Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-23 / 225. szám

wUw

(Csuka Zoltán kitüntetése

f A Népköztársaság Elnöki ^Tanácsa Csuka Zoltán József •Attila-díjas költőnek, műfordítónak 75. születésnapja alkalmából, jelentős irodalmi, műfordítói és irodalomnépszerűsítő munkássága elismeréséül a Szocialista Magyar- országért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Pozsgay Imre kulturális miniszter szerdán adta át. A kitüntetés átadásakor jelen volt Dabozy Imre, a Magyar Írók Szövetségének elnöke.

— Gazdag programmal

készülnek Pest megye mű

■ zeumai a hagyományos ok- * tóberi múzeumi hónapra. En■ nek keretében 15 kiállítást, I 20 ismeretterjesztő előadást, \ 5 művészeti tanácskozást, 19

tárlatvezetést és 18 múzeumi , órát rendeznek.

Nagykáta és Kőbánya együtt

LEHETŐSÉG, egy újabb formai keret, amit talán sikerül tartalommal kitölteni. Arról az együttműködési megállapodásról van szó, amelyet nemrég kötött a főváros egyik közművelődési intézménye, a kőbányai Pataky István Művelődési Központ és a nagykátai nagyközségi-járási művelődési központ. A megállapodás célja: javítani a nagykátai járásból a fővárosba bejáró dolgozók kulturális ellátottságát.

Ennek az eseménynek előzményei is vannak. Pest megye és a főváros szakszervezeti és tanácsi szervei már korábban szükségesnek látták a munkásművelődést segítő intézmények munkájának összehangolását. A Pataky István Műí KÖNYVPREMIER

Emlékezés Dmitrij

e „Szilárdan hisszük, hogy a S muzsika korunkban is teljesíti = nemes hivatását, az embereket = korunk leghaladóbb és legna- = gyobb eszméinek, elsősorban a ■S béke és a népek barátsága E gondolatának jegyében közelii hozza és egyesíti. Bár sokszori rozódnánaJí meg a zeneművéig szék és zenebarátok sorai! = Hozzon a muzsika boldogságot = az emberiségnek, gazdagítsa H szellemi életét, segítsen az em- ,5 beriségnek a szenvedés kiiny- ji nyebb elviselésében, s a földi I = élet örömének aktívabb és tel- , E jesebb átérzésében!"

Az idézett sorokat Dmitrij Sosztakovics vetette papírra egy esztendővel ezelőtt, az első ízben megrendezett zenei világnap alkalmából, élete utolsó üzeneteként. Most, hogy születésének 70. évfordulójára emlékezik a művelt zenei világ, óhatatlanul ezek a gondolatok jutnak az eszünkbe. Ezeket a szavakat idézték a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában is, ahol tegnap sajtóértekezleten mutatták be az lr, memóriám Dmitrij Sosztakovics című kötetet, amelyet a Zeneműkiadó jelentetett meg. A könyvet Breuer János zenetudós ismertette. Elmondta, hogy páratlanul rövid idő alatt, mindössze féléves nyomdai átfutással kerül az olvasók kezébe az általa szerkesztett kiadvány, amely nemcsak a zeneszerzőt mutatja be műveiben, hanem arra is választ ad, milyen volt Sosztakovics, az ember.

A kötetben közreadott tanulmányok, cikkek fele első

ízben lát napvilágot magyarul. Az egyes írások a nyomtatásban elsőként megjelent Három fantasztikus tánc című kompozíciótól a legutolsó brácsazongora szonátáig terjednek.

A könyv tekintélyes hányada bensőséges hangulatú vallomás. Sosztakovics nemcsak muzsikus volt, hanem az irodalom, a színházművészet kitűnő ismerője. Majakovszkijról, Majerholdról írott visszaemlékezései forrásértékűek. Akárcsak azok a cikkei, amelyek a programszerűségről, a komponistának a békéért és kultúráért folytatott harcban betöltött szerepéről vallanak.

A könyvben magyar zeneszerzők visszaemlékezései is olvashatók Sosztakovicsról.

A sajtótájékoztatón egyben bemutatták azt a pénteken megnyíló kiállítási, amelyet a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában tekinthetnek meg az érdeklődők, s amely Sosztakovics 1961-es és 1965-ös magyarországi tartózkodásának állít emléket, valamint bepillantást enged a zeneszerző gazdag oeuvre-jébe is.

A könyv és a kiállítás, valamint a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában szeptember 24-én délután fél hat órakor kezdődő hangverseny, amelyen a kiváló muzsikus alkotásai hangzanak el, méltó emléket állít Dmitrij Sosztako- vicsnak.

M. Zs.

velődési Központ és a monori járás között pedig már létre is jött a kapcsolat; ezt követi a nagykátaiakkal kötött megállapodás. Egyelőre még nem tudni pontosan, hányán járnak naponta dolgozni a kőbányai gyárakba az említett körzetből, de az bizonyos, hogy a szám tekintélyes, a számok pedig néhány ezer munkásembert, korán kelő, zsúfolt vonatokon gubbasztó, munka után sebtiben bevásárló és valószínűleg a második műszakban a kertes ház körül foglalatoskodó embereket takarnak. A tanácskozáson, melyen nagykátai és fővárosi népművelők vettek részit, el is hangzott, hogy a bejáró dolgozók körülményeiben alapvető változást o közlekedés, az ellátási és a szociális helyzet megjavítása hozhatna; s ha mélyebben közelítjük meg a problémái ha nem a gazdasági szempontok, hanem az emberi igények ielől vizsgálódunk, a legmegnyugtatóbb az volna, ha a „bejáró dolgozó” fogalma egyszerűen nem is létezne.

Ám ez csak afféle „élettől elrugaszkodott” vélemény, amit az is cáfol, hogy egy USA- beli szociológus, a Népművelési Intézet vendége érdeklődve gyűjtögette a tapasztalatokat ezen a tanácskozáson, s elmondta, hogy o legfejlettebb iparral rendelkező országokban is létezik a nagyváros és a vidék kulturális ellátottságának szembeszökő különbsége. A feladat; a körülmények adta kereteken belül valamelyest enyhíteni a bejáró dolgozók életmódbeli és kulturálódási hátrányán.

Hogy ez mennyire nem egyszerű feladat, bizonyítja a megkötött együttműködési megállapodás, amely (igaz, aláírói is csupán minimális programnak szánták) több is, kevesebb is a bejárók kulturális segítésénél. Az oktatás területén például elhatározták, hogy a Pataky István Művelődési Központ a középiskolába igyekvő vidéki tanulók számára nyílt napokat szervez a téli és a tavaszi szünetben. A másik terv egy ifjúsági bérletakció megszervezése; a harmadik a gyermekgondozási szabadságon levő édesanyák számára valamilyen megfelelő elfoglaltság keresése, és hasonló elképzelések.

A TERVEK KÖZÖTT szerepel honismereti, képzőművészeti és fotópályázatok közös rendezése, szakkörök, művészeti csoportok tapasztalatcseréje, közös továbbképzés.

Hangsúlyozni kell, hogy ezek a tervek az együttműködés első lépései, s a későbbi tájékozódás, egymás megismerése, a helyzet pontos felmérése talán újabb és újabb ötleteket hoz napvilágra. Azért kell ezt hangsúlyozni, mert a megállapodás (mint ismertetett főbb pontjaiból is kitűnik) egyelőre megkerüli a fő problémát, vagyis a bejáró munkások kulturális ellátottságának javítását. Egyelőre még az általánosságok szintjén levő elhatározások szerepeinek benne, sőt a témától távolinak tetsző ötletek. Mert: a gyermekgondozási szabadságon, tehát otthon tartózkodó édesanyák nem bejáró dolgozók (esetleg azok voltak a szülés előtt), és a nyolcadik általánost végző tanulók sem munkások, bármennyire is nehéz olykor a tanulás. Továbbá: aki ismeri a szakköröket és a művészeti csoportokat, tudja, hogy ezeknek tagjai túlnyomó többségükben nem a fővárosba utazgató kétkezi munkások. Talán helyesebb lett volna, ha egyelőre nem említik a megállapodást aláírók a bejáró dolgozók művelődésbeli segítségét, hanem csak egyszerűen két közművelődési intézmény együttműködéséről esik szó, olyan együttműködésről, amely a későbbiekben vonzóan sokoldalúvá válhat.

HANGSÚLYOZZUK ismét: elképzelhető, hogy ez előbb- utóbb bekövetkezik, s elmúlik a gyanakvás, amely most felmerül az emberben: vajon túljut-e a formális megoldásokon ez a törekvés? Nem hagyjuk-e figyelmen kívül, hogy a kultúra fogalmába — szó szerint is — beletartozik a kulturált utazás, nem zsúfolt kocsikban, hanem olyanokban, ahol nyugodtan lehet könyvet kézbe venni; és egyáltalán: olyan légkört tudunk-e teremteni, amelyben a bejáró munkásnak szabad idejében elsősorban művelődni van kedve? S ha az utazás nehéz körülményeit mindemben nem is a művelődési házak változtatják meg közvetlenül — a változtatás, a körülmények javításának kezdeményezői, szószólói lehetnek, a tudatformálásnak pedig valóban hivatott fórumai a művelődési házak.

K. Gy.

Függöny húz ás

Új bemutatók, történelem és napjaink a fővárosi színházakban

Szeptember közepével megkezdődött az új színházi évad: a főváros színházai nemcsak sorra nyitják kapuikat, hanem i egymásután lépnek új előadásaikkal is a közönség elé. Megkezdte játékát a Déryné Színház, amely Pest megye számos helyén is rendszeresen vendégszerepei. Ezúttal egy szovjet mesejátékot, J. Beszjavoszkaja: A négy és fél rabló című darabját viszi nézői elé, emellett tovább játssza Tersánszky J. Jenő: Szidike kisasszony című háromfelvonásos zenés játékát. A múlt heti bemutatók közül tegnapi lapszámunkban írtunk az Állami Bábszínház új műsoráról. Ugyancsak a múlt héten mutatta be új műsorát a Kamara Varieté. E hét valóságos színházi csúcs négy premierrel. Ma, csütörtökön este, a Madách Színházban, holnap a kis Madáchban, szombaton pedig a Nemzeti Színházban és a József Attila Színházban gördül fel a függöny új bemutatók előtt. A jövő héten, október 1-én a Pesti Színház eredeti bemutatóval, új magyar színpadi művel követi a sort.

Fiatalabbak is elkezdhetik. •.

E címet adta sok szerzőjű előadásának a Kamara Varieté, amely műsorát szívesen építi egy-egy alapötletre, s aztán végigvonultatva számai jó részén. Valójában a jelek mutatják — megmaradna saját műfaji keretei között. Ám mintha szégyellné saját arculatát e kis színház, amely afféle tarka színpadnak rendeltetett;*s neve szerint vegyes tánc- és artistaszámok, dalok, vidám jelenetek előadására hivatott. Ezzel szemben mintha valami különös vagy félreértett indítékból a kabaré felé kacsintgatna. Egyébként szükségtelenül, mert — amint az lenni szokott — végül sem ez, sem az nem lesz belőle.

így jártunk volna most is, ha a második rész nem szakít ezzel a kacsintgatással. Szerencsére azonban itt magára talált a varieté. Pedig e résznek is megvolt a mondanivaaz olyan csipkedő betét is, mint Komlós József kedvesen előadott magánszáma (Nádassi: Az én találmányaim). A legkiválóbban ideillő, tartalmasán szórakoztató perceket a Paprika duó szerezte: Németh István és Schiller Béla egyre inkább megtalálják azt az egyéni stílust, amely a varieté közegében hatásos. Ügyesen, a közönség több rétegének kedvére épített Cserháti Zsuzsa— Kovács Zsuzsa kettőse, a maga nemében szinte páratlanul sikeres a két Wildes excentrikus zeneszáma, s a Vári ikrek fellépése, különösen Surányi Zsuzsa tánc jeleneteivel megérdemelten váltotta ki az elismerő tapsokat.

Gyökössy Zsolt ezúttal is mozgalmas rendezést produkált, s Pethő László koreográfiája méltón (különösen az Elmúlt évtizedek divatjában) párosult törekvéseihez.

Németh László, Wilde, de Filippo, Gelman

lója, de könnyedén és frissen, ahogyan azt már Horváth Tivadartól megszoktuk, s az igényes közölnivalót sem nélkülözte magánszáma (Halász Rudolf: Titkaink születése). Nem az tehát a baj, ha picivel más is akar lenni ez a színház, mint puszta látványosság, sőt tiszteletreméltó közéleti törekvése, de csakis a saját keretei között, saját adottságaival élve. Ezt hiányoltuk Halmi Gábor visszaköszönő ötletre épített televíziós interjúiban. A szám nemcsak idegen volt e színpadtól, hanem el is laposí- totta, „leültette” az előadást. Pedig Halmi alkalmas egyéniség, van érzéke a varietéhez, mint egyebek között a nyitó- konferansz ötlete is példázza, ám a ötletnek befulladt a folytatása.

A kibicsaklások ellenére is színes, szórakoztató a műsor egésze, amelybe jól illeszkedik

Ma este a Madách Színházban három évtizede született, nagy múltú történelmi dráma kerül a közönség elé: Ádám Ottó rendezésében Németh László Széchenyiét mutatják be, a címszerepben Bessenyei Ferenccel. E mű az egyik legtömörebben fogalmazott, nagyszabású színpadi alkotása Németh Lászlónak, ki történelmünknek e kiemelkedő egyéniségét élete utolsó napjaiban állítja elénk. Már tíz éve él Széchenyi e darab cselekményének idején a döblingi elmegyógyintézetben. Itt mutatja be töprengéseit és érzékelteti rendkívül finom eszközökkel a históriai légkört, mely végül is „a legnagyobb magyar” kezébe adta az életét kioltó revolvert. Egy nagy ember drámája játszódik, ám ennél sokkal többet is mond a darab.

A Madách Kamara Színházában másnap, pénteken vidámság jegyében húzódik majd szét a függöny: Oscar Wilde népszerű és sokat játszott komédiáját, a Bunburyt adják elő Szirtes

Tamás rendezésében, Hevesi Sándor ma is friss fordításában. A két életvidám londoni fiatalembert, kik annyi össze- kúszálódott helyzeten át érnek el szerelmükhöz, ezúttal Tímár Béla és Paudits Béla játssza, szerelmeseiket pedig Bencze Ilona és Piros Ildikó.

A Nemzeti Színház szombati premierje igazi újdonság lesz hazánkban, noha a darabot tv-változatból már jól ismeri a hazai közönség is. Széles körű hullámokat váltott ki szovjetunióbeli előadása A. Gelman: Egy ülés jegyzőkönyve című darabjának, amely élesen fogalmaz meg egy mindennapi társadalmi problémát: az

egyéni, a csoportérdek és a népgazdasági érdek összeütközését. A darabban szereplő építőbrigád ugyanis visszautasítja meg nem érdemelt prémiumát, mert úgy látja, hogy a vállalat egész munkáját

rosszul irányítják, pedig ha jól szerveznék, jól vezetnének, akkor prémium nélkül is többet lehetne keresni, s az állam is jobban járna. A darab valójában nem más, mint egy nagy

»76. SZEPTEMBER 23., CSÜTÖRTÖK

HETI FILMJEGYZET

Szépek és bolondok

A három játékvezető a rozzant öltözőben. Jelenet a Szépek és bolondok című filmből. Balról jobbra: Andor Tamás, Bodrogi Gyula, Kállai Ferenc,

Szász Péter új filmjének egyik jelenetében Sándor Pál nagy sikerű filmjének, a Régi idők focijának plakátja látható a falon, a három főszereplő feje fölött. Hogy a filmplakát a berendező magánszorgalmából került-e a falra, vagy a rendező ötlete volt, nem tudhatjuk. De aikáir így, akár úgy, az új film mintha valamiképpen folytatná a Régi idők fociját.

Miről van szó? Szász Péter hősei szintén a futball megszállottjai, mint Mlinárik, a mosodás volt. Csakhogy ők nem csapatot akarnak szervezni minden áron, hanem fekete rövidnadrágban és blúzban, kihajtott inggallérral, sportszárban és stoplis cipőben loholnak vasárnaponként a pályán az istenhátamögötti kisvárosok, falvak meccsein, valahol az alsóbb osztályban, az NB III vagy a megyei bajnokság szintjén. Játékvezetők, akik a heti pihenőnapjukat — sőt két pihenőnapot — áldozzák egy ■sem anyagilag, sem erkölcsileg nem jövedelmező ügyre. Ez az ügy szórakozásnak silány, pihenésnek fárasztó, kikapcsolódásnak idegesítő — akkor hát miért csinálják?

Szász Péter filmje azt mondja: mert mindenkinek kell valami pótszer, ami segít elfeledni a hétköznapok szürkeségét, segít túllendülni a bajokon,

építésvezetőség pártbizottsági ülése, de e színhely levegője hallatlanul felforrósodik a valóban drámai mondanivaló füzében. Az előadást Marton Endre rendezi, s fontos szerepet kapott Avarlstván, Kállai Ferenc, Madaras József„ Ro- ■nyecz Mária, Pápai Erzsi, Agárdi Gábor.

A József Attila Színház ugyancsak szombaton viszi színre Eduardo de Filippo mulatságos darabját: Szombat, vasárnap, hétfő címmel, Seregi László rendezésében. A féltékeny férj és felesége körül bonyolódó házassági komédiában Szemes Mari és Soós Lajos játssza a főszerepet, s Krá- nitz Lajos, Banff y György, Dégi István, Bakó Márta, Pálos Zsuzsa lép még fel a sok szereplőjű darabban.

És a kedves Bópeer...

A Pesti Színház tűzte műsorára a tavaly, kisregényben oly nagy sikert aratott művet, Déry Tibor munkáját, melyben az öreg író kaján tárgyilagossággal figyeli magán az öregedés jeleit, mígnem jön a váratlan fordulat és — szerelmes lesz a menyébe. A kedves Bópeer — amint a menye nevezi — szemérmes tartózkodással leplezi érzelmeit, de belső feszültségét, szenvedélyét éppúgy érzi, mint fiatal korában. A finom lélekrajz- zal felvázolt történet színpadi átdolgozása nem lehetett köny- nyű munka Szántó Erika számára, s a jövő heti premier mutatja meg, hogy Kapás Dezső rendezésében milyen sikerrel járt. A címszerepet vendégként Major Tamás alakítja, a két fiatált — fiát, menyét — Balázsovits Lajos és Bánsági Ildikó.

L.

rossz emlékeken, saját kissze- rűségünk, sikertelen életünk, bánatunk, titkos szenvedéseink nyomasztó tudatán. Ivicz, a pék, a vezető bíró, fura agglegényéletének sivársága, értelmetlensége elől menekül. Fedák, a kis slemál, az egyik partjelző, szemet maró jópo- fáskodással és sunyi lelkizéssel kompenzálja tökéletes jelentéktelenségét. A másik partjelző pedig munkahelyi és családi körülményeire keres feledést, a hétvégi kirucccanások unott rutinnal űzött szoknya- pecérkedéseiben. S azok sem sokkal különb sorsúak, akikkel a három futballbíró összekerül. A vidéki étteremben turnézó énekesnő tehetségtelen, nincs hangja, rövidlátó és hízásnak indult, ráadásul egyedül van, mint az ujja, s neki is valamiféle pótszer ez a művészkedés. A kétgyerekes cukrászáé a kisvárosi konvenciók és saját egészséges vére konfliktusában vergődik, ráadásul a gyerekei .. mártírja. Letört, megrokkant szertáros, pi tiáner módra ügyeskedő mucsai futballintéző, a rettegett ellenőrt átlátszó pózokkal eljátszó okos fiú. alattomosan durva, „menő” futballisták — ilyen és hasonló alakok népesítik be a filmet. Szász Péter olyan forgatókönyvet írt, amelyben kevés öröm, vidámság, nyílt és tiszta emberség, rokonszenves érzés bukkan fel. Talán, attól félt, hogy ha nem ilyenre formálja a figurákat és a szituációkat, túlságosan elragadja komédiázó kedve, a saját humoros ötletei? Komoly és mély akart lenni mindenáron? Nem tudjuk. A film mindenesetre komor és csüggedt alkotássá sikeredett, s ez annál f urcsább, mivel tele van apró — sőt néhol, mint a fagylalt az epizódban, vagy a szállodaszobai meglepetésszerű megvacsoráz- tatásban egész jelenetté duzzadó — komikus ötletekkel. Mi több, ezek az ötletek gyakran eléje is tolakodnak a lényeges mondanivalónak, s a figurák valós jellemének (különösen Fedák alakjában). Azaz: időnként nagyokat nevetünk, egy-egy jó szövegvagy képi ötleten, poénon. S mégis: a Szépek és bolondok alapjában véve szomorú film, amelybe egy csomó nem odaillő részlet keveredett, s ezzel felhígította az alapjában véve érdekes témát.

Hogy a film mégis érdekes, szórakoztató, az elsősorban a színészeknek köszönhető. Kállai Ferenc nagyszerű figurát formál Iviczből, Bodrogi Gyula jellemszínészi erényeket csillogtat, Meszléry Judit szép cukrásznéja emlékezetes alakítás, Tábori Nóra énekesnője telitalálat. Andor Tamás, a nőbolond partjelző, Hau- mann Péter, a csírizes moso- lyú intéző, Baranyi László, a megfáradt szertáros jó epizód- alakítást nyújtanak. Koltai Lajos operatőri munkája híven szolgálja a film fáradt, kesernyés mondanivalóját tompa, tónusszegény színeivel.

Takács István