Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-10 / 188. szám

Nem útlevél az íróasztalhoz A szakközépiskolások könnyebben helyezkednek el Pest megyei tapasztalatok az érettségizettek pályaválasztásáról 1976. AUGUSZTUS 10., KEDD Kétségtelen, hogy a létszám- felvételi zárlat az idén érettsé­gizettek zömének elhelyezke­désében komoly akadályt je­lent Különösen vonatkozik ez a gimnáziumot végzett lányok­ra, akiknek jelentős része az előző években adminisztratív állás elnyerésére törekedett, majdnem minden esetben si­kerrel. Komoly mértékben csökkentette azonban az el­helyezkedés akadályait az a kormányhatározat, amely a közgazdasági szakközépiskolát és a gyors- és gépíró-szakis­kolát végzettek alkalmazását megkönnyítette. A vállalatok­nak, szövetkezeteknek, állam- igazgatási és egyéb intézmé­nyeknek, még tavasszal be kellett jelenteni igényüket a megyei tanácsok munkaügyi osztályán. Ezt a bejelentést Pest megyében vontatottan, sokan csak a határidő letelte után teljesítették. Mindenki álláshoz jut A megyei tanács munkaügyi osztálya a fiatalok zökkenő- mentes elhelyezkedése érde­kében nem ragaszkodott az előírt határidő pontos megtar­tásához, a később érkezett be­jelentéseket is felterjesztette a megyei tanács elnökéhez, aki­nek jogkörébe tartozik a felvé­tel engedélyezése. A túl későn, még jelenleg is érkező igénybe­jelentéseket viszont az osztály már nem tudta figyelembe ven­ni. Ennek ellenére az idén vég­zett közgazdasági szakközépis­kolások, valamint gyors- és gépírók minden jel szerint egy­től egyig álláshoz jutnak. Igaz, hogy jó részük Budapesten, köztük még az olyanok is — számszerűit 339-en —, akik a megye területén, mégpedig la­kóhelyükhöz közel szeretnének elhelyezkedni. Pest megyei munkáltatók el­lenben összesen 268 adminiszt­rátor alkalmazására jelentettek be igényt, éspedig 197 közgaz­dasági szakközépiskolást, és 71 gyors- és gépírót kívánnak al­kalmazni. Közgazdasági szakközépisko­lát ez idén összesen 425 megye­beli fiatal végzett, ebből 294 a fővárosban, a gyors- és gépíró- szakiskolából kikerült 262 leány közül pedig 165 budapes­ti iskolában szerzett végbizo­nyítványt. Tehát a megyebe­liek valamennyien nem helyez­kedhetnek el megyei munkál­tatónál. Ugyanakkor azonban buda­pesti munkáltatók bejelentése jóval meghaladja a két iskola­fajtát ebben az évben a fővá­rosban végzettek számát. Így tehát a megyei tanács munka­ügyi osztálya a fővárosi tanács munkaügyi osztályával együtt­működve gondoskodik a me­gyében lakó, de ott munkaal­kalmat nem talált fiatalok el­helyezéséről. Munkahely, leg­alábbis Budapesten, bőven kí­nálkozik számunkra, hiszen a közgazdasági szakközépiskolát végzettek egy része, csaknem 100-an az előző évek tapaszta­lata szerint egyetemen, vagy főiskolán folytathatják tanul­mányaikat. A megyei tanács munkaügyi osztálya múlt hónap folyamán felhívta az igénybejelentőket, közöljék, betöltötték-e a náluk kínálkozó állást. A felvételi en­gedéllyel rendelkező munkál­tatók csupán 31 dolgozó felvé­telét jelentették be a munka­ügyi osztály augusztus 5-én kelt jelentése szerint. Az iskola befejezése után következő nyá­ri hónapokat, az utolsó nagy vakációt ugyanis a leg­többen még munkaviszonyon kívül töltik, és csak most kez­denek állás után nézni. Egészségügyben, iparban A munkáltatók igénybejelen­téséből kiderül, hogy lényege­sen több szakközépiskolában érettségizettet keresnek, mint gyors- és gépíróiskolát végzet­teket, még a megüresedett gépírói munkakörbe is. Az ok: szakközépiskolában is tanul­nak gépírást, és az onnan kike­rült fiatal később, szükség ese­tén más munkakörbe is beoszt­ható, sőt, elláthat a gépírás mellett egyéb irodai munkát. Mindenesetre a gyors- és gép­íróiskolából kikerültek egy ré­szének elhelyezése talán nem lesz túl könnyű, kivéve azokét, akik lakóhelyükről könnyen, aránylag rövid idő alatt meg­közelíthetik a fővárost és haj­landók ott munkát vállalni. A gimnáziumban érettségi­zettek nagy részének kétségkí­vül gondot okoz az elhelyezke­dés. Pest megyei gimnáziumok­ban 1064, fővárosiakban 322, és a más megyékben végzettekkel együtt csaknem 1500 megyei fiatal fejezte be tanulmányait. Az elmúlt esztendőkben évente átlag 240—250 gimnáziumot végzett Pest megyei fiatalt vet­tek fel felsőoktatási intézmény- nyekben. Előreláthatólag ez idén sem kevesebbet. Sok lány most is gyógyszertári asszisztensnek megy, vagy más egészségügyi pályán helyezkedik el, szép számmal lehetnek olyan, mind­két nembeli fiatalok is, akik a létszámfelvételi zárlat alá nem eső nem szellemi, de nem is kifejezetten fizikai munkát vá­lasztanak. Természetesen a gimnáziumot végzettek túlnyo­mó része nem helyezkedhet el ezeken a pályákon, amelyeken kevés munkahely kínálkozik. Ezekben a napokban veszik kézhez az' egyetemek, főiskolák leveleit a felvételi vizsgát tet­tek. A legtöbb levél, hiszen nagy volt idén is a túljelentke­zés, kedvezőtlen hírt tartalmaz. Az elutasítottak jó része jövő­re persze újra kísérletezik, ad­dig is kell azonban valahol dol­goznia. Munkalehetőség bőven van, nemcsak számukra, ha­nem a gimnáziumból kikerült többi fiatal számára is. Még a tanév közepén a lét­számfelvételi zárlatra való te­kintettel, felhívták a vállalato­kat, szövetkezeteket, jelentsék be, milyen munkakörben, hány gimnáziumot végzett fiút vagy lányt alkalmaznának betaní­tott munkásként. A bejelenté­sek alapján minden járási hi­vatal és városi tanács munka­ügyi előadói, de a megyei ta­nács Pályaválasztási Intézete is nagyon sok általános műveltsé­get igénylő munkakört tud ajánlani, többnyire kinek-ki- nek lakóhelye közelében is. Vakáció ulán Érdeklődtünk néhány mun­kaügyi előadónál, akiknél meg­tudtuk azonban, hogy eddig egyetlen gimnáziumban idén érettségizett munkakereső sem jelentkezett náluk. Minden va­lószínűség szerint ennek is az utolsó nagy vakáció az oka. A felsőoktatási tanintézetekben fel nem vettek jelentkezését is csak a hónap vége felé várják. Betanított munkásnak az iparba más esztendőkben is mentek gimnáziumot végzet­tek, majdnem mind azzal a szándékkal, hogy azután szakmunkás-képesítést szerez­nek, vagy hogy esetleg maga­sabb szinten tanulnak tovább Faipari mérnököket, villamosmérnököket beruházási gyakorlattal, valamint faipari gépek üzemeltetésében jártas gépészmérnököket és gépésztechnikusokat KERESÜNK AZONNALI FELVÉTELRE Jelentkezés a GEV Központi Személyzeti és Oktatási Osztályán, részletes önéletrajzzal. Cim: Budapest VII., Baross tér 19. Telefon: 225-058. szakmájukban. Idén gimnáziu­mot végzettek előreláthatólag az eddigieknél valamivel töb­ben jelentkeznek betanított munkásnak, főleg fiúk. Lá­nyok viszont ezelőtt sem vala­mi sokan választottak így pá­lyát. Remélhetőleg az ősz kezde­téig a gimnáziumban érettségi­zett fiatalok is valamennyien, az egyéniségüknek legjobban megfelelő pályát választanak, és elhelyezkednek, ha egye­lőre még közülük többen inga­doznak is, nem törekszenek fi­zikai munkára. Hogy ilyenek akadnak, az tagadhatatlan. Ne­héz mindenkivel megértetni, a gimnáziumi érettségi bizonyít­vány nem útlevél az íróasztal­hoz. Az 1976/77. tanévben gimná­ziumba törekvők aránya ellen­ben azonos az előző tanéveké­vel. Fő oka ennek az, hogy számukra ebben az iskolafaj­tában van Pest megyében a legtöbb hely. Nem csökkent az érdeklődés a gyors- és gépíróiskolák iránt sem. Három van ebből a me­gyében és néhány jelentkezőt helyhiány miatt minden évben el kell utasítani. Viszont a munkáltatók, mint jeleztük, ke­vésbé igénylik az ilyen iskolá­ban végzetteket. Mérlegelni kellene átalakításukat négy­éves középiskolává, ahol a nö­vendékek, bár a gép- és gyors­íráson lenne a hangsúly, egyéb közgazdasági és általános isme­reteket is szerezhetnének. Szokoly Endre Hozzászólás (8.) Számos ötlet, újszerű kezdeményezés Lapunk július 17-i számában jelent meg Losonci Miklós Sok-sok fontos teendő című irúsa, a Magyar Képzőművészek Szőve sége Pest megyei Területi Szervezetének megalakulása kapcsán. Ehhez közöljük olvasóink hozzászólásait. Tartalmas, emberi holnapokért Szigetszentmiklós városiaso­dó nagyközség vonzáskörében évről évre emelkedik az ott­honit alapítók, száma. A Csepel Autógyár, a Pestvidéki Gép­gyár és a községben már mű­ködő, alakuló üzemek munka- lehetőséget kínálva alakítják a hajdani homokbuckás, Duma­parti települést. Az átalakulás nyomán új tartalommal, for­mával gazdagodik lakosságunk gondolatviilú a, pontosabban feladatunk annak formálása. Hogyan? Felgyorsult életünkben, a munkakörülmények fejleszté­sén kívül a szocialista tudat, a hazafias gondolkodás része, hogy komolyai! vesszük az emberi élet ünnepeit, annak apró állomásait. Arra gondo­lok, hogy a házasságkötést, a névadást, a kisdobos- és úttö­rőavatást, a személyazonossá­gi igazolványok átvételének ünnepélyes aktusát új tarta­lommai!, új formával kell megtölteni, többi között em­léklapok átadásával. Tervbe vettük a helyhez, Szigeftszentmdklóishoz kötődő, annak hétköznapjait, ünnepeit bemutató egyedi emléklapok készítését. Ezek a tulaj­donosok számára az évek múlásával múltat idéző, jövőt, közösségi gondolkodást formá­ló emlékekké nemesednek. Pest megyei alkotók sikere Megnyílt a Székely Aladár országos fotókiállítás Hétfőn Gyulán Koszta Ro­zália festőművész nyitotta meg a 11. alkalommal meg­rendezett Székely Aladár or­szágos fotókiállítást. Az orszá­gos fotóseregszemlén — amely szeptember 12-'»< tekinthető meg — 73 alkotó csaknem 160 művét állították ki. Az első díjat Urbán Tamás budapesti, a második díjat Tóth István ceglédi, a harmadik díjat Ben- kő Imre budapesti és Zsedényi Ferenc törökbálinti fotós, Gyula város tanácsának kü- löndíját a miskolci Juhász Miklós kapta. Székely Aladár, a magyar portréfotó megteremtője, a múlt század végén elsősorban a Nyugathoz tartozó írókról, költőkről készített művészi portréival szerzett hírnevet. Sok képet készített Adyról; eddig mintegy 30 Ady-portréja ke­rült elő. Székely Aladár a múlt század végén mintegy 10 évig Gyulán élt, és tartott fenn fényképészműtermet. A vitaindító cikk nyomán számos lehetős/#' került fel­színre. Képzőművészeti alapít­vány létrehozásával fiatal mű­vészek számára biztosítunk kedvezőbb indulási lehetősé­get. Az 1977-es évvel kezdő­dően évente visszatérő tema­tikus kiállításokon erősítjük a lakosság és a művészet kap­csolatát. A kiállítás első he­lyezettjeinek díjat nyújtunk át, a harmadik helyezésért a közönség szavazatai alapján adjuk át az elismerő, ösztönző jutalmat. Az 1977-ben Sport a képző- művészetben címmel hirdetjük meg pályázati felhívásunkat, a különböző művészeti ágak művelői számára. Itt elsősor­ban fiatal és megyénkben élő alkotókra gondolunk. A község hősi emlékművei és a néhány évvel ezelőtt fel­állított József Attila-szobron elhelyezett mindig friss virá­gok igazolják az ilyen jelleg a igényt, azt, hr#;y helyes lépé­sekre készülünk. A lakótelepi iskola Mattioni Eszter Toldi című színes mozaikja a régi paraszti, vitézi életbe enged be­pillantást. Az a tervünk hogy közsé­günk hajdani nagy személyi­ségeinek — Bíró Lajos etnog­ráfus pédául — életművét szo­bor mutassa be. Gyakran fel­kereste községünket Erdei Fe­renc is, neki Szabó Ivánnak, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészének szobra állít emléket nagyközségünkben. A mű az új iskola előterébe kerüL Mindezekkel a községhez, a szőkébb hazához való ragasz­kodást szeretnénk elmélyíte­ni, mely egyúttal kötődést je­lent népünkhöz, társadalmi rendszerünkhöz is. Misefa János, az MSZMP szigetszentmiklósi nagyközségi bizottságának titkára Hazánkba érkezett Wigner Jenő Nobel-díjas fizikus Wigner Jenő, Nobel-díjas fi­zikus a Magyar Tudományos Akadémia 'meghívására hétfőn egyhetes látogatásra az Egye­sült Államokból Budapestre érkezett. A világhírű termé­szettudós itt tartózkodása ide­jén több tudományos intézetet és egyetemi tanszéket keres fel, s a magyar tudományos élet j neves — elsősorban fizikus — I képviselőivel találkozik. Az elmúlt években aktív képzőművészeti élet indult meg megyénkben. Vigyázta és segítette a folyamatot a zebe- gényi Dániel Kornél, Soroksá- rqp Bakallár József, aki isko­lát, műhelyt teremtett a Kis- Duna mellett, és Fegyó János Ráckevén, akik bemutatkozási lehetőséget nyújtanak első ki­állítóknak. Hosszú lenne a sor azokról, akik szervezet — de nem szervezés — nélkül fá­radtságot, akadályt nem is­merve, tiszta hittel és teljes odaadással dolgoztak eddig is. Szép örökséget vett át a te­rületi szervezet. De mint a be­számolók is tanúsítják, nagy az igény és sok a feladat. Amiről eddig nem esett szó: Szödligettöl Dabasig sok ter­melőszövetkezetünk jelenti évente a zárszámadó közgyű­lésen, hogy a kulturális alap­ra szánt viszonylag minimális keretösszeg 40—60 százalékát „megspórolták”. Biztos, hogy jó ez a takarékosság? Pedig elkelne sokszor még a kultu- rálódás támogatása. Például Szavak után a tettek sok Ady-galéria kellene a me- J gyének. De szólnom kell az amatőr alkotócsoportokról is. Azokról a kortársakról, akiknek hiva­tásukká vált az alkotómunka, de létfenntartásukat máskép - pen biztosítják. Őket nem fo­gadja be sem az alap, sem a szövetség. Nincs papírjuk. Le­hetnek kész festők, mint Pánti Imre, jó szobrászok, mint Bohn Mihály, vagy textilesek, mint Radóczy Mária. Nem tartoz­nak sehová. Ott vannak, ha adni lehet óvodásoknak, isko­lásoknak, közületeknek. Ha kiállítani kell, mindig van zsű­rizhető anyaguk. Csak talaj nincs még a lábuk alatt. Pe­dig az esetlegesen megalakuld iskolagalériákat csak rájuk le­het építeni. A szervezet mellé állunk, hisz a célja kulturális életé­nek segítése. Sok fontos teen­dőt kell megoldanunk. Most már a szavak után jöjjenek a tettek. Bodnár Ede Budapest Az ifjúság és a képzőművészet A sok-sok fontos teendő cí­mű cikk alapos gondossággal vázolta a Pest megyei területi szervezet előtt álló feladatokat. Rendszeresen olvasom a hoz­zászólásokat is, s bennem is megfogalmazódott néhány gondolat. Talán a legfiatalabb vagyok a magam 18 évével a hozzászólók között, s épp ezért TV-FIGYELŐ Szombat este. Okos, szóra­koztató, az ízléstelenség ve­szélyeit mindenütt elkerülő Czeizel-paródiávaJ. kedveske­dett a nézőknek Árkus József. A Szombat este születésének titkai példája lehet e nem könnyű műfaj ezután követ­kező alkotásainak is. Hazai krimitermésünk legfrissebb darabja, A müncheni férfi kö­zepes izgalmakat kínált. A va­lamikor megtörtént s most a képernyőit felidézett esemé­nyek önmagukban nem bizo­nyultak elég érdekesnek. A játéknak javára szolgált volna a feszesebb szerkezet, a várat­lan fordulatok bőkezűbb ada­golása. Az Olimpiai zenejáté- kek második része a „papír­formának” megfelelően bronz­éremre volt jó. Hogy nem aranyra, vagy ezüstre, annak oka a helyenkénti hosszadal­masság: egy-egy jó ötlethez, poénhoz túlságosan bonyolult úton, sokáig jutott el a műsor. Olyan soká, hogy azokat a lan­kadó figyelmű néző alig-alig érzékelhette az előzémények fáradalmai után. Újólag bebi­zonyosodott, hogy a paródia­műfaj Igazi távja a száz vagy kétszáz — nem pedig az ötezer vagy tízezer — méter. A Ho­zott anyagból című „sztori­gyűjtemény” nagy érdeme: úgy tudott nevettetni, hogy közben nem követett el vasko­sabb hibát. Emberek és épületek, száza­dunk egyik legnevesebb építé­szét, a finn Álvar Aaltót is­merhettük meg vasárnap dél­után az olasz és finn televízió­sok portréfilmjéből. A remek épületek, épületegyüttesek megfeleltek a művész hitval­lásának: az építészetnek har- mónikusabbá kell tennie az emberek életét. Más kérdés, hogy ezt az elvet egy ötven- valahány négyzetméteres ház­gyári lakás nem tudja ugyan­olyan módon megvalósítani, mint egy tóparti fenyőerdő kö­zepére tervezett többszintes luxusvilla. Aalto eszmélnék a munka­helyen való érvényesítésére a lengyel televíziósok Togliatti- városban forgatott kitűnő filmje mutatott rokonszenves példát. A Van egy város a Volga partján képsorainak ta­núsága szerint — hosszan so­rolhatnánk a példákat a mun­kásszállások otthonosságától a futószalag melletti akváriumig — a Zsiguli-gyárban nemcsak a munka pontos technikai szervezésével törődtek az épí­tészek, a tervezők, hanem az ott dolgozók minél jobb köz­érzetének biztosításával is. A gondos munkát, az okos szervezettséget dicsérte A hét több riportja is. Néha oly mó­don, hogy joggal elmarasztalta az ettől eltérő cselekedeteket — például a nagyközönség számára a lehetségesnél ke­vesebbet nyitva tartó budapes­ti strandok, uszodák esetében. Jó volt viszont a csepeli álta­lános iskolásoknak a tanács és a környező üzemek össze­fogásával épített napközis tá­borát látná... ami azonban mellbe vághatta a nézőt: a negyvenmilliós létesítményben éppen hatszáz „hiányzót” számláltak. Elgondolkodtató, hogy egy kétmilliós városban ilyesmi előfordulhat. Végezetül egy nem túlságo­san lényeges, ám mégis bosz- szantó dolog: az elmúlt négy hétben nyolcszor sikerült fel­jegyezni, hogy a biztat szó va­lamelyik alakját hosszú í-vel ejtették riporterele, kommen­tátorok: bíztat, bíztatni, bízta­tás. És csak egyetlenegyszer így: biztat. Rövid i-vel. Ahogy helyes. Vajon miért? Daniss Győző néhány, fiatalokat érintő kér­désről szólnék. A KISZ IX. kongresszusán is elhangzott, hogy a képzőművészet is job­ban segítse a fiatalság eszmei­politikai nevelését, hogy a KISZ támogassa a fiatal mű­vészeket. Úgy gondolom, hogy a most megalakult területi szervezet­nek rengeteg ilyen tennivalója akad. Pest megyében jelenleg 34 ezer KISZ-tag tevékenyke­dik, s ehhez a számhoz még vegyük hozzá a több mint 80 ezer kisdobost és úttörőt. Több mint 110 ezer fiatal dol­gozik megyénkben az ifjúsági vagy gyermekmozgalomban, s a területi szervezetnek e*í mindenképpen figyelembe ke!1 vennie. Ezekkel a fiatalokkal meg kell ismertetni a képző- művészeti alapokat, hogy az­tán erre építve műértő felnőt­tekké váljanak. Szervezhet a területi szervezet az úttörő­csapatoknak, KlSZ-alapszer- vezeteknek művészeti foglal­kozásokat, melyeken az alko­tások szépségeire, mondani­valóira irányítják a fiatalok figyelmét. Elsősorban a képzőművészet politikai tárgyú alkotásainak megismertetését tartom fon­tosnak. A képzőművészet ere­jével is hassunk, s ébresz- szük fel a fiatalokban a mű­vészetek iránti igényt. Az úttörőknél a kulturális szemle egyik ága a képzőmű­vészeti pályázat. A legjobb al­kotások a Gyermekalkotások Galériájába kerülnek, Zánká- ra. Az itt felbukkanó tehetsé­ges gyermekeket a Pest me­gyei területi szervezetnek kel­lene tovább patronálnia. IfJ. Váczi Károly Szigethalom

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents