Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-06 / 236. szám

1976. OKTÓBER 6., SZERDA A kongresszus állásfoglalása nyomán A népfront és a közművelés Bemutatkozás otthon és az emlékezés tárlata A Hazafias Népfront köz­művelődési munkájának az a legfőbb célja, hagoztatta több felszólaló is a VI. kongresszu­son, hogy a társadalom minél több tagja érezze életszükség, leinek műveltsége folyamatos gyarapítását. Ez nem egysze­rűen művelődési cél, mondot­ták, hanem szakadatlan törek­vés arra, hogy mindenki töb­bet tudjon a világról, a társa, dalomról, jobban értse a gaz­daság, a politika, a kultúra alapkérdéseit és összefüggéseit. Mindez úgy fogalmazódott meg a kongresszus állásfogla­lásában, hogy a népfrontmoz­galom kezdeményező módon közreműködik a szocialista kultúra terjesztésében, a kö­zösségi emberré nevelésben, az egyéniség mind szabadabb és teljesebb kibontakoztatásá­ban. Művelődési munkaközösségek Az elmúlt két esztendőben negyven művelődési munka- közösség alakult Pest megyé­ben. Bizonyára sokakban fel­merül a gondolat: ugyan mi szükség van a népfrontmozga­lom keretén belül a művelődé­si munkaközösségek megala­kítására, amikor a tanácsok mellett kulturális állandó bi­zottság, a termelőszövetkeze­tekben kulturális bizottság, a művelődési házakban pedig társadalmi vezetőség műkö­dik? Ebben az esetben azon­ban nem illetékes állami és társadalmi szervek újabb bi­zottságáról, hanem a művelt és művelődni vágyó, a mások művelődését is elősegíteni aka­ró, társadalmi érdeklődésű em­berek közösségeiről van szó, akik azt tekintik legfőbb fel­adatuknak, hogy a kultúra az országban valóban tömegessé váljon. Ennek érdekében azon munkálkodnak, hogy a dolgo­zók sokaságához eljusson né­pünk és az emberiség múltjá­nak, jelenének minél több ha- Tádo szellemi értéke. Felada­tuknak tekintik a tanulási, a továbbtanulási és az olvasási kedv felkeltését, a művelődési igények lehető legjobb kielé­gítését. Segítenek a szocialista ízlés, életmód, magatartás, az igényes emberi élét általános­sá válásában. Politikai fórumok A népfrontnak, mint a leg­szélesebb politikai tömegmoz­galomnak, fontos feladata a politikai ismeretterjesztés. Pest megyében az elmúlt oktatási évben százhetven településen tizennyolcezer ember vett részt ilyen jellegű rendezvé­nyeken. A színes és változa­tos formák között a fórum jellegű rendezvények bizonyul­tak a legeredményesebbeknek, ahol az emberek kérdezhettek és feleletet kaptak, az or­szágos célokat helyi tenniva­lókban fogalmazták meg közö­sen, s a tettreváltás lehetősé­geit is kidolgozták. Így a he­lyi igényeknek megfelelően igen sok településen foglal­koztak a terület mezőgazdasá­gi, ipari, környezetvédelmi vagy éppen oktatási kérdései­vel, a többi között Inárcson, Kakucson, őcsán, Alsónéme- din, Bagón, Szigetszentmikló- son. Másutt — Farmoson, Ká­kán, Tápiógyörgyén, Budaka- lászon, Szigetmonostoron — külön fórumokat szerveztek a szolgáltatások, az áruellátás, a háztáji gazdaságok helyzetéről. Ráckevén, Dömsödön a nagy­családosok, Dunaharasztin és Szigetszentmiklóson az iroda­lombarátok, Szigethalom és Halásztelek községben pedig a bejárók számára rendeztek fó­rumot. Megint másutt — Ceg­léden, Szentendrén, Nagykőrö­sön, Újszilváson — a politikai vitakörök biztosítottak jó le­hetőséget az eszmecserékhez. Hetvenhat ilyen vitakört ren­deztek az elmúlt oktatási év­ben a helyi népfrontbizottsá­gok, amelyeken több mint ezer- kétszázán vettek részt. Olvasó fiatalok A népfrontmozgalom nem- csupán a közművelődés bevált formáit hasznosítja és szorgal­mazza, hanem felkarol és tá­mogat minden új, hasznosnak tűnő kezdeményezést. A leg­jobb példa erre az olvasótábo­rok létrehozása. Hogy mi az olvasótáborok célkitűzése, lé­nyege? Olvasóvá nevelni első­sorban a munkás- és paraszt­fiatalokat. Felkelteni bennük az önművelés iránti igényt. Megtanítani őket a könyvtár használatára. Az olvasáson ke­resztül ösztönözni őket a tár­sadalmi valóság megismerésé­re, azaz: amikor egy-egy köny­vet elolvasnak, ne csak az ada­tokat, a hősök életútját kísér­jék figyelemmel, hanem ta­nuljanak meg történelmi-tár­sadalmi fejlődésben gondol­kozni. Így jobban megérthetik saját életüket, felmérhetik ké­pességeiket és tennivalóikat, kiegyensúlyozottabb egyénisé­gekké válhatnak, s ez meg­könnyíti beilleszkedésüket a közéletbe, a felnőttek társa­dalmába. 1973-ban még csak hat olva­sótábor működött Pest megyé­ben. Tavaly már tizenhat, az idén nyáron pedig kereken húsz. Ezek az olvasótáborok egyre sokszínűbb munkát vé­geznek. Így például sajátos ar­culatú az évek óta ismétlődő képzőművészeti olvasótábor Szentendrén. Üj színt jelen­tenek a nemzetiségi nyelvmű­velő táborok csakúgy, mint az Idén első ízben rendezett köz­művelődési tábor. És az a tö­rekvés is dicséretes, hogy az öt Dél-Pest megyei járás közös olvasótábort szervezett a mun­kás- és parasztfiataloknak. Mindenki iskolája A népfrontmozgalom segítő­je, támogatója az önművelés legkülönbözőbb formáinak. Rendhagyó irodalmi és művé­szeti órákat szerveznek, a szak­munkásképző intézetekben. A hagyományos író-olvasó talál­kozókat igyekeznek újszerűén megrendezni, azaz klubsze­rűén: vitaindítóval, párbeszéd­re inspirálóan. Népfrontkezde­ményezéssel szerveződtek, il­letve alakultak olyan jelentős rendezvények, társaságok is, amelyek híre túljutott már a megye határain is. A vácrátó- ti hangversenyek, a nagykőrö­si műszaki klub, a zebegényi Szőnyi István vagy a fóti Fáy—Vörösmarty Társaság e munka eredményeként jött lét­re. És a népfrontmozgalom igen aktívan bekapcsolódott az egyik legújabb közművelődési forma, a Mindenki iskolája szervezésébe is. Bár még nin­csenek végleges adatok arról, hogy a megye hány települé­sén szerveződtek csoportok e program közös meghallgatásá­ra, a jelzések azonban azt iga­zolják, hogy már eddig is ez­rek kapcsolódtak be ebbe az új önképzési formába. ★ *• •••• A dolgok lényege: általános­ságok és régi receptek helyett a jelenlegi valóságnak megfe­lelő megoldásokat keresnek és találnak is mindenütt a nép­frontbizottságok a közművelő­dés hatékonyabbá tételére. Ter­mészetesen ennek a sokszínű munkának az eredményei nem jönnek létre egyik hónapról a másikra, de amint azt az olva­sótáborok jó példája is iga­zolja, biztosan előbbre vezet­nek. Prukner Pál Októberi színházi esték Az Aranyvölgy első magyar bemutatója ílut premier — vendégjátékkal Előadások Pest megyében, a hónap végén A szeptemberi gazdag szín­házi évadkezdet, az új bemu­tatók egész sora után október is szolgál újdonságokkal. Min­denekelőtt az Állami Déryné Színház, amely magyarországi eredeti bemutatóval lép közön­ség elé. Hazánkban először mu­tatják be Dunajevszkij Arany­völgy című háromfelvonásos operettjét. Szokás szerint a fővárosi színházi épületükben lesz a da­rab első előadása — október 8-án — azután indulnak vele országjáró körútra, így Pest megyébe is. Már a hónap vé­gén: október 28-án Dömsödön játsszák, 29-én Törteién, 30-án pedig Szigethalmon. * Aradó dallamok A kaukázusi hegyek között napjainkban játszódó kedves történetet Jankovszkij írta, s magyar színpadra — Neumark Anna fordításának felhaszná­lásával — Gyökössy Zsolt dol­gozta át, egyben dalszövegeket is írva Dunajevszkij közismer­ten áradó, vérbő muzsikájához. A cselekmény szála főként fia­tal párok köré szövődik, akik a vízszegény vidéken igyekeznek szaktudásukkal, erőfeszítésük­kel segíteni a hegyilakókon. Miközben fölibuzog munkájuk nyomán a bő folyású víz, hogy kivirágozzék az Aranyvölgy­ben lakók boldogsága, kivirág­zik a közösségével együtt a fia­talok boldogsága is. A két ifjú párt Katona Júlia és Kozma Pál, illetve Szatmári Olga és Balogh Béla alakítja, s fontos szerepet kapott Szántó Margit Jászai-díjas is. Az előadást Laczina László rendezte és Lu­kács Lóránt vezényli. Az Állami Déryné Színház e havi műsorán másik érdekes­ség is szerepel: a pécsi Nem­zeti Színház után elsőként ad­ják elő Illyés Gyula átdolgozá­sában nagy nemzeti drámán­kat, Katona József Bánk bán­ját. Az előadást Petrik József rendezi, s a főbb szerepekben B. László Dezső, Várnagy Ka­talin, Botár Endre, Szigeti Gé­za és Réz Edit lép fel. A fővá­rosi bemutató októben 22-én lesz. Kél fordításban Október 22-én jelntkezik új bemutatóval a Vígszínház is. A francoista terror áldozatául esett világhírű spanyol dráma­író-költő Federico Garcia Lor­ca egyik legnyomasztóbb lég­körű művét a Bemarda Álba házát adják elő. (E darabnak egyébként október 8-án lesz a premierje a szolnoki Szigligeti Színházban, Nagy László fordí­tásában.) A budapesti bemuta­tón Somlyó György fordításá­ban ismerkedhet meg a közön­ség e drámával, amelynek üze­nete — szembeszáliás az ok­talan hagyományokkal a bol­dogságért, az emberi életért — ma is, időszerű. A darabot Várkonyi Zoltán rendezi és a Bemard a ház asszonyát Sulyok Mária alakítja. Varázslatos mesevilág A Budapesti Gyermekszín­ház varázslatos mesevilágot te­remt ifjú nézőinek új bemuta­tójával: Jevgenyi) Svarc A hó­királynő című mesejátékával. Az első előadás október 27-én a Marczibányi téri ifjúsági ház­ban lesz, majd a színház épü­letében. A kedves történetben különböző tájakon vezet a me­sehősök útja, míg eljutnak a hókirálynő birodalmába. A fordulatos kalandozások során megnyerőén győzedelmeskedik végül a jóság és a testvéri sze­retet, a gyűlölködés, a gonosz­ság felett. A darabot Romhá- nyi József fordította és Nyilasi Judit rendezi. A főbb szere­pekben Balogh Zsuzsát, Szaba­dos Zsuzsát, Szécsi Vilmát, Kő­Pest megyei művészek kiállításai Dömsöd és Nyergesújfalu kézfogása Vecsési Sándor: Szél járta táj sak örömteli bejegyzéseivel. Az illendőség úgy kívánta, hogy Vecsési Sándor ezúttal nyergesújfalui tematikájú mű­veket is bemutatott eddigi életművének keresztmetszete mellett. Dömsödi jegenyés, kurdi templom és nyergesúj­falui utcarészletek adnak egy­másnak találkozót Vecsési Sándor művészetében. Döm­söd a nagy előhívó, nádasa, pusztai tócsája, madárraja tá­masztotta fel benne azt, ami hajdan lezajlott a nyergesúj­falui ifjúságban, s amely él- mánycsökkenés után festé­szetté növekedve érkezett vissza még gazdagabban. Mostani tárlatán dráma vál­takozik a derű látomásaival. A puszta egyedülléte és az Apám halála az egyik pólus, a másik kiszögellésihez virág­zó cseresznyefák, nyitott ab­lakok archátterei, téli táj szikrázó fehérsége tömörül. Minden virágzik; tető, asz- szony, fák, az egész természet végtelen születés-lendülete, melyet a festészet jegyez fel a megdöbbenés ősi frisseságű áhítatával. Vecsési Sándor má­sodik hazája Dömsöd. Mikes Kelemen se feledhette Rodos­tóban Zágont, és Vecsési Sán­dor is emlékezik a dömsödi vízpart dinamikus látvány­eseményeiben' a nyergesi Du- na-part teknős csónakázásai­ra, mely az ifjúság tája volt és marad emlékezetében. Eh­hez társulva bővült varázzsá Dömsöd Vecsési Sándor fest- ménytermő képzeletében, az a Dömsöd, ahol önálló tárlaton jövőre mutatkozik be. I A Dömsödön élő, alkotó Ve­csési Sándor festőművész kiál­lítását D. Fehér Zsuzsa művé­szettörténész nyitotta meg Nyerge-sújfalun, a községi könyvtárban. A tárlatot októ­ber 30-ig lehet megtekinteni. Vecsési Sándor Nyergesúj­falu szülötte, s oda érkezik vissza szülőfaluja iránt érzett emberi tisztelgéssel. Az ifjú­ságból töredékek maradtak. Minden megváltozott a Lukai hídon kívül, mely ott mere- dez nemes ívével a Kemstok- kertbe tartó patak felett. Meg­változott azzal is, hogy még ez a híd is festmény lett, kép, melyet a festő a községi könyvtárnak adományozott, megvetve vele a Nyergesújfa­lui Galéria alapját. Megvál­tozott a táj, a faluból város­arculatú nagyközség lett — gyárak övezik a település szé­lét és emeletes házak. A régi szegénység helyén házsorok nőttek. Megváltozott Sanyi is, akit csak így szólítanak a nyergesi utcán, presszóban. Igén, változás érződik a lel­kűiéiben is. Vecsési Sándor lett a nyergesi Sanyiból, az Eternit gyár villanyszerelőjé­ből, Munkácsy-díjas, a Magyar Népkpztársaság Érdemes Mű­vésze, a szófiai triennálé Nemzeti-díjasa. Vecsési Sán­dor festőművész lett nekünk, és Sanyi maradt a nyergesúj- faluiaknak. Sanyi úgy, hogy tisztelik benne a művész- szé emelkedett embert. Ve­csési Sándor szüntelenül ha­zamegy falujába, mint Ady, szelíd, békés, falusi hatalmak forrásától tisztulni, szüntele­nül ha/aérkezik Petőfi-lelkü- !efű világvándorként a Szülő­földemen áhítatával és meg­rendültségével. Édesanyjához érkezik, aki az ősi házzal és süteményes kedvességével fo­gadja, de édesanyja az egész falu. A lukai híd várja és kö­szönti, gyermekkorának fehér házsarka, a Kernstok-kert al­mása, bájoló táj, az öreg Kő a maga fenséges magányával. Ez az ő sárga cserebogara; az ifjúság. Mióta Vecsési Sándor el­ment Nyergesújfaluról, most először érkezett vissza képek­kel. Azóta számtalan tárlata nyílt Balmazújvárosban, kül­földön és a Műcsarnokban. A község népe ismeri őt — bu­dapesti kiállításának vendég­könyve telített az ifjúkori tár­Szabados Jenő: Búcsúzás előtt halmi Attilát, Marschek Otti- liát láthatja a közönség, s bi­zonyára nagy sikere lesz az if­jú nézők körében is vendég­ként fellépő Gobbi Hildának. Kolozsvári bábművészek Vendégjátékra is sor kerül Budapesten október 10-én és 11-én: a Kolozsvári Állami Bábszínház művészei mutatják be műsorukat az Állami Báb­színház épületében. Az egyik napon Csokonai Vitéz Mihály egyik legharsányabb vígjáté­kát adják elő: Karnyóné, vagy a vénasszony szerelme címmel. A fiatal gavallérokért epedő özvegy története minden kor­ban sikerre számíthatott, s a bohózat kiválóan alkalmas bábelőadásra is. Ezúttal Ver- mesi Péter kísérő zenéjével, Kovács Ildikó rendezéseben ke­rül a közönség elé. A másik előadás felnőttek­nek szóló mesejáték, Vasile Alecsandri: Világszép Sinziana és Árva Pepela címmel. (E da­rabot román nyelven adják elő.) A rendező ugyancsak Kovács Ildikó. A darab szerzője a múlt században élt (1821—1890) és hírnevét a román népdaloknak köszönheti. Jelentősek az ér­demei a román költői nyelv és verselési forma megteremtésé­ben, amelyet az értők is ta­pasztalhatnak e művében. Ezt egyébként nemzeti tündérjá­téknak ismerik. A kolozsvári bábművészet kitűnő magyar, illetve román személyiségei mutatják be Budapesten a két előadást. Október 2-án avatták fel Sza­bados Jenő festőművész em­léktábláját vecsési szülőházá­nak falán. Megnyílt kiállítása is, melyet az érdeklődők ok­tóber 10-lg tekinthetnek meg. Bepillanthatnak Aszalós Endre kéziratába is, mely Szabados Jenő művészi életművének ed­digi legteljesebb összefoglalása. A múlt térképén riasztó je­lek is láthatók. A pontos ér­tékmérő emlékezet igyekszik a fájó hiányt pótolni Szabados Jenő esetében is, aki Vecsé- sen született 1911-ben és a Horthy-rendszer értelmetlen, bűnös hadviselésének halott­ja lett harmincegyéves korá­ban Voronyezsnél. 1942-ben. Hagyatéka festészetünk törté­netéhez tartozik, több művét őrzi a Magyar Nemzeti Galé­ria. A Képzőművészeti Főisko­lán Szőnyi István és Réti Ist­ván tanítványa volt. Első mű­veiben, ezért érezni a nagybá­nyai hagyományt. Elnyerte a római ösztöndíjat, 1940-ben a Nemzeti Szalonban nyílt je­lentős, jövőt ígérő kiállítása. Ez az életmű szakadt meg véglegesen, csak készülődésé­nek ígéretét — vehet jük szám­ba. Emberi mélység tárulkozik fel a Falusi temetés zaklatott figuráiban, melyek csak rész­ben emlékeztetnek Szőnyi Ist­ván hasonló megoldására, Sza­bados formái önállósultak. Ez a fokozatos fejlődés érezhető munkáiban. A Kártyázók ta­nulmányjellegét váltja fel az Önarckép érzékeny finomsá­ga és a Kordé alapos megfi­gyelése. Alapos megfigyelés jellemzi a Disznóölés és a Borbélyműhely erényeit is. Yonzódott az egyszerű dolgok hétköznapi kedvességéhez. Eb­ben a realista szellemben idéz­te ruhát mosó édesanyját, mozgalmas vecsési utcáját, a heves kiemeléssel érvelő Bú­csúzás előtti hangulatot, ahol a festő már kifelé néz. Most már tudjuk, hogy örökre tá­vozóban, hiszen ez a képe 1941-ben készült. Bár főleg vecsési motívu­mok uralják képeinek mon­danivalóját, a Tabán, Szent­endre és a Balaton is művé­szetének része lett. Vecsés is olyan pontja me­gyénknek, ahol a táj művészi feldolgozása: folyamat. Itt szü­letett Goldmann György, szá­za unk magyar szobrászaté­nak jeles képviselője, itt al­kotott évtizedekig Szabados Jenő, Gammel József és Vis- nyovszky Lajos. Vecsés festő­je Bányász Béla, a Nagy Ist­ván csoport vezetője, aki elő­deinek nyomában egyéni hangvétellel örökíti meg a reggeli munkásarcokat és a vecsési tájat, kertek alját. Itt dolgozik jelenleg is Brindzik László, aki a szobrászat je­löltje. Egyszóval Vecsés is képzőművészeti hagyományok­kal rendelkezik. Nem lehetet­len, hogy a társadalmi össze­fogás három nemzedék mű­veiből létrehozza a Vecsési Kisgalériát. Az értékek meg­születtek, csak a muzeális jel­legű épület hiányzik. Egyelő­re, hiszen nem lehetetlen, hogy a járási," megyei szervek bevonásával, a Magyar Nem­zeti Galéria segítségével ez a műveket gyűjtő kisgaléria a Szabados Emlékházban való­sul meg. Losonci Miklós Vecsési festő hagyatéka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents