Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-05 / 210. szám

1976. SZEPTEMBER 5., VASÄRNAP "xMhm Szedik Pilisen a Somogy gyöngyét A pilisi Aranykalász Ter­melőszövetkezet mintegy há­romszáz hektáros burgonyate­rületén megkezdődött a beta­karítás. Nyolc kombájn dolgo­zik. Még ebben a hónapban elkészül a 250 vagonos bur­gonyatároló, s a válogató gép­sort is üzembe helyezik a hó­nap végén. Koppány György felvétele Nem aprózzák el a területet Aíbsrtirsán Kevesebb növényiélét termelnek - korszerűbben Az albertirsai Dimitrov Tsz Ötéves terve fekszik az aszta­lon. Precíz, körültekintően ki­dolgozott elképzelés, mely 34 oldalon foglalja össze a nö­vénytermesztés, állattenyésztés és a kisegítő ágazatok fejlesz­tési terveit, s egyben választ ad arra is, miből, mennyi szük­séges, hány és milyen szak- képzettségű ember kell a tel­jesítéshez. Megállapítja, hogy a munkavállalóknak milyen szociális, munkavédelmi körül­ményeket tudnák biztosítani. Saját takarmánnyal De nézzük, mit akarnak el­érni a következő öt évben és hogyan? A szántóterületük csökken a tervidőszak végére, mert ötven hektár erdőt tele­pítenek, és 60 hektárral bő­vítik a szőlőt. A háztáji és il­letményföldek levonása után 1900 hektár közös művelésű szántóterületük marad. Hogyan lehet mégis jobb gazdasági eredményeket elérni? Egysze­rűsítik a vetésszerkezetet, na­gyobb hozamú fajtákat alkal­maznak, évente öt százalékkal növelik a műtrágyafelhaszná­lást, javítják a növényvéde­lem hatékonyságát. A gépek és eszközök ésszerű kihaszná­lására törekednek, s több, job­ban kezelt istállótrágyát jut­tatnak a földekre. Azt tervezik, hogy az állat­tartáshoz szükséges összes tö­meg- és abraktakarmányt a saját gazdaságukban termelik meg. A vetésterület 21 száza­léka lucerna, melyen nemcsak az állatállomány fehérjeszük­ségletét állítják elő, hanem négy-öt vagon elit- és elsőfo­kú, fémzárolásra alkalmas ve­tőmagot is. Kedvezően hatott a termelési kedvre a dohány idei termelői árrendezése. Si­rokkó rendszerűvel váltják fel a régi HTP-pajtákat, s a mun­ka _ termelékenységének növe­lésére 1980-ig' automatizálják a dohánytörést. Bortároló épül Az aprómagvak betakarítá­sára NDK-kombájnt vesznek, a gabona-, kukorica és más szemestermények aratásához az SZK 5-ös és SZK 6-os ara­tó-cséplő gépeket alkalmazzák. Harmincháromról harmincra csökken traktoraik száma, de erejük 1668-ról 2030 lóerőre nő. Jelenleg 116 hektár a közös művelésű szőlő. Ebből 64 hek­tárt alakítanak kordonos mű­velésre, melytől öt év átlagá­ban évi 70 mázsa termést vár­nák. 1978-ban kezdik, és há­rom év alatt készül el a hat­van hektár új telepítés, mely széles sortávú, magas művelé­sű, gépi csonkolásra és szüre­telésre alkalmas lesz. A táp- anyagpótlásra híg sertéstrágyát használnak majd. A szőlő te­lepítésével egy időben három­ezer hektoliteres felszíni bor­tárolót építenek, és teljes egé­szében maguk dolgozzák fel a szőlőt: 2 ezer hektolitert saját borozóikban értékesíte­nek, ezerből vermutot készíte­nek, egy-másíél ezret pedig pa­lackosai ak. Hogyan lehet hasznosítani a futóhomokot? A tsz 604 hektá­ron erdőt telepített, s ezt éven­te 10 hektárral növelik. Cel­lulóznyárt és fenyőt ültettek. Öt év alatt 1200 köbméter fát termelnek ki. A mélyfekvésű albertirsai és mikebudai réteket továbbra is részeskaszálóként hasznosítják, 6 170 hektáron korszerűsítik a legelőt; öntözik és megte­remtik a szak as; legeltetés feltételeit. Szükségük lesz a több, jobb minőségű fűre, mert a növendékmarhákat nyaran­ta itt akarják elhelyezni. Tavaly beléptek az ISV-rend- szerbe. s két és fél millió fo­rintot költöttek a modem ser­téstelep felépítésére. E telepen 278 kocát tudnak elhelyezni, melynek éves szaporulata 4608 malac lesz. 1977-ben áttérnek a mesterséges megtermékenyí­tésre. Az adottságokén hasznosítva A kisegítők és melléküzem­ágak jelentős nyereséggel dol­goznak, az így befolyt összege­ket is az alaptevékenység fej­lesztésére fordítják. A húzó­zár- és játéküzem például nem­csak azért fontos, mert 2,6— 3 millió forintos bevételt je­lent a szövetkezetnek, hanem azért is, mert nyáron 35, té­len 60 ember munkahelye. Itt oldják meg a kismamák, a csökkent munkaképességű asz- szonyok, valamint a szőlészet és a kertészet dolgozóinak téli foglalkoztatását. Bőven adna még témát a terv, de ennyiből is látszik, hogy a szövetkezet fő célja a szakosodás. Azzal foglalkoz­nak, amihez a talaj- és techni­kai adottságaik a legmegfele­lőbbek. Az eddiginél kevesebb növényfélét termesztenek, de magasabb termésátlagokat sze­retnének elérni az agrotechni­ka legmodernebb eszközeinek alkalmazásával. Sertés- és mar­hatelepeikre ugyanezek az el­vek érvényesek. T. Ágoston László M cselekvési programból Középpontban: n rekonstrukció t Bontanak, építenek a vád Bélé sáragyárban A kérdésre hogy hol tarta­nak az alapszervezet cselekvé­si programjának végrehajtásá­ban, Szűcs Kálmánná párttit­kár kimutat az ablakon: — A rekonstrukciós előké­születek kellős közepén! Arról van szó, hogy a Ma­gyar Selyemipar Váci Bélés­szövőgyárának alapszervezeté­ben az idén a két ütemben ter­vezett, összesen mintegy 170— 180 millió forintos rekonstruk­ció előkészítésének, lebonyolí­tásának aktív támogatása a legfőbb feladat. Ez a cselek­vési program gerince. A kommunisták támogatásával Losonci József energetikus, a párt vezetőség tagja megis­mertet az előzményekkel: — Gépeink meglehetősen el­avultak, az igények meg egy­re nőnek a bélésáruk iránt. Amikor megszületett a döntés az V. ötéves tervben sorra kerülő rekonstrukcióról, és el­készült a vállalat ötéves gaz­dasági terve is, összeültünk megbeszélni: mit tehetünk mi, kommunisták? Kiderült, hogy sokat. — Már maga az előkészü­let is több szakaszra oszlik: műszaki tervezésre, a szüksé­Eszmény, ideál ’76 Mondd meg, ki vagy... ■— Ne kérdezd, mi az ideá­lom, úgysem tudom megmon­dani ... Pontosabban, nekem olyan nincsen ... Vagyis biz­tosan van, csak még sohasem gondoltam utána. —- Rendben van, akkor más­hogy kérdezem. Mi az, amit eszményítesz az életben? — Ez megint túlságosan bo­nyolultan. hangzik. — No, rendben van. Teszek még egy kísérletet. Mit vársz az élettől, kihez akarsz ha­sonlítani, mit tartasz az érte­lemről, a munkáról, önmagad­ról, tót szeretsz, kik a bará­taid? Most sem érted miről van szó? Rendhagyó idill Az asztalon üres és félig üres söröskorsók, köztük — csak úgy elszórtan — egy-egy stampedlis pohár. Az asztal mögött, két fiatalember üldö­gél. A hosszú, barnahajú hát­radől, kezeit lazán lógatja ma­ga mellett, feje időnként ol­dalra billen. Társa, a rövidre nyírt hajú zömök, közönyösen hajtja le fejét, vastag ujjai­val egy gyufásdobozt bököd odébb az asztalon. — Dolgozom, hogyne dol­goznék — mondja, mintegy magyarázatképpen, lévén dél­előtt tíz óra —, csak most ép­pen szabadnapos vagyok ... Hogy hol? Kőművesnél. Órán­ként 17 forintot fizet, hát nem elég az? Megvan mindenem. A könyveket, nem szeretem, televíziót sem igen nézek, leg­feljebb a meccseket. Nem így van? Oldalba böki társát, aki le­győzve hirtelen támadt riadt- ságát bánatosan elmosolyodik. — De, pontosan — bólint, aztán újból elemyed. Ismét a köpcös veszi át a szót. — Ismerek mindenkit. Ját­szunk olykor ezen az automa­tán — muitat egy rikító szí­nekkel tarkított játékasztalra —, igazán nagy küzdelmeket vívunk. A helyszín Dunakeszi egyik kocsmája, nem messze a busz­megállótól, a főúttól és Buda­pesttől ... A harmónia Hosszú gépkocsisorok kí­gyóznak a mendei téglagyár bejáratánál, jármű és vezetője türelmesen várakozik, míg rá­kerül a sor. Nem mondhatom, hogy a legkorszerűbb módon készítik itt alapvető építő­anyagunkat. Ügy tűnik ezeket a düledező, roggyant tetős épületeket a múlt század vé­géről, de legfeljebb a század elejéről felejtették itt. — Hát, igen — mondja Sziráki István, a téglagyár esztergályosa, aki afféle javí- tó-szerelő-mindanes feladatát látja el —, üzemünk nem a legkorszerűbb. Én azonban, azt hiszem, még mindig jobb így, mintha Budapestre utaz­nék a gyárakba, akár a men- deiek többsége. — Mindenkinek lehet, sőt van célkitűzése, csak sokan nem gondolkoznak el ezen. Nekem? Hogyne lenne. Az én eszményem a sokoldalúság, de nem járok a fellegekben. Munkafeladataimat többnyire ellátom, másképp nem is len­ne nyugalmam. Meg KISZ- titkár is vagyok a községben. No, meg egy hónapja háza­sodtam. Pillanatra élgondolkozik, ráncolja homlokát, aztán hir­telen megszólal. — Nem tudom, nem hang- zik-e fellengzősen, ha úgy fo­galmazok: a harmóniát tartom életem eszményének. Azt a nyugalmat, amit akikor érzek, ha az előbb felsorolt dolgok között rendet teszek. Nem utánzók sem színészeket, sem slágerénekeseket, nincs nekem ahhoz tehetségem... Koránkelők A Sütőipari Vállalat nagy- kátai gyárában lassan már be­fejeződik a műszak. Délelőtt tizenegy óra felé járhat. — Koránkelő emberek va­gyunk — magyarázza Vonnák Gábor pék —, reggel 2 órakor, fél háromkor kelünk, mert a friss kenyérnek időben el kell jutnia az üzletekbe. Elhallgat, mintha már töb­bet beszélt volna a kelleténél, a „fuszlun” gödörbe ugrik, a hihetetlenül hosszú péklapá­tot a kemencébe dugja, s máris egymás után bukkan­nak elő a ropogós, barnára sült kenyerek. — Á, azokból zsemlemorzsa lesz — teszi hozzá. A beszélgetésbe vékony, magas fiú, Lengyel György is bekapcsolódik. Még csak két hete dolgozik az üzemben. — Az én célom, hogy jól erez­zem magam a közösségben, no meg a tanulás — mondja. Közösség, együvétartozás, család, barátság, tanulás. Mi minden ki nem derül egy röp­ke beszélgetésből... Vadmotorosok Érd határában éles kanyar­ral fordul a betonút Budapest felé. Még a forduló kezdetén ben­zinkút húzódik az országút mellett. A távolban két keréken szá­guldó vékony csík tűnik fel, egyre nagyobbodik, míg a vé­gén kiderül: motor. Két fiatal­ember, aítók kis pécsi kirucca­násról érkeztek meg. — Rázós kérdés ez — mond­ja a navigátor —, de ez egy­szer melléfogtál. Nekem ugyanis van ideálom. Moto­rozni szeretek, s ezért hihetet­lenül tisztelem Agostinit. Bá­tor, erős, a száguldás az ele­me. Ezenkívül szívesen járok szórakozni... Társa elégedetten simogat­ja bőrből készült „könnyűbú­vár öltözékét”. — Mikor szórakozzon az ember, ha nem most, fiatalon. Disoo&ba járunk, táncolunk. Nyáron körbehajtottuk a Ba­latont. Mondanom sem kell, tele volt csinosabbnál csino­sabb lányokkal. Mindig került egy-€gy... A tanyán, a tanácson A színhely az Április 4. Ru­házati Szövetkezet ácsai rész­lege. Barna hajú, 24 éves lány figyeli a varrógép-húzta gépselyemcsíkot — alakul a fürdőruha. — Nekem nincs ideálom. Csak egészséget és nyugalmat akarok. Azelőtt a vendéglátó- iparban dolgoztam, albérletben laktam. Most visszamentem a szüléimhez — tanyára. Jól érzem magam, s nem vágyom semmire — mondja Bálizs Ro­zália. Nem így gondolkozik vagy száz kilométerrel odébb, Tá- piószelén a 29 éves Kocsi Ist­vánná. — Azelőtt volt egy nagy vágyam. Tanulni akartam. Gyerekkoromban szívesen jártam múzeumba, kívülről ismertem kiállítási tárgya­kat. Archeológus akartam lenni. Akkor nem sikerült, most már késő. Megszerettem az új szakmámat. Igazgatási előadó vagyok a tanácsnál. Tétovázik egy kicsit, barna szeme elégedetten csillog. — És itt a család. Két fiam van, a férjem gépkocsivezető. Házat építünk, mert kell a sa­ját otthon.., ★ Vágyak, emberek. Ki többet, ki kevesebbet vár az élettől. Ideál, eszmény olyan' szavak, amelyeket nemigen fogalmaz meg az ember. Mert mindenki egyénisége, megfogalmazott vagy meg nem fogalmazott céljai szerint él. Virág Ferenc ges energia biztosítására, épü- j letberuházásra — új kompresz- ' szorházra van szükség például, ! amelynek kapacitása a jelen- í léginek csaknem kétszerese, j 500 kilowatt —, tereprende­zésre, s vele a közműhálózat áthelyezésére és a dolgozók szakmai átképzésére. Tudni kell, hogy a jelenle­gieket felváltó, pneumatikus — vetélő nélküli — szövőgépek kezelése sok új ismeretet igé­nyel a szövőnőktől — és a művezetőktől. — Csehszlovák gépek ezek, négy darabot már januárban kaptunk Zbrojovka Vsetinből, hogy a kísérleti műhelyben megkezdhessük a dolgozók át­képzését. Szűcs Kálmánná veszi át a szót: — A gyár profilja nem vál­tozik, a rekonstrukció célja más: a munkakörülmények ja­vítása, a termelés felfutása, . gyártmányfejlesztés és vele i párhuzamosan létszámmegtalca- rítás. A rekonstrukció követ­keztében a termelésünk 1980- ra csaknem megduplázódik: a jelenlegi 4,5 millió négyzetmé­terről 8,5 millióra nő. Mindezt úgy kell végigicsinálni, hogy a termelés az előkészületek alatt is zavartalanul folytatód­jék. Alig várják már az új gépeket A várható változások, a tel­jesen új technológia nem riasz­totta meg a dolgozókat; ellen­kezőleg: alig várták már a jövő év második felét, az új gépeket Ebben az érdem a pártszer­vezet 45 kommunistájáé, azo- ké, akik türelmes, meggyőző- nevelő munkával érveltek az öreg gyár megújulása, az új technika és technológia elő­nyei mellett. A kísérleti üzemben meg­kezdték- a dolgozók betanítá­sát; 4 művezetőt pedig a bu­dapesti Sortexbe küldtek ta­nulni, a többi tizenkettőt, to­vábbá 16 segédművezetőt és a három blokkvezetőt fokoza­tosan képezik át. Tervbe vet­ték azt is, hogy az új gépek megérkezése előtt Csehszlová­kiába küldik ki a szövőnőket gyakorolni, hiszen nagy fel­adat vár rájuk: 12—14 gépet kell majd kezelniük a mosta­ni 8 helyett! Mindez épp úgy benne van a pártszervezet cselekvési prog­ramjában, mint a tereprende­zéssel kapcsolatos politikai tennivaló. Igen, politikai, hi­szen először a kommunistákat kérték meg a Gábor Áron komplex brigádban, hogy ve­gyék rá a többieket: segítsék a villany- és gázvezetékek át­helyezését, a bontási, rende­zési munkákat. Persze, munka­idő után és szabad szombatju­kon, hiszen az idő sürgetett: rövidesen elkezdődik a komp­resszorház építése. Mércének tekintik — Erre azért volt szükség, mert a bontásra egyszerűen nem akadt vállalkozó — tájé­koztat Losonci József. — Azt pedig valamennyi szocialista brigád tagjai vállalták, hogy műszak után egy órát a kísér­leti műhelyben töltenek: is­merkednek az új gépekkel. — Éppen most készülünk számot adni, mit hajtottunk végre a cselekvési progra­munkból. Kommunistáink di­cséretére legyen mondva, nem ültünk ölbe tett kézzel. Részt vettünk az Ötéves és az éves gazdasági tervek, a takarékos­sági intézkedési tervek kidol­gozásában, ismertetésében; közreműködtünk a KlSZ-veze- tőségválasztások politikai elő­készítésében, lebonyolításában; irányításunkkal a szakszerve­zeti bizottság kidolgozta a gyár munkaverseny-szabályzatát — ami olyan jól sikerült, hogy az egész válalat ezt tekinti mércének —, minden lényeges kérdésről beszámoltattuk a gazdasági vezetőket, a kapott információkról tájékoztattuk a taggyűlést, értékeltük az első félévi tervtekjesítést, a gyár gazdasági helyzetét, a termelés pártellenőrzésének tapasztala­tait, s a munkaerő-gazdálko­dás helyzetét stb. Most az if­júsági parlament előkészítésé­nek politikai feladatai várnak ránk, majd a párttagsági köny­vek cseréje. És közben fél szemünk állandóan rajta van a rekonstrukció előkészítésén, hiszen sikerétől függ a gyár jövője. Nyíri Éva Budapesti—Pest megyei közös népfrontakció Környezetvédelmi hónap októberben Várhatóan első ízben kerül népfrontkongresszus plénuma elé annak értékelése, hogy mifr tett a mozgalom — sajátos eszközeivel — a természeti környezet védelméért, az V. kongresszus vette fel a leg­szélesebb tömegbázisra tá­maszkodó társadalmi mozgal­munk szertágazó feladatai közé a könyezetvédelem ügyé­nek támogatását. Népfrontfórumon vetődött fel először a környezetvédelmi törvény megalkotásának gon­dolata is és tömegmozgalmi feladattá lett a törvény betűi­nek a valóságba való átülteté­se. Az országos tanács már 1973-ban megrendezte az I. országos környezetvédelmi konferenciát: itt kidolgozta a környezetvédelem társadalmi programját és felhívással for­dult a lakossághoz a társadal­mi feladatok megoldásáért. A IV. ötéves tervidőszakban mintegy 600 millió forint ér­tékű könyezetvédelmi, fásítá­si, parkosítási munkát végez­tek országszerte a KISZ- és az úttörőszövetség közremű­ködésével. Októberben közös hónapot tart a HNF fővárosi és Pest megyei Bizottsága „Budapest és Pest megye a környezet vé­delméért” címmel. Erről tájé­koztatta lapunkat Vajda László, a HNF megyei bizott­ságának gazdaságpolitikai munkatársa. — Az egyhónapos kampány célja kettős: a környezetvéde­lemmel kapcsolatos ismeretek terjesztése az egyik, s a má­sik —, hogy az első ne csupán szó maradjon — a tett: azok a társadalmi munkanapok, me­lyek főváros- és megy «szerte a szűkebb pátria természeti értékeinek védelmét, gyarapí­tását szolgálja. Októberben te­hát számos HNF-vitaest, an­két, előadás témája lesz a kör­nyezetvédelem s a falvak, vá­rosok szépítésére fognak össze a megye lakói. — Az eseménysorozat há­rom központi rendezvénye közül az elsőt október 4-én, a HNF Budapesti Bizottságának székházában tartják. Itt elő­adások hangzanak majd el a főváros és Pest megye ötéves környezetvédelmi terveiről, s ekkor lesz szó arról, hogy mi­ként munkálkodhat együtt a megyei és a budapesti nép­frontbizottság a környezetvé­delemért — október után is. A másik központi rendez­vény Ráckevén lesz. Az itteni környezetvédelmi hét során a helyi és az üdülőövezeti gon­dokról, feladatokról lesz szó, ismertetik Ráckeve és a kör­nyék fásítási tervét is. Októ­ber 16-án és 17-én a környék védelmére, szépítésére társa­dalmi munkanapokat szervez­nek. A hónap utolsó hetében Vácott kezdődik környezetvé­delmi hét. Fotókból, rajzokból, plakátokból és veszéíytérké- pekből nyílik kiállítás a Ma­dách Imre Művelődési Köz­pontban. Október 25-től 29-ig a város négy népfrontbizottsá­gán tartanak ankétokat; egye­bek között a környezetvédel­mi törvényről, s a köztisztasá­gi szabályokról, rendeletekről. 29-én a város lakói a DCM- be látogatnak, s előadást hall­gathatnak azokról a cement­ipari beruházásokról, melyek a porártalom kiküszöbölését szolgálják. I J k

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents