Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-09 / 239. szám
1976. OKTÓBER 9., SZOMBAT A háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatásának új szabályai ’kMHop A Minisztertanács, a Pénz ügyminisztérium előterjesztése alapján megtárgyalta és módosította a háztáji és kisegítő gazdaságok adóztatását. A jövő évtől a termelési célok megvalósítását jobban segítő és az adóigazgatási munkát egyszerűsítő kisebb változtatásokra kerül sor. Az új szabályok szerint a 6 ezer négyzet- méternél (egy katasztrális holdnál) nem nagyobb földterületek használói egységesen, a háztáji gazdaságok alacsonyabb adótételei szerint adóznak. Ezért ésf az adókedvezmények körének további bővítése következtében az adófizetők csaknem egyharmadánál csökkenni foaaz évi adó összege. Az 1977-ben megállapítandó adó több évre érvényben marad, ha a terület nagysága, a művelési ág, továbbá a 6 ezer négyzetmétert meghaladó földterületeknél a kataszteri tiszta jövedelem nem változik A községek, városok belterületén lévő földek után egysége, sen a kert művelési ágra megállapított adót fizetik a kistermelők. A zöldségtermelési kedv fokozására és a parlagföldek jobb hasznosítására új kedvezmény, hogy a szerződéses zöldségtermeléssel foglalkozók és a parlagföldek megművelői adómentességet kapnak. A háztáji vagy illetményföld használatára jogosultak a jövőben egységes adót fizetnek, függetlenül attól, hogy a földterület megművelése helyett természetbeni vagy pénzbeni juttatásban részesülnek. A mezőgazdasági termelési tevékenységből az átlagosnál lényegesen magasabb árbevételt elérő kistermelőket jövedelemadó is terheli. Az adózás évi 150 ezer forint árbevételnél kezdődik és az árbevétel nagyságától függő progresszív adókulccsal történik. Termelési céljainkkal összhangban álló kedvezmény, hogy az adó alapjának megállapításakor a szarvasmarha és a tej értékesítéséből származó árbevételt fi- gyeimen kívül kell hagyni. Azok a kistemelők, akik idegen munkaerőt rendszeresen foglalkoztatnak, a rendeletben megállapított adókulcsokkal számított összegnél alkalmazottanként 30 százalékkal magasabb adót fizetnek. A módosításokkal áttekinthetőbbé vált a háztáji és kisegítő gazdaságok adózási rendszere és egyszerűbb lett az adóztatási eljárás is. A minisztertanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó pénzügyminiszteri rendelet október végéig jelenik meg. Az új szabályok szerinti adó megállapításáról az adózók 1977. évi negyedévében értesítést kapnak. A mezőgazdasági kistermelés érdekében FONTOS, „húsbavágó” társadalmi ügy a mezőgazdasági kistermelés. Ezt bizonyítja, hogy a Minisztertanács az idén már két határozatot hozott a háztáji és kisegítő gazdálkodásról, de legutóbbi ülésén — melyről tegnapi lapunkban tudósítottunk — ismét napirenden szerepelt ez a téma. A Minisztertanács ezúttal áttekintette az eddig hozott döntések eredményét és távlati kérdéseket is tárgyalt Az erőteljes társadalmi érdeklődés, valamint a megtett hatósági intézkedések egyik napról a másikra természetesen nem hozhatnak gyökeres változást a mezőgazdasági kistermelésben. Az első kedvező jelek azonban már mutatkoznak. A termelőszövetkezetekben megerősödtek a háztáji bizottságok, és a közös gazdaság egyre inkább kiterjeszti figyelmét a nem tsz-tag kistermelőkre is. Általánosítva megállapítható, hogy a tsz-ek háromnegyed részében már jó úton halad a támogatás. Másik igen kedvező tünet, hogy „fellelhetők a termelési kedv javulásának jelei”. Ez főleg az állattenyésztésben mutatkozik meg. A tsz-tagok vagy más foglalkozású kisemberek tulajdonában levő tehenek számának csökkenése nem állt ugyan meg, de üteme a minimálisra mérséklődött. A kocák száma pedig ebben a kategóriában határozottan növekszik. Ez utóbbi