Pest Megyi Hírlap, 1976. szeptember (20. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-12 / 216. szám
SS». -é£?r w 'Xfumva^ 1976. SZEPTEMBER 12., VASÄRNAP Mint megírtuk, e hét csütörtökjén a Szentendrére összehívott megyei művelődési tanácskozás záróakkordjaként adták át először azt a díjat, amelyet az idén alapított a Pest megyei Tanács a legkiválóbb népművelők megbecsülésének kifejezésére. Most a Pest megye közművelődéséért emlékérem tulajdonosaival folytatott beszélgetést adjuk közre. Visszatekintenek a megtett útra Beszélgetés a Pest megye közművelődéséért emlékérem kitüntetettjeivel A fénykép Háttere: Barcsay Jenő, Kossuth-díjas festőművész híres szentendrei mozaikja. Ritmikus tömeggé "Sűrűsödő figurák. Az egyűvétartozás, az egymásrautaltság művészi megfogalmazása. Egy kicsit jelképe is ez az alábbi beszélgetésnek, amelynek keretében a megye legújabb kitüntetettjei vallanak életükről, munkájukról. | — Egyedül? Ugyan, mire = is jutna az ember? Aki | csak magának dalol, legfel- | jebb önmagát gyönyörköd- | teti. Aki másoknak is, ön- ! maga örömét is megsokszo- | rozza. Hallgatta már a tá- ! piószecsői együttest vagy a § kakucsi pávakört? Együtt | énekel anyós a veiével, | anya a lányával és az uno- = kajával. A közös éneklés | összekapcsolja az embere- | két, együtt tartja a csa- | ládokat. Nekem ezért je- | lent mindig új gyönyörü- | séget egy-egy próba vagy | szereplés. Nemcsak a ma- 2 gam kórusával, a szent- | endreiekkel érzem ezt, ha- | nem mindenütt, ahol dalol- 5 nak az emberek... Kovács Lajos nyugdíjas énektanár és karvezetö csak tudja. Több, mint három évtizedeit töltött a pedagógus- pályán és huszonhét éve vezeti a szentendrei városi énekkart. Az örökké derűt, életörömöt sugárzó embert a szű- kebb pátriáján túl is jól ismerik mindazok, akiket ösz- szekapcsol a zene, a dal sze- retete. És egyre többen vannak az ilyenek. • =■ — Kodály öröksége ma | elevenebb, mint volt bár- = mikor. Példát akar? Tizen- | két esztendeje még csak | hat Pest megyei kórus szer- 1 zett országos minősítést, I ma pedig már huszonhat | ilyen énekkarral büszkéi- | kedhetünk. Vagy: ki gon- 1 dolta volna néhány eszten- ! dővel ezelőtt, hogy egy te- ! levízióműsor-sorozat — a | Röpülj pávára gondolok — 1 új népzenei mozgalom el- ! indítója lesz? Rég feledés- | be merült népdalok csen- ! dűltek fel, hetven-nyolcvan | éves asszonyok és férfiak 1 álltak a mbogóra, hogy új- ! ra felfedeztessék velünk | értékes népzenei hagyomá- 1 nyainkat. S bár még csak | alig néhány esztendő telt 1 el az első pávakörök ala- I kulása óta, csak Pest mell gyében már negyvennyol- | cat tartunk számon! Egye- | dűl ugyan ki tudta volna = megvalósítani mindezt? Egyedül valóban nem. De az is biztos, hogy Kovács Lajos három évtizedes munkássága nélkül ma szegényebb lenne zenei életünk. Mint ahogy Hallamasek Lászlónak, az SZMT nyugdíjas osztályvezetőjének tizennyolc esztendős tevékenysége is hozzájárult ahhoz, hogy mind több a lehetőség Pest megyében a munkások művelődéséhez. Üzemi könyvtárak alapításában segédkezett, szervezte az olvasó munkásért mozgalmat, Ismeretterjesztő előadások sorozatát kezdeményezte, s abban is része van, hogy ma már mind gyakoribbak a szocialista brigádvetélkedők. Természetesen mondhatná bárki, ez volt a munkája, ezért kapta a fizetését. Igaza is lenne, meg nem is. Népművelőnek lenni ugyanis nemcsak állás, hanem hivatás is. ® | — Hogy mikor értettem | meg ezt igazán? Példák so- ! ra vezetett rá. Egyet emlí- ! ltek csupán a sok közül. | Amikor Vácott, a Dunai | Cement- és Mészmü helyén 5 még csak a munkásbarakkok 5 álltak, azzal bíztak meg, | hogy szervezzek irodalmi | előadást az ott dolgozók- | nak. Akkor nem sok bi- 2 zodalmam volt a sikerhez. | Jeges, téli szélben dolgoz- | tak egész nap az emberek. I Ugyan kinek lesz kedve a | rideg barakkszobában, pihe- jj nés helyett, előadást hall- ! gatni. Azért összejöttek | vagy ötvenen. Egykedvű = arccal, minden különösebb I érdeklődés nélkül fogadták | az előadót. Inkább csak el- | mondta a verset, mint sza- = valta: A Dunánál... Aztán | amikor beszélni kezdett Jó- ! zsef Attila életéről, várat- | lanul kialudt a villany. A g születendő építkezésen nem | volt ebben semmi különös. | Aíost mi legyen, emberek, | kérdezte tanácstalanul az | előadó. Menjünk haza? | Nem, szó sem lehet róla, | mondta valaki a sötétben. | Igen, folytassa, helyeseltek | egyre többen. És az elő- | adó beszélt, beszélt, majd | egy órán át a költőről, aki | hitet adott a munkásem- | bereknek, s aki helyettük | is megfogalmazta, kimond- I ta mindazt, amit mondani = akartak. Már éppen befe- 1 jezte volna az előadást. | amikor újra világosság E lett, a hűlő szobában. | Mindenfelől érdeklődő te- % hintetek szegeződtek az elő- \ adóra, aki néhány perccel | később alig győzött vála1 szólni a munkások kérdé- = seire. Akkor nagyon szé- | gyelltem kishitűségemet, 2 amiért egy órával koráb- = han még kételkedni mer- = tcm a munkások érdeklő- r désében... Csend lesz egy pillanatra a beszélgetőtársak között, aztán Szőke Miklósné tanító-könyvtáros viszi tovább a szót, onnan folytatva, ahol az előtte szóló abbahagyta. | — Kishitűség. Amikor | huszonnégy esztendővel ez- ! előtt először léptem be a | Tápiószőllős Klára-telepi 1 tanyai iskolába, mellém is = szegődött, kéretlen útitárs- £ nak. Mihez is kezdek itt, | tűnődtem, végignézve az el- ! nyűtt ruhájú gyermeksere- i gén. Jutok-e velük egyről | kettőre? Szerettek-e olvas- | ni? — kérdeztem tőlük. | Ketten jelentkeztek. Adtam | nekik egy-egy könyvet a I magaméból. Másnap még | ketten jelentkeztek. Né- | hány hét múlva egyik kisíi fiú azt mondta, adjak E könyvet az apukájának is. = Aztán milyet vinnél neki? | — faggattam. „Olyat, ame- I lylkben kötéllel verik az g asszonyt, merthogy az apu- = kám is ezt teszi.” Hát va- | lahonnan innen indultunk. | Ma ötszáz kötetes letéti | könyvtárunk van. Az isko- = la minden tanulója könyv- | tárt tag. S rendszeres ol- E vasó az a százhúsz felnőtt i is, aki az iskolát körülvevő 1 tanyavilágban él. Ha író— E olvasó találkozót rende- I zünk, vagy valamilyen mű- ! soros estet, kicsinek bizo- | nyúl az iskola. A szülők I iskolájának előadásairól | csak a betegek hiányoznak. | A filmvetítés mindig ün- 1 nép napnak számít. Az itt | lakó emberek egymás | gondjaiért felelősséget érti ző közösséggé kovácsolói- E tak.., Baranyai János, a törteti művelődési ház igazgatója gyakran rábólint a beszélőre. Egyszer közbe is szól: mintha csak a saját életemet hallanám viszont. Okkal mondja: ő is tanítóként kezdte