Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

1976. OKTÓBER 17., VASÁRNAP 3 Bővül a KGST-országok belkereskedelmi választékcseréje Az országban az elsők között Burgonyatermesztési társulás Pilisen ­Sikeres az Aranykalász Tsz kezdeményezése Dr. Sághy Vilmos belkeres­kedelmi államtitkár szombaton hazaérkezett Prágából, ahol a KGST-országok belkereskedel­mi minisztereinek tanácskozá­sán vett részt. Az államtitkár a Ferihegyi repülőtéren a tárgyalások ered­ményeiről az MTI munkatár­sának elmondotta: az értekez­leten megállapodtak abban, hogy jelentősen bővítik a vá­lasztékcserét; ennek keretében az elkövetkező öt évben a KGST-országo között hozzáve­tőleg 80 százalékkal fokozódik a választekcsere-forgalom, amely egy-egy országban ugyan nem jelenti a belkeres­kedelmi árukészlet abszolút számokban mérhető növekedé­sét, viszont lehetővé teszi a vá­laszték kiszélesítését, a lakos­sági igényekhez való teljesebb alkalmazkodást. A magyar bel­kereskedelem széles körűen bekapcsolódik a KGST-országok Ilyen irányú belkereskedelmi együttműködésébe, 1980 végé­re csaknem megkétszereződik a szocialista országokkal foiy­— Mi valósult meg a cse­lekvési programjukból az év első kilenc hónapjában? — Nekünk nincs cselekvési programunk — mondja Dallos Kálmán, a Szerszámgépipari Művek halásztelki fejlesztő intézetének pártalapszervezeti titkára. — Mint egv nagyvál­lalat fejlesztő intézetének, nem is lehet, hiszen a mi fel­adataink szervesen kapcsolód • nak a SZIM-éhez. Tenniva­lóinkat a vállalati komplex program határozza meg, s en­nek végrehajtását kell a párt- szervezetünknek támogatnia, elősegítenie. — Már attól féltem, munka nélkül maradtak — mondom ' megkönnyebbül ten. Dallos Kálmán folytatja: — Nem kis feladatok vár­nak ránk, hiszen a világszín­vonal a szerszámgépiparban rendkívül magas, nekünk pe­dig az a mércénk. Röviden elmagyarázza, hogy az intézet kettős profilja — a kutatási fejlesztési munkák és a gyártási-termelési fel­adatok — közül most az utóbbiak terén akarnak na­gyot lépni előre. Összehívják a szocialista brigádvezeiőket Szeptember végén Portik Dobos Ferenc igazgató tag­gyűlésen tájékoztatta a kom­munistákat az intézet helyze­téről, azokról az erőfeszítések­ről, amelyeket a nemzetközi .élmezőnybe jutásért tett és tesz a vállalat a legfejlettebb technikát képviselő, új szer­számgépeivel. A beszámolóból kiderült, hogy a fejlesztő in­tézet az I. félévi termelési és műszaki fejlesztési tervek tel­jesítésében a harmadik he­lyet érte el a SZIM gyárai között. Ezt a helyet megtar­tani a második félévben nem lesz könnyű, s a szakosztá­lyok, valamint a szocialista brigádok fokozott közreműkö­dését, segítségét igényli. Az igazgató beszámolóját követően a taggyűlés úgy ha­tározott, hogy javasolja a szakszervezeti bizottságnak: októberben hívja össze a szo­cialista brigádvezetők értekez­letét. Ezt megelőzően a gaz­dasági vezetés tételesen — szakosztályokra, majd brigá­dokra bontva — dolgozza ki a követelményeket, pontosan meghatározva, mit várnak a brigádoktól. — A feladatok precíz meg­fogalmazására azért is szükség ■van, mert csak így lehet meg­oldani a gyártási program tel­jesítéséhez szükséges belső át­csoportosítást — mondja az alapszervezet titkára. — Milyen átcsoportosításra van szükség? — Köszörűs és lakatos szak­embergondunk van. Vegyük például a vállalati komplex program keretében kifejlesz­tatott választékcsere-forgalom, amelynek keretében egyebek között csehszlovák cipők, ro­mán építőipari fölszerelések, ajtók és ablakok, valamint lengyel italáruk kerülnek a ha­zai üzlethálózatba. A prágai tanácskozás ered­ményesnek találta a különféle szakbizottságok által elkészí­tett belkereskedelmi létesít­mény típusterveket is; ezek egységes műszaki elvek szerint ABC-áruháziak, éttermek és más létesítmények építését te­szik lehetővé. A típustervek mint ajánlások jönnek számí­tásba a baráti országok bel­kereskedelmi hálózatának fej­lesztésénél. Megállapodtak ab­ban is, hogy a szocialista or­szágokban működő nagyobb áruházak az eddiginél szerve­zettebbé teszik az együttmű­ködést — egyebek között lé­nyegesen több alkalommal rendeznek nemzeti heteket, ahol csaknem teljes körű áru- választékot mutatnak be —, és fejlesztik, korszerűsítik egy- egy ország ajándékboltjainak hálózatát. tett elektrohidraulikus léptető­motorokat; ezekből az év első 9 hónapjában a tervezett 80 helyett 100 darabot szállítot­tunk az NDK-nak, s az év vé­géig további 50- et kell leszál­lítanunk, Igen ám, ehhez előbb meg kell oldani — ha másképp nem, átcsoportosítás­sal — a köszörűs- és lakatos­hiányt. Aztán: terven felül kell legyártanunk két darab KL 100—01 típusú furatköszö- rűgépet, de mivel a szerelő- lakatosunk kevés, ezért a töb­bi részlegnek is be kell segí­tenie' a gépek összeszerelésé­be. A többit sejtheti: ahol segítségre van szükség, ott mindig. a kommunistákhoz. fordulunk először. Minden piacon A SZIMFI minden ötödik dolgozója párttag. Csaknem Zsákok — sorozatban Évente 46 millió darab nát­ronzsák készül Vácott, a DCM zsáküzemében, amelynek töb­bek között az is feladata, hogy az iparághoz tartozó valamcny- nyi üzemet ellássa cement-, kőszénpor- és kohólisztcsoma- goló anyaggal. Bozsán Péter felvétele | száz kommunista — nagy erő. 1 Ha ehhez hozzátesszük, hogy az intézet dolgozóinak mint­egy 70 százaléka — ha ugyan nem háromnegyede — szocia­lista brigádban dolgozik, s minden brigádban akad né­hány párttag, már nem is ne­héz elképzelni, mit jelent itt a példamutatás. — Ennek a pártszervezet­nek a napi tennivalók mellett előre is kell néznie. Ránk vár a feladat: a szakmailag jól képzett emberek megtartása, az összegyűlt fejlesztési és termelési, tapasztalatok hasz­nosítása, a szellemi tőke ka­matoztatása, s a szakemberek felkg&zítése a, továbbiakra. A cél: minden piacon jól érté­kesíthető, világszínvonalú gé­pek gyártása, egyenletes mi­nőség, magas műszaki köve­telmények mellett. Nyíri Éva Emlékszünk még rá, milyen nagy gondot jelentett a tava­szi átmeneti krumplihiány. Hiába, az utóbbi négyszáz esz­tendőben, mióta e tápláló gu­mós növény gyanús rabszolga- kereskedők révén Európába került — megszoktuk. Meg el­kapartak bennünket, amint ezt a Központi Statisztikai Hivatal legutóbbi zsebkönyvétből ki­olvasni vélem. Az 1966—70-es évek átlagában 159 ezer hektá­ron termett a burgonya, tavaly 100 ezer hektáron, mégis nőtt a termés mennyisége: a hektá­ronkénti 104,5 mázsáról 126,4 mázsára. A termésátlagok nö­vekedése azonban nem ellen­súlyozza eléggé a terület fo­gyatkozását, hiszen, míg az előző ötéves tervben 1 millió 659 ezer tonna, tavaly csupán 1 millió 268 ezer tonna burgo­nya termett az országban. A tudomány segít „A burgonya az egyik leg­fontosabb népélelmezési cik­künk. Az ország burgonyaszük- séglete évenként mintegy 150 ezer vagon. Az ágazat fej­lesztési terve szerint az ét­kezési burgonya szükségletet hazai termésből kell fedezni” — olvasom egy idevágó szak­mai értkezésiből, dr. Förster Herbert könyvéből. Mindebből kitetszik, hogy ha az ország burgonyatermő terü­lete 100 ezer hektár, akkor hektáronként 150 mázsa krumplit kell betakarítani át­lagosan, hogy a fenti cél valóra váljon. Ez eddig még nem sikerült. Sikerülhet-e? Az országban az elsők között Pest megyében — az azóta Aranykalász néven egyesült — két pilisi termelősízövetkezet szakemberei eszméltek rá: az eredményes buirgonyatermesz- tés feltétele — csakúgy, minit a búza, kukorica termesztéséé — a tudományosan megalapo­zott technqfó.gUi, az ipari szer­vezettség, s több gazdaság ösz- szefogásávai az ésszerű mun­kamegosztás. A termesztés módszerét, felkérésükre, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem dr. Horváth Sándor vezette kutatócsoportja dolgoz­ta ki, s bocsátotta a gazdaság, illetve a pilisiek által összefo­gott társulás rendelkezésére. A társulás tangazdaságai a tápiószentmártoni, a dunaha- raszti termelőszövetkezetek, a a ceglédi Lenin Tsz, illetve né­hány hete — szeptember 30- tól — a tápióbicskei és a gal- gamácsai szövetkezeti gazda­ság. A cél, hogy 1980-ban már az egész megye burgonyaszük- ságletét kielégíteni, azaz 2000 vagon étkezési burgonyát meg­termelni. (Ami nem azt jeleníti, hogy másutt felhagytak a bur­gonya termesztéssel, hiszen a főváros ellátása Pest megye feladata is.) A társulás az idén 541 hektáron vetett burgonyát, jövőre 820 hektár a termőterü­let — Hogy a tervbe vett 2000 vagonos termést betakaríthas­suk, 1000—1500 hektárra kell bővíteni a burgonyatermő te­rületet — mondja Virágh Ist­ván, a pilisi Aranykalász Tsz, tehát a társulást összefogó gazdaság főmezőgazdásza. Sokallom az eltérést a két szélső érték között, végtére aligha lehet mindegy, ezer vagy másfélezer hektáron termesz­tenek burgonyát — gondolom. — Szó sincs pontatlanságról — nyugtat meg —, tavaly pél­dául csaknem kétszer akkora volt a társulás termésátlaga, mint amire az idén számít­hatunk. Persze ritka az olyan aszályos esztendő, mint az idei. Kifizetődő Gazdaságpolitikai hetila­punk, a Figyelő a közelmúlt­ban címoldalán elemző cikket közölt, a cím: Miért drága a zöldség? — Egy hektár búza átlagos termelési költsége hat­ezer forint — írja. — Egy hek­tár zöldségé elérheti az 50 ez­ret. Emellett is a nagy kocká­zat. Ha ugyanis 100-ból 10 hek­tár termése valamilyen okból kárba vész, az elviszi az egész megmaradt terület nyereségét. A búzából ilyen esetben 10 hektárnyi termés kiesése csak 40 hektár jövedelmét viszi el. Virágh István egyébként szintén a búzát j avail ja „konit- rollnövényként”, midőn a bur­gonyatermesztés gazdaságossá­gáról faggatom. Kifizetődő-e krumplit termeszteni? (Ha nem az lenne is, meg keli ter­melni, lévén — mint említet­tük — alapvető élelmezési cikk!) A pilisi termelőszövet­kezet tavalyi számadása sze­rint egy hektár burgonya 3000 forint hasznot hozott. A búza hektáronkénti hasz­na úgy másfélezer forint le­hetett. Csakhogy a búza az idén is hozta a tavalyi hasz­not, a burgonya viszont, mivel a termelési költségek is növe­kedtek — hogy mást ne em­lítsünk, drágult a műtrágya —, csupán azért nem veszte­séges, mert a gazdaság na­gyobbrészt magasabb áru ve­tőgumót termel. Pedig emel­kedett az étkezési burgonya felvásárlási ára is, kettőtízről három forintra, sőt az idén 20 százalék aszálypótlékot is kaptak a termelők, ' tehát az első osztályú étkezési burgo­nyájukat háromhatvanért ve­szi át a kereskedelem. Ennyit erről. No még egy megállapítás: „200 mázsás hektáronkénti termésátlag­gal már nyereséges növény a burgonya”. A társulás taggaz­daságainak termésátlaga ta­valy 253,4 mázsa volt. s még az idén várható szűkös 130 mázsás átlag is meghaladja az elmúlt esztendei országos szintet. Van még mit tenni. Giimiszőnyegek Kinézünk a krumpliföldre; kétharmadánál tart a betaka­rítás. A táblában két kom­bájn dolgozik, traktorvonta- tásű gépek, fedélzetükön há­rom-három asszonnyal, kik­nek feladata a nagyja rögöt, hibás krumplit kiválogatni, mielőtt a futószalagon a kísé­rő vontató pótkocsijába zú­dulna a termés. Egyáltalán: mintha a biirgo- nyatermesztés egyik leggya­koribb eszköze a futószalag lenne, tűnődöm később, mi­dőn Pitz László, a burgonya- termesztési ágazatvezető és Tóth Károly, a tárháza tenni­valókat irányító technikus a vadonatúj raktárépületben kalauzolnak. A külső gazrat- ból, alagúton, futószalag hoz­za be a burgonyát, a válogató gépsoron gumihevederek szál­lítják teremhosszan, gumisző­nyegen jut a tárolótérbe. — Talán két ilyen modern tárház nincs az országban — hallom. Az épületet, a berendezést október elsején adták át az építők, a szerelők. Modern üzemcsarnok ez, a hófehér falakat pirosra lakkozott vas­traverzek tartják, az üzemve­zetői iroda magasba emelt üvegkocka, bent vezérlőaSz- tal, mint a hajókon a pa­rancsnoki híd. Az effajta korszerű tárolás nem olcsó mulatság, mégha az állam fedezi i6 az építési költ­ségek 30 százalékát s nyújt 70 százalékos támogatást a gép­vásárláshoz. S hogy mégis megéri, annak nyitja: — eddig prizmában taroltuk a vető­burgonyát, a szabad ég alatt — mondja Virágh István —, s hiába a leggondosabb kezelés, 18—20 százalék volt a veszte­ségünk, nagyobb mint ennek a beruházásnak az éves amor­tizációja. A legjobb fajták A pilisi burgonyatermesztő társulás taggazdaságaiban esz­tendőről esztendőre a legjobb fajták vizsgáznak, a holland Jarla, Desire, Marijke, Cari­na, Ostara, az NDK-ból im­portált Astilla, s az idén elő­ször takarították be a magyar nemesítései Som ogygyöngye termését. Legjobban a nagy gumójú, piros héjú, világos- sárga húsú Desire vált be — az idén a terület 65 százalé­kát birtokolta —, bőven te­rem, jól tárolható, s mint a tárházi gépsoron dolgozó 'áéz- ■ iszonyok közül Kurucz Ká- rolyné, hasán József né és Ko­vács Istvánná háziasszonyi mi­nőségben is megerősíti, igen jó ízű, de még a sárga héjú fajták is vetekszenek a vírus­érzékenység miatt a termesz­tésből szinte teljesen kikopott gülbabával. Amit őstermelői szabadáron 8—10—12 forintért gülként árusítanak a piacon, többnyire az is Desire: S ha jó ízű, igazán elnézhető a kegyes csalás, hiszen a vásárlót nem éri károsodás. A fogyasztó fizeti — Nem-e? — kérdi a főme­zőgazdász bosszúsan. — Az a 8—12 forintos krumpli java­részt az állami, szövetkezeti boltból kerül a standra, onnan, ahol 4,80-as maximált áron hozták forgalomba. Az ál ős­termelő többet keres munka nélkül rajta, mint aki meg­termelte, a csalás árát a fo­gyasztó fizeti meg! Ez ellen kéne tenni, mondjuk szeptem­ber 1-től a kistermelői árat is maximálni, hiszen valójában nagyon kevesen termelnek ér­tékesítésre burgonyát a háztá­jiban. S hogy a nagyüzemi gazda­ságokban a pilisi s az egyéb társulások példája nyomán több burgonya teremjen — a szakemberek véleménye sze­rint — a vetőgumó- és a gép- ellátáson kell sürgősen javí­tani. Olcsó hazai fajtákat ki­nemesíteni, hogy ne 20 ezer forintba kerüljön egy hektárra elég vetőburgonya — állami támogatás nélkül éppen 90 ezer forint lenne —, ami egy gazdaságban két-háromszázzal szorozva már tetemes összeg. Vannak egészen furcsa dolgok is: mivel az alkatrészekre nem jár állami dotáció, kifi­zetődőbb a gazdaságoknak új gépet venni, hiszen két fel­hordólánc többe kerül, mint az egész kombájn. Nem kilátástalan a burgo­nyatermesztés jövője, bizony­ságul erre egy adalék: a pili­si Aranykalász Tsz-ben a szántóterületnek alig hét szá­zalékán termő burgonya a nö­vénytermesztés teljes árbevé­telének egyharmrdát hozza. Apor Zoltán VEZETŐK ROVATA (14.) A zaj és hatásai I gen, a zaj! Hogy ez a té­ma milyen fontos és mennyire belevág a ve­zetés „profiljába”, azt ki-ki saját bőrén is tapasz­talja. Hiszen mi tagadás: mindennapi munkánk és életünk egyre zajosabb. S ha ez így van, foglalkoz­ni kell vele és a lehetőség­hez képest csökkenteni kell a zajt. Azt szoktuk mondani, a zaj zavaró jellegénél fogva károsan befolyásolja a mun­kát, csökkenti a termelé­kenységet, a munka szín­vonalát, rontja a dolgozók munkakényelmeit, egyszó­val idegesítő hatása van. Ez az egyik káros tényező. A másik, organikus káro­sodással jár, hallószervi csökkenéshez vezet, eset­leg süketséget okoz. Ezt gyógyítani nem lehet, csak megelőzni. És itt mindjárt kirajzolódik a zaj megelő­zésének fontossága. Hiszen van olyan munkahely, ahol 100—130 decibel zajt is mérnek. A 80 decibelen felüli zaj pedig már feltét­lenül ártalmas az ideg- rendszerre és a hallószerv­re egyaránt. ' No, persze a zaj minősé­gétől is sok minden függ. Erősség és magasság szem­pontjából egyaránt. Ismét csak azt kell mondanunk (egyébként mindennapi munkánk során tapasztal­hatjuk), hogy minél ma­gasabb a hang, annál kel­lemetlenebb. Viszont ha a frekvenciák ritmikusak és egyenletesen oszlanak el, elviselhetőbbé válnak, mintha hirtelen törnek ránk. Az is érdekes pszicholó­giai tény, hogy az ember a saját maga által okozott zajt lényegesen könnyeb­ben viseli, mint környeze­te. Gondoljuk csak el, va­laki elkezd egy legény­szálláson reszelni. Kelle­metlen zajt okoz. öt nem zavarja, tovább csinálja, a környezetében viszont szinte pillanatok alatt mindenki idegessé válik. Felvetődik tehát: mit le­het csinálni ott, ahol zaj van? Mert azért dolgozni csak kell az ilyen helyeken is. A zaj forrását kell el­szigetelni. A motoroknál ez jól megoldható. Az újabb típusú Ikarusnál például műanyag burkolattal ve­szik körül a motort. Azután a dolgozó is elszi­getelhető a zajtól, hiszen nem feltétlenül szükséges, hogy a zaj forrása mellet­te vagy közelében legyen. Például el lehet falazni a gépet, vagy meg lehet törni a zaj útját. Mond­juk a mennyezetről lelógc műanyag lemezekkel. Az üzemvezetőnek azonban feltétlenül ismernie kell a zaj hullámhosszát, mert csak így intézkedhetik ér­demben. És végül a dolgo­zóknak egyéni védekezési lehetőséget kell biztosítani. Például füldugókkal. Ma­napság már vannak olyan füldugók is, amelyek a be­szédfrekvenciát meghagy­ják, a káros zajokat vi­szont kiszűrik Az is sokat vitatott kér­dés, hogy a dolgozónak árt-e a zaj vagy nem. Né­ha valóságos „totózást” csinálnak ebből. Ez helyte­len! A zajt meg kell mér­ni, és ha káros, feltétlenül intézkedni kell. Egy üzemben például, ahol panaszkodtak a zaj ártalmaira, megmérték a dolgozók hallását reggel és munka befejezése után. És a különbség, amely a két érték között volt, a munkahely zajának ártal­ma. Az emberek többsége tudja, hogy a zaj ártalmas, és előbb-utóbb nemcsak munkájában, hanem szer­vezetében is károkat okoz. Sokszor mégsem használ­ják a védőberendezéseket. A védőberendezések al­kalmazásánál éppen ezért messzemenően figyelembe kell venni: a dolgozók ide­genkednek minden olyan védőberendezéstől, ami megnehezíti munkájukat, gátolja őket a termelésben. Éppen ezért a védőberen­dezéseket ilyen szempont­ból is meg kell vizsgálni. N ehéz lenne egyköny- nyen megmondani, hogy csupán a Pest megyei üzemekben hány olyan hely van, ahol még mindig rendkívül ma­gasak, bámtóak a zajhatá­sok. Sokat kell foglalkozni a műszaki fejlesztéssel, a termelékenységgel, meg az önköltséggel is. De e sűrű gondok közepette ajánlatos időt és energiát szakítani — ez megéri — az olyan „mellékes” dolgokra, mint a zajhatás, a zaj okozta ár­talmak. Fodor László A mérce: a vüágszínvüml Itt a komplex program diktál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents