumentációs Központ földszinti halijában. A három hétig nyitva tartó kiállításon a szakirodalom friss kiadványai között találhatók, a számítástechnikával, az iparszervezéssel, az elektrotechnikával, a különböző iparágakkal kapcsolatos tudományos munkák. Az érdekességek közé tartozik az automatizálás magasabb fokát jelentő ipari robotok szovjet- unióbeli alkalmazásáról szóló több kötet. A szovjet kulturális központ műszaki könyvtárában jelenleg több mint ezer beiratkozott olvasót tartanak számon. A kultúrcentrum igen nagy segítséget nyújt a hazai szakembereknek abban is, hogy szervezi a könyvtárközi kölcsönzést. Nincs plyan Szovjetunióban megjelent szakkönyv, amelyet a kéréstől számított egy hónapon belül meg ne tudnának szerezni Moszkvából. Bemutatkozás november 24-én Körzeti tévéstúdiók Szegeden, Pécseit November 24-én, este nyolc órakor mutatkoznak be az ország első körzeti tévéstúdiói: a magyar televízió szegedi, illetőleg pécsi körzeti stúdiója, egyelőre a tv 1-es programjában. A későbbiek folyamán a két városból regionális tv-mű- sorokat is sugároznak majd. Festmények, textilek, épületek KÖNYVEK A MŰVÉSZÉTRŐL Az albumnak, amelynek lapjain nyomon követhetjük nemzeti festészetünk útjait, az az Uj magyar képtár a címe. Címoldalán virágokkal övezett udvarház (Rippl Rónai József festménye) csalogatja a böngészőt, hogy felfedezve megannyi gazdagságot és látnivalót, a könyv segítségével ismét végigjárja a Magyar Nemzeti Galéria termeit. Az Új magyar képtár izgalmas, tanulságos olvasmány, de mindenekelőtt képgyűjtemény egyszeri érdeklődőnek és hosszasan elmélyülőnek egyaránt. Pogány Ö. Gábor a krónikás hűségével veti papírra: A magyar nemzeti művelődés harcosai már százharminc éve napirendre tűzték képzőművészeti kultúránk megteremtésének és terjesztésének a kérdését. Festőink, szobrászaink művei állandó bemutatásának lehetőségét az élénk szellemi közélet nélkülözhetetlen feltételeként emlegették, s a társadalom áldozatkészségét kérték egy Magyar Képcsarnok létrehozásához. Hétszáz reprodukció Ami azután történt, már ismert. Akinek újdonság, elolvashatja az Oj magyar képtár beköszöntő oldalain., Ami még ennél is beszédesebb, az a művek garmadája, amely végül is a Galériában egybegyűjtve kerül hazad és külföldi látogató elé, s most — mintegy megirigyelve más gyűjteményeket bemutató albumokat — könyv formában is otthonunkba kéredzkedik. Nézegessük a képeket! 127 nagy alakú (viszonylagos meghatározás: képeslapnál nagyobb) színes reprodukció és 554 kisméretű (bélyeg, illetve bélyegblokknyi) fekete-fehér képet adott közre a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata ebben az albumban. Az utóbbi másfélszáz esztendő piktúrája tekint vissza lapjairól, Balassa Ferenctől, Donát Jánostól Sarkantyú Simonig. Balassa Önarcképe 1821 körül keltezett, Sarkantyú Két ász- szony című képe 1965-ben. Hogy miért kerültek egy kötetbe — Űj magyar képtár címen — rejtély. Rejtély azért, mert — először: 144 esztendő alatt történt egy-két dolog a művészetben, másodszor: Balassa, Lányi Sámuel, Kelety Gusztáv, de ha úgy tetszik, Munkácsy Mihály vagy Padi László egyaránt nem az új magyar festészet (értsd alatta képtár) fő vonalát jelenti. Harmadszor: Balassától Sarkantyúig érdekes képet lehet rajzolni, ha alfát és ómegát veszem alapul, de történelmileg közel sem korszerűt. Negyedszer: ami új, az nem lehet régi, s hbgy ez fordítva is igaz, markánsabb időhatározó vonalat kellett volna húzni, hogy Munkácsynál megrekedt közízlésünk végre valahára kibillenjen áporodottságábóL És végül: csak sajnálni lehet, hogy a fekete-fehér képek közreadásában a művészek alfabetikus sorrendje játszik fő szerepet, nem a kor, valamint a stílusmeghatározók. Így aztán furcsa összeházasítva, egy oldalon látni Aba No- vák, Amos Imre, Balassa Ferenc és Barabás Miklós festményeit. Hiányzó maiak A kifogások persze nem gátolnak bennünket abban, hogy ne üdvözöljük kellőképpen ezt az albumot, amelynek jóvoltából húszezer példányban ismét az otthonokba kerülhet id. Markó Károly Visegrádja, Mednyánszlcy László Tanya tájképe, Berény Róbert Gor- donkázó nője, Derlcovits Három nemzedéke, Dési Huber kénéi, Egry, Vaszary, Aba Kovák, Vajda, Hagy István, Nagy Balogh alkotásai, hogy csak páruk nevét említsük. Minthogy képeikkel más albumokban is találkozhatunk, szerencsésebb lett volna a mai középnemzedék tagjainak főbb műveivel megtölteni ezt a gyűjteményt. Szemléltetőbb lenne, ha Németh József. Sarkantyú Simon, Kurucz D. István, Szinte Gábor. Bartha László. Scholz Erik, Duray Tibor, Vecsési Sándor, Szurcsik képei mellett mások művészeI tébe is bepillantást kaphat- i nán-K. Különösen azért, mert a régiek- az újakkal és az újaboakkal együtt jelentik festészetünk vezérfonalát, bemutatván a törekvések legyezó- szerűen hasonló és különböző példáit, de mindenekelőtt a piktúra ma is élő szerepét, amely — mint arra a Magyar Nemzeti Galéria is példa — ma már egyéni és csoportos látogatók százait vonzza, nemcsak a látvány kedvéért, hanem azért is, hogy elmélyedve kultúránk kincseiben, mintegy mércét állítsanak fel a művészet elfogadásában. Kortársaink Mint ahogy tiszteletre méltó mércét állít fel Szenes Zsuzsa is, hazai textilművésze türus egyik legmar aánsaob alakja. Munhássagárol Kovalovszny Márta ad számot a Képzőművészeti Kiadóvállalatának Mai magyar művészet című sorozataiban. A lö színes nyomat arról győz meg bennünket, hogy Szenes Zsuzsa nosztalgiája, tiltakozása, fanyar humora, iróniája mintegy idézőjelként segíti müveit, hogy ne nyugodjanak meg egyetlen ponton sem, ne érjék be a felület egyértelmű jeleivel, hanem tovább egyensúlyozzanak a sokértelmü jelenségek között. A címben található épületek szó jelen esetben Szrogh György munkásságát jelenti, ugyancsak a Mai magyar művészet sorozatban megjelent könyv alapján. Örvendetes és hálás feladat bemutatni jelen valóságunk egyik legkiválóbb építész-tervezőjét, ha megfelelő művekkel tudja a kötet szerzője, Turjányi-Papp Melinda alátámasztani mondanivalóját. Nos, a MÉMOSZ Székház, a piszkéstetői csillagvizsgáló, a nagyszénási szociális otthon, a dunavarsányi és a mogyoródi iskola, de mindenekelőtt a salgótarjáni művelődési ház és a Budapest Szálló tervezője kellő érdekességet kínál, mi több. jelenkori egyedi építészetünk rejtelmeibe vezeti be az érdeklődőket. M. Zs. Egy király Párizsban — és a Vidám Színpad új útjai
