Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-24 / 252. szám

4 ’kMAob 1976. OKTOBER 24., VASÁRNAP Születésnapra Pátzay Pál kétszeres Kos- suth-díjas kiváló művész ál­landó szoborkiállítása szomba­ton nyílt meg Kapuvárott. A mester sok szállal kötődik a rábaközi városhoz. Kapuváron született, s ott kezdte meg ta­nulmányait. Az állandó kiállí­tás anyagát a művész szülővá­rosának adományozta. A szülőváros az állandó ki­állítással köszönti a 80 éves mestert. Hangversenykörút Japánban tett nagy sikerű koncertkörútról érkezett haza Falvai Sándor zongoraművész. Tizenkét koncertet adott a szigetország nagyvárosaiban. Hatszor lépett a tokiói közön­ség elé, ezenkívül Sapporóban, Osakában és Nagoyában ven­dégszerepeit. TV FIGYELŐ Csongor és Tünde. z„„, Eva, a televízió egyik legré­gibb s egyben legtapasztal­tabb rendezője. Munkái mind arról tanúskodnak, hogy ké­szítőjük már pályája kezde­tén megértette: a képernyőn is az írói gondolaté, meg a belőle fakadó színészi játéké az elsőbbség; a funkció nél­küli látvánnyal jobb csínján bánni. A budapesti művészeti he­tek alkalmából sugárzott leg­újabb rendezése, a Csongor és Tünde talán minden korábbi munkájánál jobb példa arra, miképpen lehet teret adni a nemes szöveget értő és érző színészeknek, akik — ha így hagyják őket játszani — a te­levízióban is képesek színhá­zi forróságú produkcióra. Zsurzs Éva voltaképpen nem tett mást, minthogy hat­ni engedte Vörösmarty művét. Megkereste az írott alakokhoz leginkább illő színészeket, s ők aztán életkoruknak, embe­ri és művészi tapasztalatuk­nak megfelelően végigélték ezt az immár annyiszor és annyiféleképp értelmezett — félreértelmezett — tündérjáté­kot. Zsurzs Éva rendezői művé­szete ott mutatkozott meg igazán, amikor a túlmoderni- zálásnak ellent tudott állni. Ugyanígy volt ez • a televíziós változat látványával is: elte­kintve egy-két — szerintünk felesleges — felhőjárástól, a Rajnai András-féle ezeregy­éjszakák immár kellőképpen megunt trükkjeitől, csak mód­jával kaptuk a mesebeli csil­logást. Folklórtól a vízilépcsőkig DOKUMENTUMFILM KÉSZÜL A DUNÁRÓL Filmmonográfiát tervez a Dunáról a magyar televízió és az Országos Vízügyi Hivatal. A kilencrészes munka forgatá­sát a tervek szerint a jövő év elején kezdik meg. A sorozat készítőinek elképzeli* e: be­mutatni a nyolc országon át­folyó Duna szépségeit, feltár­ni a vízkincs ésszerű felhasz­nálásának lehetőségeit, felhív­ni a figyelmet a Duna védel­mének közös teendőire. A nyitó adásban képet ad­nak a Duna-völgye rendkívül változatos földrajzi tájairól, geológiai, éghajlati, hidrológiai adottságairól. A második rész a vízi közle­kedésről, a dunai hajó- és áru­forgalom fejlődéséről, vala­mint a dunai hajózás történe­téről szól. A harmadik adásban megis­merkedhetnek a nézők a Du­na—Majna—Rajna csatorna jelentőségével, az építők mun­kájával, a gépek és a vasbeton századának technikai bravúr­jával. összesen 7900 megawatt energia termelésére képes éz a hatalmas folyam. Ebből eddig 3200 megawattot használt fel a nyolc Duna menti állam. Hol és hogyan épültek ezek az erőművek, s hogyan kívánják hasznosítani a ma még el­folyó 60 százalék energiát a Duna mentén lakó népek? Er­ről szól majd a sorozat negye­dik adása. Tény, hogy már az őskor embere is a folyók és tavak partján telepedett le, s ma is ezeken a területeken fejlődik legdinamikusabban a gazda­ság. Az ipar és általában a modern élet egyik alapfeltéte­le a víz. A szennyezett vizek azonban felboríthatják a ter­mészet egyensúlyát és önmaga ellen fordíthatják a civilizá­ciót. Az ivóvíz—ipari víz, csa­torna- és víztisztítási rendsze­rek legkorszerűbb nemzetközi példáit vonultatja fel az ötö­dik adás. A hatodik a Duna és a me­zőgazdaság viszonyát tárgyal­ja az öntözéses növényter­mesztés, csatornarendszerek, a halászat fejlődése és a folklór bemutatásával. A hetedik rész az árterüle­tek rendkívül gazdag élővilá­gával, a nyolcadik a romboló vízzel és az árvízvédelemmel, a befejező rész pedig a pihe­nést, örömöt adó Dunával fog­lalkozik. Idegenforgalmi és sportközpontokba köztük a Dunakanyarba —, vízi ünne­pekre viszi el a nézőket a kép­ernyő segítségével. Megeleve­nednek a Duna menti népszo­kások, a nagy folyó a népek évszázados zene- és képzőmű­vészetében. T. A. L. A jó kiállású, máris szépen beszélő, ideális Csongort, Saf- ranek Károly főiskolai hallga­tót, a kedvesen kötekedő, és semmiképp sem anekdota­figurákat játszó Ilma—Balga kettőst, Pécsi Ildikót meg Koncz Gábort, a művészeté­nek legjavát adó Gobbi Hildát (Mirigy), Bessenyei Ferencet (Tudós) és Gáti Józsefet (Kal­már) látva-hallva, csupán egy közreműködő nem volt képes felnőni a többiek teljesítmé­nyének magas szintjére: a Tündét nagy igyekezettel, de mégis színtelenül alakító Zsurzs Kati. Kék fény. Még napokkal a Kék fény legutóbbi adása után is meg-megborzong az ember, ha a benne látottakra emlékezik. Nemcsak a budai gyermekgyilkosság ügyére gondolunk, hanem arra a je­lenségkörre, amelyet ez a re­mek műsor oly hatásosan elemezett: a felnőtti gondat­lanságra, a tragédiákba fúló nemtörődömségre. A szülő névre méltatlan anyák, apák; dadogó magya­rázkodások — megdöbbentő volt ez a néhány képsor... Megnyugtató volt viszont azt hallani, hogy minden más bejelentésnél fontosabb az a jelzés, amelyben gyermek eltűnéséről vagy valami vele kapcsolatos gondról, bajról van szó. A Kék fény leg­utóbbi adása minden bi­zonnyal sokat tett azért, hogy az efféle üzenetek megritkul­janak. Akácz László Hogy ne legyen formális A harmadik követelmény Szocialista módon élni, dol­gozni, művelődni — nem új­keletű jelszava ez a szocia­lista brigádmozgalomnak. Pest megye iparában ma már mintegy négyezer brigád hat­vanezer munkása vallja ma­gáénak. És évről évre nő a mezőgazdaságban dolgozó szo­cialista brigádok száma is. örvendetes ez, mivel közös és rendszeres tevékenységük a feladatok tökéletesebb ellátá­sára, az általános és a szak­mai műveltség állandó növe­léséire ösztönöz, ugyanakkor kedvezően befolyásolja politi­kai magatartásukat, minden­kori állásfoglalásukat. Számokban mérhetetlen Számokban nehéz lenne meghatározni, hogy mennyi új termelési értéket jelent akárcsak egyetlen esztendő­ben is a szocialista brigádok jobb, értőbb munkája. És az a nagy társadalmi segítség is kifejezhetetlen számokban, amit ezek a brigádok a me­gye településeinek fejlesztése érdekében nyújtottak: mindez új óvodákban, iskolákban, mű­velődési intézményekben rea­lizálódott. Szocialista módon élni, dol­gozni — e két követelmény­nek ma már maradéktalanul eleget tesznek a szocialista brigádok. Ahol viszont még sok kívánnivaló van, az a harmadik követelmény, a szo­cialista művelődés feladatai­nak teljesítése. Mindenki tud­ja, aki e kérdéssel foglalko­zott, hogy még ma is gyak­ran formális a szocialista bri­gádok egy részének kulturá­lis vállalása. Ez nem elsősor­ban a brigádok hibájául ró­ható fel. Ahhoz, hogy jobban, eredményesebben dolgozza­nak, konkrét segítséget kap­nak az üzemekben, műhe­lyekben. A legkülönbözőbb társadalmi munkákhoz, isko­lák patronálásához is gyak­ran kérik közreműködésüket. A legkevesebb támogatást azonban a kulturális Vállalá­sok elkészítéséhez és teljesí­téséhez kapták a szocialista brigádok. Ebben jórészt ma­gukra maradtak. Az üzemek vezetői is sokkal elnézőbbek voltak a brigádok kulturális vállalásainak elbírálásánál, BRIGÁDVETÉLKEDŐ 1976|77 Kossuth Művelődési Központ 2700 Cegléd, Kossuth tér 5jc Tel.: 10-199 mint például a termelési ered­mények számbavételénél. Nem véletlenül fogalmazó­dott meg a párt közművelő- dési határozatában, s a na­pokban elfogadott közműve­lődési törvényben, hogy a szo­cialista brigádoknak nagyobb segítséget kell kapniok kultu­rális vállalásaik elkészítésé­hez és azok megvalósításához. A ceglédi példa A megye művelődési intéz­ményei közül a ceglédi Kos­suth művelődési központ az elsők között kezdett hozzá e politikailag is nagy fontossá­gú feladat megoldásához. Ta­valy január óta külön előadó foglalkozik az ipari és mező- gazdasági munkásság, illetve parasztság művelődési hely­zetének javításával, különös tekintettel a szocialista bri­gádokra. E cél érdekében el­ső lépésként kapcsolatot te­remtettek a nagyobb üzemek szocialista brigádjaival, majd a tájékozódás után meghívták a művelődési központba a ti­zenöt legnagyobb üzem párt-, gazdasági és szakszervezeti vezetőit, valamint a brigádok versenyfelelőseit a kulturális Igények egyeztetésére. Ezt' kö­vetően a művelődési közipont vezetői és munkatársai külön- külön is felkeresték az üze­meket, ahol azt. ismertették: a művelődési központ milyen programokat kínál a szocia­lista brigádoknak vállalásaik teljesítéséhez. S hogy e fel­adatuknak maradéktalanul megfelelhessenek, szocialis­ta szerződést kötöttek a város üzemeinek többségével. Ezek az anyagi támogatás tényének megfogalmazásán túl tartal­mazzák a gazdasági egységek kulturális igényeit, valamint a művelődési központ vállalá- sadt. Új értékmérő Az eltelt másfél esztendő eredményeire alapozva az idén augusztusban nagyszabá­sú brigádvetélkedőt hirdettek. Hatszáz kollektíva kapott meghívást a fél esztendőn át tartó versengésre. Közülük eddig 121 brigád 1863 tagja vállalta a vetélkedő feltéte­leit s kezdte meg a pontszer­zést a szeptember 10-én kez­dődött versenyben. A szabályok értelmében a művelődési központ, a könyv­tár és a múzeum rendezvé­nyeinek látogatásáért 5—10 pontot szerezhetnek szemé­lyenként a résztvevők. A márciusban sorra kerülő elő­döntőkbe azok a brigádok ke­rülnek, amelyek tagonként el­érték a 300—300 pontot. Az április 4-i döntőn pedig a leg­több pontot elért 15 brigád vesz részt. A verseny meghirdetésekor még senki sem gondolt arra, hogy mekkora érdeklődést vált majd ki. ez a vetélkedő nemcsak a brigádok, hanem általában a ceglédi emberek között. íme néhány — igen örvendetes — eredmény. Az 1975—76-os színházi évadra bérletet bocsátottalt ki, amely nyolc előadás megtekintésére szólt. Akkor 521 bérlet talált gazdára. Most viszont két — nyolc-nyolc előadásra szóló — bérletsorozatot kellett kiad­nia a művelődési központnak, mert 1002 bérletvásárló je­lentkezett! Ezek közül hat- százan a versenyző brigádok tag jaj! Vagy: még soha nem vett részt ötszáz ember a mű­velődési központban rendezett kiállítás megnyitóján. Most, októberben ennyien jöttek el Hegyi György mozaikkiállítá- sának megnyitójára, s a ti­zenkét napig nyitva tartó tár­latot összesen négyezer-ötszá­zán tekintették meg! Fillérből lesz a forint ’.5%' - á .. MUNKÁK u- ÉS MINDENNAPOK . -ff - .“'V. SV'J’Í ■ '■ t. ■ •!. ;n-;, • i ■ ;r..r • k * f ■■ %’í • ■■ A titkárnő sarkig kitárta az ajtót, hogy benézhessek az el­nök irodájába: — Jani bácsi Egerbe ment, a borforgalmi vállalattal tár­gyal. — Beíratkozhatom keddre a naptárba? Reggel kilencre itt leszek. Kedden reggel kilenc óra után néhány perccel ismét így fogadott a titkárnő: — Jani bácsi segítség után szaladgál, de azt üzeni, nem­sokára visszajön. Tudja, a munkáskéz a szőlőben, pedig sürgető a szüret... Magad, uram... Amíg a dányi Magvető Tsz elnökére, Gádor Jánosra vára­koztam, egy másik közös gaz­daság esete járt az eszemben. Az is itt van a főváros köze­lében, csakhogy ott — a szak­embereken kívül — egész ve­zérkar állt az elnök rendelke­zésére: üzletkötő, anyagbe­szerző, gépkocsivezető, titkár­nő, sőt — a feldolgozóüzem termékeinek értékesítéséhez — külön reklámszakember, amo­lyan menedzser-magyar-mód- ra. meg a jó ég tudná felso­rolni mindazokat, akik bérfi­zetéskor tartották a markukat a szóban forgó téeszben. így ment ez mindaddig, míg bűn­vádi eljárás indult az elnök és néhány munkatársa ellen. Az ügy részleteire pontosan már nem emlékszem, ám arra igen, hogy a vádoontok között a pazarló gazdálkodás, a túlzás­ba vitt revrezentáció és jó pár tétel jogtalan kifizetés is sze­repelt. Idáig jutottam gondolatban, amikor autózúgás jelezte, hogy kocsi érkezett. A vólán mellől Gödör János koszolódott ki­felé. — Magad, uram, ha szolgád nincs? — mentem elé a folyo­són. — Hát ha megéri? — vágott vissza nevetve, majd hozzátet­te: 60—70 ezer forint megtaka­rítás évente. Ennyit kellene kifizetni munkabérben, túlórá­ban, jutalomban egy gépkocsi- vezetőnek. — Kérdem: minek, ha nekem is van hivatásos jo­gosítványom ? — És kocsija? — Azt elnyelte a házépítés, s még nem gyűlt össze a má­sikra való. — Most épített házat?! , — Másodszor — érti el azt is, amit ki sem mondtam. — Az elsőt átengedtük a fiamék- nak. mi meg felhúztunk egy kisebbet az asszonnyal. Témát váltok: — A múlt héten, amikor elő­ször kerestem, Egerben volt, ma reggel Nagytarcsán, Aszó­don. Miért az elnök tárgyal mindenkivel? — Mert én érek rá. A fő­mezőgazdászra szükség van itthon, a párttitkárnak most egyéb dolga van, és különben is: ezért vagyok. Szervezni, irányítani, mindenről tudni, harcolni a közös gazdaság ér,- dekeiért. Tudja, én kétszere­sen is megtanultam — saját bőrömön — takarékosan gaz­dálkodni. Gyermekkoromban a szükség tanított meg rá — nyolcholdas paraszt volt az apám, négy gyerekkel — nyolc­évesen már markot szedtem utána az aratáskor. Szorgal­mas ember volt, szinte éjjel­nappal dolgozott, hogy több jusson a négy gyereknek, de tölünk is sokat követelt. Igaz, adott is: olyan szépen járatott- tartott bennünket, hogy le­génykoromban nagygazda lá­nyának akadt meg rajtam a szeme, hozzám is jött felesé­gül. Árvalány volt, 35 holdat hozott a házasságba. Szinte gyerekek voltunk még, ő 17 éves, én kettővel több, de érett ésszel sem választhattam volna jobb feleséget. Nem ő, hanem a sors tehetett róla, hogy később olyan nehéz idő­ket éltünk meg együtt. Ekkor kellett másodszor megtanul­nom, hogy fillérből lesz a fo­rint ... A tagság bizalma A szövetkezés gondolata már néhány évvel a földosztás után felbukkant a dányiak fejében, meg is alakult egy kis terme­lőszövetkezet, ami később szétoszlott. A nagy átszervezés 1959- ben zajlott le nálunk, akkor már nyolc éve a téesz hasz­nálta a földemet. Felajánlot­tam, s magam Pesten lettem segédmunkás. Nem sokáig bír­tam, megbetegedtem. A gyo­morműtét után nem vállaltam az ingázást, állami tartalék­földet igényeltem. Kaptam is 12 holdat a vácszentlászlói határban, innen 12 kilométer­re. Azzal bajlódtam a Mag­vető Tsz megalakulásáig, 1960. január 6-ig. Az alakuló közgyűlésen a tagság Gádor Jánost válasz­totta a termelőszövetkezet el­nökhelyettesének. — Két év után az első el­nök ittlhagyott bennünket, s engem szemeltek ki utódá­nak. Nem vállaltam: hogy is tehettem volna hat elemivel, meg azzal a három, ezüstka­lászos gazdatanfolyammal, amit fiatal koromban végez­tem?! Küldjenek inkább ta­nulni, kértem a járási veze­tőktől. Egyéves tsz-elnökkép- zőre küldtek, Zsámbékpa. A következő évben elnöknek vá­lasztottak, s 1965. január el­sején átvettem a téesz veze­tését. Még mindig kevesell­tem a tudást, beiratkoztam a váci mezőgazdasági techni­kum gödöllői kihelyezett tago­zatára. s 1970-ben leérettsé­giztem. Csak dolgos kéz legyen! Gódor János szűkszavúan fogalmazott: 1965. január else­jén átvettem a téesz vezeté­sét. Később derült ki, hogy a kormányrúddal együtt 2,5 millió forintos alap- és mér­leghiányt is átvett. A tagság, meg ő tudja titkát, hogyan csinálták, de az év végén már egyenesben volt a közös gaz­daság. Ezt követően három év múlva megbízták az isaszegi Damjanich Tsz vezetésével, ahol az elődje másfél milliós veszteséggel zárta a gazdasági évet. A gyenge minőségű, ho­mokos, erodált földeken ak­kor hektárban számítva jó, ha 12 mázsa búza termett. Most 22 mázsát arattak hektáron­ként ... — Keveset aludtam akkori­ban, annyi szent. Akármilyen korán keltem, délelőtt lett, mire körbeszalad tarn a két község határát, közben két ciklusra országgyűlési képvi­selőnek választott a körzet la­kossága. Ugyanerre az időre esett a technikum is, az érett­ségi felkészülésre kizárólag az alvásból tudtam ellopni egy kevés időt A java pedig még ezután következett: 1975 januárjában, amikor a kákái Kossuth Tsz is beolvadt a dányi Magvető­be. A hozomány — mi is lett volna egyéb: — 2,5 millió fo­rintos mérleg- és alaphiány, 1.5 millió forint értékű takar­mányhiány és félmillió forin­tos adósság! — Mi történt ezután? Gódor János a falra mutat, a bekeretezett oklevélre, amely tanúsítja, hogy a dányi Magvető Tsz szorgalmas tag­sága és hozzáértő vezetői az 1975. évi jó munkájukkal el­nyerték a Kiváló termelőszö­vetkezet címet — További tervei? — Gazdaságunk — csak­nem 6800 hektáros területével — már elérte azt a nagyságot, amelyen jó eredményéket le­het elérni. Tulajdonképpen most mutathatjuk meg igazán, mit tudunk; a növénytermesz­tésben az iparszerű termesz­téssel, az állattenyésztésben a korszerű tartástechnológiával. Tervünk van, csak munkás­kéz, meg egészség legyen megvalósítására. Nyíri Éva És nem csupán a művelő­dési központ rendezvényei iránt nőtt meg szinte ugrás­szerűen a cegLédi emberek érdeklődése. A konzervgyár­ban 40, a PENOMAH-nál 35, a Mezőgépnél 25, a Vízkuta­tó Intézetnél 20 új olvasó iratkozott be egy hónap alatt az üzemi könyvtárba. És a városi könyvtár is 110 új ol­vasóval gyarapodott. Vagy: amíg augusztusban 1230 láto- | gatója volt a Kossuth Mú­zeum. kiállításainak, addig szeptemberben már 3516-an keresték fel az itt bemutatott tárlatokat. Nem véletlenül: egy kiállítás megtekintése 20 pontot ér! Egy hónap alatt Mint említettük, a március­ban s,orra kerülő elődöntőkön azok a brigádok vehetnek részt, amelyeknek minden tagja legalább 300 pontot gyűjtött. Nos, a verseny je­lenlegi állása szerint máris van olyan brigád, amely alig több mint egy hónap alatt biztosította részvételét az elő­döntőben. A Cipőipari Válla­lat műszaki brigádja eddig 2425 pontot gyűjtött, ami azt jelenti, hogy minden brigád- tagra már most 303 pont jut. S a versenyből még hátra van majd öt hónap! A második helyen jelenleg a Sütőipari Vállalat Május 1. brigádja áll, tagonként szerzett 233 pontjá­val. És biztos az is, hogy ott lesz az elődöntőben a kon­zervgyár Zrínyi Ilona II és a Mezőgép Kossuth brigádja is, amelynek tagjai eddig 165, il­letve 163 pontot szereztek. Ez, az egész város figyel­mét felkeltő brigádvetélkedő jól példázza: tartalmassá te­hetők a szocialista brigádok kulturális vállalásai, ha azok összeállításához és teljesítésé­hez egyaránt segítséget nyúj­tanak számukra a közműve­lődés szakemberei: a népmű­velőik, a könyvtárosok, a mú­zeumok dolgozói. Prukner Pál

Next

/
Thumbnails
Contents