Somogy országban, negyvenhét esztendővel ezelőtt. Tanítóként és népművelőként, mert akkor még ez a két fogalom nagyon szorosan együvé tartozott. A falusi, tanyai tanítónak, ha akarta, ha nem, foglalkoznia kellett a környezetében élőkkel, mert ki máshoz fordulhatott volna tanácsért, • segítségért a szegényember? | , Törteién tizennyolc | eve vettem át a staféta- § botot. Hat évig tiszteletdí- I jasként vezettem a műve- E lődési házat, tizenkét esz- § tendeje azonban már csak I ez a dolgom. Hogy mire | vagyok a legbüszkébb? A = tizenegy éve alakított ifjú- | sági ’ klubra. Háromszor = szereztük meg a kiváló ci- 1 met, negyedszerre pedig i már aranykoszorús jelvényt I kaptunk. A klub félszáz | tagja heti három alkalom- = mai találkozik: szerdán- | ként a tizennyolc előadás- E ból álló akadémiai soro- = zatot hallgatják meg, szom- | hatonként táncos progra- = mókát rendeznek, a vasár- g napok pedig a kötetlen | klubfoglalkozásoké. A klub | minden tagja KISZ-es, en- 1 nek eredményeként igen | jó a kapcsolatunk a köz- 1 ség KISZ-alapszerveivel. | Persze, az ifjúsági klub = csalt egy része munkánk- | nak. Van ezen kívül még I két klubunk, tizenegy szak- | körünk, öt népitánc-csopor- ! tünk. cíterazenekarunk, 1 pávakörünk. Gyakran ren- ! dezünk programokat a köz- 1 séghez tartozó két tanyai 1 iskolában is. A tanácstól | évente százharmincezer | forintot kapunk, a falu 1 gazdasági eqvséneitöl vedig | nyolcvanezret. Ma már ez I is kevés, de ha belegondo- I lók az indulás éveibe, akAz Bt kitüntetett, balról jobbra: Baranyai János, ujszászi Gyula, Szőke Miklósné, Kovács Lajos és IialUtnia.sc k László. I kor nyugodt szívvel mond- | hatom, krözusok va- I gyünk... B Valóban, nagyon nagyot változott a világ az elmúlt néhány évtizedben. Tudja ezt Ujszászi Gyula igazgató is, aki huszonnyolc évvel ezelőtt még mozigépészként kezdte, aztán négy évvel később, szinte egyik napról a másikra, azzal bízták meg, hogy szervezze mag Pest megyében a mozi üzemi vállalatot. _ — Száztizenkét mozival I kezdtük. Két év alatt ez a | szám már száznegyven- | nyolcra emelkedett. Igaz, | az épületek nagy része nem | mozinak épült, magánház 1 volt vagy legfeljebb kocs- | ma, nem számított, csak az, 1 hogy vetíthetünk, s bemu- = tatott filmjeinkre milliók = kíváncsiak. Szó szerint, | mert például 1954-ben már = ötmillió nézőnk volt Pest | megyében, s ez a szám év- I röl évre emelkedett, egé- = szén hét és fél millióra. Az = volt a csúcs. A jelen: en- ! nek csupán a fele, mégis | több filmet látnak az em- = berek, mint valaha bár- ! mikor, mert ha jó film van | a televízióban, egyetlen es- 1 te ülnek le annyian a kép- | ernyő elé, ahányan egy esz- ! tendőben megfordulnak jjj megyénk mozijaiban. És ez | nagyszerű dolog. Éppen 1 ezért, ha csökkent is a mo- E zinézők száma, csak az | egyik szemünk sír ezért, a | másik nevet. Az emberek | csak nyertek a televízió | megszületésével. S ez mindennél fontosabb... • Valóban, a közösség érdeke mindig elsődleges. Jól példázza ezt a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köre. Mert hiába volt Dániel Kornél festőművész a kitalálója annak a szép és nemes gondolatnak, hogy ne múljon el nyomtalanul Zebegény művészetihlető varázsa a nagy művész halálával, önmaga nem sokat tehetett volna ezért. De mert a gondolatnak sok száz lelkes támogatója akadt — a kilenc éve alakult baráti kör — valósággá válhattak az álmok. Méghozzá olyan valósággá, amelyek messze túllépték a kezdeti elképzeléseket. S a kitüntetett kör nevében emlékezik Dániel Kornél. — A szabadiskolával | kezdődött 1968 nyarán. Ak- 1 kor még csak hatvanhétén | érkeztek ide, a festészet | és a szobrászat szerelme- | sei. Ki-ki ott lakott, ahol | éppen helyet tudott szerez- | ni magának. Esztendővel £ később már tarka sátortá- | bort vertek a Duna-parton. | Aztán megépültek a fahá- £ zak a parkban, hozzá a | szabadtéri színpad, a für- E dőház, s már épül a fedett I színházterem és a sport- | pálya is. Mindez kitágítot- I ta a lehetőségeket, térben | és időben egyaránt. Kez- | detben egyetlen hónapra | volt más ez a múzeum, £ mint a többi, ma már ko- ! ra tavasztól késő őszig sok- = színű élettel telítődik a ház i és a park. Diákok ezrei = jönnek el ide, hogy két fe- = lejthetetlen napot töltsenek = a. művészet vonzásában. | Zenés hét végi programok = követik egymást, amely e- % ken a képzőművészet mel- E lett az irodalom és a mu- = zsika is jelentős helyet kap. Aligha van az országban még egy olyan múzeum, amely mindazt nyújtani tudná, amit Zebegényben kapnak az ide látogatók. Mindez a baráti kör félezres tagságának az érdeme. Az alapszabályzatban megfogalmazott cél világos: élőnek megtartani Szőnyi István művészetét és emlékezetét. Ami még ezen felül van: a tudás gyarapodása, a látókör szélesedése. Az, hogy a diákból itt érik művésszé valaki, az már csak ráadás. Prukncr Pál Magyar és szovjet literátorok tanácskozása Szerdán összeül a vegyes bizottság A magyar és a szovjet nép életének, illetve a magyar és a szovjet irodalom kölcsönös és mélyebb megismertetése, valamint a két ország literáto- rai közötti sokoldalú alkotói kapcsolatok továbbfejlesztése érdekében rendezik meg szeptember 14-én és 15-én a magyar—szovjet irodalmi vegyes bizottság ülését. A tanácskozásra — amelyen Garai Gábor Kossuth-díjas költő, az írószövetség főtitkára vezeti a magyar delegációt — Sz. V. Sztartakov, a Szovjetunió írószövetségének titkára, a szépirodalom fordítására és kiadására alakított magyar— szovjet vegyes bizottság elnöke vezetésével érkezik szovjet delegáció. Az eszmecserén mindkét fél képviseletében szerzői jogvédő és kiadói szakemberek is részt vesznek, áttekintik és megvitatják a legutóbbi tanácskozás óta az irodalmak megjelentetésére tett lépéseket. Várhatóan nagy figyelem övezi majd a műfordítói gárda új szakembereinek felkészítésével összefüggő kérdéscsoportot, s minden bizonnyal elemezni fogják az európai szocialista országok fiatal írói első tanácskozásának tapasztalatait is. A tervek szerint beszámolnak a szovjet és a magyar irodalmi élet fejlődéséről, a fontos elvi és ideológiai kér désekről. Kölcsönösen tájékoztatják egymást az ez év januárjában Moszkvában aláír) öt évre szóló távlati együttműködési program végrehajtásának időarányos eredményeiről is. A két irodalom közötti gazdag kapcsolatrendszer szellemében megbeszélik a mindkét országban idén megrendezett írószövetségi közgyűlés tapasztalatait, s általában: igyekeznek új elemekkel is gazdagítani a két szövetség közti együttműködést. kölcsönösen tájékoztatják majd