Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-05 / 235. szám
1976. OKTOBER 5., KEDD Szovjet kormánynyilatkozat a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának kérdéseiről (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzetközi gazdasági kapcsolatok minden vonatkozásában a Szovjetunió védelmezi az összes országok szuverenitását természeti kincseik felett, valamennyi nép jogát arra, hogy akadálytalanul megválaszthassák saját fejlődésük útját, síkraszáll azért, hogy szűnjék meg a fejlődő országok népeinek kizsákmányolása a nemzetközi tőke, a multinacionális társaságok részéről, hogy teremtsék meg a lehető legkedvezőbb feltételeket a nemzetközi munkamegosztásnak az egész emberiség javára való kihasználásához. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának kérdései jelentős helyet foglaltak ed az SZKP XXV. kongresszusának határozataiban. Kitűzték azt a feladatot, hogy törekedni kell a hátrányos megkülönböztetés és minden mesterséges akadály felszámolására a nemzetközi kereskedelemben, az egyenlőtlenség, a diktátum, a kizsákmányolás minden megnyilvánulásának megszüntetésére a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban. A Szovjetunió abból indul ki, hogy ez megfelel minden ország, minden nép alapvető érdekeinek, a társadalmi - gazdasági haladás érdekeinek. Segítséget a fejlődő országoknak! A nyilatkozat megállapítja, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításáért vívott harcba tevékenyen bekapcsolódtak a fiatal, független államok. Az általuk előterjesztett program, „az új nemzetközi gazdasági rend” megteremtéséről, tükrözi jogos törekvésüket arra, hogy a gyarmatosítás felszámolásának folyamatát kiterjesszék a gazdasági szférára is, véget vessenek a nyugati ipari államok részéről történő kizsákmányolásnak, kedvező feltételeket teremtsenek a fejlődő országok számára gazdasági elmaradottságuk leküzdéséhez. A Szovjetunió megértést tanúsít e széles körű intézkedési program iránt, amely tükrözi a fejlődő országok alapvető és hosszú távú érdekeit, támogatja a program elvi irányvonalát. A Szovjetunió nemcsak politikailag támogatja az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok megalapozott követeléseit, hanem közvetlenül is segítséget nyújt gazdasági problémáik megoldásához, a nemzeti ipar, — a gazdasági függetlenség alapja — megteremtéséhez. Ezekben az országokban a Szovjetunió közreműködésével és segítségével több száz olyan üzem épült, vagy épül, amelyek ezeknek az országoknak a tulajdonát, nemzetgazdaságuk részét képezik. A Szovjetunió segítségével körülbelül félmillió szakembert és szakmunkást képeztek ki a fejlődő országok számára. A Szovjetunió és ezen országok gazdasági kapcsolatainak szilárdsága és megbízhatósága kiállta a próbát a világ- gazdaság súlyos megrázkódtatásai közepette. A Szovjetunió kifejezi készségét arra, hogy a továbbiakban is demokratikus és igazságos alapon fejlessze együttműködését a fejlődő országokkal, erősítse velük gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatait hosszú távú. szilárd és kölcsönösen előnyös alapon, segítse őket természeti tincseik kiaknázásában, nö- relje a fejlődő országoknak nyújtandó műszaki támogatása volumenét. A !íi-sá!;mányo!ók felelőssége Mint a nyilatkozat megállapítja. a nemzetközi gazdasági kapcsolatok demokratikus alánon való radikális átalakításának fő akadálya a kapitalista államok monopolista köreinek álláspontja volt és maradt Lényegében nem változott az az irányvonaluk, hogy folytassák és elmélyítsék a fejlődő országok kizsákmányolását. A kizsákmányoló politika igazolásának céljait szolgálják azok a kísérletek is, hogy teljesen indokolatlanul bevonják a szocialista világot abba a rendszerbe, amellyel az országokat szegényekre és gazdagokra osztják és ily módon •egyenlőségjelet tegyenek egyrészt a szocialista államok. Ihásrészről az imperialista hatalmak között a fejlődő országok gazdasági elmaradottságáért, a gyarmati elnyomásuk következményeiért, a neokölo- nialista kizsákmányolásukért való történelmi felelősség kérdésében. A szocialista országok nem felelősek a fejlődő országok gazdasági elmaradottságáért, amely azok gyarmati múltjának öröksége. A szocialista országok sohasem zsákmányoltak és nem zsákmányolnak gazdaságilag ki semmilyen országot, semmi közük azokhoz a súlyos következményekhez, amelyeket a gazdasági válságok, a valutakrízisek és a kapitalista rendszer termelési anarchiájának más megnyilvánulásai okoznak a fejlődő országoknak. A szocialista államok által a fejlődő országoknak nyújtott segítség nem az okozott kár megtérítése, nem a régi bűnökért való fizetség, hanem a barát és a szövetséges segítsége a közös ellenfél — az imperializmus, a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen vívott küzdelemben. Ha nem létezne a Szovjetunió, nem létezne a szocializmus és annak megbízható segítsége, akkor az imperializmus csírájában elfojtaná a közelmúltban felszabadult államok minden kísérletét arra, hogy kivívják igazi nemzeti függetlenségüket — hangsúlyozza a nyilatkozat. Magától értetődik azonban, hogy a Szovjetunió lehetőségei nem korlátlanok a gazdasági segítségnyújtás területén. A szovjet állam természetesen köteles gondoskodni saját népének jólétéről. A Szovjetunió nagy terhet visel a népek békéjének és biztonságának szavatolásában az agresszív imperialista körök kísérleteivel szemben, a többi szocialista országhoz hasonlóan gondoskodik a világszocializmus gazdasági és műszaki-tudományos potenciáljának erősítéséről, amely a népek szabadságért, békéért és haladásért vívott harcának támasza, és saját lehetőségeiből kiindulva fordít eszközöket a fejlődő országok gazdasági és műszaki megsegítésére. Kölcsönhatás a fegyverkezési hajszával A fejlődő országoknak azt a jogos követelését, hogy bővítsék a számukra az elmaradottság leküzdéséhez rendelkezésre bocsátott tényleges erőforrásokat, elsősorban a kapitalista monopóliumok profitjának és az imperializmus által kierőszakolt fegyverkezési hajsza nem termelő jellegű kiadásainak terhére kell kielégíteni. Az ENSZ adatai szerint a katonai kiadások jelenleg világszerte mintegy 300 milliárd dollárt emésztenek fel évente. Nem nehéz meglátni, hogy korunk legidőszerűbb gazdasági problémáinak megoldásához milyen távlatokat nyitna a katonai kiadások lényeges csökkentése, kezdetben 10 százalékkal, amint ezt a Szovjetunió javasolta az ENSZ-ben. Ez vonatkozik a leszerelés és a katonai enyhülés kérdéseivel kapcsolatban előterjesztett más javaslatok megvalósítására is. A nemzetközi légkör általános javítása, a nemzetközi biztonság erősítése lehetővé tenné az államoknak, hogy a fejlesztés elősegítésére fordítsák az olyan erőforrások egyre nagyobb részét, amelyeket jelenleg a fegyverzet növelésére fordítanak — állapítja meg a nyilatkozat. Ez azt jelenti, hogy jelentős a kölcsönhatás egyrészt a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakítása, másrészt a fegyverkezési hajsza korlátozása, a leszerelés és a biztonság erősítése között. Az egyetemes béke erősítése szempontjából elsőrendű fontosságú politikai és katonai enyhülés területén a további haladás ugyanakkor elősegíti majd a világgazdasági helyzet normalizálását. Másfelől a nemzetközi gazdasági kapcsolatok átalakításának szférájában tapasztalható haladás hozzájárul majd a feszültség enyhülésének elmélyüléséhez. A Szovjetunió szüntelenül szem előtt tartja ezt a kölcsönös kapcsolatot és számol vele külpolitikai tevékenységében. Mindkét vonatkozásban kész együttműködni mindenkivel, aki érdekelt a nemzetközi béke és biztonság erősítésében, az emberiség gazdasági és szociális haladásában. A szovjet kormány minden államtól azt várja, hogy hasonló jóakaratot tanúsítson a kölcsönös megértés, az együttműködés, a történelmi jelentőségű nemzetközi eredmények együttes elérése iránt — állapítja meg a nyilatkozat. November 11—14: A Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa Vasárnap plenáris tanácskozást tartott a Portugál KP Központi Bizottsága. Véglege- síették a párt VIII. kongresz- szusának időpontját. A legmagasabb pártfórum november 11—14 között tanácskozik majd Lisszabonban. Jóváhagyták a kongresszusi irányelveket is. A téziseket széles körű vitára bocsátják a párt szervezeteiben. NEW YORK Kurt Waldheim fogadta Púja Frigyest Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára fogadta Púja Frigyes külügyminisztert az ENSZ-közgyűlés 31. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetőjét. A találkozón az ülésszak napirendjén szereplő fontosabb kérdésekről volt szó. A megbeszélésen részt vett Szarka Károly külügyminiszter-helyettes és Mollal Imre nagykövet, a Magyar Népköztársaság ENSZ-képvi- selöje is. Közlemény az MSZMP Központi Bizottsága küldöttségének ausztriai látogatásáról Vasárnapi számunkban hírt adtunk arról, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának küldöttsége, Gyenes Andrásnak, a KB titkárának vezetésével befejezte négynapos ausztriai látogatását, amelyre Ausztria Kommunista Pártja Központi Bizottságának meghívására került sor. A látogatásiról közleményt adtak ki, mely szerint a két párt küldöttségének meg’oeszéAitdrej Gromiko Brüsszelben Három megállapodást írtak alá hétfőn Brüsszelben a Szovjetunió és Belgium között. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter látogatása alkalmából. A két ország új konzuli megállapodása lehetővé teszi újabb konzulátusok megnyitását. A második megállapodás értelmében érvénybe lép a két ország között tavaly megkötött turisztikai egyezmény. A harmadik aláírt dokumentum a szovjet—belga kulturális egyezmény 1977—78. évi munkaterve. Andrej Gromiko, aki vasárnap este érkezett Belgiumba, hétfőn reggel megkezdte tárgyalásait Renaat van Elslande külügyminiszterrel. A tárgyalások egész napon át tartottak. A hivatalos megbeszélések befejeztével került sor az okmányok aláírására. Este Gromiko adott vacsorát a belga külügyminiszter tiszteletére. Moszkva, január 14—16: Á békeszerető erők világfóruma Budapestre érkezett Romes Chandra, a BTV főtitkára A békeszerető erők három évvel ezelőtti moszkvai világ- kongresszusa nemzetközi tanácsának kezdeményezésére a szovjet fővárosban kétnapos nemzetközi konzultatív találkozót tartottak. A találkozón 52 ország nemzetközi és nemzeti szervezetének számos képviselője vett részt. A találkozó résztvevői úgy CSAK RÖVIDEN.. VARSÓBÖL Moszkvába érkezett a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság párt- és kormányküldöttsége. LEONYID BREZSNYEV, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára interjút adott a francia televíziónak. Az interjút ma egyenes közvetítés formájában sugározzák Moszkvából Párizsba annak a műsorsorozatnak az első részeként, amelyet a francia és a szovjet televízió együttesen készített a Szovjetunióról. AZ ENSZ-KÖZGYÜLES általános vitájában hétfőn felszólalt Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. Az európai biztonsági konferencia záróokmányainak jelentőségét méltatta. HASSZÁN SZABRI EL- KHOLI, az Arab Liga Libanonba küldött képviselője hétfőn délelőtt sajtóértekezletet tartott Bejrútban, s bejelentette, hogy két nap óta Szíriái—Palesztinái, illetve libanoni—Palesztinái megbeszélések folynak a válság rendezéséről. VISSZAVONTÁK Szíriából azokat a szaúd-arábiai csapatokat, amelyek az 1973-as arab—izraeli háború óta állomásoknak az országban. A KREMLBEN hétfőn megkezdődtek a tárgyalások Vlagyimir Novikov, a Szovjetunió minisztertanácsának elnökhelyettese és Miguel Tro- voada, Sao Tómé és Principe Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke között. AZ ÉSZAK-SPANYOLORSZÁGI San Sebastianban hétfőn kora délután ismeretlen fegyveresek agyonlőtték Qui- puzcoa tartományi tanácsának elnökét, a spanyol koronatanács tagját. ISMERETLEN SZEMÉLYEK Washingtonban fegyveres támadást intéztek Szergej Sztye- panov, a szovjet nagykövetség egyik munkatársa ellen. A diplomáciai képviselőt két fejlövés érte és jelenleg súlyos állapotban kórházban fekszik. EDWARD ROWLE.ND brit külügyi államminiszter és William Schaufele, az afrikai ügyekben illetékes amerikai külügyi államtitkár hétfőn Salisburyba érkezett, hogy megbeszéléseket folytasson Ian Smith rhodesiai miniszterelnökkel az afrikai ország jövőjére vonatkozó brit—amerikai elképzelésekről és az al- kotmányozó konferencia ösz- szehívásának körülményeiről. VALÉRY GISCARD D’ES- TAING francia köztársasági elnök és felesége hétfőn négynapos hivatalos látogatásra Teheránba érkezett. döntöttek, hogy 1977. január 14—16-án ismét Moszkvában tartják meg a békeszerető erők világfórumát. Az előkészítő bizottság ülésén a magyar békemozgalom képviseletében dr. Bugár Já- nosné, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke és dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke vett részt. ★ Romes Chandráhak, a Békevilágtanács főtitkárának vezetésével hétfőn Budapestre érkezett az október 8—11 között sorra kerülő fejlődési béke világkonferencián’ részt vevő BVT KB küldöttség. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren dr. Nagy Gábor, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára fogadta. lései során kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, soron következő föladatairól s vélemény- cserét folytattak a nemzetközi helyzet és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Az MSZMP képviselői tolmácsolták a magyar kommunisták internacionalista szolidaritását és támogatását ahhoz a harchoz, amelyet az osztrák kommunisták a dolgozók politikai és gazdasági érdekeiért az antimonopolista demokráciáért, a támad almi haladásért folytatnak. A magyaT kommunisták elismeréssel adóznak annak a tevékenységnek, amelyet az osztrák testvérpárt Ausztria örökös semlegességének következetes betartása érdekében fejt ki. A két párt küldöttsége kifejezte meggyőződéséi, hogy Ausztria semleges külpolitikája hozzájárulást jelent az európai enyhüléshez. Országaik, népeik jelene és békés jövője szempontjából a két párt küldöttsége rendkívüli fontosságot tulajdonít az európai és ezen túl a nemzetközi enyhülés folyamata megszilárdításának és további kiszélesítésének. A Magyar Szocialista Munkáspárt és Ausztria Kommunista Pártjának képviselői az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját a békéért és a társadalmi haladásért folytatott harc kiemelkedő jelenőségű eseményének tekintik. A két párt képviselői elismerően értékelték a Magyar Népköztársaság és Ausztria sokrétű kapcsolatait, mint a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének, a békás egymás mellett élésnek jó példáját. A magyar éá az osztrák kommunisták' tevékenységükkel cselekvőén járulnak hozzá országaik kapcsolatainak az enyhülés szellemében, a kölcsönös előnyök alapján történő fejlesztéséhez, bővítéséhez. A szívélyes elvtársi légkörijén lezajlott megbeszélések során kifejezésre jutott a két párt közötti teljes nézetazonosság. Tudósítónk bonni telefon jelentése A többség az többség, még In kicsi is... Miután nyilvánosságra kerültek a nyugatnémet parlamenti választások eredményei: a tény, hogy a kormány- koalíció parlamenti többsége nyolc főre olvadt, a pártvezérek nyilatkozatait érthetően a „sem győzelem, sem vereség” helyzete szabta meg. Az ellenzéki vezetők persze igyekeztek tőkét kovácsolni a közel négyszázalékos szavazatnyereségből. Kohl, az uniópártok kancellárjelöltje a választások erkölcsi győztesének nevezte a CDU—CSU-t, azt hangoztatta, hogy a választók többségének bizalmából nekik kell kormányt alakítaniuk. Az említett többség azonban csak relatív, s így az uniópártok természetesen önmagukban nem kormányzóképesek. Azok a törekvések pedig, hogy a koalícióból kiragadják a szabaddemokratákat, a jelenlegi helyzetben inkább csak vágyálomnak minősíthető, hiszen a televíziónézők milliói előtt jelentette ki ismét Genscher, az FDP vezetője, hogy pártja változatlanul kitart a szociáldemokratákkal való közös kormányzás mellett- Ezt a folytonosságot hangsúlyozta a hevenyészett vitában a szociáldemokraták részéről Brandi is, amikor leszögezte: „A többség az többség, még ha kicsi is, s ennek a többségnek a birtokában a kormányszövetség Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter vezetésével a jövőben is kezében tartja az ország kormányrúd- ját.” A döntő kérdésben, a hata- | lom birtoklásának kérdésében tehát nem hoztak változást a választások, s ez gyakorlatilag az uniópártok vereségét jelenti, hiszen kitűzött és kincstári optimizmussal az utolsó pillanatig elérhetőnek vélt céljukat, az abszolút többséget nem sikerült megszerezniük. Joggal minősítették hát a hétfő reggeli lapok Kohlt a szavazás győztesének, s ugyanakkor igazi vesztesének. Még a jobboldali elkötelezettségéről közismert Die Welt is reménytelennek minősítette Kohl próbálkozásait a kancellári bársonyszék megszerzésére. Az egyik bonni újság ! nagybetűs címe frappánsan fogalmazta meg a választások tanulságát: „Kohl nyert, de a kancellár Schmidt marad”. A szociáldemokrata miniszterelnök egyébként alaposan megváratta, s így külön is izgalomba hozta a közvéleményt, amely több órán át hiába várta a „legkeresettebb” politikus ilyenkor elmaradhatatlan nyilatkozatát. Amikor végül Is úgy, éjfél felé a kamerák elé lépett, igen határozottan — mi több, szúrósan — válaszolt az ellenzéki támadásokra. Az első nyílegyenes riposztja rögtön Kohlt találta: „A CDU vezetője — mondta — a választások nyomán úgy érzi, hogy neki kell lennie a kancellárnak. Szeretném leszögezni, hogy Kohl csak szeretne kancellár lenni, de nem lesz." A kormánykoalíció vezére ezután azonnal a jövő feladatait körvonalazta, ezzel is érzékeltetve, hogy bármily szerény is az SPD— FDP szövetség előnye, ez nem kérdőjelezheti meg az eddigi kormányzat folytonosságát Rövid kormánynyilatkozatnak is tekinthető interjújában szól ejtett arról is, hogy Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára várhatóan az ősz folyamán az NSZK-ba látogat az enyhülési politika folytatásának ékes bizonyítékaként. A kancellár által vázolt politikai és gazdasági elképzelések tükrözték a koalíció vezetőinek eltökéltségét, hogy folytatják eddigi politikájukat. A feltételek azonban összehasonlíthatatlanul kedvezőtle nebbek erre, mint az elmúl: négy esztendőben. A nyolcfős parlamenti többségét kikezdheti az ellenzék néhány éve már megkísérelt manővere: a képviselőcsábítás. A koalícióhoz tartozó, de konzervatív beállítottságú képviselők megkörnyékezésével és átcsábításával 1972-ben a CDU—CSU már csaknem megbuktatta a kormányt, s erre most is jó lehetőséget látnak ellenzék: körökben. Aligha kétséges hát. hogy megfelelő időpontban meg is próbálják. Ennek és a várhatóan sokasodó más manővereknek csak az szabhat gátat, ha a koalíció következetesen és főleg eredményesen halad az eddigi úton. Ez hát ma a bonni kormány új feladata, s ez nem is kevés. Avar Károly 1 C t V
