Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-27 / 254. szám

1976. OKTOBER 27., SZERDA ENSZ, Pol ifi kai Bizottság Lemondás az erőszak alkalmazásáról Megkezdődött a szovjet javaslat vitája Az ENSZ Politikai Bizottsá­gában hétfőn megkezdődött az erőszak alkalmazásáról való lemondást tartalmazó szerző­dés megkötésére beterjesztett szovjet javaslat vitája. Az előreláthatólag egyhetes vita első felszólalója Vaszüij Kuz- nyecov, a szovjet külügymi­niszter első helyettese volt. A szovjet diplomata hangsúlyoz­ta, hogy az új kezdeményezés szerves része annak a követ­kezetes harcnak, amelyet a Szovjetunió a különböző tár­sadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének lenini elve, a nemzetközi fe­szültségek csökkentése és a világbéke erősítése érdekében folytat. Ä szovjet felszólaló emlé­keztetett arra, hogy az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet záróokmányá­nak aláírói, valamint — több dokumentumban — az el nem kötelezett országok is már le­szögezték, hogy az erőszakról való lemondást a nemzetközi kapcsolatok egyik legfonto­sabb elvének tekintik. A Szov­jetunió úgy véli — mondotta Kuznyecov —, hogy a nem­zetközi enyhülés jelenlegi idő­szakában megértek a feltéte­lek újabb lépés megtételére, amely elősegítené ennek az elvnek az általánossá válását a'nemzetközi gyakorlatban. Mauritius, India, Ciprus és Szaúd-Arábia képviselői fel­szólalásukban elvi támogatá­sukról biztosították egy ilyen szerződés megkötésének gon­dolatát. A közgyűlés szociális kérdé­sekkel és az emberi jogokkal foglalkozó bizottsága hétfőn nagy többséggel — 102 szava­zattal, négy ellenszavazat és 24 tartózkodás mellett — ha­KAIRÓI ARAB CStCS Záróülés — késéssel Kedden a Libanonnal fog­lalkozó arab csúcsértekezlet második ülését az esti órákra elnapolták, jelentették be az Arab Liga székhelyén. Az in­tézkedést hivatalosan nem in­dokolták, a konferenciához közelálló források azonban úgy tudják, hogy a néhány órás halasztás célja egyfelől lehetővé tenni a reggel óta ülésező külügyminisztereknek az arab békefenntartó erők összetételéről szóló dokumen­tum kidolgozását, másfelől időt adni az arab államfőknek, királyoknak és emíreknek, hogy folytassák az értekezlet­tel „párhuzamos” megbeszélé­seiket. Egyes értesülések sze­rint Kairóban éles vita támadt a Palesztinái Felszabadítás! Szervezet és Szíria képviselői között az arabközi erők össze­tételét illetően. A PFSZ állí­tólag azt követeli, hogy a Szí­riái katonák ne képezzék több, mint 30 százalékát a Libanon­ban állomásozó békefenntartó kontingensnek. A legutóbbi 24 óra a legna­gyobb nyugalmat hozta Liba­non számára a múlt hét csü­törtökén kihirdetett tűzszünet óta. A fővárosban és külterü­leteiben hallgattak a fegyve­rek, sem a bal-, sem a jobb­oldal rádiói nem adtak hírt a tűzszünet megsértéséről. Lapzártakor érkezett: Kairóban kedden este meg­nyílt az arab országok csúcs- értekezletének záróülése. Az esti tanácskozás egyetlen na­pirendi pontja a külügymi­niszterek által — és az állam­fők hétfői ülésén — kidolgo­zott határozatok jóváhagyása. A gyakorlatnak megfelelően a tanácskozás ezúttal is zárt aj­tók mögött folyt A FUGGETLENSEG ELMARADT. T ranskei-bo jkott Hétfőn a késő esti óráikban ünnepélyes külsőségek között függetlenné nyilvánították a Dél-afrikai Köztársaság egyik törzsi rezervátumát, Transkeit. Az ünnepségen azonban — a Dél-afrikai Köztársaság elnö­kén, Nicolas Diederichs-en és a törzsi vezetőkön kívül, csak néhány ezer bennszülött vett részt. Kaizer Matanzima, Transkei első miniszterelnöke, aki 1963 óta főminiszteri rangot viselt, beszédében azt bizonygatta, hogy a „függetlenség elnyeré­se a Dél-afrikai Köztársaság dekolonizációs törekvéseinek — fontos alkotó része”. A kor­mányfő tagadta, hogy ez a po­litika az apartheid-politika ré­szét képezné és visszautasítot­ta azokat a vádakat, misze­rint Déi-Afrika a bantusztánok önállóvá tételével próbál sza­lonképessé lenni a Nyugat sze­mében. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára hétfőn külön nyilat­kozatban ítélte el Transkei „függetlenné” nyilvánítását. Hangsúlyozta, hogy a törzsi te­rület függetlenné nyilvánítása az apartheid megerősítését szolgálja, valamint azt a célt. hogy örökössé tegyék a fehér kisebbség uralmát. Waldheim hangsúlyozta: Dél-Afrikánaik tudomásul kell vennie, hogy a világ közvéle­ménye soha nem ismeri el ön­álló politikai egységnek Trans­keit és egyetlen más törzsi re­zervátumot sem. „Az egyedüli megoldás — tette hozzá a fő­titkár — az apartheid politika megszüntetése, továbbá annak biztosítása, hogy a dél-afrikai nép szabadon gyakorolhassa alaovető emberi jogait”. A szakszervezeti világszö­vetség nyilatkozatban szólítot­ta fel a világ dolgozóit és ösz- szes haladó erőit, hogy bojkot- tálják a dél-afrikai fajüldöző rendszer területén létrehozott bábállamot. A New York Times keddi j számában kijelenti, hogy Kai­zer Matanzima, Transkei első miniszterelnöke csaknem teljes diplomáciai bojkottnak néz elébe. tározatban ítélte el ,„azokat a NATO-tagországolcat és min­den más országot, amelyek politikai, gazdasági, katonai vagy sportkapcsolatokat tarta­nak fenn Dél-Afrika fajüldöző rendszereivel és ezzel lehető­vé teszik számukra az önren­delkezésre és függetlenségre törekvő népek harcának el­nyomását”. A határozat elfo­gadása előtt nyolc NATO-or- szág olyan módosítást indít­ványozott, amelynek értelmé­ben a határozatból törölték volna az utalást a NATO-ra. A bizottság a módosító javas­latot 72 szavazattal 21 ellené­ben és 36 tartózkodás mellett elutasította. A végső szavazás­nál az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Izrael szavazott a határozat ellen. Lapzártakor érkezett: Az ENSZ-közgyűlés kedden hozzálátott a dél-afrikai fajül­döző rezsim által folytatott apartheid-politika kérdésének megvizsgálásához. Johannesburgban és Fokvárosban Egyre feszültebb a helyzet A Dél-afrikai Köztársaság legfontosabb gazdasági köz­pontjaiban, Johannesburgban és Fokvárosban tovább folyta­tódik az afrikai lakosság tilta­kozása a fajüldöző rendszer el­len. Az országban nagy nyug­talanságot keltett a legutóbbi sowetód rendőrsortűz, amely egy temetésen hat színes bő­rűt megölt. A véres akció kö­vetkeztében többen megsebe­sültek. A Johannesburgból érkező hírek szerint Sowetóban több ízben került sor összetűzések­re, a büntetőosztagok és a fajüldözés ellen tiltakozó szí­nes bőrűek között. Egy sowe- tói rendőrőrsön házi készítésű bomba robbant. Golgoletóban, Fokváros egyik negyedében a rendőrség tüzet nyitott a tüntetőkre. A sortűz­nek egy halottja és számos se­besültje van. Tovább folytatódnak a letar­tóztatások Johannesburg és Fokváros afrikai gettóiban. A rendőrhatóságok beismerése szerint az országban „annyira feszült a helyzet, hogy bármi megtörténhet”. ELŐRELÁTHATÓLAG NOVEMBERBEN USA—VSZK tárgyalások kezdődnek KAPCSOLA TAIK NORMALIZÁLÁSÁRÓL Az Egyesült . Államok és a [ Vietnami Szocialista Köztár- j saság élőreláthatóan novem- • berben tárgyalásokat kezd ! kapcsolatai normalizálásáról j — jelentette be kedden az j amerikai külügyminisztérium f szóvivője. A szóvivő megismételte j Washington ismert álláspont- 1 ját, nevezetesen, hogy a maga ] részéről a háborúban „eltűnt” I amerikai katonák sorsának felderítését állítja első helyre. Ugyanakkor mindkét félnek módja lesz bármilyen kérdést felvetni a tárgyalásokon. A tárgyalásokról március óta folytattak előkészítő meg­beszéléseket, mondotta a szó­vivő, aki azonban a tárgyalá­sok közelebbi időpontjáról és helyéről még nem tudott fel­világosítást adni. CSAK RÖVIDEN... SZÓFIÁBAN kedden ple­náris ülést tartott a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága. Az ülésen megvi­tatták az 1976—1980-as évekre szóló hetedik bolgár ötéves tervet, valamint Bulgária jövő évi népgazdasági tervét. A HIRES PEKINGI EGYE­TEMEN, a Peitán, a hét elején tacepaók százai jelentek meg, hirdetve, hogy „addig nem nyugszunk, amíg az összeeskü­vők életbén vannak”. A CHILEI katona junta hét­főn bejelentette, bogy engedé­lyezi a külföldre menekült chileiek hazatérését, azzal a feltétellel, hogy visszatérésük után nem vesznek részt politi­kai tevékenységben. EGY SZÖVETSÉGI BÍRÓ hétfőn sikkasztásban bűnös­nek találta Isabel Perón volt argentin elnököt és elrendelte őrizetben tartását. Mint isme­retes, Isabel Perónt március 24-én fosztották meg államfői tisztségétől és azóta háziőrí- zetben van. MADRIDBAN sztrájkba lé­pett mintegy hatezer közalkal­mazott. Negyven év óta ez a főváros közalkalmazottainak első sztrájkja. AZ AMERIKAI igazságügy­minisztérium vizsgálat alá ve­szi a washingtoni dél-koreai nagykövetség s a dél-koreai diplomaták bankszámláit. Ugyanis a dél-koreai titkos- szolgálat pénzzel, ajándékok­kal egy sor amerikai politikust vesztegetett meg, nogy na­gyobb gazdasági és katonai se­gélyt szerezzenek az ország­nak. Sokoldalúan fejlődnek a magyar-jugoszláv kapcsolatok Lázár György, a Minisztertan áos elnöke a tervek szerint ma hivatalos baráti látogatásra Jugoszláviába utazik. A magyar—jugoszláv kap­csolatok sokoldalúan, a jó­szomszédi viszdny szellemében fejlődnek. A párt- és államkö­zi kapcsolatokban rendszeresek a magas szintű találkozók és tárgyalások, amelyek ösztön­zően hatnak az együttműkö­désre. Kedvezően fejlődnek kapcsolataink Jugoszlávia egyes köztársaságaival is. Köz­vetlen kapcsolatok épültek ki mindhárom szomszédos tag- köztársasággal. A két ország közötti gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésén, koordinálásán magyar—jugosz­láv gazdasági együttműködési bizottság munkálkodik. Ülés­szakaira és társelnökeinek ta­lálkozóira rendszeres időkö­zönként kerül sor. A magyar—jugoszláv áru­csere-forgalom az 1971—1975. évi időszakban az előirány­zottnál 25 százalékkal volt ma­gasabb, az előző ötéves időszak forgalmához képest pedig két­szeresére nőtt. *A további bőví­téshez jó keretet biztosít az 1976—1980-as évekre szóló, az árucsere- és a szolgáltatási for­galomra vonatkozó egyezmény, amelynek alapján e kapcsola­tok csaknem megkétszereződ­nek a megelőző tervidőszakhoz képest. Az utóbbi években nagy vo­lumenű kölcsönös termékszál­lításokat előirányzó, hosszú távú együttműködési formák alakultak ki. Húsz évre szóló szerződés alapján hazánk pa­pírfát szállít Jugoszláviába, évi 80 000 tonna cellulóz elle­nében. Hasonló konstrukcióval 15 esztendős szerződés jött létre foszfátmütrágya szállítá­sára jugoszláv vegyianyagok ellenében. A gépek és a berendezések a két ország közötti árucsere­forgalom 30 százalékát teszik ki. Jelentősek a Jugoszláviába irányuló gép- és berendezés­szállítások, így az obrováci timföldgyár fővállalkozásban történő építése, vagy a motor­vonat-eladások. Magyarország részt vesz a jugoszláv (Adria) kőolajvezeték megvalósításá­ban. Jugoszláviában több híd épült úgy, hogy acélszerkeze­tét a Komplex Külkereskedel­mi Vállalat közreműködésével a Ganz-MAVAG készítette és szállította. A mezőgazdaság területén vetőmagtermesztésre, új toűza- és kukoricafajták kitenyészté­sére irányuló együttműködés alakult ki magyar és jugoszláv kutatóintézetek között. Széles körű az együttműkö­dés a vízügy területén is. Je­lentős, hopfv legutóbb eevez- rnényt kötöttünk és ratifikál­tunk a Dráván történő hajózás szabályozásáról. Hároméves időszakra szóló munkaterv alapján eredmé­nyesen fejlődnek kulturális kapcsolataink. Az 1974—1976-os időszakra szóló munkaterv a korábbihoz képest jelentős gazdagodást tükröz a kapcsolatokban. Ki­terjed a tudomány, a felső- és közoktatás, valamint a kultu­rális élet minden területire. A Magyar Tudományos Akadó. miának több jugoszláviai aka­démiával közvetlen megállapo­dásai vannak, ugyanígy az akadémia egyes kutatóintéze­teinek ottani partnerekkel. Mintegy húsz magyar felsőok- j látási intézmény együttműkö- j dési kapcsolatot alakított ki jugoszláviai hasonló intézmé­nyekkel. Élénk a kapcsolat az író- szövetség vonalán, kölcsönösen és rendszeresen részt vesznek egymás nemzetközi irodalmi rendezvényein. Az elmúlt idő­szakban jelentős kulturális esemény volt az Állami Ope­raház balettkarának vendég- szereplése a dubrovniki nyári játékokon. A budapesti Nem­zeti Színház együttese Belgrád- ban és Szabadkán szerepelt, a belgrádi Nemzeti Színház tár­sulata pedig sikeres vendég­játékot bonyolított le főváro­sunkban és vidéken. Kölcsönösen sor került je­lentős zenei eseményekre is. Mind a két országból részt vet­tek ott rendezett zenei verse­nyeken. A kulturális kapcsolatok sa­játos területe a nemzetiségek vonatkozásában nyújtott köl­csönös segítség és rendszeres együttműködés. Mindkét rész­ről fontosnak tartjuk a nemze­tiségek kulturális ellátottságá­nak növelését. Ehhez, vala­mint nyelvük, hagyományaik ápolásához szükséges feltéte­lek biztosítását. így például mindkét államból nemzetiségi fiatalok ösztöndíjasként és ön­költséges alapon a másik or­szágban végzik tanulmányai­kat. Rendszeres formája az együttműködésnek ezen a te­rületen, hogy minden nyáron megrendezik a nemzetiségi ta­nárok szakmai továbbképzését, és ezekre kölcsönösen előadó­kat hívnak és küldenek a má­sik országból. Együttműködési kapcsolatok alakultak ki a két ország kö­zött a rádió és a televízió terü­letén is. Az utóbbi években gazdasá­gi és kulturális vonatkozás­ban egyaránt szép eredmények születtek a határmenti öveze­tek sokoldalú együttműködésé-' nek fejlesztésében. Több ma­gyar megye és határmenti vá­ros épített ki hatékony együtt­működést, testvérkapcsolato­kat jugoszláv szomszédos terü­letekkel és városokkal. Ezek a kapcsolatok az életnek szinte minden területére kiterjednek. Ebben az esztendőben írtuk alá. s 1977. január elsejével lép életbe a két ország közötti új határmenti áruforgalmi egyez­mény. Ez a határmenti árucse­re-forgalom és szolgáltatáson kívül a gazdasági együttmű­ködésre is kiterjed. Az együtt­működés lehetőségeit szélesí­tik a határmenti övezetek la­kosságának utazási könnyíté­sei. A két ország és népe életé­nek megismerésében egyre je­lentősebb szerepet tölt be a kölcsönös turizmus. Á genfi Rhodesia-tá rgyafások Ha nem kerül sor újabb ha­lasztásra, csü­törtökön Genfben megkezdik a Rho- desia-tárgyáláso- kat, amelyeken Ivor Richard brit ENSZ-nagykövet elnökletével az afrikai ország nemzeti felszaba­dító mozgalmai­nak képviselői, köztük az egység­frontban fellépő Joshua Nkomo és Robert Mugabe vesznek részt, to­vábbá a fehérte- lepes-rendszer ve­zetői, közülük a legismertebb, lan Smith miniszter- elnök. A sokat látott genfi konfe­renciaváros most meglehető­sen szokatlan eszmecsere szín­helye lesz. Az Afrika dél­keleti szögletében elterülő Rhodesia (népének nyelvén: Zimbabwe) forma szerint mindmáig brit gyarmat, tény­legesen azonban több mint egy évtizede független állam. A genfi tárgyalások témája mégis az, hogyan adják át a ha­talmat az ország őslakosságá­nak. Rhodesia negyedmillió fehértelepese — még 1965 no­vemberében — azért szakadt el a brit anyaországtól, hogy ne kelljen átadnia a kormány- rudat a hatmillió afrikainak, amikor a gyarmat elkerülhe­tetlen felszabadulásának pil­lanatában bevonják az angol zászlót. Ezért mondják most igen logikusan az őslakosság már Genfben tartózkodó kép­viselői, hogy nekik nem Smithékkel, nem a telepesek­kel van tisztáznivalójuk, az ő tárgyalópartnerük csak Nagy-. Britannia lehet. A tárgyalások másik külön­legessége az, hogy a kerék­asztalra — amerikai csomag­tervet tettek, amelyet Henry Kissinger külügyminiszter dolgozott ki. Az Egyesült Ál­lamok ugyanis tart tőle: a portugál gyarmatbirodalom összeomlását követően a nemzeti felszabadító mozga­lom Angolában és Mozambik- ban diadalmasan végigsöpört hulláma átcsaphat a szomszéd Rhodesiára, sőt a Dél-afrikai Köztársaságra is. Ez egyszer­re veszélyeztetne a tőkés vi­lággazdaság szempontjából létfontosságú nyersanyagfor­rásokat, s lényeges hadászati érdekeket — mindenekelőtt az Atlanti- és az Indiai-óceánt összekötő tengeri uitak száraz­földi támaszponthálózatát, Washington diplomáciai közbe­lépése mögött az a törekvés húzódik meg, hogy megpró­bálja az amerikai hatalmi és gazdasági érdekek szempont­jából minél fájdalommente­sebbé tenni — a felszabadító mozgalom nyomása közepette sokáig már el nem odázható — rhodesiai hatalomváltást. Lássuk tehát, mi van az amerikai „csomagban”! A pontokból álló tervezet (ezért is nevezik csomagtervnek) azzal számol, hogy a fehérte­lepesek kisebbsége kétéves át­meneti időszak alatt adná át az ország irányítását az afri­kai többségnek. Az átmenet idején formailag egyenlő ösz- szetételű, valójában telepes­többségű testületek vezetnék az országot: egy államtanács és egy minisztertanács. Az államtanács felerészben fehér, felerészben afrikai po­litikusokból alakulna, de el­nöke fehértelepes lenne; a posztra maga az államtanács dolgozná ki az új alkot­mányt, s felügyelné a kor­mányt, sőt vétójoga lenne, ami azt jelenti, hogy megsem­misíthetné a minisztertanács döntéseit. A minisztertanács- tehát annyira alárendelt szerepet játszana, hogy csak elméleti értéke van az elképzelésnek, amely szerint ebben a testü­letben a tagok többsége és az elnök afrikai lenne. A tényle­ges hatalom szempontjából kulcsfontosságú hadügyi és belügyi tárcát a fehértelepe­seknek tartanák fenn. A „csomagot” kibontva iga­zán nem váratlan, hogy a Genfbe érkezett afrikai poli­tikusok elutasítják a terveze­tet, mert az sokkal inkább Smithék időnyerési lehetősé­ge, semmint a tényleges hata­lomátadás programja. Kivált, hogy azt is előirányozza: az átmeneti kormány megalaku­lásával fel kell oldani, a Rho­desiával szemben meghirdetett nemzetközi gazdasági veszteg­zárat és fel kell hagyni a fegyveres partizánharccal. Ez pedig egyértelmű lenne azzal, hogy a Smithék számára kis­kaput nyitó kormányzati for­ma kialakítása közepette le­mondanának azokról az eszkö­zökről, amelyekkel a telepese­ket egyáltalán bármilyen megállapítás betartására lehet szorítani, 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents