Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-16 / 219. szám
1976 SZEPTEMBER 16., CSÜTÖRTÖK %MdaD 3 Csalóka cédulák Ha nem valódi Nagy kosár Forint és forint A gondolatsor arra a mondatra támaszkodik, amelyet a felszólalók egyike — szocialista brigádvezető, kommunista — fogalmazott meg a Híradástechnikai Anyagok Gyára munkásgyűlésén, s amely így hangzott: az ármegállapítás a műhelyben kezdődik. Ha persze képletesen, s műhely alatt a gyár, a vállalat minden részlegét értve is, de igaz, hogy a termékre már előállítása közben ráakaszthatnák az árcédulát Fordított sorrend A termelői, s még inkább a fogyasztói árak sűrűn nem fejezik ki ugyan a tényleges ráfordításokat, de tény: népgazdasági összességben a költségek _ és a bevételek aránya döntő eleme annak, mennyi jut fogyasztásra, felhalmozásra Joggal mutatott rá a párt XI. kongresszusán a Központi Bizottság beszámolója: Gazdasági terveink teljesítésében fontos szerepük van a termelői áraknak... Semmiféle hatékony gazdasági építésről nem beszélhetnénk, ha nem valódi, hanem képzelt árakkal dolgoznánk a termelésben. Gondolkodásmódunk bizonyos esetekben mechanikus, elválasztja egymástól azt, ami összetartozik. Fogyasztóként „drágának” tartjuk a termékek, szolgáltatások többségét, termelőként viszont berzenkedünk, mert költségcsökkentésre, takarékosságra, az anyagokat, eszközöket jobban hasznosító termékek előállítására ösztökélnek bennünket Sokfelé gurul Nyolc esztendő alatt, 1968 és, 1976 között a. fogyasztói árr kiégészítések összege — s ez költségvetési teher — 13 milliárd forintról 36,1 milliárdra nőtt. Ugyanakkor a forgalmi adóból származó bevételek summája 18,7-ről 28,9 milliárd forintra emelkedett. Sokfelé gurul a forint, de nagyobb hányada olyan irányban, amelyet korántsem tarthatunk kedvezőnek. A pénztömeg egy része tudatos életszínvonalpolitikai döntések következményeként áramlik ki, a másik része ugyanakkor terhes kényszerűség ásta mederben folyik el, holott kerülhetne jobb helyre is. Egyetlen példát, amelyet a Cement- és Mészművekben mondtak el: tizenöt év alatt megháromszorozódott a cementfelhasználás. Tavaly csak a lakosság _ annyit vásárolt meg ebből az anyagból, amennyi 1960-ban a teljes népgazdasági fogyasztás volt. Különböző vizsgálatok ugyanakkor megállapították, hogy az egyre növekvő anyag- mennyiség — 4,8 millió tonna 1975-ben — 15—20 százaléka pazarlódik el a gondatlan szállítás, a laza technológiai fegyelem, a korszerűtlen betonkészítési eljárások miatt. Húsz százalék: 960 ezer tonna cement! Az árakban azonban ez is benne van. Ki kezdje ? A megtermelt nemzeti jövedelem 73—75 százalékát elfogyasztjuk. Az idei népgazdasági terv a fogyasztói árszínvonal 4,5 százalékos emelésével számol. Az ilyen és hasonló tények különösebben nem foglalkoztatják az átlagembert, de még az sem, hogy a szolgáltatások árkiegészítése 1968-ban 5,3, 1976-ban már 12,5 milliárd forintot emésztett, illetve emészt fel. A képletes átlagember csupán any- nyit jegyez meg az ilyesfajta tényekből, amennyit minden- n.aoi élete közvetlenül érzékeltet vele. Rendben van, fogadjuk el, hogy így van ez. Elkerülhetetlen azonban a de szócskával folytatódó eszmefuttatás. Mert hiszen afelett csak örvendezhetünk, hogy — a technikai korszerűsítés egyik bizonyítékaként — a bevezetőben említett Híradástechnikai Anyagok Gyárában ma kétszerannyi energiát használnak fel, mint a harmadik ötéves terv esztendeiben. Ahogy a kedvező tények közé tartozik a világításra felhasznált villamos energia megháromszorozódása a megye iparában. Üj és korszerűbb régi gyárak, az idegeket túlterhelő félhomályból megszabadult munkahelyek, ez kerül a mérleg egyik serpenyőjébe. A másikba meg az, hogy — vállalati rendé- szek mondják el — nem győzik oltogatni a kihalt műhelycsarnokokban, irodákban a lámpákat az arra tévedők. Van olyan nagyüzeme a megyének, nem is egy, ahol pusztán az évi energiaköltség 200 —400 millió forintra rúg. Egyszázalékos megtakarítás két- négymillió forint! Ki kezdje? Többek között a gyártmány- tervező, energiakímélő technológiák felkutatásával és alkalmazásával. Az anyagbeszerző, olyan félkószáruk vásárlásával, melyek nem igényelnek további megmunkálást. A munkás, aki nem hagyja bekapcsolva üresen, dologtalanul mormogó gépét. Rossz rosták Egy valamit ugyanis nem szabad — nem szabadna — elfeledni. Azt, hogy a termékben — az árujellegű szolgáltatásban — végső soron mindenfajta költség összegeződik. Az is, ami indokolt, s az szintén, ami fölös volt A negye- ■ dik ötéves tervben húszmii- j liárd forint kiadásával bővül- I tek a megyében az ipar tér- ! melési lehetőségei. A gépek, berendezések egységnyi értékére jutó bruttó termelés viszont kisebb, mint öt esztendővel korábban. Némely iparterületen — így a megyei textilipari üzemek többségében — egyik évről á másikra hatnyolc százalékkal csökkent ez az érték. Azt, hogy lehet a fordított irányú úton is járni, bizonyítja például a Csepel Autógyár, de ezt igazolják a híradás- és vákuumtecnikai iparhoz tartozó megyei vállalatok eredményei úgyszintén. Közrejátszik ez a költségek, s végső soron a termékek jövedelmezőségének, termelői és fogyasztói" árának alakulásában? Szónoki kérdés. Minden hatással van erre. Az is, hogy gyorsan emelkedett — az indokoltnál jóval nagyobb mértékben — az alkalmazotti létszám, s hogy míg 1965-ben minden száz munkaórából hat- vanat, ma csak 58,9-et számolnak el teljesítménybérben, azaz, nemhogy javult volna, hanem romlott a helyzet, öreg, rossz rostákon hullik át mindaz, ami a nagy kalapban alkotóeleme a teljes költségnek, s így a kelleténél ritkábban akad fenn az. ami elkerülhető, megtakarítható, am; fölösleges. Makacs tévhitek A fogyasztói árszínvonal mozgása nem azonosítható azzal, hogy növekszik vagy csökken az életszínvonal; az ár-, a fogyasztás növekedését és szerkezetét befolyásolja, de csupán része az életszínvonalnak. Mégis, makacs tévhit, hogy drágul az élet, mert emelkedik az árszínvonal. Mintha a jövedelmek nem gyarapodnának! (A szocialista iparban a munkások havi átlagkeresete 1970-ben 2132, 1975-ben 2928 forint volt.) Hasonló tévhitek az üzemi, termelői közgondolkozásban is jelen vannak. Szívesen alkalmazott érv például, hogy a szocialista iparban a teljes termelési költségek 69 százalékát az anyagköltségek alkotják. Az iparcsoportok, illetve az üzemek egy részében ennél is magasabb az arány, a megye élelmiszeripari vállalatainál — a sütő- és konzerviparban — megközelíti a nyolcvan százalékot. Ha tehát drágulnak az anyagok, márpedig ennek vagyunk tanúi, akkor a termelési ráfordítások is automatikusan nagyobbak lesznek. Csakhogy: mi és mennyi áru készül a felhasznált anyagból, az mar nem fontos?! Néhány helyen már fontos. A Dunamenti Hőerőmű Vállalatnál ennek jegyében csökkentik az egy kilowattóra előállításához szükséges energiát — s azért, hogy érzékeljük jelentőségét, leírjuk: az erőműben esztendőnként egymillió tonna gudront, s egymilliárd köbméter földgázt tüzelnek el! —, az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban a leforgácsolt fém mennyiségét, a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagykőrösi telepén az egy köbméter fára jutó készáru-kibocsátást. Van hozzá alap Előbb sorolt példáink azt bizonyítják, hogy van alap á termelési ráfordítások mérséklésére, s ezzel az árak közvetett vagy közvetlen befolyásolására. Szinte valamennyi iparterületen meghökkentő pazarlással termelnek — ezért válik hulladékká feldolgozáskor az acéllemezek 36 százaléka, törik a síküveg 20—22 százaléka —, s azt ne higgyük, a veszteségeket nem fizeti meg senki sem. Az is fizet érte, aki csinálja, s az is, aki vétlen. Az végső pontja egy folyamatnak, magába foglalja mindazt, ami a termék előállításakor, jó vagy rossz irányban történt. Nem mindig kifejezője persze az ár annak, hogy a termék — vagy a szolgáltatás — a társadalomnak ténylegesen mibe került. Ettől még azonban a költségek — a ráfordítások — költségek maradnak. S ha ez nagyobb az indokoltnál, ha több, mint amennyit a megteremtett érték jogossá tenne, akkor megrövidítettük magunkat, termelőként becsaptuk énünk másik, fogyasztói felét. Sokszor tesszük ma ezt, mivel lassan, következetlenül, kényszerűen látjuk csak be: igaza volt a bevezetőben említett brigádvezetőnek, az ármegállapítás a — kitágított — műhelyfalak között kezdődik eL Mészáros Ottó AVATÓÜNNEPSÉG MOSZKVÁBAN A béke és barátság emlékműve Moszkva egyik legszebb parkjában, a Leningrádi sugárúton levő Barátság parkban szerdán ünnepélyesen leleplezték a béke és barátság emlékművet, amelyet a budapesti pártbizottság, valamint a magyar főváros tanácsa és lakossága ajándékozott a szovjet fővárosnak Az emlékművet — ikertestvére Budapesten a kőbányai parkban áll — Kisfaludy Stróbl Zsigmondés Jevgenyij Vucsetics eszmei tervei alapján Zilahy István építész és Búza Barna szobrászművész készítette. Az emlékmű felavatása alkalmából Vlagyimir Promisz- lov Moszkva, és Szépvölgyi Zoltán Budapest tanácselnöke mondott beszédet, majd Szépvölgyi Zoltán a magyar és a szovjet himnusz hangjai mellett leleplezte az emlékművet. Az avatóünnepségen jelen volt Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a moszkvai városi pártbizottság első titkára és Katona Imre, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára, s a magyar küldöttség tagjai. Délután Király Andrásné, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg a budapesti napok rendezvénysorozat keretében a Budapest 1945— 1976 című kiállítást. Egyébként a rendezvénysorozat programját nagy érdeklődéssel kísérik a moszkvaiak. Amint Raisza Gyementyeva, a moszkvai pártbizottság titkára az APN tudósítójának elmondotta, sok vállalat, szervezet, intézmény, iskola fordult kéréssel a moszkvai pártbizottsághoz és a tanácshoz, hogy kollektíváikat vonják be a budapesti napok programjába. Az üzemekben és társadalmi szervezetekben gyűléseket, baráti esteket, előadásokat, fotókiállításokat szerveznek, melyeken bemutatják a Magyar Népköztársaság eredményeit, a szovjet—magyar barátság, illetve a két főváros kapcsolatának jelentőségét Elhunyt Cséby Lajos Rövid szenvedés után 77 éves korában elhunyt Cséby Lajos, a Szocialista Haizéért Érdemrend és több más magas hazai és külföldi kitüntetés birtokosa, nyugalmazott nagykövet. A pártnak 1918-tól volt tagja, és tevékeny szerepet vállalt a magyar és nemzetközi munkásmozgalomban. 1936-ban az internacionalista brigád önkéntesekónit a magyar zászlóalj parancsnoka volt. A felszabadulásig a Szovjetunióban tanult és dolgozott. 1946-ban hazatért. Kezdetben az MSZHSZ-ben dolgozott, majd nyugdíjazá- sáig fontos és felelős külügyi szolgálatot látott el. Temetése szeptember 20-án délután 15 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elvtársai, barátai, harcostársai 14,30-tól róhatják le kegyeletüket a temető fedett ravatalozójában. AZ MSZMP Budapesti Bizottsága Magyar Partizán Szövetség Külügyminisztérium Ifjúsági parlament Szereteíünket, tudásunkat embertársainknak adjuk... Váci kórháziak a még színvonalasabb gyógyító munkáért Javaslat a nővéreskü szövegének módosítására A váci dr. Szőnyi Tibor kórház többségében fiatal személyzete igyekszik még magasabb színvonalúvá tenni a gyógyító munkát. Ez a gondolat került előtérbe tegnap a kórház második ifjúsági parlamentjén, a Madách Imre művelődési központ színház- termében. Dr. Szőnyi Mihály, a kórház KISZ-bizottságának titkára nyitotta meg a tanácskozást, amelyen részt vett dr. Kovács Mária, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Pest megyei bizottságának titkára is. Dr. Korona Árpád, igazgatóhelyettes számolt be arról, hogy mit tettek az Ifjúsági Törvény végrehajtásáért, s hogyan dolgoznak a kórház fiataljai. Hangsúlyozta, hogy kéréseikre és javaslataikra éppen jó munkájuk a fedezet, s ezért a kórház vezetői eddig is, most is komolyan veszik tanácsaikat, figyelmeztető szavukat. * A felszólalók többsége ezúttal Is arról szólt, hogyan lehetne még teljesebbé, eredményesebbé tenni a gyógyító munkát. Szalai Lászlóné, pélMajd rendbe hozom a dolgokat... A minap érdekes beszélgetésnek voltam fültanúja. Az igazgató — szabadságáról megtérve — kijelentette: „Majd rendbe hozom a dolgokat. Hiába, az egyhónapi távollétem megbosszulta magát!” A jelenlévők egymásra nézve, kissé félszegen jegyezték meg: minden rendben ment, a termelésben nem volt fennakadás, az igazgatóhelyettes elvtárs szépen dolgozott. A nap. barnított, dinamikus igazgató azonban oda sem figyelve így folytatta: jól kipihentem magam, egy darabig ismét bírom a megerőltető munkát. Ilyen beszélgetést hallva természetes a kérdés: van-e pótolhatatlan vezető? A válasz talán közhelyként hangzik, de az igazság az: nincs. A másik kérdés: van-e a vezetőnek helyettese? / A vezetéselméletnek afféle íratlan szabályai: a jó vezetőnek egyik ismérve, hogy jó helyettese van. Labilis az a vállalat, nem megfelelő az a szervezet, amely megérzi bármely vezető rövidebb, vagy hosszabb ideig tartó távollétét. Nem helyes, ha az ilyen esetek intézkedési szünetet váltanak ki, termelési zavarokat okoznak. „Nélkülözhetetlen” vezetők csak ott lehetnek, ahol rosszul szervezett a munka, ahol nincs megfelelő helyettes, nincs olyan ember, aki tájékozott az egész vállalat munkájáról. Kérdezhetné valaki: van-e a vezetőnek állandó helyettese? Sok helyen olyan tapasztalatokkal találkozhatunk, hogy a vezető esetenként jelöli ki helyettesét. Másutt pedig állandó helyettese van egy-egy vezetőnek. Melyik a jobb módszer? Feltétlenül az utóbbi, hiszen az esetenként kijelölt helyettes tekintélye kisebb, nincs állandó megbízatása, éppen ezért felelősség- érzete is korlátozottabb lehet. Másik olyan kérdés, amely szorosan ösz- szefügg a vezetőnek és helyettesének viszonyával: tájékozott-e a helyettes annyira, hogy szükség esetén, bármely pillanatban átvehesse a vezetést? Minél alaposabban bevezeti helyettesét a vezető a munkába, annál inkább megóvja az irányítása alatt álló vállalatot, vagy intézményt, a téves, elhamarkodott döntésektől. Mindez azt feltételezi, hogy a vezető és helyettese között legyen jó a személyi kapcsolat. Hellyel-közzel természetesen találkozhatunk ennek ellenkezőjével. Így azután pszichológiai konfliktusok keletkeznek. Nézeteltérések adódhatnak abból, hogy a vezető nem tájékoztatja megfelelően a vállalat ügyeiről helyettesét, illetőleg a tájékoztatás hatékonyságát a rossz személyi kapcsolatok rontják. Mindez a szervezet egész munkáját csorbítja. Az ilyen esetek szülik a hatáskör nélküli helyetteseket. A káros jelenség kialakulása sokféleképpen magyarázható. Ilyen helytelen módszer az, amikor a vezető nem segíti helyettesének fejlődését. A vezetéselmélet és -gyakorlat elsajátításának igazi iskolája a helyettesi rendszer. Itt tanulhat a legtöbbet a jövő vezetője. S aki tisztában van vele, hogy minden vezetőnek előbb-utóbb a helyettese veszi át a munkáját, hiszen az életet megállítani nem lehet, az fokozatosan hozzászoktatja helyettesét az önállósághoz, és azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyek nélkülözhetetlenek minden jó vezetőnél. Az éremnek azonban van másik oldala is. A helyettessel is lehetnek problémák. Sok vezető azért nem ad hatáskört helyettesének,, mert az „zöld lámpának” tekinti azt az időszakot, amíg ő irányítja a vállalatot, mondván: „Elérkezett a pillanat, hogy megvalósítsam saját elképzeléseimet. Most mindent meg lehet csinálni, mert egyedül vagyok, s megmutatom mire vagyok képes!” Aki így gondolkodik, az a legrosz- szabb helyettes. Bármennyire is lehetnek tökéletes elgondolásai, egy vállalatot mégis egyetlen gondolat, egyetlen vezetési elv szerint kell irányítani. Éppen azért a jó helyettesnek az az ismertetőjele, hogy gondolkodásmódjában, szellemében, alapvető célkitűzéseiben a vezetőhöz igazodva cselekszik. A jó helyettesi rendszer kialakítása a folyamatos, zavartalan munkán túlmenően hozzájárulhat ahhoz is, hogy tehermentesíti a vezetőt. Ott, ahol megfelelő helyettes van, az elvégzi a vezető munkájának egy részét is. Viszont, ha egy vezető pótolhatatlanná akarja tenni magát, és fokozatosan csökkenti helyettesének hatáskörét, akkor az esetek többségében összeroppan a nagy teher alatt, s végül odáig jut, hogy kifakadva azt mondja: mindent magamnak kell csinálni, semmire sincs időm! jV/l ilyen tehát a vezető és helyettese mun- 1 kakapcsolata, egymás közti munka- megosztása — egyáltalán nem mindegy a vállalat, az üzem szempontjából. A párt Központi Bizottsága tavaly novemberi határozatából. a negyedik ötéves terv teljesítéséből sok feladat hárul a vezetőkre. Ezt a vezetők csak helyetteseiket tisztelve, az egymás közt helyesen elosztott munkavégzéssel. az egymás iránt érzett emberséggel, hajthatják végre. Jó volna, ha erről egyetlen vezető sem feledkezne el... Fodor László dául azt boncolgatta, hogy az orvosokon és nővéreken is múlik, hogy a váci egészség- ügyi szakközépiskolások gyakorlataik után kedvet kapnak-e a kórházi munkához. Szilágyi Lajosaié, a szakszervezeti bizottság titkára azt fejtegette, hogy a fiatal orvosok eredményesen működő fórumához hasonlóra lenne szüksége a nővéreknek is. A kórház osztályain jó a hangulat, az összmunka, a munkahelyi légkör. Néha mégis talán akaratlanul is megnehezítik egymás munkáját. Erre mondott példát segítő szándékkal Kovács Etelka műtősnő. Többen szóltak az egészség- ügyi dolgozók megbecsüléséről is. Nagy tetszéssel fogadták dr. Dózsa György felszólalását, aki szenvedélyesen utasította vissza, hogy az orvosokra általában az anyagiasság lenne jellemző. Az ápolónők, nővérek munkájának szépségéről és nehézségeiről szólt. Cseri Zsuzsa. — Örömök és szenvedések részesei vagyunk, összekötő kapocs az orvosok és betegek között. Fizikailag és lelkileg is erősen igénybe vesz minket ez a pálya. Kevesebb időnk marad barátokra, szórakozásra. Vannak közöttünk édesanyák, feleségele, akik családjuk, gyermekeik nélkül töltenek el sok-sok éjszakát, szeretetüket, tudásukat rászoruló embertársaiknak adva — mondotta, s felszólalását figyelemre méltó javaslattal tette teljessé. Azt javasolta, hogy a jövő nővérgenerációja már esküjében fogalmazza meg ezt a hivatás- tudatot. Kapjon nagyobb szerepet az ápolónői hivatásra való nevelés. Kérte, hogy a nővéreskü szövegét egészségügyi kormányzatunk ennek megfelelően módosítsa. Gondok is szóbakerültek az ifjúsági parlamenten. Így például az a kívánság, hogy építsenek Vácott a fiatal orvosoknak szállót. Itt addig élnének, míg lakáshoz nem jutnak. Hat év alatt egyébként még száznál több lakást kaptak az egészségügyi dolgozók, de gond, hogy lakásépítési támogatást nem tudnak kapni. Mint Járai Gyula, a városi KISZ- bizottság titkára elmondotta: az ifjúsági szövetkezeti lakásokhoz olyan kivitelezőt keresnek, aki hajlandó a fiatalok kétkezi munkáját leszámítani, a lakás árából. Az ifjúsági parlament dr Korona Árpád megnyugtató véleményével, zárult, másrészt a kórház és a város vezetői közösen megvizsgálják a kivétel nélkül jogos kéréseket. Cs. A. k