egymást legfontosabb irodalmi rendezvényeikről, amelyekre — érdeklődés esetén — meghívják a másik ország képviselőit. Minden bizonnyal szóba kerül a szocialista országok írószövetségei vezetőinek 1977-ben Budapesten rendezendő találkozója, és az Ady Endre születésének 100. évfordulója alkalmából sorra kerülő európai költőtalálkozó, amelynek ugyancsak fővárosunk ad otthont. Az Országos Tanszergyártő és Értékesítő Vállalat 3. számú gyárában készülnek a biológiai szemléltetőeszközök. Több mint ezerféle. Különösen keresettek az állatcsontvázak. Szemléltetőeszközök TV-FIGYELO Népfürdő. Még napokkal e tévéjáték vetítése után is csak hümmög az ember s kérdi: valójában mi volt az, amivel a második világháború kitörésének harminchetedik évfordulóján — ahogy a műsorújság írja — mementóként, a fasizmus áldozataira való emlékezésül megpróbálta a néző figyelmét lekötni a televízió. A darab törzslapja még csak érthetőnek tűnt. Tudtuk, hogy Görgey Gábor hasonló című, 1967-ben írott egyfelvonásosá- ból készült; rendezője Horváth Ádám; három főszereplője pedig Mádi Szabó Gábor, Dózsa László és Safranek Károly. Ugyanígy azt is tudhattuk, hogy a Népfürdőt már egyszer bemutatták: 1969-ben a Thália Színház színpadán. Mit láttunk? Egy nagyon buta mestert, egy nagyon piszkálódó segédet meg egy nagyon érzékeny inast, valamint csapokat, csöveket, ilyen-olyan szerszámokat. Aztán hallottunk még annyi szakkifejezést, amennyi egy vízvezetékszerelő tankönyvét könnyen kitöltené. Mi történhetett a Népfürdővel? Mint tudjuk, eredetileg egy tragikusan groteszk játéknak íródott arról, hogy miképpen lesz a fasiszta rendszer kiszolgálója a kisember, jelen esetben a buta mester, a piszkálódó segéd, meg az érzékeny inas. Ez a játék — a lázas munka, a csapok, csövek szerelése — valóban játék, színjáték, szimbolikus értelmű cselekmény lehetett a színpadon. A képernyőn azonban mindez valtjfli cselekvéssé, már-már dokumentumfilmmé vált. Ráadásul egy mind unalmasabb. ! mind zavarosabb dokumen- tumfilmmé. Súlyát vesztette, kilúgozódott az egész darab. Nagy melléfogás volt egy ilyen félresikerült valamit e fontos történelmi dátumhoz kötni; a Népfürdő inkább zavart keltett, semmint tiszteletet, részvétet ébresztett az emlékeikben. A Vád (Antii. Aligha íródott még egy ilyen dokumentumjá- ték, amelynek szereplői — vádlottjai — éppenhogy a vádlók szerepében tetszelegnek. Chiléről szól Roman Hlavác- nak ez a különös műve: mintegy a jövőbe tekintve idézi fel a most három éve uralomra került Pinochet tábornoknak és társainak tárgyalását. Furcsa, megdöbbentő kísérlet! Különösen azzá teszik azok a dokumentumok, amelyek a rezsim vérengzését igazolják írásban, álló és mozgó képekben. A vád tanúit nézve nem a mondatok irodalmi értékére, nem a — különben remekül maszkírozott — színészek játékára figyelt az ember, hanem a — történelemre. Azokra az itt és most történő dolgokra, amelyek tiltakozásra késztetnek, felháborítanak. Amennyire melléfogott a Népfürdő rendezésében Horváth Adám, e dokumentumjátékban annyira eltalálta a darab tragikus tényeihez illő szűkszavú, agitatív erejű stílust. Külön érdeme, hogy sok j alig, vagy egyáltalán nem is- j mert színészt vonultatott fel; szereplésük izgalmasabbá, még hitelesebbé tette a történetet. Akácz László
