Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-23 / 277. szám

f 1976. NOVEMBER 23., KEDD ’ Új tejüzem Törökbálinton Koppány György felvétele Törökbálinton «elkészült a BUDATEJ legjobb üzeme, a tejfeldolgozó. A három sza­kaszban megépült üzemben el­sőnek a sajtgyártó, majd a jégkrémrészleg, most pedig a tejfeldolgozó kezdett termelni: hétfőn tartották az első próba­műszakot. A teljes beruházás értéke mintegy 110 millió fo­rintot tesz ki és évente 160 millió forintnyi árut állítanak elő. A tejüzemben a legkorsze­rűbb Chinoin—Hassia ma­gyar—svájci kooperációban készült polipack tejtöltő auto­matákat állítottak munkába, valamint egy XJnidoz poharas terméktöltő gépet. A próba e hónap végéig tart, december 1-től elsőnek Törökbálint kap­ja innen a tejet, míg jövőre a budai járás nagy részét innen látják majd el. A termelés kezdetben napi 20 ezer liter lesz, 1978-ra amikor is vala­mennyi gép működik már mintegy 60 ezer liter tejet dol­goznak fel Törökbálinton. Képünkön: munkában a tej­csomagoló gép. A határból üdülőkbe A mezőgazdasági munkák végeztével ez év késő őszén és telén is lehetővé teszik a me­zőgazdaságban dolgozó fiata­lok kedvezményes üdülését. Erről tanácskoztak a KISZ KB mezőgazdasági és falusi osztá­lyának, az Állami Ifjúsági Bi­zottságinak, valamint az Ex­pressz Ifjúsági és Diák Uta­zási Irodának a képviselői. Az év végéig 3700 termelőszövet­kezeti, állami gazdasági ifjú dolgozó kap Budapestre, illet­ve Kőszegre szóló egyhetes üdülőjegyet. A fiatalok több­sége egész évi kiváló munká­ja jutalmául részesül az üdül­tetésben, amelynek költségeit kétharmad részt az ÁIB az állami ifjúsági alapból bizto­sítja. Milliárdok, mellékesen (1.) Ne fájjon Azt mondja a körzeti orvos, hogy betegei jelentős részének egyetlen igazi baja van, túl jól él. Minden más már csak kö­vetkezmény. Túl jól él, mi az? Az orvos leteszi a szemüvegét, homlokát dörzsöli, legyint, úgy válaszol: fölöslegesen fogyaszt. S nemcsak a szűkén értelme­zett élelmiszereket, hanem az úgynevezett élvezeti cikkeket is olyan mennyiségben kebelezi be, hogy az már nemcsak fö­lösleges, hanem vétek. Az egészség és a — pénztárca el­len. Helyben vagyunk. Miért ne lehetne egyszer erről az ol­dalról, a forintok oldaláról vizsgálni degeszre tömött ha­sunkat, hájhurkáinkat, fölös súllyal terhelt szívünket, végtagjainkat. Megfontolás nélkül Valamikor Gyón Volt, ma Dabas nagyközség egyik kerü­lete. Az út, mely, a vasúti megállóhoz vezet, amilyen egyehes, olyan komisz állapo­tú. Hajnalonta mégis kisebb­fajta népvándorlás zajlik le itt, a bejárók serege igyekszik a vonathoz. Az utca új házai­nak egyikéből indul minden nap útnak Stefán Káro'y, a so­roksári vasöntöde mintakészí­tője. Felesége termelőszövetke­zeti tag, egy gyermeket nevel­nek, tizennégy éve házasok, a házat kilenc év alatt építették fel. Stefánné nem vezeti be ház­tartási kiadásait semmiféle fü­zetbe, fejből sorolja: „A koszt viszi el a legtöbb pénzt, min­den más csak utána jön. Igaz, most már. Mert amíg a házat építettük, addig nagyon meg­fogtam mindent. Kölcsönt nem vettünk fel, az uram azt mondta, úgy rakjuk a falat ahogyan bírjuk. Sok mindent maga csinált, ügyes ember, ért hozzá. Ezen spóroltunk. . Ezen is. Meg a ruházkodáson. Szó­rakozás semmi, a tévé, de nem is nagyon vagyunk olyanok. Havonta 2400—2600 forint kö­zötti összeget adnak ki élelem­re, de úgy, hogy Stefánné tyú­kokat tart, disznót húgával kö­zösen vágnak, zöldséget vala­mennyit terem a kert. Szokta-e fontolgatni, vegyen-e olyasmit, ami nem okvetlen szükséges, például kávét, üdítő italt, a gyereknek — tíz esztendős a kislány — édességet? A fejét rázza az asszony. Nem sok az, eleget filléreskedtünk éveken át. Nem könnyelműség, de... Vannak mindent leegyszerű­sítők, akik úgy vélekednek, hogy a mellékesen, azaz a nem létfenntartáshoz szükséges élelmiszerekre kiadott milliár­dok valójában fölöslegesen el­költött pénzek. Ne legyünk ennyire szigorúak. A jó zama- tú kávé, a hűs sör, az étkezés után elfogyasztott bor — ha élvezésük mértékletes — kel­lemes kísérője, kiegészítője táplálkozási szokásainknak. Az értük leszurkolt forintok mellékes kiadások, nem rúg­hatnak sokra, ha ... Ha józan' arányérzékkel osztjuk be jöve­delmünket, ha a családi költ­ségvetésből nem szakítunk ki a megengedhetőnél nagyobb részt az élvezeti cikkekre. Milyen áruk sorolódnak e — hivatalos szóhasználattal — fo­gyasztási főcsoportba? Kávé, tea, égetett szeszes ital, sör, bor, dohányáru, alkoholmentes és szénsavas üdítő italok, s az újságíró ide számítja a bolti, cukrászdái édességeket is. Nos, egy évtized alatt a 2,1-szeresí­re növekedett az élvezeti cik­kek folyó áron számított for­galma. Az természetes, hogy jobban élünk, de vajon szük­ségszerű-e, hogy ilyesmire is mind több forintot adjunk? A második ötéves terv időszaká­ban évi átlagban 3,7 százalék­kal bővült ennél az árucso­portnál az egy főre számított eladási érték, 1966. és 1970. között viszont már 7,7 száza­lékkal. Meredeken kapaszko­dik fölfelé a szesz- és kávéfo. gyasztás — utóbbi például esz­tendőnként 12—14 százalékkal lesz nagyobb s az alkohol­mentes italoknál némi javu­lást csal* a colakészítmények elterjedése hozott, addig fo­gyasztásuk jelentéktelen volt. Stefánné meglehetősen jő ideig számolgat —, s még egy­szer köszönöm neki a fárado­zást —, míg közli a végered­ményt: havonta körülbelül há­Színvonalas járási vetélkedő Ki mit tud ? Szentendrén A Somogyi-Bacsó parti if­júsági klubban gyűltek össze a járási Ki mát tud? részt­vevői vasárnap délután Szent­endrén. A legtöbben a versmondó kategóriában indultak; jobbá­ra Radnóti Miklós és Váczi Mihály költeményeiből állí­tották össze műsorukat. A Vujicsics Tihamér nemzeti­ségi együttes zenekari darab­jaival fergeteges sikert ara­A BKV Metró Üzemigazgatósága feivesz: 18. életévüket betöltött géplakatos, járműlakatos, elektronikai és mechanikai műszerész, villanyszerelő és villamosgép-szerelő SZAKMUNKASOKAT, valamint férfi és női BETANÍTOTT munkasokat Középiskolai végzettséggel felvesz férfiakat és nőket MOTORKOCSI-SEGÉDVEZETÖI TANFOLYAMÁRA. MOZGÓLÉPCSŐ- ÉS PERONZARUGYELETESI, valamint ALLOMASPÉNZTAROSI MUNKAKÖRBE Felvilágosítás és felvétel: a BKV METRÓ ÜZEMIGAZGATOSAGANAL XIV., Hungária krt. 46. fszt 59. (a metró Népstadion megállójánál, Irodaház). Telefon: 637-637/367-es mellék. Levélben: 1428 Budapest, 8. Pf. 11. tott, nem is volt kérdéses to­vábbjutásuk. A zsűri egyik zenei szakértője, Alföldi Bo- russ István szerint: — Profi módon játszottak, valószínű, hogy rádiófelvételt is fogunk velük készíteni. A pantomim-paródiát be­mutató Szabolcs Tibor szintén kivívta a továbbjutást. Kár. hogy az övé volt az egyetlen humoros produkció. A pilisvörösvári kamarako- rus szépen hangzó, többszó­lamú nép- és műdalokjkal hív­ta fel magára a figyelmet; ők is ott lesznek a megyei vetél­kedőn, akárcsak a Soul 6 nevű. funiky-zenét játszó együttes. A legszokatlanabb műsor az egyéb kategóriában versenyző Blaha Péter—Czekó György- duó kendó- és karatébemuta- tója volt. ök is továbbjutot­tak. — öt éve gyakorolunk együtt — mondta Czekó György. — A látványosság mögött sok munka van, na­ponta több órát foglalkozunk az ősi japán sportokkal. A me­gyei selejtezőn újabb megle­petéseket tervezünk. — Nem vagyok a nagy sza­vak embere, de elmondhatom: a Pest megyei járási vetélke­dők közül a szentendrei volt a legszínvonalasabb — mond­ta Földiák András, a zsűri elnöke. — Valamennyi látott orodukció színoadképes volt. ha nem is mind a televízió képernyőjére való. Sok ígére­tes tehetséget láttunk, akik csak lámpalázuk miatt estek ki: az izgalom elrontotta mű­sorukat. G. M. 1 romszáz forintot adnak ki él­vezeti cikkekre, ez pénzbeli jö­vedelmüknek öt, öt és fél szá­zaléka, jóval kevesebb, mint az úgynevezett kettős jövedel­mű családok átlagos esetében. A rangsort a dohány vezeti, havi 150—160 forinttal, a férje szívja — Stefánné szavaival — a büdös bagót, nem tudom le­beszélni róla. Tea és kávé nagyjából egyformán fogy, a gyereknek édesség, azután, sör, bor nagyon ritkán. Ez az áru- összetétel. És az indok? Talán divat Az asszony: Talán divat a kávézás, meg a gyerekeknek is az édesség. Az úgy van, hogy bemegy az ember a boltba, kérdik, Mariska, nem visz az Ildikének csokit? Hát moni- jam, hogy nem? Hozok. En nem szeretem, tőlem ottma. radhatna a polcon, de a gye­rekek azzal dicsekszenek egy­más között, hogy neki mekko. ra dobozzal van otthon. Most meg a rágó, azaz a gumi a di­vat. Jó a fognak, azt mondják. Károly, az uram szokott hozni a gyereknek. Csip-csup pénzek ezek, nem vágnak a földhöz bennünket. A Stefán család sajnos, nem tipikus eset. Józan mértéktar­tásuk bizonyára természetük­ből fakad, s talán abból a ta­karékosságból is, melyet a házépítés, a berendezkedés kö­vetelt meg. Őket aligha figyel­mezteti majd a bevezetőben említett körzeti orvos, mint tette ezt egyik betegével, az ismétlődő panaszok okaként a kávé- és édességfogyasztást je­lölve meg. Tudja, mit kaptam válaszként — kérdi a doktor. Sejtem, de azért ingatom a fe­jem. Azt, hogy ne fájjon sen­kinek az én pénzem. Dehát magának fáj — replikáztam. Mire a páciens: akkor fájjon. Azóta is hetente megjelenik a rendelésen. M. O. Következik: HŰS TART GAZDÄT... ÓVODA BUDAKALASZON Még egyszer ennyien elférnének Budakalász negyedik tanácsi óvodáját ez év augusztusában adták át Bár az intézmény 150 személyes, egyelőre azon­ban csak 75 óvodás van ben­ne, mert nem akadt több je­lentkező. Ez egyben azt is je­lenti, hogy Budakalász óvodagondjai jó időre megszűntek. A szülők már reggel hat órától hozhatják gyermekei­ket. A tágas öltözőben játszó­ruhájukba bújnak az aprósá­gok. A reggeli előtt ötperces torna frissíti őket. Délelőtt főleg játszanak. Helyesen, já­tékfegyvereket, katonákat nem tartanak; ezek agresszivitásra nevelnek. Annál több a kész­ségfejlesztő játék. Építődobo­zok egész sora, meséskönyvek, mackók és kutyák tarkállnak a polcokon. Az ebéd után pi­henő következik, majd ismét játék. Hetenként egyszer-két- szer testnevelési órát tarta­nak; a vadonatúj tornaszerek az NDK-ból érkeztek. Az or­vos hetente egyszer látogat el, jól felszerelt orvosi szoba áll a rendelkezésére. — Eleine bizony sok volt a sírás — mondja Timpauer Julianna, az óvoda helyettes vezetője. — Az új, ismeretlen környezet volt ennek az oka. De aztán megszokták és ma már mindenki szívesen jön az oviba. Persze nem mindennel vagyunk még kész: az udvar parkosítására tavasszal kerül sor. Mászókák és homokozók is lesznek a kertben. — Hány óvónő dolgozik itt? — Hatan vagyunk. t — Hogyan oldják meg az étkeztetést? — A lenfonógyár konyhá­járól hozzáír az élelmet. — Hároméves fiam és négy­éves lányom jár ide —mond­ja Belcsey Ferencné. — Nagy gondban voltunk, mi lesz ve­lük, ha lejár a GYES, hiszen a kalászi óvodákban már nem volt hely. Aztán a nyár végé­re elkészült ez az új és nyu­godtan mehettem dolgozni. Az ellátással, neveléssel meg vagyok elégedve, jó, hogy a gyerekek már kiskorukban megszokják a közösségi éle­tet. — A közösségben, persze, különböző hat ásol: érik a gye­rekeket — jegyzi n*eg Hor­váth Péter, akinek szintén két gyermeke jár ide. — A múltkor például a fiam meg­kérdezte, miért nem nézheti meg este a filmet a tévében, amikor társai az óvodában olyan izgalmas dolgokat me­séltek a látott filmről. Ebben az esetben a gyerek úgy érez­te, mi, szülők igazságtalanul bántunk vele. Pedig arról van szó, hogy a családi nevelés még nem mindenütt egységes. Ahány ház, annyi neve­lési szokás. Elkezdődött tehát a munka a budakalászi új óvodában. Jövőre, úgy számítják, már telt ház lesz. S ennek min­denki hasznát látja: gyerek, szülő egyaránt. Gállá Miklós Futóművek Győrből A győri Rába Magyar Va­gon- és Gépgyár legfőbb ter­méke az autóbuszokba, teher­gépkocsikba, s mezőgazdasági erőgépekbe beépíthető hátsó futómű. A minden piacon jól értékesíthető Rába futóművek legnagyobb vásárlója a Szov­jetunió. A negyedik ötéves tervben a győri gyár 120 ezer futóművet szállított szovjet partnereinek. Ez a szám az ötödik ötéves tevben csaknem 300 ezerre növekszik. A szovjet piac mellett a szocialista országokba és a nyugati cégeknek is több futó­művet szállít a győri gyár. A növekvő piaci igények kielégí­tésére az ötödik ötéves tervber a futóműgyártás növelésén több mint 4 milliárd forinto költenek. Ennek megfelelően 1980-ban már mintegy 100 ezer futómű készül évente Győrött. Társadalmi összefogással Három hónap alatt 5 kilométer járda Az ötödik ötéves terv idő­szakában Ócsán a községi ta­nács költségvetésében 500 mé­ter járda építésére van pénz­ügyi fedezet. A községben 12 kilométer járdát tartanak nyilván, a rendelkezésre álló pénzösszeg tulajdonképpen csak a meglevő járdák kar­bantartására, az időközben tönkrement szakaszok javítá­sára, pótlására elég. Az erő­teljesen fejlődő községben vi­szont többre lenne szükség, hiszen vannak utcák — külö­nösen az elmúlt évtizedekben kialakult telepeken — ahol az esős időszakban a bokáig érő, vendégmarasztaló sártenger­ben nehéz közlekedni. A tanácsi pénz kevés, a gondokon, sürgősen enyhíteni kell; van-e megoldás? Van. Erről beszélgetünk Barta Ist­ván tanácselnökkel. Mindenki a fedélzeten — Az öt évre tervezett 500 méter járda már elkészült- Sőt, augusztus 20-tól napjain­kig, rövid három hónap alatt, 5 kilométer járdát raktunk le — hangzik a meglepetést kel­tő válasz. Egy négyzetméter járda, alapozással együtt 250 forint­ba kerül. Az elkészült öt kilo­méter gyalogjáró értéke egy- millió-kettőszázötvenezer fo­rint. Honnan van hirtelen ennyi pénz? — Társadalmi összefogással sikerült ennyi járdát építeni — mondja a tanácselnök. — önköltségi áron a Felsőbabád! Állami Gazdaságtól vettünk ezer köbméter sódert, 30 ezer forintért. Az anyag helyszín­re szállításáról a tanács gon­doskodott. Szemétszállító ko­csink naponta, a munkaidőn túl és a hétvégéken hordta a sódert. Segített fuvarozni az Űj Barázda Tsz, az Öcsa és Vidéke ÁFÉSZ, valamint az Épületasztalosipari Vállalat helyi telepe. A mérési munká­latokat, a kitűzést, a szinte­zést Takács Róbert, a tsz épí­téstechnikusa vállalta társa­dalmi munkában. Budapesti létére nagyon sok szombatot, vasárnapot töltött itt a járda­építéskor. A tsz biztosította a betonkeverő gépet is, gépkeze­lővel együtt. A járdaépítők, a lakosok kész, összekevert be­tont kaptak, azt kellett aztán az előkészített talajra, a be­tonágyra lerakniuk. Már nem lógnak ki . a sorból — Hol építettek járdát? — Elsősorban a Rákóczi- telepen• A Szegfű, a Liliom utca mindkét oldala kész, az Akácos úton, a Rózsa utcában még nem fejeztük be a mun­kát, de úgy számítjuk, hogy tavaszra a telepen minden ut­cában lesz járda. — A társadalmi munkán kí­vül a lakosság hogyan járult hozzá az építéshez? — Minden telek-, háztulaj­donos 700 forintot fizetett be. Ez az összeg mindössze a ce­ment árát fedezi. — Hogyan fogadta a lakos­ság a kezdeményezést? — Nem egyforma lelkese­déssel. Akadtak, akik kezdet­ben félreálltak, kibic módjá­ra nézték a többieket, talán még morogtak is, de a döntő többség dolgozott, egyetértett elképzeléseinkkel. Ügy érez­zük, a munka, az összefogás a kibiceket is meggyőzte, és ma már szinte senki nem lóg ki a sorból. Sőt, sokan türel­metlenkednek is, érdeklődnek, mikor kerül sor az ő utcájuk­ban hasonló munkára. — Néhány jól dolgozó akti­vistát említsünk meg. — Például Farkas Pálné, a Rákóczi-telep tanácstagja és a férje. Mir.dketfen sokat dol­goztak, szervezték, irányítot­ták a munkát. Aztán ifjú Zá­tonyi István, a betonkeverő gép kezelője. A betonkeverés, mint mondottam, a tanácsnak nem került pénzbe, mert a tsz adta a gépet is és az embert is. A gépkezelő nem fogadott el fizetést akkor, amikor a Ró­zsa utcában keverte a betont, mert neki is ott van háza. Rajta kívül még Varga Benő Rózsa utcai lakos dolgozott sokat, és a honvédséget se hagyjuk ki a felsorolásból, mert ők is sokat segítettek. Kiemelkedő teljesítmény A társadalmi összefogás öt­lete nem új. Máshol is építe­nek járdát, óvodát, iskolát, művelődési házat Nehézségek is voltak a munka során. Ócsán sem ment minden zök­kenőmentesen. Előfordult, hogy elromlott a gépkocsi, ké­sett a szállítás, nem volt ce­ment, s egyes embereknél a lelkesedés is hiányzott. De az eredmény mégis kézzelfogha­tó: három hónap alatt 5 kilo­méter hosszú járda. Még me­gyei méretekben is dicséretes és nagyszerű teljesítmény. K. Gy. M. i 1 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents