Pest Megyi Hírlap, 1976. november (20. évfolyam, 259-283. szám)

1976-11-13 / 269. szám

1976. NOVEMBER 13., SZOMBAT Az ENSZ 37. közgyűlése Magyar álláspont a ciprusi kérdésről A VSZK felvétele a Biztonsági Tanács előtt Az ENSZ 31. közgyűlése csütörtökön folytatta a vitát a ciprusi kérdésről. Viktor Iszraeljan szovjet nagykövet leszögezte: hala­déktalanul végre kell hajtani a ciprusi kérdésről már ko­rábban hozott ENSZ-határo- zatokat. „A Szovjetunió vé­leménye szerint a probléma rendezését a legjobban egy ENSZ-védnökség alatt meg­tartandó nemzetközi konfe­rencia szolgálná” — mondotta. A késő esti órákban öt or­szág, Algéria, Guyana, India, Mali és Jugoszlávia határozat- tervezetet terjesztet a köz­gyűlés elé, amely követeli az ENSZ 1974-ben és 1975-ben hozott, Ciprussal kapcsolatos határozatainak sürgős meg­valósítását. — A Földközi-tenger keleti térsége évek óta sajnálatos módon feszültséggel telített, a ciprusi helyzetet különösen aggasztónak tartjuk — jelen­tette ki felszólalásában Hol­tai Imre nagykövet, állandó magyar ENSZ-képviselő. Hollai Imre emlékeztetett arra, hogy a szocialista orszá­gok folyamatosan figyelem­mel kísérik a ciprusi helyzet alakulását, és ésszerű javas­lataik változatlanul érvénye­sek. A magyar álláspont jól ismert: feltétlenül szükséges a Ciprusi Köztársaság függet­lenségének, szuverenitásának és területi integritásának el­ismerése. A magyar kormány meggyőződése szerint külső hatalom nem hozhat megol­dást és ellenzi a NATO ál­tal sürgetett ún. „stratégiai rendezést”. A Biztonsági Tanács pén­teken (lapunk zárta után) kezdi meg a Vietnami Szo­cialista Köztársaság ENSZ- felvételének megvitatását. Nem hivatalos forrásokból is­meretessé vált, hogy eddig legkevesebb 30 küldöttségve­zető íratkozot fel a vitában felszólalni kívánók listájára. Ez azt jelenti, hogy szavazás­ra a legkorábban a jövő hét közepén kerülhet sor. A Viet­namnak a világszervezetbe történő felvételét ajánló határo­zati javaslatot 10 ország, köz­tük a Szovjetunió terjesztette elő. ★ Az ENSZ-közgyűlés harma­dik bizottsága csütörtökön megkezdte a vitát a chilei helyzetről. A küldöttek tanu- mányozzák azt a jelentést, amelyet az ENSZ emberi jo­gok bizottságának chilei vizs­gáló bizottsága készített. A dokumentum nyomatékosan rámutat arra, hogy Chilében még mindig jogellenesen tar­tanak börtönben politikai okoból olyan személyiségeket, mint például Luis Corvalánt. ★ Az 1. számú bizottságban folytatódott a vita a leszere­léssel és a fegyverkezés meg­állításával összefüggő problé' mákról. ALMA-ATA Szovjet-lengyel barátsági nagygyűlés A lengyel párt- és állami küldöttség pénteken ellátoga­tott az alma-atai pamutfonó kombinátba, amely az Októbe­ri Forradalom 50. évfordulója nevet viseli. Az ott megtartott szovjet—lengyel barátsági nagygyűlésen beszédet mon­dott Bajken Asimov, Ka­zahsztán minisztertanácsának elnöke és Piotr Jaroszewicz lengyel miniszterelnök. Bajken méltatta a Szovjetunió és Len­gyelország politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatainak fejlődését, hangoztatván, hogy ezek a kapcsolatok a marxiz­mus—íeninizmus és a proletár Nemes Dezső felszólalása o Portugál Kommunista Párt VIII. kongresszusán (Folytatás az 1. oldalról.) internacionalizmus elveire épülő kapcsolatok példájaként szolgálhatnak. A lengyel kormányfő hang­súlyozta, hogy a Szovjetunió­val való együttműködésnek hatalmas jelentősége van ha­zája szocialista építésében. Moszkvai tárgyalásaikról szólva Jaroszewicz kiemelte azok rendkívül szívélyes lég­körét s elmondotta, hogy a megbeszéléseken megjelölték a lengyel—szovjet testvéri együttműködés fejlesztésének további távlatait. Vietnam Pártértekezletek a kongresszusi előkészületek jegyében A Vietnami Dolgozók Párt­jának tartományi és városi szervezetei ezekben a napok­ban tartják a kongresszusi előkészületek jegyében párt- értekezletedket. Az ország különböző helységeiben folyó tanácsiko zásokon részt vesz­nek a Vietnami Szocialista Köztársaság vezetői: Le Duan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának első titkára, Ton Duc Thang, a Vietnami Szocialista Köztár­saság elnöke, a párt politikai bizottságának tagja és a köz­ponti bizottság titkárai. Helsinkiről Nairobiban Az UNESCO 19. általános konferenciájának általános programkérdésekkel foglalko­zó bizottsága ajánlást intézett a szervezet európai tagorszá­gaihoz, hogy tevékenyen szánjanak síkra a helsinki záródokumentum megvalósí­tásáért. Az egyhangúan elfo­gadott dokumentum felszólít­ja a helsinki záróokmányt aláíró kormányokat, hogy minden eszközzel, megegye­zések és szerződések alapján bővítsék tovább az államok közötti együttműködésit. M’Bow UNESCO-főigazgatót megbízták, készítsen beszá­molót az 1977-es belgrádi ta­lálkozóra a szervezet hozzájá­rulásáról a helsinki értekezlet határozatainak megvalósításá­hoz. — Vietnami Szocialista Köztársaság—USA Kapcsolatfelvétel - három év múltán — A világ népei jól tudják, hogy a portugál fasizmus bu­kása egyben a portugál gyar­mati uralom bukását is jelen­tette, s a portugál demokra­tikus és szocialista erők mosta­ni küzdelme a tőkés monopó­liumok hatalmának felszámo­lásáért nagy hozzájárulás ah­hoz a hősies küzdelemhez is, amelyet más tőkésországok né­pei folytatnak azért, hogy a monopóliumok diktatúráját valóban a népi erők demokra­tikus hatalma váltsa, fel és amelyet a spanyol nép vív a demokratikus fejlődés lehető­ségeiért. Az önök harca nagy hozzájárulás ahhoz a küzde­lemhez is, amelyet az eny­hülésért síkraszálló erők folytatnak a béke intézményes biztosításáért, a háborús ve­szély elhárításáért itt Európá­ban és világszerte. — A mi pártunk és dolgozó népünk harca nem volt köny- nyű, de a bankárok, grófok és iparbárók országa helyett fel­épült a nép országa, amely a szocializmus útjára térve ha­lad előre, s történelmi győzel­meket aratott. Hazánk, a Szovjetunióval és a többi ba­ráti országgal összefogva, együttműködésünket sokolda­lúan fejlesztve érte el, nagy si­kereit a gazdasági építésben, a kulturális felemelkedésben, az életszínvonal lényeges növeke­désében, a nemzet szocialista felvirágzásában. — Tudjuk, hogy az önök küzdelme jelenleg különösen bonyolult, s döntő mértékben függ a kommunisták, a szocia­listák és más demokratikus erők összefogásától, amelynek szükségességét kongresszusuk oly nagy nyomatékkai hangsú­lyozza, s amelyért az önök pártja oly szívósan küzd. — Egész pártunk és egész népünk nevében szívből kí­vánjuk, hogy a demokratikus néphatalom híveinek széles tá­borával együtt érjenek el új győzelmeket, s e lelkes kong­resszus által kitűzött célok mielőbb valóra váljanak — mondotta befejezésül Nemes Dezső. Jaime Serra, a PKP PB tag­ja felszólalásában kiemelte, hogy a decemberi helyhatósá­gi választásokon egységes né­pi választási frontba tömörült a PKP, a Demokratikus Moz­galom (MDP) és a Szocialista Népfront nevű polgári radiká­lis szervezet. Méltatta a de­mokratikus hatalmi szervek (üzemi- és lakóhelyi bizottsá­gok, a munkásellenőrzés és a népi gyűlések) szerepét. A Francia KP nevében fel­szólaló Mireille Bertrand, a PB tagja ismertette a fran­cia demokratikus baloldal kö­zös programját, amely igen fontos hazája demokratikus fejlődésének előmozdításában. Gomes, a PKP KB titkára, a PB tagja, a párt anyagi hely­zetéről beszélt és a tagdíjfize­tési fegyelem szigorú megtar­tására intette a kommunistá­kat. Az Egyesült Államok és a Vietnami Szocialista Köztársa­ság képviselői pénteken,. 1.973 óta első ízbert' kezdtek' köÉVét­len tárgyalásokat az országai­kat kölcsönösen érintő kérdé­sekről. A VSZK párizsi nagy- követségének épületében sorra került kétórás találkozón az amerikai küldöttséget Samuel R. Gammon, a vietnamit pedig Tran Hoan — mindketten pá­rizsi képviseleteik helyettes vezetői — vezették. A tanács­kozáson — amerikai hírügy­nökségek szerint — két téma szerepelt: a vietnami háború­ban eltűnt közel 800 amerikai katonai felkutatása, illetve a háborús pusztításokért Hanoi által követelt 3,25 milliárd dol­lárnyi amerikai jóvátétel kér­dése. A párizsi megbeszélés időben egy napra esett a VSZK ENSZ-tagságáról a Biz­tonsági Tanácsban kezdődő vi­tával. A közép-európai idő szerint 17 órakor véget ért találkozó után az amerikai küldöttség vezetője csupán annyit volt hajlandó közölni, hogy azon a két országot kölcsönösen érin­tő kérdésekről volt szó. Wa­shingtonból származó diplomá­ciai értesülések szerint á felek ezúttal mindössze kormá­nyaik álláspontját ismertették, Vitára nem került sor. A pu­hatolózó jellegű tárgyalások folytatásáról egyelőre nem szü­letett döntés, megfigyelők azonban úgy vélik, hogy a Carter-kormányzat hivatalba lépéséig csekély előrehaladásra lehet számítani. Általános sztrájk Spanyolországban Madridban a Cheysler Művek dolgozói is csatlakoztak az általá­nos sztrájkhoz: az üzem munkásai a pénteki röpgyülésen. . Vau Elslande, belga külügy­miniszter „határozottan bizta­tó” jeleket látott arra nézve, hogy Spanyolországban kedve­ző politikai változások történ­tnek. Nos, Hispánia közös piaci tagságának feltétele bizonyos, más — a madridi kormányzat hivatalos képviselőinek a bel­ga politikus számára adott in­formációiból tapintatosan ki­hagyott — jelek nyomán ko- rántsam jogosítanak fel ilyen derűlátásra. Pénteken, a még mindig ille. gállsnak minősített spanyol munkásszövetség általános sztrájkot kezdeményezett. S amire a Franco utáni madridi kabinet tagjai talán nem szá­mítottak, a titokban szervezett, röplapokon meghirdetett mun­kabeszüntetés csaknem teljes egészében megbénította Spa­nyolország életét. Még a bel­ügyminisztérium is kénytelen, kelletlen beismerte, hogy leg­alább 200 ezer ipari munkás tett eleget a felhívásnak. A kormányzat igyekezett úgy beállítani a sztrájkot, mintha az csupán a bérek be­fagyasztása és a munkáltatók jogainak tervezett kiterjeszté­se miatt robbant volna ki. Valójában ennél jóval széle­sebb körű céllal hirdették meg. Nem egy helyen brutálisan be­avatkoztak a rohamrendőrök, mert a sztrájkoló munkások a kormány gazdaságpolitikájá­nak megváltoztatását, a de­mokratikus szabadságjogok helyreállítását, az önkény megszüntetését követelték. Ugyan milyen biztató jelek mutatkoznak Hispániában, ha Camachot, a még mindig be­tiltott munkásbizotlságok ve­zetőjét — alig néhány héttel ezelőtt hagyta el egyébként a börtönt — ismét házi őrizetbe helyezték? Meglehet, a Közös Piac tagjai közül egyik-másik ezekből a jelenségekből a bel­ga külügyminiszter derűlátó véleményével ellentétes követ­keztetéseket von le. Mint ahogy a NATO tagjai­nak némelyike sem lelkesedik azért a gondolatért, hogy Mad­riddal egyhamar szorosabbra fűzzék a szövetség kapcsola­tait Nem mintha nem lenne erre bizonyos törekvés, első­sorban az óceánon túlról. Bizo­nyára ez bátorította fel a mad­ridi kormányzatot, hogy népes delegációt menesszen Brüsz- szelbe, az Atlanti Szövetség központjába. Harminc magas rangú spanyol tiszt és katonai kérdésekkel foglalkozó polgári személyből áll az a delegáció, amely a NATO történetében először hivatalos látogatást tett Brüsszelben. Nincs kizárva, hogy az At­lanti Szövetség berkeiben el­nézőbbek lesznek Madriddal szemben, mint a kilencek. Mindenesetre a pénteki álta­lános sztrájk és a munkások­kal, sztrájkőrökkel szembeni szokatlanul brutális fellépések híre talán azokat is gondolko­dóba ejti, akik Madrid álre­formjainak szirénhangjait siet­ve túlértékelték. Lapzártakor érkezett: A spanyol belügyminiszté­rium 200 ezerre becsüli a pén­teki általános sztrájkban részt vevők számát, szakszervezeti források első jelentései szerint azonban legalább egymillió dolgozó szüntette be a munkát. Jósé Miguel Orti Bordás, a spanyol belügyminisztérium egyik vezetője sajtóértekezle­tet tartott és súlyos büntetése­ket helyezett kilátásba a nap folyamán letartóztatott 120 sztrájkőrrel szemben. Miben bízik Tel Aviv? MÜLT SZOMBATON Da­maszkuszban jelentette ki Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára: attól tart, hogy kül­földiek zsoldjában álló ügynö­kök megpróbálják elmérgesí­teni a libanoni helyzetet. Iz­rael azon mesterkedik, hogy az arab országokban, így Li­banonban is tartóssá váljék a politikai bizonytalanság. En­nek a helyzetnek fő haszon- élvezője ugyanis Izrael. Miközben az ENSZ-közgyű- lés különleges politikai bizott­sága e héten 101 szavazattal, 2 ellenszavazattal és 2 tar­tózkodás mellett határozatot fogadott el, amely ismételten megerősítette az Izrael által 1967 óta megszállt területek­ről kitelepített 240 ezer főre becsült arab lakosod jogát, hogy visszatérjenek ottho­naikba és táboraikba, s fel­szólította Izraelt, hogy hala­déktalanul tegyen lépéseket az elűzöttek visszatérítésének elősegítésére; s miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangúlag elfogadta azt a nyilatkozatot, mely mély ag­godalommal és nyugtalanság­gal szól a megszállt arab te­rületeken kialakult súlyos helyzetről, rámutatva arra. hogy Izrael eljárása törvény­telen és akadályozza a béke megte-cirPését ebben a tér­ségben : Tel-Aviv egyrészt amerikai segítséggel „atom­fenyegetései” próbálkozik, másrészt beavatkozik a liba­noni eseményekbe — tovább bonyolítva az amúgy is kiéle­zett közel-keleti helyzetei. Az Izraeli Kommunista Párt nemrég befejeződött plé­numán határozatot hozott, mely elítélte az izraeli kor­mányt, mivel az az ország gazdasági problémáit a lakos­ság életszínvonalának rová­sára, nem pedig a katonai ki­adások csökkentése révén kí­vánja megoldani. Izraelben nagy méretű sztrájkmozgalom bontakozott ki ennek követ­keztében. A belpolitikai vál­ságot is a közel-keleti hely­zet tovább-bonyolításával kí­vánják levezetni Tel Avivban. EGY HETE Közel-Keleten tartózkodik az amerikai sze­nátorok tizenkét tagú küldött­sége, amely — furcsa módon — előzőleg Bécsben a nem­zetközi atomenergia-ügynökség vezető személyiségeivel kon­zultált az illegális atomfegy­vergyártás megakadályozását célzó intézkedésekről. A sze­nátorok ezt követően Izrael­be látogattak, hogy tanulmá­nyozzák: milyen következmé­nyekkel járna amerikai atomreaktorok Izraelnek, Iránnak és Egyiptomnak való eladása. Köztudott, hogy Tel Aviv nem írta alá az atom- sorompó-szerződést, sőt most a Tel Aviv-i hatóságok nem tet­ték lehetővé az amerikai sze­nátorok csoportjának, hogy felkeressék a Dimona nukleá­ris központot. Ez arra utal. hogy Izrael atomfegyvert gyárt. Mindezt alátámasztja; a New York Daily News a na­pokban megbízható Tel Aviv-i forrásokra hivatkozva azt ír­ta, hogy Izrael jelenleg húsz atombombából álló arzenállal rendelkezik. Az izraeli Maariv című lap pedig védelmébe vette Izraelnek azt a jogát, hogy „több irányú nukleáris kutatással foglalkozzék”. Mindezeknek betetőzéseként a Reuter szellőztette azt az ér­tesülését, mely szerint Állón izraeli külügyminiszter arról biztosította az amerikai ven­dégeket, hogy országa nem fog elsőként atomfegyvereket bevetni a Közel-Keleten. AZ AMERIKAI SZENÁTO­ROK csoportja csütörtökön Iz­raelből — Amman érintésével — Kairóba érkezett s kiderült, hogy magukkal hozták Rabin izraeli kormányfő Szadat el­nöknek szóló üzenetét. A Je- diot Aharonot című izraeli lap tájékoztatása szerint üzé­reiében Rabin arról érdeklő­dik, mit hajlandó Egyiptom Izraelnek felajánlani a meg­szállt arab terület kiürítése fejében, s hajlandó-e támogat­ni a genfi békekonferencia szág déli körzeteiben az izraeli csapatok részvételével meg­élénkültek a hadműveletek. A Tel Aviv-i kormány igyekszik ismét felszítani a háború tü- zét. Beavatkozásuk célja nyil­vánvaló: meg akarják hiúsíta­ni a rendezést, a testvérgyil­kos háború megszűnését. Tel- Aviv számára hasznos a vér­ontás Libanonban már csak azért is, mert elvonja az ara­bok figyelmét az izraeli ag­resszió következményeinek felszámolásáért vívott harc feladataitól. A Christian Science Monitor című amerikai lap nyíltan megírta: Izrael dél-libanoni aktivitásának egyik oka az, hogy érdekelt a libanoni had­műveletek folytatásában, a megszállt arab területeit fel­szabadításáról folytatandó ko­moly tárgyalások elodázásá­ban; s mi több, az izraeli ve­zetők fel akarják használni a libanoni válság elhúzódását újabb háborús kalandok előké­szítésére. Negatív, bujtogató szerepet játszik a nyugati sajtó egy ré­sze is. Így például a nyugat­európai és az amerikai lapok egy része Libanon déli körze­tei esetleges izraeli megszál­lásának terveit taglalják. Tel Aviv nyílt, fegyveres be­avatkozása a libanoni esemé­nyekbe, tovább élezi a közel- keleti helyzetet. Ezért nemcsak az izraeli kormányköröket, hanem buitogatóikat is felelős­ség terheli. Alacs B. Tamás folytatását, ha Izrael továbbra is ragaszkodik ahhoz a kiköté­séhez, hogy a tanácskozáson nem vehetnek részt a Paleszti­nái Felszabadítási Szervezet képviselői. E politikai manőverezés kapcsán arról sem felejtkezhe­tünk el, hogy épp szerdán ra­tifikálták Brüsszelben azt a megállapodást, mely szerint a Közös Piac növeli Izraelnek nyújtott gazdasági támogatá­sát, 33 millió dolláros kölcsön­nel. Tudjuk, hogy a pénzügyi­gazdasági támogatáson kívül Izrael nagymértékű katonai támogatásban is részesül a nyugat-európai országoktól, mindenekelőtt a katonai repü­lőgépgyártásban és a rakéta­fegyverzet fejlesztésében. Az izraeli hadiiparban jelenleg az európai ' NATO-tagállamok több mint 150 szakértőjét fog­lalkoztatják. Az újabb gazda­sági segítség pedig hozzájárul az ország katonai potenciáljá­nak növeléséhez, ugyanis a kapott eszközök nagy részét fegyverkezésre, Izrael milita- rizálására fordítják. ILYEN ELŐZMÉNYEK UTÁN nem csodálható, hogy Tel Aviv csütörtökön meg­erősítette azt a hírt, hogy Li­banonban izraeli haderők vesznek részt a harcokban. Ezzel kapcsolatban a Novosz- tyi (APN) szovjet sajtóügynök­ség tegnapi kommentárjában hangsúlyozza: Amikor már mutatkoznak a libanoni béke helyreállításá­nak reménytikeltő jelei, az or­✓ i i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents