Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-04 / 209. szám
1976. SZEPTEMBER 4., SZOMBAT %ZÚd<m Támogatás az aszálykárok csökkentésére PénzUgyi és mezőgazdasági szakemberek eszmecseréje Zsámbékon A mezőgazdasági nagyüzemek aktuális közgazdasági és pénzügyi gondjairól tartott tegnap előadást Zsámbékon. az Agrár- tudományi Egyetem üzemgazdasági, üzemmérnöki szakán dr. Kis Pál, a Magyar Nemzeti Bank mezőgazdasági főosztályának vezetője. A tanácskozásra — melyen jelen volt Rostás Tibor, az MNB Pest megyei Igazgatóságának osztályvezetője, valamint a budai járás termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságának vezető szakemberei, á természetesen az egyetem zsámbéki tagozatának tanárai — a Zsámbék és vidéke napok egyik rendezvényekén került sor. A bank főosztályvezetője előadásában értékelte a mező- gazdaság 1976. évi várható termelési értékét, szólt az aszály okozta terméskiesésekről, s arról, hogy ezek áthidalására a pénzügyi szervek több intézkedést tettek, illetve terveznek. Így indokolt esetben az esedékes hiteltörlesztést is prolongálják, alkalmanként a visszafizetést jövő évre halasztják. A mező- gazdasági beruházásokról elmondta, hogy a szarvasmarhaistállók és korszerű sertéstenyésztő-telepek létesítésében lemaradás mutatkozik, ezért allami támogatást nyújtanak a szövetkezeteknek, a meglevő, üres létesítmények benépesítéséhez pedig az eddiginél kedvezőbb középlejáratú forgóalap-hitelt bocsátanak rendelkezésükre. Dr. Páti Nagy Elemér, egyetemi docens nozzászólásáoan arra hívta föl a figyelmet, hogy a lucerna az egyik legtöbb növényi fehérjét tartalmazó pillangós takarmány, vetésterülete erősen lecsökkent, s ahol termesztik, ott is több a gaz, mint a lucerna. A parlagföldek jobb, ésszerűbb kinasznalására is több figyelmet kellene fordítani. Jelenleg ugyanis 120 ezer hektárnyi terület bevetetlen, pedig rövid tenyészidejű növényekkel, mint például a cirok, hasznosítani lehetne. A cirkot akár másodvetésként vethetnék, hiszen Szegeden két világhírű fajtát is nemesítettek. Ag István, a Sasad Tsz elnöke azt javasolta, hogy az iparhoz hasonlóan próbálják ki a bértömeg-gazdálkodást a mezőgazdaságban is, mert valószínűleg sokkal ösztönzőbbnek bizonyul a jelenlegi átlagbér-gazdálkodásnál. Rakusz József, a toki tsz elnöke arról beszélt, hogy míg a piacon 10—12 forint a legsilányabb őszibarack kilója, addig a termelőszövetkezetektől 6 forintért veszik át a feldolgozó üzemek. A negyedik ötéves tervidőszakban mindössze egyszer, 1974-ben hozott nyereséget a szövetkezetnek az őszibarack ültetvénye. Ez lehet az oka, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek nem áldoznak kellő összeget a telepítések felújítására. Czibar -Valéria Magyar-bangladesi árucsere-forgalom Augusztus 31— szeptember 3. között magyar—bangladesi tárgyalások folytak Budapesten. A tárgyalások eredményeként pénteken új árucsereforgalmi jegyzőkönyvet írtak alá. A dokumentum áruforgalmi előirányzata mintegy 8 millió dollár. Magyarország elsősorban gépipari termékeket, köztük textilgépeket, vasúti berendezéseket, elektromos felszereléseket, egészség- ügyi berendezéseket, műszereket, továbbá fotótermékeket exportál. A bangladesi fél jutát, jutaterméket, teát, textilt, félkésztermékeket, nyersbőrt, bőripari cikkeket szállít Magyarországra. A bangaladesi delegációt Matiur Rahman kereskedelmi államtitkár vezette, partnere Udvardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes volt. Matiur Rahman államtitkárt fogadta dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter. ki ősszel 29, jövőre több mint 50 magyar kiállítás külföldön Megkezdődött a kiállítások őszi csúcsforgalma. Jelenleg 14 országban tevékenykednek a HUNGEXPO szakemberei különböző vásárok lebonyolításán, előkészítésén. Az őszi programról és a jövő évi külföldi kiállítási tervekről pénteken tájékoztatta az újságírókat a HUNGEXPO városligeti székházában Komjáth István, a külföldi kiállítások igazgatója. Többek között elmondotta, hogy az idén ősszel 29 kiállítást rendeznek külföldön: a szocialista országokban 12, az európai fejlett tőkésországokban 11 és a tengerentúli fejlődő országokban hat bemutatót Először vesznek részt magyar kiállítók a moszkvai kommunális és épületberendezési vásáron, ugyanott az olimpiai felszerelések vásárán, Ceske Budajovicében a mezőgazdasági, Poznanban az irodagéptechnikai, Helsinkiben a műszer- és híradás- technikai vásáron. Ugyancsak először kerül sor Milánóban magyar hétre, Karachiban magyar gépipari kiállításra, Lagosban pedig a magyar komplex szállítások kiállítására. Ä legnagyobb magyar bemutatókat a lipcsei őszi vásáron és a zágrábi vásáron tartják, ahol 2500, illetve 2000 négyzetméternyi területen vonultatják fel a magyar vállalatok termékeit. Magyarország hivatalos jövő évi külföldi kiállításainak programja szerint — amelyet a kormány nemrégiben hagyott jóvá — 50 magyar bemutatót rendez külföldön a HUNGEXPO, ebből 10—18-at a szocialista és a fejlett tőkésországokban, 14-et pedig a fejlődő tengerentúli országokban. \ Népfrontkongresszus előtt Az összefogás hatalmas erő Beszélgetés egy Pest megyei küldöttel Tisztelet és becsület annak, aki több mint két évtizede dolgozik egyazon munkakörben, egyazon munkahelyen. Az ilyen embert soha nem érik váratlanul, felkészületlenül a kérdések, két évtizednyi tapasztalat birtokában mindig és mindenki érdemi választ kaphat tőle, jótanácsot, eligazodást, vagy éppen konkrét segítséget, mikor mire van leginkább szükség. Elnökhelyettes — elnök Kiss Tibort éppen két évtizede választották elnökhelyettessé a nagykátai járásban. Előbb a járási tanácsnál töltötte be ezt a tisztséget, jelenleg pedig a járási hivatalban. És még ennél is régebben vesz részt a Hazafias Népfront munkájában: negyedszázada választották elnökségi tagnak a járásban. Előbb egy évtizedig tevékenykedett járási népfrontelnökként, egészen a legutóbbi átszervezésig. Jelenleg a Pest megyei népfrontbizottság tagja, valamint a nagykátai nagyközségi népfrontbizottság elnöke. — Kezdetben sokat tűnődtem rajta — kezdi a beszélgetést, hogyan is egyeztethető össze ez a két munkakör. Akkor hirtelenében nem tudtam önmagámnak válaszolni rá. Ám nem sokáig maradtam felelet nélkül. Az egyik falugyűlésen, ahová mint a járási népfrontbizottság elnökségi tagja voltam hivatalos, elpanaszolták az emberek, hiába kérik a tanácsot, hogy tegye rendbe a falu utcáit, nem történik semmi. Nem sokkal később hasonló panasznak voltam tanúja, csak éppen ellenkező előjellel. Az egyik község tanácselnöke arról kesergett, hogy kevés a pénzük, járdalapra ugyan telne még, de a munkák elvégeztetésére már száz forintnyi összeg sem jut. Hogy miért mondtam el ezt a két történetet? Annak példázatául, miként kapcsolódik szorosan egymáshoz két munkaköröm. A különböző népfrontrendezvényeken, a falugyűlésektől a képviselői fogadóórákig sok-sok olyan emberrel találkoztam, akiknek őszinte véleménye nagy segítséget nyújt hivatali munkám jobb elvégzéséhez. A településfejlesztési tervek összeállításánál, a rendelkezésre álló összegek elosztásánál egyaránt hasznosíthatók a népfrontrendezvényeken szerzett tapasztalatok. Ugyanakkor az ily módon összeállított tervek végrehajtásához a népfrontaktivisták igen sok segítséget nyújtanak. Példa még nem volt rá Mindez számokra átfordítva annyit jelent: a negyedik ötéves terv időszakában ötvenhatmillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a nagykátai járás lakói, üzemei, gazdaságai és intézményei. Vagyis: a népfront jó szervező, mozgósító munkájának eredményeképpen ennyivel lett gazdagabb öt esztendő alatt a nagykátai járás. És ebben Kiss Tibornak, az elnökhelyettesnek és a népfrontelnöknek egyaránt része van. — Érdekes változás van kialakulóban — folytatja tovább a megkezdett gondolatsort. — A korábbi években a társadalmi munkák zömét a lakosság vállalta magára. Most viszont, a lakosság változatlan aktivitása mellet. egyre nagyobb részt kérnek és vállalnak magukra az üzemek, gazdaságok, elsősorban azok szocialista brigádjai. Éppen az elmúlt napokban készítettünk számvetést az ide. év első hat hónapjában végzett társadalmi munkáról. Tavaly ez az összeg fél esztendő alatt 2,5 millió forint volt. Most viszont 7,7 millió, amelyből 4,5 millió az üzemek és gazdaságok áldozatkészségé, dicséri. Ennek a nagy összefogásnak az eredményeként készült el tavasszal a szent- mártonkátai könyvtár és ifjúsági ház, Farmoson pedig néhány héttel ezelőtt egy öt- venszemélyes óvoda. Ugyanakkor Tóalmáson száz-, Tá- piószőlősön és Tápiószelér. pedig ötvenszemélyes óvod: épül. A munkák jelenlegi állása arra enged következtetni hogy járásunkban az idéi végzett társadalmi munka értéke eléri majd a tizennyolc- millió forintot. Erre példa még soha nem volt járásunk történetében! Kiss Tibort az idei alkotmányünnepen a kiváló társadalmi munkás jelvény arany fokozatával tüntették ki. Nem véletlenül. Mint ahogy nem véletlen az sem, hogy egyike lesz a megyei küldötteknek a Hazafias Népfront VI. kongresszusán. P. P. Az új stockholmi felhívás hazai visszhangja Kapor bürökkel — és ürömmel Kimaradt az indigó, nem fizettek Az ország minden részéből továbbra is érkeznek az Országos Béketanácshoz a levelek, táviratok, egyéni és testületi állásfoglalások, amelyeknek írói egyetértésüket fejezik ki a stockholmi felhívás céljaival. Köztük is kiemelkedő az a sok ezres aláírásgyűjtemény, amelyet a magyar vasutasok és a „31 év békében” című kiállítás látogatói írtak alá. A Fővárosi Autótaxi Vállalat, a Soproni Szőnyeggyár, a Budapesti Növényvédelmi Kutató Intézet, valamint a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem kollektívájától csakúgy, mint sok más nagyüzemtől, tudományos intézménytől és társadalmi szervezettől címzett állásfoglalásokkal együtt mintegy 7,5 millió állampolgár nyilvánította ki elhatározását, hogy minden erejével küzd az új stockholmi felhívásban foglaltak megvalósításáért. A mérlegelésnél jelen volt az ÁFÉSZ felvásárlója — ugyanaz az ember, aki az indigót elmulasztotta a megfelelő helyre tenni — s átvette a kaprot, noha ő sem értett hozzá. Ezután a kocsikísérő vasvillával a teherautóra rakta a terményt, s az átvételi elismer- vényre ráütötte a konzervgyár meóspecsétjét. (Számukra kissé különösnek tűnt, hogyan lehet az, hogy egy hozzá nem értő kocsikísérő minősítheti az árut, de Pintér Béla elmagyarázta, hogy nagy a gyárban a munkaerőhiány, kevés a rni- nösítő-szakember...) így tehát kőrútjára indulhatott a szennyezett kapor, mely végül is az előfeldolgozó telepre került. Itt szétterítették, s szikkasztották. Három hét múltán azonban nem tárolhatták tovább, s kidobták a szemétdombra ... A termelő sem vétlen Vétkes a felvásárló, s a konzervgyár is. De vajon az-e a termelő? Deák István és apósa vádlón kérdezték: Miért nem fizetnek? Mikor visszakérdeztünk: miért nem válogatták újra a telepen lerakott kaprot? Furcsa választ kaptunk: „Nem tudtunk róla”... Azután tovább folyt a beszélgetés, s kiderült, hogy Deákék ugyan tudták, hogy szennyezett a kapor — saját bevallásuk szerint 20 százalékig — mégis hagyták kocsira rakni. — Nem, a piacon nem tudtam volna eladni — mondta Deák István. Tehát a levélíró sem egészen vétlen... ★ A kapor, mely immár a szemétdombra került, néhány felelőtlenül elhelyezett pecsét eredményeként jelenleg a Budapesti Konzervgyár tulajdona. Az ár egy részét — 9 ezer forint helyett 7 ezret — kifizeti a gyár az ÁFÉSZ-nak, s az a termelőknek. Legalábbis ezt ígérte ottjártamkor Pintér Béla. A kaporügy végül „megnyugtatóan” lezárult. Vagy mégsem? Vasvári G. Pál Az aszályos nyár bizony megtizedelte a zöldséget is. Lépten-nyomon hallhattuk: minden zöldségre szükség van, felvásárolják a termést. Mégis az iménti ígéret ellenkezőjéről számolt be egyik olvasónk Deák István, kartali termelő augusztus 24-én kelt levelében. Mint írja, néhány helyi zöldségtermesztő kaportermelésre szerződött a Budapesti Konzervgyárral. A termés jó volt, s a helyi felvásárló, a Galgavidéke ÁFÉSZ át is vette. A június 21-én leadott kapor súlya 26,8 mázsa volt. A felvásárló közölte, hogy majd a bizonylat beérkezése után fizetik ki, kilónként 4 forint 20 fillérért. „Sajnos eddig még ígéretet sem kaptunk — folytatódik a levél —, a pénz kifizetéséről, s hogy miért, azt csak az illetékesek tudják. Az átvétel sem a legjobban sikerült, mert van olyan termelő, akivel a kaprot leszedették, de a mai napig sem szállították el. Vajon a konzervgyárnak nincs szüksége rá? Másodvetésre is lett volna lehetőség de kinek van kedve ezek után szerződni a Budapesti Konzervgyárral?” Vissza a gyárkapuból A konzervgyárban Kuti Ferenc termelési főmérnöktől, megtudtuk, hogy a gyár nem kötött szerződést a termelőkkel, sőt a felvásárlóval, a Galgavidéke ÁFÉSZ-szel sem! Ennek dacára — az eddigi jó kapcsolatok alapján — három kaporszállítmány is érkezett a gyárba. Az első június 21-én. Ez volt a levélben is említett ominózus 26,8 mázsa. A szállít, mányt a gyárkapuból visszaküldték, mert emberi fogyasztásra alkalmatlan volt: katicabogár-lárvák, levéltetvek, s gyomok — köztük a mérgező lelő kaporszállítmány árát azonnal kifizetjük a termelőknek — ígérte Varga László. Az első — visszaküldött — 26.8 mázsás kaporszállítmányt a Budapesti Konzervgyár kartali előfeldolgozó telepén rakták le. A telep vezetője Péter István. Öt a kartali tsz irodáján találtam meg. Furcsa véletlen : éppen ott voltak a konzervgyáriak is, köztük a Il-es számú gyárrészleg vezetője. Pintér Béla, s kíséretemben a Galgavidéke ÁFÉSZ elnöke. Pillanatok alatt parázs vita keletkezett: miért küldenek a felvásárlók rossz minőségű kaprot, miért fogadja el, majd küldi vissza a gyár, s így tovább. Végállomás a szemétdomb Aztán lassan-lassan fény derül a történtekre: Péter István telepvezető jó üzletet látott a kaporban. Magánemberként rábeszélte hát a termelőket: vessenek kaprot, jól fizet, s csak le kell kaszálni. A magot is átvette nevükben az ÁFÉSZ- től, s ennek árával még mindig adós. A termelők, köztük a levélíró Deák István és apósa Homok József, küldték az első 26.8 mázsát. Ök — csakúgy, mint Péter István, vagy a többi termelő, még soha sem termesztettek kaprot, nemigen értettek hozzá. Ezt bizonyítja, hogy búza sortávolságnyira — 6—8 centimétere — vetették, s így kapálni nem lehetett. Gyomirtót pedig — ígérete ellenére — nem tudott szerezni a telepvezető. Mikor eljött az átvétel napja, hajnali 3-kor kaszálni kezdték, a levéltetves, gyomos kaprot. Nyolc óra tájban megérkezett a gyár teherautója és... És most tessék figyelni: bürök — szennyezték a megengedett 8—10 százaléknál sok. kai nagyobb mértékig. Két nappal később a gyár képviselője, Ónodi Gedeon, termeltetési osztályvezető-helyettes Kartalra utazott, s elmagyarázta a termelőknek, hogy a kaprot szikkasztás és válogatás után újból el lehet küldeni. A gyárnak szüksége van rá, s ezenkívül vagy még 3 vagonnyira. Az elsőt még két kaporszállítmány követte, június 28-án 7 mázsa, 30-án pedig 5,7 mázsa. Ezek már megfelelő minőségűek voltak, s a gyár el is fogadta. Azt is megtudtam, hogy az utóbbi két kaporszállítmányért azért nem fizetett eddig a konzervgyár, mert az ÁFÉSZ-től nem kapott számlát, csak egy külön felszólítás után, augusztus 24-én, éppen a panaszos le. vél keltének napján. A számlát szeptember 6-ig kifizetik — ígérték a gyárban. Az ok: hanyagság A Budapesti Konzervgyár tehát feddhetetlennek tűnik az ügyben. A Galgavidéke ÁFÉSZ túrái központjában fiúit Gábor — Kuti Ferencnek csupán névrokona —, felvásárlási osztály veze*ő-helyettes és Varga László ÁFÉSZ-elnök elmondták, hogy ők valóban kötöttek szerződést 108 mázsa kaporra, 8 termelővel. Közülük hatan elfogadható minőségű kaprot adtak le. Hogy miért nem fizették kj eddig az árát? Az ok hanyagság: az ÁFÉSZ felvásárlója az átvételi elismervényt a szükséges négy helyett csupán három példányban készítette el, kifelejtett egy indigót. Mindez csak a gyár számlát kérő levelének kézhezvételekor derült ki... — A két minőségileg megfeEgyéni nyilatkozatot tett a tudomány és a művészet több kimagasló személyisége is. Ortutay Gyula akadémikus nyilatkozatában a többi között ezt írja: „Már a Béke-világtanács első stockholmi felhívását az egész haladó nemzetközi közvélemény egyetértése fogadta — aggodalommal is, reménykedéssel is. Aggodalommal, mert akkor még a hidegháború atmoszférája fojtogatta a világot, reménykedve, hisz mindannyian bíztunk az igaz érvelés erejében. Az elmúlt huszonöt év alatt a nemzetközi életben uralkodóvá vált az enyhülés folyamata, amelynek napjainkban nincs és nem is lehet alternatívája: egyedül ez szolgálja az emberiség ügyét. Ezért támogatjuk a második stockholmi felhívást, bízunk abban, hogy az egész világon előbbre viszi a béke .egyetemes ügyét”. Felmentés és választás a gödöllői pártbizottságon Tegnap délután ülést tartott a gödöllői városi pártbizottság. Az ülésen részt vett Széli Károly, a Pest megyei pártbizottság munkatársa is. Az első napirend során megvitatták a pártbizottság szerveinek második félévi munkatervét, s értékelték az első hat hónap munkáját. Második napirendi pontként Plutzer Miklósnak, a városi pártbizottság első titkárának előterjesztésére a pártbizottság — érdemeinek elismerésével — felmentette a titkári teendők ellátása alól Méray Tibort, mivel az SZKP-pártfőiskolán folytatja tanulmányait. A pártbizottság ezután titkárának választotta Hámori Györgyöt, a propaganda- és művelődési osztály eddigi vezetőjét, aki a gazdaságpolitikai reszort vezetését is ellátja. A pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának vezetőjévé, s egyben a városi párt- bizottság tagjává választották Herczeg Sándort, a HUMÁN Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet pártalapszervezetének titkárát. DlVSZ-f illakozás a „Berufsverbot” ellen A DÍVSZ irodája pénteken Budapesten nyilvános ülésen foglalkozott az úgynevezett beruf sverbot — szakmagyakorlási tilalom — jogi, politikai és társadalmi kérdéseivel az NSZK-ban. A szövetség irodája meghallgatta az NSZK-ból érkezett Engelbert Schalmo- sert és Helmut Steint, akik tájékoztatást adtak a berufs- verbot méreteiről és tényeiről, valamint az ellene Indított országos tiltakozási mozgalomról. Felszólalt Silvia Gingold hesseni tanítónő és Manfred Werner hamburgi mérnök, a szakmagyakorlási tilalom két áldozata. Nagyrészt a nemzetközi tiltakozásnak köszönhető, hogy Silvia Gingold megnyerte perét a hessei kultuszminisztérium ellen és rövidesen visszakapja tanítónői állását. A DÍVSZ irodája nyilatkozatban biztosította a berufs- verbot áldozatait támogatásáról és felhívta tagszervezeteit, hogy tiltakozzanak az NSZK fiatal demokratáit sújtó megkülönböztető intézkedések ellen.
