Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-26 / 228. szám

%XM<m 1976. SZEPTEMBER 26., VASÄRNAP A Dán Kommunista Párt XXV. kongresszusa Vita a Központi Bizottság beszámolója felett Koppenhágában folytatja munkáját a Dán Kommunista Párt XXV. kongresszusa. A párt Központi Bizottságának beszámolója feletti vitában felszólaló küldöttek főképp a dolgozók szociális helyzetének javításáért vívott küzdelem­mel, az ifjúság problémáival, az értelmiség körében végzett pártmunkával, valamint az anfcikommunizmus és szovjet- ellenesség elleni harccal fog­lalkoznak. Sok szó esik arról is, hogy Dániának ld kell lép­nie az Európai Gazdasági Kö­zösségből és a NATO-ból. Kulturális kérdések is he­lyet kapnak a felszólalások­ban. A szónokok foglalkoznak a burzsoá kultúra válságával, bírálják a monopóliumok ke­zében levő, kommunizmus- és szovjetellenességet hirdető saj­tót. Ugyanakkor rámutatnak, hogy Dániában növekszik a marxista—leninista irodalom népszerűsége, több mint há­romszorosára nőtt a marxiz­mus—leninizmus klasszikusai, a kommunista és munkásmoz­galom vezető személyiségei műveinek példányszáma. I Az inderei tizennégy pont Az indiai Indorében « héten fejeződött be az az országos fejlesztési konferencia, amelyről Csandra Radzsesvara Rao, az Indiai Kommunista Párt Országos Tanácsának főtitkára össze­gezésként kijelentette: új szakaszt nyitott az ország gazdasági függetlenségéért vívott harcban. TAVALY JÚNIUSBAN In­dira Gandhi miniszterelnök­asszony rendkívüli állapotot vezetett be az országban, hogy biztosítsa húszpontos radikális gazdasági és társadalmi re­formprogramjának végrehajtá­sát, amely a reakció dühödt támadásainak célpontjává vált. Már ekkor említést tett ar­ról, hogy a reformok végre­hajtásához nélkülözhetetlen­nek tartja az alkotmánymódo­sítást is. Miközben az elmúlt 14 hó­napban az indiai kormány je­lentős eredményeket ért el a korrupció megfékezése, az adminisztráció munkájának javítása, az infláció drasztikus csökkentése, az ipari termelés felfuttatása területén: a föld­reform-program során is - si­került megtenni az első lépé­sekét, az indiai központi bank pedig csak az idén hétszer ér­tékelhette fel a rúpiát a font­sterlinghez viszonyítva (ter­mészetesen ez az elmúlt idő­szak rendkívül jó termésered­ményeinek is köszönhető) egy­re inkább nyilvánvalóvá' vált, hogy immár elodázhatatlan az alkotmánymódosítás. INDIA 1950-ből származó al­kotmánya — a két és fél év­tized alatt megváltozott gaz­dasági és szociális követelmé­nyek eredményeként — a re­formok gátjává vált. Ez a pol­gári demokratikus alkotmány hosszú időn át elősegítette a gazdasági és társadalmi fejlő­dést, de ma már csak a reak­ció malmára hajtja a vizet: rá hivatkozva a 22 szövetségi állam felülbírálhatja a szövet­ségi kormány intézkedéseit, a törvényhozás döntéseit. Az alkotmánymódosító ja­vaslat — amely 59 cikkelyből áll, és a tervek szerint egy , hónap múlva kerül megvita­tásra a parlament elé — In­diát világi, szocialista és de­mokratikus állammá nyil­vánítaná. A „szocialista” szó mögött a javaslatban ugyan nem kérdőjelezik meg a ma­gántulajdont eddig is védő ki­tételeket, de összességükben túlmutatnak a kapitalizmuson. A baloldali erők, köztük a kommunista párt, támogatják az alkotmánymódosító javas­latot, alapjában egyetértenek annak szellemével és céljával, elsősorban azzal, hogy korlá­tozzák a szövetségi államok „alkotmányértelmező” hatás­körét. De máris felhívták a figyelmet arra, hogy nagy ve­szélyekkel járna, ha olyan problémákat, amelyek a gaz­dasági felemelkedéstől, a tu­datformálástól függnek, köte­lező érvényű büntető szank­ciókkal akarnának megoldani, mint például a születésszabá­lyozást. INDORÉBEN is azért gyűl­tek össze a kommunisták és a demokratikus tömegszerve­zetek képviselői, a kormá­nyon levő Nemzeti Kongresz- szus tagjai közül sokan, mi­niszterek és közgazdászok, az összindiai béke- és szolidari­tási szervezet aktivistái, hogy az alkotmánymódosítás szelle­mében újabb erőteljes ösztön­zást adjanak a Gandhi-kor- mány húszpontos programjá­nak. Ezzel a húszpontos prog­rammal szorosan összefonód­va 14- pontos fejlesztési prog­ramot fogadtak el a bel- és külföldi monopóliumok korlá­tozásáról és ellenőrzéséről, a legfontosabb iparágak államo­sításáról. Szorgalmazzák a fo­gyasztási cikkek átfogó elosz­tási rendszerének kiépítését a vidéki körzetekben, az állami beruházások növelését a gaz­daság állami szektorának erő­sítésében, a dolgozók bevoná­sát a tervezés folyamatába, a hosszú lejáratú tervezés fel­újítását, a gazdagok fokozot­tabb megadóztatását, a közok­tatás és a szakmai oktatás át­szervezését, a jobb munkaerő­gazdálkodást. Az indorei tanácskozás résztvevői meg vannak győ­ződve arról, hogy az új alkot­mány által megkívánt társa­dalmi-gazdasági struktúrába csak e kiegészítésekkel nőhet bele a kormány húszpontos programjának megvalósulása. Emellett az Indorei 14 pont megalkotói követelték — a kormányprogram gyorsabb és következetesebb végrehajtása érdekében — széles, demokra­tikus alapokon megalakítandó megfelelő jogkörrel felruházott bizottságok létrehozását, hogy azok elháríthassák azokat az akadályokat, amelyeket a ha­ladásellenes erők gördítenek a reformok megvalósításának útjába. Alacs B. Tamás Magyar javaslat Helsinkiben a kerekasztal-beszélgetések során Jövőre Budapesten tartsanak európai ifjúsági leszerelési konferenciát A szombati napon a Dipoliban megkezdődtek a k erekasz tál- beszélgetések. A leszerelési világfórum küldöttei érdeklődési körüknek és szakmai hovatartozásuknak megfelelően nyolc •különböző csoportban folytatták az előző napon a bizottságok­ban megkezdett vitát, a leszerelés kérdéseit szükebb szakmai szempontokra bontva. Érdekes felszólalások hang­zottak el a tudósok kerekasz- tal-beszélgetésén.. E. W. Fjei} jer. amerikai egyetemi tanár arról beszélt, hogy a Pentagon nagy össze­geket fordít egyes intézetek alapkutatásaira, majd „az ame­rikai biztonságot fenyegető szovjet veszélyre” hivatkozva a kutatások ei'edményét a ha­diipar fejlesztésének szolgála­tába állítja. Az állítólagos szovjet fenye­getés témájához kapcsolódva M. Millstein, szovjet küldött, a moszkvai Amerika-kütató Intézet munkatársa kiemelte, hogy az amerikaiak az inter­kontinentális rakétarendszer fejlesztését a szovjetekkel szembeni hátrány jelszavával indították meg, és csak ké­sőbb bizonyosodott be, hogy igencsak túlzó volt a szovjet erőkről készített becslés. Ugyanígy, képtelen összegek szerepelnek a nyugati sajtó­ban a szovjet katonai költség- vetés számadatairól: milliárd dollártól egészen 200 milliárdig terjednek ezek a becslések. A szovjet szakértő kifejtette, hogy ezeket az összegeket ön­kényesen hozzák ki. Ugyan­ilyen önkényesek az Európá­ban állomásozó szovjet csapa­tokról nyugaton közölt becs­lések is — fűzte hozzá a szov­jet felszólaló. Pál Lénárd felszólalásában konkrét példával támasztotta alá azt a tényt, hogy a tudo­mányos-műszaki fejlődésnek és ezen belül az országok együttműködésének gátat szab­nak a hadiipari érdekek. A ma­gyar felszólaló indítványozta: a tudósok az emberiség fej­lődése érdekében kövessenek el mindent a tudományos is­meretek korlátozás nélküli cseréjéért. A fiatalok kerékasztalánál magyar javaslatot terjesztett elő Borbély Gábor, a KISZ KB titkára. Az 1976 júniusában, Varsóban megrendezett euró­pai ifjúsági és diáktalálkozó ajánláséra utalva a magyar felszólaló a Magyar Kommu­nista Ifjúsági Szövetség nevé­ben indítványozta: 1977 őszén — megfelelő előkészítő munka után — Budapesten rendezzék meg az európai ifjúsági lesze­relési konferenciát. A kerek- asztal-értelcezleten részt vevő ifjúsági küldöttek többsége po­zitívan reagált a magyar ja­vaslatra: a találkozó időpont­ját a későbbiekben még pon­tosan rögzítik. A tömegkommunikáció kér­déseivel foglalkozó kerekasz- tal-beszélgetésen az angolai küldött arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy a világban a hírek 2—3 nagy hírügynökség monopóliumát képezik. Emiatt nem ritka, hogy a tájékozta­tás ellentmond a tényeknek, és egyes csoportok érdekeit szol­gálja. Példa erre az angolai háborúval kapcsolatos hír­szolgáltatás. A magyar küldöttség nevé­ben Fábián Ferenc, a MUOSZ főtitkár-helyettese szólalt fel. A szakszervezeti kerekasz- tal-konferencián (amelynek alelnöke Kiss Károly, a SZOT alelnöke) a különböző irány­zatú szaktanácsok együttmű­ködéséről folyt a vita, különös tekintettel arra, hogyan lehet összehangolni a béke, a lesze­relés és az enyhülés érdeké­ben tett erőfeszítéseket. Ehhez a témához kapcsolódott a ma­gyar delegátus, Kiss Károly felszólalása is. A parlamenterek, a művé­szek, kulturális dolgozók, a nők és az egyházak küldöttei szintén kerekasztal-beszélge- téseken vitatták meg a lesze­relés időszerű kérdéseit. New York Gromlko—ÖIszowski megbeszélés Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió külügyminisztere pénteken megbeszélést folytatott Stefan Olszowskival, a LEMP KB PB tagjával, lengyel külügymi­niszterrel. A szívélyes, elvtár­si légkörű megbeszélésen a fe­lek hangsúlyozták, hogy Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Edward Gierek, a LEMP KB első titkára leg­utóbbi találkozójának nagy je­lentősége volt a szovjet—len­gyel együttműködés fejlesz­tése szempontjából. A felek eszmecserét folytattak számos problémáról, köztük az ENSZ- közgyűlés jelenlegi ülésszaká­nak munikájárói is. LIBANON Karain benyújtotta kormánya lemondását Rasid Karami libanoni mi­niszterelnök szombaton be­nyújtotta kormánya lemondá­sát Eliasz Szárásznak, a köz­társaság új elnökének A Karami-kormány írásban rögzített lemondását Hasszán Szabri El-Kholi, az Arab Li­ga libanoni különmbégbizott- ja továbbította Szárkisznak az államfővel szombaton folyta­tott egyórás megbeszélés al­kalmával. Bejrúti diplomáciai körök­ben úgy tudják, hogy Eliasz Szárkisz még az október 18- ára kitűzött arab csúcstalál­kozó előtt ki akarja nevezni az új kormányfőt. Egyébként Eliasz Szárkisz a polgárháborúban súlyosan megrongálódott baabdai elnö­ki palotában kezdte meg pén­teken államfői teendőinek el­látását, Mint az elnök szóvivő­je kijelentette, Szárkisz ezzel is bizonyítani kívánja elhatá­rozott szándékát, hogy elejét veszi Libanon keresztény és mohamedán szektorokra való felosztásának. Kagy-Britannia nem adja a Kohinoort Callaghan brit miniszter- elnök Ali Bhutto pakisztáni kormányfő tudomására hozta, hogy Nagy-Britannia nem adja vissza a koronaékszerek egyik ékességét, a 109 karátos Kohinoor gyémántot. Cal­laghan válaszlevelét nem hoz- i ták nyilvánosságra, tartalmá­ból csupán annyi vált ismere­tessé, hogy a brit kormányfő közölte, úgy érzi, „nem ajánl­hatja a királynőnek” a drága­kő átadását, következésképpen sem Pakisztán, sem India, sem más ország nem kapja meg a Kohinoort, bármilyen törtérielmi érvvel igényelje is magának. Karhvka Siii*9várcsábsn felavatták Padgom j mellszobrát Szombaton Karlovka váro­sában (Ukrán SZSZK, poltavai terület), ünnepélyesen fel­avatták Nyikolaj Podgornij- nak, az SZKP PB tagjának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének, a szocialista mun­ka kétszeres hősének bronz mellszobrát. A szobrot a Leg­felsőbb Tanács Elnökségének rendeleté értelmében állították fel Podgornij szülővárosában. Nyolcnapos küldetésének sikeres befejeztével, sima leszállással föl­det ért a Szojuz—22 szovjt/ űr­hajó leszállóegysége, fedélzetén Vaterij Bikovszaij és Vlagyimir Akszjonov űrhajóssal. Képűnkön az űrhajósok — régi szokás sze­rint — kézjegyükkel látják el az űrhajó burkolatát. rítania? Az jórészt attól függ, hogy mit szólnak hozzá a francia dolgozók. A baloldalt pártok és szakszervezetek el­utasították a Barre-tervet. Sztrájkfelhívások is elhang­zottak. A társadalmi, politikai és gazdasági harc megindult. A hét eseményének számí­tott Szárkisz libanoni elnök beiktatása. Neve mellől most már eltűnhet a „megválasz­tott, de hivatalba még nem lé­pett, megjelölés”. Frangié, az eddigi elnök most már letűn­het a politikai süllyesztőben. Emlékezetes, hogy május óta — amikor is Szárkiszt megvá­lasztották — Frangié maka­csul ragaszkodott a formai ha­talomhoz, s ez volt Libanon válságos helyzetének egyik oka. Mindenesetre némi re­ménysugár villan fel most a sokat szenvedett ország egén: Szárkisz és a szíriaiak, Szár­kisz és a palesztinok tárgya­lásai nyomán talán létrejön egy tényleges fűzszünet. A Palesztinái Felszabadítási Szervezet mindenesetre már kiadta a parancsot!., „Tüzet szüntess!” Ennek ellenére, a legutóbbi jelentések szerint, a harcok változatlan hevesség­gel tartanak. Pálfy József A héten fejeződött be Kis­singer amerikai külügyminisz­ter dél-afrikai „közvetítő kör­útja”. Tíz napon út majdnem ugyanúgy ingázott Kelet- és Iöél-Afrika fővárosai között, mint a maga fénykorában a Közel-Keleten. Célja olyan kompromisszum kidolgozása és elfogadtatása volt, amely­nek alapján néhány éven be­lül Rhodesiában (s most már tanuljuk meg afrikai nevét: Zimbabwéban) a 20:1 arányú óriási fekete többség kor­mányzati jogokhoz jutna. A Kisainger-terv sommásan így foglalható össze: a feketék szüntessék be a gerillahar­cot, szűnjön meg a gazdasági blokád Rhodesia körül, a fe­hér telepesek jussanak pénz­beli támogatáshoz, mindezek ellenében a törpe kisebbség­ben levő fehérek mondjanak le jogaik jó részéről. Termé­szetesen Kissinger a későb­biek folyamán Rhodesia teljes feladását is elképzelhetőnek tartja, ha ilyen áron meg le­k I Hét nap krónikája Dipoli és a Finlandia-paEota... Amerikaiak a tv előtt — Svéd, francia és libanoni változások Jelképes jelentőségű, hogy a helsinki Dipoliban és a Fin- landia-palotában, ott, ahoi az utóbbi négy évben és a világ békéje, biztonsága szempont­jából, történelmi jelentőségű összeurópai értekezlet előké­szítése, majd külügyminiszteri szakasza, végül pedig csúcs­szintű befejezése ment végbe, ezen a héten a békeerők le­szerelési világikonferenciája zajlott le, illetve a világ leg­nagyobb újságírószervezeté­nek a kongresszusa. Mindkét esemény tulajdonképpen tár­sadalmi jellegű. Egyesek néha hajlamosak lennének lebecsül­ni az ilyen, „csak társadalmi” megmozdulások, rendezvé­nyek, akciók jelentőségét. De gondoljunk arra, hogy pél­dául az európai biztonsági és együttműködési értekezlet ösz- szeültét is ilyen társadalmi kezdeményezések mozdították elő Budapesttől Brüsszelig. Nem vitás, hogy a fegyver­kezési hajsza megszüntetése a világ egyik fő gondja. A Szovjetunió évek óta szorgal­mazza a leszerelési világkon­ferencia összehívását, azét, amelyen már — ajánlás for­májában vagy kötelező erejű megállapodásként — a hatal­mak a leszerelés felé vezető úton megtennék az első, je­lentősebb lépéseket. A Dipoli falai közt, vagy a Finlandia-palotában, a Nem­zetközi Üjságíró Szervezet kongresszusán egyik szemléle­tes, meggyőző megállapítás a másikat érte: mi mindent le­hetne tenni az emberiség ja­vára, ha nem tékozlódnának el száz- és százmilliárdok! A fejlődő országok küldöttei az elsők között ítélnék el például az amerikai imperializmust, amely most már egy év alatt 100 milliárd dollárnál jóval na­gyobb összeget fordít katonai I kiadásokra. Az Egyesült Álla­mok Panamától Peruig, a Kö­zel-Kelettől Koreáig épnen a fegyverkezés folytatásával for­dul szembe a nének független­ségi törekvéseivel. Helsinkiben, a Dipoli konferenciaközpontban ünnepélyes külsősé­gek között kezdte meg munkáját a békeerők, a társadalmi szervezetek tanácskozása a fegyverkezési verseny elleni küzdelemről és a le­szerelésről. hét menteni a Dél4afrikai Köztársaságot, a tőkés világ és az imperialista katonai rendszer e fontos bástyáját. (Simonstown haditengerészeti bázisa például rendkívüli je­lentőségű az Indiai- és az At­lanti-óceán közötti hajóforga­lom ellenőrzése szempontjá­ból). Azt ma még korai lenne eldönteni, mennyi lehet jogos Kissinger „kincstári optimiz­musa”: az amerikai külügy­miniszter ugyanis „nagy remé­nyekről” és „megegyezési le­hetőségekről” nyilatkozott mindenütt. Ugyanakkor pél­dául Mozambik vezetői, Rho­desia keleti szomszédságában, elutasították a Kissinger-ter- vet. Meglőhet, hogy a közelgő amerikai elnökválasztás előtt akarnak a külügyminiszter propagandagépezetének tagjai olyan hangulatot teremteni, mintha a Fordr-Kissinger kor­mányzás mindenütt eredményt érne el, ahová csak nyúl ... Jó öt hét múlva az urnákhoz szó­lítják az amerikai polgárt. An­nak voksáért a választási barc­han a két jelölt, Carter és Ford, most már a tévékamerák előtt méri össze a maga vita­készségét, vagy akár személyes vonzerejét. (Százmillió néző figyelhette ezt a folytatásos tévépárbajt. S mert még min­dig emlegetik, hogy az 1960-as elnökválasztást Nixon azért vesztette el, mert a tévé kép­ernyőjén ellenszenvesnek tűnt, lárvaszerű arca volt, azt pedig a túl sok sminknek, a rengeteg rászáradt festéknek is köszön­hette, nos, most mindkét je­lölttel a kozmetikusok gondo­san, alaposan foglalkoztak . •.) A hét elején egy európai választási eredmény keltett nagy feltűnést. Bár bizonyos fokig előrelátható volt, mégis sokakat meglepett az, hogy bekövetkezett az 1932 óta kor­mányzó svéd szociáldemokra­ták veresége. Nyugat-Európa legmagasabb életszínvonalú országában a jobboldali pár­tok a magas adók rendszeré­nek üzentek elsősorban hadat, s emiatt például Ingmar Berg­man, a világhírű filmrendező, vagy Björn Borg teniszbajnok is a jobboldali ellenzéknek szolgáltatott érveket azzal, hogy az adók elől — elköltö­zött az országból. A svéd po­litikai megfigyelők jó része csak átmenetinek jósolja a most következő centrista és jobboldali kormányzást, mind­ez mit sem von le a tény je­lentőségéből, hogy éppen az NSZK választásai előtt val­lottak kudarcot a svéd szo­ciáldemokraták .,. Jó egy hónapja új minisz­terelnöke van Franciaország­nak, az egyetemi tanári ka­tedrán is gazdasági problé­mákkal foglalkozott Raymond Barre személyében. Giscard d’Estaing köztársasági elnök „első minisztere” a hát köze­pén hozta nyilvánosságra a francia gazdasági élet szanálá­sának tervét. Néhány draszti­kus azonnali áremeléssel (pél­dául a benzin áránál, egyéb­ként az árak és a bérek befa­gyasztásával, az adótételek emelésével (mint a versenylo­vak vagy a jachtok tulajdono­sainak esetében) — vázlatosan így lehet jellemezni a Barre- tervet. Sikerül-e a professzor­miniszterelnöknek ezt megva­lósítania és az inflációt meg a munkanélküliséget visszaszo-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents