Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

1976. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK ■ sxMkm 3 A Pest megyei Villanyszerelő Vállalatnál: Gazdálkodás — megváltozott szabályzókkal O 1/ Megbízható gép, megfelelő technológia Gondos talajerő-gazdálkodás: jobb termés A negyedik ötéves terv idő­szakában a Pest megyei Vil­lanyszerelő Vállalat rohamlép­tekben fejlődött. A gazdaságos termelés érdekében lérehozott ipari bázis —t például a sze­relési munkákhoz szükséges vasoszlopok, transzformátorok gyártására létesített üzem — jelentősen megnövelte a lét­számot. megváltoztatta a ter­melés szerkezetét. A vállalat tevékenysége összetettebb lett, ugyanakkor a kollektíva meg­tízszerezte a közös vagyont. A termelés szerkezetének módo­sítás* a bfelső adminisztráció­ban is fordulatot jelentstf. A növekvő adathalmaz feldolgo­zását ügyvitelgépesítéssel ol­dották meg. Az utóbbi két év tapasztalatai igazolták, hogy az ügyvitelgépesítés élet­képes, munkaerőt takarít meg, ha megfelelően szervezik az adatok áramlását. Az alkalmazotti létszám korlátozására tehát — a ren­delkezéseket megelőzve — jól felkészült a vállalat. Kisebb- n agy óbb nehézségek adódtak, s adódnak még ma is, a meg­változott gazdasági szabály­zók kapcsán. A nyereség fel- használásáról például önállóan dönt a vállalat, bizonyos köte­lező sorrend megtartása mel­lett. Az önállóság azonban sok­kal nagyobb felelősséggel pá­rosul. Ugyanakkor az is prob­léma, hogy a Pest megyei Vil­lanyszerelő Vállalatnál is mó­dosult gazdasági környezetben hatnak az új szabályzók. Az idén túlsúlyban vannak a köz­műhálózat építésével kapcso­latos munkák, melyeket rögzí­tett árakkal számolnak el. Ez meglehetősen kedvezőtlenül érinti a hatékonyságot, piégis vállalják, mert a villamoshá­lózat-bővítéseket, a régi veze­tékek felújítását a nagyobb vállalatok nem végezhetik, gazdasági szerkezetük nem ad erre módot. A munkaerőhiány is érezteti hatását. Az idén harminc fizikai munkás lépett ki. A munkaerőmozgás irá­nya: a nagyobb vállalatok, na­gyobb lehetőségekkel. A megváltozott körülmények alaposabb, ésszerűbb, gazdál­kodásra ösztönözték a közössé­get. Az első félévben nem ma­radt el az eredmény. A terme­lékenység 11 százalékkal emel­kedett a tavalyihoz képest, az árbevétel 12,3 százalékkal ha­ladta meg a tervezettet. Jelen­tős értéket adott a vállalat az év első hat hónapjában a nemzeti jövedelemhez. Sikere­sek voltak a szervezési intéz­kedések is. Míg korábban kis létszámú miunkabrigádok dol­goztak szétszórtan, egyszerre több megrendelésre, az idén nagyobb, ütőképe- \ sebb csoportokat hoztak létre. Ennek következtében ftgy-egy munkát rövidebb idő alatt íe- jezne-k be, jobb lehetőségek nyíltak a gépesítésre, megfele­lőbben tudják kihasználni a nagyobb teljesítményű beren­dezéseket. A második félévben a szer­ződések teljes mértékben le­kötik a vállalat összes kapaci­tását. A munkákat jól elő tud­ják készíteni, éppen az idő­ben megkötött szerződések ré­vén. Az év hátralevő részében a fejlesztés meglevő anyagi eszközeit a hatékonyság továb­bi növelésének érdekében használják fel, elsődleges tö­rekvés'a nehéz fizikai munka fokozatos gépesítése. Jelenleg Budaörstől Nagykátáig egy­mástól távol, három-négy he­lyen működnek a vállalat te­lepei. A jövő célja: az üzemré­szek összevonása Budaörsre. Az ötödik ötéves terv végére egy helyre összpontosítják mindazokat a telepeket, ame­lyeknek termelése valamilyen módon összefügg. Továbbra is lesznek azonban változó mun­kahelyek. A vándorló szerelőcsopor­tok munkakörülményeit folyamatosan korszerűsí­tik, az idén is nyolc újabb lakóko­csit rendeztek be a munkások számára, ebből kettő a modern fürdőt, öltözőt pótolja. B. I. Napjaink agrotechnikájának ] egyik legfontosabb eleme a műtrágya. Az évről évre nö­vekvő terméshozamok egyre | gondosabb talajerő-visszapót- ' lást igényelnek. A közéLmúlt- ban készítették el ötéves ter­veiket a közös gazdaságóik, me­lyekben kiemelkedő helyet foglal el a műtrágya-felhasz­nálás. A korábbi években gondot okozott a hazai ipar korláto­zott teljesítőképessége, az aránylag nagymérvű import. Emiatt a gazdaságok nem min­dig jutottak hozzá időben a megfelelő műtrágyához. Most már múlit időben beszélhetünk erről, hiszen szinte bármikor megfelelő választékban be­szerezhetik a közös gazdasá­gok. Hogyan használják ki ezt a kedvező lehetőséget? Erre •kerestem a választ a ceglédi járás három termelőszövetke­zetében. Kevesebbet, megfontoltan Első hallásra különösnek tűnt a ceglédi Szovjet—Ma­gyar Barátság Tsz terve, mi­szerint az 1975-ös 1044 tonna hatóanyag-felhasználást az öt­éves terv végére 880 tonnára kívánják csökkenteni. Szebeni László főkönyvelő mivel ma­gyarázza ezt a visszaesést? — Lényegében három fő oka van — mondta —, az első, hogy nemi reális az 1044 ton­na, mert ez vofllt az első év, amikor a kukorica alá már az ősszel kiszórtuk az alapműtrá­gyát. Ez az összeg kukoricára felhasznált mennyiségnek a fele. Lényegében le kellene vonni, mert az előző évhez viszonyítva plusz felhasználás­ként jelentkezik. Az 1300 hek­tárra 5670 mázsát használtunk fel az ősszel. A másik ok, hogy a kukoricával csatlakoztunk a CPS-, lucernával a besenyszö- gi termelési rendszerhez, s a rendszergazda határozza meg, miből, mennyit kell felhasz­nálni. Ezenkívül a teheneink számát 384-ről 450-re, a kocá­két 76-ról 160-ra, az anyabir- káimikét 804-ről 1500—2000-re növeljük. Ezzel mintegy 30— 40 százalékkal nő az istállótrá­gya mennyisége, s a jövőben hatékonyabbá szeretnénk ten­ni ennek a felhasználását is. A mezőgazdasági .gépgyártás fejlesztését, a gépforgalmazás és a nagyüzemi igények össze­hangolását hivatott elősegíte­ni a Mezőgazdasági Ellátó Tröszt (Agrotröszt) és a Gödöl­lői Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet szerződése, amelyet, dr. Kopácsi Ernő, az Agrotröszt vezérigazgatója és dr. Bánházi Gyula, az MGI igazgatója szer­dán írt alá. Megállapodásuk A gépgyártás és ellátás fejlesztéséért Az MGI és az Agrotröszt szerződése értelmében — egyebek mellett — szorosan együttműködnek annak tisztázásában, hogy mi­lyen lehetőségek adódnak a tőkés importból származó gé­pek helyettesítésére, hazai vagy szocialista országokban gyártott gépekkel. Elősegítik továbbá a mezőgazdasági gép kereskedelem és vevőszolgálat műszaki színvonalának emelé­sét. Gödről és Ráckevéról Több kenyér az üdülőterületeknek Tovább javul Pest megye ke­nyérellátása: augusztusban megkezdi rendszeres termelését a gödi, és a ráckevei kenyér­gyár. A Gödön épült üzem na­ponta 80 mázsa kenyeret és mintegy 30 ezer péksüteményt szállít majd a gödi és a kör­nyező községek üzleteibe. Ezenkívül a hétvégi napokon segítik majd a Dunakanyar más területeinek ellátását is. A dolgozók munkáját korszerű berendezések, többek között NDK-gyártmányú gyorsdagasz- tógép, lengyel alagútkemence könnyíti. Csaknem hasonló kapacitá­sú, 16 óránként 7,5 tonna ke­nyeret sütő üzem épült Rácke­vén is. A feladata az egyre népszerűbb üdülőterület, Rác­keve és a környező községek kenyérellátása lesz. Számításaink szerint négy- évenként 300—350 mázsa is- tállótrágyát tudunk kiszórná minden hektár földre. Csökken is a területünk, mert az M 4-es út mellett 50 hektár parkerdőt telepítünk, a homokos részeken pedig mintegy 58 hektárt cel­lulóznyárral kívánunk haszno­sítani. Molnár János elnökhelyettes­től azt is megtudtam, hogy elrendelték az isi állótrágya gondosabb kezelését, kiszórá­sát. Az év végére nem ma­radhat belőle készlet. Már most, a másodvetés előtt 80 hektáron beszántották a ta­lajba. Olcsóbb és jobban hasz­nosítható, mint a műtrágya. A híg'- és sertéstrágyát pél­dául nagyon jól lehet haszno­sítani a rétek, legelők talaj­erőpótlásánál is. Sokkal job­ban kell gazdálkodni vele, mint eddig, hiszen az idén 8 és fél millió forint többletki­adást jelentett a szövetkezet­nek a műtrágya árának emel­kedése. Ila indokolt... Tudják ezt a csemői Novem­ber 7. Tsz-ben is, mégis az idei 650 tonna helyett 1980-ban 1500 tonna felhasználását ter­vezik. — Nem tehetünk mást — felelt a kérdésemre Szálkái István elnökhelyettes —, egy­millió 200 ezer pecsenyecsir­két nevelünk évente és 600 anyabirkánk van. Szinte csak annyi istállótrágyávai rendelkezünk, amennyit ve­szünk. Sajnos, ez sem megy sokáig, mert megszüntetik a kisvasutat, s nem tudjuk ide­szállítani. Elég gyenge, homo­kos talajon gazdálkodunk. Az alakulás után, a 60-as évek­ben telepítettünk 109 hektár szőlőt, 120 hektár almát és 80 hektár meggyet. Az utóbbi aránylag jó talajba terült, de a szőlőn és az almán már lát­szik, hogy kevés a homokban, a táperő. Megvizsgáltattuk a talajt, és így kaptuk meg a jövőre vonatkozó műtrágya­felhasználási adatokat. Most kell pótolnunk azt, amit a te­lepítésnél elmulasztottunk. Nagy gondot okoz a félko- ronás h omolom gazdálkodó szövetkezetnek az is, hogy nincs felszíni vizük az öntö­zéshez. 28—31 méter mély csö- kutakat fúrnak, melyekből per­cenként 300 liter vizet tudnak a felszínre hozni. Ezzel ön­töznek a főleg paradicsomot termelő, 70 hektár kertészet­ben. A kukorica kiég ebben a homokban, a gabonafélék közül elsősorban a rozs és az őszi árpa terem. A jövőben is ezt akarják vetni, meg mus­tárt és takarmánynak homoki lucernát. 160 hektár legelőt te­lepítenek — így összesen 300 hektár lesz —, hogy megfele­lően el tudják látni takar­mánnyal a juhállományt, me­lyet a jelenlegi 600 anyával szemben az ötéves terv végé­re 3 ezerre kívánnak fejlesz­teni. A fent említett szállítási gondok miatt a saját tele­pükön termelt tőzeggel he­lyettesítik majd a szervestrá- gyát. A laboratórium válaszol Az albertirsai Dimitrov Tsz-' ben már hagyománya van a laboratóriumi talajvizsgálat­nak. Evenként megvizsgáltat­ják a szőlő- és donányíöldek tápanyagkészletét; a többi nö­vény talaját pedig 3 évenként. Jelenleg 338 kilogramm mű­trágya hatóanyagot használ­nak fel hektáronként. Farlias Pál elnök szerint azonban csak a szerve-s- és műtrágya együttes használata teremti meg a jó termés feltételeit. — Évente 1200 vagon istál­lótárgyát terítünk szét 400 hektár területen. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert aránylag sok az állatunk, csak szervestrágyaszórot nehéz be­szerezni, ember pedig nincs, aki elterítené. Azt hiszem, ez a fő oka annak, hogy eddig kevésbé figyelmesen kezelték a tsz-ek az istálllótrágyát, és szívesebben használták a mű­trágyákat. A talajvizsgálatok viszont arra is választ adtak, mit érdemes termelni egy adott területen. Nálunk a kö­vetkező években az abrak és tömeg takarmány leez a fő nö­vénykultúra. Kukoricát, siló­kukoricát, árpát és lucernát fo­gunk vetni. Ezenkívül már ha­gyományossá vált a vetőmag­lucerna, fűszermagvak és a dohánytermesztés. Rekonstruk­ciót tervezünk a szarvasmar­ha- és sertéstelepen, valamint a szőlészetben. Ussty-Ilimsskben — barátok között (3.) Kilencen Pest megyéből „Két év: az önvizsgálat ideje” Letkésröl érkezett Dunaúj­városba Harmincz István, a szobi Betonipari Szövetkezet y ■ járműlakatosa. Huszonkét éves. Fiatalon, tizennégy éve­sen lépett a KISZ-tagok sorá­ba. Odakint amolyan „fregoli- ember” lesz. Saját szakmája mellett ért még a vasbeton- szereléshez, de van jogosítvá­nya is, úgyhogy gépkocsiveze­tőként is számításba jöhet a szervezéskor. Nem sokkal a jelentkezés után kikereste a térképen Uszty-Uimszk váro­sát. Tudja, hová jelentkezett. A feladatokkal is tisztában van. Katona még nem volt. A kétéves küldetést amolyan ön­vizsgálati időnek tartja. — Ha ezt sikerül becsülettel kitöltenem, a kétéves sorkato­nai szolgálat már gyerekjáték lesz — mondja. — Mi lesz az úticsomagban? — Könyv nem, de csak azért, mert úgy hallottam, hogy Icétezer kötetes magyar nyelvű könyvtár is utazik ve­lünk. Újságot háromnapos ké­séssel ugyan, de rendszeresen utánunk küldenek. Elsősorban a Népszabadságot, a Népspor­tot és a Magyar Ifjúságot. A „A Kossuth-adó Budapesten, a Kőbányai Gyógyszerárugyárban dolgo­zik ugyan, de Monoron lakik és így került a Pest megyei brigádba a 20 éves Horváth György. A szobafestő-mázoló­tapétázó szakmát tanulta ki. Társaitól mindössze annyiban különbözik, hogy ő még csak két hónapja KISZ-tag. Halk beszédű fiú. Katona még nem volt. Ilyen hosszú időre tehát még sose hagyta távol a szüleit. Igaz: egyszer két hónapon át pincérkedett; ez volt eddig a leghosszabb idő, amit otthonától távol töl­tött. — Édesanyám különösen a hidegtől félt engem — mond­ja. — De amint elmondták, alaposan felszerelnek bennün­ket meleg ruhával. Odakint valamennyien szőrméből ké­szült sapkát, bundát, kesztyűt és bélelt csizmát kapunk. Raj­tam ugyan még sose volt ilyen, de el tudom képzelni, hogy ilyen meleg felszerelésben nem fogunk fázni. — Mit tudsz még a kint rá­tok váró életről? — Azt például, hogy renge­teg időnk lesz a tanulásra, fényképezőgépemet ellenben feltétlenül becsomagolom. — Milyen terveid vannak a keresettel? — Nem a pénz miatt megyek ki. Kocsim van: 72-es évjáratú 1300-as Volkswagen. Amíg odaleszek, a nővérem használ­ja. Nagy terveim nincsenek, meggazdagodni sem akarok. Inkább a kíváncsiság csábít ott is hallható” szakmai ismereteink bővíté­sére, de szórakozni is. Hang­lemezeket, kisfilmeket viszünk magunkkal, szóval a szabad idő eltöltése nem okoz majd gondot. A magyar brigád szállásán — a román, bolgár, lengyel és NDK-beli fiatalok­hoz hasonlóan — berendez­nek már az első napokban házi rádióstúdiót. Ezzel to­vábbítják a brigádokról szóló híreket, a magyar csoport éle­téről szóló eseményeket a szo­bákba. Szívesen részt vennék ennek a stúdiónak a munká­jában. Ügy tudom, hogy a ki­lencezer kilométernyi távol­ság ellenére a Kossuth-rádió adásai is vehetők. Rádiót te­hát viszek magammal. — És az étkezés? — Bízom a szakácsokban. Próbáljanak csak meg rosz- szat főzni, szerintem pillana­tok alatt dolgozni kezdene a konkurrencia. Én például ala­posan felpakolok fűszerből, konzervből. Aggodalomra nincs ok. A szállóban egyéb­ként minden emeleten lesz egy-egy főzőfülke. „Mindenekelőtt sok fűszer” Feith Lajos Vácott, a Kö­töttárugyárban dolgozik. Hu­szonhat éves, nős, kislánya, Györgyi nemrég múlt 5 éves. Ö maga egyébként annyiban különbözik társaitól, hogy az építkezésen eltöltött két év alatt rá egészen különleges feladatok hárulnak majd. Már csak szakmájánál fogva is, hiszen Feith Lajos szakács. — Vajon mivel készül egy szakács az útra? — Még szakmunkástanuló koromból származó jegyzetei­met, szakácskönyveimet gyűj­töm össze. Ez lesz a csomag egy része. Volt olyan tan­könyvünk, amely nemcsak a hazai ételkülönlegességek re­ceptjeit tartalmazza, hanem a környező népek szájíze szerint készülteket is. A biztonság kedvéért ezt is a csomagba süllyesztem. Várható, ugyanis, hogy hamarosan megkezdődik a vendégjárás is, a szovjet, lengyel, NDK-beli, bolgár és román fiataloké. Jó lenne, ha ízlene leendő vendégeinknek a főztünk. Többesszámot mon­dok, mert hiszen rajtam kívül még két szakács tart a cso­porttal. — Mi lesz még a csomag­ban? — Mindenekelőtt sok fű­szer. Legalább egy kiló csí­pős paprika. Ugyanennyi bors, és még néhány, kint talán is­meretlen fűszerféle. — Nem lesz szokatlan 300 emberre főzni? — Dehogy! Az ilyesmit megszoktuk már a katonaság­nál is. Most o jobb étvágyúnk már az igényeiket is bejelen­tették — előre. Bozsán Péter felvételei Közeledik augusztus 9. A 300, Uszty-Ilimszkbe utazó ma­gyar fiatal, köztük a 9 Pest megyei, ekkor indul a Keleti pá­lyaudvarról távoli célja felé. Augusztus 16-án munkába állnak a hatalmas építkezésen. Jó utat, jó munkát, Pest megyeiek! Berkó Pál Kísérlet robbantással E három gazdaság példája is azt bizonyítja, hogy a labo­ratóriumi talajvizsgálatok ma már elengedhetetlenül szüksé­gesek ahhoz, hogy ésszerűen gazdálkodjanak szövetkeze­teink a mű- és szervestrágyá­val, ott és annyit használja­nak fel belőlük, ahol és amennyi a talajerő visszapót­lásához, a jó termés elérésé­hez szükséges. De ide kíván­kozik egy-két kérdés is. Meg­felelően gépesítettük az istál- lótrágya-keaelést és -kiszó­rást? Van elég gépünk, s ezekhez alkatrészt is tudunk adni? A ceglédiek a robban­tásos terítéssel kísérleteznek, az albertirsaiaknál a trágya­szóró gép hiányzik. Ha jó ered­ményeket várunk a közös gaz­daságoktól a talajerő-gazdál­kodásban, megfelelő gépeket is kell gyártanunk hozzá, mert a munkáskéz már most is ke­vés a mezőgazdaságban, s várhatóan a jövőben még to­vább csökken. T. Ágoston László Új vízmű A szigeten az utolsó... Budapest vízellátásának javí­tására napi 75 ezer köbméter kapacitású vízmüvet létesítenek a szentendrei Duna-ág mentén, Kisoroszi és Tahitótfalu külte­rületén. Az első termelőtelep munkálatait már megkezdték;' ehhez kapcsolódik a második ütemben épülő vízmű, amely­nek beruházási programját szerdán hagyta jóvá a Főváro­si Tanács Végrehajtó Bizott­sága. A Szentendrei-szigeten ez lesz az utolsó vízműtelepx- tés, mivel újabb telepek léte­sítése — a korábban elvég­zett kutatások szerint — egyelőre nem lenne gazdasá­gos.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents