Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-16 / 219. szám

2 __________________________________________________________________________________________________________________________________________ 1976 SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK SZ OJUZ—22 Űj fejezet az űrhajózás másfél évtizedes történelmében Mexikóváros és Párizs A harmadik világ országai­nak fokozottabban kell saját erejükre támaszkodni, s ez megértésre, támogatásra kell, hogy találjon az ipari államok köreiben — mondotta Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kedden Mexikóvárosban, az úgynevezett 77-ek csoportjának konferenciáján. A világszerve­zet főtitkára kiemelte: min­denképpen jogosnak kell te­kinteni azt, ha egy fejlődő or­szág, iparának megvédése ér­dekében, bizonyos intézkedé­seket foganatosít. Másfelől a fejlődő országok gazdasági együttműködése csak akkor járhat optimális eredménnyel, ha ezek az országok az ipari államokkknl is kooperálnak. WALDHEIM reményét fe­jezte ki, hogy a harmadik vi­lág országainak mostani me­xikóvárosi értekezlete új sza­kasz kezdetét jelenti az igaz­ságosabb és kiegyensúlyozot­tabb világrend megteremtésé­re irányuló törekvéseknek. A tanácskozáson részt vevő országok képviselői több ja­vaslatot terjesztettek elő. Ezek közül talán a leglényege­sebb, hogy az ipari, mezőgaz­dasági és kereskedelmi vállal­kozásokat, központokat közö­sen fenntartó nyersanyagter­melők hozzanak létre munka- csoportokat a műszaki és pia­ci információk feldolgozására, hasznosítására. Köztudott, hogy a harmadik világ országai közötti együtt­működés elengedhetetlen fel­tétele egy új nemzetközi gaz­dasági rend kialakítása. Épp ezért nem szabad figyelmen kívül hagyni — miként erről Luis Eeheverria, Mexikó el­nöke is beszélt a konferencián — azokat a nehézségeket, amelyek a harmadik világ ér­dekellentéteiből fakadnak. A tőkés ipari országok ezen ellentétekre támaszkodva aka­dályozzák meg a fejlődő or­szágok valódi előrelépését, s késleltetik az új gazdasági vi­lágrend kialakulását. A mexikóvárosi tanácsko­zásra tehát árnyékot vetnek az ellentéteikből fakadó vitáik. A MEXIKÓI konferenciával égy időben Párizsiban ugyan­csak az új gazdasági világ­rendről kezdődtek kedden ta­nácskozások. De itt már a fej­lődő országok a fejlett tőkés­országok képviselőivel csap­nak össze. Az úgynevezett „észak—dél konferencia”, amely 1975 decemberében kezdődött, de júliusban felfüg­gesztette munkáját, most foly­tatódott tizenkilenc fejlődő ország, hét nyugati ipari or­szág, valamint a Közös Piac képviselőinek részvételével. A tanácskozás júliusiban azért futott zátonyra, mert a nyu­gati országok és a Közös Piac arra törekednek, hogy mono­póliumaik továbbra is ellen­őrizzék a fejlődő országok természeti kincseit és gazda­ságát. Az ipari országoknak az ed­digiek során sikerült megosz­tani tárgyalópartnereiket. Most azonban úgy látszik, hogy a fejlődő országok kép­viselői, figyelmen kívül hagy­va a nyugatnak azt a kísérle­tét, hogy aláássa együttmű­ködésüket, kidolgozták és elő­terjesztették követeléseik egyeztetett listáját. Ez egyenlő feltételeket teremtene minden résztvevő számára és meg- könnyítné a fejlődő „délnek” a gazdasági függetlenség meg­teremtéséért folytatott harcát. Ám a mostani párizsi foly­tatás első óráiban máris nyil­vánvalóvá vált, hogy minden konkrét javaslat, amelyet a fejlődő országok terjesztenek elő, továbbra is a nyugati kép­viselők kemény ellenállásába ütközik. A kapitalista államok ilyen magatartása épp ezért nem kecsegtet azzal a reménnyel, hogy az észak—dél párbeszéd felújítása konkrét eredmény­hez vezet. Az új gazdasági világrend megteremtéséért folytatott küzdelem — a jelenlegi me­xikóvárosi és párizsi tárgyalá­sok bizonyítják — még mindig csak a kezdet kezdeténél tart. Alacs B. Tamás A szovjet fővárosban az űr-1 hajó felbocsátásának híre a legcsekélyebb meglepetést sem keltette, hiszen Georgij Bere- govoj, a csillagvárosi kiképző központ parancsnoka két hét­tel ezelőtt elhangzott televí­ziós interjújában már előre jelezte, hogy az idei szovjet kozmikus naptárban újabb ember vezette űrhajók felbo­csátása és űrállomáson vég­zendő kísérletek szerepelnek. Mindazonáltal a Szojuz—22 missziója, amely a „Szivár­vány” fedőnevet kapta, mint az űrhajó parancsnoka a szer­da délutáni első rádióösszeköt­tetés idején megerősítette, új fejezet kezdetét jelenti az űr­hajózás mindössze másfél évti­zedes történelmében. Ezzel a kísérlettel az Interkozmosz, a szocialista országok űrkutatási együttműködési szervezete in­tenzíven bekapcsolódott a szovjet ember vezette űrhajók programjába. Megtörtént az első lépés azon az úton, amely az interkozmosz kedden vé­get ért tanácskozásán szüle­tett döntés értelmében rövid időn belül elvezet a szocialista országok űrhajósainak szovjet űrhajóval való felbocsátásáig. A Szojuz—22 egyik legfonto­sabb kutatóműszere közös szovjet—NDK tervek alapján, a Kari Zeiss Művekben ké­szült. „Első ízben fordul elő, hogy- szovjet űrhajósok a Szovjet­unió területe felett végzett ku­tatások mellett az NDK terü­letének egy részét is vizsgál­ják majd” — közölte erről Valerij Bikovszkij, a Szo­juz—22 parancsnoka. Ez any- nyit jelent, hogy a szovjet űr­kutatás mostantól kezdve egy másik szocialista ország nép­gazdaságának fejlesztéséhez is közvetlenül járul majd hozzá. Vlagyimir Akszjonov fedélzeti mérnök a rádióbeszélgetés fo­lyamán kijelentette: „Kitűnő fotórendszert kaptunk, amely egy egész szekciót foglal el a Szojuz fedélzetén.” Akszjonov hozzáfűzte: ez az első eset, hogy egy ember vezette szov­jet űrhajó fedélzetén külföldi technikai berendezés van. Érdekes a Szojuz—22 le­génységének személyes pálya­futása is. Az új szovjet űrha­jón a legtapasztaltabb szovjet kozmonauták egyike egy „újonccal” dolgozik együtt. A most 42 éves Valerij Bikovsz­kij 1963-ban, tehát mindössze két évvel Gagarin után repült Az Unennek, a párt köz­ponti napilapjának ünnepsé­geire hivatalosként egy no­vember eleji napon érkeztem a mongol fővárosba. Szép őszi napsütésben, ami itt, a magas fennsíkon ritka. No­vemberben hirtelen vált az időjárás: egyik napról a má­sikra hidegre fordul és leesik a hó. Késett a tél. A város napfényben úszott. Tágas, le­vegős, széles utcák szegélyezik Ulánbátort. A pusztához szo­kott ember a fővárosban is szereti a szabad, tágas térsé­geket. Hatalmas terek ölelik körül a kormányépületet. No­vember 7. nagy ünnep Mongó­liában, a katonai díszszemlét a dolgozók felvonulása kö­vette. Akkor láttam az emel­vényen Cedenbalt is. Intege­tett az őt lelkesedéssel üdvöz­lő felvonulóknak. Másnap pe­dig a minisztertanács épületé­ben fogadott, hogy interjút ad­jon a Népszabadságnak. Az előzetes megállapodás szerint a fogadás fél óráig tartott vol­elóször — a világ azóta is egyetlen női űrhajósával, Va- lentyina Tyereskovával egyide­jűleg. A közben eltelt 13 év alatt Bikovszkij elvégezte a Zsukovszkij repülőmérnöki akadémiát, elnyerte a műszaki tudományok kandidátusa cí­met és a csillagvárosi Gagarin kiképzőközpont osztályvezető­je lett. Vlagyimir Akszjonov egy évvel fiatalabb parancsnoká­nál és 13 évvel később^ csupán 1973-ban lett az űrhajósok egységének tagja. Igaz viszont, hogy már 1957-től kezdve az elhunyt Szergej Koroljov akadémikusnak, a szovjet űr­rakétarendszerek főtervezőjé­nek irodájában dolgozott, és már az első szovjet szputnyik megszerkesztésében is részt vett. Fiatal szakemberként kezdte a munkát, de később elvégezte a műszaki főiskolát, így megfelelő tapasztalat és tudás birtokában indulhatott első űrrepülésére. Bikovszkij űrhajóparancs­nok ugyancsak egy szerdai rá­dióösszeköttetés idején újság­írók kérdéseire válaszolva a Szojuz—22 úti céljáról kijelen­tette: „A repülés mindenek­előtt két ország — a Szovjet­unió és az NDK népgazdasá­gának érdekeit szolgálja. Or­szágaink területén előre kije­lölt körzeteket fogunk fény­képezni, hogy segítséget nyújtsunk a geológiai, geodé­ziai, óceánkutaió és térképész szakemberek munkájához.” Bokor Pál Tokiói értesüléseik szerint a japán hatóságok Galaxis C—5 típusú amerikai szállítógépen akarják egy katonai légitá­maszpontra szállítani azt a MÍG—25 típusú szovjet repülő­gépet, amely' kényszerleszállást hajtott végre Japán területén. A támaszponton „tüzetes vizs­gálatnak” vetik alá a szovjet gépet. Hír szerint a szovjet gép iránt „nagy érdeklődés” nyil­vánul meg amerikai szakem­berek részéről. A TASZSZ kommentátora na, de a beszélgetésből másfél óra lett. Fogadószobájában egyszerű, síma bútorok. író­asztalánál ült és válaszolt kér­déseimre. Mi ragadott meg? Egyszerű­sége, nagy műveltsége, nyílt­sága és nyugalma. Ahogyan a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről, a világpolitikai kérdések összefüggéseiről be­szélt, tűzbejött. Elmondotta, hogy a mongol nép a szovjet­oroszok segítségével harcolta ki a szabadságát, hogy Szuhe Bator hősiesen harcolt a lá­maizmus ellen, s vitte győze­lemre a forradalom ügyét. Be­szélt a több mint 50 éves küz­delemről, arról, hogy népének milyen nehézségeket kellett legyűrnie, hiszen a 20-as, 30-as évekoen többször is el­lenforradalmi fegyveres felke­lés robbant ki a népi hatalom ellen. A népi hadsereg — a lakosság támogatásával — vé­gül is leverte az ellenforra­dalmi próbálkozásokat. Mon­gólia megindult a szocializmus útján. Befejeződött a Pajzs—76 hadgyakorlat Szerdán este véget ért a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek „Pajzs—76” fedőnevű hadgyakorlata, ame­lyet Lengyelország területén tartottak. A hadgyakorlat befejezte után a résztvevő hadserege­ket képviselő alakulatok elvo­nultak a dísztribün előtt, ame­lyen helyet foglalt Edward Gierek, a LEMP KB első tit­kára és a Varsói Szerződés tagországai katonai küldöttsé­gei, köztük a Czinege Lajos honvédelmi miniszter vezette magyar katonai delegáció. Helmut Schmidt a CDU—CSU kalandor politikájáról Helmut Schmidt nyugatné­met kancellár szerdán délután váratlan sajtóértekezletet hí­vott össze, amelynek tekinté­lyes részében a két német ál­lam viszonyával és a jobbol­dali ellenzék ezzel kapcsolatos veszélyes magatartásával fog­lalkozott. Az NSZK kormányfője fel­hívta a figyelmet arra, hogy a CDU—CSU Unió a választási harc hevében veszélyezteti az NDK-hoz fűződő kapcsolatok normalizálódását és. ezzel rob­banékony helyzetet teremthet. Schmidt kalandor-politiká­nak minősítette a két né­met állam viszonyát érintő el­lenzéki lépéseket és felszólí­totta a CDU—CSU vezetőségét, nyilatkozzék a kérdésben, ha­csak nem akarja, hogy a hely­zet tovább rosszabbodjék. | megállapítja: Japán továbbra I is barátságtalan magatartási tanúsít a Szovjetunió irányá­ban és ez ellentétes az ország nemzeti érdekeivel. Ez a har­madik ország nyilvánvaló fel- bujtására és támogatásával végrehajtott akció ismételten megmutatja, hogy a japán ha­tóságok semmibe veszik a nemzetközi jog normáit, az ál­lamók közötti kapcsolatok gya­korlatát, ezzel a szovjet—ja­pán kapcsolatokat is. Élete, munkássága iránt érdeklődve sem zárkózott el, hogy röviden erről is beszél­jen. • — Nem különös az én éle­tem —| mondotta —, olyan, mint sok más mongol emberé. 1916. szeptember 17-én Ubsza- nur vidékén, Nyugat-Mongó- liában, pásztorcsaládban szü­lettem. 1924-ben, nyolcéves koromban iskolába kerültem, de bevallom, kétszer is meg­szöktem az iskolapadból. Von­zott a természet, a szabad élet, a pásztorkodás. Szüleim nagyon vallásosak , voltak és nem is bánták, ha nem járok iskolába. A lamaizmus alatt ugyanis a lakosság 95 százalé­ka írástudatlan volt, nem vol­tak iskolák. Később aztán mégis csak megkedveltem a diákéletet, s négy osztály el­végzése után 1929-ben Ir- kutszkba kerültem, ahol to­vább folytattam tanulmányai­mat. Az iskolák elvégzése után tanító lettem egy tech­nikumban. Közben bekap­csolódtam a párt munkájába, majd beválasztottak a köz­ponti bizottságba, s immár több mint három évtizede kü­lönböző felelős posztokon vég­zem azt a munkát, amelyet a párt és a nép bízott rám. Mongolia felemelkedése érdekében Cedenbal valóban nagyon sokoldalú munkát fejt U Hla Phone, a Burmái Unió Szocialista Köztársaság kül­ügyminisztere 1922. február 2-án született. 1943 óta aktív tagja volt az ellenállási moz­galomnak. Az ország függet­lenségének elnyerése után csatlakozott a hadsereghez, a forradalmi tanács hatalomra jutása után ezredesi rangban a főváros katonai parancs­noka, egyúttal polgármestere lett. 1969—1974. között kül­ügyminiszter-helyettes. Köz­ben 1972. áprilisában kivált a hadseregből. 1974. márciusa óta külügyminiszter. Tagja a Burmái Szocialista Program­párt Központi Bizottságának és a KB Ellenőrző Bizottságá­nak. Országggyűlési képviselő. ★ A Magyar Népköztársaság és a Buirmai Unió 1960. novem­berében létesített diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szinten. A két ország politikai kapcso­latai szívélyesek, probléma- mentesek. Különösen az utóbbi években váltak viszonylag gya- korlakiká a felsőszintű találko­zók a két ország államférfiai között. 1967-ben Magyarország­ra látogatott Hla Han oktatós- és egészségügyi miniszter, a forradalmi tanács tagja, a kö­vetkező esztendőkben pedig államtitkári színtű oktatási és tájékoztatási delegációkat fo­gadtunk Burmából. 1971-ben Hollaii Imre külügyminiszter­helyettes vezetésével magyar jószolgálati küldöttség járt Burmában, a következő év­ben paciig hazánkba látogatott Maung Livin kereskedelmi mi­niszter. 1972-ben a VDK-ban járt magyar párt és kormánykül­döttség — élén Fock Jenővel, a Minisztertanács elnökével — átutazott Burmán, ekkor sze­mélyes kapcsolat felvételére került sor U Ke Win elnökkel. Ugyanez év júliusában U Ne Win Magyarországon baráti látogatást tett, amely elmélyí­tette a két ország közötti vi­71 ÉVES korában elhunyt Jan Pejve akadémikus, a ne­ves szovjet tudós, államférfi és közéleti személyiség. A ki­adott nekrológot Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij, Atókszej Koszigin és más szov­jet vezetők, valamint neves tu­dósok írták alá. / LIBANONI és más arab ve­zetők szerdán Bejrutban, Da- maszkuszban és Kairóban foly­tatták diplomáciai erőfeszíté­seiket. A Libanon körüli po­ki. Mongólia ma szocializmust építő ország. Legjobb kapcso­latai a KGST-hez fűződnek. A baráti országok segítik, min­denekelőtt a Szovjetunió. Ha­zánknak is jó gazdasági, műszaki, kereskedelmi, kultu­rális kapcsolata van a testvé­ri mongol néppel. A magya­rok Ulánbátorban ruhagyárat építettek. Szonginóban pedig biogálgyárat és húsüzemet. Egyéb területen is állandóan fejlődnek a kapcsolatok. Mon­gólia napjainkban több mint 90 országgal van diplomáciai vi­szonyban, tagja az ENSZ-nek, s arra törekszik, hogy baráti kapcsolatot építsen ki minden olyan országgal, amely a bé­kéért, a haladásért küzd, és korrekt kapcsolatokat igyek­szik teremteni más országok­kal az egyenlőség és az egy­más tiszteletben tartása alap­ján. Ezt a munkát Cedenbal irányítja a Mongol Népi For­radalmi Párt élén, amely mindig hű volt a marxizmus— leninizmushoz és a proletár nemzetköziséghez, együttmű­ködött a testvéri kommunista és munkáspártokkal, elsősor­ban a Szovjetunió Kommunis­ta PártjávalE. A mongol párt­nak ma hetvenezer tagja van, ez a lakosságnak 6 százaléka. A mongol kommunisták élén Jumzsagijn Cédenbal a nemzetközi munkásmozgalom­ban is kiemelkedő szerepet tölt be. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy hang­súlyozza a kommunista és munkáspártok összefogásának jelentőségét, a proletár inter­nacionalizmus megingathatat­lan elveinek fontosságát. Gáli Sándor Vendégünk: U Hla Phone szonyt és megértést. A láto­gatás viszonzásaként 1974. no­vemberében Fock Jenő veze­tésével magyar kormánykül­döttség hivatalos látogatást tett Burmáiban. Burmái részről érdeklődés mutatkozik szocialista építé­sünk tapasztalatai iránt, külö­nösen megnyilvánult ez gaz­dasági, jogalkotói, államigaz­gatási területen, a hetvenes évek elején. A burmai sajtó rendszeresen jelentet meg cik­keket és tanulmányokat ma­gyar szerzőktől társadalmi, gazdasági és kulturális fejlő­désünk kérdéseiről. A két ország 1966-ban ke­reskedelmi megállapodást kö­tött, amely jelenleg is érvény­ben van. 1966-tól burmai kérésre két magyar szövetkezeti vezető két évet töltött Burmában, ezt megelőzően a burmai tervhi­vatal államtitkára delegáció élén tanulmányozta a magyar szövetkezeti mozgalmat. Lépések történtek a kultu­rális kapcsolatok kialakításá­ra is a két ország között. En­nek keretében öt burmai ku­tatót képeztünk tovább Ma­gyarországon, burmai részről pedig három magyar szakem­bert fogadtak. 1975-ben ma­gyar mezőgazdasági dokumen­tációs kiállítást rendeztek Rangoonban. litikai alkudozások fő színhe­lye azonban Kairó. Az egyiptomi fővárosban tárgyal Rasicl Karami, libanoni kor­mányfő, Pierre Gemajel, a jobboldali falangista párt ve­zetője, Szaeb Szálam, volt mi­niszterelnök, Mussza Szadr Imám, a süta mohamedán val­lási közösség vezetője. Szom­batra várják Eliasz Szárkisz libanoni megválasztott elnök érkezését. Baloldali források szerint „egy héten belül” az egyiptomi fővárosba látogat Kamal Dzsumblatt, a libanojii Haladó Szocialista Párt elnöke is. Valószínűleg kíséretében lesz Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke. Bejrútban és Kai­róban olyan hírek terjedtek el, hogy Asszad szíriai és Szadat egyiptomi elnök a libanoni válság megvitatása végett ta­lálkozik egymással. A terve­zett találkozó időpontja és he­lye nem ismeretes. „KISSINGER GO HOME” — „Nem akarunk tárgyalásokat Kissinger közvetítésével!” „Ki a Cl A-vei Afrikából!” „A harc folytatódik!” — ilyen jelszava­kat kiáltozó több száz tüntető fogadta kedden este Dar Es Salam repülőterén az amerikai külügyminisztert, hat afrikai országra terjedő 11 napra ter­vezett körútja első állomásán. Henry Kissinger amerikai kül­ügyminiszter és Julius Nye- rere tanzániai államfő szerdán csaknem háromórás tárgyalást folytatott egymással. A FOKVÁROSI körzet mint­egy 200 000 színesbőrű munká­sa szerdán csatlakozott a Jo­hannesburg térségében immár hétfő óta sztrájkoló színesbőrű dolgozók munkabeszüntetésé­hez. A sztrájk következtében megbénult a fokvárosi kikötő tevékenysége, leállt számos üzem A dél-afrikai rendőrség 16 színesbőrű munkást megölt és több százat letartóztatott a Johannesburg térségében hét­főn kezdődött háromnapos sztrájk két első napján. A PORTUGÁL legfelső ka­tonai bíróság — a katonai ügyészséggel egyetértésben — felmentette a vád alól Otelo Sáráivá de Carvalho őrnagyot* a COPCON volt főnökét, aki tavaly novemberben közremű­ködött a szélsőbalod ali katonai lázadás megszervezésében. Hatvan esztendő Az aratok fiaként Beszélgetés Jumzsagijn Cedenballal Á llataikat vándoroltatva legeltető pásztorokat mon­golul aratoknak hívják. Ilyen család gyermeke Jumzsagijn Cedenbal,aki holnap lesz 60 éves. Szegény pásztorcsaládból a legmagasabb közjogi méltóságba emelkedett: a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköz- társaság Nagy Népi Hurálja Elnökségének elnöke. Az ő I élete példázza, hogy milyen nagy utat járt be Mongólia: a feudális hűbérországból szocializmust építő köztársa­ság lett. Japán továbbra is barátságtalan magatartást tanúsít „Tüzetes vizsgálatnak" vetik alá a szovjet repülőgépet CSAK RÖVIDEN...

Next

/
Thumbnails
Contents