főleg annak tulajdonítható, hogy az állatforgalmi vállalatok komoly erőfeszítéssel munkálkodnak a fellendítésen és igyekeznek partnernek megnyerni a helyi nagyüzemeket. Ma már a települések 80 százalékában elvállalta valamelyik helyi nagyüzem — tsz, állami gazdaság vagy ÁFÉSZ —, hogy szervezi és támogatja, azaz integrálja a területén levő valamennyi kistermelő sertéstenyésztési és hízlalási munkáját. Ugyancsak nagy jelentőségű megállapítás, hogy a közvélemény nagy része ma már helyesen értelmezi a mezőgazdasági kistermelés szerepét, jelentőségét. Azoknak tehát, akik napi munkájukon túl vállalják, hogy tehenet tartanak, sertést hizlalnak, zöldséget, gyümölcsöt termelnek, bort szűrnek, egyre kevésbé kell még az ezzel nem foglalkozó emberek előítéleteivel is megküzdeniük. AZ EREDMÉNYEKKEL azonban még nem lehetünk elégedettek. Ezért a Minisztertanács koncepciót fogadott el az ötödik ötéves terv időszakában megvalósítandó intézkedésekről. Ezek sorában a legjelentősebb, hogy végre megnyugtatóan biztosítani akarják a kistermelők ellátását a szükséges gépekkel, eszközökkel, vegyszerekkel, szaporítóanyagokkal stb. Alapos vizsgálat és számítás alapján dönti el, hogy mit lehet idehaza gyártani, mi szerezhető be a szocialista piacon és mire kell dollárt áldozni még akkor is, ha a népgazdaság ennek nincs bővében. El kel] érni, hogy minden jelentősebb településen, a kistermeléshez szükséges eszközök értékesítésére legyen legalább egy szakosított üzlet, amelynek eladói érdemi tanácsokat tudnak adni. Ezenkívül pedig legyen felelős szervizhálózata a javítások elvégzésére, az alkatrészek pótlására. A vegyiparban új csomagológépeket is vásárolnak, hogy a műtrágyát és vegyszereket kis tételű, biztonságosan kezelhető csomagolásban hozhassák forgalomba. Az értelmiség köréljen végzett szakszervezeti munkáról, termelési kérdésekről tanácskozott a SZOT ülése A vitában felszólalt Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A tanácskozáson részt vett Fock Jenő, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Övári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai és Kara- kas László munkaügyi miniszter. Az ülést Földvári Aladár, a SZOT efnöke nyitotta meg. Meleg szavakkal köszöntötte 80. születésnapja alkalmából Somogyi Miklóst, a SZOT tagját, s gratulált magas kitüntetéséhez, amellyel több mint fél évszázados munkásmozgalmi munkásságát ismerte el a Népköztársaság Elnöki Tanácsa. A tanácsülés részvevői néma felállással adóztak a SZOT üdülési és szanatóriumi fő- igazgatósága elhunyt vezetője, Kiss Károly és a Textiles Szakszervezet egykori alelnö- ke, Kurdi Béláné emlékének. A szakszervezeti mozgalomban végzett áldozatos munkásságukat jegyzőkönyvben megörökítették. Az alkotó ember legyen a kollektívák példaképe A tanácsülés első napirendi pontjaként Virizlay Gyula, a SZOT titkára az értelmiség körében végzett szakszervezeti munkáról számolt be, és annak továbbfejlesztésére tett javaslatokat az elnökség nevében. Rámutatott, hogy a SZOT ezúttal első alkalommal tárgyalja önálló témaként az értelmiségi dolgozókat érintő szakszervezeti munkát, ezzel is kifejezve, hogy a dolgozók valamennyi rétegét, így az értelmiséget is hatékonyabban igyekszik segíteni a szakszervezeti mozgalom jogainak gyakorlásában és kötelezettségeinek , teljesítésében. Rámutatott, hogy az értelmiségiek anyagi megbecsülése összhangban van az ország lehetőségeivel, az értelmiség egyes M inden vezető általában megismeri a vele évekig együtt dolgozókat, s bizonyos tapasztalatok is leszűrődnek benne X. vagy Y.-ról, ez azonban nem több, mint bizonyos elszigetelt mozaikok összessége. Van a vezetőnek véleménye ' egy-egy személyről, de az egész vállalat káder- helyzetével koránt sincs tisztában. Márpedig minden vezetőnek erre szüksége van. Hogyan lehet e nélkülözhetetlen szükség- szerűségre szert termi? Megfelelő vizsgálati metodikával a vállalat személyi állománya megismerhető olyan mélységig, amelynek alapján tervszerű munkaerőgazdálkodás kezdődhet. Minden személyi feltételi vizsgálati mód két irányban folyik: mennyiségi és minőségi irányban. Ha valaki meg akarja ismerni a vállalat létszámhelyzetét, azt, hogy sok vagy kevés munkaerő áll rendelkezésére, az egyes osztályokon belül hogyan oszlik meg a műszaki, illetve adminisztratív létszám, akkor a másik, a minőségi irányban is szükséges a vizsgálat. Ennek az a célja, hogy megállapítsa: vajon összhangban áll-e a munkavállalók felkészültsége, szakképzettsége azokkal a feladatokkal, melyeket el kell látni; vannak-e olyan részei a vállalatnak, ahol a szakképzettségi színvonal nem kielégítő, vagy fordítva, vannak-e olyan osztályok, üzemek, amelyekben talán meg nem engedhető mértékben tömörültek a jól szakképzett emberek, akár bérpolitikai, akár a feladatok kényelmességét illető okokból, a másik területen viszont nélkülözik a hozzáértő munkaerőket. A létszámvizsgálatot kronologikus vizsgálattal tanácsos kezdeni. Kronologikus, időrendi vizsgálat az, amikor a gyár, az üzem sajátosságaiból eredően a bekövetkezett gyakori változásoktól függően, az idő függvényében vizsgálja meg, hogy a vállalat létszáma hogyan alakult. Tehát itt a létszám csökkenése, a létszám növekedése koordinátarendszerben ábrázolható. Ez a vizsgálat azonban csak kiindulás szokott lenni. Mindenesetre rámutat azokra az időszakokra, amikor a vállalat létszámában ugrásszerű változások következtek VEZETŐK ROVATA (9.) A személyi f be, még pontosabban megmutatja azokat a pontokat, amelyek mélyebben vizsgálandók annak érdekében, hogy e nagy változások helyesek vagy helytelenek voltak, önmagában ugyanis a létszámnövekedés, illetve -csökkenés lehet egészséges és egészségtelen jelenség. Ez attól a további magyarázattól függ, amit egy ilyen vizsgálatnál meg kell találni. A második lépésben ezt az egyelőre összegezett létszámgörbét célszerű a vezetőnek valamilyen viszonyítási alapokkal létszám-kategóriákra osztani. Felmerül a kérdés, hogy a létszám állományából a fizikai vagy a szellemi, műszaki vagy adminisztratív kategóriákban folytassuk-e a vizsgálatot. A 'létszámtöbblet vagy -hiány kérdésének vizsgálatánál először hagyjuk ki a fizikai állományt. A világon ugyanis minden gyárban szinte egyik percről a másikra kimutatható a fizikai dolgozók hiánya vagy többlete. A vállalati vezetők azonban sokkal nehezebb helyzetben vannak az első közelítésre nem mérhető műszaki és adminisztratív létszámmal, mert munkájuk nem mérhető le egyszerű kapacitásszámítással. Éppen ezért a műszaki és adminisztratív létszám munkájának az értékelésénél keresni kell olyan mutatókat, amelyek az egyes tevékenységre jellemzőek. Például a bérelszámoló-létszám esetében lehet ilyen egyszerű példát találni. Megnézzük, hogy ezer vagy tízezer bérelszámolási tételre mennyi bérelszámoló-létszám esik. Ha ezt vesszük fel az idő függvényében, akkor rádöbbenhetünk olyan jelenségekre, hogy két esztendővel ezelőtt egy bizonyos gyárban hetente ezerkétszáz bérelszámolási tételt, most pedig hétszázat kell megoldani. E vizsgálattal megállapíthattuk — fordítva is lehetséges —, hogy a bérelszámolási tevékenységnél a termelékenység valamilyen oknál fogva visszaesett, ugyanezt a munkát ma nagyobb létszámmal végzik el, mint két esztendővel ezelőtt. Lehet ezt a módszert alkalmazni minőség- ellenőrzésnél, a programozásnál is. A vizsgált tételek számát vetítjük fel az idő függvényében, akkor fűrészgörbét kapunk, amelyről leolvashatjuk a tapasztalatokat. Milyenek lehetnek ezek a tapasztalatok7 Egy példával válaszolunk rá. Az egyik vállalatnál megvizsgálták a termelés irányítóinak létszámát, azt, hogy a végrehajtók és tervezők egymás közti aránya hogyan oszlott meg. Azt vizsgálták, hogy 1975-ben 6—7 százalékkal több végrehajtó volt a gyárban, mint tervező. 1978 első negyedéviben a tervezőlétszám változatlan maradt, a végrehajtólétszám viszont nőtt. Vajon miért volt ez így? Azért, mert a gyár nem teljesítette a tervét, s a gyár vezetői ezen úgy akartak segíteni, hogy több végrehajtólétszámot állítottak be. A termelés viszont ennek ellenére nem javult. Valami más megoldáshoz kellett volna folyamodni. De sajnos, a gyár vezetői úgy okoskodtak: a programirodából 14 embert le a műhelybe. A várt eredmény azonban még így sem következett be, sőt a termelési grafikon tovább süllyedt. A hiba ez esetben feltétlen az volt, hogy megbontották a gyár, a tervezők, a végrehajtók egymás közötti programját. Csökkentették például a programiroda létszámát, amely aztán azt „eredményezte”, hogy az addigi jó programozás is kezdett akadozni. N agyon nehéz persze azt megmondani, hogy egy üzemben 2500 műszaki mellé mennyi adminisztratív szükséges. Ez ugyanis sok tényezőtől fü''». Kérdés, hogy tömeggyártás van-e a vállalatnál, vagy egyszerű, vagy összetett gyártmányt állítanak elő. Nem mindegy az, hogy gombostűt, sublert vagy összetett gyártmányú lokomobilt vagy éppen szerszámgépeket gyártanak, s az sem közömbös, hogy mennyire gépesített a gyár termelése. Fodor László csoportjai között azonban béraránytalanságok is tapasztalhatók. Valamennyi feszültséget még nem sikerült feloldani, ezért nem közömbös, hogy a munkahelyeken miként élnek a bérfejlesztés, a jutalmazás lehetőségeivel. — Segítünk minden feltételt megteremteni ahhoz is — mondotta —, hogy az értelmiségi dolgozók alkotókedve széles körben kibontakozhas- sék, az alkotó ember még nagyobb megbecsülést kapjon és példakép legyen a kollektíva előtt. Az alkotóművészek feladatairól szólva kifejtette, , hogy egy-egy mű csak akkor válik hitelessé a dolgozók előtt, ha a szocialista életforma kialakításának nem küzdelemmentes folyamatát ábrázolja. Megnyugtató, hogy egyre több alkotóművész választja témaként a dolgozók életét, munkáját. A szervezett dolgozók értékelik és tisztelik a magyar írók, alkotók, művészek munkásságát, mert műveikkel szebbé teszik mindennapjainkat, nemesebbé formálják ér- zésvilágunkat, szépségekben gazdagabbá teszik életünket. A dolgozók ezt értik és érzik, de igényeik is növekednek, amit viszont az alkotóknak kell érteniük és érezniük. A szakszervezeti mozgalom továbbra is segíti az alkotóművészeket a dolgozókhoz szóló művek megalkotásában és abban, hogy értékes alkotásaik minél több emberhez jussanak el. A beszámolóban foglalt eredményeket és feladatokat állásfoglalásként okmányba foglalta a tanácsülés. Szocialista értelmiséginek lenni: magatartást is jelent Az első napirend széles körű vitájában felszólalt Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára is. Hangsúlyozta, hogy egyetért az előterjesztéssel. Kifejtette, hogy a történelem minden korszakában megvolt a hatalmon levő társadalmi osztályoknak a maguk értelmiségi rétege; a munkásosztálynak is megvan a maga értelmisége. — Szocialista értelmiségnek lenni; magatartást is jelent — mondotta —, olyan tulajdonságokat, mint a széles látókör, a szocialista társadalom kérdései iránti érdeklődés, a haladás tudatos segítése, igény az önképzésre, fogékonyság az új iránt és a nép, az emberi haladás elkötelezett szolgálata. Az ennek megfelelő szemlélet- módhoz hozzátartozik a készség az alkotó vitára és az előrevivő elégedetlenség is, de idegen tőle a cinizmus. Hangsúlyozta, hogy a szak- szervezeti mozgalom alapvető feladata az értelmiség körében sem más, mint a munkáshatalom támogatása és a tagság érdekeinek védelme. Kifejtette, hogy ebben a széles körű, sokoldalú tevékenységben nagy szerepe van a türelmes, meggyőző munkának, az érvek felsorakoztatásának és ahol szükséges, az ideológiai vitának. Ezután az értelmiség munkájának társadalmi megbecsüléséről szólt. Az igazi elismerést a társadalom előtt maga a kiváló munka teremti meg — mondotta. Becsülik és elismerik azt, aki jól, tiszteségesen i dolgozik. Elismerik a kiváló munkát végző orvost, a jó pedagógust, a pontos és becsületes közalkalmazottat. Az elismerést a munka alapján differenciáljuk: a legjobbat, a jót és a közepeset az értelmiségi területen is bátrabban különböztessük meg. — A szakszervezetek érdek- védelmi tevékenységében természetesen fontos a bérppliti- ka, a pályakezdők iránt tanúsított különleges figyelem — és fontos az alkotás lehetőségének további szélesítése és fejlesztése. A szakszervezeti mozgalom táplálja bátrabban azt az igényt, amely az alkotó ’ munka teljesebbé tétéléért nyilvánul meg az értelmiség körében. Ugyanakkor fokozza az értelmiségben levő egészséges felelősségérzetet; a népért, a szocialista hazáért érzett felelősséget. Teremtsen a mozgalom több fórumot, ahol az értelmiség alkotó vitakészsége erőteljesebben kibontakozhat Végül Óvári Miklós hangsúlyozta: hazánkban a legszélesebb körűen értelmezett és alkalmazott alkotói szabadság van. Társadalmunknak alapvető érdeke a valóság igaz megismertetése, minden alkotó energia kibontakoztatása. Az alkotói szabadság hangsúlyozása egyben a bizalom jele is: bizalom abban, hogy alkotó értelmiségünk óriási többsége jól tud élni ezzel a szabadsággal, amely ugyanakkor magába foglalja a társadalom iránti mélységes felelősségtudatot az alkotó viták kibontakozását és a marxista álláspont kialakítását és képviseletét. A tervek végrehajtásában is érvényesül gazdaságpolitikánk Második napirendi pontként Juhász Ottó, a SZOT titkára a népgazdaság első félévi eredményeiről, a gazdasági munka helyzetéről és a szak- szervezetek termelést, gazdálkodást segítő munkájáról, valamint a további tennivalókról számolt be. Az állásfoglalás megállapította, hogy az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtásában a párt és a kormány gazdaságpolitikai célkitűzései érvényesülnek. Életszínvonal-politikai céljaink is fokozatosan megvalósulnak. Ez kifejezésre jut. — többek között — a lakosság fogyasztásának, az átlagbérek és a pénzbeni társadalmi juttatások növekedésében. Az egy keresőre jutó reálbér várhatóan a tervezetnek megfelelően alakul. Az alapvető fogyasztási cikkekből a lakosság ellátása biztosított, bár gondok keletkeztek az aszály és egyéb körülmények következtében a zöldség-, gyümölcs- és burgonyaellátásban. A Szakszervezetek Országos Tanácsa helyesli a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyekben fokozottan számonkéri a központi akarat még szervezettebb, alaposabb érvényesítését. Fontos feladatként említi az állásfoglalás, hogy az év hátralevő három hónapjában éves tervünk minden irányú megvalósítására összpontosítsuk erőinket, mert az 1976-os gazdasági év eredményei nagy hatással lesznek a jövő esztendő szilárd megalapozására, dolgozó népünk életszínvonalának fejlesztésére. A következő hónapokban kerül sor az üzemekben, termelő egységekben a szocialista brigádvezetői tanácskozásokra, amelyek a szocialista brigádvezetők jövő év áprilisában megtartandó V. országos tanácskozását készítik elő. A szakszervezetek fontosnak tartják, hogy a brigádtanácskozásokon a mozgalom továbbfejlesztésének feladatait az üzemekben folyó szervezett, fegyelmezett termelés konkrét tennivalóival . összhangban vitassák meg. A tanácsülés a továbbiakban személyi ügyeket tárgyalt M
