Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-08 / 187. szám

1976. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP xMtap Egyedülálló kezdeményezés Nagykőrösön Látogatás a korrekciós csecsemőotthonban Sárga, vastag falú épület. A keskeny folyosón alacsony polcok sorakoznak, rajtuk ap­ró, színes cipők. A csukott aj­tók mögül vidám gyerekzsivaj zsongása rezegteti meg a fo­lyosó szinte vágható csendjét. Az iroda felé indulok, hogy találkozzam dr. Hubay Ferenc­cel, a Pest megyei Csecsemő­otthon nagykőrösi intézetének igazgatójával. Kicsi, de cél­szerűen berendezett helyiség­ben bukkanok rá. Erős har­mincas lehet, de ennél fia- talabbaak tűnik. Első szavai­ban a megfontolt óvatosság bujkál: nehogy, akár a segít­ség jószándékával is, valami­lyen módon ártsunk az ügy­nek. Mi is ez az ügy? Kis kerü­lővel kell kezdenünk: Pest megyében évente körülbelül 400, három éven aluli kis­gyerek sorsáról gondoskodik az állam, olyanokéról, akik szociális, erkölcsi vagy egyéb okok miatt nem maradhattak a családi otthonban, ha egyál­talán illethető ezzel a névvel az a környezet, ahonnan ki­mentették őket. A Pest megyei Csecsemőotthon intézetei kö­zül a zsámbékiban 200, a bu­dapesti központban és Nagy­kőrösön 100—100, Albertirsán 40 apróság tölti életének el- 6Ő éveit. A szülő, a család a leggon­dosabb, leglellkiismeretesebb foglalkozással sem pótolható, bár a munkájúkat élethivatás­nak tekintő szakemberek, fő-, leg a gyerekekkel legtöbb időt töltő gondozónők, mindent el­követnek, hogy ezt a hiányt enyhítsék. Munkájukat ez ideig még nehezebbé tette, hogy a 10—12 fős csoportok­ban a legtöbb energiát a fej­lődésben elmaradott gyere­kekre kellett fordítaniuk. Ezért nemegyszer a többi 8—9 is el­maradt az életkorának megfe­lelő szinttől. Ez a gond kész­tette arra a Pest megyei Cse­csemőotthon néhány szakem­berét, elsősorban a központ ve­zetőjét, dr. Heller Györgynét, hogy Közép-Európában egye­dülálló kezdeményezéssel pró­bálják áthidalni ezt a nehéz­séget. Ilyen előzmények után alakult meg, hivatalosan ez év áprilisában, a nagykőrösi inté­zetben a jelenleg három cso­portban 24 gyereket számláló korrekciós csecsemőotthon. Ko­rábban ilyen jellegű intéz­mény nálunk és a környező országokban is csak az óvodás­korú gyermekek számára léte­zett. Gondos vizsgálatok Dr. Hubay Ferenc másfél év­tizedes gyermekorvosi gyakor­lat után, alig egy éve vállalta el az intézmény vezetését. Mi késztette erre? — Vonzott az űj nehéz fel­adat. Többet ad annál, amit eddig csináltam. Azt először nem is tudtam, hogy itt kor­rekciós részleg megalakítását is tervezik. De mikor döntöt­tem, ez még növelte számom­ra az állás vonzerejét. — Mit rejt a korrekciós jel­ző? — A három év alatti, fej­lődésben visszamaradt állami gondozott gyerekekkel ebben a három csoportban foglalko­zunk. Azt reméljük, hogy a korai életkorban megkezdett intenzívebb törődéssel ellen­súlyozhatjuk, esetleg egy idő után fel is számolhatjuk ezek­nek a gyerekeknek a lemara­dását. — Hogyan választják ki az ide kerülőket? — A kiválasztást gondos vizsgálatok előzik meg. Eze­ket a gyerekeket el kell kü­löníteni a normális fejlettsé- gűektői is. E két határ között másfél éves kor körül már vannak könnyen felismerhető jelek. Például, ha egy gyerek csak ekkor próbál fölállni, pe­dig a többiek már egyéves kor­ban járni kezdenek, ez moz­gásfejlődésbeli lemaradásra utal. Ugyanilyen jelzés, ha az egyéves korra jellemző értel­mes, páros szótagokat, rövid szavakat csak másfél éves kor­ban kezdi el mondogatni. Ez a beszéd zavarát mutatja. De a pszichológusunk, Csekö Fe- rencné dr. Kertész Márta nem csupán e tüneteik, hanem lelki­ismeretes, hosszabb időn át tartó tesztvizsgák alapján dönt. — Milyen módszerekkel ne­velik ezeket a gyerekeket? — A módszerek nagyon ösz- szetettek. Mintául szolgálnak számunkra a már működő gyógypedagógiai óvodák, me­lyekkel kapcsolatot tartunk. Sokat tanultunk a csaknem másfél éve folyó előkészüle­tek tapasztalataiból is, hiszen a hivatalos megalakulás előtt már két csoporttal, ideiglenes körülmények között fölmér­tük a lehetőségeket. Emellett állandóan tanulnunk kell, a gondozónőknek meg nekem is, mindannyiunknak. Az új ered­ményekkel, ismeretekkel fo­lyamatosan alakulnak a mód­szerek is. . A legeredményesebb módszer Az igazgató néhány pillana­tig elgondolkodik, majd hoz­záteszi : — Talán a legeredménye­sebb módszer a szerető türe­lem. És ez a legnehezebb. Ne­kem is van két gyermekem. Attila tizenhárom éves, And­rea kettő. Ismerem a ragasz­kodásukat és talán azt is tu­dom, hogyan szeressem okét. A gondozónők többsége is csa­ládos, ismeri a szülői szerete- tet. Itt mégis nehéz a dolguk. Ezek az apró emberkék is vágynak a jó szóra. De az sem szterencsés, ha egy gondozónő fél évig zokog, miután meg­válik a továbbkerülő csoport­jától. — Nézzen körül személye­sen! — invitál az igazgató. A világos szobákban barát­ságos kép fogad: a fal mellett takaros kis ágyak, a parkett közepén nagy, élénk színű szőnyeg, rajta 8—9 kisfiú, kis­lány csúszik-mászik. Észre sem veszik, mikor belépünk, annyira leköti őket a sokféle játék. Fehér köpenyes gondo­zónő lép hozzánk, Palásti Er­zsébet, a korrekciós csoport vezetője. Beilleszkednek a társadalomba — össze tudná foglalni dió­héjban a napirendet? — Reggel 6 óra körül éb- i rednek a gyerekek — sorolja 1 I —, ezután mosdás, 8-kor reg- I geli, délelőtt kötött foglalko- I zás, játék, tízórai, séta, ebéd, alvás, uzsonna, játék és va- [ csora után, aki jól viselkedett, .-az megnézheti az esti mesét a tv-ben, lefekvés előtt. Ez így elmondva egyszerű, és alig I különbözik a többiek napi- I rendjétől. De a korrekciós gyerekekhez sokkal több tü- [ relem kell, míg az önálló fel­adatokat, a mosdás, az öltöz­ködés fogásait megtanulják. Hároméves korig negyedéven­ként, utána félévenként rög­zítjük fejlődésük lépcsőfo­kait, és az észlelt hiányossá­gokat. A pszichológus e kar­tonok és saját vizsgálatai alapján rendszeresen megha­tározza, milyen eszközökkel segítsük a gyerekek további fejlődését. — Általában négyéves ko­rig tartjuk itt a gyerekeket — mondja később az igazgató. — Most egy csoportot éppen a csobánkai gyógypedagógiai óvodának készülünk átadni. De reméljük, hogy később kö­zülük többen elérik az azonos életkorúak szintjét és ezeknél nem lesz szükség a megkü­lönböztetésre. Azért nagy je­lentőségű ez a korán elkezdett aktív foglalkozás, mert a kis­gyerekkori hatás nemcsak most, átmenetileg segít be­hozni a lemaradást, hanem később, a felnőttkorban is hozzájárul a társadalmi beil­leszkedéshez. Mikor a kapu bezárul mögöt­tem, önkéntelenül is eszembe jutnak az intézet vendégköny­vének első sorai, melyeket a hivatalos átadás napján jegyez­tek be. „A korrekciós gyermek- intézetben az egészségügyi fel­adatok között az egyik legáldo­zatosabb munkát követelő te­vékenység folyik. Szívből, kí­vánja a Pest megyei pártbizott­ság, hogy nehéz, nemes fel­adatot ellátó intézeti dolgozók és vezetők munkáját minél több eredmény kisérje.” Ennél többet, úgy hiszem, mi sem kívánhatunk. Lakatos Tamás Amiről o kommunisták szóltak Százhalombattán Érvényesüljön az össztársadalmi érdek Amikor a Központi Bizott­ság határozata napvilágot lá­tott a párttagsági könyvek cse­réjéről és — előtte — a kom­munistákkal folytatandó pár­beszédről, a százhalombattai városi pártbizottság vezetői jó érzékkel mindjárt megtalálták azt a fogódzót — legfontosabb láncszemet —, amelynek meg­ragadásával a legtöbb hasz­not remélhették a beszélgeté­sektől. E láncszem pedig az a cél volt, hogy a párttagság­gal folytatott eszmecsere erő­sítse a cselekvési egységet. Ebben a fiatal szocialista városban, ahol alighogy fel­avatták, máris megkezdődtek a hőerőmű és a kőolaj-fino­mító bővítési munkái, ahová másfél évtized óta szakadatlan népvándorlás keretében érkez­nek az emberek az ország minden részéből, s ahol a munkássá válás vajúdó-nehéz folyamata nem egyszeri aktus, hanem az élet állandó vele­járója lett, sokszorosan fontos a cselekvési egység. Az, hogy a munkások átérezzék — és vállalják — az óriási értékű berendezések, a legkorszerűbb technika kezelésének felelőssé­gét; hogy ismerjék — és vál­lalják — a párt politikai cél­jait, és részt vegyenek annak megvalósításában; hogy osz­tozzanak lakóhelyük fejleszté­si gondjaiban, s aktív része­sed legyenek a közéletnek. Furcsa takarékosság Horváth György, a városi pártbizottság titkára azt mond­ja, évelőre szóló útmutatást, programot adott az eszmecsere a város politikai, közigazgatási és gazdasági vezetőinek. Szin­te minden alkalommal szó esett például a munkafegye­lem gyengeségeiről, az üzem­éi munkaszervezés fogyaté­kosságairól, a nem kívánatos munkaerővándorlásról és -csá­bításról. Jutott a bírálatból a párt­étet,.gyengeségeiért,..a Pártha­tározatok lassú vagy hiányos végrehajtásáért felelősöknek is. A legtöbb kritikai megjegy­zéssel az üzem- és munka- szervezés lassúságát, a talcaré- kossági rendszabályok megsze­gését illette. A DKV kommu­nistáinak véleménye szerint a takarékosságban furcsa ket­tősség alakult ki: miközben mindenki kötelességének tart­ja, hogy takarékoskodjék az energiával, közben folyik a pa­zarlás az anyaggal és még in­kább az élőmunkával. — Konkrét példák is el­hangzottak, köztük az, hogy a DKV-beruházás területének kellős közepén kapcsolószekré­nyek, vasszerkezeti anyagok, fagerendák, felvonulási bódék hevernek elhagyottan. A vál­lalat, amelyiknek tulajdonát képezik, már rég levonult ar­ról a területről, s ezeket ott felejtette... Akik ráígérnek a bérre A beszélgetések központi té­mája — ami még a munkafe­gyelemnél is nagyobb hang­súlyt kapott — az az ország­szerte tapasztalt gond volt, amihez Százhalombattán még súlyosbító körülményként já­rul a lakásprobléma: a fluk­tuáció, és vele összefüggésben a munkáscsábítás. Százhalombatta újvárosa úgy nőtt ki a földből, mint eső után a gomba: jószerint egy évtized alatt. Csupán a IV. öt­éves tervben 1112 lakás épült itt — a tervezett 900 helyett. A hazai energiatermelés és a kőolajipar fellegvárában or­szágosan rekordidőn — egy­két éven! — belül lakáshoz jutnak a két nagyüzem dől gozói. És ezzel bizony sokan visszaélnek... — A városban jelenleg 2000 lakással rendelkezik a DHV és a DKV — magyarázza Hor­váth György. — E kétezer kö­zül mintegy 350-ben olyanok laknak, akik már nem a két nagyüzem valamelyikében dol­goznak. Küéptek, mert másutt több a bérük, viszont nem hajlandók elhagyni a vállalati lakást. E gyakorlat sokszor bizarr, sőt felháborító; eseteket pro­dukál. Nemrégiben történt pél­dául, hogy a DKV II. — gyor­sított ütemű — beruházásán dolgozó alvállalkozók elcsábí­tották egymás munkásait: né hány festő szakmunkást. Tes­sék csak figyelni: semmi sem Divatos termékek — nagy érdeklődés Félidőben a nyári vásár Egy hete tart a nyári vásár, az üzletek többségében jócs­kán megcsappantak a készle­tek, sok helyütt azonban még tegnap is divatos, szép termé­keket találtunk. Mint a keres­kedők elmondták, a hét első felében bonyolították a legna­gyobb forgalmat, hét végére valamelyest csökkent a vásár­lók érdeklődése. TRIKÓ TINÉDZSEREKNEK Nyitás előtt 5 perccel a nagykátai ÁFÉSZ.-áruház előtt 25-en, 30-an várakoznak. Két tizenéves lány, a farmosi Vincze Éva és Kenya Mária a kirakatokat nézegeti. — Konkrét céllal jöttek, vagy azt veszik, ami megtet­szik? — Melegítőt szeretnénk, mégpedig zöldet vagy pirosat. Megbízást kaptam egy kisma­macipő vásárlására is — mondja Éva. Közben kinyit az üzlet, a vá­rakozók betódulnak, s szétszé­lednek a különböző osztályo­kon. A női konfekció vezetője, özv. Mézes Jánosné, leemel egy-egy ruhát a konzolról. — Szép ruháink vannak, összesen 2 és félmillió forint értékű készlettel kezdtük a szezonvégi kiárusítást, ebből 700—800 ezer forintnyi árut vontunk be a kedvezményes akcióba. A héten 151 ezer fo­rint forgalmat bonyolított osz­tályunk, s bár ez majdnem kétszerese az átlagos heti for­galomnak, csak fele a tavalyi­nak. _ ... ? — A forgalomcsökkenés okát abban látom, hogy ná- . | lünk nem vált be az új méret­állás. A szűkebb, karcsúsított j I ruhák csak a fiatalok alakjára I jók, elkelne néhány egyenes­szabású fazon is. A kötöttál'uosztályon ismét találkozunk Évával és Mariká­val. Marika egy halványzöld trikót próbált fel, s mindjárt meg is vásárolja. — Melegítőt kaptatok? — Nem. Csak fekete vagy sötétkék van. Amikor elbúcsúzunk, ők még érdeklődve tekintenek szét a cipőosztályon is. SZÍNES transzparensek A Cegléd és Vidéke ÁFÉSZ áruháza az egyik legnagyobb a megyében. Évi forgalma el­éri a 190 millió forintot. Veze­tői tapasztalt, jó kereskedők, akiknek a propagandához is van érzékük. Az utcán hatal­mas, színes transzparensek hirdetik „Nyári vásár 30—40 százalékos engedmény augusz­tus 2-től 14-ig”, köztük egy- egy kisebb tábla „iskolafüzet- vásár július 15-től augusztus 15-ig 20 százalékos árenged­mény”. A kirakatokban is szí­nes feliratok hívják fel a vásá­rolni szándékozók figyelmét a kedvezményes akciókra. Az üzlet előtt hangos bemondó ad a transzparenseknél bővebb felvilágosítást. Tóth Ferenc, az áruház helyettes vezetője el­mondta, hogy 930 ezer forint értékű kedvezményt nyújta­nak vásárlóiknak. Első héten 540 ezer forintot takaríthatott meg magának az áruház vevő­köre. — Az eddigi legnagyobb ak­ciónkat szerveztük meg most — mondja Tóth Ferenc — ezt lehetővé tette számunkra a szövetkezetünknél felgyülem­lett kockázati alap, amely a leértékelés fedezetéül szolgál. — Van-e olyan termék, amelyet tavaly nem, az idén 1 Kapós a kötöttáru a nagykátai áruházban. Nagy Iván felvétele pedig már bevontak az akció­ba? — Hogyne, több is. Tavaly nem volt ágynemű és ennyiféle függöny. Sőt, gyermekkötött­áruból is csak minimális mennyiség. Most mindezekből bőven van, olcsóbban adjuk a gumimatracokat, az összes női nyári ruhát, strandcikkeket, rövid ujjú férfiingeket, méter­árukat, cipőket. — Apropó! Cipők. Láttam, hogy a legdivatosabb, 12 centi­méter magas sarkú parafa­cipőket is bevonták az akció­ba. Miért? — A vásár előtti héten kap­tuk ezeket a modem cipőket. Maga a kiárusítás két hétig tart, utána már nemigen vesz­nek szandált a nők. Ezért 40 százalékkal olcsóbban adjuk őket, ami azt jelenti, hogy 500 helyett 300 forintért kínáljuk. ELFOGYTAK A FARMERÖLTÖNTÖK Nagykőrösön, a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat készruhaboltjában csak lézengenek a vevők. — Szombaton ilyen gyér a forgalom? — kérdezem Bakos József üzletvezetőt. — Azért ez a csönd, mert a legdivatosabb női- és bakfis- ruháink már elfogytak. Bak­fis farmeröltönyeink sincsenek. Nyolcszázezer forintos készle­tünkből 250 ezer forintot áru­sítottunk ki eddig. — Mit ajánl azoknak, akik a jövő héten szeretnének vá­sárolni kedvezményes áron. — Farmerdzsekiből még bő­séges a választék és férfiöltö­nyünk is bőven van. Egy fiatalasszonyt a pénz­tárnál szólítok meg: — Mit vásárolt? — Ruhát. Ebben a boltban meglepően sok egyenesvonalú modell található, ezért meg­vettem. — Ide való, vagy vidéki? — Székesfehérvári vagyok, a Kertészeti Vállalat üzletkötő- jeként sokfelé megfordulok. A mostani kiárusításkor már több mindent vásároltam, Deb­recenben, Nyíregyházán. Eger­ben, s most itt, Nagykőrösön. Cz. V. változott, a dolgozó ugyanazon a munkán, ugyanazzal a fes­tékkel, ugyanazokat a beren­dezéseket festi, csupán a mun­kakönyvé cserélt gazdát, a má­sik vállalat ugyanis ráígért a bérre... — Voltak olyan dolgozók, akik a lakásba költözés után három hónapra már kiléptek — mondja a pártbizottság tit­kára. — A dolog annál is in­kább bosszantó, mert az új munkahelyen rendszerint ke­vesebb munkával keres többet a dolgozó. így áll elő például olyan eset, hogy az egy ház­ban lakó két lakatos közül az egyik továbbra is a DKV-nál dolgozik, az állami nagyipar­ban szokásos munkabérért és folyamatos üzemben, a másik pedig — aki a kisüzemet vá­lasztotta — hétfőn 10—17 óráig, kedden—szerdán—csü­törtökön 6—17 óráig, pénteken csak délelőtt 11-ig dolgozik, és minden héten szabad szomr bat ja van! Feszültséget szül- .nek az ilyen esetek. Mennyit ér egy villanyhegesztő ? A lakáson kívül egyéb „já­rulékos” problémák is adód­nak a munkáscsábításnál. Már említettük, hogy az ország kü­lönböző vidékedről bevándo­rolt dolgozók legtöbbje itt, a két nagyüzem valamelyikében tanul szakmát, itt válik iga­zán munkássá. Csakhogy a szakmai képzés drága. Egy villanyhegesztő kiképzése 30 000, egy lánghegesztőé tíz­ezer forintjába kerül a DKV- nak. Márpedig az utóbbi idők­ben a DKV tucatjával képezte a minősített hegesztő szak­munkásokat. Aztán jötték a különböző alvállalkozók, és szépen elszipkázták őket. Ter­mészetesen magasabb bérrel. — Világos, ugye? A hegesz­tő ugyanott dolgozik, ahol ed­dig csak éppen más munkál­tatótól kapja a pénzét — mondja indulatosan a városi pártbizottság titkára. — Mart* a beruházáson dolgozó fővál­lalkozók — a DKV, a DHV, a Budapesti Kőolajipari Gép­gyár, az Orszak, a Budapesti Vegyipari Gépgyár, a VER­TESÉ és az OBV megegyezett egymással, hogy munkaerőt nem csábít és nem vesz át, dé ez a megállapodás a sok kis alvállalkozóra nem vonat­kozik. Felmérésre készülnek Mindez, mondom, a párttag­sággal folytatott beszélgeté­seken újra meg újra szóba került. A városi pártbizottság olyannyira jogosnak érzi a fel­vetést, hogy nem elégszik meg a tények puszta regisztrálásá­val, hanem cselekedni akar. A második félévben fel akar­ja mérni a város munkaerő- helyzetét, a városban lakó helyben foglalkoztatottak, az el- és bejáró dolgozók ará­nyát, a városi tanácstól és a két nagyvállalattól kapott la­kások lakóinak munkahelyét, valamint a munkaerő-biztosí­tás forrását, lehetőségeit, hogy utána megfelelő intézkedéseket hozhasson. Opímális normák szerint 2000 Megawatt előállításához 1600 dolgozó szükséges; nos, a DHV-nál már most is munka­erőhiánnyal küzdenek! A DKV mostani 3600-as állomá­nyát 1980 végéig 4,5 ezerre kell fejleszteni. Ennyi ember­nek lakást építeni nem kis fel­adat, s akkor még hol vannak a járulékos beruházások?! De ba már ennyi beruházást vál­lal a százhalombattai két vál­lalat — akkor megengedhetet­len, hogy egy-egy kisüzem in­gyen jusson haszonhoz. — Persze, nekünk is le kell vonnunk a tanulságokat: még több politikai nevelőmunkára van szükség a munkásöntudat, a szakmai becsület és a szak­mai becsvágy felkeltésében, erősítésében. Amíg a dolgo­zók némelyike csak azt nézi, hogy mi van a borítékban, és nem értékeli a borítékon kívüli juttatásokat — addig nem le­hetünk elégedettek magunk­kal. Addig nagyon sok a tennivalónk. Erre is figyelmez­tettek a kommunistákkal foly­tatott beszélgetések. Nyíri Éva i á 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents