Pest Megyi Hírlap, 1976. augusztus (20. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-05 / 184. szám

1976. AUGUSZTUS 5., CSÜTÖRTÖK Ikonok és pravoszláv ötvösművek Nagytétényben Pest megyében háromféle Nagytétény a főváros XXII. kerületének része, de határa már a megye és hazánk leg­nagyobb községével, Érddel ölelkezik. Itt van a Rác-hegy nevű határrész is: hajdan szerb gazdák földjei, szőlői le­hettek erre. E szerb földmí­vesek valaha nem is gondol­hatták, hogy egyszer a nagy­tétényi kastély ad otthont né­hány hónapra egy kis kiállí­tásnak. Csobánkától Százhalombattáig Ä kiállított anyag az Ipar- művészeti Múzeumé. Nemigen ismert, ezért is került most be­mutatásra, s mint a kiállítási ismertető hangsúlyozza: „Cél­ja... hogy a Magyarországon található nagy mennyiségű ikonanyagból készülő későbbi nagy ikonkiállításhoz megte­gye az első lépéseket”. Az említett nagy mennyisé­gű anyag jó része Pest megyé­ben található — s nemcsak arra gondolunk, hogy Szent­endrén látható hazánk egyet­len állandó jellegű ikonkiállí­tása. A megyében a szerb templomok Csobánkától Száz­halombattáig gazdag tárházai az ikonoknak és a pravoszláv ötvösműveknek. És olyan anyaggal is dicsekedhet Pest megye, mint az ürömi kápol­náé, mely pedig orosz eredetű. Italo-bizantin? Á két teremben megrende­zett kiállítás érdeme az átte­kinthetőség. (A rendező Rúzsa György kandidátus, akinek ez a bemutatkozó tárlata a nagy- közönség előtt.) Rövidek a fel­iratok, nem untatnak hosszú magyarázatok. A múzeumi ve­zetőhöz mellékelt műtárgy­jegyzékben többről is olvasha­tunk, mint amennyit látunk. Érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy nem akarták a vitrinekben az anyagot hal­mozni. Elfogadható e magya­rázat, bár érdekes lett volna látni a balkáni zarándok- butykosokat, meg az orosz húsvéti tojást... Ugyancsak szembeötlő két ikon eredetére vonatkozó meg­jegyzés: italo-görög és italo- bizantin. Szerencsésebb lett volna egyféleképpen, italo-gö­rög szóval utalni származásuk- \ ra. De elgondolkozhatunk a pravoszláv ötvösművek kifeje­zésen is. Az igazhitű jelenté­sű, görög ortodox szó kissé erőszakolt, de évezredes fordí­tása a pravoszláv szó, mely­nek alkalmazása vallási foga­lomként a nyelvünkben honos délszláv, jugoszláv, pánszláv szavak miatt kissé zavaró. És arra is gondolnunk kell, hogy a keleti egyháznak nemcsak szláv, hanem görög, román, finn stb. hívei is vannak, me­lyek mind megteremtették a maguk hasonló egyházművé­szetét. (Hisz Pest megyében is háromféle eredetű „pravo­szláv” műtárgyak találhatók: szerb, görög és orosz!) E sok nemzetiségi megoszlás folytán egy művészettörténészünk a metabizánci szót ajánlja gyűj­tőnévként ... Mária szíve alatt A kiállítás novemberig te­kinthető meg, ízelítőül említ­sünk meg néhányat a látniva­Az elmúlt hetekben a tele­vízió képernyőjén milliók lát­hatták a Szojuz—5 útjáról ké­szült képeket és a Viking—1 űrhajó Marsról sugárzott fel­vételeit. A tudományos-fan­tasztikus irodalom legjobb mű­velői ilyen és hasonló utazá­sokat már régen, kitaláltak. A regények, elbeszélések termé­szetesen nem mérnöki hiteles­séggel tolmácsolták az űrbéli kalandozásokat, ám az olvasó fantáziáját így is megmozgat­ták. Urbán László, a budai járás és Érd nagyközség művelődési központjának igazgatója nem­régiben felfigyelt arra, hogy a könyvtár látogatóinak 10 százaléka rendszeresen, mintegy fele pedig eseten­ként sci-fi irodalmakat kölcsönöz. Tulajdonképpen ez adta az ötietet: megalakítják Érden a tudományos-fantasztikus iro­dalmat kedvelők klubját. — Ország- és világszerte sok hasonló klub működik. Nagy­községünkben a poznani nem­zetközi sci-fi tanácskozást megelőző helyi össze jő vetele­lókból! Történelmi emlék egy Krisztus-ikon, II. Sándor cáré volt, a ruházatot sűrűn egy­más mellé helyezett gyöngyso­rok díszítik. Az orosz ikonok iparművészetileg értékes ré­szei a finoman megmunkált ezüstborítók, melyek a fest­ményből csak a fejet és a ke­zeket engedik láttatni. Érde­kes az anyaság ábrázolása né­hány ikonon: a gyermek nem Mária karján vagy ölében pi­hen, hanem a szíve alatti ré­szen a testében látható. Ki­emelkedő értékű munka egy orosz kehely az 1500-as évek­ből. Feltűnő egy XVIII. száza­di rutén kereszt egyszerűsége: a kevésbé díszes kivitelben nyilván a keletkezési hely ke­vésbé gazdag társadalmi kör­nyezete tükröződik. Dr. Sas vári László ken került először a klub szóba. Célunk nem csupán az, hogy találkozási lehetőséget teremt­sünk a pillanatnyilag talán nem túl nagyszámú érdeklő­dőnek. A többi között arra is törekszünk, hogy a műszaki értelmiségnek fó­rumot biztosítva, bevonjuk őket a népművelésbe. Az első összejövetelt szep­temberre tervezik. Elhatároz­ták, hogy hetenként találkoz­nak. A program körvonalai már kirajzolódtak. — Magfizikusokat, genetiku- sokat, űrrepüléssel foglalkozó A szegedi szabadtéri játéko­kon eddig kétszer került szín­re Madách drámai költemé­nye, Az ember tragédiája, és háromszor Verdi Nabucco cí­mű operája. Az eddig megtar­tott öt előadást csaknem har­mincezer ember tekintette meg. Az idei program szerdán újabb fejezetéhez érkezett. A Dóm téri színpadon megtar­Szülelésének 80. évfordulóján Emlékezés Lengyel Józsefre Lengyel József Kossuth-dí- jas íróra emlékeztek szerdán, születésének 80. évfordulója alkalmából. A Farkasréti te­metőben rendezett koszorúzási ünnepségen sírjára a Kultu­rális Minisztérium nevében dr. Marczali László miniszter- helyettes, a Magyar írók Szö­vetsége nevében Dobozy Imre elnök helyezett el koszorút. Megemlékezést tartottak a KMP Visegrádi utcai Em­lékmúzeumában is. Gáli Ist­ván író méltatta Lengyel Jó­zsef munkásságát, majd leve­títették azt az 1919-es archív filmhíradót, amelyen a Vörös Újság egykori fiatal munka­társa, Lengyel József is lát­ható. tudósokat hívunk meg, akik filmvetítéssel egybekötött elő­adásokat tartanaik. Véleményt cserélünk cgy- egy népszerű könyvről, já­tékos szellemi vetélkedő­ket is rendezünk. — Az iskolákban a termé­szettudományokkal foglalkozó tantárgyak nagyon leszűkülte!' — mondja befejezésül Urban László. — Klubunk megalaku­lásával az elvont tankönyv és a mozgalmas élet közötti szakadékot is szeretnénk át­hidalni. T. A. tották Erkel Bánk bán című operájának bemutatóját. Az előadást Vámos László ren­dezte és ő tervezte a díszlete­ket is. A szabadtéri játékok ze­nekarát Pál Tamás vezényel­te. A Bánk bánt az idén még augusztus 6-án és 8-án tekint­hetik meg a szegedi szabadtéri játékok nézői. Új klub Érden Tudósokat is meghívnak Bánk bán premier Szegeden Napjainkban különösen kedvelt az életrajzi regény. Nem csoda, hiszen századunk bővelkedett nagy események­ben, melyeknek természetesein voltak hősei, szenvedői és kimagasló alakjai. Róluk sok életrajzi írás szól. Közülük a Kossuth Könyvkiadó a napokban hármat megjelentetett. Georgij Csicserin Háromtagú szerzői gárda — 7. Goro­hov, L. Lamjatyin, I, Zemszkov — dolgozta fel e különös, érdekes ember­nek az élettörténetét, aki ősi nemesi származása ellenére a bolsevikok mellé állt, külügyi népbiztos volt. A századforduló feszültségekkel teli Oroszországában ismerkedett meg a forradalmi eszmékkel, Belinszkij és az orosz felvilágosítók művein nevelkedett. Családja cári katonának, diplomatának szánta. Iskoláit kitűnően végezte, s a külügyminisztériumban vállalt munkát, majd szembefordult a cári önkénnyel, emigrált és kapcsolatokat keresett az orosz forradalmárokkal, megismerke­dett a marxista irodalommal. 1905-bén belépett a Külföldi Szervezetek Bizott­ságának berlini bolsevik szekciójába, s amikor megalakult az OSZDMP Külföldi Központi Irodája, Csicserin tagja, majd titkára lett. Küzdött a háború ellen, Angliában letartóztatták, és csak a szovjet kormány többszöri tiltakozásá­ra, kérésére engedték szabadon. Hazatért, ahol Lenin megbízta a diplomácia megszervezésével. Csicserin ennek a feladatnak eleget tett. Tizen­két évig állt a külügyi népbiztosság élén. Közvetlenül megvalósította a kül­politika lenini elveit, jelentősen hozzá­járult a proletárforradalom vívmányai­nak védelméhez, a szovjet állam béké­jének és biztonságának garantálásához. Nagyszerűen teljesítette Lenin által rá­bízott feladatokat. Nemcsak kiemelkedő államférfi és diplomata, hanem szenvedélyes publi­cista is volt. Írásos hagyatéka óriási: levelek, diplomáciai feljegyzések, nyi­latkozatok, cikkek és beszédek. Ezek az írások Csicserin éleslátásáról, kultu­ráltságáról, pontosságáról és tudomá­nyos lelkiismeretességéről tanúskodnak. Andrej Gromiko méltatja a könyvhöz írt előszavában nagy elődje munkás­ságát, a szerzők pedig érdekesen vil­lantják fel azokat az emberi vonásokat, amelyek teljessé teszik Csicserin életét. Salvador Allende Ügy ismertük meg őt, mint a chilei nép nagyszerű fiát, aki a parlamenta­rizmus tiszteletben tartásával, válasz­tások útján jutott az elnöki székbe, s fegyverrel a kezében haláláig védel­mezte a forradalom ügyét. Írtak már róla könyvet, magyarul is olvashattunk róla. De most olyan mű jelent meg magyarul, amely teljes éle­tét, munkásságát, harcát politikai pá­lyafutását, magát az embert mutatja be az olvasóknak. A könyv szerzője, Joszif Lavreckij szovjet író. aki közvetlenül a megrázó chilei események után írta meg könyvét, még az első fájdalom szorításában, megindítóan szépen, nagy hittel. Abban a meggyőződésben, hogy Chile dolgozó népe győzni fog. Ä volt chilei elnökről szólva, a szer­ző megmutatja, hogy Allende élete el­választhatatlan Chile népének életétől, ezért a szerző életútjával együtt ismer­teti Chile történetét is. Lavreckij művének második féle Al­lende elnökségének ?zinte napról napra szóló krónikája. Érthetővé tesz sok olyan momentumot, amely Európából nézve nem volt mindig teljesen világos. A lapokból nemcsak eddiginél többet tudunk meg Alrendéről, hanem e so­rokból is a nagyszerű embernek élete és halála arra int: senkinek sincs jo­gában megfeledkezni a múlt keserű leckéiről. A régi világ sötét erői még nem -tették le a fegyveirt..., ébereknek kell lennünk. Egy angol a partizánok között E könyv történetének szerzője és egy­ben hőse nem tartozik a közismert emberek közé, de élete, hőstette, kény­szerű kalandozásai, harca a fasizmus ellen azok sorába emeli, akikről érde­mes megemlékezni. George Dunning káplár volt az angol hadseregben, ami­kor a nyugati fronton fogságba esett a második világháború kezdetén, 1940 nyarán. Ekkor kezdődött az ő külön háborúja a német fasizmus ellen. Külön háború­ja, amely része volt annak a nagy ellenállásnak, hősi harcnak, amely vé­gül is térdre kényszerítette a fasizmus fenevadját. Kétszer is megszökött a fasiszták lágeréből, s a megszállt len­gyel területen át Igyekezett a szovjet határ felé. Lebukott, elfogták, s a fa­siszták kegyetlenül megkínozták. Ö azonban egy pillanatra sem adta fel a harcot, újra és újra szökésén dolgozott. Franciaországba vitték, hogy mint ve­szedelmes egyént, magas rangú német tisztekkel cseréljék ki. Erre azonban már nem került sor. Újra vissza akar­ták vinni Németországba, de megszö­kött, megint elfogták, megint szökött, míg végül is az észak-itáliai Carpiban csatlakozott a partizánokhoz, akik ola­szokból, jugoszlávokból, s a szövetsé­gesek más nemzetiségeiből állott. Sok kalandon, nagyszerű harcokon, kemény megpróbáltatásokon esett át. Mindezt Dunning szerényen, szűksza­vúan beszéli el. lebilincselő olvasmány­ként, miközben ismeretlen részeket is feltár az ellenállásról, a partizántevé­kenységről. Gáli Sándor HETI FILMJECYZET Az utolsó találkozás Jelenet Az utolsó találkozás című szovjet filmből. Furcsa, felemás alkotás ez az új szovjet film, Borisz Bu- nyejev rendező alkotása. Ha a cselekmény (és a mondaniva­ló) egyik rétegét nézzük, azt is mondhatjuk rá: háborús film. Hiszen a film főhőseinek, Pá- velnak és Klimnek az életébe döntő módon szólt bele a má­sodik világháború: elvesztették szüleiket és egy árvaházban nőttek fel, ott vészelték át, kisgyerekként, a háború ziva­tarát, ott érte őket a béke, s ott éltek még évekig a háború után, egészen addig, amíg sor­kötelesek lettek, s bevonultak katonának. Ez a hadiárvaház, s az ottani élet alapvető élmé­nyeket jelentett a két fiúnak, akik barátok voltak, bár igen különbözött a természetük. Pável csendes, elmélkedő, Klim zárkózott, néha rideg, néha kegyetlenül és igazságta­lanul türelmetlen. Nos, a film szálai közül az egyik ezt a gyerekkort idézi, a kialakulás, a gyerekből ka­masszá, majd fiatalemberré válás időszakát. Felbukkan itt egy furcsa-suta, félig gyerekes, félig komoly szerelem is Pável és Anya, az árvaház legszebb lánya között. Egy másik réteg, egy másik cselekménysor, vi­szont a jelenbe vezet. Pável, aki a katonáskodás után nem megy vissza a vidéki városká­ba vagy faluba, Moszkvában elvégzi a bölcsészkart, írni kezd, s már könyve is megje­lent. A gyermekkorról írt, az árvaházi háborús évekről. De valami visszahúzza a régi táj­ra. a gyermekkor helyszíneire. Odautazik, s egy véletlen foly­tán találkozik Klimmel. Klim mit sem változott, ugyanolyan szigorú, rideg felnőtt lett, mint amilyen gyereknek volt. Ennek a találkozásnak a képsorai­ba épül bele tulajdonképpen az előző cselekményréteg, visszaemlékezések, belső mo­nológok, emlékképek formájá­ban. Nincs eddig semmi baj sem, a mondandó is világos: az azonos élmények hatása alatt is különböző jellembeli voná­sokat felmutató gyerekekből felnőttként is más és más em­ber lett, ki-ki a maga útját járta, s nem is eredmények nélkül. Ha a film megállna ennél a nem túlságosan erede­ti, de legalább igaz mondani­valónál, jószándékú, tehetséges alkotásként üdvözölhetnénk. De a rendező — s talán még inkább a forgatókönyv írója, Ogyelsa Agisev — nem elég­szik meg ennyivel. Bele akar­ja zsúfolni a filmbe az egy nemzedéken belüli falu és vá­ros ellentétet, ki akarja mutat­ni, melyik magatartás, a Pá- velé, vagy a Klimé volt az eti­kusabb, az emberileg helye- selhetöbb, s miközben erre tö­rekszik, olyan motívumokat kever a filmbe, amelyek már egy másik alkotás témája le­hetnének. Szinte két film fut így előttünk, de a kettőnek nem sok köze van egymáshoz. Az pedig végképp nem tisztá­zott, hogy miért kell a két ba­rát találkozásának tragédiába torkollnia, s hogy mi indokol­ja Klim már-már lélektani esetnek ható ridegségét, me­revségét, embergyűlöletét. A végeredmény: egy, he­lyenként érdekesen megcsinált, az újabb \ szovjet rendező nemzedék filmjeinek stílusje­gyeit hordozó film, amelyben igen sok a tisztázatlanság, a nem meggyőző részlet, a kel­lően végig nem gondolt megol­dás. Lina esküvője Ha nálunk a skandináv filmművészetről beszélünk, többnyire egyetlen rendezőre gondolunk, a svéd Ingmar Bergmanra. Esetleg még egy­két gyengécske dán filmvígjá­ték (az Oísen-sorozatból), buk­kan fel emlékezetünkben, az­tán vége is a sornak. Pedig Norvégiának is érdekes és je­lentős filmművészete van. Csak helyeselni lehet, hogy filmforgalmazási szerveink az utóbbi időben megpróbálják szélesíteni a hozzánk eljutó skandináv filmek körét. Nem­rég láthattuk a finn Itt, a Sarkcsillag alatt című, kétré­szes filmet, most pedig egy norvég alkotás került a mozik műsorára. Sajátos mű ez a film, a Lina esküvője. A nézőben érdekes asszociációkat indít el. Már a témájával is: a csodálatos he­gyek és lenyűgöző szépségű fjodorok zárt világában élő, nagyon nehéz sorsú emberek között a szokások és hagyomá­nyok erős törvényei uralkod­nak, s aki ezekhez nem alkal­mazkodik, tragikus konfliktu­sokba kerülhet. Talán meglepő ezt mondani, de a film ezzel a gondolattal, mintha a székely balladák, népmesék világát idézné — legalábbis a magyar néző könnyen gondol erre a párhuzamra. S még inkább népmeséi, vagy egyszerűen csak népi fogantatású. maga a történet, amelyben egy, vala­mikor. ifjú korukban egymás­ba szeretett fiú és lány kései találkozása zajlik le. de ebből a találkozásból nem a szerelem beteljesedése, hanem két, a ta­lálkozás pillanatában már nem összeillő ember tragédiája bon­takozik ki. Valamikor a századforduló körül voltak divatban Európa- szerte azok a népdrámák, ame­lyekben hasonló témák és ha­sonló történetek fogalmazód­tak meg. Nálunk sem volt ez ritka, sőt, a korai Móricz-no- vellák egész sorában találunk hasonló témákat, ha ezek — természetesen — egészen más környezetben, más emberi, tár­sadalmi, etnográfiai miliőben játszódnak is. Mindezeket csak azért emlegetem, hogy érzé­keltessem: Knud Leif Thom­son rendező munkája valami érdekes rezonanciát kelt ben­nünk, noha nincs ebben a filmben semmi közép-európai. Hogy értsük ezt? Ügy, hogy a film, a számunkra felfedez­hető áthallások dacára, jelleg­zetesen skandináv alkotás. Eb­ben (mondhatni), kisebb szere­pet játszik a gyönyörű táj — noha szerves része a film mon­danivalójának és képi megfo­galmazásának egyaránt. In­kább bizonyos emberi voná­sok, magatartásformák tűntek tipikusan skandinávnak: egy-' fajta szemérmes zárkózottság, melytől ugyanakkor nem ide­gen a szélsőséges szenvedély- kitörés vagy a sodró erejű tes­tiség; az egyik oldalon szinte gúzsba kötő- szokások hatalma, a másikon az ezek elleni, mint­egy lelkifurdalásoktól gyötört lázadás. Érdekes film, noha kissé nyomasztó légkörű. A címszerepben egy kitűnő szí­nésznőt ismerhetünk meg: a neve Ingerid Vardund. Takács István í Új politikai könyvek Nagy idők, nagy életek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents