Pest Megyi Hírlap, 1976. október (20. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-17 / 246. szám

xMias> 1976. OKTOBER 17., VASÁRNAP Tragikus táncok nemzetünk múltjából Szentendrei művész történelmi festménykompozíciója — Kiállítás Angyalföldön Emeberöl tőnyit halasztódott egy gyerekkori szenvedély ki­elégítése. A Szentendrén élő Bognár István annakidején lsem festőnek tanult, hanem mérnöknek. Mérnökként is dol­gozott. Csak az elmúlt évtized­ben hódolhatott igazán a régi- régi vonzalomnak. E viszony­lag rövid időszak alkotásaival ismerkedhetnek meg az érdek­lődők az angyalföldi József Attila Művelődési Központban. Az első mű a legkevésbé si­került, az utolsóként bemuta­tott a legérettebb — természe­tes fejlődési folyamatot látunk magunk előtt. A Pamacs hajú lány szája, szeme még rajzban is, színekben is merev, a Té­bolytánc megoldása viszont már harmonikus, eleven. Pél­dája az alkotó hitvallásának: „a festő elsősorban szívvel, s csak utána papírral, vászonnal, ecsettel dolgozik”. Bognár István festő-évtize­dének első felét hangulatos, míves gonddal formált aktok, kétkarakteres, rokonszenves férfiportré és budai alkonyok villantják elénk. Az újabb évek egy nagysza­bású mű kísérletéről tanúskod­nak. Tragikus táncok nemze­tünk múltjából a címe a most még csak tanulmányokban, részletkidolgozásokban megle­vő alkotásnak. Az első megfo­galmazás történelmünk legfon­tosabb eseményeit idézi az el­nyomott osztályok szenvedései­nek megörökítésével. Az alko­tó a kép közepétől az alsó har­madába vezeti a néző tekinte­tét. Onnan aztán feljebb fűit a pillantás: a ló farkához kö­tés, a karóba húzás, a rablánc­ra fűzés, a börtön, az akasztófa szörnyűségei sem ölhették ki a jobbra törés szándékát, miin- diig akadt, aki újra kezdte, folytatta a harcot. A kompozí­ció felső harmada a jelent idé­zi szoros sorban haladóival — közöttük Illyés Gyula portréja is felsejlik, akinek verse egyik ihletője volt Bognár Istvám­Alakvázlatok a kompozícióból: SÍratóasszonyok; Töretlen energiával nak —, s megkísérli az össze­foglalást. Ez utóbbi megoldása tűnik a mű legkevésbé átgon­dolt részletének: a Tej úton lóhátról nyilazó Csaba király­fi (?!) ebben, a kompozícióban nem a legszerencsésebb szim­bólum. Persze, csak első tanul­mányról van szó, amely még sokban változhat a fes tőálmod­ta végső megvalósításig, amely­nek például már nem lesz nyű­ge á ids felületből eredő ö ssze- szorítottság. A műnek a végleges méret­hez közeli nagyságú a lakvázla­tai önmagukban is befejezett, teljes értékű alkotások. A Fo­hászkodás, a Siratóasszonyok, a Töretlen energiával, a Bi­lincstörő, s a már említett Té­bolytánc Bognár István em- berszeretetének, lendületes fes­tői erejének szép bizonyítékai. (D—ő) A megyei NE3 megvizsgálta Hogyan kezdték a tanévet az általános és középiskolákban? ..................... /M . *■ ___-_______S__Jfwí I.. A minap került a Pest me. gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság asztalára egy jelentés. Fe­dőlapján ez áll: a vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az oktatási intézmények vezetői és a felügyeletet ellátó tanácsok hogyan szervezik a tanévkezdésre való felkészü­lést, a zavartalan oktató-neve­lő munka személyi, tárgyi, és egyéb, a tanítás rendjének fel­tételeit. A téma tehát közérdekű. Ezt bizonyítja az Is, hogy szé­les körű volt a vizsgálat: a me­gye 27 általános iskoláját, két szakközépiskoláját, nyolc gim­náziumát érintette, de népi el­lenőrökkel ellátogattak né­hány papír- és írószerboltba, könyvüzletbe is. Lássuk, mit tudtak meg! Építés, felújítás Az iskolák karbantartási, felújítási, építési munkálatait még júliusban ellenőrizték, s tán ennek is tulajdonítható, hogy a tanévkezdésre általá­ban befejeződtek a munkák. , Azért akadt hiányosság is: a 1 szentendrei gimnáziumban, a váci közgazdasági szakközép­iskolában, a galgamácsai, a tö­köli, a váchartyáni, pilisszán­tói és a dabasi II. számú isko­lánál még a tanévkezdés után is tataroztak, építkeztek. Az ok? Az előkészítő munkák lassúsága, az anyag- és mun­kaerőhiány. Szerencsétlen ez az állapot. A határidőre be nem fejezett építés, karbantar­tás gátja a nyugodt tanévkez­désnek, a nevelők, a tanítvá­nyok tervszerű foglalkoztatá­sának. Munkaeszközök A szemléltető eszközökkel, audiovizuális felszerelésekkel való ellátottság sokat javult. A TANÉRT ugyan nem vállal­ta a tanévkezdésre a szállítást, mert több mint nyolcvan part­TV FIGYELŐ Gyors album. Addig bíráU ták a Színházi Album lassúsá­gát, amíg most szinte napra kész magazinná változott. Leg­utóbbi, csütörtök este képer­nyőre került adása immár a leggyorsabban informáló újsá­gokon is túltett, hisz Törőcsik Marit akkor beszéltette, ami­kor Fejes Endre darabjának, a Cserepes Margit házasságának a bemutatója a 25. Színházban az ő közreműködésével zaj­lott. De nemcsak ez a dicséretes szinkronitás jellemezte a leg­újabb Albumot, hanem a ben­ne elhangzottak gondolati iz­galma is! Elsősorban Major Tamás vallomására gondolunk, amely bizonyára nemcsak szín­házi körökben keltett vissz­. hangot. Egy nagy művész tá­rulkozott fel előttünk, miköz­ben hosszú és változatos pá- I lyájának nemcsak a sikereiről, ' de a kudarcairól is őszintén beszélt. Elsősorban a Nemzeti Színház igazgatói székétől va- ! ló megválásának körülményeit ] tisztázta, s jó volt hallani, hogy a színészi mesterséghez való visszatérésének ő maga örül csak igazán. Azt, hogy mostanában mit és hogyan ját­szik, a televízió nézői is meg­lehetősen gyakran tapasztal­hatják, hiszen mind a film­kockákon, mind pedig a kép­ernyőre vitt színházi közvetí­tések alkalmával bőven lehet hallani, látni. Lengyel est. őszintén szóivá csalódással kell nyugtázni a pénteken közvetített lengyel estet: bizony semmi olyan ér­dekességgel, művészi izgalom­mal nem szolgált, amire hosz- szabban emlékeznénk. Talán még a bevezetőként látott pszichológiai, pedagógiai dokumentumfilm volt a legér­dekesebb. hiszen egy páratla­nul érdekes témáról, a gdans­ki ötös ikrekről szólt nemcsak kedvesen, de nagyon okosan is. A tanulság, amit nemcsak az ötös ikrek szülei vonhattak le ebből a több éven át kitartó szorgalommal forgatott film­ből az, hogy a gyerek a maga korúak közösségében lesz iga­zán gyerek; hagyni, sőt segí­teni kell őt abban, hogy a hoz­zája illő társaságot minél ha­marabb és minél teljesebben megtalálja. Ez a dokumentum- film is azonban hosszúra nyúlt. Akácz László A legtisztább öröm Egy kesehajú fiú krómozott Vekkerrel végigzörgeti a mész- iltatú folyosót, csendesedik a zsivaj, a négy ajtó mögött el­tűnik a felső tagozat. Becson- gettek. Eseti néni nem feleltet. Igazgatói hozzájárulással az első órára magára hagyja az osztályt, mindenesetre, hogy ne unatkozzanak, föladja a so­ros olvasmány fordítását a kö­vetkező órai számonkérés vésztjósló ígéretével. A Zsu­zsiik, Pannik, Pistik, Jóskák felütik az irkát, könyvet, ki­pattintják a golyóstollat. Eszti néni nem feleltet, mert ő vá­laszol a kérdésekre... Eszembe jut, hogy gyerek­fejjel hányszor elgondoltam: ha fordulna a kocka, ha egyszer én kérdezhetnék, ridegen, kö­nyörtelenül! S lám! Most bez­zeg az Eszti néni is vonakodik, de legalább bevallja, hogy nem készült, nem számított rá, hogy kihívják. A folyosóra. Itt akad ugyanis egy bicegő lábú ká- szuperált asztal, kerül néhány szék is, mindeme bútorzatot az ablak elé húzkodjuk. Lás­sunk világosan, s ne a falat nézzük, noha kivételesen az üvegen túl sem kínálkozik va­lami derűs látvány, csatakos az idő, az egyenetlen terephez igazodó település házai, mint valami temetés szétszéledő kö­zönsége, a gyümölcsfáik ágain szürke ködfoszlányok lebeg­nek, ázó-fázó toprongyos kol­dusok. No, de nem azzal a szándék­kal húzódtunk ide, hogy az ab­lakon túli világot nézdegéljük, hanem, hogy szót váltsunk, be­szélgessünk. Kagyló és krónika Hogy miért a tinnyei általá­nos iskola magyar—orosz sza­kos tanárára, Tóth Jánosáéra esett a választásom? Ha jól emlékszem, két esz­tendeje ünnepi közgyűlésre voltam hivatalos Tinnyére, a község fennállásának hétszáza- dik évfordulóját ünnepelték, s hogy a falubeli gazdák huszon­öt esztendeje szövetkeztek a földek megművelésére, alapí­tottak tsz-t. Ünnepi beszéd, visszaemlékezések a kezdetre, amikor a két rossz szekér, egy pár ló, tucatnyi tehénke volt a közös vagyon. Sátor alatt, gyalult deszka asztalokra mar­hapörköltet szervíroztak. Nos Tóthnát nem láttam itt, lehet elkerültük egymást, de munká­jával találkoztam. A házigaz­dák mutatták azt a kis hely­történeti gyűjteményt, amely évmilliók tárgyi emlékeit őrzi, az ős tengeri kagylókövületeket, kőből pattintott baltát, kés­pengét, a szomszédfalubeli ne­mes szabócéh habán cserép- kancsóját, Kossuth Lajos leve­lét — a jeles államférfi és po­litikus egy ideig e községben lakott —, s az első világháború gránátverte csatamezőiről ér­kező tábori lapokat. Később meginitcsak egy köz­gyűlésen jártam itt, amikor a tinnyei gazdák kimondották: csatlakoznak a Tök, Perbál, Budajenő és Telki határában gazdálkodó Egyetértés Tsz-hez. Akkor hallottam, elkészült a termelőszövetkezet krónikája. A gyötrelmes, küszködéssel, cí- vódással teli esztendők, a meg­állapodás, majd a felvirágozás történetét Tóthné vetette pa­pírra. ö írja a falukrónikát is, mondták, az ő tiszte számon- tartani a falubeli eseményeket. Kölcsönös érdeklődés Akkor találkoztunk először. Éppen aggódott. — Mi lesz velünk? — kér­dezte. — A tsz-központ Tökön van, a nagyközségi tanács Pi­liscsabán, az ÁPÉSZ-ároda Zsá'mbékon, gyepű leszünk, senki földje — mondta. — Fölösleges volt az aggo­dalom — hallom tőle most — a tanács bővíttette az óvodát, az iskolát, a tsz minden igyeke­zettel támogatja a közművelő­dést, autóbuszt küldtek a yjzo- borkiállításra, színházi elő­adásra kíváncsi tinny elekért, s nemcsak a tsz-tagokért. Köze­ledik egymáshoz a környékbe­li falvak népe, a széthúzás, az elzárkózás helyébe a kölcsönös érdeklődés, megbecsülés lép, úgy látom. Ennyi közbevetés után tér­jünk csak vissza annak rend- je-módja szerint a — folyo­sóra. Egyelőre ott tartunk, hogy Tóth Jánosnénak, Eszti néninek sehogy sem ízlik a feleltetés. Inkább töredelmes vallomást tesz: — Igaz, hogy a korábbi években a falukrónika-pályá­zaton egy-egy csekély összegű jutalmat is nyertem, de mu­lasztás is terhelt, az 1974-es, 75-ös krónikát késve küldtem be a levéltárnak. Átmenetileg igazgatóhelyettes voltam, te­mérdek hivatali elfoglaltság­gal, ezért nem haladtam. Er­ről, ugye, kár is többet mon­dani, magamról meg minek beszéljek? Némi unszolásra azért el­mondja, hogy nem helybeli, ácsi születésű, de itt kezdte a pályát tizennyolc éve, nagyon megszerette a falut, s a falu­belieket. — Gyönyörű a környék, dombok, völgyek, erdők, van egy csodálatos tavunk. A község északi partján erdősá- vot telepítettünk, hogy ne le­gyenek olyan huzatosak az utcáink. Ez volt egyébként a közelmúltban alakított kert- barátkör első komoly tényke­dése. Ismer minden­kit, a nemzetsége­ket is, tudja, ki­nek ki a nagyma­mája, keresztapja, unokaöccse. Egy éve igazgatja a kultúrházat, elő­adást tart neve­lésről, irodalom­ról, szakköröket szervez, istápol. És írja a krónikát, föl jegyzi az ese­ményeket, hogy mikor, mivel gya­rapodott a falu. — Szeretnék majd időt szakí­tani arra is, hogy kikérdezgessem öregjeinket éle­tükről, hogyan emlékeznek a múltra, mint lát­ják a jelent. Hi­szem, hogy min­den ember tudásmennyisége is van akkora, mint mondjuk az enyém, csak a tartalma más. Tanítvány: a falu Tóth Jánosné reggel öt óra­kor kel. Elkészíti az útravalót a férjének — aki falujabeli születésű, Dorogra jár dolgoz­ni, lakatos —, reggelit, tízórait ad gyermekeinek. Eszter a leg­nagyobb, nyolcadikos, öt köve­ti Gábor, a legkisebb az ötödi­kes Judit. Tavaly még szol­gálati lakásban éltek, innen a folyosóról nyílt a bejárat, volt otthonuk most tanterem, s mi­óta — „erős OTP-segítséggel” — felépült a családi házuk, az iskola sem aprózódik három­felé, egy épület az alsó, egy a felső tagozaté. Tóthné reg­gel megfőzi az ebédet is, hogy délben csak melegíteni kell­jen. A délutánjait általában az iskolai teendők kötik le, estéi a családi s a társadalmi kötel­mek egyeztetésétől függően alakulnak. A falu fiataljai ki­vétel nélkül tanítványai vol­tak, s „igazán” minddel elé­gedett, nem arra büszke, hogy egyikből-másikból orvos, mér­nök lett, hanem hogy a maga szakmájában mind szépen megállja a helyét. S hogy akikkel az iskolában igyeke­zett megszerettetni az irodal­mat, az szívesen eljár a mű­velődési házba is egy-egy fel­olvasó-, versmondóestre, elő­adásra. — Valahogy így tervezte az életét, ahogyan alakult? — Sehogyan sem terveztem. Emlékszem, gimnazista vol­tam, abban a korban, amikor az ember lelkesedik, tervez, az ötvenes évek elejét írtuk, általános volt a lelkesedés, a jövőbe láttunk, mindent pon­tosan tudtunk előre ..., nos, akkor én átestem a ló túlol­dalára. Szinte riadtam min­denféle tervezgetéstől, egyet­len célt tűztem magam elé: képességeim szerint dolgozni. Nagyon szeretem Kaffka Mar- gitot, ő írja — ha megnyúz, sem tudom, melyik munkájá­ban —, hogy a legtisztább emberi öröm képességeink gyakorlása. Vagy idézhetném Tamási Áront, az Ábelből: azért vagyunk a világon, hogy otthon legyünk benne. Jó len­ne, ha sohasem öregednék ki a gyerekeim — a sajátjaim s a tanítványaim — közül, meg­értsem őket, megértsenek. A. Z. nere csak a gazdasági év befe­jezéséig teljesíti tervét, ez azonban nem késleltette a tan­év megindulását. A hibás eszközök zömét még nyáron megjavították, s szep­tember elejéig csupán 63 ezer forint értékű eszköz javításá­val maradtak adósok a munkát végző szövetkezetek. Elenyé­sző az összeg, mert egy-egy ilyen eszköz ára átlagosan 5 ezer forint.' A füzetcsomagok is időre el­készültek a boltokban, s a ked­vezményes vásárlási lehetősé­gekkel éltek a szülők. Isko­laköpenyekben, táskákban sem volt hiány, sőt gyarapodott a választék. A tankönyvprobléma to­vábbra is országos. Nem men­tesül ez alól megyénk sem: az általános iskolákban hétfé­le tankönyv és munkafüzet, a középiskolákban átlagosan 12 féle tankönyv egyáltalán nem érkezett meg a tanévkezdésig. Hiányoznak: 1279-en A vizsgálat Időpontjában ennyien hiányoztak Pest me­gye iskoláiban — tanítók, ta­nárok. Az oktatás személyi fel­tételei — bár lassan javulnak — semmiképp sem biztosítot­tak mindenütt. Országszerte kevés a pedagógus. A gondon azért próbálnak enyhíteni: képesítés nélküli fia­talokat alkalmaznak. Köztük olyanokat is, akik már megkí­sérelték a felvételi vizsgát va­lamelyik pedagógusképző in­tézményben, de sikertelenül. Továbbképzésükről megyeszer- te igyekeznek gondoskodni. Vácott és Cegléden konzultá­ciós közppntok létesültek. Ezekben egyhetes, bentlakásos tanfolyamokon készítik fel a még képesítés nélkül oktató fiatalokat levelező tagozati vizsgáikra. A felsoroltakon kívül is akadtak gondok szépszerivel. Például évek óta fejtörést pjíoz az iskolák vezetőinek, pedagó­gusainak, hogy tanévkezdéskor még számos nyomtatvány hiányzik, amelyeket pedig még az előző tanév szeptem­berében megrendeltek. Például a váci Sztáron Sándor Gimná­ziumba csak az igényelt nyom­tatványok 30 százaléka érke­zett meg időre. Évről évre ne­hezebb hivatalsegédet, fűtőt, takarítót találni. S éppen ott, ahol erre a legnagyobb szük­ség lenne: a kis iskolákban. A népi ellenőrök jelentései a gyermekélelmezés helyzeté­nek formálásáról adnak sza­mot. A nagyobb községekben, városokban azonban még min­dig sok tanuló nem jut napkö­zihez. GaLgamácsán például 8u gyermek felvételi kérelmét utasították el. Az iskola nem tud segítséget adni sok szelő­nek a gyermekek étkeztetésé­ben. A tanácsok szakigazgatási szervei, néhol azt szorgalmaz­zák, hogy éttermekben ebédel­jenek a gyerekek. Ez nem az „igazi” megoldás. Az étterem sokhelyütt egyben kocsma is, s aligha szolgálja a szocialista éleanódra nevelést. Már jobbnak kínálkozik az a lehetőség, hogy szüleik mun­kahelyén étkezhessenek a gye­rekek. A váci Forte például sok diákot fogadna, s az ebéd ára sem borsos, 10 forint körüli. S hogy a gond mennyire sürgető, és szervezett teendőket kívánó, arra bizonyítékul hadd álljon itt két adat: a szígetszentmik- lósi 160 főre tervezett gyer­mekkonyhán 416 személyre, a ceglédi Várkonyi István álta­lános iskolában 240 helyett 500 gyermekre főznek. Eredményes mozgalom Talán segíthet az egy üzem — egy iskola mozgalom is, mely a megyében sokfelé ered­ményes. A szocialista brigádok társadalmi munkával segítik az iskolák építését, részt vál­lalnak a karbantartásból, sőt — mint a hernádi Március 15. Termelőszövetkezet, vagy az Egyesült Izzó — szocialista szerződést kötnek az általuk támogatott iskolákkal. Vasvári G. Pál i I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents