Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-08 / 187. szám
4 “™ TÉ#4r » sbnmap 1976. AUGUSZTUS 8., VASÁRNAP TV-FIGYELŐ üliszpercesek. Örkény híres rövid írásainak, az „Egyperceseknek” a mintájára húszperceseknek nevezhetjük a csütörtöki és pénteki adás jó néhány műsorát: az alkotók nagyjából ennyi időbe igyekeztek belesűríteni mondanivalójukat, tömörségükkel időt engedve más műveknek is. Így állt össze egy változatos, színes kép, amelynek elemeiből igazán csak egyéni ízlés szerint lehet kiválogatni — nem a legjobbakat, hanem a legkedvesebbeket. Hogy Chaplin nagy művész — senki sem vitatja. Fiatalkori komédiáinak megítélésében már eltérnek a vélemények, vannak, akik lekicsinyelve szólnak róluk, vagy legalábbis egy „másik”, az „igazi” Chaplinhez alig hasonlítható mesterember műveinek tartják őket. Ez utóbbi álláspontban annyi az igazság, hogy Chaplin valóban a mesterember tökéletes szakismeretével forgatta filmjeit, amelyek egyebek közt ezért lehettek műfajuk klasszikusaivá. Ez A diktátorra éppúgy vonatkozik, mint a csütörtökön látott képsorokra. Az örök életű nagy gégék, mély emberi tartalmú — egy magatartást, életeszményt, társadalmi formációt kifigurázó- leleplező — nagy ötletek közé tartozik, hogy a bankban egy pedáns alkalmazott páncél- szekrényben tartja a takarítóeszközöket __ Po litikai hitvallásuk tisztaságáért, szenvedélyükért, művészi egyszerűségükért érdemes volt különös figyelemmel hallgatni a hazájukból távozni kényszeredett chilei muzsikusok dalait. Majdnem zavartalan szépségű élmény volt a Tűzmadár szvit képernyőre fogalmazása — néha azonban az egyébként kitűnő karmesteren felejtődött a kamera, s olyankor inkább vonzó egyéniségére lehetett — kellett — figyelni, mint a muzsikára. Ezekből a képekből — éppen a karmester és a zenészek munkájának jobb érvényesülése érdekében — kevesebb talán több lett volna. KöSZtolánj 1. Csütörtökön szokott formáját mutatta az angol Háború és béke-sorozat. Némi csalódást okozott a szerdán kezdődött s pénteken befejeződött Keressük Gattot második része: az első rész gyengéi — naivitása, lombikszerűsége — felerősödtek, a főhős jellemének összetevői szemernyivel sem váltak világosabbá a néző előtt. Pedig jó lett volna bepillantást kapni ennek a sokszor a rokon- szenvességig csökönyös embernek az igazi valójába. Nagyon szép dokumentumfilmet készített viszont a televízió Kosztolányi Dezsőről. Jól gazdálkodott a szűkre szabott idővel, nem is próbált teljes képet adni az életműről. Kosztolányi személyiségét idézte elénk kortársak vallomásaival, néhány önéletrajzi jellegű költemény felidézésével (ez utóbbiakat Latinovits Zoltán mondta el különlegesen egyéni — még kedves, a jövőben egyre inkább hiányzó, s nagyon komolyan vett és vállalt modorosságait is értékké finomító — módján, tragikus szépséggel). Az emlékezések közül különösen tetszett Karinthy Ferencé és Illyés Gyuláé. Karinthy a Kosztolányi-nemzedéknek arról a szigorúan vett etikai tartásáról beszélt, hogy minden íróembernek csakis azt szabad papírra vetnie, aminek igazáról meg van győződve. Illyés pedig Kosztolányinak a magyar nyelv iránti olthatat- lan szenvedélyét, szeretetét idézte. Tetszett a műsor egyszerűsége, mértéktartása, formai feszessége — s remekül hatottak a befejező, Kosztolányit bemutató archív filmkockák. Daniss Győző Gazdagodik a szentendrei néprajzi múzeum A Szentendre szomszédságában épülő szabadtéri néprajzi múzeum a magyar falusi és mezővárosi lakosság XVIII— XIX. századi építő- és lakás- kultúráját mutatja be. A tervek szerint a tíz területi elv alapján csoportosított együttesben Észak- és Északkelet- Magyarország, a felföldi és az alföldi mezővárosok, a Felső- és a Közép-Tisza-vidék, a Kisalföld, valamint Dél-, Közép- és Nyugat-Dunántúl tájainak néprajzi emlékeit láthatják majd mintegy 300 építmény és 80 ezer korabeli tárgy segítségével. Elsőnek a Felső-Tisza-vidék tájegység építmenycsoportja készült el, amelyben a botpaládi, a kispaládi és a milotai lakó- és gazdasági épületeket, a Nemesborzováról származó haranglábat, valamint a vá- mosoroszi szárazmalmot tekinthetik meg az érdeklődők. Most építik fel, ugyancsak eredeti formájában, a Szabolcs megyei Uszkáról származó lakó- és gazdasági épületeket, valamint a mándi református templomot. Szomszédságában állítják ki a református temető sírj el anyagát is. A mándo- ki görögkatolikus templom is felépült s berendezése után a jövő évben nyitják meg a látogatók számára. Ugyancsak készül a kisalföldi tájegység együttes. A táj néprajzi emlékeit négy telken felépülő lakóházakban és gazdasági épületekben mutatják be. A kisalföldi tájegység megnyitóját 1979-re tervezik. — Vetélkedő. Pilißszent- ivánon, a művelődési házban augusztus 8-án, vasárnap este 7 órakor zenei és irodalmi vetélkedőt rendeznek az érdi járási művelődési központ munkatársai. Mivel a vetélkedő témája elsősorban a népzene lesz, főként azok jelentkezését várják, akik ezzel foglalkoznak amatőrként, vagy érdeklődnek a folklór iránt. A kotróhajó kapitánya- /. i&i' '■ * •. MUNKÁK ÉS MINDENNAPOK . c • Motorcsónakunk az 1671-es íolyamkilométernél tart, elértük Felsőgöd határát. A Duna jobb partjához közel uszályoktól körülvéve feltűnik a 134-es kotróhajó. Varga Béla kilépve az irányítófülkéből, a parancsnoki hídon várja be érkezésünket, majd lesiet elénk a fedélzetre. A matrózok segítségével kikötünk. Egy hét a hajon... — Soha jobbkor, holnap csak Gyálon ért volna utol, persze szárazon. Egy hét a hajón, egy hét otthon. Ilyen a hajós élete, de ... Éles csengetés szakítja félbe mondanivalóját. Megtelt az egyik dereglye, a kotrómester int, hogy kövessük az irányító- hidra. Utánozhatatlan fürgeséggel fut fel a vaslépcsőn. A kabinban az irányítópultok közötti forgószékre ül, kezét egy fekete keréken tartja, később megtudom, ez a meríték- rendszer fordulatszabályozója. — A csuda vinné el, iszapos a kavics — dohog maga elé — előbbre megyek. A fülke padlójának jókora részét üveg borítja, lelátni rajta a mélybe, ezen át figyeli a parancsnok a merítéksor működését, a meder aljáig leengedett létrán felfelé kúszó, 400 literes puttonyok tartalmát. — Ezen a Duna-szakaszon sovány a kavicsvagyon, és a minősége sem felel meg az építőipar paneltechnológiájá- nak — magyarázza. — Zebe- gény környékén, ott aztán öröm a puttonyba nézni! Persze azért a felsőgödi kavics sem megy veszendőbe, Palotasziget feltöltéséhez viszik, oda, ahol az észak-pesti szennyvíztelep épül. Lassan megszokom a mozgólétra csapszegeinek oroszlánbő. géshez hasonló éktelen csikorgását, percekig nem zavarom kérdéseimmel a kapitányt, I mert figyelmét leköti a manő-1 verezés. A kotróhajó öt vasmacskán áll, az anya- és a lavírozó kötél tartja. A hajózási út szélességében, legyező alakban mindig a vízfolyással szemben halad felfelé. Naponta 20—50 métert. A kotrás mélységét a középvízállás határozza meg. Óránként 400 köbméter kavicsot hoznak felszínre, s fél óra alatt egy uszályt raknak meg, estig 25— 30 dereglyét. Folyamatosan jönnek a vontatóhajók, s 400— 500 méterre hosszú hajóvonták úsznak le innen a főváros felé. „Rabul ejtett a Dunakanyar“ — Bizonyára víz mellett született, ezért kötődik az élete a folyóhoz — kezdem újból a beszélgetést, mert a padozat üvegnyílásán át újból kavicsokkal teli puttonyokat látni. — Szabolcsi vagyok, tiszalö- ki születésű. Apám parasztember volt, szegényt elvitte a háború, nekem sehogy sem volt kedvem a földhöz, a jószághoz. A szomszédnak köszönhetem, hogy hajós ember lettem. Ö az erőműépítkezésen dolgozott, s amikor befejeztem a 8 általánost, magamról, özvegy anyámról és nagyanyámról kellett gondoskodnom, hát megváltam az iskolapadtól, s beálltam a Vízmű Építő Vállalathoz dolgozni. Kotrógépre kerültem. Először bevásárló, olyan fuss, ide, fuss oda féle, majd hajóslegény lettem, később fedélzetmester. 1956-ig megjártam a ranglétrát. Letettem a KPM hajózási és kotrómesteri szakvizsgát — kész ember voltam. A Tisza- löki Erőmű elkészülésével én is felszedtem a horgonyt. Átkerültem a Dunára a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalathoz. Azóta járom ezt a szép, csendes, nyugodt vizet, itt még az évszakok is több örömet, újdonságot hoznak. A visegrádi, a zebegényi szakasz meg egyenesen rabul ejtett. Vadregényes festői táj, és a víz is érdekes kincseket rejt. Tavalyelőtt a Dunakanyarban Varga Béla és legénysége bukkant rá az értékes középkori leletre, a 36 dekás arany- tányérra, de számos bronztárgyat és honfoglalás-, valamint későbbi kori fegyvert, edényt hoztak fel a folyam medréből. — Furcsa, ezek a tárgyak mindig a puttony tetejére kerülnek. A visegrádi múzeummal szocialista szerződést kötött brigádunk. Minden leletet nekik adunk át. Nálunk csak a fényképek maradnak ezekről a történelmi tárgyakról. — Nem csábítja el gyűjtőszenvedélye? — önzés lenne, a legénységem is így gondolkodik. Nemcsak a jogtalan eltulajdonítás miatt, hanem megfosztanánk az embereket szép élményektől. Azért van saját gyűjteményem: érdekes, színes dunaka- vicsokat gyűjtök, s többször találtam mammutfogakat is. Ha elkészülök a lakásomban az akvárium építésével, abba szánom majd a Duna színes gyöngyeit. Persze találtunk a háború idejéből ittmaradt veszélyes bombákat, aknákat is, a parton szerelték szét a tűzszerészek. Valamennyi még éles volt, ha a matrózok közül valaki kíváncsiságból meg akarta volna nézni egy akna belsejét. a hajónkat fogpiszkálókra szedte volna szét. Katonás fegyelem — A hajósnak két élete van... — Jól mondja: hetenként változtatom, hol az egyik, hol másik bőrömbe bújok. Itt katonás fegyelemmel kezdődik a váltás. Hajnali ötkor már mindenki a helyén, és este 8-ig abba sem hagyjuk, kivéve amikor a szakácsnő a főzőkanállal megkongatja a fazék oldalát. Tizenöt órás fizikai munka után már senkinek sincs kedve Zebegény varázsa Készül a vázlat. Bodnár Ede felvétele SZŐNYI ISTVÁN halálakor úgy tűnt, megszűnik Zebegény művészetihlető varázsa, nem lesz folytatója a mester munkásságának. Mégis, hogy ne múljon el nyomtalanul mindaz, ami volt, Pest megye Tanácsa dicséretes módon megvásárolta a Szönyi-örökséget s a ház múzeummá lépett elő, mindenki előtt kitárva a gazdag művészi hagyatékot. Arra akkor még nem gondolt senki, hogy néhány esztendő alatt a művészetek kedvelőinek kedvenc találkozóhelyévé lép majd elő. Pedig ez történt. Kilenc esztendeje, 1968 nyarán megkezdte működését a nyári művészeti szabadiskola. Kossuth-díjas professzorok vezetése mellett fiatalok és már kevésbé fiatalok szállták meg a parkot, állították fel festőállványaikat, hogy újra és újra megörökítsék a maguk gondolataira fogalmazva mindazt, amit a mester egykor már megalkotott. Talán csak a híres kerti pad nem került újra a vásznakra, tiszteletből és alázatból: annak úgy kell tovább élnie, ahogyan Szőnyi István látta és örökítette meg. HATVANHÉTÉN KEZDTÉK az első nyáron. A festészet és szobrászat szerelmesei. Akkor még ki-ki ott lakott, ahol éppen helyet tudott szerezni magának az ezerháromszáz lelkes falucskában. Nem volt köny- nyű dolog, hiszen Zebegény már akkor is igen népszerű volt az üdülni, pihenni vágyó városi emberek körében, akik a nyári hónapokban a többszörösére növelték a falu lakóinak számát. A következő nyáron már százkét művészetbarát érkezett ide. Tarka sátortábort vertek, járták a zegzugos utcákat, mindent látni akartak, ismerkedni és eggyé válni a falu életével, hogy mindazt, amit látnak és tapasztalnak, megörökíthessék vásznaikon, szobrokba formálhassák vagy csutáncolni. Engedély nélkül egy ember sem hagyhatja el a hajót, legyen az gépmester vagy vitorlás. Épp úgy, mint az óceán járókon a matrózok, takarítják a fedélzetet, a kabinját meg mindenki maga köteles tisztán tartani, nem várhatja meg, míg a morzsát a légy viszi el az asztalról. Este lezuhanyozunk a fürdőben, és vacsora után következik a tévé, elolvassuk a napi sajtót, aztán be az ágyba. Itt nincsenek álmatlan éjszakák, ha nem volna éjszakai ügyeletes még a párnát is kilophatnák a fejünk alól. Hét napon át otthona az úszó gépóriás, minden gondolatát a kotróhajó, a víz, a meder köti le. Feladata a folyamszabályozás, egyben az ország építőiparának kincset érő kavics felszínre hozása. Csak Budapest évente 3,2 millió köbméter folyamkavicsot vár a FOKÁ-tól. Varga Béla egyike a vállalat legjobb kotrómestereinek, a százhalombattai hideg vízcsatornarendszer építésekor kiemelkedően jó munkájáért elnyerte a Vízügy kiváló dolgozója kitüntetést. Élő radar, szinte méterről méterre ismeri a Duna teljes magyar szakaszát, a fagyos tél, a jégzajlás kivételével életének felét itt tölti a vízen. Kertes ház Gyálon — És, hogy érzi magát a másik bőrében? — Kitűnően, megmondhatópán rajzok formájában fogalmazzák újjá. Zebegény, amely addig csupán a szépségéről és csendjéről volt híres, valamint Szőnyi István alkotóműhelyéről, új nevezetességgel gazdagodott. Múzeumát már az első esztendőben húszezren látogatták meg. Nem véletlenül. Ez a múzeum már az indulás éveiben sokkal többet kínált annál, amit más múzeumokban kaphat a látogató. Miközben Szőnyi István művészetének legjavában gyönyörködik, bepillantást nyerhet a művész életébe, sőt művészetének műhelytitkaiba is. Láthatja lakószobáit, ugyanúgy berendezve, mint volt halála napján; műja az asszony is. A hét nap otthon 24 órának tűnik. Sokáig fekete vonatos voltam, a feleségemhez jártam haza Szabolcsba, de az ember 40 felé már megúnja az állandó utazást. Pár évvel ezelőtt vettünk egy kertes házat Gyálon, 500 négyszögöl szőlőnk is van, szeretem a jó bort, természetesen a saját termést. Most építek majd egy olyan pincét, amiből soha nem fogy ki. Feleségem a fővárosban, a postán dolgozik. Igazi hajós asszony. Szépen élünk, úgy örülünk a hetenkénti viszontlátásnak, mint házasságunk első évében. Lehet, hogy az időszakos távolság, a megismétlődő találkozás a jó házasság titka? Sürgető hajósduda figyelmeztet, hogy visszaélek a vendégjoggal, túlságosan lefoglalom a kapitányt, pedig megérkezett a nyári munkába fogott jégtörő. A kis boxer (kiszolgáló motoroshajó), ügyesen manőverezve siklik az uszályok mellett, kicseréli a rakott és az üres dereglyéket, segíti összeállítani a hajóvontát. A parancsnoki híd korlátjának dőlve figyeli Varga Béla a rutin- feladatot teljesítő matrózokat. Motorcsónakunk már a víz közepén jár, amikor a sapkáját lengető parancsnoknak élénk integetéssel válaszolunk: — Viszontlátásra kapitány! Horváth Anita tenmét; s a rézkarcok készítéséhez berendezett műhelyét. S ha a látogató még bensőségesebb ismeretséget kíván kötni az elhunyt mesterrel, megtekintheti Kollányi Ágoston filmjét, amelyet a nagy művészről készített. A JÖ INDULÁST még gazdagabb folytatás követte. Az idei nyáron már kétszázötven életvidám művészetrajongótól volt hangos egész Zebegény. Nemcsak az ország legkülönbözőbb tájairól jöttek el ide, hanem a határokon túlról is, hogy két vagy négy hetet töltsenek el a park évszázados fái között, rajzoljanak, fessenek, szobrokat készítsenek, sőt, ismerkedjenek az alkalmazott grafika, a mozaik, kerámia és tűzzománckészítés művészetével is. Már nemcsak a napsütötte völgyben, a szelíd lamká- jú dombokon, hanem az iskolák tantermeiben, a klubkönyvtár épületében, az egész faluban. Az egykori sátraik helyén ma már korszerű faházak, fürdőház, szabadtéri színpad várta az érkezőket. Épül a sportpálya, tető alá került a színházterem. Rendszeressé váltak a művészettörténeti előadások, az irodalmi estek, hangversenyek, filmvetítések, vidám vetélkedők, mint a szaibadiskola program jónak kiegészítői. Ma már a búcsú napja van. Letelt az egy hónap, a délutáni órákban — a jól végzett munka és a felejthetetlen zebegényi vakáció emlékével — ki-ki hazatér. Budapestre. Szegedre, Debrecenbe, Abony- ba. Érsekújvárra, Párizsba vagy éppen Philadelphiába. Azzal köszönve el egymástól és tanáraiktól: viszontlátásra egy esztendő múlva. A MÚZEUMI’AKK azonban csak egy napra csendesül. Mint ahogy nem volt néptelen a szabadiskolát előző hónapokban sem. Tavasszal már ezernégyszáz diák fordult meg itt két-kétnapos program keretében. A zenés hétvégi programok is százakat vonzottak. Holnap újra diákok jönnek. Egy hét múlva pedig három olvasótábor ver tanyát az árnyas fák alatt. Egyet Szolno’- megye szocialista brigádjai számára szerveznek, egyet a váci járás, egyet pedig Vác város KlSZ-fiataljai számára. Szeptembertől egy hónapot tölt itt a Képzőművészeti Főiskola restaurátor osztálya. Ez már évekre visszanyúló hagyomány. Újdonság viszont, hogy az Iparművészeti Főiskola száz hallgatója is itt tölt három hetet. Közben tovább folytatódnak a zenés hétvégi programok is. Aligha van még az országban egy olyan múzeum, amely mindazt nyújtani tudná, amit Zebegényben kapnak az ide látogatók. A cél: élőnek megtartani Szőnyi István művészetét és emlékezetét. Ami még ezen felül van — a tudás gyarapodása, a látókör szélesülése, vagy az, hogy a diákból itt érik művésszé valaki — már csak ráadás, Prukner Pál
